Nálam az elkalandozás van mostanában. Pl. ha gondolok valami kellemetlenre, akkor arra érzek kényszert, hogy egy másik gondolattal jóvátegyem. Elég nehéz ezt megállni, és közben a férjemre is figyelni, aki közben beszél hozzám.
A gondolatstoppal lehet csak ezt a kört megállítani, mert akkor nem kezdek el agyalni. Általában félelmeket szoktam a kényszergondolattal elnyomni. Félni szoktam a megőrüléstől, egzisztenciális problémáktól, valamint a mai politikai helyzet is aggasztó, sokat kivesz belőlem a jövőtől való félelem.
Egyszer megkérdeztem az orvosomat, és ő is ismert egy kényszerest, akinek valamilyen autóbalesettől lett a betegsége. Tehát nem a traumától, hanem agysérüléstől.
Még azt is mondta, hogy az ilyen páciensnek is a viselkedésterápiát javasolják! Ha te a beszélgetős pszichoterápiától jobban vagy, akkor szerintem nyugodtan gondolhatod, hogy pszichés okok (is) állnak nálad a háttérben. Nekem például a pajzsmirigyemre szedett gyógyszertől jobb lett a közérzetem, de most is azt mondom, hogy a pszichoterápia áll nálam az első helyen a gyógyulási okok között.
Bocs, hogy megint ezzel jövök, de a csúnya valóság az, hogy én kb. 7 éves korom óta kényszerbeteg vagyok, és semmi más tünetem nem volt, "csak" ez. Folyamatos agresszív kényszergondolat, durvábbnál durvábbak. Érdektelenség, idegesség, magatartászavarok a suliban, hangulatingadozás, kötekedés mindenkivel. Egyébként én már azt sem bírom elviselni, ha valaki a levegőt hangosan veszi mellettem, tök idegbeteg leszek tőle, el kell mennem onnan. Kb. 15 évig tartott ez az állapot, semmi problémám nem volt ezen kívól. Csak utána lettek testi tüneteim, egyik pillanatról a másikra szinte lebénultam, kettős látás és minden egyéb, autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Előtte meg alig láttam orvost is. 25 éves fejjel nagyon durván megviselt a dolog, de végül saját magam jártam utána a dolgoknak és derítettem ki, hogy lyme, mivel még az immunlaborom is negatív volt, na meg nem is éreztem magam autoimmun betegnek. Nekem a vérvétel csoda módon pozitivitást mutatott, még ennyi év utánis, pedig tömtek szteroidokkal és immungyengítővel is. A vérvétel eredménye után megváltozott az életem. Átértékeltem mindent, most félek, nem is tudom ki is vagyok valójában és tudom, hogy végig ez a szar lyme irányította az agyamat, mert soha az életben nem tudnék ilyen gondolatokat szülni magamtól. Nyilván nem mindenkinek a lyme okozza, aláírom. Van aki örökli, van akinek lelki trauma hozza ki. Én megtaláltam a megoldást, és nekem ez a fontos. Bízom a gyógyulásban,de félek a kezeléstől, mert biztosan előhozza a durva kényszergondolataimat is. Ezzel az alternetívával én csak próbálok másoknak is segíteni, mert anno én sem gondoltam rá hogy ez okozhat ilyet.
lelki terhelés: veszekedés, munkahelyi vagy magánéleti stressz, konfliktusok, veszteségek
hőhatások: nyári hőség, szauna, forró fürdő, nedves hideg
időjárás: frontok, hideg, köd, huzat, esős és nyirkos idő, alacsony légnyomás
Milyen betegségekkel szokás leginkább összetéveszteni a krónikus Lyme-kór -t?
