Ehhez még venned kell egy dokkolót, amivel átküldheted az adatokat a számítógépedre. Az RS800, de lehet, hogy már az RS400 is infravörös porton nyomja át az adatot. De csak egyszer olvastam el a specifikációt. Az RS300CX-hez tuti, hogy kellett.
Hoppp... Ez elgondolkodtató. Eddig úgy véltem, hogy ilyen szignifikáns eltérés nem nagyon lehet(ne). Megnéztem mit ír erre az Endomondó supportja: "In general, distance tracked by GPS should only vary with 0-2% if there is a good satellite signal."
Elképzelhető, hogy jelet vesztett a ketyere, az okozhat vélhetően ilyen problémát. Mindenesetre piszkálja tekervényeimet a dolog, meg fogok próbálni mérni egy-két kalibrált pályán futásokat. A footpod-alapú mérést többször ellenőriztem futópályán, ott tényleg működik a dolog (bár az is nyilvánvaló, hogy +-30 mp/km sebességváltozás már érdemben változtathat a lépéshosszon, ami a footpodos mérést nehezíti. Terepen (különösen nagyon rázós helyen) még nagyobb eltérés adódhat a mérésben.
Az eltelt két hónapban egyszer fordult elő, hogy egyszerűen leállt a mérés (futás közben), újra kellett indítani az órát, az segített csak.
Lassan formálodik bennem az elképzelés. Persze a hangsúly a lassanon van. :-)
Nem a track a lényeg, hanem hogy tudjam a megtett távot menet közben. Tulajdonképpen jelezzen minden megtett métert. Plusz pulzusmérés. Ez alapján újraértékelem értékes hozzászólásaitokat. Amiért köszi!
A Decas footpodos óráról jó lenne egy ponosabb mérés, mert pl az én Endomondo + Motorola Defy+ kombóm nagyon megbízhatatlanul mér. Városon belül egész pontos, de a Balboát 15 km-nek mérte.
Az új 3-as Polárt majd jól megnézem, kösz Zoli a tippet!
Csütörtökön megérkezett az inov-8 roclite-315 cipőm. :) Azt nem értem, miért nevezik narancsnak a színét, inkább barna, ill. a belseje téglavörös... De nem ez a lényeg.
Nekem nagyon kényelmes, bár ha próbálhattam volna, lehet, h egy fél számmal kisebbet vettem volna.
Ma sikerült először futnom benne, nagyon jónak tűnik a talajfogása, remélem, hosszú távon is beválik! A felsőrésze tényleg jó strapabírónak tűnik. (A talpa is, legalábbis nem tartom valószínűnek, h ebbe is úgy beleálljanak akáctüskék vagy kavicsok, mint szegény utcai cipőm talpába... )
Kb 2 hónapja használok egy Deca sajátmárkás, footpod-os órát (Kalenji CW500), 29.9 eFt volt. A szenzor hozzá pontosan a Nike szenzor méretének felel meg, így Nike cipőkbe tökéletesen passzol (én pont abban futok), de van hozzá egy kultúrált kis tartó, amivel cipófűzőre könnyen rögzíthető . Bár nincsen tapasztalatom komolyabb órákkal, de ezzel egészen elégedett vagyok. Amit megfigyeltem - bár ez nyilván nem típusspecifikus tulajdonság - : a pályán kalibrált footpod a szokásos tempómnál, sík terepen 1%-on belüli pontossággal mér, de most elkezdtem terepen is nézegetni és azt találtam, hogy az átlagos lépéshosszam ott valamivel kisebb, így a valósnál kicsit több távot mér (kb +3%-ot mértem, Endomondóval összevetve).
(Azt hiszem, hogy amennyivel rövidebbeket lépek felfelé futva, annyival nem lépek hosszabbakat lefelé, mint síkon - bár ez nyilván nagyon egyéni lehet, magamnak ezt a magyarázatot találtam ki :) ).
