Zsják v. Svják: A szlk. Žiak gyakori név, ugyanaz jelenti, mint nálunk a Deák (az eredetük is azonos), vagyis ‘diák, tanuló’. Ezzel az a baj, hogy ebből nem magyarázható Svják fejlemény, csak fordítva (a Svjáks-se a v hatására zöngésül, és a v ejtéskönnyítés végett a magyarban kiesett).
Ez utóbbi egy szlk. Šviak névalakból magyarázható, amely viszont a mai névanyagban fordul elő. Etimológiailag a szlk. šiť ‘varr’ ige šev- ~ šv- tövéből magyarázható az -ák ~ -iak személynévképzővel, vagyis ‘szabó, foltozóvarga’ lenne a jelentése, vö. cs-szlk. švec ‘cipész’ köznév (-ák ~ -iak helyett -ec szn.-képzővel).-
Felvehetnénk egy kiindulási Žviak névalakot is, ezt azonban a legkevésbé valószínűnek tartom: ez egy rágásra utaló hangfestő fő, vö. szlk. žviakať ‘rág(csál),; kérődzik’.
N.B. Ha a ‘varr’-ra utaló etimológia igaz, akkor ez a név végső soron összetartozik a cseh Švejk névvel.
(P.S. A szlavista nem a foglalkozásomra utal, hanem a nyelvészeti alapműveltségemre.)
Gyakorlat teszi a mestert. A névtannak is vannak belső szabályai, amit ha a gyakorlat következtében felismer az ember, akkor nem ördöngősség.
Magyar családnévtannal foglalkozó munka viszonylag kevés van (általános névtanok vannak), íme egy: Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század (1993), de pl. ez csak magyar eredetű magyar nevekkel foglakozik, idegen eredetű magyar nevekkel nem.
Orbázi: Tekintve a magyar családnevekben nem ritka, részben helyesírási indíttatású, z ~ sz váltakozást, ezt a nevet az Orbász helynévből való -i képzős lakosnévnek tekinthetjük. Orbász helynevünk kettő volt:
– A valószínűbb, hogy a ma Verbászként ismert bácskai településről van szó (ma Vrbas, Szerbia), ennek eredetibb magyar neve ui. Orbász volt (első említése 1395: Orbaz).
– Kevésbé valószínű, hogy a régi alsó-szalvóniai Orbász vármegyére utalna a név. Ehhez vö. <http://www.terebess.hu/keletkultinfo/balkan.html>. (Ez a magyar név a szláv Vrbas ‘füzes’ folyónév átértelmezése a fenti településnév alapján.)
Duruc: Alakilag régi magyar személynévnek tűnik, biztos etimológiát azonban nem találtam rá. Magam az alábbi lehetőségeket látom (a sorrend egyben az általam vélt valószínűséget is tükrözi):
– A XII-XIII. sz.-ból adatolható Drask, Drusc, Drusk írásmódú nevek folytatója lehet Drusk /druszk/ > *Duruszk > *Duruck > Duruc alakokon keresztül. Ez a Draslav < Drahoslav (ill. hasonló) szláv nevek rövidülése -k kicsinyítő képzővel. Hasonlóhoz alakuláskor vö. Doroszló helyneveink a teljes Draslavból.
– A m. drusza ‘névrokon’ szó, melynek van nyelvjárási duruca alakja is.
– A m. doroszol ‘horol, sarabol’ ige (vélhetően hangutánzó) alapja.
– A régi m. doroc, dobroc ‘fájdalmasan égető kiütés a testen, kelés, (ál)rüh’ tájszó. [Ez ragadványnévként jelölhet ilyenen átesett embert, de lehet szavajárási név is, mert ez a szót szitkokban is ismert volt.]
Vlajk: A szb.-hv. Vlajko személynév állhat mögötte, amely a szb.-hv. Vladimir, Vladislav stb. nevek Vlaj(o) rövidülésének -k kicsinyítő képzővel továbbképzett alakja.