A teljességre törekvés nélkül a legfontosabb betegségeket szeretném most felsorolni, melyeknél a fent felsorolt tünetek gyakran előfordulnak, s melyekre gyakrabban szokás gondolni a Borreliosis előtt:
Krónikus fáradság szindróma (CFS)
Depresszió
Pánikbetegség
Szorongásos neurózis, pánikbetegség
Migrén, krónikus fejfájás
Scelrosis multiplex (SM)
Amyotrophiás lateral sclerosis (ALS)
Parkinson-kór
Alzheimer-kór
Guillian-Barre syndroma
Trigeminus neuralgia
Facialis paresis
Meniere syndroma
Mellékvese-elégtelenség
Pajzsmirigy alulműködés
Reumatoid arthritis (RA)
Carpal tunnel syndroma
Fibromyalgia
Raynod-kór
Lupus erythematosus
Sjögren-kór
Candidainfectio
Epstein Barr (EBV) és cytomegalia (CMV), coxakie… vírus fertőzés
Chlamydia és Mycoplasma, Yersinia-fertőzés
Hisztamin- és egyéb intoleranciák
A hatékony kezelés
… mindig komplex, mert nemcsak a Borreliát és az esetleg együttesen előforduló egyéb kórokozókat kell célzottan gyógyszeresen is kezelni, hanem:
támogatni kell az idegrendszer és a hormonszervek funkcióit – megaadagban adott vitaminokkal, ásványokkal, aminosavakkal…
A krónikus Borreliosis lehetőségére feltétlen érdemes gondolni, ha az alább felsorolt tünetek közül legalább 3 vagy több is fennáll egyidejűleg és régebb óta:
kifejezett és tartósan fennálló, nem szűnő, nem enyhülő illetve subokban (rohamokban, hullámokban) jelentkező fáradtság, kimerültség – komolyabb fizikai vagy szellemi megterhelés nélkül
izomfájdalmak, -rángások, -görcsök: vándorló, rövidebb-hosszabb ideig tartó és változó intenzitású
vándorló fájdalmak (esetleg duzzanatok is) több testtájon: gerinc mentén, ízületekben, ínakban (főleg az Achillesben, a könyökben, csuklóban és vállakban), sípcsontban, sarokban, talpon – ezek képesek akár különösebb kezelések nélkül is egyik napról a másikra megszűnni, enyhülni, majd másutt váratlanul újra fellépni. Gyakran összekeverik a tenisz-és golfkönyökkel, az alagút-szindrómával (csuklóban carpal tunnel-syndroma). Jellemzően éjjel és hajnalban szenved miattuk a beteg, reggel a bemozgatást követően némi vagy akár jelentős enyhülés is tapasztalható.
zsibbadás, bizsergés, hangyamászás érzés a végtagokban, karban, talpon –főleg éjjel és reggel felkeléskor
heves, diffúz, máskor sapkaszerű vagy abroncsszorításhoz hasonló fejfájás – még a hajhagymák és a fejbőr is fájnak
újra-és újra visszatérő, sokáig elhúzódó vagy semmire sem reagálómelléküregfájdalmak/gyulladás és nyálkahártyaduzzanat
bordafájdalom – mintha megütötte volna a beteg, olyan intenzív is lehet, hogy a belégzést is rontja, légszomj
villámlásérzés, elektromos áramütésszerű rángások – testszerte, vándorlóan
késszúrás jellegű váratlan és rendkívül heves fájdalom – bárhol, bármikor felléphet, pár percig tart, majd lassan oldódik
gyengeségérzet a végtagokban – a beteg emiatt váratlanul összerogyik, bizonytalanul jár, különösen nehezére esik a lépcsőzés és az emelkedőkön járás
arcidegbénulás vagy idegzsába – fél oldalra elcsúszik a száj, csüng a szemhéj, a beteg nem tud rendesen mosolyogni, beszélni…
homályos és kettős látás, a szem alkalmazkodási képessége romlik, nem tud sem a fényerő sem a távolságváltozáshoz rendesen igazodni, fényérzékenység
pszichózis: a fenti tünetek után – szerencsére ritkábban – különféle pszichózisok is kialakulhatnak: Borderlein-pszichózis, mániás depresszió, kényszeres neurózis…
memória és koncentrációs zavarok: feledékenység, szétszórtság, realitásérzék elvesztése, névmemória, szám- és arcmemória romlása, szótalálási nehézség, íráshibák (főleg a betűcserék szaporodnak meg), a tanulási teljesítmény romlása – korábbi jó helyesírás ellenére is, számolási nehézségek… – fő okuk a szerotonintermelés és a mellékvese stresszhormon-termelési zavara
alvászavarok: régóta fennálló és feszültségoldókra sem reagáló alvási nehézség, nyugtalan, felületes alvás, rémálmok
vegetatív idegi funkciós zavarok: hő érzékelési zavar – fázékonyság, hidegrázás, majd hőhullámok, erős verítékezés (főleg éjjel), napközben égő és kivörösödő arc
rohamszerűen jelentkező heves szívdobogás – elsősorban éjjel – minden előzetes idegi vagy fizikai megterhelés nélkül
hirtelen össze-visszaugráló vérnyomás
urológiai problémák: égő hólyag-és herefájdalom – főleg éjjel, gyakori vizelési inger, vizelettartási zavarok, lágyéki fájdalom
Egyre nehezebben bírunk a lányommal. A hangulatváltozás is megfigyelhető ,ingerlékenység, kötözködés. Nem szárítja a haját, nem törülközik , nem viseli el még az arcra puszit sem, ugyanabból a pohárból, már kétszer nem iszik. Most volt egy időpontom a lyme klinikára ,de le kellett mondani, mert tiltakozik ellene és nem ismeri el, hogy baja van.
