Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A slipjointnak pont az az előnye, hogy viszonylag pontatlan megmunkálásnál is jól működik, így Józsi bácsi is ki tudja reszelni a műhelyében. Ha épp rossz napja van és kicsit elb*szarintja az egyiket, az sem lesz selejt, legfeljebb esztétikai hibás, de eladható. A hátsózárnál csak jóval kisebb tűréssel lehet dolgozni, hiszen ki akarna megvenni egy szorulós/kotyogós bicskát? Ezt a pontosságot kéziszerszámokkal sokkal macerásabb egyenletesen magas szinten hozni.
Miután egy bicskánál épeszű felhasználás mellett mindkét megoldás megállja a helyét, talán nem véletlen, hogy az egyszerűbben előállítható honosodott meg (gondolom gépi gyártástechnológiáknál is mindig az egyszerűbb a nyerő).
Nem hasonlítok én senkit senkihez. Mint érintett, reagáltam egy felvetésre.
Az előzőekhez még hozzáfűzném, hogy a nagyon precízen, gépi segítséggel kimunkált alkatrészekből is viszonylag sok munka után lesz épkézláb bicska. Akár záras, akár zár nélküli.
"A Douk-Douknál is egyszerűbb felépítésű slipjoint bicskát lehetetlen csinálni."
Slipjointost igen, de ki beszélt slipjointosról - a slipjointos már eleve bonyolult, pl. van benne rugó :)
Amiket én terveztem, azok hasonlítanak egy higonokamira - csak kicsit megbolondítva. A megbolondítás az, aminek a gyakorlati életképességét ki akarom próbálni a műanyagból 3D nyomtatott cuccon. Ha beválik, fölteszem ide is. Ha nem, így jártam.
Már megint a nagy szavak fedezet nélkül! A Douk-Douknál is egyszerűbb felépítésű slipjoint bicskát lehetetlen csinálni. Ha pedig még záras is, akkor szükségszerűen bonyolultabb lesz.
Engem hasonlítasz össze magaddal? :) Nem mondom, nagyon megtisztelő, de a szakismeret-különbséget leszámítva se állja meg a helyét az összehasonlítás.
"Úgy lett tervezve, hogy minél egyszerűbb és olcsóbb legyen a gyártás"
Úgy, hogy az volt a szándék, hogy szükség esetén Józsi bácsi is kireszelgethesse az olajszagú gépműhelyecskéjében - de nekünk most itt egyszerűbb, ha vízvágjuk/CNC-zzük.
"Hát egyik eljárás sem (különösen a CNC forgácsolás) nem a olcsóságáról híres."
Mi kis szériában (= nekem meg a rokonomnak egy-egy példány) szeretnénk kést, úgy, hogy a szerszámgépek konkrét kezeléséről összesen egy-egy félévet tanultunk (ami mondanom se kell, lófütty). Tehát az nem jön szóba, hogy mi nekiállunk kézzel kivágni. Az még szóba jöhetne, hogy egy mesterrel, kézzel kivágatjuk, de két példánynál a CNC és a vízvágás is még olcsónak számít. CNC megmunkálás óránként behozható 10e alá, vízvágás ezres nagyságrend per méter - én ezekkel az árakkal találkoztam.
"Meg aztán mi elsősorban nem csináltatni akarjuk a bicskát, hanem csinálni."
Persze, mert ti mesteremberek vagytok, akiknél az alkotás folyamata is része a fílingnek, én meg nem vagyok mesterember, csak akarok egy saját magam által tervezett szerszámot a zsebembe.
Úgy lett tervezve, hogy minél egyszerűbb és olcsóbb legyen a gyártás...., de azért vízvágás meg CNC forgácsolás szerepel a technológiában?? Hát egyik eljárás sem (különösen a CNC forgácsolás) nem a olcsóságáról híres. ;) Meg aztán mi elsősorban nem csináltatni akarjuk a bicskát, hanem csinálni.
Kellő darabszám esetén préseléssel és azt követően precíz részek marásával (de nem CNC marással, hanem hagyományos maróval, megfelelő készülékben) lehetne szerintem az egy darabra jutó költséget minimalizálni. A présszerszámok viszont drágák, csak sok tízezres db-számnál térülnek meg.
