Sziasztok! Ti hogyan kezdenétek el a terepfutós edzéseket a helyemben? A mostani szintem: kb 25 km-t tudok futni sík terepen illetve lejtős részeken, az emelkedőkön csak erőltetett gyalogos tempóm van. 28 éves vagyok, nem vagyok elhízva, szóval lehetne terhelni magamat, csak ésszel és hatékonyan akarom csinálni, hogy ne torkolljon felesleges erőlködésbe.
A célom, hogy kb 50 km-t képes legyek lefutni, akár az emelkedős részeket is.
Az jó érzés, ha a Nap égeti a bőrödet. Csak futni ne kelljen közben. Ma futottam(?) 23km/950m-t 3 óra alatt és nagyon odacsapott. Ha holnap lenne a T50 biztos visszalépnék. Azért bízom csanyában, rendel valami tuti időjárást. Bár már tavaly sem tette...
Tegnap azon melaztam, hogy milyen erzes is az amikor egeti a Nap a borodet. Mar nem nagyon emlekszem. Az is lehet, hogy a t100-on ismerkedek meg ujra a kanikulaval az meg nem sok jot jelent, de mar nagyon varom.
Bizony Zoli, itt 30 fok felett van a hőmérséklet, és mégis futunk! Én ma a Vérteskozma 30 nevű eseményen próbálkoztam, sikerült kis eltévedéssel 4:12 alatt körbeérnem. Sütött a nap ezerrel, folyadék csak két helyen volt, keveset vittem magammal, porzott a szám rendesen. Neked ott a ködös Albionban erre a feelingre még várnod kell!
Nehezen ált össze a Sárga 70 csapat, de a végén csak jó lett. :)
Úgy adódott, hogy a két kutyaporonty Lütyő és Lord, együtt futhat a Sárgán. A nagy haverkodás már a Vonaton sem volt zökkenőmentes, de Lordnak fát lehet vágni a hátán. Indulásom előtt derült ki, Hajdú Ferit is sikerült felpiszkálnom, így már Radnai Zolival öten voltunk.
Az utolsó rajtra, önkéntes tömegrajt alakult, minek az elején indultunk, de hamarosan mégis át kellet verekednünk magunkat a mezőnyön. Szurmik Attila hatodikként csatlakozott a különítményünkhöz. Mindenki kisebb-nagyobb dolgát megvártuk, ha valaki kiabált felfelé nem is futottunk, szóval barátian teltek az este első kilométerei. Bevallom, nem nagyon tanulmányoztam az útvonalat, csak daráltunk a sötétben. Pilisszentléleken Popovics Gábor Colával várt minket a falu határában. Feri nem maradhatott le többet, mert hanyagsága miatt „ugrott” az igazolófüzetből a térképe. :) Klastrompuszta frissítőpont, kulacstöltés és futás tovább. Lütyő megpróbált uralni Lordot és ezt nem bírta megunni, de mindig döntetlen maradt a „csata”. A Vörös-hegyről lefelé, állva hagytam PP mestert, remélem nem okoztam vele nagy traumát. :) A Kálváriáról lefelé megfogtam „S” Zsuzsit és „S” Ferit. Fel sem ocsúdtam és már városkámban voltunk, ijedten néztem az órámra, sötét, esti indulás és 4:12 (31,5km). Hugi kijött segíteni egy kis kutyaelemózsiával és cserekulaccsal. Szűk negyed óra múlva indultunk tovább, de éreztem, visszacsap még a gyors kezdés. HV-ig még jó ütemben tudtunk menni, 7:25 (51,9km). Bő negyed óra ácsorgás, de jól jött. Egészen jól sikerült a frissítés, a só bevitele, de a meleg itt már ölni tudott volna. Kicsit féltettem a kutyát, de szerencsére volt víz és hihetetlenül példásan bírta, pedig nyomtak pár kemény sprintet a vörösök. :) Innen Ra Zó lemaradt és azóta sem tudom felhívni. Attila ellépet, így Ferivel maradtunk. Innen már nem lenne rám büszke PP… :) A túrafutásból innen inkább a túra része jött, néha-néha belekocogva. Ferivel vártuk egymást itt-ott, versenyeztünk kinek kell többször bekommandóznia a sűrűbe… :) 5:4-re vesztett a jobbik. :) A Törökugrató vaslépcsőjére repetából vissza kellett másznom, mert leérve jöttem rá, Lord a rácsos lépcsőn nem tud lejönni. Besétálgattunk a célba, 10:39 (70,9km). 11 óra volt a terv, így nem lehet panasz és első indulás miatt, egy abszolút PB sikeredett, de nem vagyok büszke, mert nagyon kicsavart. :) A kutya szenzációsan ment a meleg ellenére, de ebben Lütyőnek is jutott szerep, húzták egymást.