Kazy: Találtam egy másik párhuzamos etimológiát, amely meglehet valószínűbb is, mint a korábban adtam (ennek ellenére azt továbbra is fenntartom).
Az -i melléknévképző előtt a helynévvégi -a kieshet, így a Kazy családnév lakosnévként a Kaza helynévhez is köthető (pl. Sajókazához). Az irodalom a Kaza helynevet egy régi magyar személynévből képzi, amelynek alapja a török Qaz személynév (ennek etimológiájához vö. oszmán-török, tartár kaz ‘lúd, liba’ főnév, ill. kaz- ‘(ki)ás’ ige).
A fenti azt a lehetőséget is felveti, hogy a korábban adott etimológiám – tehát, amelyet nem a helynéven keresztül, hanem közvetlenül egy továbbképzett személyből adtam – úgy igaz, hogy a Kaz alapnév nem a Kázmér ~ Kazimir rövidülése, hanem a fenti török Qaz személynév továbbélése.
Stekly: E mögött két név húzódhatik meg: 1. cs. Steklý (gyakoribb): Ez valószínűleg a német Steckl ~ Stöckl nevek csehesedése. Ez utóbbiak a stecken ‘dugványoz’ ige és/vagy a Stock ‘bot, pálca, tuskó’ főnév származékai lehetnek. 2. cs. Šteklý (ritkább): vagy a fenti, vagy belső ‘csiklandós’ jelentésű cseh képzés. Nem tudom a német nevet milyen alapon lehetne Svájcba visszavezetni, egész német területen elterjednek tűnik. (A müncheni vezetékes telefonkönyv pl. 133 találatot ad a Stöcklre és 2-t a Stecklre.) A végső német eredet dacára az sem biztos, hogy a nevet elsőnek megkapó német volt, ehhez csehként is „hozzájuthatott” német (pl. városi) környezetben.
Bukovenszky: A szlovák országos telefonkönyv 80 Bukovinský (ill. női Bukovinská) bejegyzést hoz elő és 1 Bukovenskát. A lengyel egy ilyet sem ismer (a várható alak Bukoviński ~ Bukoveński lenne). Valószínű, hogy a Bukovenszky csak a Bukovinszky alakváltozata.
Ez a név lakosnév egy Bukovina helynévből. Ez valóban lehet az a Bukovina terület, amely Galícia és Besszarábia közt terül el. Mivel az a Habsburg Birodalom része volt, így természetesen lehetett innen áttelepülés szlovák lakta területre, ahol emiatt az áttelepültek megkaphatták a Bukovinský nevet. De az eredet nem feltétlenül innen van, mivel Szlovákiában jelenleg is van 3 Bukovina (2 Újbánya – Garamszentkereszt, 1 pedig Rózshegy – Liptószentmiklós térségében) és 1 Bukovinka (Lőcse és Poprád közt) nevű település, amely szintén névadó lehetett. A bukovina ui. szlovákul egyszerűen ‘bükkös, bükkfaerdő’ jelentésű közszó, így ebből sok egymástól független helynév keletkezhetik.
Kazy: Az ilyen nevek rendkívül nehezen etimologizálhatók, éppen azért, mert a környékünkön gyakorlatilag minden nyelvben kialakulhatnak. Ugyanis régen mindenütt jelentős névképző folyamat volt a csonkolás, azaz a nevek egy szótagossá rövidítése. Emellett elterjedt (volt) a szláv (lengyel) eredetű Kázmér ~ Kazimír név (ill. annak helyi változatai; < szl. kazatь ‘hirdet’ v. kazitь ‘elront’ + měrъ ‘béke’), így sok nyelven előállt ennek Kaz rövidülése/csonkolása. Ehhez pedig szintén sok nyelven járulhat az -i/y formáns.
