Sehonnai Bitang Ember, te látod az aurát?
Ez jól hangzik. Hogy lehet elsajátítani?
A természetben való gyakorlásnál szerintem sincs jobb, de engem csak akkor nem zavarnak a nézelődők, amíg nincsenek a közelemben. A feltűnésükkel megszűnik számomra a taichi bensősége, úgy már más az egész - amolyan képmutogatás-féle.
Ezért aztán elhagyott, kihalt helyeken, erdei tisztásokon vagy hajnali sportpályákon taichiztam.
Bár volt egy időszak a gellérthegyi viztározó előtt, délutánonként, de az kivétenek számított.
Most viszont már van saját kertünk...
Az viszont tökéletesen jellemző, amit a természetbe olvadásról írtál. Lehet, hogy csak belemagyarázom a hibás taichi-gyakorlataimba, de szeretem megváltoztatni a ritmust, vagy akár a mozdulatokat is, ha éppen olyannak érzem a szelet, a hangokat vagy a színfoltokat.
Keringetés - gondolom a kis vagy a nagy energiaáramlási körre érti, nem? Az Ormos Intézet elég jó helynek tűnik (most nem konkrétan a taichira gondolok), már a feleségem is járt ott.
De az biztos, hogy az alkalmankénti 1100 forintos gyakorlás igen drága mulatság.
Balla János manuálterapeuta tartja a Tai Chit és azt mondta, hogy foleg a "keringetésre" (ezt nem értettem tisztán) helyezik a hangsúlyt. Sajnos, egy kissé pénzigényes a dolog. Alkalmanként 1100 Ft, A és B hét van, az egyiken szerda-csütörtök 18-tól van foglalkozás, a másikon csütörtökön 18-tól és szombaton délelött.
Az Ormos Intézet Kispesten van, a Bozsik Stadionnal szemben. A Határ úti végállomástól a 42-es villamossal kell menni. (Vagy a 154-es busszal, de az csak 20-30 percenként jár.) A foglalkozásokra elore be kell jelentkezni a 295-5963-as telefonszámon, 10-es kóddal. De Balla úr augusztus 24-ig szabadságon van, csak utána lesz újra foglalkozás.
Ma voltam az Ormos Intézetben, és kiderült, hogy ott folyik Tai Chi edzés (picinykét drága ugyan), de mivel közel van, úgy gondoltam benevezek. Igazság szerint valami más stílus. Hmmm... ha jól értettem vmi pekingi 42-es... Cibet! Ez nagyon-nagyon más, mint amit mi csinálunk? (Illetve én már nem.)
Yarner : dzsodzso alant leírta kérdésedre a választ.
Szabadban :
Mivel én eleve szabadban kezdtem - olcsóbb volt terembérlet nélkül az okítás, meg az oktatónk sem volt egy mimóza és az ő kínai mestere is oda járt... -, mire odáig jutottam, hogy aránylag lazán tudtam gyakorolni, addigra meg sem fordult a fejemben, hogy terembe kellene/lehetne menni. Egy éven keresztül hóban, fagyban, sárban kint voltunk a Népstadion szoborparkban, hetente kétszer. Ezenkívül meg az otthoni gyakorlások.
Persze, könnyen beszélek, olyan helyen laktam, hogy ezt könnyű volt megvalósítani. De az a véleménye, hogy aki ráérez ennek a formának az ízére, az igenis megkeresi a lehetőségeket.
Ha jól tudom, egykori okítóm is az Orczy-kertbe járogat.
Tehát kinti gyakorlás : számomra már elképzelhetetlen, hogy ne lássam a fákat és ne halljam a madarakat - ha teszem, korán gyakorolok -, valamint a környezet hangjait. Nem vagyok nagy filosz a témában, mondani csak annyit tudok róla, hogy nem elszigetelni kell magunkat a környezetünktől a koncentrálással, hanem annak részévé válnunk. Ezért nem bújtunk el az elemek elől, hanem igyekeztünk velük együtt gyakorolni.
