Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
A vándoralbatrosz a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) közé tartozik. A viharmadarak többnyire a déli félgömbön élnek, szárazföldre jóformán csak költési időszakban lépnek. A gyomrukban olajszerű váladékot képeznek, amely orrcsövek segítségével jut a csőrre, innen kenik a tollukra, vízhatlanná téve azt. Az említett orrcsövön át támadójukra elrettentésül olajat képesek fecskendezni (kevésbé az UV-sugárzás elleni védekezésként ;-).
A vándoralbatroszok óriási termetű tengeri madarak. Egészen különlegesek: szárnyaik fesztávolsága elérheti a 3,5 métert (bár léteznek állítólag 4 méteres példányok is, ki-ki viszonyítsa a saját testmagasságához…), az élettartamuk pedig 40–50 évet is kitehet, egyes feljegyzések szerint a 80 év sem ritka. Tintahalakkal, puhatestűekkel táplálkoznak elsősorban.
Öt-tíz évesen szaporodnak először. Jó emlékezők: többnyire arra a helyre térnek vissza, ahol maguk is kibújtak a tojásból. Párválasztásuk életre szól. A költést hosszú udvarlás előzi meg: a násztánc során összedörzsölik és csattogtatják csőrük hegyét, nyújtogatják a nyakukat vagy éppen kiterjesztett szárnnyal (3–3,5 méter…) ugrálják-lépdelik körbe egymást. Ez a rituálé hetekig is eltarthat, párosodás azonban nem mindig követi. Vajon miért?
Ha sikeres volt a nász, a tojó hamarosan lerakja egyetlen tojását. A költés ideje alatt meg-megismétlik a nász egyes elemeit (albatroszkutatónak lenni bizony jó lehet ;-). 85 napig kotlanak, a tojó és párja felváltva melengetik a leendő utódot rejtő tojást. Olykor 1500 km-t is repülnek a táplálékért, ezalatt a társ csak kotlik-kotlik, olykor heteken át gubbasztva a fészekben. Műholdas megfigyelésekből derült ki, hogy egy nap 800 km-t is megtehetnek.
Ha kikelt a fióka, még tíz hónapra van szüksége, mire önálló útra léphet, ez az időszak nem kis kihívás a szülőknek. Kezdetben jóformán feneketlennek bizonyul a kis albatrosz gyomra, betömése komolyan igénybeveszi az ősök szervezetét. Miután távozik a fiatal madár, a szülők gyakran szinte repülni is alig tudnak, ebből pedig már érthető, miért nem költ az albatrosz minden évben.
Sajnos az albatroszok a veszélyeztetett állatok közé tartoznak. Egy kutatás során kilenc vándoralbatrosz lábára fényerősségmérőket erősítettek, hogy kiderítések, merre járnak repüléseik során. A műszer a helyi hajnal és alkony időpontját jegyezte, ezt a greenwichi középidővel vetették össze, így határozták meg a madarak földrajzi helyzetét. Az eredményekből fény derült a kiválasztott madarak útvonalaira, célpontjaira is: a tojók a Madagaszkártól délre eső partoknál jártak, míg a hímek az Antarktisz közelében siklottak, a fészkelőhelyüktől több ezer kilométerre. „A felfedezés azért aggasztó, mert mindkét hely közelében intenzív halászat folyik: a kihelyezett hálókba gabalyodó albatroszok a kutatók szerint tízezrével fulladnak vízbe. A faj különleges költési szokásai szintén növelik a kihalás veszélyét.”