Ilyen esetben a nevet célszerű helyinek, azaz esetünkben magyarnak tartani, így a Kazyról az alábbi valószínűsíthető: a Kázmér ~ Kazimir személynév Kaz rövidüléséhez járult az -é birtokjel (amely később -i-vé vált), vagy az -i kicsinyítő képző.
A Durucz és a Vlajk nevek eredetéről, jelentéséről, előfordulásáról ki tud valamit? Az előbbi talán a Jászságban gyakoribb, az utóbbi meg lehet hogy román?
Érdekel még a Kriston név? Én - mint érintett - kutatom és ismerek más Kriston-családfa kutatókat is. Elég sok adatunk van. A BM közlése szerint egyébként mintegy 2200 Kriston vezetéknevű él jelenleg az országhatárokon belül. A név eredetével kapcsolatban lengyel, görög, skandináv/svéd és holland variációk is felmerültek. Az első eddig ismert magyar írott említése az 1300-as évek végéről van, de ez még nem jelent semmit. Írjál privátba, ha a családfakutatás részletei is érdekelnek.
Arra lennék kíváncsi, hogy többek között a 1. Stekly (amely cseh név, de egyesek szerint svájci eredetű), valójában milyen tulajdonnév, és kábé mit jelenthet; 2. A Bukovenszky vajon mit jelenthet (bukovinai a lengyeleknél, vagy?)...ill. 3. a magyar Kazy név valóban magyar-e és ha igen, akkor mi az etimológiája.
Husonyicza: Ez bízvást a Hus(z)en(y)ic(z)a > Hus(z)on(y)ic(z)a névcsoport tagja. Hasonló nevek szerte a szlávságban megtalálhatók, de a szókezdő h- miatt e névalak forrása a cseh-szlovák-ukrán terület lehet. Emögött a szlk. húsenica ‘hernyó’ köznév (ill. cs., ukr. változata) állhat, esetleg ettől független képzés a szlk. hus ‘liba, lúd’ szóból (ill. cs., ukr. változatából).
N.B. Az eredeti /sz/ > magyar /s/ változást talán az okozhatta, hogy a szláv /sz/ eredetileg lágy. Ez a mai nyelvekben csak az ukránban van így, így az /s/-es magyar alakok esetén talán a ruszin eredet a leginkább valószínűsíthető.
Az /s/-es alakokra lehetne egy az /sz/-es alakoktól független etimológia, azonban a megfelelő szó csak a délszláv nyelvekben ismert, amelyek meg g-znek, vö. szb.-hv. guša ‘gége, torok; begy; golyva’. Mivel a kérdéses név h-zó nyelvből ered, emiatt ez az etimológia kizárható.
> Még valami: van -e kapcsolat az alnt említett Balczó, ill. a román Balţoi között?
Mivel a román Bălţoi nevet megtaláltam Bălţoiu alakban is, ezzel megdőlt az az elképzelésem, hogy a ro. szóvégi -i esetleg a ro. -l hímnemű hátravetett határozott névelő egyik alakja lenne (persze ez visszakölcsönzést feltételezne, mint a ro. Radu ~ Radul > m. Raduly > /raduj/ sorban). Az is igaz, hogy a magyar hosszú -ó helyén inkább -ou kettőshangzó, semmint rövid -o lenne várható a románban.
Tehát sokkal inkább belső román képzésről lehet szó, ahogy pl. a Văcăroiu név is képződött a vacar ‘gulyás, csordás’ esetében. Az alapszóhoz vö. a (bef. mn.-i igenévi alakú) bălţat ‘tarka’ melléknév alapját. De ha összekapcsolhatjuk a Bălţoi(u) nevet a Băltoi(u) névvel*, akkor a băltoi ‘pocsolya, tócsa’ < baltă ‘láp, ingovány; (kis) tó’ szóból is kiindulhatunk (ez utóbbi közös szláv „ősön” keresztül összefügg a Balaton helynevünkkel).
(* A ro. ţ egy régi „lágy” t-re, azaz *tj, *tĭ hangkapcsolatra vezethető vissza. Így ţ előállhatna, ha nem -oi, hanem -ioi képzőformából indulnánk ki.)
