Én is nehezen szokom a labdát. De azt találtam ki, hogy tévénézéshez használom. Igy garantáltan nem maradok ott sokáig, a fotelban ülés meg amúgyis ellenjavallt :-)!
Jók lehetnek azok a székek, de ki tudja megvenni? :(( Anno nekem is ajánlották a labdán való ülést, de mondtam érdekes lenne azon ülni a varrógép előtt, többször varrnám el az ujjam egy óra alatt a billegéstől mint egész pályafutásom alatt, no hely is kéne hozzá. :))
"hogy hiszik is meg nem is." Ez ismerős. Most vallotta be a barátom, hogy Ő nem igazán hitte el, hogy ennyire beteg vagyok, csak menekülésnek gondolta. Mondom ne aggódj tisztában voltam vele, hogy nem hiszed. Amellett szeretett diagnosztizálni, de most, hogy egy teljes kivizsgáláson átestem derült ki, hogy mennyi kórságom van amiről még nem is tudtam. Most, hogy látja a leleteket elhiszi, hogy nem szimulálok.
A döntés én annak felelőssége persze a betegé, mindenki más kibic a témában. Ugyanakkor én megbántam utólag, hogy valamilyen módon nem vontam bele a családot a műtét előtti-utáni konzultációkba. Mindig egyedül jártam orvoshoz, a műtét előtti egy éves "mi a franc bajom lehet" c. kivizsgálást (50 vizitdijszámla egy év alatt!) teljesen egyedül jártam végig. De azzal, hogy egyetlen egyszer sem hallotta orvos szájából a család hogy mi a műtét és a nem műtét tétje, kockázata, következménye, csak az enyémből, időnként úgy tűnik, hogy hiszik is meg nem is. Annak ellenére hogy minden konkrét esetben segitenek.
Szia!Nekem még nem volt birtokomban az mr-lelet,mikor felkerestem.Mikor jártam a kezelésekre,mindig rákérdezett,hogy készen van-e.Miután meglett a lelet,utána már nem mentem többet,mert sürgősséggel megműtöttek.Felhívtam telefonon,az eredményt meghallva azt mondta ,hogy ekkora kiszakadt sérvvel,ami ilyen tüneteket okoz előbb utóbb műtétre került volna sor.Más kérdés hogy az L4-es csigolyámnál van egy protrusió /sérvkezdemény/azon lehet hogy tudna segíteni.Én mindenesetre maradok a gyógytornánál,egyrészt anyagilag nem állok túl jól,másrészt még előttem a műtét utáni kezelések amit végigcsinálok.
Mondjuk olyan szinten nem árt megbeszélni a családdal, hogy a lábadozás idejére ki tudja átvenni elvégezni a feladatokat. Én mondjuk anyámmal élek és nem tudom 2-3 napnál tovább egyedül hagyni akkor is napi húsz telefon kell, hogy nehogy baj legyen itthon. Szépség? Na hát a fájdalom eltudja torzítani az ember arcát. Szörnyű lehetett neked! Én még itt azért nem tarok, csak már azon gondolkodtam, hogy veszek egy kis összecsukható horgász széket, hogy ha hosszabb gyaloglásom van letudjak ülni. Most ugyanis az is kiderült, hogy érszűkület van a lábaimban és azért is egy kívszenvedés még a konyháig is eljutni a nappaliból.
Igen én is azért gondoltam rá, mert azért valamit csak jelent az a sok diploma. Bár kitudja? Nem mondta, hogy a súlyosabb esetekben nem lesz hatásos a kezelés? Én varrónő vagyok és, ha valaki jön nekem, hogy így vagy úgy csináljam meg neki a holmiját akkor ha úgy látom, hogy azt nem lehet korrektul kivitelezni megmondom előre. Mondjuk az Amerikai úti dokinő is megmondta, hogy nincs garancia a műtétre, nem olyan mint egy vakbél, hogy kivesszük és elfelejtjük.
Ne csodálkozz, hisz mennyit fogytál műtét előtt, utána vissza ismét le és vissza. Ez nem jó a testek sem és a bőrnek sem. Bár mi tudnánk 40-n vagy 45-kilora lefogyni. Van olyan, aki ha beteg lefogy és van olyan, aki pont ekkor hízik meg. A döntés joga a mi kezünk be van és ezt senki, nem veheti el.(csendbe mondom csak a fájdalom, tud minket befolyásolni).