Tán írtam korábban, hogy sok a tai-chi-tól független élmény is adódhat a kinti gyakorlások során. Láthatni a fák auráját, a levegőben cikázó apró energiagömböket,, az arcon érezhető a kelő nap sugara, a süvítő szél, a langyos eső, a talpad alatt olvad a hó....
Persze, az elején fárasztó felkelni, de amikor belelendülsz, akkor már hiányozni fog, és várod a hajnalt, hogy mehess. :-)
Talaj : én salakon kezdtem, hosszú ideig azon is csináltam. Oktatónk szerint minél természetesebb az anyag, amin gyakorlunk, annál jobb. Ha jó az idő akár harmatos füvön is mezítláb.
A megszokásról annyit : én azt hiszem olyan lassan kell csinálni a formákat, hogy azon a sebességen már nem igazán számít a talaj minősége, milyensége, mivel időben meg lehet érezni az egyenletlenségeket.
Bámészkodók : inkább a kutyák jelenthetnek porblémát, mint a feltűnően érdeklődők. Ők valahogy kévésbé toleránsak, ám határozottan érdeklődőbbek mint a macskák :-)
Szabadban gyakorlas
Ez jo tema. Eleinte engem is nagyon zavart, ha nezokozonseg elott kellett csinalnom. Nem is a bameszkodok zavartak, hanem a bekiabalasok meg a majmolasok. De sok fugg attol is, hogy kivel gyakorolsz egyutt. Mert peldaul az oktatommal szivesen csinalom, tudom hogy jol nez ki kivulrol. De amikor egy csapat nyugdijas kozepen vagyok, mar masok a reakciok. Szerintem ilyenkor furcsa oregek bohockodasanak tunik az egesz.
Egyebkent most mar jobban viselem a nyilvanos helyen gyakorlast vagy bemutatot, mint regen. Ebben annak az elfogadasa segitett, hogy a nyilvanossag elott felvallalom amit csinalok, elviselem, hogy kilogok a sorbol. Ez olyan, mintha mindenki fulebe belekiabalnad, hogy en tajcsizom. Itt van a komoly szemelyisegfejleszto hatasa, ami altal termeszetedde valik a konnyedseg, lazasag, a "ki nem zokkenthetoseg". Azzal, hogy magadra kenyszeritesz egy onfegyelmet, koncentraciot, maris elvesztetted a lazasagot, es a mozgasod is merevve, gorcsosse valik. A lazasagnak a lelek legmelyerol kell jonnie. Szerintem.
Ezzel egyutt nem igazan ertek egyet a nyilvanos gyakorlassal. Az ember a kedvesevel valo meghitt egyuttlethez is egy kevesbe nepes helyet keres. Igy van ez a tai chi-val is. Ha valaki kiall egy forgalmas terre gyakorolni, tobb koze van az exibicionizmushoz, mint a lazasaghoz.
Üdv Yarmer!
Számomra pont időszerű a kérdés.
Mikor elkezdtem Tai Chi Chuan-t tanulni, nem volt terem az iskolának, így mindennap kint edzetünk, annyira újnak hatott, annyira más volt, mint minden azelőtt, na meg olyan kemény edzések voltak, hogy nem izgatott a kérdés, energiám se volt rá, hogy a nézőközönséget figyeljem. Aztán lett termünk, edzegettünk-edzegettünk, s amikor egy szép napon úgy adódott, hogy szabadban lesz kénytelen voltam megtapasztalni, hogy kocentrációm mennyire nem teljes, labilis, és rendkívül szituáció függő különösen ami a bámészkodókat illatti. Az instuktorom szerint mindíg abban tudsz fejlődni ami leköt, s az köt le ami újat ad, ezt nagyon fontos felismerni. Egyébként a koncentrációban való jártaság küszöböli ki leginkább ezt a zavart. Ami messze nem egy merev-görcsös figyelm, hanem sokkal inkább egy laza nyitott szemlélődés, így lesz a mozgás is olyan. Különben soha nem lehet elsajátítani azt a könnyedséget amit egy kínainál látni. Ebben legjobban szerintem a lovaglóállás és a forma hosszú gyakorlása során tehet szert az ember. Ahol letisztulnak a gond-olatok és az érzések, s a dolgok igencsak legyszerüsödnek.
