Kedves nibelung!
> A Sztregszka-nál azért merült fel bennem a germán eredet, mert a "str" szókezdet úgy vettem észre, ritka a szláv nyelvekben (van de ritka).
Szláv nyelve válogatja. A szlovákban pl. streda van az orosz середа (sereda) és magyar szerda (< ószl. sreda) alakokkal szemben. Kis fejszámolást végeztem: az elektronikus szlovák–magyar szótáram 40 333 címszava közül 232 kezdődik str-rel, mígy a német–magyar szótáram 76 844 címszava közül 444. A két adat százalékban kifejezve két tizedes jegyre azonos = 0,58%. (Az Országh-féle angol–magyar nagyszótárban ugyanez: 539 / 106 406 = 0,51%.) Itt tehát nincs tehát eltérés. Ráadásul az orosz–magyar szótárt (tehát olyan nyelvet, ahol a sr- > str- az ún. teljeshangzósság miatt nem teljesen ment végbe) is átnézve az arány 405 / 104 974 = 0,39%. Ez is több, mint a fele a német adatnak.
> Így a Sztregszka is kiejtés alapján lett leírva szerintem
Kiejtés alapján nem lehetett, mert ha még ez lett volna a név alakja, kiejtéskor akkor is /sztrekszka/-nak hangzott volna. Valami csavar mindenképpen van a lejegyzésben. A felmerülő kérdések: hogy írta az illető kéz a /j/, /gy/ és a /zs/ hangoknak megfelelő betűket? Milyen nevek vannak még g betűvel írva?
> Az anyakönyvezés nem volt gót betűkkel írva, egyszerű kézírás.
Írásban nem használtak gót betűt, csak nyomtatásban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gót írásban alkalmazott elvek ne jelenhetnének meg az ilyen nyomtatott szövegen szocializálódott kézírásban.
> lásd másik nevem: Paraszka, aminek ahogy utánanéztem valószínűleg a görög Praszkéda név szláv alakja, főleg ortodox részeken van de előfordul nyugaton is
Ha a m. Kiság tulajdonnévről beszélünk, akkor a magyar nyelvérzékkel bírónak természetes, hogy egy vízfolyás ’kis[ebbik] ág’-áról van szó, és nem , ki névmás -ság/ség képzővel alkotott származékáról (mondjuk ’ki[vagyis]ság’ jelenésben). Ugyanígy egy szláv számára is transzparens, hogy mikor lehet szó a -szky/szka stb. esetén a megfelelő képzőről, és mikor véletlen egybeesésről. Pl. a szlovákban a -ský melléknévképző előtt mindig mássalhangzó áll (kivéve ha a helyesírás nem jelzi a -ský előtti s hangot, mint pl. szlk. Rus > *russký > ruský, Čech > *česský > český). A Paraszka esetén még az én nyelvérzékem is ezt a nevet egy -ka kicsinyítő képzős származéknak fogja fel, és az -ka kicsinyítő képzős alakok grammatikai nőnemű voltuk dacára – anyanévként – tartozhatnak a szláv hímnemű névtérbe. Ennek megfelelően az országis szlovák telefonkönyvben van is 7 nőneműsített Parasková tétel, a 12 Paraska név esetén 11 esetben férfi keresztnév járul (az 1 Michala formailag női név, de lehet elírás is, pl. a Michal férfinév tárgy- és birtokos esete is).
A másik az, hogy utána fogok járni, hogy az illésfalvi szlovák dialektus ismeri-e a hosszú magánhangzókat. Ez esetben az a helyzet, hogy a Paraska végén rövid a van, a -ská mn.-képző végén pedig hosszú, tehát ez így sem téveszthető össze. (Más kérdés, hogy magyaros lejegyzésben a szóvégi -á és -ý mindig rövid lesz, de ez csak az interpretatio hungarica, az érintettek a különbségnek nagyon is tudatában vannak.)
> az anyakönyvekben egyáltalán nem különböztették meg a nők és férfiak nevét, szóval pl. a Tucsni név nőknél se lett Tucsnának írva.
Ez egy jó érv, de a lelkész láthatólag nem volt szlovák. Ez esetben pedig meglehet az ismert nevek esetében „felülírhatta” a szlovák szokást, mindenütt az „alapalakot” tüntetve fel. Viszont olyan név esetén, amelynek a férfi párja nem volt ismert előtte, nem volt mivel felülírni azt, így megmaradhatott a női alak. Kérdés: mi a helyzet, ha csak azokat a vezetékneveket vizsgáljuk, amelyek csak női keresztnevek mellett fordulnak elő és férfiak neveként nem?
