Nagyon "brand conscious" beszamolo, tobbet kozott a Csanya brandre is ragyurtal. Ez a futas nem olyan szar Csanya, gyorsultal is a masodik feleben nem? Majdnem annyi, mint az en tavalyi idom, amirol azt gondoltam akkor, hogy egesz jo volt. Na jo valamivel jobbat is mentel, viszont toled tobbet varunk na, ez a helyzet:)!
Feleséged szép egyenletesen ment, ott ment a régiómban. Gratulálok neki, nekem elég összeszedettnek tűnt. Szívesen olvasnék tőle is egy beszámolót, hogyan élte meg a napot.
Igen, ez a szállás még az "ifjúsági" kategóriában is a meder alja. Én nem vagyok hárklis, de tökéletesen megértem, ha verseny előtt ki akarja valaki pihenni magát és ehhez ez neki nem megfelelő.
Szombat délután. Felveszem Athoszt és robogunk a lányokért Hűvösvölgybe. Fura, ez a parkoló a SZESZ-t jelenti nekem, de most másra készülünk. Beül Yoyo és Emőke. Szurdokpüspöki az irány. Az ifjúsági tábor egy picit szocreál, de legalább közel van a célhoz a szállásunk. Elmegyünk vacsorázni a Fenyves fogadóba, ahol már az ajtóban meglepetés vár. Egy táblán ezt olvassuk: Lazac, jázminrizzsel. Egy faluszéli vendéglő ajtajában??? Jó nagy a hely és az étlap is terjedelmes. Végül a pisztráng nyer. Jól bekajálunk és kilenckor már ágyban is van az egész csapat. Felhúzom a kompresziós szárat és abban alszom. Hátha... Éjfélkor ébredek. Mi ez cunami? Nem, Athosz horkol mellettem. Teljesen fent vagyok, nem vagyok álmos. Na, ne. Ezt ne. Aztán beájulok. Hat körül ébredek. Gyors reggeli műsor és hétkor már a busznál állunk. Sajtember névsorolvasást tart. A soför már az első kanyart elvéti, pedig ott figyel a gps. Veszítünk 15 percet a forgolódással. Fél kilenc tájt érünk Sirokra. Ott várnak a szurkolóim, nagy hangzavarral, egyenpólóban. Minden ok készen állok. Nekilódul a sok őrült,persze gyors ez nekem így az elején, de nincs mit tenni, menni kell. 10 perc a vasútállomás. Hűűűűű de nagy sár van itt, gondolom amikor ráfordulunk az ösvényre. Csúszkál is az S-LAB, remélem nem ilyen lesz végig, mert akkor ez nem futás, hanem korcsolyázás lesz. Hamar magunk mögött hagyjuk a saras részt és ahogy emelkedünk úgy lesz egyre szárazabb a talaj. Pulzusom az egekben, még jó, hogy kikapcsoltam a pittyegést. Nem csodálkozom, csütörtökön még a gyulladt fogamat ápolgattam és amúgy is magasabb a pulzusom az átlagnál. Na, meg az edzetlenség. A VTM szervezése idén is felborította az edzéseket. Topogok felfelé, próbálom megkocogni az emelkedőket de nagyon nem megy. Húz a vádlim, a combhajlítóm, mindenem rozsdás. Fél óránként pittyen az óra, tolok egy gélt vagy eszem 2-3 darab gumicukrot. Oroszlánvárnál eleresztek egy Jiiiiiiihát, Fridman válaszol. Egy spori kérdezi mikor jön már az Oroszlánvár? Ez az válaszolom. Csodálkozik. Fel-le, fel-le,fel-le. Látom a Kékest, még mindig messzi van. Sas-bérc, kirándulók. Tapsolni ér, mondom nekik és tudom, hogy ezt még sokszor fogom mondani ma. Nem megy a buzdítás önként.Miért? Nem tudom. Aztán meghallom a zsivajt, kiöntöm a maradék izót a kulacsból. Végre Kékes. 2.51. Ennél azért jobbat vártam. Úgy 2.30-2.40 közt valahol. Mindegy.Valaki elémtartja a dobozkát ( talán KerCsabi?) Valaki nyújta felém a csomagom ( nem tom ki), Ganki segít izoport tölteni, én közben kirakom az üres tubusokat és elrakom a teliket. Go! Nyomom a gombot, 52 másodperc. Kiabálnak, csörömpölnek, tapsolnak. Jön a Sombokor. Szegény Emőke mellettem esik el, odacsapja a hátát rendesen a kővekhez. Pityereg, de megy tovább. Mátra-nyeregben ismét szurkolók. Kiabálnak nekem valamit, nem nagyon hallom. Befelé figyelek. Nyomom az emelkedőket. Kezd javulni a helyzet,remélem lesz még jobb is mert Galyatető után futható részek jönnek. A pont előtt