Ja. Minden ilyen anyagi dolognak az az előnye, ami a hátránya is egyben: ami örömet okoz az elején a figyelgetése magadon és így motiválódva kissé előbbre is visz. Utána hirtelen ejt el és unod meg -felfedezve, hogy mégis a körülötted lévő természetre figyelj oda. Nyugat-európai fiatalok közt mozogva is ezt szűröd le: Egy idő után minden plusz"fos" felesleges nyűgnek tűnik, mikor már tudatában vagy hogy birtokoltad egyszer. Aztán csak a barátokra, meg a szaktársakra tudsz jobban figyelni megint -magadat belehelyezve az erdő csendjébe. Madárcsicsergés. Kakukkdallam. Bravozások, amiket meghallhatsz így (igaz csak ritkán, annál nagyobb értékkel) én legutóbb itt: http://www.panoramio.com/photo_explorer#view=photo&position=53&with_photo_id=7872802&order=date_desc&user=1396443
Egyrészt már ott van az RCX3, igaz 92 ropiért (ami nekem sehogy nem 280 Eur) és az RCX5 is 100-ért, mindkettő G5-tel csomagolva. DE!
Egész normális saját márkás órát láttam footpod-al 25-35 között (van 2 tipus a legfelső sorban) és bár a GPS-es variáció tényleg elég krumpli méretű, de megvan 45-ből.
2 hettel a t100 elott… hm. Nem lesz ez igy a legjobb, mar tudtam a nevezeskor is, de az idopontok adottak vagjunk bele. Mindig csak egy-egy lepest elore, ha lehet egyet se hatra. Volt egy 2 hetes megfazas, egyeb serules nem hatraltatott es a egy hettel a verseny elott felavattam az uj cipoket is egy 2+4 oras hosszabb futassal. Rendben leszek. Igy indultam neki, mashogy nem lehet.
Ha gaz van meg mindig elkerhetem valakitol az okostelefont a hegyekben, hogy lemondjam vasarnap este a t100-at vagy modositsam 50-re.
Nem olcso felvonatozni Glasgow-ba, de kenyelmes es 4 es fel ora alatt fent van az emberfia Londonbol, ami nem rossz, mert autoval inkabb 6 es fel. A kanyarokban kapaszkodni kell, mert billeg a Pendolino, mint egy hullamvasut, de legalabb latni utkozben a Lake District fell-jeit.
Satrazas a Bankell farmon 6 fontert Milngavie-ban. Csak az egyszeruseg kedveert.
Itt indul a hiros West Highland Way es versenyunk rajtja is ez. Glasgow kulvarosa, nyoma sincs a Munro-knak es a Felfoldnek egyelore.
A verseny elotti ejjel szakad az eso, kopog a satorponyva. Bizok a helyi Aigner Szilardokban, hiszen napsutest josoltak egesz szombatra. Pesto-s teszta, baracklekvarral turbozott rizskok es egy doboz serital utan nyugovora terek.
Reggel a satorcsomagolasnal mar megvan az izgalom, bosszant, hogy nem vagyok ehes.Alig eszek valamit, de kis kuzdes utan magamba gyurok a fenti menubol par falatot. Forro zuhany (farmon!) utan keszen allok a megmerettetesre. Fuvart is szerzek hirtelen a rajtba igy fel ora hatizsakos baktatas helyett, par perc alatt a csomagleadasnal toporgunk.
Sut a Nap, leadom a hatizsakomat es 2 csomagot elorekuldok 44 es 66 kilihez. 4 helyre lehetne, de nem latom ertelmet, ovtaskaban is viszek csokit, szolocukrot es 1 kulacs iso-t. 3-3 dolgot rakok a csomagokba: iso-csoki-sos 44-re es kola-szendvics-narancs 66-ra. Erzem, hogy ez is sok talan.
Csip a csuklora, 5 ellenorzo pont az utvonalon: Drymen 24k, Balmaha 32k, Rowardennan 44k, Inversnaid 55k, Beinglas 66k majd a cel Tyndrum 85k. Ez a WHW, deli szakasza.