Hogyan képesek ilyen mesteri repülésre az albatroszok? Induljunk korábbról. A mozdulatlan szárnyú repülésnek két fajtája ismert, a vitorlázó- és a siklórepülés. Ehhez értelemszerűen el kell érni egy bizonyos magasságot (a földszintről való lesiklás eddig kevésbé bizonyult evolúciós előnynek). A tengeri madarak a szembe áramló szeleket használják ki. „Erre jó példa az óriás viharmadár, amely a vízhez közel kezdi vitorlázását. Itt a légáramlatok a vízzel való súrlódás miatt veszítenek mozgási energiájukból, lassabbak lesznek, ám följebb egyre gyorsabbak, míg kb. 30 m-es magasságban sebességük egyenletessé válik. Amikor a madár eléri a kellő magasságot, siklórepülésre vált és oldalt lesiklik. Potenciális energiájukat alakítják át kinetikussá; ezt a munkát a gravitációs erő végzi. (…) Érdekesség, hogy a viharos tengereken élőknél a felületi terhelés nagy (pl. a vándoralbatrosznak 1,58 g/cm2). Ez azt eredményezi, hogy a vándoralbatrosz 70 km/h-s siklás után, míg a gólya 45 km/h sebességgel történő siklással veszít ugyanannyit a magasságából. Így például, ha a két egyed élõhelyét fölcserélnénk, a madarak biztos pusztulásra lennének ítélve.”
A vándoralbatrosz szárnyméreteiből már sejthető, hogy nem fognak kolibrimódra csapkodni (amúgy 8–12 kg-ot nyomnak átlagosan). Ilyen paraméterek mellett az egyik lehetőséget a magas szirtről való mélybe vetés jelenti. Mások kifutópályát hagynak a kolóniájukban, amely a telepeik szélén vagy közepén fut végig. A kifutót az uralkodó széliránnyal párhuzamosan „helyezik” el. A kezdeténél nekifutnak, szaladnak-szaladnak (elég látványos, ahogy a súlyosabb egyedek trappolnak, közben pedig próbálnak minél gyorsabban csapkodni a szárnyaikkal), végül a levegőbe emelkednek.
Mi lehet itt a gond? Ha nem fúj a szél. Ebben az esetben albatroszunk vár, igaz, azokon a tengeri vidékeken, ahol él, ez ritkán következik be. S ha már a levegőben van, szinte súlytalanná válik. Ha mégis veszít a magasságából, alsóbb rétegbe siklik, hogy aztán ott szembeforduljon a széllel és emelőerőt nyerjen, amely magasabb légáramlatba röpíti. Akár órákon át képes szárnycsapás nélkül repülni.
(David Attenborough: Az élő bolygó, Budapest, 1992; David Attenborough: Az élet erőpróbái, Budapest, 1993; A világ madarai, Határozó Kézikönyvek, Budapest, 1994; Papp László szerk.: Zootaxonómia, Dabas, 1997; internet, ld. Élet és Tudomány, IUCN adatbázis stb.)
Gondolom, azért meghallgatod őket. Amit nem ismerünk, arról nemigen tudhatjuk, mi lehet, nekik valószínűleg több tapasztalatuk van. Azért remélem, nagy baj, mióta ide legutóbb írtál, nem történt, elég "borúlátóan" hangzottak a soraid a másik topikban.
Hááát,mostanában nemigen megyek Pestre,csak tavasszal lesz kiállitásom valamikor.... Irtam a bagolyvédőknek-ők a Balatonfelvidéki nemzeti parktól ajánlottak valakit bár nem tom mit tehetnének ezügyben...majd üzizek neked privi a továbbiakról...
Meglepődnél, ha tudnád, kik olvassák ezt a fórumot. Inkább az a kérdés, kik nem olvassák, hiszen az ország leglátogatottabb fóruma. Akármelyik csipás félhajléktalan állatüzérnek említettem eddig, mindegyik ismerte.
Egyébként a dolog komolynak tűnik, úgyhogy le kellene ülnünk beszélgetni, ahol szépen felvázolod, hogy kik ezek, hol vannak, mit csinálnak és mikor (csak ne ide írd be mindezt, ha lehet). Vannak ismerőseim, talán tudnak tenni valamit. Mindenképpen többet, mint ha beesel az utcáról valahová. Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a kiállításodra, ott megbeszélhettük volna ezt is. Pesten járni szoktál?