Én is bántom a barátomat, nem fizikailag hanem a mindennapi kényszerekkel. Azt mondja, hogy őt ugyan úgy idegesíti ha én fertőtlenítőt használok, mint engem ha nem tudom használni. Ilyenkor úgy érzem ő is ellenem van, ő is gonosz és rosszat akar nekem, mert el akarja venni a számomra nélkülözhetetlen dolgot ahoz, hogy boldog legyek. A munkám során sokszor hallgattam rá és néztem az ő érdekeit ha otthon voltam és nagyon szenvedtem e miatt. Szerintem nem látta rajtam mit élek át, próbáltam megfelelni neki, a munkában és ez nem ment.
Már felkerestem egy szakorvost , kaptam is gyógyszereket frontint, aminek a hatása kb ugyan olyan mint a xanaxé és floxetet. Az mondta, ha jönn a pánik , a rossz gondolatok nyugodtan vegyek be egy frontint . Nem hiszem, hogy be tudnék venni annyit, hogy ne zavarjanak a szokásos dolgok, vagy ha elmúlik a hatása visszatér a félelem. Igazából tudom, hogy tudnék " normális" életet élni, de úgy érzem nem érdemlem meg,és félek hogy ha megbízom az emberekben csak kihasználnak és megaláznak.
Most kocsi megijedtedtem, hogy lymeos lehetek. Eddig biztos voltam benne , hogy trauma váltotta ki nálama helyzetet. Az előző munkahelyemen a főnököm folyamatosan alázott, ordibált és olyan szinten semmibe nézett, ami nem emberhez méltó. Ráadásul ugymond veszélyes anyagokkal is dolgoztam , ami nagy felelősség volt, azaz folyamatos éberség és figyelem kellett, ami 8órán keresztül szörnyen fárasztó és szinte lehetetlen. Baktériumokkal dolgoztam és úgy éreztem, hogy rám másznak és megbetegítenek. Pedig azok "jó" bacik voltak, mert ők csinálták az antibiotikumhoz az anyagot. De azzal, hogy kiléptem az ajtón nem hagyhatott alább a figyelmem, hiszen még koszos voltam. Fel kellett ülni a buszra, gondosan ugyanarra a helyre, ugyanazon az útvonalon hazamenni, közbe nem nyúlni semmihez , ruháimat ledobni a Földre és menni zuhanyozni. Akkor nyugodtam meg. De a közbe is koncentrálni kellett, hogy megfelelő ideig mossam magam. Nem számított mennyire éhes, szomjas voltam el kellett nyomi, mert először meg kellett tisztulnom.
Nekem is folyton bűntudatom van e miatt . Elhiszem, hogy koszos vagyok és félek ha nem csinálom a kényszeres dolgaimat elveszítem felette a kontrolt és még ha akkor jól is érezném magam , de mi van ha egyik nap arra ébredek, hogy koszos mindenem, nem tudok megszabadulni tőle.
Ez a türelmetlenség nálam is megvan. Szerintem azért, mert olyan sok energiánkat elviszi a szorongás, a kényszer és minden más, ami ezzel jár, hogy úgymond már nem marad türelmünk másra, a hétköznapi dolgokra, emberekre, konfliktusok kezelésére, stb. Persze valahol ez érthető, hiszen ha az "egészségeseknek" is minden nap meg kellene küzdenie ilyen kellemetlen dolgokkal, folyamatos harcban lenne önmagával, a tünetekkel, ő sem lenne olyan fene nagy türelmes ember.
