Ha a japanok az 50-100 eves harcmuveszeteikkel kosherek, nekem a 10 eves harcmuveszetek is lehet siman kosher (persze, ha nem vetit, es a puding bizonyit az evesnel). Vagy halal, ha mar perzsak. :)
Teljesen mindegy, hogy egy harcművészet modern-e vagy régi, ha működik, és/vagy megtalálod benne azt, amit keresel, akkor teljesen okés.
Vetíteni, hogy milyen ősi, amikor nem is az, na, az nem okés. (ld még: Ne hazudj)
Ha erkölcsöt/etikát/filozófiát tanítasz egy mozgásművészeten/akármin keresztül akkor a minimum, hogy hiteles ember legyél, azaz ne hazudj mindjárt az elején, és vállald fel, hogy igen, ez azért van így, mert szerintem így jó.
Így van. Csak nem úgy kezdted, hogy "Na az ilyenkor a kérdés", hanem úgy, hogy "Na az ilyenkor a gond". Ezzel már negatív irányba terelted a dolgot, pedig nem tudunk róla igazából semmit.
Nagy pozitívum a hozzáállásban, hogy nem próbálja a folytonosságot erőltetni.;)
Pedig ír forrásokat: költemények, miniatúrák, az elvileg folytonosan fennmaradt iráni "birkózó-gyúrdák", nomeg a főnök japán vívásban és pusztakezes harcművészetekben szerzett jártassága.:)
Azt én sem tudom, menyien csinálják, Finnországban sikerült összeszedni 50 érdeklődőt, és megy szemináriumot tartani.
Felteszem ide is a felhívásom, hátha érdekel valakit:
Üdv!
Szeretném felmérni, hogy kb. hány embert érdekelne Magyarországon egy perzsa harcművészet. Razmafzar-nak nevezik, ezen az angol nyelvű linken lehet tájékozódni róla: http://www.moshtaghkhorasani.com/razmafzar/ Nekem nagyon tetszik a koncepció, birkózás, többféle fegyver, íjászat és lovasharc is szerepel benne. Én amúgy is idegenszívű mameluk vagyok, ezért nem különösebben zavar a perzsa eredet. A létrehozója, Manoucher Moshtagh Khorasani elég nagy név a szakmában, a háttér is elég alaposnak tűnik. Kapcsolatban vagyok vele, de ugye mindennek az alapja az elég nagy érdeklődés lenne. Azért tetszett meg, mert egy hiteles rendszernek tűnik, ami a keleti lovas képzésének minden aspektusával foglalkozik. Ugyan volt és van ilyen magyar kezdeményezés is, de mindannyian jól tudjuk, hogy micsoda megosztottságot és zavart okozott a hazai „hagyományőrzésben”. Lehet, egy idegen rendszer pont beválik ebben a széthúzásban. Az biztos, hogy eltekintve a fura perzsa nevektől, a tartalma bármelyik keleti lovast megjelenítő számára hasznára válik.
Akit érdekel, kérem jelezzen a lovasijasz@warrior.hu e-mail címen! Ha elegen jeleznek vissza, akkor jöhet szóba edzés szervezése, Manoucher meghívása, stb.
Abban az időben ez volt a trend: egynesedtek a szablyák. Érdemes összehasonlítani az brit 1796M könnyűlovassági szablyát az ugyancsak brit 1908M lovassági karddal.
A vívószablyákkal kapcsolatban pedig - sajnos - tévedsz, sokkal szélesebbek voltak: a kosárnál 20 mm, a hegynél 10 mm. Jelenleg nincs pontos adatom a vastagságról, mert amikor a kezembe volt egy ilyen, akkor nem mértem végig. Kb. 3-4 mm vastagságra tippelnék a penge erősén. Egy gyakorlókardnál az a fontos, hogy találatnál meghajlik a penge. Nálatok pontosan az a baj, hogy nincs megfelelő vívokardotok (shinai, feder, régi vívószablya).
Az iskolavívásnak van egy alapszintje, amikor a kezdőket megtanítják a legalapvetőbb pengevezetésre, erre jó a "hatvágás" gyakorlat.
Ennek kismillió változata van: huszár hatvágás, négy vágás a Tibor által tanult rendszerben, hét vágás, hat vágás (Roworth ábra, 1798), Burton (10+ kacifántos vágás), 5+2 vágás stb. Arra voltam kíváncsi, hogy pontosan milyen vágások szerepelnek a WT-s szablyavívásban és azokat hogyan nevezik meg, mert ebből le lehet vonni bizonyos következtetéseket.
Hehehe! Én most itt éppen kínaiztam, nem zsidóztam. ;)
De bővebben: a kínaik sokkal olyanabbak, mint amivel a zsidókat bármikor is "vádolták". Pusztán erre vonatkozotak a kijelentések. Semmi zsidózási szándék nem volt benne. Ha lesz, azt látod. ;)
Értem én, de akkor is olyanok, mint a nyárs :) Egy szablya legyen azért ívelt szerintem, meg legyen szélessége is, még ha vékony is a penge. Mert ezek azért sehol nem vastagabbak 4mm-nél.