A járókelők reágálásai egyébként fantasztikus sokrétűségről tesz tanuságot: A közömbös sétálgatótól az órákig bámészkodóig.
Van akik szektásoknak tituálnak, minket, van akik odajönnek érdeklődni, de volt már hogy fighting-ra
is kihívtak.
Ez egy vidéki "kissrác" tapasztalatai.
Kissé pangani kezdtünk (remélem a nyár az oka), úgyhogy megpróbálok felvetni
néhány dolgot, azaz kérdést.
Nektek milyen tapasztalataitok vannak a szabadban (nyilvános helyen) gyakorlásról? Engem az első időkben (kb. 1 évig...) kirázott a hideg az ötlettöl, hogy nyilvános helyen
tai chizzak, mi lesz, ha beszólogatnak/kiröhögnek az emberek, stb. Azt mondogattam,
majd, ha jobban megy, legyen mit mutatnom. Aztán ki is mentem a Városligetbe (volt
előtte már 1-2 nyári edzés a Margitszigeten), és azt tapasztaltam, hogy az emberek
meglehetősen közönyösen fogadják a dolgot.
Legfeljebb megállnak úgy 10-20 másodpercre, aztán
gyorsan mennek a dolgukra (pedig a ligetben ritkán siet az emberfia). A legnagyobb
hatást idáig még a barátnőm kertszomszédja kislányára tettem (Nézd, Anyu! Táncol a
bácsi!), de ő is elment, mire feléje fordított volna a forma (persze, egy 15-20 perces
hosszú formát végigvárni unalmas lehet). Ja, igen, a macskák sokszor néznek.
A szomszédok is közönyösek, bár, gyanítom, a hátam mögött kiröhögnek páran (az ő
bajuk).
(És persze szabad téren hátráltathat a fű is, hiszen a legtöbben betonhoz, linóleumhoz
vagyunk szokva, meg kell szokni az új, szabálytalanab viszonyokat.)
Szóval, az a kérdésem, nektek mik erről a tapasztalataitok? Arra is kiváncsi lennék,
vidéken mi a helyzet, ott talán még nem ilyen üresek az emberek.
más: Gyakorol itt valaki szabad ("versenyszerű") toló kezeket? Szívesen találkoznék az
illetővel, gyakorlás céljából.
Ami pedig a javasolt találkozót illeti, egy darabig nem tudom megígérni, hogy elmegyek ilyesmire (nyár, Diáksziget, effélék), de néha jó lenne (nekem inkább a hétvége jó, de
nem hiszem, hogy minden héten).
Orromat törölgetve szipogva vonulok vissza.
;-) (hogy nehogy "betépj")
...hiszen ma olyan szép ragyogó nap van.
Sok sikert a Tai Chi rögös útjain.
Nézd el nekem, hogy idézet nélkül engedlek el.
Szerintem pedig pont az eszmecserére jó a topic, sokan sokfelé élünk, ha nincs idő öt sort írni a topicba, szerinted mekkora az esélye, hogy odamenni valahová és néhány órát eltölteni, aztán hazamenni több idő van?
Bocsánat, hogy íly tudatlanul belekotyogok, de az a fórum alkalmas az információcserére, de talán kevéssé az igazán "szakmai" értekezésekre (hely-, időhiány, és a többi).
Mivel többen is kíváncsiak vagyunk a kapcsolatos dolgokra, arra gondolok, amit régtől szorgalmaztunk néhányan, hogy fussunk össze egy kis gyakorlásra, beszélgetésre, hátha tartalmasabbá, plasztikusabbá tudjuk tenni ezt a topic-ot.
"Végigondoltam, hogy írjak-e magamról, a chiről, a tudat szerepéről, bla-bla, tapasztalataim szemszögéből, de nem teszem."
-írtad, de szerintem tehetnéd, mert pölö én teljesen kezdô vagyok, engem érdekelne.
Na, jó talán a bla-bla nem annyira, de a többi igen.:-))
(ez kis idióta figura a vicc jele, be ne tépj!)
