@ bagheera.panther: Hány éves vagy? És melyik városban vagy kollégista, ha nem indiszkrét a kérdésem?
***
Egyébként egyetértek veled, valóban legendába illőek lion90 élményei, bár azért nekem is volt a koliban még anno néhány élményem. Én ugyanis szeretek kísérletezgetni, orvosi szempontok alapján is vizsgálgatni másokat valódi műszerekkel természetesen, persze van úgy hogy "játszásiból" -- ha azt a partner is úgy akarja, de van úgy, hogy komolyan mert a szakmám végülis masszőr, és azért van úgy, hogy nem kapásból "parancsolom" fel a pácienst a masszőrasztalra, hanem előtte megvizsgálok rajta pár dolgot. Ha kéri, akkor akár mehet egy tetőtől-talpig is. Én elmondom, hogy mit vizsgálok, ő meg vagy beleegyezik, vagy nem. Ilyenkor van úgy, hogy a nemi szerveket is beleveszem. De a rám bízott bizalommal eddig törekedtem soha vissza nem élni, ha a páciens nem kérte a vizsgálatot, nem erőltettem rá. Sokaknak viszont pont ez volt egy olyan lehetőség, hogy megnézessék magukat valakivel, aki nem orvos, de ért hozzá, ezért is mentek ill. mennek be annyian a vizsgálatba. Aztán ha vmi gyanú van, akkor már ő is tudja, miért és mivel kell a szakrendelésre menni, és hogy nem kell már félnie, "azt ott" már vizsgálta valaki, ha pl. urológushoz küldtem az illetőt, mert hát volt azért olyan is, akinél varicokelét sikerült kiszűrnöm csak mert ő egészen eddig azt sem tudta, hogy a heréket és a mellkast a férfiaknak egyaránt heti rendszerességgel önvizsgálni kell. :-o
Kb. 2 évig tanultam Debrecenben kollégistaként, ott volt egy srác, nevezzük "Lütyő"nek, 15-16 éves lehetett akkor, én se sokkal több. Szegényke alapból kedves, de kissé butuska, naiv srác volt, akit lepasszoltak a szülei 3 éves korában egy nevelőotthonba, ahol nem volt valami jó sora, és igaz, később nevelőszülőkhöz került, de akkor is úgy viselkedett, mint egy 9-10éves. Sokan csak röhögtek rajta, ő meg nem tehetett róla, hogy érzékeny kölyök volt. Vékony, de alacsony testalkatú, arcában volt némi "Somló Tamás"-féle vonás. Szegényke eléggé ápolatlan is volt helyenként, ez abban nyilvánult meg, hogy amikor este a kollégiumi nevelőnőnk teát főzött nekünk valódi gyümölcsből, és ő bejött, akkor a lábszaga miatt mindenki hanyatt-homlok, de menekült kifelé, annyira elviselhetetlen volt. És senki nem mondta meg neki érthető emberi nyelven, hogy mi vele a baj, max ráordított. Megsajnáltam ezt a srácot, és elkezdtem felkarolni.
Többször volt úgy, hogy csak úgy leszólítottam beszélgetni, együtt jártunk kondizni, segítettem neki a tanulásban, ha úgy tetszett pl. korrepetáltam angolból. Segítettem őt mentálisan felzárkóztatni a saját korához, mint mondjuk a bátyja. Innentől kezdve már többször is előfordult, hogy elmondott nekem dolgokat, és bizalommal fordult hozzám. Kezdtem őt lassan, de egyre biztosabban megérteni.
Egyszer úgy kb. 1,5 hónappal később fürdés közben rákérdeztem nála a dolgokra, hogy tisztában van-e azzal, miért gúnyolták a többiek!? Ő nem értette. De közben több helyen is vakarózott szegény. Elmondtam neki, hogy van egy nagyon erős lábszaga, amiről ő azt gondolta, hogy természetes. Na most a talpa az elképesztően piros volt,... és amikor közelebbről is megnéztem, láttam, hogy a zacsija is piros. Ekkor kérdeztem rá nála az orvosra, de ő ugye nem volt még korábban orvosnál saját állítása szerint, ellenben megkérdezett, hogy nem vizsgálnám-e ÉN meg!? (Akkor még nem voltam masszőr, de az érdeklődés már megvolt a téma iránt.)
