@ lion90: "Tudom, ne panaszkodjak, sokaknak még ennyi sem jön össze." ...
"Lehet, hogy néha összejön valami a koleszos srácokkal, de ez nem mindennapos. Olykor hónapokat kell várnom egy-egy kalandra."
--- Lehet ez nem is baj, mert tudod, külső szemmel jó olvasni élményeidet, kalandjaidat, beszámolóidat, elsősorban azért, mert vidám és friss, amit írsz, felüdíti az embert. Hiába homokosabb, "buzulósabb" a témája, ahogy írsz, az alapján akár még egy heteró is kedvet kaphatna ahhoz, hogy belemenjen egyszer egy ilyenbe. (Igaz, akkor ő válik félénkké, ha ilyen vágy ébredne benne, hisz ez számára új terep. Van is ilyen priviző is most éppen, aki pont így van ezzel...)
Teljesen élményszerűen mesélsz, s aki olvassa könnyen el tudja képzelni, hogy ő is ott és akkor ott van veled, és látja mindezt.(Kukkolás? ;-D) Érződik rajta, hogy nem fásulsz bele, és maximálisan átjön az az öröm, amit akkor érzel, ha valami összejön,kéjgerjesztő szavak nélkül. Hidd el, vszínűbb ez így van jól! Sokkal nagyobb az öröm, sokkal boldogabb vagy, ha inkább ritkábban élsz meg EGY nagy élményt, mint akkor, ha sokszor ugyanazt. Ha folyton csokit ennél, előbb-utóbb azt is megunnád, így viszont... do.Ob
Ugye? :-)
"Félénk vagyok, kezdeményezni nem merek."
--- Pontosan tudom milyen érzés félénknek és visszahúzódónak lenni. Egykor én is hasonlóképp voltam, és a magam nevében ez egyáltalán nem volt jó érzés. Aztán történt vmi, vmi igencsak meghatározó az életemben, amelynek köszönhetően úgy éreztem, most vagy soha, és megtettem azt, amit nem mertem. Ennek köszönhetően egy legalább 20 évvel ezelőtti, kisgyerekkori álmomat váltottam valóra, mert kockáztattam és sikerült! :-D
A kalandjaid uerre akarnak tégedet elmozdítani. Ismerd fel a szitut, lásd meg benne a lehetőséget és élj vele! Kben lemaradsz róla, és lehet, egész életedben bánni fogod, mert lehet, hogy lesz következő vonat, de az sokkal vszínűbb, hogy NEM! :-o
Te félénknek érzed magad, én már ezen túlvagyok, azonban a legjobb barátom pl. hozzád hasonlóan még nincs. Éppen ezért -- magamból kiindulva -- tudom, mennyire fontos neki az, hogy türelmes vagyok vele. Több mint egy évnek kellett eltelnie, mire megnyílt teljesen előttem lelkileg, csak ezután jött a "beavattása" a közös masztizásba. Így a gátlásaitól megszabadulva sokkal könnyebb volt aztán már bármire ráhangolódni, igaz ezt számos személyiség- és bizalomépítő (nem feltétlenül szexuális jellegű) közös progi beszélgetés, de mindenekelőtt egyfajta bátor, merész és bevállalósabb pozitív hozzáállás is elősegítette, amivel igaz, a kezdetek kezdetén voltak azért gondok. De AKI MER, AZ NYER, így a ezeket leküzdöttük, igaz, ehhez idő kellett!SOK IDŐ!
Személyesen igen ritkán találkozunk, hisz van köztünk vagy többszáz km, de a türelem és a bátorság meghozta gyümölcsét, és a ritka talik alkalmával együtt megélt közös élményeink is olyanok, hogy azok mindkettőnk számára PIROSBETŰS napot képviselnek. SOSEM unalmasak, ÉS MINDIG "megemlegetjük". ;-D)
Am. megosztod velünk a húsvéthétfőn történtek folytatását is? :-)
Lehet, hogy néha összejön valami a koleszos srácokkal, de ez nem mindennapos. Olykor hónapokat kell várnom egy-egy kalandra.
Régebben a szobatársamat legalább akkor leszophattam, amikor be volt rúgva. Mostanában nem férhettem a dákója közelébe. A Húsvét hétfői kalandnak is csak egyfelvonásos volt a folytatása. Tudom, ne panaszkodjak, sokaknak még ennyi sem jön össze.
