Mikor érdemes használni a botot? 30% emelkedőn hegymászásra, vagy már kevésbé durva emelkedőn is? Plusz úgy érzem, lefele csak gátol és balesetet okozna.
Dombon nem érdemes keménykedni. Csak akkor ha időre menő versenyünk van illetve ha rövid a táv, vagy tudjuk, hogy ez a kicsi nem számít, úgyis regenerálódunk.
Úgy vagyok ezzel, hogy a pulzus megmondja, ha pedig meghágom a szabályt, annak oka van (pl. hülye vagyok és élvezem a felfele lihegést :) )
nekem az a tapasztalatom, hogy amikor nem nyomom az emelkedőket (botozva sem), sőt figyelek arra, hogy lejjebb menjen közben a pulzusom, akkor úgy érek föl, hogy a combom nincs besavasodva, a légzésem normális, és könnyedén ellibbenek azok mellett, akik az emelkedőn megelőztek. persze ez 3-4 km-es emelkedőn már nem állja meg a helyét, ott ha lemaradok nagyon, 2-3 percet már nem hozok be olyan könnyen. keresem egyelőre az optimális "kis sem dögleszt, le sem lassít" állapotot, de egyre inkább az az érzésem, hogy ez minden dombnál egyedi.
a jó botozás mindenesetre akkor is csökkenti a comb savasodást, ha keménykedek a dombon, sőt ez ilyenkor végre van lehetőség, hogy a futás közben végre a karjaim átvegyék a láb terhelését. ezért nem értek egyet a combra támaszkodós mászással.
Na ez meg ... a kilométer hiányt 8 órás futásokkal pótolja :) Klassz menet volt. A kulimászos hátizsákért együttérzésem, minap a gyerek berakott egy köteg banánt a hátizsákjába és cipelte őket egész nap, persze letöredezett mindegyik vége. Az eredmény elképzelhető.
Nagyon állat lehetett. Hálózsák meg kaja mind belefért abba a hátizsákba, amit a videók látni a hátatokon? Vagy voltak depózós pontok? Nem zavar a bot ilyen sziklás terepen? Nincs több kérdésem :)
Ez a gyaloglós dolog ez az én hülyeségem, mivel későn szocializálódtam a kevésbé intenzív távokra, egészen sokáig úgy gondoltam, hogy futóverseny=futás.
Viszont biztos van jópár olyan emelkedő, amit jobb ha végig joggolok, mert vannak benne részek, amik azért már nem gyalogtempóra valók. Váltogatni gyalog és futás között meg mindig nehéz.
Emelkedős veszteséget én asszem nem tudok behozni egy lejtőn vagy síkon. Utóbbiakon a határon közlekedek, nincs bennük tartalék.
Vulkánról mit kell tudni? Durvább jellegű vagy szaladós? (még egyáltalán nem néztem utána)
Azt planningoltam, hogy egy long beszámolót írok, de már annyit vártam erre a video star-ra, hogy közben megöltem magamban a radio start.
Aztán Hutch kollega csak össze cut-olta, nagyon kellett most ez, thx!
So, only egy rövidke lesz, talán egyszer majd egy hosszabb..
Was fckng fckng tough this one. Mondta Goosefoot, hogy mindent forgeteljünk, amit eddig tudtunk a hegyekről. Bólogattam, de ez unbeleivable volt ott helyben.
Lifelong memory, felejthetetlen. A legnagyobb élményem. És a legnehezebb. Bármikor vissszamennék.
Messze a consumer society-től, fészbuktól, meg a like hunter-ektől. Ahol, ha kevesen jönnek este a menedékházhoz, jut még kenyér. Minden másra ott van a Cassoulet.
4 nap, 3 nights. Helyben simply alien-nek néztek emiatt, pedig a "pályacsúcs" 32 óra.
A special thanks goes to Goosefoot a pontos excelért. Szinte percre hoztuk a limiteket. Excpet for utolsó nap. You are the king of planning.
Köszönet Áronnak a hálózsákokért, anélkül már a fekete vaddisznók martalékává váltunk volna.
És egy BIG BIG special thanks goes to Joesentme és teljes b. családjának minden, de mindenért!
