Kolacskovszky egy remek tollú író volt, sok turisztikai témájú írása van. Sokoldalú, többek között történelmi ismeretekkel is rendelkezett, rendre kutatta például a Bükk helyneveinek eredetét is, amiket közre is adott. Valószínűleg ezzel az érdeklődési körrel van összefüggésben az Amadé régiesebb formájú névhasználat is nála.
Akkortájt felváltva használták Aba Amadé, Omode nádor nevét. De az Amadé család neve is több változatban (Omodé, Omadé, Amade) használatos. A Pallas lexikon Omodeus ispánról ír a családnév alatt.
Tudtommal nem név-, hangzásváltásról van szó, ezek mind egymás mellett voltak használatban, attól függően, hogy az író melyiket preferálta a történelmi múltból. Ez a század első felében megszokott dolog volt, mindenki a régies, vagy a 'modernebb' szóhasználatot helyezte előtérbe írásaiban. Ezt követhette Kolacskovszky is.
Példának csak egy kis részlet a Zsófia torony avatási beszámolójából: " A turisták a
<koronai> közös ebéd után kocsikon mentek ki a Hámor kies völgyébe, de ide már velük ment ki a miskolczi daláregylet is, valamint a város intelligentiájából sokan, még hölgyek is."
A zempléni túraleírását sajnos nem ismerem, pedig izgalmas lehet.
De tudok egy megtörtént érdekességről, lehet épp ezzel a túrával kapcsolatban. Boros Ádám, a nagy hírű botanikus (maga is lelkes turista), épp egy Kolacskovszky által a Turisták Lapjában leírt zempléni túra mellett megjelent fénykép alapján fedezte fel az akkor hazánkból még nem ismert Struccharaszt páfrányfaj.
Jó a megfejtésed. A Muflon-kőnél egy ismert túravezető emléke látható. Sós Sándor az Egri Vörös Meteor T.E. túravezetője volt, sokat dolgozott a Bükk, a bükki turizmus ügyéért. Pár éve halt meg és kedvenc útja, a Török-út közelében hoztak létre társai egy kis emlékhelyet. Évente emléktúrát is szerveznek ide, vagy Várkút- Felsőtárkány környékére.
A Muflon valóban éppen átesik a borsodi oldalra, a Három-kő alá.
én ma átmentem műúton Bükkzsércről Felsőtárkányra: az Oldal-völgyből kiérve láttam, hogy van valamennyi víz a patakban. (az Imónál nem jártam.) a csárdában egy hölgy mondta, aki ma ott járt, hogy nem megy a Vöröskő-forrás.
"...Hogy innen is mondjak ismert nevet, pl. Kolacskovszky Lajos..."
Zseniális túrabeszámolót olvastam a tollából az imént az 1935-ös Turisták lapjában, gyakorlatilag a Rákóczi-túrát járták be, Sárospatak-Erdőhorváti-Regéc-Omodévár-Gönc-Telkibánya útvonalon, és mindezt 6-7 oldalon mutatja be, egy nagyon szép Regéci várat ismertető leírással fűszerezve.
Azt tudod-e hogy az Omodévár miért és mióta lett Amadé?
Nekem szimpatikusabb és hihetőbb is az "Omodévár" elnevezés, lévén hogy a kora középkorban ez a névváltozat volt inkább használatos.
Következetesen Omodéknak hívja a vár urait is, tehát nem elírás.
Segítséget kérek: A Muflon-kőn az S.S. az Sós Sándor? Bár a kő már BAZ, nem Heves. Nem sokkal azután, hogy láttam a kis emlékhelyet, a Várkúti házban feltűnt a fényképe (és a neve), így aztán összekapcsolódott a kettő. garass esetleg Te tudod?
Első alkalommal én is ezt a megközelítést ajánlanám. Ha már többször is jár arra az ember, akkor visszafelé a P négyszög is használható. Hisz ez jóval rövidebb az elsőnél.