Így kezdődtek a koleszbéli vizsgálgatásos kalandjaim.
Akkor már voltak valódi orvosi műszereim, mivel gyerekkorom óta szorgosan gyüjtögettem is őket. Volt egy "orvosi táskám" benne csak a legszükségesebb orvosi műszereim: ... Fonendoszkóp, vérnyomásmérő, nyelvlapoc, lázmérő, pupillalámpa, meg vmi reflexkalapácsszerűség is, ill. saját készítésű "fütyimérce".
Rákövetkező hét kedd késő este. (Ez valamikor január közepe-vége felé lehetett...) A fiatalabbaknak a villanykapcsolás 22h nekünk 18+ éveseknek 23h volt. Én az éjszakai nevelőnőnktől elkértem a TV-szoba kulcsát (ami nappal tanterem), mondván vmit megnéznék késő este. (Megengedett volt a TV-szoba éjszakai használata pl. tanulás vagy tévézés céljából.) Ott rendeztem be alkalmi vizsgálómat, miután már mindenki lefeküdt és a mellettünk lévő fiú WC-ben is nyugi volt. A függönyt elhúztam a teremben a tanári asztalt leterítettük a lepedőjével, a TV-t halkra állítottam, az eszközeimet gondosan előkészítettem. Voltak még ott kenőcsök, csipeszek, Betadine, Tetran kenőcs és langyos víz ill. azzal teli fecskendő és 100-as PéZsé, vmint fültisztító pálcika.
Lütyő a megbeszéltek szerint kb. 23:25 felé érkezett közvetlenül fürdés után kék színű hosszúujjú pizsamában. Beengedtem, én ekkor már teljesen készen álltam a vizsgálatára. Nemigen volt feszült, talán csak egy kicsit, de némi halk, suttogó beszélgetéssel, és némi felvilágosítással a vizsgálatáról azt is sikerült elkergetni. Levette a pizsamafelsőjét, és nekiláttam. ...
(Ha van itt olyan, akit érdekel a folytatás... később folytathatom... :) )
Ezen csodálkozok most. Ugyanis ezek a merész és nem mindennapi történetek nem egy visszahúzódó, félénk srác benyomását keltik bennem. Mivel én is kollégiumban lakom, ezért kíváncsi vagyok ezekre a legendába illő postokra, mert eddig azt hittem, hogy ilyesmik csak a filmekben történnek meg. Sajnos nekem ilyen élményem még nem volt, mert nagyon gátlásos vagyok.
@ bagheera.panther: Az MSN-t már én is felajánlottam lion90-nek, de ő nem kívánt élni vele, pedig töknormális a srác, csak ro6ul félénk... És sajna, a kommunikáció néhány levélváltás miatt elfulladt, mert nem reagál arra, amit írsz neki, pedig egy kis merészséggel csodákra lenne képes ő is, ahogy azt a történeteivel is bizonyítja... :-o
@ lion90: Igen, pontosan el tudom képzelni, milyen az, ha szeretnél vmit, de félsz, nehogy kiderüljön nyilvánosan, mert akkor... De tudod te is, és a legutolsó, kicsit sietősre fogott, enyhén feszült hangulatban elmesélt történeted is erről árulkodik: AKI MER, AZ NYER! Mert te összeszedted magad, ezáltal megvalósítottál valamit, amit szerettél volna, de korábban mondjuk addig nem merted, mert féltél hogy... .
Amúgy sztem meg minél inkább titkolsz valamit, annál nagyobbat robban, ha kiderül, és te lelkileg meg majd annál jobban sérülsz, amikor az bekövetkezik. A szobatársaid és még a koleszodból néhányan meg sztem sokkal inkább sejthetik azt, hogy te valójában a meleg/biszex vagy, de ha te ott egy normális, közkedvelt srác vagy, s engedted némiképp megismerteni, ill. sikerült elfogadtatnod magad az egyetemen is, nem hinném, hogy emiatt kiközösítenének.
