Ma zöldségleves volt. Férjnek maradt egy ks töltött káposzta utána, én meg csináltam 2 tojásból rántottát, amit eleszegettem- kenyér nélkül- uborkával.
Nehezen megy a korlátolt ételfogyasztás, pláne a szénhidrát megvonás. :))
Ja, igaz. Bablevesbe ha korán kerül a paradicsom (kezdő asszonyka koromban), órák alatt sem puhul meg. A káposztásbabot pedig mégis úgy mondják az Ízőrzőkben, hogy együtt teszi fel főni.
Ez a malac sütés a kb. 25 évi tapasztalat eredménye. Alacsony hőfok értelem szerü ha hosszan kell sütni valamit. A 3 óra olyan kb. érték. A legutóbbit a hírek után, kb. félkilenckor toltam be a sütőbe, ami nem volt előmelegítve. 11 után valamikor kimentem és beledöftem a villát, beleszaladt mint a vajba. Akkor kész. Másnap csak magas hőfokon rápirítottam. Örök rémálmom a süldő marad, amit anno reggel 9 tájban kezdtem sütni és délután 4-kor még mindig nem volt puha. Közben itt voltak a vendégek déltől. Soha többet nem veszek süldőt. A bőre is túl vastag volt. Maradunk a malacnál!:-)
Ez köszönő viszonyban sincs a az én nem tudományos módon sült malacommal.:-)
Süldőbe csak egyszer estem bele, de nekem soha többet nem kell. A képen is látszik, hogy mennyi zsír van rajta. Malacon nincs zsír csak a ropogós bőr és alatta a finom puha hús.
El vagyok maradva még néhány évvégi "kötelezővel". Töltött káposztához még csak most kaptam egész leveleket. Azt csinálnom kell, mert nagyon jó! Kocsonya sem volt, azt is kell főzzek. Elég tél van még, nem maradhat el. Egyik sem nehéz kaja, ha nem zsíros.
A mai munkálatunk a fenyőfa lebontása, cuccok elpakolása, nagytakarítás, úgyhogy maradékoktat eszünk. Jómagam egy 3 napos édesburgonyás csirkemellet, férj a tenapi kacsacomb maradékát.
Én is rálépek a fékre, amint elfogyott a libamáj, ami nálam esti kaja, hidegen kenyérre kenve persze. 1 kilót híztam, pedig olyan büszke voltam már, hogy tartósan 60 alatt voltam.
Nálam mélyhűtőben talált disznó szűzből lett kirántott hús petrezselymes sült krumplival. Vacakol a masinál a firefoxal. Ma rájöttem, hogy vannak dolgok, amik csak chromeal mennek. Majd megpróbálom a malacképet is onnan felrakni.
Nálunk ma pecsenye kacsacomb volt párolt, vöröskáposztával és krumplival, utána csokoládé krém. A mai nap az utolsó vétkes nap, holnaptól egy kicsit jobban oda kell figyelni, mert nálam legalábbis a mérleg olyan súlyt mutat, amit még eddig sose mutatott.
Már rég nem tettem fel ide fotót, de úgy tűnik nem is fogok. Akármeddig kicsinyítem még mindig nagy neki, ami nem igaz. Na mindegy, akkor se regisztrálok indafotóra, inkább nem teszem fel a malacot by Boszorka.:-(
A salátákat én is szeretem, de gyümölcs nélkül. A gyümölcs nálam egy külön saláta lenne ha lenne. Madár saláta, vagy más zöld az én közelemben sajnos nem terem.:-(
Ledolgozni az ünnepi tömör kajákat, meg hogy a lencsefőzelék is ma elfogyott, jönnek a könnyedebb főzelékek, zöldségköretek, jól esnek a zöld saláták. Szeretem gyümölccsel keverni. Ananászos madársaláta, jégsaláta gránátalmával vagy mazsolával. Húsból inkább a csirke. Szeretem a halat is, de egy időre telítődtem a karácsonyi menüknél.
Azért egy (könnyű :)) kocsonyafőzés bele kell férjen. Reggelinek vagy vacsorának, egy fél citromot ráfacsarva.
A malacon jóformán semmi zsír nincs, csak a huson a bőr, max 5 mm zsír, de az idein még annyi se volt. Én is beleestem egyszer a süldőbe, nem volt jó. Azt is órákig sütöttem és mégse lett igazán puha és finom. A süldő azt hiszem olyan 50 kiló körüli, mikor levágják a malac meg 10-15 saccolom. Szóval ha ránézel egy combra, rögtön kitűnik a különbség.
Kocsonyát én már soha többet nem csinálok. Az Alessio pont oylat kinál karácsonyra elvitelre, amit én szeretek. Csak hús és semmi más. A fűszrezésük is pont a mi izlésünk. Hoztunk 4 adagot, ez elég is egy szezonban nekünk.
Nagyon jól hangzik, de már ott kezdődik a dolog, hogy honnan tudjam, hogy malac, vagy süldő. Mi szerintem süldőt ettünk, ey haverunk csinálta. Órákon keresztül sült, de a húsa kemény volt. A bőrével nem volt nagy baj, mert volt olyan hely, ahol ropogott, de a bőre alatt olyan vastag zsírréteg volt, hogy előbb meg kellett pucolni.
Az én kocsonyámon egy csepp zsír sem volt, mert amikor a lé kihűlt, papírtörlővel leitattam. Viszont túl soká főztem, nem maradtak meg benne a csontok, és ez SzPéternél főbenjáró bűnnek számít. Megigértem, hogy idén csinálok még egyet, holott úszott a konyha, és amíg rendbetettem megfogadtam, hogy soha többet:))
Tényleg nem nagy ügy jót csinálni. A receptet anno magam alkottam és egyből jó lett. A lényeg, hogy a malac tényleg malac legyen és ne süldő, amit nagy előszeretettel árulnak ilyenkor malac néven. Aztán csak be kell vagdosni a bőrt, borotvapengével szoktuk, megfűszerezni amivel szereted, kevéske vizet és olajat alá önten és mehet a sütőbe 100 fok körül néhány órára. Az idei kb 3 órát volt bent, mert tv-t néztem és elfelejtettem nézegetni. Másnap aztán 200 fokon rápirítani. Én sós vízzel szoktam öntözgetni, nálam ettől mindig ropogós a bőre.
Akkor ügyes vagy, mert mi egy nagyon kemény változatát ettük Újévkor. El is határoztam, hogy csak akkor fogok ilyet csinálni, ha kitanulmányoztam a legtutibb receptet, és többen állítják majd, hogy nem tudom elrontani:))
Mára édesburgonyás rakottast csináltam csirkemellből, tejszínnel és sajttal. Holnapra van még töltött káposzta. A héten mindenféle maradékot elpusztítunk, aztán hétfőtől kissé visszafogottabban eszünk majd. A megmaradt beiglit és zserbót pedig beraktam a mélyhűtőbe, és biztosan nagyon boldog leszek, majd ha Húsvétkor előveszem:))
Holnap esszük a vajpuha malac maradékát a maradék lencsével. Már kb. 30 éve csinálom az újévi malacot, de ilyen finomra még soha nem sikerült, bár mindig jó volt.
Szkati! Ez nem az idei, de kb. ugyanilyen volt az idén is.