Eszemben sincs vitába szállni veletek a magyar bicskák bármilyen aspektusáról. De azért ha a bicskák "nem használt" részeit (pl. az Opinelek pengéjének forgástengely körüli részét) megnézzük, látjuk, hogy a legtöbb pengét olyan eljárással vágják ki, ami igényel utóköszörülést, tehát ez azért gyakran benne van a pakliban. Lézer-plazma játszhat, ha lemunkáljuk a hőhatásövezetet, de az nem olyan könnyű. Ezért én a saját bicskáimnál, majd ha oda eljut a helyzet (mostanában fejezzük be az egyiknél a 3D modellt, még műanyagból 3D nyomtatjuk először, megnézzük, hogy egyáltalán életképes-e a kézben, ami papíron olyan vaddisznóul néz ki, a 12C27-ből való végleges kialakítás csak ezután jön, ha egyáltalán jön - mert még az is kiderülhet, hogy amit monitoron olyan jól elterveztem, életben nem is annyira király), szóval a saját bicskáimnál vízvágásra (és utána köszörülésre) vagy CNC-marásra gondoltam, de erről gépgyártástechnológussal fogok egyeztetni (fasza, ha az embernek az egyetemről vannak ilyen ismerősei is :) ), majd ő megmondja, melyiket és hogyan. Persze én egyszerűségmániásként direkt úgy terveztem meg a bicskáimat, hogy az volt a pláne, hogy minél olcsóbban és egyszerűbben lehessen gyártani őket. Fogalmazzunk úgy, hogy a Douk-Douk kb. űrtechnológia hozzájuk képest.
Az a gond a lézervágással, hogy hőbevitellel jár. Néhány tized beedződik, sőt mikrorepedések keletkezhetnek a beedződött felületben. Ha erre ráedzünk, valószínű a kudarc. Tehát hiába van pontosan kivágva, az alkatrészt meg kell munkálni még egyszer, pontosan. Mivel be van edződve, nem is olyan egyértelmű, hogy hogyan.
Lehet vágatni vízzel is, de ez pontatlan. Meglehetősen kúpos felületet csinál. Szintén munkálni kell a vágás után. Könnyebbség, hogy a felület nincs beedződve, így azt akár reszelővel is lehet finomítani. ;)
A CNC marás talán a legprecízebb, utómunkálatot nem igénylő eljárás. Viszont ez a módszer kicsit lassú. Kb 2 mm átmérőjű maróval lehet egy záras bicska alkatrészeit lekövetni többé-kevésbé jól. Ilyen pici maró esetén a fogásmélység és az előtolás is kicsi kell legyen, mert egyébként törik a szerszám. Sok gépidő-sok költség. Szóval szerintem csak papíron olyan egyszerű ez a zárasbicska történet. ;)
Van egy fajta hátsózáras bicskám, egy PUMA klón, hagyományos magyar bicskásítva, de évek óta nem készült belőle, mert tönkre ment a macerás zárszerkezete, azaz letörtek az éles sarkok, a pengéről, s így nem zár igazán jól, azaz rosszabb így mint egy sima hagyományos rugószár, így le is vettem a terméklistámról.
Lehet megpróbálom lézerrel vágatni hozzá a pengét, így lehet jó lesz. Amennyiben sikeres lesz az akcióm újra felteszem a vásárolható késeim közé.
Nem kell reagálnod semmire. Csak azért írtam, amit írtam, mert korábban itt kifejtettem, hogy műszaki szempontból a záras bicskákat többre tartom, mint az ugyanannyi (vagy több) erőforrással épített zár nélkülieket, amennyiben a zárnélküliség nem jár olyan fokú egyszerűsítésekkel, hogy megérje elhagyni a zárat, a zár nélküli bicskák közé beleértve a klasszikus magyar bicskákat is - ezt az érvekkel alátámasztott véleményemet egyébként továbbra is tartom -, és ezt némelyek itt a fórumon úgy bírták (félre)értelmezni, hogy én a klasszikus magyar bicskákat készítő mestereket és azokat vásárló embereket kutyázom.
Holott - ha a kés amúgy a feladatára jól használható - a technológiai tervezési szempontok csak egy dolog. Ott van még a megjelenés (némelyik klasszikus magyar bicska nagyon szép, mások nem annyira), a hagyományőrzés (erre emeltem ki a Bodócs családot és Petőfi apját), ezek nem is feltétlenül kevésbé fontosak, mint a technológia. De én mérnök vagyok, akinek a fejébe verték, hogy (túlzással) az ár-érték arány meg a cost-benefit analízi mindennek az alfája és omegája, és én ennek megfelelően is nézek minden tárgyat. De ez csak én vagyok, és az én véleményem.