Arra biztos nemigen lesz okuk hogy feljelentsenek,ugyanis én semmi kirivót nem csinálok... A tüzelőt tüzépről veszem,nem a közeli erdőről-a kutyák szuperbiztos kerités mögött vannak,és áramot sem lopok-mint az itteniek 90 %-a. Hangos zene,buli sosincs,tényleg szinte "nyugdijas"életet élek/élünk. Egyébként értem én amit irsz,és ne hidd hogy hivatalos helyre ilyen indulattal fogok irni... Amúgy a blogomba DIREKT nem tettem be a sztorit-egészen máig!-PONTOSAN azért hogy ha valaki "olyan"olvassa,nehogy idő előtt eltűntesse a nyomokat.... Arra meg nem gondoltam hogy ezek esetleg állatos fórumokat olvasnak mikor a net világa távol áll tőlük...millió és egy fórum van,kevés a valószinűsége hogy egy helybéli kunyhólakó PONT ezt olvassa... Nekem más a gyanúm...az állatkertben dolgozik egy fazon,aki annak a testvére aki miattam került be 8 hónapra mert ellopta 3 milliómat-EGYSZER az életben volt pénzem. Azaz,inkorrekt módon,hamis papirok,látszatügyvéd...stbkicsalta tőlem-nem csak tőlem. Ő meg ott volt mikor vittem a baglyot.
Sose lesz ebből már étek. :-) Ha a gépeden van, előbb fel kell töltened valahová a netre. A hangállományoknak is van URL-jük (ha már fenn van a neten), ugyanúgy kell feltenni, mint egy linket.
Elmész mondjuk ide: http://www.avisoft.com/sounds.htm A jobb oldalon látod a kis "play" gombokat. Ha ráviszed az egered, böngészőtől függően valahol megjelenik az URL. Például a legelsőnél, a kis vöcsöknél ez http://www.avisoft.com/sounds/zwergta.wav. Ha megvan ez a link (wav, mp3, mp2 meg hasonló kiterjesztéssel nyilván), akkor alul az új linkhez felveszed ugyanúgy, ahogy sima szöveges honlapcímeket.
Nem, énszerintem igazad van, a 381-esben az első képen citromsármány (Emberiza citrinella) valószínűleg és nem cigány csaláncsúcs. Bevezetése volt a következőnek. :-)
Még nem olvastam el az anyagokat, mert reggel 7-kor láttam utoljára kaját, s jelenleg az entert szopogatom, míg a del gombot rágom, ámde a cigány csaláncsúcs latin neve Saxicola torQuata.
Szia! Épp most értem haza, még szokom a környezetet, de néhány gondolat izibe': korábban azt írtad, hogy névvel tettél feljelentést. Ezek után senkinek sem volt nehéz tudatosítania, másfelől elég intenzíven terjesztetted több helyen. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni, - ezt a részt hagyjuk is (bár érdemes legközelebb megfontolni, Thick elég jó tanácsokat adott korábban).
A rendőrség valóban nem tud ilyen helyzetben mit tenni, mivel elég nagy azoknak a száma, akiket időnként megfenyegetnek (csak a saját, viszonylag békés életemből tudnék legalább három-négy példát mondani), ezek egy része "menőzés". Testőrt érthetően nem tudnak mindenhová adni. Amire viszont mindenképpen érdemes figyelni, hogy támadási felületet semmi esetre se hagyj. Autót nem hagyunk kinn az utcán, más értékeket dettó - ez a vagyoni része. A másik jogi: a legkisebb szabálysértést sem szabad elkövetni, mivel tucatnyi csáp tapad Rád, Rátok, vajon mivel lehetne viszonozni a korábbit. A legapróbb dolgokra is gondolj: fát hány méterre ültetünk kerítéstől, kinn van-e a házszámtábla, szabályosan vannak-e bekötve a dolgok s így tovább. Ja, a postaláda ne legyen könnyen nyitható másoknak kívülről, ez is viszonylag egyszerű, de annál kellemetlenebb bosszúállási út tud lenni.
Tanácsot osztogatni pedig nem szeretnék, de az érzelmi kesztyűt ne vedd fel. Ha ők fenyegetőznek, nem biztos, hogy célravezető még elszántabbnak mutatkozni, inkább ésszel átgondolni, és ha úgy adódik, cselekedni újra. Sokszor ilyenkor már nem is állatokról, növényekről lesz szó, hanem az egész átfordul egy emberekről szóló háborúskodásba, -- ezt pedig végsősoron az élőlények járhatják meg a mellőzésükkel.