Az a baj hogy a krónikus lyme-ot nem minden esetben mutatja ki a vérvétel ,mert az immunrendszer nem mindig egyenletesen termeli az ellenanyagokat ,ugyanis a vérvizsgálat nem közvetlenül a kórokozót mutatja ki ,hanem az ellene termelődő fehérjéket ( ellenanyagokat). Ezért nagyon nehéz ennek a betegségnek a diagnosztizálása. Az antidepresszánst meg lehet, egész életen át kell szedni. A lyme kezelésekor, az emberek többségénél elég néhány, 3-4 antibiotikum kúra és utána elfelejtik örökre ezt a betegséget. Sajnos nem mindenkinél van ez így . Ezért tudom nehéz dönteni, hogy melyik úton indulj el. Mi most várakozunk ,hogy változik -e valami ,de úgy érzem ,hogy nem a javulás lesz ez a változás.
Én mindenképpen azt javasolnám, hogy pszichiáter szakorvost keress fel, aki a megfelelő viselkedésterápiás módszerrel és szükség esetén ssri típusú gyógyszerrel biztosan fog tudni segíteni rajtad. Ez lehet, hogy hosszú időbe fog telni, nem fog egyik napról a másikra menni az valószínű, de a reményt sohasem szabad feladni, kitartással sikerülni fog és el fogsz indulni a javulás útján. Persze ehhez neked is a lehető legtöbbet "le kell tenned az asztalra", de hidd el, amint megtapasztalod a saját erődet és az első sikereket, nagy erőre fogsz szert tenni.
Tudnod kell, hogy a kényszereid nem Te vagy, valójában soha nem is volt és nem is lesz közöd hozzájuk. Ami pedig nem hozzánk tartozik, azt békével el kell engednünk, hadd menjen.
Én a Lyme-kór kezelésével csak abban az esetben foglalkoznék, ha minden kétséget kizárólag bebizonyosodna a fertőzöttség és semmi más okkal nem lenne magyarázható a pszichés tünetek megjelenése. Ellenkező esetben ugyanis a sorozatos antibiotikum kúrák sokkal többet árthatnak a szervezetnek, mint egy modern antidepresszáns szedése, pláne egy ártalmatlan pszichoterápia.
2 éve lett nála ez feltűnő és látványos. Nem tudni pontosan mi indította be,akár egy másik betegség ,vagy lelki trauma is beindíthatja. Pszichológus semmit nem tudott rajta segíteni. A következő lépés a pszichiáter és az antidepresszáns lett volna ,de ezt nem akartuk. Közben felmerült a lyme is, amiről már itt is beszéltem. Felkerestünk az istenhegyi géndiagnosztikán egy lyme specialistát aki fel is írt neki lyme- ra antibiotikumot ,ami használt is. Egy évig tünetmentes volt, de utána újra előjött . Több kúra kellene még neki ,de nem akar már többet visszamenni az orvoshoz és tiltakozik a gyógyszer ellen is. Neki is lehetnek a kézmosáson kívül még más tünetei is amik így együtt(amit nem mond el) már lyme -ra utalnak. Véleményem szerint neked is érdemes lenne vizsgálódni ilyen irányban is, mert a hidegrázás és nyak fájdalom is tipikus tünetei a lyme-nak.
A nyakam szokott fájni, néha ráz a hideg, az egyik ujjamon elég furán nő körmöm és mostanába nagyon csillog a szemem. Nem tudom, hogy ezek összefüggenek e. Sajnálom, hogy a lányod nem őszinte veled, én is sokáig titkolóztam ezzel kapcsolatban , de volt egy pont amikor már muszáj volt segítséget kérnem. Biztos ő is szégyelli, esetleg hazudozik is róla, de azzal csak neki lesz rosszabb.
Azt megkérzedhetem, hogy neki mi váltotta ki ezt az állapotot?
A kézmosáson kívül van -e valami más tüneted(bármilyen kis fájdalom valahol, vagy furcsa érzés valamelyik testrésznél ,esetleg pszichiátriai tünet ) ?Csak azért kérdezem, mert lányomnak is ez a kézmosási kényszer a fő baja, de lehet, hogy van még mellette más is ,de nem tudjuk biztosan, mert nem őszinte .
Nem érzem úgy, hogy abba tudnám hagyni a kézmosást és fertőtlenítést. Ha nem csinálnám koszos lenne az összes használati tárgyam és ruhám amihez hozzáérek. Nem akarom hogy ez történjen, mert már éreztem magam nagyon piszkosnak, ami egy zuhazzással nem mosható le.