Most néztem meg a felújítási tervet, ez a jelzés a Dolka-gerinc P sávjával együtt jövő évre van előjegyezve. Akkor talán egy nem hivatalos leágazás is kerülhetne a volt kilátó irányába.
Lombtalan időszakban még most is élvezhető csaknem a teljes panoráma. A vegetáció valóban a déli letörést takarja.
Nagyon köszönöm a feltett anyagokat. Az idén 125 éves jubileuma van a Borsod-Bükki szervezett turizmusnak. Ezek épp ide is illő információk. Ezért értékelem önzetlen segítségedet.
Nem hiszem, hogy 100 éve kisebb lett volna a vegetáció a mostaninál, sőt. Láthatóan egyszer valamikor tarra vágták a hegyoldalt, és azóta cserjésedett vissza.
A kilátó, amíg megvolt, nyilván orvosolta ezt a problémát.
A fenn a gerincen haladó szekérút egész sokáig követhető, a susnya alatt - között kivehető a keréknyom. Kb. a nyeregig. Valószínűleg akkor taposták, amikor ott vágták az erdőt. Ahol elenyészik, onnan pár m-re már erdő van, abban látni hogy merre kell haladni.
A Palotaszállót tényleg látni, csak a tavat fogja teljesen kitakarni a lomb. Egyértelmű ösvény viszont nincs, határozottan egyenesen kell menni a gerincen a Palotaszálló irányába ami a domborzatból sejthető.
Kb. 3 éve voltam fenn, nyáron és télen is van kilátás.
A megközelítés mindkét irányból nehézkes, de talán a legcélszerűbb odafelé a Dolka-hegy felől ( a régi katonai bázis romjaitól ) dél felé a gerincen lefelé induló benőtt szekérúton menni. Az út egy idő után szinte eltűnik a cserjés-gazos irtásban ( észnél kell lenni, gps nem árt ), és csak a kilátótól nem messze jelenik meg újra egy halvány csapás.
Lefelé érdemesebb a régi turistautat használni. Teli van kidőlt fákkal, és nagyon rossz állapotban van, de jól követhető, és gyorsan levisz a piros négyszögre.
Akkor annak akit érdekel a turistaság hőskora a Bükkben...
Turisták Lapja 1938. részletek
A Magyar Turista Egyesület és a Turisták Lapja számára is ez volt az 50. jubileumi esztendő, szerencsés módon egybeesett a Szent-István évvel, amelyet nagyon ünnepelt az akkori Horthy-kormány.
Az Országos Kék Jelzés ekkorra már teljesen felfestésre került, ennek első szakaszai egyébként szerintem nem is a Cserhátban hanem éppen a Bükkben valósultak meg, ugyanis már 1930-31-ben kék jelzéssel látták el a Bélkő-gerinc-Őserdő-Tarkő-Nagymező-Bánkút szakaszt.
Az erre épülő Szent-István Vándorlás nagy médiafigyelmet kapott, a Turisták Lapjában részletesen le van írva mind az útvonal, mind az ehhez kapcsolódó események.
No, de ami a Bükköt illeti. A jubileumi lapban összefoglaló írások születtek, mind a turistaházakat, mind az egyesületeket illetőleg.
Turistaházak a Bükkben:
Szentlélek, az egykori Avasi Turistaszálló és Bánkút:
Várkúti Isaák Gyula menedékház és a Telekessi mh.
Elsősorban Garass számára érdekes lehet ez a Miskolci Bükk Osztályt bemutató írás, benne vannak az általa említett nevek, továbbá a Zsófia-torony építésének körülményei is:
Az érdekes, hogy akkoriból nem csak a vezetők nevei maradtak fenn, hanem a közkatonák, vagy Országh néni is megbecsültek voltak. Ilyen volt Bánkút Síklubjában például a gondnok, vagy a kocsis, aki az árut és néha a vendégeket fuvarozta.
