Horthy féltékeny volt rá, halálfejes zászló alatt szónokolt a szép halálról, övé volt a legprofibb uszító marketing: 70 éve végezték ki Imrédy Bélát. Tovább »
Egyszersmind tiltakozom az 1919-es és az 1945 utáni söpredék mai utódainak gyalázatos megnyilvánulásai ellen! Ezek, ha tehetnék, holnap vagy holnapután ismét ölnének. Épp oly kéjesen, mint elődeik. Mindezeken túl pedig itt az idő kimondani, egyszer s mindenkorra elég volt abból, hogy pusztán a zsidó szenvedéstörténeten keresztül szemléljük a történelmet, és ennek alapján írjuk a hivatalos kánont. Elég volt, elég volt, elég volt! És akkor lássuk a tényeket. A Beszélő 1988/2. számában, vagyis a rendszerváltás hajnalán Kubinyi Ferenc írt hosszú tanulmányt Az első magyar kirakatper címmel. Tehát, ismétlem, a Beszélőben (!) olvashatjuk egyebek mellett a következőket:
„Akkor hát mi volt? Mi volt a »Magyar Testvéri Közösség?« A vád alá helyezett személyek és politikusok: Dr. Donáth György, az 1944. március 19-e előtti parlament tagja, aki a zsidótörvények tárgyalásakor tiltakozásul kivonult az ülésteremből
( kezüket dörzsölgetik az antiszemitázók: Lukács szobra áll, de aki nekik nem tetszik, azé nem. Természetesen ez így "demokratikus: egy törpe agresszív kisebbség véleményterrort gyakorolhat.)
Hova lett az egykori antiszemita képviselő szobra?
Donáth mellszobrát egykor kezdték leemelni a posztamensről, és egy óra alatt végeztek a munkával.A szobor talapzata ugyan a helyén maradt, de a rajta lévő feliratot egy márványlappal takarták el.
Arra a kérdésre, hogy a szobor eltávolítására ki adott megbízást, a lapnak nyilatkozó munkás a Magyar Politikai Foglyok Szövetségét és a Szabadságharcosok Szövetségét említette.
Templt azzal vádolják az osztrák hatóságok, hogy súlyos csalást követett el és „megkárosította az Osztrák Köztársaságot”, amikor az édesanyja nevében követelt vissza egy bécsi ingatlant, melyet 1938-ban vettek el a családjától.
A társadalom a második világháború után nagyon hamar szemet hunyt afölött, ki hogyan szerezte a vagyonát, sőt, újra alkalmazta a már bevált módszert, amikor a deportált magyarok és németek ingatlanjainak elosztása került sorra. Eduard Žitňanský történész szerint az arizáció volt a magántulajdonhoz való jog megsértésének első példája, és a későbbi jogfosztások, majd az államosítás mintája: „A többségi nemzet vagy uralkodó osztály így tanulta és szokta meg, hogy a kényelmetleneket elég ellenségnek nevezni, és következmények nélkül mindent el lehet venni tőlük. Szlovákiában e tekintetben olyan sok családnak van szégyellnivalója, hogy a téma nyílt kibeszélése szinte elképzelhetetlen.”