KP
ui: Nem mondom el mit akart Lütyő Lorddal, mert Zolira vetülne a gyanú árnyéka… :)
Május 2.-án indul a Börzsöny Trail terepfutóverseny nevezése. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a versenyen maximum 99 fő indulhat. A regisztráció a nevezési díjak beérkezésének sorrendjében kerül jóváírásra.
Köszi. Sajnos nem járok mostanában Bp-en, úgyhogy lehet, hogy végül rászánom magam a próba nélkül vásárlásra...
A 275-ösben - a színén túl (passzol a mezünkhöz) :D - az tetszett meg, h goretexes, így esőben sem ázna be rögtön (gondolom). Ezt a 315-t is néztem előbb is.
Elsősorban "terep"cipő kéne, kimondottan tájfutásra ritkábban jutok; itt nálunk homokos-füves talajon futunk általában az edzéseken, nincs extrém körülmény, ami miatt a kimondott tájfutócipőt érdemes lenne megvenni. Azt gondolom. Sőt, sokszor itthonról indulok futni, úgyhogy amíg a terepre kijutok, addig az aszfaltot is bírnia kéne a cipőnek, szóval a mudclaw-t azt hiszem kilőttem..
Nagy itt a csend. Olvasom, biztos a meleg miatt lehet. Milyen is lehet a 30fok azt mar elfelejtettem, de szerencses csillagzat alatt szulettem, mert hetvegen csak a brit szigeteken csak Skociaban sutott a Nap, persze csak a havazas utan! Itt van nehany kep a Highland Fling-rol. Lattam sok Hokat es Hokast. Sajat hataraimat kijebb tologattam, talalkoztam egy sved magyarral es egy gyorslabu, favago ausztrallal. Igen kellemes kirandulas volt, majd irok hosszabbat is.
Tájfutásra lehetne használni, de nem javaslom mert e felsőrésze nincs annyira megerősítve, hogy az bírja a szedrest.
Inkább ez való tájfutáshoz. Roclite 315 terepfutó. amiről tapasztalatok itt és itt találhatók. De ha egy jó tájfutócipőt akarsz akkor mudclaw 333, erről itt olvashatsz tapasztalatot. Ha rendelés előtt próbálni akarod, vagy rendelés után, akkor a DózsaGyörgy úton mindenből van raktáron.
Jo hangulatu futas, meg nem is lassu. Ezzel a FAL-as temaval erdekes lehet kiserletezni, de en fosok ettol. Egyenlore. Bar hetvegen megfordult a fejemben, hogy ne csak a komfortzonaban koricaljak versenyen. A TT-k erre mondjuk tokeletesek, de egy versenyen az ember nem akar behalni a kiserletezestol.
Ott még csak sejtettem, most már biztosan tudom, hogy életünk sikerét könyvelhettük el, mikor Tardoson Szaszától megtudtuk, hogy csak 20 perc hátrányunk van veled szemben... Gratulálunk!
4:55, 5:35, 4:43, feladás, 4:40 az utóbbi 10 év termése.