@ lion90: Mitnemondjak, azért nem piskóta, amik történnek veled "lion90"! :-o
Qrvára irigyellek amiatt, hogy milyen szobatársakat fogtál ki. Én is voltam koleszos, és nekem is voltak ilyesfajta, rejszolással kapcsolatos élményeim, de csak pár, és nem (mind) ennyire izgalmasak, mint amilyenek neked voltak. Komolyan mondom, rendesen felcsigázod az embert, és egyre inkább kezd érdekelni, milyen egyetem miféle kollégiumában lehetnek ennyire nyitott felfogású skacok!? :-)
Húsvét hétfőn este jöttem vissza vonattal. Rengetegen voltak, állóhely is alig volt. Mellettem állt egy srác, zsebretett kézzel, becsukott szemmel izgatta magát. Gondoltam, hosszú még az út, én is benyúltam a zsebbe, és markolásztam magamat. Az orgazmus határán voltam, amikor egy pillanatra megálltam. Ugyanabban a pillanatban éreztem, hogy valaki megsimítja a nadrágomat. A mellettem álló srác volt az. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elélvezzek. Éreztem az alsógatyámban a nedvességet, ami hamarosan a nadrágomon is átütött. A srác bocsánatot kért, de először nem értettem, hogy miért is. A folt miatt. Én legszívesebben folytattam volna, de féltem, hogy megláthatnak. Miután leszálltunk a vonatról, kerestünk egy nyugodt helyet, ahol a sötétben leszoptuk egymást. Nem tartott sokáig, mert elég hideg volt.
Elindultunk a villamos felé. Aztán átszálltunk autóbuszra. És ugyanott szálltunk le mind a ketten. Kiderült, hogy ugyanabban a koleszban lakunk. Ő már a vonaton tudta, látott már engem többször is. Nekem még nem tűnt fel. A koleszban aztán találtunk egy nyugodt, fűtött helyiséget, ahol jobban megismerhettük egymást.
19 éves Budapesti srác vagyok sportos testalkatal!! Korombeli srácokkal dumálnék(lehetöleg bp-röl) hogy mire keresek még elválik. Sokak szerint helyes srác vagyok:)
Szóval be kell, hogy valljam, még mindig semmit sem értek a fórumozás és chat-elés jelképrendszereiből. Jó, azért a szövegkörnyezetből rekonstruálni tudom a mondanivalót, de valahogy zavaró. Én napokon és órákon keresztül írtam az eddig megjelent szövegeimet, egyrészt, hogy legyen valami stílusa, olvasható és értelmezhető legyen. Hja! És ne tartalmazzon semmi olyan információt, amivel egy külső fél visszaélhet.
No! A lényeg! Lehet nyalogatni a sebeinket, tettem én is éveken keresztül olyanért is, aki tulajdonképpen, nem hogy rövid időre sem lett az enyém, de még csak hozzá sem érhettem a farkához. (Most nem az általános iskolai kalandomra gondolok.) De a sebnyalogatásból nem lehet megélni.
Az életkorom… Igen érdekes, de pályám kezdetén sok olyan sráccal csak azért maradtunk az egy alkalmi szexnél, mert a srácok a nálam idősebbeket (30…35 éves korosztály preferálták). Én akkor ugye 20-22 éves voltam és mint írtam, vidéken tanultam, ahol nagy választék nem volt. Azaz igazság, hogy az idő múltával nekem is engednem kellett az eredeti elképzeléseimből. Magyarra lefordítva, álmaim hercegei csak az után érkeztek, hogy a lécet (látszólag?) lejjebb eresztettem. (Emlékszem rengeteg olyan arcra, aki elől akkor sírva menekültem, ma meg azt mondom, hogy de hülye voltam, hogy nem mentem el velük.)
Röhej, de én a legmagabiztosabbnak 30 és 40…42 év közötti életszakaszomat éreztem. Háromból kettő eljött velem, anyagilag elfogadhatóan álltam, volt autóm, (csak akkor még saját lakásom nem). A dolog nyitja, legyen helyes önértékelésünk, ne fiatalabbnak akarjunk látszani, hanem a tényleges életkorunkhoz képest nézzünk ki jól. Így fordulhat elő, hogy én írhatók ismerkedő oldalakra a tényleges életkorommal, csak a hozzám hasonló korúak válaszolnak, de a természet lágy ölén, (nudi helyek közelében) látom, hogy bringás kis srác elindul a susnyás felé, aminek a másik oldalán én vagyok. És itt már mindenre volt példa, a 22 éves csak engem akart orális élményben részesíteni, voltak kölcsönös dolgok és természetesen többségében voltak azok, amikor én csak „szolgáltató” voltam. Továbbá, ha még az uszoda zuhanyzójában (biztos gondolat átvitellel…) rá tudom venni a 18-20 év körüli srácot, hogy, 1, vegye le a bugyiját, 2, élet lehelődjön a szervbe… De sajna sosincs egyedül.