Yamer: Köszi, nekem tetszett az írásod, sokat megtudtam.
Csen: Hogy miért pont sun? Mert tetszik. Láttam-e? Úgy 10 éve vettem egy angol könyvet, amiben benne volt a formagyakorlata rendesen kommentezve. Havasi András nagyon gyönyörűen mutatja be a könyvében amit csinál, csak a leírás...
Már akkor meséltek nekem valamit Bécsről. (Amúgy ha nagyon zavar, hogy nem atom bombát fabrikálok, vagy épen vírusokat, akkor szólj nyugodtan, rád fogok gondolni szakszerűtlen kapálózásaim közben.)
Azóta Pestre költöztem, feltűnt, hogy van Tai Chi, gondoltam utána nézek.
"Hogy Pesten? Ez így már kissé önmagában is komolytalanná teszi a kérdést."
Na jó, nem leszek cinikus. Ha tudnám a helyzetet, szerinted kérdeztem volna?
Egy idézet:
"A szabadság ára az állandó éberség és az állandó hajlandóság a visszavágásra. És nincs más ár."
Viszont Csen, örülnék ha nem lenne rá szükségem.
Amennyiben valamit nem tudok, kérdezek és erre kinevetés a válasz ahelyett, hogy
1: ez a helyes válasz
2: itt a forrás, abban megtalálod a helyes választ
3: ezt nem tudom,
akkor azt az embert nem sokba nézem. Válaszoltál: Pesten tudtoddal nincs. Köszi.
Erre viszont nem volt semmi szükség: "Bécs, tehát ugyebár az nem a külváros, szegény Mester hogy el lesz keseredve. Ja és >:-)"
Vagy volt valami haszna, célja? Úgy értem segítő szándékú. (Nem zárom ki, hogy humornak szántad, csak nem jött át.)
Cibet: "esetleg majd tiz ev mulva, amikor mar magas szintre jutok a Taoista Tai Chi-ban, elmegyek es tanulok harci technikakat."
Kellemes gyakorlást kívánok!
Végigondoltam, hogy írjak-e magamról, a chiről, a tudat szerepéről, bla-bla, tapasztalataim szemszögéből, de nem teszem. Mára ennyi elég is, sziasztok.
Ui.: HA a html-t nem úgy veszi ahogy szerettem volna, elnézést kérek.
En is voltam egy ilyen szeminariumon tavaly osszel, mint kulso erdeklodo. Errol az elmenyemrol irtam a Harcmuveszetek topicban annak idejen. Tetszett a stilus, Dan mester kulonosen, de ugy vettem eszre, hogy a mi stilusunkban nagyobb hangsulyt fektetnek az alapozasra. Csodalkoztam, hogy rengeteg harci alkalmazast tanultok, sok paros gyakorlat volt, meg rudak folott is at kellett ugralni. Nalunk egesz mashogy nez ki az edzes. Kulonben az egesz csak megerositett abban a velemenyemben, hogy jo az amit csinalok, es esetleg majd tiz ev mulva, amikor mar magas szintre jutok a Taoista Tai Chi-ban, elmegyek es tanulok harci technikakat.
Kedves Yarner
Majdnem pontos amit írtál, ha megengeded, egy apróság: A tai chi szónak nem a jelentése a yin-yang elmélet, hanem a teljesség, a tai chi a mozgás születésekor yanggá és yinné vált szét.
Laura
4UM
Hogy Sun stílus?
Nocsak nocsak, vajh miért pont ez?
Talán láttál már olyat?
Hogy Pesten? Ez így már kissé önmagában is komolytalanná teszi a kérdést.
Bár nincs is olyan távol mint gondolnád: Bécs, tehát ugyebár az nem a külváros, szegény hogy el lesz keseredve.
Talán jó lesz neked az is amit a hálón találsz? Némelyik még házhoz is megy.
Igen, Dan Docherty tanítványai vagyunk.