Biszexek és melegek MINDENHOL vannak, voltak és lesznek is.
Nemrég megszerzett főállásomban egy teljesen új, ismeretlen közegbe, közösségbe csöppentem. Ott többen vannak, akik nyíltan melegek, akár párban is felvállalják ezt, a társaság mégis szereti őket, haverkodnak velük, teljesen elfogadták őket, és a főnököket sem zavarja. Nem éri őket hátrányos megkülönböztetés, amiatt, hogy felvállalták önmagukat (nemi beállítottságaikkal együtt) a nyilvánosság előtt. Egyikőjük nem nyíltan ugyan, de elkezdte sejteni azt, hogy én is "mi" vagyok, nem lett belőle semmi. Mert ahhoz meg, hogy bármelyikünk is "milyen", senkinek semmi köze. Én is szorongtam kissé, hogy vajon mit és hogyan fognak fel, mert ezt megelőzően volt egy 3 hónapos felkészítő tanfolyam, ott pedig volt pár fazon, akik "riválist" láttak bennem személyiségileg, emiatt elkezdtek áskálódni ellenem. Ők mindent megpróbáltak előkotorni rólam, rám akarták húzni a saját vizes lepedőjüket, éppenséggel melegnek és hülyének neveztek, de nemcsak a hátam mögött, hanem előttem, nyilvánosan is ún. "előadott provokatív hangosbeszélgetések" kapcsán. (Vagyis,... szándékosan úgy beszélgettek rólam, hangosan, hogy én azt halljam, s célozgattak többmindenre, amit ők "tudni" véltek rólam. Terrorban éltem mintegy 1,5-2 hónapig, de én továbbra is önmagamat adtam, s nem változtattam viselkedésemen. Kitartottam magam, felfogásom, hozzáállásom, személyiségem mellett, és előbb-utóbb elült ez az egész mizéria. Lecsengett. Ez kb. 1,5-2 hónapig tartott, de az uccsó hetekben 1xcsak a legnagyobb megdöbbenésemre a legnagyobb xarkeverő kopogtatott a saját születésnapján a szobám ajtaján egy szelet dobostortával. (Erre számítottam a legkevésbé!) Elég nehezen beszélt, kereste a szavakat, némiképp alázatosan viselkedett, én meg nem értettem semmit, ott álltam az ajtóban egy szelet dobostortával a kezembe nyomva, és néztem. :o
Csak mintegy egy-másfél héttel később, miután már elkezdtek többen is haverkodni velem, s bocsánatot kérni tőlem, mellém állni,... derült ki az vkitől, akivel ma is jóban vagyok, hogy ez a xarkeverő csaj belátta, hogy túlzottan elhamarkodottan ítélt meg engem, mert mindvégig minden úgy volt, ahogy azt én nekik már korábban elmondtam, ráadásul mindvégig önmagamat adtam, és nem engedtem magam "manipulálni", nem foglalkoztam velük, így ők adták fel, mert békény hagytak, s a kiközösítési szándékuk addig bírta, azt' szép lassan elült, engem pedig egyre inkább elfogadtak. A csaj a tortával bocsánatot szeretett volna kérni, de túlságosan is szégyellte magát ahhoz, hogy ezt a szemembe mondja. (Pedig az önbizalma a helyén volt mindig, minden szituban, csak éppen ebben nem. :) )
Látták, hogy őmiattuk nem változtatok, így jópár emberkében, még a fő xarkeverőben is a sok kegyetlenség után megszólalt a szív is ennek hatására.
Ez a kulcsa az egésznek!
Maradj meg annak, aki vagy, és NE FÉLJ! MERJ ÖNMAGAD LENNI! :)
Egyébként kedves "lion90", ha szeretnél beszélgetni diszkréten, félelmek nélkül, bármiről, vagy esetleg kibeszélnél valamit, ami nyomaszt..., akkor gyere, írj bátran rám privátban, akár egy MSN-címmel tőled. (Email-címem publikus.)