Hát majdnem! Többgeneráción keresztül az egyidőben élt Jánosok feleségül vették a korban hozzáillő Ilonákat (ez volt a preferált női név nálunk); s megközelítőleg egyidőben megszülettek a következő Jánosok, hogy nehezítsék az én dolgomat.
:)))
Köszönöm, köszönöm a keresztneves okfejtésedet; látom több dolog lesz számomra a könyvtárban is...
P.S.A hagyományt nálunk is anyám törte meg...csak második névnek adta a nagyapák nevét.
> a keresztnévadás szokásai ismereteid szerint mindig azonosak voltak a századok folyamán? A családban (s jószerivel az általam megismert Matrikulában) azt látom, hogy elsőszülött fiú:apja után, elsőszülött leány anyja után; majd jönnek a nagyszülők.
Azt tudom, hogy a családban velem bomlott meg ez a tendencia: anyám nyomására nem az apám nevét kaptam. Egyébként ilyen séma a mi szlovák csalásunkban általános volt, csak itt az Erzsébet (Alžbeta) volt a kiemelt családi női név. (Ami tifelétek úgy tűnik hiányzik.)
> És a házastársak is azonos keresztnevűek voltak.
Két Mária vagy két János házasosodott össze? ;)) [Bocs, de nem bírtam ezt az önkéntelenül adódó kérdést kihagyni].
> Miért nem találok Évát? Nemcsak az én családomban, de az anyakönyvben is igen ritkán fordult elő, amiként pl. az Erzsébet is.
Ezen a téren helyi és időbeli divatok voltak. Hajdú Mihály Általános és magyar névtana egy hosszú fejezetet szentel ennek a kérdésnek: talán érdemes lenne egy könyvtárban belelapoznod. Most Kálmán kevésbé széleskörű adati vannak nálam: eszerint pl. Bp. VIII. kerületének anyakönyvei szerint az Éva 1985–1899 között nem volt az első 25-ben, 1945–1949 között viszont már a második leggyakrabban adott név volt. Alapvetően elmondható, hogy a női névkincs régebben és vidéken sokkal szegényesebb volt: a XVI. sz.-i összesítések szerint a leggyakoribb női név aránya 16–18%, a fenti XIX.sz.- végi bp.-i adatokban már csak 6%.
Debrecen adatit is előtaláltam, az 5% feletti gyakoriságú női nevek: * 1770–1780, református: 1. Sára (32,6%), 2. Erzsébet (23,4%), 3. Mária (20,3%), 4. Zsuzsanna (10,8%), 5. Kata (7,1%), 6. Anna (2,2%). N.B. A 10. Évának már csak 0,3% jut! A női nevek száma összesen = 20.
* 1770–1780, katolikus: 1. Anna (22,7%), 2. Mária (15.3%), 3–4. Klára, Borbála (6,7%), 5. Katalin (6%), 6–7 Julianna (5,3%). N.B. Itt a ritkább nevek gyakoribbak: 11. Éva (2,7%). A női nevek száma összesen = 17.
* 1870–1875, református: 1. Julianna (29,6%), 2. Eszter (15,9%), 3. Zsuzsanna (13%), 4. Mária (11,54%), 5. Erzsébet (8,8%). N.B. Éva nincs az első 25-ben (azaz a ≥ 0,2%-ban).
* 1870–1875, katolikus: 1. Mária (17,7%), 2. Julianna (8,3%), 3. Erzsébet (6%), 4. Róza (5,6%), Anna (5%). N.B. Éva nincs az első 25-ben (azaz a ≥ 1,2%-ban).
* 1945–1958, felekezeti megosztás nélkül: 1. Mária (10,4%), 2. Erzsébet (9,9%), 3. Katalin (8,5%), 4. Éva (7,1%) !, Ilona (6,2%).