Ha már itt tartunk, (közkívánatra) pár mondat Danről és a stílusról:
Dan '75-'84-ig élt Hongkongban, ott tanult Cheng Tin-hung mestertől, aki arrafele arról híres, hogy visszahozta a tai chi chuan becsületét a harcművészetek terén is: többször kűzdött meg sikerrel kemény kung-fusokkal. (Ezen, kérek mindenkit, ne ütődjetek meg, gondoljatok csak Yang Lu-chanra, Yang Cheng-fura, Wu Chian-chuanra, vagy akár Cheng Man-chingra, akik mind a küzdőtéren *is* bizonyították, mit érhet a tai chi.)
Néhány év alatt (nem volt senkije, minden nap edzhetett) Dan a mester legjobb tanítványa lett: mestere kérésére '76-ban és '80-ban részt vett a D-Kelet Ázsiai Full Contact Harcm. Bajnokságon, ahol egy ezüst, majd egy aranyérmet szerzett. Miután ezzel magának is bebizonyította a tai chi chuan hatékonyságát, vissza is vonult a küzdelmektől. Hazatért, és Londonban iskolát alapított. Mostanra európa-szerte vannak iskolái, tanítványai.
A Wudang stílus nevét a W.-hegységről kapta, ahol a hagyomány szerint az alapító Chang San-feng élt. Ezzel a stílus igyekszik magát elhatárolni a nagy családi stílusoktól (Yang, Wu, Chen), nem az ő hírüket akarja öregbíteni, csak a tai chi chuanét. (Amúgy a forma leginkább a Wu Jian-chuan stílushoz áll közel).
tehát, amint már kitalálhattátok, ez olyan stílus, ami nem hajlandó elfelejteni, hogy "chuan", azaz harcművészet: tanulunk alkalmazásokat, harci elméletet is. Persze ez nem azt jelenti, hogy verekednénk órán; szabadharc nincs, békések, nyugodtak a foglalkozások. Esetleg néhányaknak kicsivel dinamikusabbnak tűnhet, mint a megszokott tai chi-k. Tanulunk formát (kéz- és fegyver-), toló kezet, önvédelmi alkalmazásokat, és a "beavatott" haladó tanítványoknak ott a nei kung, ami a belső erőt fejleszti. Dan évente néhányszor Mo.-ra jön egy-egy hétvégére, s tart szemináriumot.
Röviden, ennyi. remélem, senkit nem untattam, gondoltam, talán érdekes lehet.
Laura: "nemcsak olyan chi kung van, amelyik a tai chi forma mozdulatait ollózza ki, hanem sokféle, célok szerint más. "
- Persze, erre én is utaltam. (Nyolc brokáttekercs, Daru chikung, Buddhista chikungok... sok van, sokféle. Van, ami egész olyan, mint a jóga )
"a tai chi szó szerinti fordításban "nagy végső"-t jelent, amit talán "teljesség"-nek fordíthatnánk magyarra"
-A Tai Chi (taiji, taiqi) kifejezésnek van egy egész konkrét jelentése: a yin-yang elméletet jelenti, a két egymást kiegészítő princípium örök körforgását, egyensúlyukat, stb. Persze ezt fordíthatjuk "teljességnek" is, valahol is erre utal, s ez a célja. A hagyomány szerint, ugye, egy halhatatlan taoista szerzetes alkotta meg: szent művészet, amelyet átitat a tao szellemisége, és csak azzal együtt fogadható be.
"nemcsak a harcban, hanem az élet minden területén hasznosíthatunk"
-Ez így van. Életforma: "Nyugalom a mozgásban." Az erőlködésmentes cselekvés útja. (meg még más is, sok lenne leírni.)
"mások energiájának megismerése a toló kezek gyakorlása által"
- Itt, gondolom, nem a chi-re gondoltál. Persze, ha úgy tetszik, az nyilvánul meg a partner mozdulataiban, szándékában, és ez az, amire elsősorban figyelünk. Csak nehogy valaki azt higgye, hogy a chi nagyságát érzékeljük. (Persze, ha az illető finoman odébblök pár méterrel, azt is fogjuk...)
lényegében persze igazad van: azoktatón áll minden.