A Montane utan iden a Hoka szponzoralja versenyt, nehany futot is kuldtek Emma Rocca es Ludovic Pommeret neve meg nekem is ismerosen cseng. De semmi felhajtas nincs, meg egy arva molinot sem latni a rajtban.
Kb. 450 egyeni indulo a holgyek 6-kor elrajtolnak a zimankoban, 7-kor a veteran kategoria, 8-kor a mezony nagyresze, 9 kor a valtok. 8 orara rovidnadragosra melegedig az ido ez nem baj! Nem kell forrossagra gondolni, de eppen 9-10 fok fole kuszik a higanyszal. Mint kesobb kiderul, mazlink volt, mert kisse delebbre a Yorkshire Dales-en rendezett 50-ik Fellsman-t toroltek feluton a rossz ido miatt miutan Jezz Brag megnyerte. Pedig a brit nem olyan fajta, aki ossze rezzen egy kis szeltol, esotol.
Skociaban tehat sut a Nap, a szervezok kb. 8 masodperces eligazitast tartanak, miszerint a Highland Fling-nek 1 szabalya van: aki feladja a versenyt jelezze a szervezoknek, hogy ne kelljen keresgelni, egyebkent pedig elvezzetek a futast! Hajra! Szivemnek kedves ez az egyszeruseg. Elinditom az oramat, majd pedig jelez, hogy nem csereltem elemet igy nem farasztom le jobban a stopperrel. Marad a vekker verzio es a tiz ujjammal raszamolom az orakat.Kb. 10-et tervezek kint tolteni, mondtam otthon este 6 korul jelentkezem.
A rajt utan kierve a zold ovezetbe egy rovid kisdolog utan rogton elfut mellettem a teljes mezony, igy lassan utanuk eredek. Ez nem zavar, hosszu meg a nap, lesz meg ido domboritani.
Szep a taj. Sokat figyelek verseny elejen kifele. Mindenki csacsog, lesz itt meg csond kesobb.
Zoldello ligetben kocogunk el a varosbol egy patak mellett, jobbra whisky-t parolnak. A tavolban latni, hogy bizony a kornyezo hegycsucsokon havazott az ejjel. Tartottam attol, hogy unalmas lesz ez a szakasz, hiszen 20kilinel van csak az elso maszas Conic Hill-re. Valtozatos es szep volt a terep eleje is. Igazi jo kis bemelegites az elso szakasz Drymen-ig.(1:50)
A cipom ramijeszt 10 kilinel a varras elkezdi kidorzsolni a bal labfejemet. Na mondom ennek annyi, a labujjaim lepotyognak delutanra. Aztan felidezem az ultrafuto mantrajat, miszerint ez az utazas nem szol masrol, mint az aprobb felmerulo problemak megfelelo kezeleserol. Megallok tehat, levetem a cipot, beleturok, elsimitgatom a varrast, szolok a csukakhoz nehany biztato szot, aztan megint utanaeredek a mezonynek.
Messze meg a nap vege, lesz ido domboritani.
Megjon Conic Hill, kis maszas, de nem tunik veszesnek. Annal szebb a kilatas a tul oldalon Loch Lomond-ra az apro szigetekre es a tavat korulolelo hegyekre.
Visz a lendulet, frissek vagyunk meg. A masodik ep. 32kili Balmaha lent a tonal. Ide mar lehetett volna csomagot kuldeni en nem kuldtem.
Kb. masfel kobmeter futok altal otthagyott energiaszelet, kola, cliff bar anyamkinja-bol lehet valasztani. Szoval habzsi dozsi. Iszok nehany korty kolat biztos ami biztos, meg a cliff bar-ra kacsintgatok, de nincs ra szuksegem igazabol. Otthagyom es tovabballok.
Kezdem lassacskan dolgozni felfele magamat. Nem sietek sehova, de azert futoverseny ez vagy mifene. A cipellom hallgat a jo szora es nem dorzsoli tovabb a labamat, ezt a szerepet atveszi a rovidnadrag, amely elkezd falatozni a combombol.