Ugy hogy néha nem mi döntünk csak ép kényszerhatás alatt, vagyunk.
Én csomagolok mert, majd holnap indulok Bécsbe. Mindenkinek jó hétvégét.
Ilyen fontos döntés csak magunknak kell meghozni. Még a férjet vagy a feleséget sem lehet megterhelni, hogy mit tenne a helyünkbe. Tán életünk legfontosabb döntése, ami a további életünket befolyásolja. Ha mi döntünk akkor csak magunkat, hibáztathatjuk vagy ép, dicsérhetjük. Amikor én voltan döntés előtt a doktornő mondta, beszéljem meg a férjemmel, mondtam neki nincs mit megbeszélni, jöhet kés én, délután rá érek. A férjem helyet sem én döntöttem, amikor szívműtéte volt, nem nekem fájt és így teljes döntés képtelen lettem volna. Mindenkinek más a fájdalom küszöbe így az sem lehet tudni rá nézésre a másiknak mennyire, fáj. Nekem időm sem volt elmenni konzervatív kezelésre, mert csak feküdni tudtam, és ha már a WC –ig. eljutottam ugy, hogy nem későn indultam és nem pisiltem be a bugyimba akkor már örültem. Azért mondtam én mind a 3-mütét előtt teljesen, leépültem szépségileg. Mondták is a munkahelyen mennyit, öregedtem. Ha tudták volna, hogy még a testápoló bemasszirozása is pokoli fájdalmas volt . Mivel nem voltak benne, így nem magyaráztam el az öregedési folyamatot. Aminek nekem nagyon tetszet (testemnek) az a tangentor (slaggal locsolnak) és a masszirozás. Egy ember, aki csodás keze van azt a Balatonfüreden az atomerőműves rehab üdülöbe volt tavaly nyáron. Ugy tudott masszírozni, hogy az egész test pillanatok alatt felmelegedett. Ilyent sem előtte és utána sem éreztem. Leírhatatlan azt gondoltam ilyen nem létezik. Annyira jó, hogy Németből, Osztrákból dirrek ő hozzá jönnek. Az a baj csak a Balaton környékén dolgozik
A neve: KARÁCSONY JÁNOSNÉ.
Ilyen jó masszírozó itt vidéket, nincs, aki meg van annak nincs nagy gyakorlata. Aki még jó volt egy vak masszírozó Gúnarason a kulyája mindig az asztal allatt volt, de a Karácsonyné az felülmúlhatatlan, gondolon keres is rendesen.
Na megyek az emberrel tornázni, azt hiszem ma Norbi lesz, vagy Rezső.
Osztom a többiek véleményét, és ha visszaolvasol ott is hasonló véleményeket fogsz találni. Mi aztán tudjuk milyen fájdalmakról beszélsz:-) Ez a kutyaorvosos sztori ez jó:-) Bocsi, de épp most veszéztük ki, mennyire nem foglalkoznak velünk, stílusosan szólva kutyába sem néznek. Én azért még egyet hozzátennék, mert tudnod kell, hogy megfelelően dönts. A műtét utáni állapot sem egy leányálom. Igen magas életmódbeli romlást tud okozni. Amíg van más megoldás, vagy nem jártál végig mindent, addig próbálkozz! De az is igaz, hogy én is átéltem azt a fajta fájdalmat, mint Janise vagy a többiek, amikor már könyörögtem a szikéért. Valami olyasmit írt nekem Sziporka, amit meg fogok jegyezni, mert nagyon tetszett, hogy "a te életed, te fájdalmad, te döntésed!"
Szia!Igen őhozzá jártam.Annak idején azért esett rá a választásom,mert ő egy több diplomás orvos,külföldön tanult,nagyon sokan járnak hozzá.Az első kezelés ,állapotfelmérés,10 ezer ft a többi ha előre kifizetsz több kezelést úgynevezett diszkont csomagot,akkor a további kezelés 5ezer alkalmanként.Nekem nem fájtak a kezelések,kifejezetten jól esett,de a zsibbadás és a fájdalmaim nem múltak el tőle,lehet hogy azért mert az én sérvem ki volt szakadva .Én mégegyszer nem mennék sem hozzá sem máshoz ilyen jellegü kezelésre.