Tisztelt Steckdose ! Én sem értem , hogy mire kéne reagálnom . Amit a Bodócs családdal kapcsolatban említettem azt csak érdekessége miatt írtam le . 2013-ban két hetet töltöttem Kecskeméten és környékén és megpróbáltam felkutatni a még fellelhető késkészítőket . Ekkor tudtam több alkalommal beszélgetni ifj. Polyák Imrével és Bodócs Ferenccel , közben megtekintettem a műhelyüket és a boltot is . Ezeknek a mestereknek Bács-Kiskun megyében fogalom a nevük . Az adott kor követelményeihez alkalmazkodva készítik a alkotásaikat. Megpróbálnak a legjobb anyagokkal és a legjobb minőségben dolgozni a legújabb technológiához alkalmazkodva . ( pl . a háború után összeszedték a kilőtt hüvelyeket és ezekből baknit és paklit gyártottak , vagy a gépjármű roncsokból kiszerelték a kés és szerszám gyártáshoz felhasználható acélokat ) . A késeknél fix pengéjű kések és a bicskák amit készítettek , ezen kívül a mezőgazdasági munkákhoz , az állattenyésztéshez a ház körüli munkákhoz a kozmetikai és orvosi munkákhoz készítettek vágó eszközöket és szerszámokat . A bicskáknál a tradi magyar bicskák zár szerkezettel rendelkeznek ( a zárást a rugó végzi ) . Zár nélküli bicskák is voltak , illetve vannak . mifelénk bugyli bicskának hívták ( ez a friction folderra hasonlít , nehezebben jár a penge , nincs biztosítás és a penge hátsó részén hiányzik a nyúlvány ami a biztosítást segítené . Ha jobban el szeretnél mélyülni ebben, javaslom a Késportál .hu vagy a Míves Kések oldalait , de a netem is sok mindent megtalálsz . Tisztelettel Rattesid Tibor
Tisztelt Szálkaaszemben ! Köszönöm a javítást . Ez már a második írásom volt , az elsővel közel fél órát töltöttem el a billentyűzet koptatásával és az üzenet elküldésekor , amit írtam eltűnt. Nem vagyok egy számítógép virtuóz , hát persze ,hogy felugrott a vérnyomásom 10500-ra és kezdhettem előről az egészet .
Hát az már legyen a te bajod. (Egyébként A, azzal a különbséggel, hogy érteni már eddig is értettem a hagyományőrző mestereket, de mégiscsak más elméletben megérteni, meg más leírva látni, hogy az ükapja, akinek ugyanaz a neve, Petőfi apjának készített késeket. Az én családom egyik ága például Arany Jánosék szomszédjában lakott egy ideig Nagyszalontán, és egyik felmenőm állítólag jó barátja volt a gyermek Jánosnak. Ezt tudva így kétszáz évvel később is egész más hozzáállással olvasom Arany, mint mások verseit. Pedig se kutyánk, se macskánk nem volt valójában. Tehát pontosan tudom, miről szól ez.)
Ebből a mondatból nem sikerült megértenem, hogy mit akartál mondani.
a) Megértetted, hogy a hagyományos foglalkozások és kézművesség fenntartása, gyakorlása igazi érték, és bár nem kötelező tőlük vásárolni, de érdemes megérteni, hogy mi motivál valakit e mesterségek folytatására, továbbcsiszolására, avagy
b) a történeti háttérbe való bekukkantás után akadtál ki igazán azon, hogy ezek az elmaradottak nem akarnak záras bicskát készíteni.
Na arra vessen valaki (pl. én) követ, aki egy ilyen dinasztiához tartozva / ilyen mesterektől tanulva nem kezd el hirtelen záras késeket készíteni, csak mert az korszerűbb, hanem megmarad azok mellett, amilyeneket már az ükapja is készített Petőfi Sándor apjának (baz+)...
Pontosítva, nálunk Eördögh András dolgozott az államosításig, az Eördögh Gyula testvére, nem inasként, hanem nagyon profi képzett késes mesterként, aki tőlünk az alkalmazotti státuszból elment a testvéréhez dolgozni. Ide Kiskunfélegyházára ment az akkor még inas Polyák Imre szakmát tanulni, ahol a szakma finomságait Eördögh Bandi tanította meg neki. Imre bácsi szavait idézve.
Szervusz Árpád ! Már pontosan nem emlékszem , hogy hol találtam azt a leírást , de aki nálatok inaskodott Ördög Andrásnak írták . Más leírásban Eördögh Andrásnak , és még egy név volt Eördögh Gyula akit Kiskunfélegyháza tettek . Úgy vettem észre különféle kiadványokban sokszor elírják a készítők nevét , pedig jó lenne már rendet rakni. Tisztelettel Rattesid Tibor