Ilyen mufaj ez, valami mindig van amivel foglalkozni kell. Lassan eljon Rowardennan (44k:4:39) ahol frissitek az ismeros zacskombol. Nem nagyon kell belole semmi csak az iso.
Loch Lomond mellett igazi hullamvasut a terep. Eloszor elvezetes aztan egyre technikasabb, sziklas, koves, gyokerek, fel, le itt ott futhatatlan es soha nem akar eljonni a to vege. Ha jol remlik valami 34kili ez a szakasz a to menten a fentiekhez hasonlo terepen. Minden tiszteletem es szeretetem is a technikas keskeny osvenyeket, de 50kilivel a labadban? Odafigyelek probalok ritmust talalni az egeszben.
Minden masfel meteres futhato szakaszt meg kell futni, mondogatom magamnak, mert igy nem haladunk. Itt mar kialakulnak a kozepmezonyben az eroviszonyok. Kerulgetjuk egymast 3-4 kollegaval. Egyik korabban er be az EP-re masik korabban megy el, utol- utol erjuk egymast, volt akivel 20kilit is egyutt futok. Tervezgetek,ha be nem halok, melyik mokany arcot vadaszom le a vegeig, meregetjuk egymast, ki mennyire farad, ki mennyit idozik az ep-n. Koze nincs az elmezony adaz csatajahoz, de megis ebredezik a versenyszellem. 55-60 kilinel mar szamomra ismeretlen terulteten vagyok.
Ezert folyamatosan figyelem magamat. Labfej rendben, boka rendben, terd rendben, combok, vadli rendben, energiaszint rendben, futok? Futok! Megfussam ezt az emelkedot? Menne, de inkabb csak 2 szakaszban futom meg. Szep a taj meg mindig? A hatamat suti a Nap? Kelet fele megyek? A nem lehet, folyamatosan eszaknak kell haladni. Kanyarodik az osveny fel a huvos fenyvesbe, seta, seta elottem en futok es futok. Nem eroltetem igy is haladok.
Talan az egyeduli hibat az utolso EP-n (Beinglas 66k: 7:45) kovetem el. Itt 5 percet adok magamnak es megeszek mindent a zacskobol. Nem is birok elindulni csak 7 perc utan, akkor is gyalogolva. Lassan ulepedik a dolog es beindul ismet a gepezet.
Nincs nagy halal, minden kontroll alatt van, elvezem amit csinalok. 40-ig folyamatosan figyeltem a tajat, 60-ig befele figyelek intenziven a maradek 25-ot kilit atelem minden porcikammal. Elesek a zorejek, laposak a fenyek erzekenyebben reagalok a szelre es huvosodo idore, de nincs behalas. Haladok, gyujtom be a sporikat. Oldalra pillantok, szikar arc, veteran, korabban rajtolt, nem jo, nem az en mezonyomben indult. Hirtelen feltunik mogottem valaki gyors tempoban aaa valtoban indult, buzditom, megtapsolom. Ez igy megy meg sokaig, de elvezem minden percet. Felsegitek valakit, akik pont elottem bukik orra egy helyen mar tobben is allnak az ut szelen, kozel lehet a cel. Nem lesz meg mar 10oran belul, de nem banom. Okosan futottam. Utaztam egesz delutan a taj resze voltam.
Skot dudaszo hangjat hozza a szello,nagyon csaladi a hangulat a celban. Mindenfele alldogalnak a nepek, futok a celkapun belul, csekkolok, leveszik a kezemrol a csippet, kinyitnak egy uveg sort nekem, sut a Nap laposan. Gratulalunk egymasnak par kollegaval, valtunk nehany szot amig elfogy a serital es elkezd razni a hideg.