Ha megosztasz velem korabeli írásokat, azt szívesen veszem, mert tanulni, emlékezni, információt szerezni mindig jó. Előre is köszönöm.
A Várkúti th neve eredetileg Isaák Gyula turistaház volt, azt is sokat említik, meg a Telekessyt is.
A Bánkúti th kétségtelenül az ország legnépszerűbb, legfelkapottabb és leghíresebb turistaháza volt, sokezer pengő forgalommal, messze földön híres konyhával (ha jól rémlik Országh nevű néni főzött, még a neve is fennmaradt)
Az 1938-as lapokban benne vannak az egyesületek (osztályok) egytől egyig, oldalas írásokkal bemutatva és a csonka ország turistaházai is ugyanígy.
Úgyis olvasom ezeket folyamatosan, majd szemezgetek, és ha érdekel akkor beteszek pár írást.
Nem tudom ki vagy, ezért azt sem tudom, milyen képességeid vannak az olvasást tekintve. De ha téged annyira érzékenyen érintenek a jóindulatú információk, akkor van egy javaslatom.
Ne olvasd bejegyzéseimet se itt se máshol. Én nem leszek megsértődve érte, legalább megkímélsz az ilyen otromba kioktatásaidtól.
Ezeket én most rögtönözve írtam, nem pontosítottam a dolgokat. Én történetileg főleg a Bükk borsodi oldalában vagyok otthon, de a hevesi oldalon is hasonló dolgokról írhatnék. Pl. Noszvaj fölött a Várkúti turistaház is ekkortájt épült. Hogy innen is mondjak ismert nevet, pl. Kolacskovszky Lajos.
Az időtájt még az MTE országos egylet volt, kihelyezett vidéki osztályokkal. Ezért ahogy írtad, diósgyőri, egri , sátoraljaújhelyi, stb. osztályokról beszélhetünk.
A csolnakázás is fontos része volt a tónak, de volt ott például szabadtéri strandfürdő is.
Akkortájt épült a tóparti sétány (ma Fazola Frigyes sétány) is, az ország egyik első villanyvilágításos parti sétánya volt.
A Zsófia-kilátó helyszínét még 1897 októberében egy öt fős túracsoport jelölte ki, Kühne Adolf vezetésével. Ezt követte Szücs Sándor megbízása a tervezésre. A kilátó építését aztán 1898-ban az osztály közgyűlése fogadta el, miután a tervek bemutatása megtörtént. A kilátó 11 méter magas volt, és 775 Forintba került az építése. A város és a központi választmány is hathatós segítséget adott, 100-100 Ft segély formájában. A többit a tagság és az osztály rendezvény bevételeiből fedezték. De volt, aki pl. faanyaggal, ingyen szakmunkával járult hozzá az építkezéshez. Akkor ez így ment.
Elődeink értettek a dologhoz, mert akkortájt remek volt onnan a kilátás a tóra, a Szinva-völgyre, a Hámorokra és a Garadna völgye felé is. A Palotaszállóból még semmi sem volt, de pár villa már állt Lillafüreden. Többek között épp a Palotaszálló helyén is, ahol akkor még a hatalmas mésztufagát nyugati szélén folyt a Szinva, a már felduzzasztott (1813 Fazola Henrik) Taj vizébe. De itt állt már többek között Miskolc egyik vezető kereskedőjének és neves túravezetőjének, Weidlich Pálnak üdülő villája. A Palotaszálló építése előtt ezt is le kellett lebontani és kissé arrébb felépíteni. Ez ma is ott áll a tóra nézve (Tókert Presszó), persze már nem ő a tulajdonos :)
A kilátó finanszírozásához jelentősen hozzájárult, hogy a tavon a BBE egy új csolnakot helyezett üzembe. Míves kivitelű volt, nemzeti színekkel volt lefestve. Avatására külön túrát szerveztek Miskolcról, a nem sokkal korábban kialakított Bethlen-túraúton. Ez volt a Bükk első jelzett turistaútja. Az evezés díja tagoknak 10kr, nem tagoknak 15kr volt egy félórára. Feljegyezték, hogy a rövid avató szónoklatokat követően elsőként az egyesület tagjai vették igénybe. Hogy neveket is írjak, Petró József volt a kormányos, Kühne Adolf és Andor kezelték a lapátokat. Utasként benne ült Truskovszky Gyula (város és Bükk kalauz szerző) és Béla is. Ezek mind nagynevű elődeink, nevük jól cseng köreinkben.