Én mégis talán /j/ hangot látnék a g-ben, felmerülhet még a /zs/ olvasat *Strežská [< streh ’les’; v. < Stražská < stráž ’őr(ség)’], vagy a /gy/ < *Streďská < *Stredská [< streda ’szerda’]. Alternatív magyarázat lehet az, hogy egy *Stregovská-szerű [< (Alsó/Felső)Sztregova] név lett elírva.
> Vršec és Vršac neveket megtaláltam én is. Az a gondom hogy (valószínűleg) aradi német család, így a szerbiai helységnévből eredő név elég furcsa
Az összes -ow végű német név, és ez -itz végűek többsége szláv felmenőkre utal. Sőt e nevek nagy része még a Drang nach Osten során került a németbe, amikor a német terület keletre tolódott és egész szláv népek (pl. a polábok, szlovincek és a szorbok nagy része) olvadtak be a németségbe. Még abban az Elba-menti térségben voltak olyan települések, amelyek egy kisebbfajta hegy mellett feküdve kaphatták a Vršec ’hegyecske, kishegy’ nevet (még inkább: a külterületükön volt egy Vršec ’hegyecske, kishegy’ nevű határrésznév). Szóval az aradi németek még ezen etimológia mellett is akár hazulról is magukkal vihették a nevüket.
N.B. Az etimológiában a feltüntetett más nevek nem feltétlenül közvetlen kapcsolatot jeleznek. Legtöbbször csak analógiaként szolgálnak: bemutatva, hogy az adott lehetőség valahol megvalósult, így másutt is lehetséges.
> Létezik Šogeč vagy hasonló szlovákság körében?
Én ezt nem véletlenül javítottam az előző hozzászólásomban Sogićra. Ez utóbbi szerb területtől ugyanis jelenleg is kimutatható. Délszláv feltelepülések pedig történtek.
Ugyanakkor eszembe jutott még egy: Ismertek a szlovák Sojka, Soják, Sojko (< sojka ’szajkó’) nevek, ezekből képzőcserével lehetett *Sojec. (ha a g = /j/ és s = /sz/ lehetséges). Ugyanilyen helyesírási feltételek mellett esetleg a Soviak, Sovík, Sovič (< sova ’bagoly’) nevek analógiájára feltételezhetünk egy *Soviec nevet, amelyből a lejegyzéskor kiesett a v.
> Nem tudom viszont hogy a "ch" az most mit akar jelenteni mert a "cs" mindig "cs" volt, a "h/ch" pedig mindig "h"... :/
A Jurisich, Jellasich, Madách stb. nevekben a ch digráf /ch/ hangot jelölt: elég tipikus volt ez a magyar helyesírásban. (Régebben még c-t is jelölhetett.) Mivel nem látom az írást, csak a szokásos prekoncepciókat alkalmazhatom. Mindenesetre érdemes lenne áttekinteni, hogy a szó végen milyen hangot jelölhetett a ch.
Ha ehhez a ch-hoz /ch/ hangot akarunk társtani, akkor elmondható, hogy a ch a szlovákban személynévképző (kicsinyítő képző), bár elsősorban -o és -u után szokott állni, de a hozzászólás végén adok adatot lágy -e utáni előfordulásaira is, ugyan a lengyelből. Így feltételezhető akár egy *Sojech, *Soviech forma is. Ez utóbbihoz:a régi szlovákban az -oviech önmagában is képző volt. Így ha lehetne feltételezni egy Palkos ~ Palkoš alapnevet (adatom nincs rá), akkor a Palkosogech éppen egy név is lehetne: Palkosoviech ~ Palkošoviech.
> A Gyovainál egy kis plusz: néha Gyojai-nak írták a nevet. De hogy miért?!
Ez tapasztalható a dió közszavunknál is. Itt sztenderd ejtésben a hiátust (a két egymás mellé került magánhangzó „közét”) j-vel töltjük ki, az ejtés így: /dijó/. Bizonyos nyelvjárásokban a hiátustöltő a v hang lett, így ott divó alak hallható. Ugyanígy: búvik ~ bújik. Hiátustöltő lehet még a h is: ezzel kapcsolatos a bivaly ~ bihal váltakozás. Bizonyos esetekben az eredeti v-t, j-t is felfoghatja a nyelvérzék hiátustöltének, és kicserélheti egy alternatív hiátustöltő hangra. Valószínűleg itt is ilyesmi történt.
> Krassó pedig (márhogy: Krassó-Krassai-Karsai) kicsit eröltetett nekem tekintve hogy a magyar családnevek könyv szerint a Karsa családnév a pogány névből ered.