Hogy mit érdemes tenni, az jó kérdés. Én valószínűleg összeszedném a gondolataimat, az eddig látottakat, s csinálnék magamnak egy kis vázlatot (dátum, esemény, dátum, esemény, jogi hivatkozás, fényképek stb.). Ezt persze nem feltétlenül kell lobogtatni (sőt). Ha akad is egy jó állatvédő egyesület, nekik logikus, összeszedett, érzelmektől mentes anyag kell, amelyen adott esetben jogi úton is el lehet indulni (a vendetta ma már kevésbé elfogadott módja a problémák rendezésének, még ha adott esetben gyorsabb is :-). Amennyire tudom, a különféle természetvédő csoportokat nap mint nap bombázzák kérésekkel, sokaknak visszajeleznek, hogy már nem tudnak a felvetett témával foglalkozni. Ezért kell valami jó, meggyőző, egzakt, megfogható anyag, s ez az, amelyet csak Te tudsz elkészíteni. Korántsem biztos, hogy bárki használni fogja, csak épp az idő múlásával kopnak az emlékek, s a "valamikor, valahogy az a tetűszemétládamocsokdög valamit csinált" kezdetű gondolatok keveseket fognak cselekvésre buzdítani. Itt a többi ember agyával kell gondolkodni.
Gondoltam,nektek is megirom hátha van valami 5let: nemrég megmentettem egy baglyot kitömők kezéből&feldobtam őket mert rengeteg madarat/védett!!!/öltek le... Ezek megtudták-eltűntették a nyomokat-engem életveszélyesen megfenyegettek mint "spicclit". Rendőrség:szarik rá-majd ha történik támadás,szóljak. Akkor most mi van!?Hova lehet fordulni illetve hogy lehetne nyilvánosságra hozni? Tutti hogy továbbra is tömnek csak másutt lehet a "székhelyük"! Undoritó söpredék férgek!!!!!!
Európában általános elterjedésû, csak a Pireneusi-félsziget nagy részérõl és a Balkán-félsziget peremérõl hiányzik. Magyarországon általánosan elterjedt, az Alföldön éppen úgy költ, mint a dombvidéken és középhegységeinkben.
Megtelepedésének egyik feltétele a viszonylag nagy kiterjedésû, kevéssé zavart és nem zárt erdõ. Elsõsorban a ligeterdõket kedveli, ezért találkozunk vele gyakran a folyami ártereken. A dombokon levõ és a középhegységi erdõk tisztásain, bokros, fás lejtõin, irtásain szinte mindenütt fészkel. Zárt erdõ belsejébe soha nem húzódik. Viszonylag ritkán fészkel a kis kiterjedésû alföldi erdõfoltokban.
Április végétõl, június végéig évente kétszer költ. Ritkán elõfordul harmadik költése is, ekkor a költési idõ júliusba nyúlik.
Revírtartó madár. Elsõsorban a szegélyterületeken fészkel (erdõk, tisztások széle, bokor és erdõsor), ezért a revírek alakja is inkább téglalaphoz, elnyújtott ellipszishez hasonlít. Fészkét kicsi talajmélyedésbe fûszálakból, finom gyökerekbõl, növényi rostokból építi. A teljes fészekalj legtöbbször 5, de gyakran csak 4 tojásból áll, elõfordul azonban 3-as és 6-os fészekalj is. A tojó egymást követõ napokon rakja a tojásokat. A hím nem ül a tojásokon, hanem a revírt õrzi, amelynek határát meghatározott pontokról hallatott énekével jelzi. A fiókák a 13-14. napon kelnek ki. Általában már 12-13 nap múlva elhagyják a fészket.
Fõleg magevõ madár, elsõsorban a lisztes magvakat fogyasztja. Télen nagy csapatokban a hó alól kiálló gyomok magjait szedik össze. Fiókáikat fõleg rovarokkal és pókokkal etetik.