Köszönöm a biztatást és a tanácsokat! Budapesti vagyok és 18-án megyek az Ims-be és ott is kérek véleményt a reumatológustól, mert az itteni sztk-s doki rám se nézett és kijelentette, hogy őt nem érdeklik a leletek és egyáltalán nem érti, hogy miért kell ezt ennyire démonizálni. Ezek a saját szavai voltak, meg se vizsgált nem kérdezte mit érzek csak kiírta a Tens-t és a masszírozás. Én meg csak lestem, hogy ennek mi baja. A kutyám orvosával jobban megtudtam beszélni, hogy mit is jelentenek a leletek. :) Ő azt javasolta, hogy amíg csak kis területet érint a kórság addig érdemes megműteni kisebb a kockázat. Bár említett olyan gazdit aki a műtét után fájdalmat nem érzett viszont csak bottal tud járni. Köszi a linkeket is átbogarászom, bár találtam már egy kiropraktőrt aki szimpatikusnak tűnik így a honlapján keresztül. Grauzer Zoltának hívják, nem tudom járt e már közületek hozzá valaki.
Egyetértek janise-vel. Több orvos véleménye sokat számít és mi valóban csak tanácsot adhatunk, a megoldás a te kezedben van Tudom neked ajánlani az Országos Gerincközpontot, nem tudom hol élsz az országban, ez Budapesten található. Személy szerint nekem a járás szabadságát adták vissza! www.gnk.hu oldalon mindent megtalálsz róluk! Mi mindannyian tudjuk, milyen jellegű fájdalmakat élsz meg, de hidd el lehet ez jobb is! Reméllem mielőbb megszületik számodra is a megoldás! Üdv: avandia
Kedves Szorgos !Életünk nagy pillanataiban egyedül vagyunk.A döntéseinket is csak magunk hozhatjuk meg,tanácsokat kérhetünk,de azt hogy műteni vagy nem műteni egyedül csak rajtunk áll eldönteni.Ehhez,vagyis a jó döntéshez mi csak szurkolhatunk.Az én életemben sajnos eljött az a pillanat,amikor a lábamat is hagytam volna levágni,csak szabaduljak már végre a kínoktól.Nos a műtét után nekem sokkal jobb lett,de ez nem azt jelenti hogy tökéletes vagyok.Jelenleg azon vagyok,hogy odafigyelve az étkezésre,mindennapos tonára a lehető legjobban jöjjek ki a műtét utáni lábadozásból.Én azt tanácsolom,hogy több orvos véleményét is kérd ki ebben a kérdésben.Kívánok minden jót,fájdalommentes életet!!
örülök, hogy rátok találtam ugyanis nagy dilemában vagyok. Műtetni vagy nem műtetni? Megpróbálom röviden elmesélni a történetem. 24 éves koromban (most 50) egyszercsak derékszögben maradtam. Orvos szerint lumbágó, kaptam rá kezelést. Elmúlt,de aztán megint visszajött és az évek folyamán egyre többször a végén már nem is mentem dokihoz, hanem megpróbáltam kifeküdni. Évekig a földön aludtam. Négy éve történt, hogy egyszercsak zsibbadni kezdett a jobb lában ami odáig fajult, hogy még a posztópapucsban is kifordult a bokám. Na akkor elküldött a háziorvos az idegeshez Ő pedig röntgenre és CT-re. Megállapították, hogy porckorongsérv. Megint csak némi fizikoterápia. Jobban is lettem, de a rendszertele derékfájások egyre sűrűbbek lettek. Most februárban olyan heves let, hogy a bal bokámig kisugárzott a fájdalom így kénytelen voltam újra dokihoz menni. Megint röntgen és Ct az eredmény, hogy a LIV-V csigolyám 6 mm -es eltérés, spondylolilisis, spondylolysthesis,LIII-IV-V-ben discus protrusiók. Voltam az Amerikai úti idegsebészeten és a doki azt írta a papíromra, hogy abszolút műtéti indikációt jelentő tünete nincs, de a fájdalom miatt a műti megoldás szóba jöhet. Nem tudom mekkora fájdalom kéne, hogy valami komolyabb terápiát alkalmazzanak. Most is csak 10 Tens kezelést kaptam és a nyakamra masszírozást írt a reumás doki, holott a hátam és a derakam fáj. Semmi fájdalom csillapító nem használ. Mindezek mellet évek óta a bal forgóm miatt is már csak sántikálva tudok menni. Egy hónapja beruháztam egy MBT cipőre is hátha attól jobban leszek, de egyenlőre alig bírok járni annyira görcsöl járás közben a talpam és a lábszáram (egyéb cipőben is). Most bögészvén a nete találtam egy kiropraktor. Szeretném megkérdezni, hogy valaki volt e már ilyen kezelésen és használ e? Elnézést, hogy ilyen bő lére eresztettem a mondókám!
