Nálunk egy fikusz már eladósorba került, felnőtt a plafonig. A mostani példány a Füvészkertből van, egy idős néni árult a lányával növényeket az üvegházban, és olyan kedvesek voltak hogy muszáj volt vennünk tőlük valamit. Különleges példány, szép göcsörtös szürke ágai vannak, ha véletlenül letörik tényleg tejes nedvet ereszt. Gyorsan nő, és nagyon belombosodott.
Nagyon köszönöm a szakszerű leírást. Nem csak az általánosabb kertészeti dolgokban, hanem ilyen különlegesebb kérdésekben is igen nagy tapasztalattal rendelkezel.
Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat!
Az lenne a lényeg, hogy ha különbözünk is gondolatainkban, kinézetünkben, nyelvünkben vagy kultúránkban, ne támadjuk, hanem tiszteljük egymást, ha már szeretni nem is tudjuk!
Az probléma, ha valaki pl zsidóz, de az meg egy másik probléma, hogy valaki magát hivatottnak érzi a zsidózót lerohanni, tettét magasztalni tízezres tömegben pro vagy kontra. Mindenki felkentnek élvezi magát, felkentnek valamire, pedig a sárban végzi.
Alkalmas törvények betartása és betartatása lenne irányadó. Mindenkinek.
Az oltóvessző levágása és az alany elvágása után meg kell várni, hogy megszűnjön a nedvedzés. Ezután kell a hasítékot elkészíteni és az oltóvesszőt ék alakra vágni. Ekkor már nem szokott nedvet ereszteni.
Köszönöm őszinte, megnyugtató és tanulságos szavaidat. Remélem, hogy hatására lecsillapodnak a kedélyek és mindenki visszatér a topik eredeti témájához.
"Annyi mindent kéne még elmondanom S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk"
Kedves topictársak!
Az elmúlt napokban előkerült egy téma, ami nagyon nem kapcsolódik a topichoz. Emberek vagyunk, előfordul hogy olyan érzéseket, sérelmeket, kisebb nagyobb gondjainkat is megosztjuk egymással amit talán nem pont itt kellene, de mivel hiszem hogy ez is egy közösség, több mint otthon ülő unatkozó emberek jegyzetfüzete, társalkodóhelye, ezt nem tartom túl nagy gondnak. Nem szeretném ha az említett vita miatt bárki is keserű szájízzel gondolna, vagy távozna a topicból. Összeköt minket az oltás, szemzés szeretete, a természet iránti tisztelet, a kisérletező kedv. Tartsuk ez szem előtt! Nekem is van egyféle álláspontom, ami egyáltalán nem gonosz, nem akar senkit meggyalázni, csupán összeszeretné fogni egyre inkább szétszakadó nemzetünket úgy, ahogy ez a topic is összetart jó néhány embert. Sokat gondolkodtam hogy megér-e még egy hozzászólást a dolog, megéri-e megint eltérni a topic témájától, és arra jutottam hogy igen. Megéri. Megéri, mert azok akik most rosszat feltételeznek a másikról, talán megértik milyen érzések vezérlik őket. Talán egyszer, valamikor, eléggé sokan fogják úgy érezni, hogy embereket összekötő erők igen is léteznek, és ezt nem a mai trendnek megfelelően szégyellni kell hanem büszkének lenni rá. És talán azt is megérti egyszer mindenki, hogy jóléti társadalom csak akkor lehet ha azt mind, együtt akarjuk. Lehetnek kisebb nagyobb vitáink, de mindig lesz egy valami ami összeköt minket. Ne a köztünk lévő különbségeket hangsúlyozzuk, hanem a hasonlóságot, azt ami közös, mert
"történjen bármi, amíg élünk s meghalunk Mi egy vérből valók vagyunk! "
Ez pedig nem szégyellni való, nem kell globalizálódni, nem kell minden évben közel 100 000 embernek külföldre mennie egy szebb jobb világ reményében, azt mi itthon is megtudjuk teremteni, ha akarjuk. Erre példa ez a topic is. Ha kétszer annyi kezem lenne, akkor sem tudnám megszámolni az ujjaimon hogy hányan segítettek itt nekem, és nagyon szeretném ha ez a szám tovább gyarapodna, és hogy legalább ennyinek viszonozhassam.
"Hogyan kéne úgy menekülni, hogy a hűségem is megmarad, Csak olyan dolgokról írni, amiről szabad? Hogy ne kelljen úgy éreznem, -megint egy baráttal kevesebb- S ez a keserű íz, mi a legtovább itt ragad.
Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé, S elindulhatunk egymás felé! Építsünk hidat, ha nem megy másképp hát így kezdjük el, Míg magyar szóra magyar szó felel! "
Van hogy olyasmit kell leírnunk ami mást esetleg sért, de talán még mindig többet lehet nyerni ha őszinték vagyunk egymással, mint veszíteni. Még ha az őszinteség zavar is egyeseket.
Az idézetek két zeneszövegből valók, akiket érdekel:
Ui.: Számomra az számít magyarnak, aki ezért a nemzetért dolgozik, aki ebben a nemzetben hisz, aki ennek a nemzetnek a feltámadását várja, lehetőségeihez képest ennek érdekében cselekszik. Családfája nem érdekel. Oltogassuk a gyümölcsfákat, egymás helytt!
Ezt a tejnedves dolgot már mástól is hallottam. Egy másik kolléga akkor végzi az oltást, amikor viszonylag csekély a nedv, de ez próba-szerencse és ki kell fogni a megfelelő időpontot. Szóval azt mondod, ha megvárjuk a tejnedv beszáradását, akkor sikerrel lehet oltani?
Úgy tudom, hogy a dió oltása az egyik legnehezebb. Vagyis nem nehéz, csak az eredési százalék kicsi. Bár én még nem próbáltam, mert nem volt diófám. De most már van és hamarosan én is fogok rá próbaként nagyszemű papírhéjú diót oltani, ha már eléggé megerősödött az új helyen.
Nekem még nincs uborkaszezon. Két nappal ezelőtt még rózsákat "ültettem", kivittem a komposztálót a kertbe és avart töltöttem bele, fűzfát dugattam (vasárnap még viszonylag jó idő volt) és mindig nagyon várom a hétvégéket, amikor végre szabadon és világosban tevékenykedhetek. Egy japán birs bokrot is észrevettem az új munkahelyemen és örömmel osztom szét a magjait. Kicsírázott a balzsam körtém, fóliás házat csináltam a citrom és mandarin magoncoknak, szóval nem unatkoztam és valószínűleg nem is fogok.
Nagyon reménykedem, hogy nem fogok lemaradni a rózsádról. Én kész vagyok bármikor kipróbálni a petpalackos módszeredet. Egyébként nekem is 12 fok van jelenleg a télen-nyáron közel azonos hőmérsékletű pincénkben, most kezdem igazán értékelni, mióta oltok, hogy ilyen nagyszerű helyiséggel rendelkezem.
Nagyszemű ukrán dióra és pirosbélű dióra szeretnék szert tenni. Kezdőként nem biztos, hogy a dióval kéne kezdenem az oltást, bár egy csemetém van. Vásárlás volna a leggyorsabb út, ha tudtok helyet, ahol lehetséges, jelezzétek, mert faiskolában sehol sem találok. Köszönöm.
Ugyan uborkaszezon van, de nemrég csináltam két oltást, ami megeredt.
Ficus benjamina gyökérre oltottam tarka levelű változatot. Ugyan dugványozással is jól szaporítható, de volt felesleges gyökerem, amin szebben fejlődik a tarka levelű változat, mint a saját gyökerén. Az egyiket sima ékoltással csináltam a másikat kecskeláb ékezéssel.
Ennél a fajnál arra kel vigyázni, ha sikeresek akarunk lenni, hogy a kifolyó tejnedvet hagyjuk megszáradni, mielőtt oltjuk, mert különben nem lesz sikeres az oltás a kifolyó ragacstól. Az oltóvesszők leveleit maradéktalanul eltávolítottam és a bekötözött oltásokat PET palackból készített inkubátorba helyeztem. Kb. két hét elteltével az oltások megeredtek.
Van két futórózsa a kertemben, direkt "projekt" rózsának vettem őket, amin gyakorolhatom az oltást, szemzést.
Eleinte csak egymásra oltottam őket, aztán elkezdtem a környékbeli utcára kilógó bokrokról plusz a feleségemnek névnapra, születésnapra vett rózsákról egy két szemet rászemezni a nyáron. Úgy vettem észre, a T szemzés elég jó hatásfokkal ered, más kérdés, hogy túlélik-e a telet a rügyek.
Ha igencsak magas hőfokon forrnak már az indulatok mert az igazságszolgáltatás sajnos csődbe ment, akkor jön a mindenkinek mindent elnézünk korszak, vagy netalán mégis jobb lenne valami normális itélkezésért melózni?