Az egész országban megtalálható, gyakori, de meglehetõsen egyenlõtlen elterjedésû fészkelõ. Középhegységi tarvágások helyén kialakult sûrûségek és a tölgyesek egyik leggyakoribb fészkelõje. Országos állománynagysága gyakorisága miatt nem ismert.
Kóborló madár. Télen nagy csapatokba verõdik és az emberi lakóhelyek közelébe húzódik. Gyakran keverednek közéjük más magevõ fajok is. A gyûrûzési adatok is azt bizonyítják, hogy nem vándorol jelentõs távolságokra, de az valószínû, hogy az északi területekrõl érkezõkkel feldúsul az állománya.
Földön levõ fészke gyakran megsemmisül ragadozók, erdei sikló, vaddisznó károsítása miatt. A nagy esõzések is sok fészekaljat tönkretesznek. Mindezek ellenére országos állománya nem veszélyeztetett
Védett,értéke: 2 000 ft. Kedvenc eledele,mint a neve is
Eurázsia és Afrika legnagyobb részén költ. Földrészünkrõl Skandináviából hiányzik. Magyarországon a sík és dombvidéken általános elterjedésû, gyakori fészkelõ.
Az erdõk és a nagy monokultúrák kivételével mindenütt megtelepedhet. A hegyek szélesebb völgyeibe is felnyomul. Jellemzõ élõhelye a bokrokkal tarkított száraz domboldal, a gazos árokpart, a mezõgazdasági területek közé ékelõdõ mezsgye, a városszéli gazos telek, a nem mûvelt szõlõvidék, de fészkel a nedvesebb talajú réten is.
Az elsõ költés néha már március második felében, de többnyire áprilisban, a második május derekától júniusig tart.
A hím a fák csúcsán, villanydróton, kórók hegyén, nádkévekupacok csúcsán, kerítésen énekelve jelzi a revírjét. Éneklés közben néha a magasba is emelkedik. A fészek helyét a tojó választja ki. Ide-oda repked a revír területén, néha egy helyben lebeg a fûcsomók felett, így keresi a fészek számára alkalmas mélyedést. Csak a tojó épít, a hím a közelben énekel. A fészket fûcsomók között, általában kis talajmélyedésben nagyon jól elrejtve, gyakran árokpart vagy vasúti töltés oldalában készíti. A bejáratot mindig fû takarja. A fészekanyagot - száraz növényi részeket, a terület adottságaitól függõen mohát, gyökereket - a közelbõl (20-40 m-rõl) hordja. A csészét szõrszálakkal, kevés tollal, finom gyökerekkel béleli. A fészek az idõjárástól függõen öt-hat nap alatt készül el. A tojások száma rendszerint 5-6, de 4, illetve 7 is lehet. Csak a tojó üli a tojásokat. A kotlás az utolsó tojás lerakása után kezdõdik, a fiókák a 14-15. napon kelnek ki. Mindkét szülõ etet, hûvös idõjárás esetén a néhány napos fiókákat a tojó melengeti. A táplálékot rendszerint közelrõl (50 m sugarú körön belülrõl) hordják. Zsákmánnyal a csõrükben alacsonyan repülve közelednek a fészekhez és mielõtt leereszkednének, mindig megülnek egy kóró hegyén vagy egy száraz ágon. A fiókák nem egészen kéthetes korukban hagyják el a fészket (zavarás esetén korábban is), és a fûben rejtõzködnek addig, amíg repülni nem tudnak. Az öreg madarak ebben az idõszakban rendkívül izgatottan viselkednek. A fiatalok négyhetes korukban válnak teljesen önállóvá.
Különbözõ rovarokat, pókokat zsákmányol. Az áttelelõ példányok elsõsorban pókokat fognak.
Általános elterjedtsége és gyakorisága miatt országos állománynagysága nem ismert. A számára alkalmas élõhelyeken mindenütt megtalálható.
Az elsõ példányok márciusban, néha február végén, érkeznek meg. A költõhelyeken többnyire március 10-tõl láthatók. Az õszi vonulás a fiatalok kóborlásaival már augusztus végén megindul, de fõként szeptember-októberben zajlik. Viszonylag gyakran akadnak áttelelõ (korán érkezõ?) példányok.