Sokat tudnék írni a síversenyekről is. A Bükkben, főleg Bánkúti központtal ekkor alapozódott meg a téli turizmus és a sísport. Ennek fő alakja Erdei Gyula volt, aki a diósgyőriek egyik vezető alakja volt. (Bánkút alatt, a száraz-völgynél van emlékére a Gyula-forrás felavatva)
Ő szervezte a gyakorló túrákat, síiskolákat és a versenyeket. Ő szorgalmazta a bánkúti turistaház építését (később a Petőfi kilátót) is, aminek később sokáig gondnoka is volt. Közben könyveket, útikalauzokat írt a Bükkről. Remek ember volt.
Egy hosszú írást lehetne ezekről a nagy tettekről írni.
Az bizonytalan, hogy milyen késéssel lesz abból fényképes beszámoló és hétvégéig kitart-e. Leginkább egy felsőtárkányi lakos kellene aki megnézi, hogy mennyi víz van a patakban.
A BNP honlapot én is azóta tettem ki a kedvencek közé mióta valaki említette hogy ott közlik először a forrás beindulását.
Napi szinten böngészem, aktívan élő honlap, naponta frissülő hírekkel, így látok rá esélyt hogy ha felszöknek a szökőkutak akkor egyből le is közlik, és lehet menni.
Nekem neked nem kell írnod, nem kérdeztelek, az alanti sok információt elolvastam, képzeld, tudok olvasni.. Az interneten a te segítségeden kívül is tudok tájékozódni, a hozzászólásod nélkül is megtalálom a "BNP" honlapját. Nem kell nekem, hogy számodra hasznos dologról informáljál se itt, se máshol. Egy Másik topiktárs tett fel egy kérdést, ami lehet, hogy többször volt mostanában, de Én arra válaszoltam. Nem neked írtam.
Neked is írom, alant sok információ van ebben a témában. A forrás szökését legbiztosabban a BNP honlapján lehet megtalálni. Nem mindenki jár arra, és főleg nem mindenki veszi a fáradságot, hogy másokat informáljon is erről és más hasznos dologról se...
Esetleg tudnál mesélni érdekességeket, amiket 2000-ben is elmondtál?
Igen, ezeket a neveket már ismerem az akkori újságokból, Diósgyőri osztály, Egri osztály, Ózdi osztály, nekem ezek ugranak még be. A turistaházak nagyon felkapottak voltak és nem hogy önfenntartóak voltak, hanem még jelentős hasznot is hoztak akkoriban az egyesületeknek.
A Hámori-tóban csónakokat is üzemeltetett a Diósgyőri osztály, amely szintén jelentős bevételi forrás volt. A síelés sokkal nagyobb hangsúllyal bírt, versenyek tucatjait rendezték pl Bánkúton...
ésígytovább...
Majd ha találok egy érdekesebb cikkeket akkor mutatok párat.
Na, mire kissé hosszan reagáltam a kérdéseidre, látom pár segítség, kiegészítés is érkezett.
A kilátót a Borsodi Bükk Egylet állíttatta. Tervezője Szűcs Sándor Miskolc tervezőmérnöke, aktív turista volt ( turistautak létesítése, karbantartása terén is aktívkodott) a BBE tagjaként.