Vannak olyan élményeim is, amelyeket tényleg nem merek leírni, mert nem kedvelem olvasni az un. „egészséges heterók” válasz-fröcsögését. Az, hogy a feleség mellett más nővel is félrekúr, ne adj Isten még a mi „szolgáltatás”-ainkat is igénybe veszi, az még belefér, de azért utálja a buzikat.
No! Fiatal koromban én is sokat kétkereküztem, a bokáim, szerintem manapság azt érzik, hogy hébe-hóba, de inkább esőben is motoroztam. Manapság csak izomerővel hajtott kétkerekűvel követek el ilyesmit, ami jót tesz városi életmódot folytató tespedt testemnek.
Egy szónak is száz a vége, életet kell lehelni a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Az örök fiatalságnak csak egy módja van, a korai elhalálozás. Ha még hosszabb ideig kívánsz élni, lesz alkalmad bánni jelenlegi helytelen hozzáállásod, döntéseid következményeit.
1980-at írtunk. Haverommal, akit már korábbi írásaimban említettem, hogy rendelkezett egy szükséglakással, ahol én is le tudtam rendezni magánügyeimet, (mivel még szüleimmel laktam ezért ez egy fontos szempont volt) sétálgattunk a Belvárosban. Ekkoriban még koránt sem volt lakása, albérletben lakott és éppen levelező tagozaton végzett egy könnyűnek nem nevezhető főiskolát. Gyönyörű, meleg, júniusi szombat este volt. Szép, nem szép, de a körút valamennyi, akkoriban nyitva tartó illemhelyén körülnéztünk. Az egyik, azóta már talán nem is létező illemhelyen én tényleg folyó ügyeimet rendeztem, majd utána feljöttünk.
- láttad azt a srácot?
- Melyiket?
- Nézd! Ő is jön föl…
Követtük. Igyekezett nem megnehezíteni a dolgunkat. Befordult a Dohány utcába, ami akkor is kellően sötét volt. Haverom azt mondta, ha nem akar Nagytétényig gyalogolni, akkor most neki rugalmasan le kell szakadni rólunk. És különben is, neki hétfőn vizsgázni kell. Ezt akkor én nem bántam olyan nagyon…
A gyerek még ekkor elég határozatlanul legyalogolt a Hungária fürdőig (illetve, ami maradt a valamikori fürdőből). Végre egyszer megállt, megszólíthattam. Akkor ott a félhomályban nem tűnt különösebb esetnek. Húsz év körüli szőke, ún popper frizurás 170 cm körüli srác volt. Közölte, hogy neki van egy külön bejáratú albérlete, amit egy falubelijével közösen vett ki, de a srác hétvégére hazament.
Hát nem volt semmi, mire eljutottunk hozzá, de a körülmények tényleg elfogadhatók voltak. Volt egy több lakásos társasház, ahol a tetőtérben külön kis szobácskává alakított helyiségek voltak, minden lakásnak egy-egy. Klotyó ugyan kint volt, de rajtunk kívül senki sem volt itt a tetőtérben.