A Krassó > Karsai-ban található hangátvetéshez vö. szl. s(t)reda > m. szerda, az -ó + -i >-ai-hoz pedig Makó > Makai. Az igazsághoz tartozik még, hogy Krassó vm. egy folyóról kapta a nevét (pontosabban Krassó vm. központja, Krassóvár kapta onnan a nevét). Ezt a folyót pedig magyarul Karasnak nevezik <http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/055/pc005541.html#5>. Krassó történelmi magyar neve is Karassó, a Kr- kezdetű forma szláv visszakölcsönzés. A Karassó-ban lévő hosszú s is másodlagos fejlemény (vö. kisebb /kissebb/), így az eredeti, a személynév alapjául szolgáló forma a Karasó. Ebből lett az -i után a Karasai, amiből a magyarban nagyon gyakori, ún. kétnyíltszótagos tendencia (régebbi nevén: Horger-törvény) kiejtette a második nyílt szótag mgh.-ját, és lett Karsai. Szláv-magyar viszonyban tele vagyunk a 2. és 3. hangnak ilyen látszólagos cseréjével: amit a fenti kétlépéses magyarosodás okoz.
A folyó nevében egyébként nincs köze a Karcs helynevekhez. A víznév eredete a tör. qara şuğ (> oszmán-tör, kara şu) ’fekete víz’ kifejezésre megy vissza.
> Paput név így mit jelenthet? Mármint a Pap(u) előtag
Vlsz. egy ’száj, evés’-re utaló dajkanyelvi tő lehet, vö. szlk. papuľa ’száj, pofa’, szb.-hv. papula ’kása’.
> Osza névben az zavar engem, hogy ma ez az alakja, de anno amikor először megjelent akkor még Ossza volt, kifejezetten jelezve a hosszú ejtést. Nem túl nagy a szlováktudásom (fejlesztés alatt :)) de én nem tudok róla hogy hosszú "sz" hang lenne szavakban.
Felhívnám a figyelmedet arra, hogy Husszeint mondunk, holott ő csak Huszein, Jasszert, Nasszert ejtünk, holott ezek helyes formája Jászer, Nászer lenne. Ezek némileg a németes helyesírási tradíciót folytatják (amely pl. ss-szel jelzi a hangzóközi /sz/-t, mert a sima s ejtésére /z/ adódna). Ehhez kön az, hogy hangzóközi pozícióban a magyra egyébként is hajlamos a msh. megnyújtására. És éppen, mivel a szlovákban nincs hosszú msh., ez nem is befolyásolja az ejtést, csak afféle helyesírási csacskaságnak látszik. (A gót helyesírásban egybként a dupla hosszú ss, azaz ʃʃ – ha látszik –, az /s/ hang jele volt az š mellett. tehát a betőkettőzést eleve maguk a szlávok is felhasználták helyesíári célokra.)
A 2871-ben említettem a XIX. sz.-i szlovák Kollár nevet (ma Kolár), rumci ugyanígy a 2873-ban a magyaros Jellasicsot a horvát Jelečićtyal szemben.
Ad Wiedermann: Ahhez az alábbit tartom megfontolandónak: „Herzmann: vermutlich aus Herz (KN zu Hartwig) + -mann entstanden, wobei -mann ursprünglich eine kosende Funktion hatte (ähnlich Karlmann, Hinzmann oder Tillmann). Gelegentlich wurde -mann mit patronymischem Charakter an Rufnamen angefügt”. Így ez lehet egy Wieder < Weider = Weidmann cselekvőnévhez képzett apanév. A -mann ugyanakkor lakosnevet is képez, tehát arra is gondolhatunk, hogy a Wieder < Weider egy település.
Ad Tepis: Elképzelhető, amit írsz. Ugyanakkor a le. Ciep név és származékai <http://www.herby.com.pl/herby/naz_result.php?nazq=Ciep>, arra indítanak, hogy szláv etimológiát (is) feltételezzek, vö. szlk. tepať ’ver, lüktet’ (le. ciapać),, ill. tep[lo] ’meleg’ (le. ciep[ło]) + -iš kicsinyítő képző (vö. Meliš <: Mel[chior], Juriš <: Jur[aj])
Ad Rocsák/Rocsek: Az etimológia korrekt (ámbár a cseh vonal nem feltétlenül szükséges). Jelenkori szlovák változatok még: Ročiak, Ročkár, Ročeň, Ročňák. A megadtak etimológián kívül más elnevezési alap is lehetséges (pl. éves bérlő volt, az új évben történt vele valami különleges stb.)
Ad Michala: Puszta -a nem szokott férfinévképző lenni, hanem más képzők részeként, ill. csonkult tőhöz járulva. Ezért vlsz. mindig is női névről volt szó (a jelenkorban az). Ha férfi vezetékneveként fordul elő, akkor anyanévről van szól. Vö. Paraska fentebb.