megmosom az arcom, hátha fotóznak majd....4.06 Galyatető. Kisebb tömeg a ponton. Juhász Laci valami eleganciáról beszél, mindenkinek van egy biztató szava hozzám. Aztán az euforikus hangulatom oda lesz. "6.30? Talán Mátrakeresztes meg lesz 6.30 alatt"mondja valaki. Bumm, bele a közepébe. Nem is nyomom a részidőt, nem tudom mennyi volt a depo időm. Mérgesen indulok neki a Péter-hegyesének. Próbálom visszafogni magam, nehogy elvigyen a harag. Pajzsok, mondom mint Batman. Ez használ,sikerül kirekesztenem a külső dolgokat, pörög a lábam. Most is brutál magas a pulzusom, de legalább futok. A kilátónál visszakiabálok egy eltévedt futót, majd a temetőnél egy másikat. Ágasvárra most csak egyszer megyek fel és elfogy a vizem, izóm. Lefelé görcsöl mindkét talpam, de sikeresen visszaverem a rohamot. Remélem a turistaháznál lesz viz, fohászkodom. Van és hideg. Óóóóóóó ez most nagyon jól esik. A patak mellett tanítom a sétálgatókat tapsolni. Nehezen, de megy nekik. Milyen kevés víz van most a mederben. Ez a patak nem is olyan rég elmosta a fél falut. Hihetetlen! Ráfordulok az aszfaltútra. Mintha repülnék. A pont előtt Lúdtalp: "Van egy órád". 5.32 Mátrakeresztes. Óriási a hangulat, tolok egy félkulacs kólát, Ganki megint segit. Üres tubus ki, teli tubus be. Már csak egy hegy. A fenyvesből kiérve megpillantom Mese rózsaszín felsőjét. Szponzorált versenyző nem gyalogol, menydörgöm. Mese el. Hátulról beér valaki. Mond, hogy váltós vagy kérem. Az vagyok, feleli. Jó, nem örültem volna ha valaki beelőz ezen a részen. Nagyon lassan jön el a csúcs. 6.28 most kéne lent lennem a 6.30-hoz. Koncsúrok. De utálom. Nem akar jönni a megváltó bal kanyar. Na, végre. Balkanyar, patakmeder, kapaszkodás, szekérút, szőlők, templomtorony, pincék, kerítések, kis köz, jobbra ott a cél. Nekem szól a taps. Megkönnyebülök, vége. Néhány fénykép a lányokkal. 7.21. Jövőre 7 alá megyek.
Az idei felkészülésem már igazán tudatos volt (köszi Oli), „már tudom mi az az alapozás”. A mátrai bejárások igazán jól sikerültek, így a klasszik távon elérhetőnek láttam a 6.3…-t is. A lényeg Kékesig erős önkontroll (pulzuskontroll), majd onnan lendületesen. Hiába fogtam vissza magam a pulzusom max. 155 helyett folyamatosan 160-163 között volt és alig haladtam. Oroszlánvárhoz közeledve úgy döntöttem, hogy inkább magamra figyelek és nem az óra számlapjára. Kékesig egy számomra addig ismeretlen lánnyal futottam, ő majd minden emelkedőt megkocogott, így hamarabb felért, de a futhatóbb részeken mindig ráfutottam. 10 évvel korábbi magamat láttam benne, amikor még azt hittem hogy a Mátrabércet nem időre, hanem a megfutott emelkedők számában mérik…Markazi kaputól beszélgettem vele, kiderült tájfutó volt, most kezd hosszabb távokat futni, maratonon 3.04 a legjobb ideje. Mivel helyismerete nem volt, így Kékes előtt „megnyugtattam” hogy most vagyunk a harmadánál. Kékesen (2.50) csak rápillantottam az órámra (bár előttem megfogadtam nem nézek részidőt) és egyértelművé vált hogy most nem lesz meg az álomidő. Ennek ellenére nem tört meg a lendületem, sorra értem utol futótársaimat pár szavas biztató mondatok kíséretében távolodtam tőlük. Galyatatőnél kerek 4 óránál voltam, itt újabb friss lendületet adott a szurkoló bázis, köszönet érte, nagyon sokat jelentett nekem. Mátrakeresztesre igazán vidáman érkeztem (5.22), már tudtam ha nem is a célidőt elérve, de minden kilométerét a versenynek okosan beosztva kihoztam magamból akkor és ott a maximumot. Így lett 7.01 a vége, így van még feladatom…Köszönet Olinak, akinek köszönhető az optimális frissítésem, Lacinak aki ezt a gyakorlatban kivitelezte, a lelkes szurkoló tábornak és természetesen versenytársaimnak.