Nem egy Goosefoot type professional cut, de azért:
Gratulálok neked, nagyon szép eredmény. Nekem is szenvedős volt, de nekem nagyon. Tavaly 20p-el voltam gyorsabb, és mivel első futás volt rajta, annyira óvatosra vettem, hogy nem sikerült elfáradni. Idén sikerült. Azt a gyaloglós okfejtést nem értem, meg azt sem, hogy Zoncsi megfutotta Répáshután a partot. Szerintem bazi gyorsan lehet felfelé gyalogolni főleg bottal. És takarékosabb, mint joggolni. Én inkább többet, de intenzíven gyaloglok felfelé, és a veszteséget lefelé hozom be. Piroson megfutni Jánoshegyet, az sztem nem okos (hacsak nem 7:33-ra gyúrsz), mert lefelében megfizetel érte.
Szóval csúnyán túltoltam magam, most pihenés(azért minden nap csinálok valami átmozgatást).
Mielőtt lebilincselem a figyelmeteket a Piros 85 beszámolómmal, van még 2 elmaradásom. Ugye én hármasával írom meg a versenyeimet. :)
Jöjjön az 1.!
2015. okt. 10. szombat
Less Nándor / Nomád 66 TF
Kedvelem ezt a rendezvényt. Egyrészt a Bükkben futhatunk, másrészt volt szerencsém ismerni Less Nándit az egyetemen. Nagyon felületesen, egy nagyon jó barátom nagyon jó barátjaként, de tudom, hogy nagy veszteség volt a halála. Örülök, hogy egy ilyen patinás rendezvény emléket állít neki!
Idén nagy tisztelettel kezeltem ezt a távot, a már említett kilométerhiány miatt nem terveztem szétfutni magam. A cél, ahogy a sokat puffogtatott frázis mondja, a tisztes teljesítés volt. Ennek megfelelően nem is kapkodtuk el a pesti indulást, és mire átértünk az M3-as építési területen, megrökönyödve szembesültem vele, hogy elk..tam, nem kicsit, nagyon, le fogom késni a rajtot. Kicsit erősebben a pedálra léptem, rég ment már az "öregecskedő" (hogy tovább emlegessem a klasszikusokat) 18 éves Mazdám 140 fölött. Majd helyet is cseréltünk Ildikómmal, és míg ő tovább nyomta a gázt, én beöltöztem, összeraktam a hátizsákomat. Cserépfalura 5 perccel értünk 8 (rajt) után, és még ott is rossz helyen szálltam ki a kocsiból, a sulinál, holott a TF versenyközpont 100 méterrel hátrébb a művközpontnál volt. Átcipeltem a táskáimat, gyorsan elkértem a rajtcsomagomat, leadtam a tatyóm és 8:15-kor elindultam. A rajthely az jó pár 100 méterrel odébb volt, annyival megnyújtottam a távomat. A rajtszámot már csak a falun kívül erősítettem magamra, de aztán szép lassan felvehettem az utazó tempómat. A késés nem okozott lelki problémát, úgy gondoltam, üldözőset fogok játszani. Számolom, hány embert előzök meg. No meg a mezőny sem zavart, nyugodtan mehettem saját tempót. Az idő remek volt, bár kissé hűvös. Sokáig csak túrázókkal találkoztam, ismét elgyönyörködtem a Felső-szoros völgyében. Az erdészház előtt értem utol az első (utolsó) futókat. Gyorsan bekaptam valamit, majd mentem tovább. Szembe jött hamarosan nőm, aki szintén idejött nordic walkingozni. Gyors csevej és puszi, majd pár perc múlva már rákanyarodtam az Ódorvár felé vezető meredélyre. Nem hajtottam, de stabil tempóval előztem meg pár sporit. Felértem a dózerútra, ahonnan viszont a szalagozás rendhagyó módon levezetett a forráshoz. Nem értettem e helyzetet. Oda eddig sosem kellett lemenni. Megkérdeztem a szembejövőket, és azt mondták, nem kell lemenni. No mondom akkor nem szívatom magam. Maradtam az úton. A ponton megkérdeztem a pontőröket, hogy mi a helyzet a forrással, megnyugtatóan azt mondták, hogy szerintük opcionális. De azért nem nyugodtam meg teljesen...
