Nekem igen! Az őr gumicsizmákkal tömte az udvaron égő tüzet, hogy a terjengő gumi szaga a módfelett nagy munka látszatát keltse. ...vagy a vak ellenőr, hogy leplezze testi hibáját, igen szeretett a színekről beszélgetni...:-))))
Én csak azt tudom az ifi junior már jó ideje használja a termet és 2011 nyarán a felnőtt által rendezett augusztusi tornán itt is játszottak meccset nem csak a Kőérbe.
Egyébként utánpótlás szinten szerintem jó kis pálya. Kispestnek nincs ilyen...még.
"A két román nő fújta a volgográdi meccsünket is. Azért furcsa kicsit, hogy négy meccsből kétszer ugyanazokat kapjuk. Nem mintha bármi bajom lenne velük, csak meglepett, hogy már megint ők."
Ha olyan eredménnyel mint Volgográdban, akkor jöjjenek csak :) Tekintsd őket jó ómennek :)
"2., A két román nő fújta a volgográdi meccsünket is. Azért furcsa kicsit, hogy négy meccsből kétszer ugyanazokat kapjuk. Nem mintha bármi bajom lenne velük, csak meglepett, hogy már megint ők."
Meglehetősen régóta követem a nemzetközi küldéseket is, de erre még példát nem láttam. Nemhogy 3 héten belül ugyanaz a páros nem szokott nemzetközi szintéren egy csapatnak fújni, de egy idényen belül sem túl jellemző, hogy lenne ismétlődés.
1., Mindenki arról beszél (jogosan), hogy a felnőtt keret belefásult a heti két meccsbe. Nos, a junior mostanság heti hármat kényszerül játszani a nagyszerű OJK-nak köszönhetően. És ha a háromból kétszer jól játszva nyerünk (Marcali, Dunaújváros), egyszer meg haloványabb teljesítménnyel kikapunk (Spartacus), akkor, azt hiszem, szintén felhozhatjuk a csapat védelmében, hogy ez így egy kicsit sok. Persze, értem én, hogy más az iram, több a cserelehetőség (bár ez utóbbi nem feltétlenül igaz), meg a játékosok is fiatalabbak, szóval bírni kell, csak akkor azt is tessék hozzátenni, hogy Zizinek meg Zsuzsinak nem kell két meccs közt az iskolában felelni biológiából, és viszonylag kevés a házi feladat is. És azért fejben minden mérkőzés, még a simán nyertek is, eléggé megterhelő, márpedig a felnőttnél is főként mentális fáardtságot észleltünk.
2., A két román nő fújta a volgográdi meccsünket is. Azért furcsa kicsit, hogy négy meccsből kétszer ugyanazokat kapjuk. Nem mintha bármi bajom lenne velük, csak meglepett, hogy már megint ők.
A felnőtt meccsen két jelentősen eltérő karakterű csapat lépett pályára. A Marcali keretének átlagéletkora kb. 15 évvel magasabb a mienknél, azaz a rutin és a technikai képzettség az ő oldalukon volt, a gyorsaság meg a mienknek. A mai találkozón ez utóbbi diadalmaskodott. Amikor igazán lendületbe jöttünk a vendégen nem igazán értek utol minket.
Azért viccesen nézett ki a másodosztályban, a Faházban Such Nelly és Szekerczés Luca a Bl-logós mezükben :-) És Such azért tíz méteren hatot vert az ellenfelére, ha kellett, Szekereczés is tudott úgy lőni, pláne passzolni, amit nehezen követett le a Marcali védelem (a Sävehofnak sem feltétlenül sikerült). Szekerczésről és Suchról is ki kell emelnem, hogy nem fanyaolgtak, hogy NBIB-t kell játszaniuk, hanem, ha már ez a feladat, hát felvették a munkáskesztyűt, és beálltak a sorba, nem úgy, mint pár éve az akkori hasonló helyzetben lévő játékosunk, aki olyan grimaszokat vágott, hogy a harmadik percben muszáj volt lecserélni - persze a Fradi-szurkolók könnyen megbocsátanak bármit, elég hozzá egy csinos arcocska.
Aztán az utolsó negyedórában beállt Lukács Vikrótia is, ő elég sokat hagyott ki. Ma jól játszott, és dobott egy olyan gólt, amire bármely tévériporter gondolkodás nélkül bemondaná, hogy arra egyedül Görbicz Anita képes: egészen az alapvonalra lesodródva, majdnem a talajról engedte el úgy megpörgetve, hogy a labda megerülte a kapust, majd a túloldalon becsorgott a kapuba. Klasszikus cunder, nagyszerű volt.
Kaptunk persze pár olyan gólt, ahol csak néztünk. Volt, aki a lelátón rá is kérdezett, hogy ezt meg hogy, hát onnan lehetetlen. Hát igen, a gólszerző marcali jobbszélső, Balogh Beatrix már NBI-es játékos volt, amikor a kapus, Ferenczi Annamária megszületett, és BL-győztes, amikor amaz óvódás volt. Már nem olyan gyors, már nem olyan teherbírású, de a csuklója még mindig ugyanolyan.
Kiemelném még Kocsis Ágnest, szép átlövőteljesítmény, kevés hibával, pár szép, hosszú passz. Így kell ezt. Tóth Melinda pedig szintén nem nagyon tudott hibázni, főként indításokból volt eredményes, de felállt fal ellen is volt pár szép találata, összesen tíz gólt szerzett, neki is nagy szerepe volt a győzelemben.
Ma igazán jól játszottunk, kaptunk is egy kis segítséget a felnőtt kerettől, és megérdemelten szereztük meg első győzelmünket.