Pontosan arról a kényelmes orvosi hozzáállásról beszélek, mint Pitykéné is, "ha nem tudom megmagyarázni, hogy mitől fáj, akkor nem fáj, vagy pszichésen fáj". Megengedem azt is, hogy léteznek olyan emberek, akikre illik az utóbbi, de talán nem ez a legjellemzőbb. A tanulmányból azonban nekem annyi tűnik ki, hogy vagy van magyarázható oka a fájdalomnak, vagy beképzeli magának a beteg, és pont. Na és persze mit csinál ilyenkor - az ilyen baromságok miatt is túlterhelt - pszichológusok többsége? Felír néhány nyugtatót, kedélyjavítót (ezek nem hiszem, hogy bármi lelki nyavalyát meg tudnának oldani), és kész, mindkét orvos kipipálhatja magának, hogy elintézett (meggyógyított?) egy beteget. Nem néztem át más fórumra, de biztos vagyok abban, hogy ugyanez a történet pl. azoknál is, akiknek a feje fáj rendszeresen.
Nagyon érdekesnek találom, amiről Bela2200 írt, vajon az idegpályák bejáratódása ránk is igaz? És persze beindítja-e az idegek reakcióját a pszichés állapot is? Na jó, mostmár lekattanok erről a témáról!
Hát senki nem sajnálja ezt a DR KOMOLY SÁMUEL TANSZÉKVEZETŐ EGYETEMI TANÁRT, mert én igen (nem élcből mondom). Ahhoz, hogy ilyen véleménye legyen sok nagyon sok rossz tapasztalattal, kellet neki részesülni, gerinc betegek körébe.
Amit én sajnálatra méltónak találok, de legyen ez az ő dolga, ezt még publikálja is az már más. A gerinc műtétes átéli, hogy vagy felépül, vagy nem, elveszti az állását, vagy nem, bírja –e csinálni évekig vagy váltania kell. Mi van akkor, ha több gerinc műtéten áteset, és közben nem írták alá az akalmasságiát.
Még aki első műtéten áteset az is már nem teljes értékű a munkaerő piacot, hátha még több gerinc műtéten eset át.
Amíg otthon pihen a beteg a 6-hetében rengeteget, őrlődik nem csak a felülése miatt a munkája miatt és a jövője miatt, és főleg azon reménykedik, nehogy ugy járjon mind a Sziporka és az Avandia aki, több műtéten is áteset. Mert a gerinc nem lehet tudni, mikor fogy ismét vissza, köszöni műtét útján vagy csak egyszerű kínzó fájdalom formájában. Van, akinek évek múlva és lehet hónapokon belül.
Oriási mázlival soha. Ezekről az életbe vágó kérdésekből inkább olvasnák tanulmány és publikációt a SÁMUEL DR-tól vagy csak egyszerű tényfeltáró adatokat.
Sziasztok! De jó téma:-) Szerintem mindannyiunknak van ehhez 1-2 sztorija. Engem ugye 13 évesen grandaxinnal kezeltek meg mindenféle kedélyállapotjavítóval, mert hát ugye a dereka egy ekkora gyereknek nem fájhat, viszont biztos utál iskolába járni. Most a műtét után meg a reumatológus mondta, hogy nem fáj az annyira ez már csak pszihés fájdalom. Menjek el dolgozni, aztán majd elfelejtem. Engem akkor és ott nagyon felidegesítettek ezek a dolgok és felháborít, ha kételkednek a fájdalmamban, de sokkal inkább elszomorít az, hogy amíg bemagyarázzák a betegnek, hogy pszihésen hülye, addig a tényleges betegsége elfajulhat és tönkreteheti az életét. Én a állítom, hogy azért jutottam el idáig, mert fiatalon nem vettek komolyan, ha akkor tesznek valamit, akkor most boldogan is élhetnék , akár....
Érdekes mostanában mindent a lélekre fognak „Azért fáj a hátad, mert nagy lelki terhet, viselsz, azért hullik a hajad, mert lelki okai vannak.