Igazából innen egy darabig kevés említésre méltó esemény történt. Futottam. Néha kicsit fáztam. Időnként találkoztam más futókkal, pl. László Szilvivel. A Tebe-pusztai frissítőpontotn szembesülnöm kellett vele, hogy az egyik izóporral teli kis simítózáras zacskóm kinyílott, és a hátizsákom belseje a kiömlött portól úgy nézett ki, mint egy kezdő kokódíleré. Sajnos az izzadság még adott egy kis plusz ragadós állagot is neki. Ki kellet pakolnom mindent, és letörölnöm. A tartályt is újratöltöttem, így aztán Szilvi újra lehyagyott, hogy újra találkozhassunk a Csúnya(=szép)-völgyben. Répáshuta ismét tetszett. Idén végigfutottam a felfelé vezető aszfaltutat és a későbbi erdeit is. Ez a nagy találmányom. Amit nagy energiaveszteség nélkül lehet, meg kell futni felfelé is. Ha csak egy kicsit gyorsabb, mint gyalogolva, as is perceket hoz a konyhára. A Bánya-hegyi parkolót nagyon vártam. Kifújtam magam, ettem, ittam beszélgettem, megvártam Szilvit. :) Elég fáradtan gördültem innen ki, és indultam Tar-kő felé. Párszor keresgélnem kellett az utat, illetve el-elbizonytalanodtam, hogy jó helyen vagyok-e. Ezt nagyon utálom. A telefonom is megmakacsolta magát, és cseszett műholdakat látni, hiába volt trackem. Nőm is ekkor hívott fel, hogy segítsek neki eligazodni a Bükk egy másik részén távolról. De sikerült! :) Újabb sporttárssal kerülgettük egymást, mert míg telefonáltam, visszaelőzött. Tar-kőre egyszerre értünk. Ott némi csevely a pontőrökkel, majd végre lehetett rongyolni lefelé a hegyről. Eszembe jutott, hogy csináltatok egy panoráma fotót velem a nagy fene köddel a háttérben a pontőrökkel, de csak az ötletig jutottam el. :) A lefelé az én igazi pályám, be is gyűjtöttem pár skalpot Imó-kőig. A kolostornál meglepetésemre Papp Tündét találtam még a ponton. Utoljára Ódor-vár 1-nél jött szembe, gondoltam is, hogy majd rövidesen elkapom. Hát, nem4 Iszonyatosan szedte a lábát, hangot is adtam tiszteletemnek. No mondom, de azért a célig csak megfogom. Azonban adtam egy kis előnyt, mert újra tartályt töltöttem. (Ennek a technológiáján még lehetne mit javítanom. Túl sokáig tart.) Ódor-vár felé találtam 2 fehér technikai felsőt egy ágra felakasztva, gondoltam, inkább leszedem, és beviszem a pontra, úgy talán van esélye a gazdájának, hogy visszakapja. A ponton leadtam. ettem pár falatot, és megnéztem a fiatal csapatot, akik igen nagy hangulatban énekelgettek a fedett asztal körül. Ők okosabban frissíthettek, mint én. :) Innen gurulós volt, gondoltam már könnyű lesz, de váratlan dolog történt. valami elkezdte rohadtul szúrni a jobb talpamat egy ponton. Tűrtem vagy 2 km-en keresztül,de aztán megadtam magam. Lehúztam a cipőm, megtapogattam a zoknim, a talpbetétet, semmi. Visszavettem, megint szúrt. A fene egye meg, nem fogok megint megállni. Azért az aszfaltos útora kiérve csak leültem a vízelvezető-csatorna partjára, és megint lehúztam, immáron a zoknimat is. Semmi. Csak valami vízhólyagocska a talpon. Visszavettem mindent, még mindig szúr. Utólag kiderült, a vízhólyag volt a ludas. Sarokemelőt tettem a Hokába, és valahogy ezt nem bírta a talpamon a bőr. A Nyomó-hegyre most egész jó erőben másztam fel, röhögtem a mindig mókás feliratokon, aztán gurultam tovább. Nem nagyon volt már kit előzgetni, de azért szaporáztam az idő miatt. Végül 8:30 alatt értem célba. Ezen a sok szüttyögés megszüntetésével legalább 15 percet lehetett volna javítani, de most ezen a napon ekkora edzetlenséggel megfelelőnek találtam az időt. Láttam persze, hogy ismerősök mennyit futottak, és éreztem, hogy bizony ez csak elégséges szint. Aztán rászámoltam még 20 kilométert, és elég aggasztónak láttam a P85 sub 11 órás esélyeit. De az aggódást hamar elmosta egy sör... :)
Nem tudom már hol olvastam a terepversenyek besorolását, de emlékszem egészen elszomorodtam, amikor láttam, hogy terepen az 50 km még nem “ultratrail” besorolást kap, így a Vértes Terepmaraton sem tartozik ezek közé, én meg valahogy úgy beleéltem magam, hogy voltam már[...] Bővebben!Tovább »
Nem pont akkor látták a meteort Közép-Európa szerte, mikor felkapcsoltad a lámpád?