Ide több megjegyzés kívánkozik:
* A református és a katolikus női nevek eloszlása egyértelműen eltér: a protenstánsok esetén a Gauss-görbe magasabb, de a csúcsa keskenyebb, azaz a névrepertoár kisebb (bár az igen ritka nevek lehet, hogy többen vannak).
* Az Éva csak a XX. sz.-ban fut fel, váratlan a vele párhuzamosan megjelenő Ilona is. Ezek talán a reformkori mozgalmak hatásainak köszönhetők. (A reformkori felbuzdulásnak igen sok ma gyakori keresztnevet köszönhetünk.)
És még egy személyes adalék: az én keresztnevemet anyai nagyanyám ellenezte, mert a Biblia révén negatív konnotációja volt; és Éva sem egy pozitív figura az almával. Talán ez utóbbi is közrejátszhatott abban, ami visszatartotta a protestánsokat a használattól. (A katolikusoknál pedig talán nincs is Éva nevű népszerű szent.)
> Tudom, hogy a név jelentéséne megfejtésénél nem számít, de helyesen: Bursits.
A telefonkönyvben van 7 Bursics is a 16 Bursitscsal szemben, ez az 1 :2 arány nem jelez jelentős eltérést. Egyébként frusztráló mindig kiírni az összes névvariációt (itt van még a történelmi Bursich is, a lehetséges Bursity és annak történeti változata, a Bursith; és ekor még nem forglalkoztunk az s írásmódjaival – pl. ss, ch).
Ezek névtani értelemben nem külön nevek, így a sok írásvariációt egyesíteni szokás az egyik alakban, rendszerint abban, amely a legközelebb áll a jelen nyelvéhez: és az a Bursics.
> Amikor visszaolvastam e topikban, emlékszem rá, hogy volt szó az -ič végződésű (dél)szláv eredetű nevek többféle ( -ics, -ich, -its;) magyar átírásának okáról. Sajnos, most nem találom meg, és nem is nagyon emlékszem rá. (Talán vallási hovatartozástól függött.....).
Ez nem szigorú szabály, inkább korábbi – területi, műveltségi, vallás stb. – íráshagyományok fenntartása. Az igaz, hogy régen több helyesírási centrum jött létre, amely idővel két fő áramlatban egyesült: az egyik a katolikus, a másik a protestáns. De ez nem szigorú vallási elkülönítés volt, inkább csak a kezdeteknél volt ilyen, olyannyira volt területi is (az adott vallás többségi elvéből következően); bár igaz, hogy a nagyobb, egyházi iskolák fenntartottak ilyen jellegű megoszlást is.
A probléma egyébként mindenféle /cs/-t érint (vö. Kovács ~ Kovách ~ Kováts). A kérdéssel a 721. és 722. hozzászólás foglalkozott. <link1>
> Még valami: van -e kapcsolat az alnt említett Balczó, ill. a román Balţoi között?
Ezen el kell gondolkodni (a román név pontos alakja egyébként Bălţoi, azaz az a-n vagy egy breve [félkör]). A magyar eredetnek mindenesetre ellentmondani látszik a szóvégi -i.
Ad. Zsíros: megnézem az általad javasolt neveket is.
Külön köszönöm a Tótkomlósra tett észrevételed, kicsit off lesz, de megírom: megnézem a szentandrási Matrikulát is az említett időszakra, mert vannak akik jönnek és vannak, akik "nyomnélkül" eltűnnek ebben az időszakban.
A migrációs kérdésben azt láttam, hogy főként a XIX. közepétől mennek a családok Csaba környékére; a már nem található Nyékre pl. családom több tagja, majd onnan Medgyesegyházára (Megyes); de a környéken több településen is feltünnek (Bodzás, Tótbánhegyes, Gerendás). Azután jó 100 évig ott is laktak...
On
Következő kérdésem nem is tudom topik konform-e:
a keresztnévadás szokásai ismereteid szerint mindig azonosak voltak a századok folyamán?