A későbbiekben évtizedekig nem lehetett itt a Dolkára felmenni, mert katonai objektum része volt az egész hegyoldal. Csak a rendszerváltás után, a honvédség leszerelése után lett látogatható ez a rész a szikla-laktanya fölött.
Úgy tűnik, hogy az aktív topiklakók most épp nem jártak arrafelé, a forrás "statisztikai átlaga" erre az időre pedig elég szélsőséges. Tehát: itt nincs infó, hogy mi a helyzet. Mi márc. 15 körül szeretnénk arrafelé tekeregni, ha esetleg addig ott jártok, szívesen fogadnánk mi is az aktuális állapotokat. ;)
Ja , még egy kérdés. 5 év után újra a Bükkben tervezem eltölteni a pihenésemet. Érdeklődnék hogy a Hór völgy milyen állapotú, végig járható-e már kocsival / vagy bringával / mert 5 éve fennakadtam rajta a Répáshutai elágazástól felfelé eső szakaszán.
Vedd figyelembe, hogy Trianon után felértékelődtek a hazai hegységek. Köztük a Bükk is, ami már akkor is sok dologban vezető szerepet jelentett. Ekkor több neves, népes turista egyesület létesült és dolgozott itt (vasutasok, diósgyőriek, jogászok, pedagógusok, Miskolci Bükk Egylet, csak ami gyorsan eszembe jut), ahol számos lelkes és jól képzett szakvezető tette a dolgát (Karai Aurél, Erdei Gyula, Balogh Ferenc, Kühne testvérek, k. Czékus Miklós és még sokan mások). Az ő és persze más országos szakíró tollából nagyon sok értékes írás jelent meg ekkortájt. Ugyanekkor számos turisztikai létesítmény is létesült működött itt. Pl. Szentléleki menedékház (ma Herman Ottó th.), Lillafüred és környéke, kisvasút, síugrató és lesiklópályák, szánkópálya, teniszpályák, Hámori-tavi strandfürdő, Anna- és Szt. István barlang, Jávorkút, Bánkúti turistaház, csak a legismertebbek.
A Zsófia-kilátó 1900 Pünkösdjén lett felavatva ünnepélyes keretek között, a Dolka-gerinc egy sziklaormán, majdnem szemben a Palotaszállóval és a Taj- (Hámori-) tóval. Fából épült, ezért emlékeim szerint valamikor a második vh. éveiben tönkre ment és sajnos összedőlt. A helyén jelenleg nincs semmi, de a tartóoszlopok beton alapjai ma is megtalálhatók.
Az avató ünnepség a Magyar Turista Egyesület Miskolcra kihelyezett országos közgyűlése alkalmából zajlott le. Ezen részt vettek az ismert vezetők között például dr. Thiring Gusztáv, dr. Téry Ödön, dr. Wartha Vince, báró Vay Elemér, az ország szinte minden részéből delegált turista egyletek képviselői. A gyűlésen épp Kühne Adolf tartott felolvasást " Egy-s más a Bükkről" címmel.
2000 júniusában egy kegyeleti megemlékezést tartottunk a kilátó helyén, ahol éppen én mondtam el a létesítménnyel kapcsolatos érdekességeket, történetét. Akkor ott fenn egy koszorú jelezte, hogy nem felejtünk...
Megpróbálom még lombmentes időben felkeresni. Lehet összekötöm majd egy Vörös-kő forrás néző túrával, mert azért nekem elég távol van sajnos a Bükk.
Akkoriban (20-as, 30-as évek) rengeteget cikkeztek róla, az MTE Diósgyőri Osztályának egyik ikonikus építménye volt, csak egy időre az erdészet "tilos területté" nyilvánította ezt is, a Bükk jelentős részével együtt.
Mikor megépült a Lillafüredi Palota-szálló abban az időben visszakapták a természetjárók is ezt a tornyot, és a tilos területek is nagyrészt újra megnyíltak a turisták előtt.