Fürdőszoba az sajnos nem volt, de egy mosdó az igen. A gyerek odament, elővette a brokit és hideg vízben, de jó alaposan lemosta. Követtem példáját, amire szükség volt, elvégre mindketten több órája gőzöltük a szervet és tartozékait a farmerokban. Csak egy éjjeli lámpával világított. Egy MK27-esbe berakott egy kazettát, amelyen a kor aktuális disco zenéje volt, de a lassúbb, érzelmesebb számok. Szép lassan elkezdtünk vetkőzni. Na akkor éreztem úgy, hogy mintha hályog lett volna korábban a szememen. Az addig általam nem túl feltűnőnek ítélt srác, szemem láttára egyszer csak átalakult mesebeli királyfivá. Zömök, de nagyon szép, jó alakú teste volt, gyönyörű, szép formájú, az átlagosnál nagyobb vesszővel és golyókkal. A felső teste természetes szőrtelen, napbarnított volt, amit a fürdőnadrág helyének fehérsége csak még jobban kiemelt. A lába szárán és combján volt aranyszínű, nem túl erős, de mégis férfias szőrzete. Én mellette girnyónak és kis faszúnak éreztem magam. Kisebbrendűségi érzésem hamar elmúlt hála a Jó Istennek. Nem kapkodtuk el a dolgot. Érzéki csókolózással kezdtük. Hát akkoriban nem voltunk túl elkényeztetve elérhető kozmetikumokkal, de én akkor a Derby nevű spray és after shave illatát (made in Hungary) nagyon megkedveltem – miatta. Hasra fordítottam, hogy had gyönyörködjek gyönyörű testében. Eszméletlenül szép segge volt. Ilyen jó formájú gyerekkel addig még nem volt dolgom. Végig csókoltam a feje tetejétől a lába ujjáig. Órákon át izgattuk egymást, de csak orálisan, illetve hand work, mire eldurrantunk. Az éjszakát nála töltöttem.
Másnap reggel arra gondoltam, hogy kész, az életben nem látjuk egymást. De nem így történt. Kezembe nyomott egy saját gyártmányú névjegyet. Az akkori telefon helyzet azt jelentette, hogy tudtuk egymást hívni a munkahelyeinken.
Utána már csak kétszer voltunk együtt. Egyszer nála, egyszer pedig, az időközben lakáshoz jutott haveromnál.
Két dolog amit nem tudtam:
Az egyik, hogy megismerkedésünk után egy-két nappal megismerkedett egy másik sráccal is. Ismertem azt a gyereket én is, de csak annyira, hogy egy bokor tövében kivertük egymásnak. Szőke, göndör, bibircsókos arcú, rossz és ápolatlan fogazatú, kb 155 cm testmagasságú hapsi volt, akibe az álmaim hercege belehabarodott. Hogy ez hogy derült ki? Úgy hogy augusztus tájékán találkoztam a kis girnyóval, aki eldicsekedett vele, hogy kivel is jött össze. Név szerint említette.
A másik, hogy kiderült, hogy csak azért ismerkedett össze velem, mert a haverom lett volna az, aki neki jobban bejön. Mivel tudta, hogy hol lakik kétszer, vagy háromszor felment hozzá…. Persze nélkülem.
Ha a kedves olvasó úgy hiszi, hogy ezzel a történetnek vége, nagyon téved. A kemény dolgok most jönnek.
Szóval, a kis girnyóról még nem tudtam, amikor is VT-vel (nevezzük így) kimentünk a Palatinuszra. Békés napozgatásunk közben egyszer csak egy nem túl közvetlen kollégám ment el mellettünk akkori barátjával. Köszöntünk egymásnak, persze VT megkérdezte, hogy ki volt ez. Én meg nem gondoltam arra, hogy mit is teszek, mondtam, hogy nem közvetlen kollégám, mindketten tudjuk a másikról, de együtt még nem voltunk. És közben elpöttyentettem egy két információt akaratlanul… És őt nevezzük PT-nek.
Egyszer csak VT teljesen eltűnt. Mind a későbbiekben kiderül, többszörösen túllépett rajtam. Egy évig tartott, amíg kihevertem. Fizikai fájdalmat okozott és diagnosztizált szív panaszokat. A munkahelyemen is észrevették, hogy valami nem stimmel velem, persze nem mondtam el. Egy nálam pár évvel idősebb üzemorvosnak (férfi) elmondtam a teljes igazságot. Utólag visszagondolva lehetett volna nővel történt szakításnak beállítani, de ekkorra már teljesen romokban hevertem. Legalább kaptam megfelelő gyógyszereket.
Visszatérve VT-re. Megismerkedésünk június közepén volt, én valamikor augusztusban tudtam meg, hogy egyértelműen másba van belehabarodva. A korábbi munkahelyét otthagyta, így, ha akartam volna, se tudtam volna elérni. Később tudtam meg, hogy:
1, megnősült, sőt született egy gyereke is.
2, az igazi nagy szerelme nem a kis girnyó volt, hanem némi rafinériával kinyomozta, hogy hogyan találkozhatna a kollégámmal (PT-vel) és vele jött össze.
PT kb. 82-ben disszidált, VT a feleség és gyerek ellenére utánament. PT hamar rájött, hogy VT-re nem lehet alapozni, hazudik, többek között azt mondta, hogy nem beszél németül, közben pedig jól beszélt, és kitartatta magát. PT végül kidobta. VT is hamar feltalálta magát és igyekezett testi adottságait kellően kihasználva élvezni az életet.