:-))
Azért a rajtnál kicsit eltökéltebbnek tűntél, mint "csak egy jót futni". És be is jött a kicsit nagyobb bátorság a tavalyinál. Hát ez bizony már az élmezőny! Mostantól lesz csak igazán izgalmas minden verseny! :)
Október utolsó napján lefutottam életem második legdurvább ultráját. Az első ugyanez a rendezvény volt tavaly. Most az égvilágon semmi elvárásom nem volt, csak egy jót futni.
Az idei futóév nagyon jó volt. Tele volt meglepetéssel. Pár hete beficcent egy 2:57-es Spar maraton, ez pozitív, gondoltam, hogy vissza is vonulok. Előtte mondjuk volt egy nagyon elrontott utcai félmaraton, ez meg negatív, mégsem vonulok vissza.
A fejlámpám pár hete javítás közben tönkrement (negatív), de gyorsan vettem újat (pozitív). A benne lévő akksinak pedig két vége van, na ez negatív és pozitív.
A reggeli miatt megint korán keltem 4 körül, ettem, kicsit visszaszundiztam, pakolás, irány Csillaghegy. A HÉV-en kívülállók számára riasztó mondatfoszlányok hallatszottak. "Amikor a századik kilométer után..." "Az a 76 végülis nem is olyan hosszú...", stb... Micsoda szubkultúra :)
Még otthon megnéztem előző napi 24 órás hőmérséklet profilokat néhány pilisi Időképes amatőr mérőhelyről. Azt láttam, hogy a rajt után nem sokkal már legalább tíz fok lesz, ezért póló plusz karmelegítő mellett döntöttem. 3/4-es nadrág, ivózsák másfél liter isostarral, öv kulaccsal. Hülyebiztos szerelés, miközben Pálfy Marci két azonos szerelék súlyát grammozza, hogy melyiket vigye magával :)
A verseny 8:30-kor, gyönyörű szép időben indult Csillaghegyről.
Először az tűnt fel, hogy hová lett a tavalyi embertömeg. Aztán amikor a Kevélyre 44 perc alatt értem fel a tavalyi 48 perc helyett, meglepődtem. Azta, hogy lehetek itt ilyen hamar? Számoljunk csak! Ha ez eddig mínusz 10%, és a tavalyi 9,5 órából lejönne majdnem egy óra, na ne, 8:40-en belül beérnék?
Ezzel a lendülettel el is felejtettem a szépen bememorizált tavalyi részidőket, csak a Dobogókő és Nagykovácsi maradt meg bennem. :)
Így hát nem maradt más hátra, mint futni tovább, gyönyörködni a napsütésben és csodálni a sárga avarszőnyeget. Futóval nem nagyon, gyalogosokkal - jó utat, jó utat - annál többet találkoztam.
A részidős listát nézegetve, ki is derült a vákuum oka: tavaly a Kevélyen 40. voltam, tehát bőven volt lehetőségem előzgetni. Idén a 12. helyen dugókáztam.