A családban (s jószerivel az általam megismert Matrikulában) azt látom, hogy elsőszülött fiú:apja után, elsőszülött leány anyja után; majd jönnek a nagyszülők.
Ennek következtében az általam látott 250 évben (cca) jószerivel csak azonos keresztnevűek születtek: Mária, Ilona, Katalin, Judit, Zsófia és Dorottya ill. János, Pál, András, Márton,György, Mihály és Mátyás.
És a házastársak is azonos keresztnevűek voltak.
Ez véletlen s csak az én családomra jellemző? Miért nem találok Évát? Nemcsak az én családomban, de az anyakönyvben is igen ritkán fordult elő, amiként pl. az Erzsébet is.
Tudom, hogy a név jelentéséne megfejtésénél nem számít, de helyesen: Bursits. Amikor visszaolvastam e topikban, emlékszem rá, hogy volt szó az -ič végződésű (dél)szláv eredetű nevek többféle ( -ics, -ich, -its;) magyar átírásának okáról. Sajnos, most nem találom meg, és nem is nagyon emlékszem rá. (Talán vallási hovatartozástól függött.....). Tudsz egy hivatkozást, egy hozzászólás számát erről nekem adni, vagy pár szóval elmagyarázni a különbözőségek okát?
Még valami: van -e kapcsolat az alnt említett Balczó, ill. a román Balţoi között? Azaz: az utóbbi tehát magyar eredetű? (A Balţoi -ban a "t" betű farkincás, ha esetleg nem sikerült volna )
Mamuzsics: Szerb-horvát Mamužić (ill. szlovén Mamužič, de ez lehet, hogy szb.-hv. eredetű) apanév. Mint apanév, egy korábbi *Mamuž- személynévből képződött. Ennek etimológiája egyelőre nem világos, talán a szb-hv. mamuza ‘sarkantyú’ szóval függ össze.
Bursics: Szintén nyugati délszláv apanév, vö. szb.-hv. Buršić, szln. Buršič. A *Burš- alapnév mögött vlsz. a német Bursche ‘legény’ közszó, ill. a belőle keletkezett személynév áll.
Szutrély (-li): Valószínűleg az or. Стрельский, szlk. Streľský, cs. Střelský, le. Strzelski stb. magyarosodásáról van szó: a szókezdő mássalhangzó-torlódást egy betoldott -u- oldotta fel, a melléknévi (lakosnévi) -ský stb. pedig a magyar -i megfelelőjére cserélődött ki. A legkényelmesebb lenne, ha lehetne egy szl. Streľ- stb. településnevet találni, melynek magyar alakja Szutrél(y) lenne, mert ekkor a nevet közvetlen magyar lakosnévként lehetne értelmezni. (A -ský stb. > -i képzőcsere ui. kissé aggályos.)
Elképzelhető, hogy a magyarban a szóvégi -i ejtés csak másodlagos, az erdetileg lágy /ly/, ill. /j/ ertésű -ly szóvég modern átértelmezése /li/-vé, vö. Kiszely = /kiszej/ és /kiszeli/ ejtésvariációk (< szlk. kyseľ ‘savanyú’). Ez esetben a fenti melléknévi alakok alapjának, a szl. Streľ stb. névnek a közvetlen magyarosodásáról lenne szó.
A szláv alakok a streliť ‘lő’ ige származékai (vö, magyar Lövő, Lövér régi személy-, majd helynevek; Löveg, Lövész régi személy, majd hely- és családnevek; ill. Lövei, Lövey, Lövi, Lövészi lakosnevek).
Balczó: Régi magyar személynév, a Balázs (< lat. Blasio, Blasius cognomenek < ? lat. blaesus ‘sejpítő, hebegő’ < gör. βλαισος) névbokrának tagja: a Bal névrövidüléshez adódtak a -c és -ó kicsinyítő képzők.