Én 1987-ben haverommal, aktuális szeretőmmel (várhatóan ő lesz következő témám) és annak unokatestvérével egy három napos bécsi útra mentem. Életemben először voltam nyugaton. Itthon még megtudakoltam PT kinti telefonszámát és a szállodából felhívtam. Találkoztunk és elmentünk a lakására. Az ifjúság gyönyörködött az akkor kb. harminc féle tv csatornaválasztékban, mi meg beszélgettünk. A kapcsolatfelvételnek köszönhetően PT engem, meg a haveromat meghívott magához a következő évre. Közben PT is megkapta az állampolgárságot, így ő is jöhetett haza. Kb. 89 tájékán jött a hír. VT megtudta, hogy HIV+ és öngyilkos lett.
Epilogus.
Ha az első alkalom után soha sem találkozunk, én akkor is jó szívvel emlékeznék rá. Egészen pontosan jobb szívvel emlékeznék rá, mint, hogy imígyen történtek a dolgok. Nem okozott volna ekkora fájdalmat, bánatot, mint úgy, hogy elhitette velem, hogy szeret, miközben már régen mást szeretett. De azaz első éjszaka, amikor talán még az ő szavai is igazak voltak kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetemben. A következő kapcsolatom, ami persze sokkal hosszabb és igazabb volt, mint a VT-vel való dolgaim, azért futott zátonyra, mert az a srác bennem nem tudta felül írni VT emlékét és amikor látta, hogy hiába kűzd, szakított velem.
Szóval ígéretemhez híven, újra itt vagyok és egy újabb történetet osztok meg veletek!
Még aznap este történt:
A vacsora után az egyik tanárnak kellet segíteni pakolni a könyvtárba, könyveket. Valahogy (véletlen) minket kettönket választott ki. Későn mentünk fel a szállásra.
A többieknek már fél órája takarodót fújtak, mi meg elmentünk fűrdeni. (Nekem nem sok kedvem volt, mert hulla voltam, de a barát mondta, hogy jó lesz és kacsintott egyet.)
Hát mentem. Ahogy beléptünk a zuhanyzóba, láttam, hogy már merevedik neki a fasza. Külön zuhanyzóba álltunk, de az egyik pillanatban ő elzárta a vizet magánál és átjött hozzám (hogy megmossa a hátamat). Ekkor már nagyon keményen állt mindkettőnk farka. Beszappanozta a hátamat és nagyon finoman elkezde masszírozni. Nagyon jól esett, mert elvoltam fáradva. Majd egyszer csak leért a seggemhez és azt kezdte simogatni. Közben egyik kezével alulról a golyóimat és a farkamat szappanozta be.
Azt hittem a mennyországban vagyok és majdnem elélveztem. Gyorsan inkább megfordultam és nagyon érzékien és hosszan csókolózni kezdtünk. Majd egyre és egyre lejjebb csókolta végig a testemet. Körbecsókolta a farkamat, nem ért hozzá, majd hírtelen bekapta és lassan szopni kezdte. Annyira jó volt!!! Féltem, hogy hamar elmegyek, ezért felhúztam és pozíciót cseréltunk és én szoptam az ő faszát.
Kb. 3-4 perce szophattam, mikor beszólt az éjszakás tanár, hogy igyekezzünk.
Ekkor egy kicsit megijedtünk, hogy bejön, de elment. Ezután kértem, hogy szopjon ő, amit meg is tett, nagyon finoman. Nem kellett sok idő, éreztem, hogy közel vagyok, amit jeleztem is neki, de nem érdekelte. És jött az a pillanat, amit soha, de soha nem felejtek el. Nem először, de addig és talán azóta sem élveztem akkorát.
Srácok!!! Becsület szavamra akkorát élveztem és spricceltem, hogy a térdemre rogytam és sírva fakadtam, amitől ö megijedt és kiakart rohanni a fürdőből. Megszólalni nem tudtam, de vertem a falat és intettem neki, hogy jöjjön vissza. Lehajolt hozzám és kérdezte, hogy mi a baj. Csak átkaroltam a nyakát, közelebb húztam, a hajába túrva megcsókoltam a még mindig telelőtt száját. Amikor megtudtam szólalni elmondtam neki, hogy nincs baj, sőt csupa jó, mert nagyon jól csinálta. Gyorsan lemostuk magunkról ami mellé ment és bementünk a körletbe, ahol már mindenki aludt. Lefeküdtünk aludni, de az események hatása alatt voltam és nem tudtam elaludni. Ezzel más is így volt, de ez egy másik történet, amit máskor mesélek el. Köszi, hogy elolvassátok.