A dömösi ereszkedés talán a legszebb rész. A Szőke forrás völgye aranylik. Amikor már egy vizsla is beleolvad a sárgásbarna levélszőnyegbe, hát az valami csodálatos :)
Dömösön kipróbáltam a nutellás kekszet, és nekiindultam a hosszú mászásnak Dobogókőre.
A Szakó-nyereg előtt nem sokkal egyszer csak utolértem Rajnai Tamást. Ő a Piros 35-ön indult, de már éppen fájós lábbal bandukolt. 2:41-es maratonista, és mivel ő a p85-ös elit elejével együtt indult (Pálfy Marci, Szabó Áron, Allaga Tamás), rövid helyzetjelentést kaptam az élmezőnyről.
Éppen az átmászós létrás meredek szakasz után voltunk, frissen sétálva. Ezért helyesbítettem neki a verseny előtti kijelentésemet: hogy csak a p85-ön csak a végén a János-hegy a sétálós. Hát nem igaz, a pulzus miatt sok helyen kellett gyalogolni, a tavalyi emlékek megszépültek. A János-hegyet meg speciel a pont végigfutottam :-)
Aztán Dobogókő előtt felbukkant egy vegyes színű kompressziós szár. Nedybali. Ettől aztán totál összezavarodtam, mert ismertem az eredményeit, és kizártnak tartottam, hogy ő most közvetlenül előttem megjelenjen.
Dobogókő: 3 óra 27 perc. Eddig huszonöt perc mínusz, ugyanannyi hajtással mint tavaly???! A pontról pár másodperccel előbb indultam mint Balázs, Pilisszentkereszt felé lejtőzve még egy darabig hallottam mögöttem egy beszélgetést, talán itt találkozott össze Gyurkó Petivel, akit amúgy nem is vettem észre hogy valahol megelőztem.
A Pilisszántó frissítő előtt (3ó59, 40km) Rudolf Tamás érkezett vissza a falu felől aszfalton, mintha kicsit eltévedt volna. Lehet hogy így is történt, mivel elég jelentős tempókülönbséggel meg is előzött. A Csévi nyeregnél még elég szorosan voltunk, előttem Tamás fél perccel, mögöttem Gyurkó Peti egy perccel, Nedjalkov Balázs pedig a részidős lista alapján leszakadt további pár perccel. Szerencsére Gyurkó Petit nem vettem észre, hogy nyomomban van, nem szeretek nyomás alatt futni :), igazából nem is merek versenyeken hátranézni. De aztán szerencsére hátsó látótávon kívül került.
Itt még elég jól éreztem magam, a vidámság szinte a Kopár-csárdáig ki is tartott (50km, 5ó02p). Ott csak elvettem a szokásos nápolyikat, töltöttem szörpöt a kulacsba és mentem tovább.
Na de eddig tartottam. Amilyen jól ment az első öt óra, annyira szenvedős lett a maradék majdnem négy. Eddig 145-150-es pulzussal mentem, de most hirtelen elhasználódtam, éreztem az ízületeimet. A pulzus is szépen visszaesett, küzdöttem a 145-ért, sikertelenül.
Pilisszentivánon megint találkoztam Rudolf Tamással, aki egy rövid kitérőből jött megint vissza. Nagyszénás előtt még láttam, de innen jól elhúzott, a maradék két és fél órában negyedórát kaptam tőle.
Annyira nem esett jól a mozgás, hogy a Nagykovácsiba vezető aszfaltos lejtőn 130-as pulzus alá is befigyeltem, és a sajgó végtagok miatt lassabban futottam a lefelén, mint síkon. Ez velem ugye nemigen szokott megtörténni.
Az előző éves Nagykovácsi időm majdnem 7 óra volt. Most 6:18-as idővel érkeztem ide, de ugyanolyan gyengén, mint akkor.
Felvettem a lámpát, áttöltöttem a kulacsba az ide depózott szénhidrátos Isostart. Szemezgettem a zsíroskenyérrel is, de nem tudtam enni. Se sósat, se édeset.
Egészen megundorodtam az édes kajáktól, a kerek kajáktól, a lyukas kajáktól, a sajtkocka alakú kajától és egyáltalán mindenféle kajától. Attól féltem, hogy kijön belőlem minden. Bár ideje volt, de még az aktuális zselét is elhalasztottam későbbre.
