A szentendrei amúgy az egyik legótvarabb csarnok az egész NBIB-ben, kelet-nyugatot egybeértve. Pedig szerintem minimális befektetéssel fel lehetne hozni a középmezőny szintjére, ha lenne rá szándék. Látni viszont jól lehetett, azzal nem volt gond. Elég nagyok az üvegfelületek, a meccs pedig délben volt, így szinte természetesen fénynél lehetett játszani. Némelyik kép azért lett sötét, mert a napfény megzavarta a fényképezőgépet, amit a fotós manuálisan nem korrigált.
A mérkőzésekről.
A kiscsapatoknál megszokott rend szerint, a felnőtt mérkőzéssel kezdtünk. Nem játszottunk jól, de valahogy mindig megoldottuk, hogy legyen egy szerény előnyünk. Ennél a csapatnál mindig sorsdöntő Kocsis Ágnes játéka, ő tegnap is elég sokat hibázott támadásban. De valahogy az látszik, hogy a támadójátékunk nagyon esetleges, mintha nem nagyon értenék a játékosok, hogy mi a feladatuk. Túlságosan is az egyéni teljesítményeken, ill. a páros kapcsolatokon múlik a játékunk eredményessége.
Az első játékrészben nagyszerűen játszott Gaylhoffer Ildikó, nem is annyira a gólszerzésben, mint a gólpasszok osztásában jeleskedett. Nagyon gyenge volt viszont mellette a jobbszélen Lukács Viktória. Ennyi hibát tán még sosem láttam tőle, óvódás ügyetlenségek. Nem teljesen egészséges ő sem, lehet, hogy ez befolyásolta ennyire a játékát. A második félidőben egy időre beállt a helyére Horváth Dorka, de ő is többet hibázott (főleg védekezésben), úgyhogy elég hamar visszajött Lukács. Úgy látszik, a pár perces pihenő jót tett neki, mert utána viszont már nagyszerűen játszott.
Sajnos irányító poszton Bárdi Virginia már tartósan gyengén teljesít, talán neki lenne leginkább szüksége egy igazán jól működő csapatjátékra.
Egy, a közelemben elhelyezkedő, nálam lényegesen (és méltán) ismertebb és elismertebb szakember jegyezte meg, hogy szinte minden kapott gól után éltünk a gyors középkezdés eszközével, de sosem tudtunk ebből helyzetbe kerülni. Véleményem szerint ennek a (nem csak erre a mérkőzésre jellemző) hiányosságnak a legfőbb oka az, hogy felszaladunk ugyan kezdésre, de nem tudjuk, hogy utána mit akarunk csinálni.
Jól játszott viszont ezúttal Németh Lilla. Ültek a lövései, és több olyan passzt is kiosztott, amiből illett volna a társaknak gólt szerezniük, de nem sikerült. Úgyhogy többet nem passzolt, felugrott tízről és belőtte. Ha mindig ilyen formában volna képes játszani, akkor nem tíz perc játéklehetőséget kapna.
A csapat legjobbja talán ezúttal is Tóth Melinda volt, a balszélső gólokat szerzett, indulásból is, felállt fal ellen is. Kaiser Melitta is jól játszott beállóban, jól szedte össze a labdákat, eredményes is volt.
Összességében a végére kijött azért, hogy jobb egyéni képességű játékosaink vannak, mint a hazaiaknak, és így megnyerhettük a mérkőzést.
A junior alapvetően egy jó mérkőzés volt. A Szentendre majdnem a komplett felnőtt keretét visszaküldte. Jellemző a csapatukra, hogy a felnőtt meccsre érkező nézők hosszasan találgatták, hogy ez vajon most a felnőtt vagy a junior mérkőzés.
Sajnos ezzel a csapattal szemben a védekezésünk nem tudott eléggé hatékony lenni, és támadásban is voltak üresjárataink. A Szentendre taktikailag is felkészültebb volt, mint mi. Ennek ellenére végig a nyakukban loholtunk, és a második félidő közepén egyszer át is tudtuk venni a vezetést, de azután hat gólt kaptunk sorozatban, és ez eldöntötte a meccset.
Én ezt úgy közelíteném meg, hogy vajon, ha a 18-19 éves, NBI-et is megjárt játékos át tudja verni a 15-16 éves, a serdülőből idén felkerült védőjét, és az akár szintén 15 esztendős kapust, az vajon szégyellnivaló-e? Véleményem szerint nem, sőt, dicséretes, hogy ez nem feltétlenül, nem mindig sikerült. Sajnos rutint csak az évek hozhatnak a játékosoknak, a képzettségük sem elegendő még az ilyen mérkőzésekhez, de ez is pótolható, és hétről hétre látszik is a fejlődés.
Sok szép megoldása is volt a csapatunknak, meg voltak alapvető hibák is, ilyen magas hőfokon végig koncentráltan játszani, hiba nélkül még nem tudunk. Nem baj ez, ezúttal kikaptunk egy idősebb, felkészültebb ellenféltől, de játszottunk velük egy jó mérkőzést, ami valószínűleg a csapat épülésére fog szolgálni. Persze öröm minden győzelem, és fáj minden vereség, de nekik még elsősorban nem az a dolguk, hogy minden meccset megnyerjenek, hanem az, hogy folyamtosan fejlődjenek. És ehhez az ilyen mérkőzések sok segítséget tudnak nyújtani. Én a vereség ellenére sem vagyok csalódott.
Hát így láttam én a mérkőzéseket, lelátó hiányában egy padon gubbasztva, a pálya széléről, szakmai hozzáértés nélkül, szubjektíven. Ha valakit téves meglátás miatt megbántottam, azért elnézést kérek. Ha pedig valaki másként látta, könnyen lehet, hogy neki van igaza.