Mivel a közvetlen ellenfeleink közül a Haladás, a Szentendre, és - értelemszerűen - a Marcali is kikapott, így eggyel feljebb léptünk, és 1 pont csak a hátrányunk a még bennmaradó helyen álló csapatokhoz képest.
Hát így láttam én a mai mérkőzéseket, a lelátó egy adott pontjáról, szakmai hozzáértés nélkül, szubjektíven. Ha vlaakit téves meglátás miatt megbántottam, azért elnézést kérek. Ha pedig valaki másképpen látta, könnyen lehet, hogy neki van igaza.
Szerintem csak egyszerű reflex: ha valami "méltóságteljes" zene szól egy nemzetközi sporteseményen, azt hiszi az ember, hogy illik felállni és a példa ragadós.
A kapuskérdést nem értettem, hiszen a felnőtt meccs cserekapusa ott ült a lelátón. Ennyi erővel akár a kispadon is ülhetett volna, meg nem is ártott volna, ha beáll, hogy Era tudjon pihenni. Arra azért lehetett számítani, hogy a felnőtt meccsen nem kap sok lehetőséget...
Kemény volt ma a junior mérkőzés a Marcali ellen. Pedig nem feltétlenül kellett volna így lennie, hiszen ellenfelünk eddig még nem nyert mérkőzés, és a tabella utolsó helyén állt a forduló előtt (mi pedig ugye 100%-os teljesítménnyel az elején).
Kifejezetten jó védekezéssel kezdtük a mérkőzést. A belső védük megtanulták a kilépést a lövőkre (ez az év elején komoly hiányosság volt), úgy, hogy közben a többiek átváltanak a beállóra, ahogy kell, szépen. Folyamatosak voltak a jó ütemű kilépések, amikből vagy nem is ment lövés a kapura, vagy olyan kényszerlövés, amit Kőhalmi Erika könnyedén hárított. Itt jegyezném meg, hogy ebben a korosztályban az első számú kapusunk, Pálinkás Viktória megbetegedett, kórházban van, ezért kezdett Kőhalmi, ráadásul úgy alakult, hogy cseréje sem volt. Be- becsúsztak ugyanakkor hibák a védekezésbe, azért ez alapvetően normális, amikor új tudományok jelennek meg a játékban, hogy az nem lesz elsőre hibátlan. Meccs közben kellett az edzőnek kiigazítani a játékosokat, hogy hogyan kell átváltani az embert, sőt, akár arról, hogy milyen testtartással kell indulni a védekezésben, milyennel kell kilépni, valamint, hogy melyik ember kié legyen, ilyesmi. Nagyon klassz dolgok ezek, és láthatóan gyorsan tanul a csapat.
Az embernek meg sírni lenne kedve, ha belegondol, hogy mondjuk mit lehetett volna kihozni ezekből a lányokból, ha, nem mondok többet, egy évvel ezelőtt kaptak volna egy ugyanilyen edzésmunkát, szakmai hátteret.
A támadójátékunk a legtöbbször jól épült fel, csak pontatlan volt sok esetben a befejezés. Ha minden második kapufa érne egy hólt, vezettünk volna. A belső emberek ma (is) túl sok apró hibát vétettek támadásban. Itt is lesz még tanulnivaló. Szezon végére akár egész jó kis csapatunk lehet :-) Biztos kezű volt viszont ma Kruj Dóra, szinte az ő indításgóljaiból éltünk - ki kell emelni a társakat is, főként Kőhalmit, akik szép labdákat adtak Krujnak.
A sok támadásbéli hiba miatt döntetlen volt a szünet.
Teljes sorcserét hajtott végre Kő Kovács Attila edző a szünetben, holott neki ez nem szokása. Ráadásul feltette a két átlövőposztra Kiss Nikolettet és Kiss Zsanettet, a két testvér talán még Vecsésen játszott utoljára együtt. Azt kell mondanunk, hogy Zsanett még nem teljesen érett meg erre a feladatra, egyértelműen lefelé lógott ki a csapatból, főként védekezésben. Az ő környékéről rengeteg gólt kaptunk. Nikolett sem volt igazán csúcsformában, a védekezése alapvetően megbízható volt, de támdásban túl sokat nem tudott hozzátenni.
Ennek ellenére a támadásaink azért szépen felépültek, szélekről, beállóból lőttünk gólokat. Csak egy baj volt, hogy a félidő közepétől már nagyon sokat kaptunk is. Kőhalmi is elfáradt, védhető gólokat kapott, Kiss Zsanett pedig gyakorlatilag folyamatosan rosszul védekezett, és a Marcali edzője, Balogh Beatrix, ezt fel is ismerte, sorra oda helyezte a támadások súlypontját.
Ha emlékezetem nem csal, 21 gólt szereztünk a második játékrészben, de még ezzel sem tudtunk nyerni, mert ugyanennyit kaptunk is. Kb. az egész meccsen lett volna szabad ennyit kapni, amihez képest az első félidő sem volt jó, a második viszont tragikus. A 35. vendéggólt pár másodperccel a vége előtt kaptuk, nem sikerült szétfaultolni az utolsó támadásukat, így döntetlen lett a végeredmény, első pontvesztésünk az idényben ebben a ligában.
Hogy hogy a fenében lehet egy NBIB junior mérkőzésről ennyit írni, azt magam sem értem, de mindenesetre folyt. köv.
Örülök ezeknek a hozzászólásoknak, mivel tegnap a mellettem ülőn és a mögöttem ülő 5 fiatalemberen kívül a környéken mindenki felállt, oldalt is az emberek többsége...nem egészen értettem :D