De én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy a hozzá vezető út jobban érdekel, mint maga az akció (mármint az irodalomban). Légy szíves az előzményeket jobban kifejtgeni.
Sziasztok! Az én esetem 1985.- ben kezdődött, (ekkor 14 évesek voltunk) az egyik vidéki kollégiumban. Nagyon sokat gondolok vissza azokra az időkre.
Az egyik barátommal,- osztálytársammal felmentünk az osztályunkba, bezártuk kulcsra az ajtót, hogy ott cigizzünk. Ahogy ott szívtuk a cigit, beszélgettünk mindenről, főleg a sex-ről. Miután elszítuk a ciginket, nem volt kedvünk lemenni a többiekhez, így inkább fent maradtunk beszélgetni tovább. Kis idő múlva a barát ismét rá akart gyújtani és engem is kínált. Ekkor én azt találtam mondani, hogy inkább szivaroznék. Egyidőben, ahogy ezt kimondtam, elindult a kezem a farka felé és simogatni kezdtem, ami pillanatok alatt kemény lett. Behunyta a szemét és nagyokat sóhajtozott. Nagyon élvezte, de persze én jobban. Ez előtt is sokat gondoltam rá, nézegettem a fűrdés közben és nagyon tetszett a teste. Sportos testű, olyan 150- 155 cm magas, barna rövid hajú és zöld szemű fiúcska volt. No, ahogy simogattam a farkát a melegítőnadrágon keresztül, egyszercsak, megfogta a fejem és finoman tolta lefelé. Ekkor letérdeltem, lehúztam róla a melegítőt és a tornanadrág alsó száránál, benyúltam és megfogtam a faszát, simogattam a golyóit, a seggét. Nagyon jó érzés volt. Hamar lekerült róla a tornagatya is. Nagyon szép farka volt, kicsit balra és lefelé görbült és kb 15- 16 cm. Nem volt túl vastag és szőrös sem nagyon. Vörös nagy makkjáról, lehúztam a bört és egyből bekaptam és nagyon mohón szopni kezdtem. Ő meg egyre jobban tolta a faszára a fejemet. Persze akkor még nem tudtam,- akartam benyelni az egészet. Nagy élvezettel szoptam, de sajna nem sokáig, mert egyre jobban kapkodta a levegőt és telelötte a számat, a finom nedűt lenyeltem. Nagyon ízlet elsőre a fehérje. Nagyon nagyot élvezett, remegett a lába, mitha egy maratont futott volna le. Ahogy lenyaltam az utolsó cseppet is a farkáról, felhúzott és egy hatalmas puszit adott az arcomra, miközben azt súgta a fülembe, (még ma is hallom) hogy NAGYON JÓ VOLTÁL ÉS KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!! Felöltözött és indultunk le a többiekhez, mert már 1 órája senki nem tudott rólunk..... Hát ez volt az első, de nem az utolsó esetem evvel a fiúval. Ha akarjátok, mesélek, de csak később!!! Halihó.
Na, eddig mindig World dokumentumban írtam meg a szövegemet. Most úgy gondoltam, hogy közvetlenül válaszolok. Addig csavargattam a mondanivalómat, hogy mire elküldtem volna, kiköpött a rendszer.
Most kurvára nincs kedvem reprodukálni, csak annyit, hogy én úgy képzelem el azt, amiről nem akarsz beszélni, hogy:
Fontos, hogy megjegyezzem volt egy barátom, aki csak haver volt, és volt neki egy szükséglakása.
A sztori, valamikor a 80-as évek legelején…
Utazom haza a villamoson. Az első kocsi hátsó peronján hátrafelé tekingetek. A második kocsi felém eső peronjáról valaki mélyen a szemembe néz. Teszi ezt több megállón keresztül. Visszanézek és igyekeztem egyértelművé tenni, hogy le fogok szállni. Ő is leszállt. Nézegettük az egyik kirakatot egymás mellett, majd azt mondta, hogy erre neki nincs ideje, tudok-e kéglit. Ránéztem az órámra és azt mondtam neki, hogy találkozzunk 7.00 órakór. Hát akkoriban nem volt e-mai, mobil, még vezetékes telefonunk sem. Reméltem, hogy a haverom otthon lesz. Felmentünk, otthon volt.