Először is nagyon örülök az eredményemnek ,mivel még nem voltam a MB ttn,és a trailen sem ,így nem tudtam mire is számítsak. Nem jellemző rám,hogy előzetesen mások részidejét nézegessem,de most ezt tettem a verseny előtt,sőőőt még ki is írtam,és vittem magammal az övtáskámba ,és néha elő vettem megnézni . Láttam ,hogy a kisfilmen szinte utolsóként zárom a sort oda álltam ahová gondoltam magam,de amúgy meg sokat előzgettem a közepétől ,főleg meg a végén , Kékesre úgy értem fel,hogy ide nekem a Mátrát :) jóóó elég szar kis idővel értem fel,mer asszem 3:20 lett és 3:30 volt a réssz szintidő ,de hallgattam mások tanácsára , és utána már nem is tétlenkedtem :) Galyatetőre úgy értem fel,hogy 5 órán belül legyek 4:59 lett . Utána még jöttek a finomságok Ágasvár, de széép főleg lefele khm és asszem Szamár kőt mondtak az előttem haladók ,utána + jött a Muzsla ,itt előztem meg egy külföldit talán olasz volt eléggé sántikált ,,,Muzslával kapcsolatban rosszabbra számítottam szerintem nem volt vészes ,mikor megláttam a p3 szöget tudtam,hogy ez már a Muzsla lesz ,,jó,hogy Gergő felkészített,hogy kb 4 x érek fel ,és számoltam ;) ide 8 órás menetidővel értem ,,fénykép a kőről,és az órámról,,innen aztán erezd el a hajamat ,amennyire lehetet felpaprikáztam a pulzusomat, hirtelen lett egy álmom,hogy nyolcassal kezdődjön a célidő és nyomattam amit csak elbírt a lábam,még magam sem hittel el,hogy a Muzsláról 55 perc alatt leértem ,ez kb 10 km ha igaz ! köves meredek ,vízmosásos rész,és benne volt még a két domb a Kiskoncsúr és a Nagykoncsúr . én tényleg az hittem,hogy négykézláb rongybabaként fogok beérni,és hogy csak a 10 órás szintidő elég legyen yoyokának . De az hogy 8 assal kezdődik,és hogy pici izomlázam van a combomba,jóóóó a bokámat kicsit érzem, de más bajom nincs ,,én ezt tényleg Megcináltam ! jövőre ? naná !! ezt senkinek nem szabad kihagynia a Mátra valami mese ! olyan de olyan fenyőerdők,olyan de olyan nagy szarvasbikák, Z+ on láttam ,olyan de olyan szép őzek,Múzslán láttam ,,és természetesen széép nagy dombocskák ahonnét remek a kilátás :) 8:55 lett
köszönet a rendezőknek ,és köszönet a lelkes szurkolóknak :))))
Valahogy én fel sem fogtam a reggeli kavarban, hogy Nóri fog futni. Aztán megláttam hogy kinek viszem az érmet és a pfinisher pólót a célban, akkor döbbentem... Kemény, le a kalappal! Éljenek a futó feleségek!
Igazából a feladása a versenynek egy mellékzönge csak. Mivel én Nórival utaztam le, Lúdtalp volt a sofőröm és Jakus Béláék vettek körül a Lúdtalp család mercirönójába oda-vissza. Engem Nóri pontosan hatszor előzött le 42km alatt..Nekem maradt a Lúdtalp családban a példakép, csak már kettő van:-)
Csanya T100-on engem Nóri előtt rajtoltass kb másfél órával pls!
jol ment az gratula! En ugy saccoltam 3 ora alatt is felersz Kekesre. Igy lehet jobban jartal, mert a vegen elveszitetted volna azt a 10 percet, ha jobban nyomod az elejen.
ó, volt nekünk elég emberünk, egész a rajt előtti estéig, így reggelre kicsit kevesebben lettünk. Legközelebb számolni fogunk ezzel a lemondási tényezővel, ami valahol normális, és benne van a pakliban.