Tüű: Egyszerűen a m. tű ‘varróeszköz’ közszóról van szó, amely itt a munkaeszközről, ill. a termékről vett foglalkozásnévi eredetű, tehát ‘szabó’ vagy ‘tűgyártó’ jelentésű. A egy szótagos, kis hangtestű, hosszú mgh.-t tartalmazó neveknél gyakori a mgh.-kettőzéssel „megnyújtott” írásmód: pl. Gaál, Joó, Paál, Soós, Veér stb. (Hasonló „testesítés” msh.-kkal: Kiss, Papp stb.)
> Ad Zsíros: ez a nagyapám valószínű tényleg szlovák volt a családban, Gútán halt meg az 1946-47-es költözés után, még találkozhattam vele 57-58-ban. Hogyan jöhet ez össze?
Ismertem egy unokatestvérpárt: az egyiket Komolynak hívták, a másikat Kakasnak, holott a felmenőik ugyanazt a szlovák vezetéknevet viselték: Kohút (< szlk. kohút ‘kakas’).
Talán nem járok messze az igazságtól, ha úgy vélem, hogy a Zsíros ős egyik felmenője is valamikor pl az alábbi nevek egyikéről magyarosított: Tuček, Tučík, Tučka (ebből esetleg Tuška), Tučný, Tučník; Tuka (< szlk. tuk ‘zsír’).
> alig lelem a csabai Matrikulában. Talán Tótkomlós a nyerő...
Történelmileg a dolog fordítva áll: Tótkomlós eredetileg a (szintén szlovák) br. Rudnyánszkiak bírta Békésszentandrás birtoka. 1746. január 6-án települtek át Csabáról szlovákok Zarkóczy János lelkész vezetésével Szentandrásra, majd Szarvasról éttelepülzekkel megerősödve tovább Tótkomlósra.
A fordított irány később elképzelhető, mert egyrészt egy időben Csaba volt a legnagyobb szlovák település, tehát ebből következően lehetett vonzereje. Másrészt Trianon után a közigazgatási határok átrajzolásával elsorvasztották Tótkomlóst.
Ettől függetlenül is, adatom van arra, hogy a 1888–1924 között vezetett tótkomlósi ún. vőfélykönyv (a 46 év alatt kötött 788 házasság bejegyzsésével) azt mutatja, hogy a tótkomlósiak Tótkomlóson kívül is házasodtak, elsősorban Pitvaros, Ambrózfalva, Tótbánhegyes (ma Nagybánhegyes), Csanádalberti, Békéscsaba és Nagylak szlovákságával. Gondolom, ez kétirányú volt: nemcsak Tótkomlósra házasodtak be csabaiak, hanem Békéscsabára is komlósiak.
> Következő klán: Kovan; Chowan (A Hovanscsina jutott eszünkba a férjemmel...)
Chovan: Cseh-szlovák név. Gyakoribb Chovanec (> m. Hovanyec) alakban. Ez utóbbi közszó is, jelentése ‘növendék; fogadott fiú(gyermek)’ (esetünkben ez utóbbi jelentésről van szó), az alapja a chovať ‘eltart, ellát, táplál, (állatot) tart’ ige. (Az or. Hovanscsina etimológiailag tényleg idetartozik.)
Nagyon szépen köszönöm....a Szelcsányiért picit sszégyelem magam, mert azt nekem is ki kellett volna találnom...oroszból.
Ad Zsíros: ez a nagyapám valószínű tényleg szlovák volt a családban, Gútán halt meg az 1946-47-es költözés után, még találkozhattam vele 57-58-ban. Hogyan jöhet ez össze?
Kicsit furcsállom az anyai ágam (picit off, [akik igazán szlovák nemzetiségűnek vallották a magukat]), alig lelem a csabai Matrikulában.
Talán Tótkomlós a nyerő...
Következő klán: Kovan; Chowan
(A Hovanscsina jutott eszünkba a férjemmel...)
Köszönöm a segítséged 1000x; élvezettel olvasunk Téged, remélem nem teher a számodra.