Újdonsült ismerősömről annyit, hogy 18 éves (én akkor 27 voltam) kisportolt, vékony, atlétikus termet, göndör szőke haj, gyönyörű, villogó, vakítóan fehér fogak, állandó aranyos vigyorgás…. Talán Zolinak hívták. Még annyit, hogy a farka egy kicsit kicsi volt a testéhez viszonyítva, de hát én sem voltam e téren különösen megáldva. (Később lesz értelme, hogy ezt most megjegyeztem).
Először hármasban a kötelező protokoll, bemutatkozás, laza pia, majd mi ketten elkülönültünk. Ápolt, frissen mosdott, illatos test, szinte még gyermeki bőr, mint egy angyalka. Csókolózástól az análig mindent kipróbáltunk. Mivel neki nem volt túl nagy, így nem okozott túlzott megerőltetést, hogy magamba fogadjam, igaz én is megdugtam őt. A végeredmény, hogy én egyszer, ő kétszer. Hát ebbe azért jólesően elfáradtunk. Ezt követően tisztáztuk a jövőt. Azt, ami nem lesz… Bevallása szerint full heteró, de ki akarta próbálni. Idegenen, hogy a környezet, haveri és családi kör erről véletlenül se tudjon.
Ezt követően ritkán, de láttam a villamoson. Kb. három évre rá, szintén egy villamoson ismerősnek találtam, de elsőre már nem ismertem fel. Nos, Ő felismert, mert (most először) visszaköszönt. És emlékezett a nevemre. Ami feltűnt, hogy a bőre már nem volt annyira szép, mint az első alkalommal. Hamarosan asszonnyal és kisgyerekkel is láttam. Valószínűleg abba hagyta az egyetemet…
(Azt azért bevallom, hogy annyira csúnya nem lett, hogy ne ugortam volna az első szóra.)
Egyszer az uszoda zuhanyzójában megláttam. Mit mondjak elhízott. A (kis)farkáról ismertem meg. Talán Ő is megismert.
Ő már negyven. én már ötven felett voltam.
Sic transit gloria mundi…
Pár éve láttam az egyik bevásárló központban a családjával. Apuci, feleség és kb. 18 éves fiúgyerek, aki nem lehet az, aki a találkozásunk után viszonylag hamar megszületett, mert annak már harminc körül kellene lennie. Lehet, hogy új házasság, lehet, hogy az első és ez a legkisebb gyerkőc, nem tudhatom.
Tanulmányaim befejeztével hazaköltöztem, elhelyezkedtem. Éltem a magam kis unalmas életét. Kb. egy éve, már hogy befejeztem tanulmányaimat. Teljesen véletlenül egyedül voltam otthon egy péntek délután. Csöngettek. PB volt az. Mondta, hogy ideje lenne feleleveníteni bizonyos közös élményeinket. Ha apám, anyám és testvéreim is otthon lettek volna, nem tudom, hogy hogyan oldotta volna meg a helyzetet.
Röviden az ő sorsáról. Összeházasodott azzal a barátnőjével, akit már én is ismertem. Az após jóvoltából szereztek egy eltartási szerződést és a házinéni fél éven belül elhunyt. És a feleség? Az első születendő gyerekkel a korházban. Nem emlékszem, hogy hogyan csináltuk, de jó volt, egyenlő felekként.
Legközelebb ez akkor ismétlődött meg, amikor a második gyereke született.
Nem tudom, hogyan lett megszervezve, de volt, hogy az asszony és a gyerekek valahol máshol voltak és így tudtunk kexelni. Volt, hogy a munkahelyemre telefonált, hogy otthon van egyedül betegállományban. Mondanom se kell, találtam megfelelő indokot, hogy pár órára otthagyjam a céget. Valószínűleg nagyon a pofámra volt írva, hogy mi is lehet a valóságos ok, mert megjegyezték, hogy disznóság fizetett munkaidőben más feleségét dugni. Az egyik ilyen alkalommal éppen, hogy megérkeztem, benyomott a zuhany alá és rátapadt a farkincámra. Mondtam neki, hogy nem lesz jó vége, de nem hagyta abba. Amikor elkezdtem zihálni, hogy nem bírom tovább, észrevettem, hogy ő is élvez, pedig alig ért a farkához. Ezután mindkettőnknek egy hosszabb pihenő kellett…
A következő alkalommal kipróbáltuk az anált. Ő volt a passzív fél…
Beszélgetéseink során részben megnyílt. Mondta, hogy ha ő nem uralkodna magán, nagyon-nagyon bele tudna süllyedni a meleg életbe.