Már kifütyültem magam, de továbbra is nagyon nem szeretem a fórum kitalálóját.
Nem szeretek valami kétszer írni. Elsőre jön magától, de másodikra ugyanaz nem olyan. Még egyszer pedig megcsinálni, kitalálni...
Na mindegy.
Szóval sziasztok, csak itt vagyok!
Laura, cibet, Yamer:
Írnátok valamit, hogy ki hol, milyen jellegű.
Na jó, elég a hol és mikor. Meg a neve esetleg, de akkor már azt is léci, hogy mit jelent a neve.
Köszi.
Laura. Megkaptam, a mailedet, köszi! :)
Amúgy nyugodt vagyok, tudom, hogy majd csak válaszoltok nekem is, hogy hová is lehetne menni tréningezni...
Hacsak nem vagytok Bruce Lee-sek :)
(A mester beteg... Hát mester nem jöttek el...)
;-) De tudom, hogy csak arra vártatok, hogy a másik válaszol. Így viszont marad az Orczy kert, de még érdeklődő vagyok!
Nem, Cibet. A ti stílusotok helyezi a hangsúlyt a mozgásra, és van olgyan chi kung ami a keringtetéssel foglalkozik. A tai chiban mind benne van, és ha jó az oktató, a torta szeletei egyformák.
Laura
Ahova te jarsz, ott nem ket lany tartja az edzeseket, es Dan Docherty a mesteretek? Mert ha igen, akkor ertem a definiciodat. Amugy Laurahoz tudok csatlakozni. A mi tai chi stilusunk is inkabb csikung gyakorlat, mint harcmuveszet, megis tai chi-nak hivjak. Amugy szerintem a fo kulonbseg, hogy a csikung az energiakeringtetesre helyezi a hangsulyt, mig a tai chi a mozdulatokra.
Arról az oldalról is megközelíthető a chi kung és a tai chi közti különbség, ahogy Yarner írta, csak annyit tennék hozzá, hogy nemcsak olyan chi kung van, amelyik a tai chi forma mozdulatait ollózza ki, hanem sokféle, célok szerint más.
A tai chi pedig szerintem nem elsősorban harcművészet, hanem az is. A harci része csak egy szelete a "tortának", hiszen a tai chi szó szerinti fordításban "nagy végső"-t jelent, amit talán "teljesség"-nek fordíthatnánk magyarra. A harcászat mellett ott van az energiák érzékelése, és mások energiájának megismerése a toló kezek gyakorlása által, a chi irányításán és keringtetésén keresztül ható gyógyító, egészségvédő oldala, a meditációk, a filozófiája,(ahogy írtad), mely olyan taoista tanításokat ad át, melyeket nemcsak a harcban, hanem az élet minden területén hasznosíthatunk, és nem utolsósorban a szellemi útja. Hogy melyik stílus és oktató mire helyezi a hangsúlyt, az változó, de a dolog úgy az igazi, ha esélyed van a Teljességet megtanulni, amit a neve ígér.
Laura
Arról az oldalról is megközelíthető a chi kung és a tai chi közti különbség, ahogy Yarner írta, csak annyit tennék hozzá, hogy nemcsak olyan chi kung van, amelyik a tai chi forma mozdulatait ollózza ki, hanem sokféle, célok szerint más.
A tai chi pedig szerintem nem elsősorban harcművészet, hanem az is. A harci része csak egy szelete a "tortának", hiszen a tai chi szó szerinti fordításban "nagy végső"-t jelent, amit talán "teljesség"-nek fordíthatnánk magyarra. A harcászat mellett ott van az energetikai gyakorlatai, a chi irányításán és keringtetésén keresztül ható gyógyító, egészségvédő oldala, a meditációk, a filozófiája,(ahogy írtad), mely olyan taoista tanításokat ad át, melyeket nemcsak a harcban, hanem az élet minden területén hasznosíthatunk, és nem utolsósorban a szellemi útja. Hogy melyik stílus és oktató mire helyezi a hangsúlyt, az változó, de a dolog úgy az igazi, ha esélyed van a Teljességet megtanulni, amit a neve ígér.
Laura