Állományát elsõsorban élõhelyeinek eltûnése és pusztítása, a kopár domboldalak, árokpartok és füves térségek égetése veszélyezteti.
Európa és Ázsia jelentõs részén, továbbá Észak-Afrikában költ. Hazánkban a legelterjedtebb madárfajok egyike, az erdõségek és a vízi élõhelyek kivételével úgyszólván mindenütt elõfordul.
Legelõkön, szárazabb réteken, kultúrterületeken egyaránt megtelepszik. Igen gyakori a Hortobágyon és más szolonyec szikes területeken, ahol a domináló ürmös sziki csenkesz társulásban a bíbiccel együtt a legjellemzõbb költõ faj. A rétek kiszáradása után, késõbbi költését gyakran a félmagas növényzetben, nemegyszer esetkáka között találjuk.
Elsõ fészkelése április elején vagy közepén kezdõdik. Júniusban másodszor is költ. Igen ritkán évi három költés is elõfordul. Júliusban általában véget ér a fészkelés és a fiókák felnevelése.
A költõhely növényzetének, mikrodomborzatának megfelelõen alakítja ki fészkét: természetes kis gödröcskékben, nagyobb talajrepedésekben, állatnyomokban, rögök között, keréknyom külsõ oldalán vagy a nyom belsejében, trágyadombok mellett vagy félig alájuk építve. A fészek gödrét kikaparja, majd növényi szárakkal, apró fûvel, esetleg zuzmóval béleli. Az elsõ költéskor 4-5 tojást rak, a 6-os fészekalj igen ritka. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülõ etet. A fiókák 9-10 napos korban hagyják el a fészket, de csak háromhetes korukban tudnak tökéletesen repülni.
Igen változatos fészkelõhelyének megfelelõen, tápláléka is sokféle rovarból, rovarlárvából áll. A szikeseken nyár elején többnyire az apróbb szipolyfajok, nyár végén pedig a kisebb sáskák alkotják táplálékának túlnyomó részét. A fiókáknak hordott élelem fõleg hernyókból áll.
A mindenhol gyakorinak számító madár állományának felmérése vagy megközelítõ becslése csak az éneklõ, revírtartó hímek számlálásával lehetséges.
Nagyon korán, általában február elsõ felében vagy a közepén megjön. Õsszel szeptember táján kezdenek csapatokba verõdni, és többségük november elején vonul el. Enyhe teleken (pl. 1970-1971-ben) néha még kisebb áttelelõ csoportok is akadnak. Laza csapatokban vonul, ezek létszáma akár 150-200 példány is lehet. Feltûnõ jelenség, hogy a vonuló pacsirtákhoz más énekesmadár-fajok is gyakran csatlakoznak. Legtöbbször réti pityer, néha rozsdástorkú pityer, a szikeseken pedig a sarkantyús sármány szegõdik a táplálkozó, fel-felröppenõ mezeipacsirtákhoz.A magyarországi állomány Dél-Európában telel.
A természetes élõhelyeken (szikes puszták, rétek) a fészkelõket a nagy nyári zivatarok okozta elöntéseken kívül alig fenyegeti veszély. A kultúrterületeken költõ párok fészekaljait a korai érésû növények júniusi aratása teheti tönkre. Állománya az említett problémák ellenére sincs nálunk nagyobb veszélyben. Sokkal fenyegetõbb a Dél-Európában igen elterjedt madárhálós befogás, amely napjainkban is nagy pusztítást okoz.