Egyszer egy különleges telefont kaptam. (Szeretném megjegyezni, hogy ekkortájt engem telefonon csak a munkahelyemen lehetett elérni. Valamikor 1991-1992 tájban lett vonalas telefonom.) A meghívás a feleség névnapi bulijára szólt. Én öltöny, PB-nek pia, asszony pajtásnak dudva és bonbon. Megjelentem, szívélyesen fogadtak, laza pia, politikailag korrekt és világnézetileg semleges beszélgetés. Majd úgy véletlenül megkérdem, hogy. „és a többi vendég?”. Válasz: „csak te vagy meghívva” – majd PB lazán közli: „elmegyek zuhanyozni, te nem jössz?” Én, azt hittem, hogy összeszarozom magamat, mire a feleség: „Na! Menj már!”. Ezek után reszkető kezekkel egy vizespohárnyi gint magamba öntöttem és kimentem a fürdőszobába, menetközben ledobálva magamról mindent. A kádban rövid időn belül hárman voltunk. Mit tagadjam eleinte feszélyeztetve éreztem magam. Megkérdeztem PB-t, hogy asszonyt én is megdughatom, mire ő azt mondta, hogy itt és most minden hármunkról szól. Az egészből csak az maradt meg, hogy dugtam egy nővel és utána néztem ahogy Ők dugnak és közben játszottam PB golyóival és az asszony kérésére őt is ingereltem közben. Talán még egyszer voltunk így együtt, de bizony Isten, nem emlékszem rá egyértelműen. Azt is megtudtam, hogy PB-vel kettesben töltött pásztoróráink többségéről az asszony előre tudott. Amikor a gyerekek születtek, ő maga ajánlotta, hogy vágyait inkább rajtam töltse ki, mintsem egy másik nővel.
Majd egyszer csak elhalt a dolog. 1981-et írtunk. Jól tájékozott körök már susorogtak egy új betegségről, amit az USA-ban fedeztek fel elsőként. Asszony pajti az egészségügyben dolgozott, olyan helyen, ahol jól tájékozódhatott a világ friss egészségügyi helyzetéről. Én voltam az, aki felvilágosítást kértem arról az új betegségről, amit két év múlva már mindenki megismert, az AIDS-t. Innen elutasítóvá váltak. Rájöttek, hogy mivel is játszhatnak. Nem haragudtam meg rájuk, végül is én sem szorultam rá az általuk nyújtott szolgáltatásokra.
Epilógus.
Elváltak. PB újra nősült, feleség nem (legalábbis négy évvel ezelőtt még nem, amikor PB-t bejelöltem az IWIW-en.
Isten bocsájtsa meg (főleg a közösen elkövetett) bűneinket.
Nem vagyok kiváncsi, csak arra, amit szívesen elfelejtenél...
A számokkal kissé bajban vagyok... 30 éves múlt 33 éves életkorral az aktiviti kezdetét 3 évre teszi... Mi ment símán az első nyolc évben? Én úgy emlékszem, hogy hat éves koromban fütyizett meg előszőr egy akkor 8 éves kicsajszi. Arra is rá akart venni, hogy én is tapperoljam. Csak néztem, mint Rozi a moziban, bár nem mondom, hogy nem esett jól. Később amikor már én is kezdeményeztem, jó női szokás szerint járatta az agyát, szopatott előtte (na ez most nagyon nem ide illő, mert erről még akkor tényleg nem volt szó) mielőtt hagyta volna magát. Hja! És ettől kezdődően ő már nem volt aktív, csak hagyta hogy kezeljem. Ez is egy tipikus női magatartás.
Egyébként sajnos már 58 éves vagyok. Tapasztalatom 38 év, bár az első évek duplán az utolsók csak szimplán számítanak. A Jó Isten a képességet csökkenti (vagy el is veszi) de a vágyat meghagyja. Egyébiránt kb. 12-13 éves koromban egy hasonló korú fiúkával csináltam valamit, ami őt valószínüleg nem dobta fel, mert később a pinát kedvelők táborát gyarapította és még csak el sem élveztünk. Nekem már voltak valami szőrök, de neki még az sem...