Így a Nagykovácsitől Fekete-fejig tartó, amúgy jól futható részt teljesen enerváltan, a 130-as pulzustartományban futottam.
Úgy emlékszem, a Fekete-fej - Hárs-hegy - János hegy részre előző évben kicsit feléledtem, most is így volt. Ááá, de hol volt már az reggeli lendület, most legfeljebb az előző éves részidőket hoztam.
A János hegyet viszont megfutottam, kábé a tavalyival azonos idővel, bár 149 helyett 142 pulzussal. Az Erzsébet kilátótól a Virágvölgy felé a felszabadult lejtőzés helyett ismét csigamódra kocogtam le 120-130-as pulzussal, a vázrendszerem tiltakozott minden föld felől érkező ütés ellen.
Miért van az, hogy ilyen szenvedős bír lenni egy futás??
Makkosmária után az emelkedők jobban estek mint a lejtő, végig is kocogtam a maradékot. Az utolsó kilométerekre, főleg a lejtő miatt, felkapcsoltam fejlámpát. Ezer lumenes brutál fényerő (tényleg!), stabil volt, nem ugrált a fejemen. Első éles bevetésén jól teljesített. http://www.zebralight.com/H600w-Mk-II-18650-XM-L2-Headlamp-Neutral-White_p_117.html
Hát a lejtőzés ilyen fáradtan már elég veszélyes, mivel nem emelem rendesen a lábamat, kétszer is kőbe rúgtam.
Ééééés beértem egy annyira szuper idővel, hogy csak én tudom, hogy mennyire gyenge utolsó harmadot produkáltam.
Szerintem 8:43:01, SI dugóka szerint 8:41:41.
Háromnegyed óra javítás, 145-ös átlagpulzus, ami viszont kicsit a tavalyi alatt van. Az idei mezőnyben ez egy 5. helyet ért.
"Sajnos" ide jövőre el kell jönni még egyszer, mert még elég sok tartalék van a végében. Az elejét jól csináltam, csak az 5 óra feletti állóképességet kell valahogy megszerezni.
Vagy tőlem maradhat a belassulás, de akkor az elejét fussam gyorsabban :-)
Az estét melegvizes zuhany, sör és virsli zárta. Üdv minden szervezőnek és segítőnek és minden emberkének aki kimozdult ezen a szép hétvégi napon!
-- tech zone --
2 és fél Mars szelet, 3 normál + 1 koffeines powergel
2 liter szénhidrátos Isostar
pontokon szörp, 3 nutellás keksz, 6 szelet nápolyi, pár ropi
Köszi, jó lenne! Sajnos Sopronból kicsit nehéz beugrani, mostanában nemigen járok Bp-n. Megpróbálom, hátha valaki arra jár az ismerőseim közül. Vagy esetleg egy borítékban a címemre nem tudnátok küldeni, ha nagyon szépen kérem?
Azért te sem panaszkodhatsz, gratulálok! Sajnos én nem lehettem ott, 5 hete van valami rejtélyes gyulladás a szervezetemben. Ez főleg terhelésnél jelentkezik, egyébként jól vagyok. Túl vagyok jónéhány vizsgálaton, de semmi eredmény. A Bükk Trail- re is elmentem, mert be voltam nevezve, de kár volt. Végigmentem ugyan, de kōzel egy órával rosszabb eredménnyel, mint amit tudnék. Kár, hogy nem voltál ott, szerintem dobogós lettél volna...
És használható talpbetét van-e. A P85-ön folyamatosan kiklaffogott, mint Kipchoge-nak a Berlin maratonon. Aztán dühömben kihajítottam, de úgy meg nem igazán volt komfortos. Na ezen is lenne mit fejleszteniük.
ha Athosz a cipő orránál vágta el a fűzőt akkor vissza tudod fűzni és egy csomót köthetsz a végére. Hoka megszünteti a gyorsfűzős megoldást, normál fűzős lesz minden modell a jövőben.
Kivágott fűzők vannak a pesti nomádban, bármikor be tudsz érte ugrani.