Ebben az országban valóban lehet lelki beteg az ember, de mindent testi tünetet nem lehet ezzel elintézni.
Ha meg a családba valaki sajnál egy beteget és félti szerintem természetes (nem pedig természetellenesnek mondható).
Nagyon kevés ember használja ki ezt a lehetőséget.
Ha meg azt gondolják, hogy a leszázalékolásra kell, sajnos a bizottsághoz mindig friss leletek kellenek, még annak is, akinek a lábait már amputálták (ugy gondolják, minden évbe kinő és mikor a bizottság elé, kerül ezeket, elveszti).
Vannak jó és hozzáértő orvosok tisztelem is érte őket.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy persze a saját kollegájukkal másképp viszonyulnak, vagy épp a miniszter anyukájával (Öszödi beszéd) és másként egy épp betévedt beteggel.
Bocs, de szerintem akikről most Te írsz, azok egyszerűen hazudnak! Nincs, vagy nem akkora a fájdalmuk, mint amennyire sírnak. Aláírom, hogy létezik ilyen. A cikk az én olvasatomban azonban azokról is szólt, akiknek igenis vannak fájdalmaik, és nem is játszanak rá, csak mivel erre a fájdalomra az orvosok nem igazán találnak más - ismert - okot (még az MR sem mutat mindent, fájdalommérő műszer meg nincs), "kizárásos alapon" ráhúzzák, hogy pszichés alapú, indokolatlan, felnagyított tünet, vagy tulajdonképpen nincs is. Engem éppen az húzott fel, hogy összemossák a kettőt, és ez a pszichés blabla mentsvár mindig könnyű, ha más magyarázatot nem találnak. Így nem kell tovább kutatni az okokat, vagy beismerni, hogy az orvostudomány állása szerint ma még nincs válasz a miértekre. Persze ilyenkor mellékes az, hogy ezzel a kényszerválasszal hány ember méltóságát tapossák meg. Sajnálom, hogy megint nem tudtam fékezni magam, de erre a témára elég érzékeny vagyok. Amúgy a téma pozitív hatása, hogy újra olvashatunk! Légyszi, írj valami személyesebbet is arról, hogy mi újság Veled!
Én úgy gondolom,hogy nem kell bizonygatni a betegségünket.Ha az orvos nem hiszi el,akkor keresni kell egy másikat.Igaz ,hogy a reumatológus megkérdezte tőlem is ,hogy tényleg elviselhetetlenül fáj?Mire én közöltem vele,hogy csak az emberi méltóságom tart vissza attól hogy üvöltsek kínomban,pedig éltem már át fájdalmakat.Némán és sóhajtás nélkül szültem a gyerekeimet,akik 4kg és 4kg 20dkg-val természetes úton születtek és sorolhatnám......de a gerincsérv okozta fájdalom messze felülmúlta ezeket.
Látjátok így kell felpörgetni a topikot.
Az én körzetim azonnal jól diagnosztizál (dicsérem is érte).
Ugyan ezt az idegszakrendelése nekem is azt mondták, hogy csak bemesélem a sérvet.
Átküldtek az elmére és ott a doki, mondta, keresek fel egy idegsebészt (a több beteget látott)
Amikor lejárt az infúzió telefonáltam az idegsebésznek mire ő sem látott semmit az MRI-n.
Én már akkor magamba is elbizonytalanodtam. Mivel ki irt dolgozni, 1-hónapi szenvedés után szóltam, ha nem késsel meg akkor máshová megyek. Ez decembertől márciusig húzodott mire fel feküdhetem a műtőasztalra. Na késelés után kiderült nem csak kisakadt a gerincsérv, hanem ki is törött belőle egy darab és befúródott aluról az S1-ideggyökbe.
Utána meg szűntek a pszihés panaszaim. Eröl ennyit. Feküdhetem, volna ítéletnapig az elmén, akkor sem lettem volna jobban. Azóta volt még műtéteim, de ha mennem kell ezek után félelmem, van, na ez már pcihésen, hogy jól döntöttem vagy nem.
A beteget mindenhogy meg bélyegzi a mondat, hogy nincs fájdalma, csak bemeséli.
Örök nyomot hagy benne. Miután igaza lett és még is beteg az meg már senkit nem érdekék, csak magát a beteget.