A Haris (Crex crex) a nedves rétek titokzatos, fokozottan védett madara (természetvédelmi értéke: 250 000 Ft.-), melyet gyakorlott madarászszem is csak nagyon kiváltságosan tekinthet meg. Előszeretettel bujkál a főcsomók és magas növényzet között, csak ritkán kap szárnyra. Recsegő hangja árulja el jelenlétét, melyet nászidőszakban a hím hallat (május-júniusban este 11 órától hajnali 4 óráig a legintenzívebben, de néha nappal és szól!). Április végén érkezik vissza telelőterületéről. A haris tömzsi kis madár, színezete sárgásbarna, a hátoldalán fekete mintázattal. Repülés közben feltűnő rőtbarna szárnya alapján jól megkülönböztethető. Méretben alig nagyobb mintegy rigó. E madár élőhelyigénye jól meghatározható. Kedveli a fajgazdag, természetközeli kaszálókat, réteket, amelyek gazdag rovar táplálékot kínálnak számára. Érzékeny a megfelelő növény-struktúrára és takarásra. Elsősorban a 30-50 cm magasságú nem túl sűrű növényzetet részesíti előnyben.
Nem mintha egy Magyar Nagylexikon volnánk már, mindenesetre csináltam egy kis áttekintést az eddigi írásokból, hogy könnyebb legyen keresni -- és új állatokat, növényeket választani. :-) Ha valahol már érvénytelen nevet láttok, feltétlenül sikítsatok. Én is átnézem újra, de még nem töltődött be az agyi programom.
Keleti vándorsáska (Locusta migratoria) – 33. hozzászólás
Ez hasznos, igaz, a számokat nem mindenhol tudtam párosítani a nem számozott képaláírással (vagy teljesen félreértettem az egészet :-). Mindenesetre kis munkával ez is megoldható, s lesz egy jó alap a határozáshoz. (Bár nyilván nem fedik teljesen egymást a hazai fajlistákkal, de a többlet ismerettől még senki se változott hernyóvá.)
Jó messzire kell sajna utaznunk, de ha útra kélsz, szólj, darabolt formában elférek bármilyen bőröndben. Szóval a sarlós fütyülőlúd Ausztrália északi és keleti részein honos, s részben vonulók.
Épp madarakról olvasgatok, közéjük került a sarlós fütyülőlúd (Dendrocygna eytoni). Gondoltam, felteszek pár képet, szerintem nagyon szépek a narancsos, fekete kontúros dísztollaik. Eltérően a többi rokonuktól, náluk a hímek és a nőstények is egyformán díszítettek.
Sajnos nem találtam meg a neten, milyen a hangjuk, de ahogy olvasom, az a fajta, amelyet akkor érdemes elindítani, ha az ember már nagyon unja a vendégeit.
A vándoralbatrosz a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) közé tartozik. A viharmadarak többnyire a déli félgömbön élnek, szárazföldre jóformán csak költési időszakban lépnek. A gyomrukban olajszerű váladékot képeznek, amely orrcsövek segítségével jut a csőrre, innen kenik a tollukra, vízhatlanná téve azt. Az említett orrcsövön át támadójukra elrettentésül olajat képesek fecskendezni (kevésbé az UV-sugárzás elleni védekezésként ;-). 
Ha sikeres volt a nász, a tojó hamarosan lerakja egyetlen tojását. A költés ideje alatt meg-megismétlik a nász egyes elemeit (albatroszkutatónak lenni bizony jó lehet ;-). 85 napig kotlanak, a tojó és párja felváltva melengetik a leendő utódot rejtő tojást. Olykor 1500 km-t is repülnek a táplálékért, ezalatt a társ csak kotlik-kotlik, olykor heteken át gubbasztva a fészekben. Műholdas megfigyelésekből derült ki, hogy egy nap 800 km-t is megtehetnek. 
A vándoralbatrosz szárnyméreteiből már sejthető, hogy nem fognak kolibrimódra csapkodni (amúgy 8–12 kg-ot nyomnak átlagosan). Ilyen paraméterek mellett az egyik lehetőséget a magas szirtről való mélybe vetés jelenti. Mások kifutópályát hagynak a kolóniájukban, amely a telepeik szélén vagy közepén fut végig. A kifutót az uralkodó széliránnyal párhuzamosan „helyezik” el. A kezdeténél nekifutnak, szaladnak-szaladnak (elég látványos, ahogy a súlyosabb egyedek trappolnak, közben pedig próbálnak minél gyorsabban csapkodni a szárnyaikkal), végül a levegőbe emelkednek. 
Citromsármány (Emberiza citrinella)