Terv: kemény, de nem megszakítós, amolyan klasszikus 3 harmadolós menet. akibaci a társam, így a koreográfiával nem lehet gond. :)
Fülembe csengenek Balazito Mester szavai is: "neki kell menni a falnak"...
No így is indultunk, az első 20 perc csak befordulósan lendületes(2. 3. harmad átmenet), a következő 20, amolyan félmartoni PB tempó :)
Ehhez képest Áronból 5-6 perc után már semmit nem láttunk, viszont egy nagyzsákos túrázó tapadt ránk rendesen. Freki 158, 160, 165... nem folytatom.
Gurítjuk keményen ahogy AZT kell, de úgy tűnik spontán túratársunkat kemény fából faragták, egy pecsételős frissítős hátrány ledolgozása is belefér neki Tardosig.
Tardoson TV Judit, majd szasza szurkol, sőt colát is kapok. A Gyermeküdülő felé kicsit ráteszek: LT alatt 1-2-vel tolom, már a "FAL" alá érek... :)
Ez jó ez tetszik, ez amolyan Lúdtalpas - suhan át az agyamon, ahogy Pusztamarót felé döngetek a medvehagymától illatos sziklás ösvényen.
2:02 a 22 killer. Hümm. Ez nem rossz, de nem is ütős. Egyedül tolom már, mondják, hogy a 3. vagyok, de ezt sejtettem is. Mindegy, de jó érzés :)
A dózeren Héreg felé rendesen tolom, úgy érzem ennyi kakaó még sosem volt itt bennem. Dolgozik a zselécukor, gumicukor, sportszelet kombó. Fő az egészség :)
Héreg.
A temetőnél töltök, a büfésektől vásárolok egy Poweradet, amit egyből le is gurítok, de ez nem elég idő arra, hogy kiötöljék mennyibe kerül. Lassan megvan, fizetek, előkerül a visszajáró, peregnek az órák, de ki nézi? :)
Feltűnik az előttem iszkoló spori... No vége van - mosolygok, de azért Bányahegyet még előbb hódítja meg. Nem futom meg. Balazito nem látja - sose fogja megtudni. :)
Bányahegy kék. Mennyi emlék... egy rakás Gerecse és K100. Bejárások. Szeretem.
Előrekerülök a 2. poziba. Gurítom :) Még sosem futottam versenyen mp3-mal, most bekapcsolom kíváncsi vagyok milyen. Meg is lendít, a susnyás kanayrokban az "eye of the tiger"-re hajolgatok el az ágak elöl, mintha csak a ringben lennék. :)
Vértestolna.
Nyalom a sót, zsíroskenyér nélkül, ahogy a pontőrök ajánják. Hiába a 31. rendezésre tudják már mi fán terem a frissítés :)
Tovább a jól ismert úton Koldusszállás felé. Le fel le fel. Nyomom neki, bár már néha nehezebb feltolni a pulzust, de erőltetem... Ismét rengeteg emlék: futottam itt -balazs-zsal, kékvirággal...
Kolduszsálláson elkérik a ponton a papíromat, kíváncsian keresi apontőr, hogy hány kilinél is vagyunk... :)
Addig is lemehet a pulzus 160 alá, az meg sose árt...
Gyerünk: jönnek a sikánok - hát bedőlnöm már nem kell a tempótól, de még így is feljövök ultrafutira, aki erre kóricál.
Jöjjön már a sárga négyzetes letörés, ki vagyok mint a liba, feszít a seggem, minden bajom van, locsolom magam, de nem hagyom annyiban.
Végre sárga négyzet: lejtő, gurulok.
Már csak a rohadék aszfaltot kell túlélni a Turulig.
Hát ez tényleg az. Tűz tarkómba a Nap, már nem őszinte a mosoly L. Szilvinek, de igyekszem :). Pont, lépcső, város, 174-es freki, zebra, cél, 4:32.