Minden ruhat magamra szedek ugy szutykosan. Sokaig tart felallitani a satrat, nagyon sokaig, aztan idotlen idokig fekszek mozdulatlanul benne, probalok kajat legyurni magamba es hallom ahogy udvozlik az erkezo futokat nagy larmaval. Tudom vissza kell mennem nekem is tapsolni, de vegem van. Csak fel ora mulva sikerul, de megeri.Jo erzes gratulalni a nepeknek. A celkapuban diszkreten megbujva az amerikai mellett felfedezem a mi zaszlonkat. Ma ez csak az enyem :) Reggel talalok egy kullancsot is vendegkent magamon, de nagyobb meglepetes er, amikor Highland Fling cimkevel diszitett ajandek pezsgo borrol kiderul, hogy Torley. Biztos ez volt a legolcsobb szol ujdonsult ausztral favago cimboram, aki fel oraval jobbat ment, mint en, de az esti Ceilidh-en majd zaras elott Paddy’s barjaban fej fej mellett oltjuk szomjunkat es dontetlenre hozzuk ki a folyadekpotlast. Egyesek tancra perdulnek Hoka-ban, masokat unnepelnek. Reggelre megfagy a satorponyva, de ismet napsutesre ebredunk. Elmenyraktarozas, regeneralodas, csupa jo erzesek.
Már a keddi túrán is voltak arrafelé hiányzó jelzések, a fák alatt a levágott jelzés maradványokkal, vagyis viszonylag frissek (pár hetesek) lehettek. Szerintem nem a baltással találkoztál.
No most jól elkezdtetek lebeszélni a gps-es megoldásról. Viszont az Rs800cx S3-mal is ugyanannyiba kerül, mint G5-tel. Nincs valami olcsóbb, de kulturált megoldás?
Valahol a Nyéki-hegy közepe táján visszafelé az egyik derékszögű jobbkanyar előtt láttam, hogy újra hiányoznak a jelzések, holott most lettek újrafestve. Aztán ahogy a kanyarból kijöttem a fejlámpa fényében egyszercsak megláttam egy ülő, doháyzó alakot az út szélén, mellett a már máskor is látott műanyag táskák. Igyekeztem belenézni a szatyrokba, hogy látom-e a kilógó fejszenyelet, de nem láttam. Megállni meg nem akartam, mert mit mondok a figurának? Hogy csak ellenőrizném, van-e nála fejsze? Szóval maradt a kétely és a gyanú. ha nem Balboát futok, biztosan megállok 100 méter múlva és visszaosonok kilesni, mit csinál az erdő közepén a sötétben. A fickó egyébként olyan 35 év körüli, tüsire nyírt, de ritkás világosabb színű hajú, oyaln 180 magas ember volt, teljesen normális - intelligens - kinézéssel. Illedelmesen köszönt, mikor elfutottam mellette. Csak az a szatyor, meg a körülmények!
Mindenesetre jó lenne elcsípni akció közben, mielőtt újra legyalulja a fél erdőt. Ha nem tévedtem, és újra akcióba lendült, a S- környékén most el lehetne csípni. És akkor végre meg lehetne kérdezni tőle, hogy mi a gyík miatt csinálja ezt a vandál jelzés- és erdőirtást?
Mivel a SZESZ mostanában sajna kiesős lett számomra (de nem adtam még fel! :) és a T50 miatt kellenek a szintes futások, tegnap estére próbáltam egy CSESZt szervezni a FB-on. Végül indulás előtt 10 perccel jelentkezett be lrp polgártárs, hogy találkozunk a Virágos-nyeregnél. Viszont én addigra felkészülve az egyedül futásra fejembe vettem, hogy futok egy Balboa-kört. Ki kell már próbálnom, milyen az. Napközben jól átrágtam magam az útvonalon, nem tűnt bonyolultnak, és segítségnek meg volt nálam mobil tuhus térképpel, gps-szel.
Fél 7-kor leléptem melóból, 7-kor pedig nekiindultam az útnak a Fenyőgyöngyétől. Mindent megfutósra terveztem, de behalás nélkül, azaz nem volt szabad elsavasodnom. Nem volt igazán időtervem, bár néztem, ki mennyi alatt futotta meg a tesztkört, és sejtettem, 2 óra alatt meg tudom csinálni, de most nem ez volt a cél. Olyan 2:15-re gondoltam, hogy meglesz.