Ad Szemán: Régi szlk. semä (mai semeno) ’mag’ + -an személynévképző.
----
Feltételeztem -iech képzőt tartalmazó lengyel nevek:
Baciech, Baciecha, Balbiech, Bendziecha, Będziech, Będziecha, Bobiech, Bojdziech, Budziech, Cedziech, Ciepiechał, Cmiech, Cudziech, Cwiech, Cwiechuń, Czarniecha, Czepiecha, Ćmiech, Ćwiech, Dembiecha, Dermiecha, Diecheć, Dietriech, Dobiech, Dospiech, Dośpiech, Drusiecha, Drzewiecha, Dubiecha, Dzidziech, Dziech, Dziechan, Dziechel, Dziecher, Dziechowa, Dziedziech, Dziędziech, Engelbiecht, Gaciech, Gleiech, Gniech, Gomiwiecha, Goniewiecha, Goniniecha, Goniwiecha, Goniwiecho, Górniech, Griech, Griechen, Imiech, Janiech, Kiech, Kiecha, Kiechaja, Kiecher, Kiechter, Kliech, Kliecha, Kmieciech, Kniech, Kniechał, Koniech, Kosciecha, Kosobiech, Kościech, Kościecha, Kóściecha, Ksobiech, Kupiecha, Kurbiech, Kurpiech, Lamiech, Leliech, Lemiech, Lemiecha, Lempiecho, Lepiech, Lepiechin, Libiech, Lubiech, Łabiech, Łubiech, Maciech, Maciecha, Miech, Miechaj, Miechkot, Miechna, Miechnik, Miechno, Miechoń, Miechota, Miechór, Miechur, Miechura, Misiecha, Moździech, Osiech, Paciecha, Paniechno, Paśpiech, Paździech, Pędziech, Piech, Piecha, Piechacz, Piechal, Piechala, Piechał, Piechała, Piechana, Piechar, Piechata, Piechcin, Piechel, Piechen, Piechert, Piechet, Piecheta, Piechl, Piechlak, Piechła, Piechmik, Piechna, Piechnat, Piechnik, Piechnio, Piechno, Piechny, Piecho, Piechoci, Piechol, Piechola, Piecholl, Piechoła, Piechoń, Piechor, Piechota, Piechow, Piechód, Piechór, Piechórz, Piechrza, Piechta, Piechtow, Piechul, Piechula, Piechuła, Piechur, Piechura, Piechut, Piechuta, Piechuto, Piśpiech, Pociech, Pociecha, Pociechin, Poćpiech, Poniechera, Poniechter, Posdziech, Pospiech, Pospiechała, Pośpiech, Pośpiecha, Potiechin, Pozdziech, Poździech, Poźpiech, Rembiech, Rembiecha, Rębiecha, Riech, Riechert, Riedziech, Rościecha, Rozciecha, Ruciech, Sabiech, Sapiecha, Sapiecho, Sbiech, Schieche, Schmiech, Sciech, Sciechura, Siech, Siecha, Siechen, Siecheń, Siechman, Siechon, Siemiechin, Siemiechut, Simiech, Smiech, Smiechura, Sniecha, Sniechota, Sniechur, Sobiech, Sobiecha, Sobiechart, Sobiechy, Sociech, Sopiech, Sopiecha, Spiech, Spiecha, Spiechert, Spiecho, Spiechow, Stasiech, Stępiech, Striech, Strzesimiech, Swiech, Swiechło, Szmiech, Szmiechel, Szpiech, Szumpiech, Ściechura, Śmiech, Śmiechoła, Śmiechoń, Śmiechun, Śmiechura, Śniech, Śniechota, Śpiech, Śpiecha, Świech, Świechło, Tiech, Trząsimiech, Trzensimiech, Trzenssimiech, Trzesimiech, Trzęsimiech, Uciecha, Utiechin, Waniech, Wiech, Wiecha, Wiechaj, Wiechan, Wiechec, Wiechecz, Wiecheć, Wiechela, Wiecheń, Wiechert, Wiecheta, Wiechęć, Wiechler, Wiechna, Wiechnik, Wiechno, Wiecho, Wiechocz, Wiechol, Wiechoł, Wiechów, Wiechta, Wiechty, Wiechula, Wiechuła, Wiechuta, Wieciech, Wierciech, Więciech, Wiśniech, Wojciech, Wojciechow, Wojciechów, Wyciech, Wypiech, Zamiechów, Zawiecha, Zbiech, Zdiech, Zdobiech, Zdziech, Zdziecha, Zemiech, Ziemiechód, Zniech, Zwiech, Ździech, Żdziech, Żwiech |