Az aszfaltos úton és fel a gerincen még nem voltam bemelegedve, éreztem, hogy nehezülnek el a lábaim. Vissza is vettem a tempóból. A Virágos-nyeregnél ott volt Lajos (lrp), akinek gyorsan mondtam, mit vettem a fejembe, de nem ellenkezett, csatlakozott hozzám. Együtt mentünk Hűvösvölgy utánig. Kicsit visszafogtam magam, de ez csak jó volt, megadtam a testemnek az időt e felpörgésre. Hüvi után aztán mondta Lajos, hogy menjek, ez neki most túl erős.
Amikor a P-ra értem, már láttam, hogy jobb lesz az időm, mint 2:15, sőt befészkelte magát a fejembe a kérdés, 1 óra alatt meglesz-e a fele. Ekkor toltam egy fél gélt, rá az egyik patron ice teat (csak azt kaptam odafelé menet a kisboltban), és nekimentem a szerpentinnek. Végül láttam, hogy nem lesz meg, de így is 1:02:40-nél értem el a kilátó hátsó pontját - azaz a féltávot. Innen már megvolt a cél, megcsinálni 2 óra alatt. Erre volt esély, mert visszafelé 200 m-rel kevesebb a szintemelkedés. Viszont elkezdett szépen sötétedni, mert közben 8 óra lett. De még nem kellett a fejlámpa, láttam az utat a szürkület ellenére. A Szép Juhásznét 9 percen belül értem el, felfelé ugye 15 volt. Utána ráálltam a S--ra, de a fejlámpa már kellett. Jobbnak láttam kézben vinni, mert ha laposabban világítottam meg az utat, jobban látszottak a kis bukkanók, amiken szépeket lehetett volna hasalni. felfelé hasaltam is egyet. Jó kis meredekek voltak visszafelé is, felfelé nagykarlendítés, előredőlés, lefelé meg gravitáció, de igyekezve nem szétcsapni az ízületeimet. Hűvösvölgy körül betoltam a gél másik felét a másik patron ice teavel. Itt már rendesen sötét volt. Egyszer el is kavarodtam, és többször meg kellett állnom tájékozódni. A kis nyavalyás fekete rigók meg állandóan a frászt hozták rám, mert állandóan vaddisznókat vizionáltam a motoszkálásuk miatt. A S- most lett újrafestve, de már egy helyen megint le volt faragva. És lehet, hogy ismét belefutottam a jelzésgyilkosba, aki ott cigarettázott az erdő közepén a Virágos-nyereg előtt. Köszöntünk is egymásnak. (Erről másik poszt lesz.) Nem álltam meg ellenőrizni a pacákot, mert elkezdett szorítani az idő. Innen már rátapostam a gázpedálra. hamarosan V-nyereg, K-, és némi gps ellenőrzés után megtaláltam a jelzetlen földutat éles balkanyarral. Volt még vagy 4-5 percem. Felrobogtam a gerincre, majd lefelé már csak arra ügyeltem, hogy ne törjem össze magam a trappolás közben. Aztán kiértem az aszfaltra, és maradt kb 2 percem. Innen olyan 3:45 - 4 perc közötti tempóban száguldottam be a rajt-célba, 1:59:42-nél stoppolva az órát. Ippeg! :) Maradt még valamennyi bennem, lesz ez még 1:55-ön belül. És a táv 2. felének pörgetése ellenére nem szakadtam össze a végére, még simán ment volna egy tizes - persze szordinóban. Most persze van némi izomlázam, meg a csípőizületeimet is érzem. De holnap megyünk a Bükkbe egy edzésre és már várom! Jó lesz újra nekimenni a hegyeknek!
tavalyi mafate-nél ez az oldalsó, boka alatti rész bőrből volt, az ideieknél szivacsos és a többi modellnél is, tehát nem fog nyomni, én sem vágtam ki.