Szerintem jól el lehet(ne) veled beszélgetni, ha mernél lépni...! :)
Tudod, azért nem merek kezdeményezni, mert ha lebukok, akkor valószínűleg a koleszból is kiközösítenek. Rólam nagyon kevesen tudják, hogy a fiúkhoz is vonzódom.
Új barátommal tegnap este együtt mentünk futni. Minden bátorságomat összeszedtem, amikor a ligetben a sötétben megálltunk pisilni. Pisilés közben megfogtam a szerszámát, és a végén leráztam neki. De addig abba sem hagytam, amíg el nem élvezett. Ezután először ő is kézbe, majd a szájába vette a farkamat. Hatalmasat élveztem. Az egészben az volt a legizgalmasabb, hogy a közelben még tartott a majális, rengetegen jártak arrafelé.
Nem tagadom, nagyon élveztem. Azóta néhányszor sikerült egymás közelébe kerülni, ami ki is merült a közös masztiban meg a tusolóban való szopásban. Bár ott mindig nagy a jövés-menés. A múltkor ketten szálltunk be a kolesz liftjébe. Éppen azon tűnődtem, hogy ismét együtt fogunk tusolni, amikor hirtelen éreztem a kezét a nadrágomon. Megmarkolta a dákómat. Értettem a célzást. Először arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elakadna a lift két emelet között, de aztán végül mégis kiszálltunk a liftből, és találtunk egy csendes zugot, ahol senki nem zavart meg minket.
@ lion90: "Tudom, ne panaszkodjak, sokaknak még ennyi sem jön össze." ...
"Lehet, hogy néha összejön valami a koleszos srácokkal, de ez nem mindennapos. Olykor hónapokat kell várnom egy-egy kalandra."
--- Lehet ez nem is baj, mert tudod, külső szemmel jó olvasni élményeidet, kalandjaidat, beszámolóidat, elsősorban azért, mert vidám és friss, amit írsz, felüdíti az embert. Hiába homokosabb, "buzulósabb" a témája, ahogy írsz, az alapján akár még egy heteró is kedvet kaphatna ahhoz, hogy belemenjen egyszer egy ilyenbe. (Igaz, akkor ő válik félénkké, ha ilyen vágy ébredne benne, hisz ez számára új terep. Van is ilyen priviző is most éppen, aki pont így van ezzel...)
Teljesen élményszerűen mesélsz, s aki olvassa könnyen el tudja képzelni, hogy ő is ott és akkor ott van veled, és látja mindezt.(Kukkolás? ;-D) Érződik rajta, hogy nem fásulsz bele, és maximálisan átjön az az öröm, amit akkor érzel, ha valami összejön,kéjgerjesztő szavak nélkül. Hidd el, vszínűbb ez így van jól! Sokkal nagyobb az öröm, sokkal boldogabb vagy, ha inkább ritkábban élsz meg EGY nagy élményt, mint akkor, ha sokszor ugyanazt. Ha folyton csokit ennél, előbb-utóbb azt is megunnád, így viszont... do.Ob
Ugye? :-)
"Félénk vagyok, kezdeményezni nem merek."
--- Pontosan tudom milyen érzés félénknek és visszahúzódónak lenni. Egykor én is hasonlóképp voltam, és a magam nevében ez egyáltalán nem volt jó érzés. Aztán történt vmi, vmi igencsak meghatározó az életemben, amelynek köszönhetően úgy éreztem, most vagy soha, és megtettem azt, amit nem mertem. Ennek köszönhetően egy legalább 20 évvel ezelőtti, kisgyerekkori álmomat váltottam valóra, mert kockáztattam és sikerült! :-D
A kalandjaid uerre akarnak tégedet elmozdítani. Ismerd fel a szitut, lásd meg benne a lehetőséget és élj vele! Kben lemaradsz róla, és lehet, egész életedben bánni fogod, mert lehet, hogy lesz következő vonat, de az sokkal vszínűbb, hogy NEM! :-o
Te félénknek érzed magad, én már ezen túlvagyok, azonban a legjobb barátom pl. hozzád hasonlóan még nincs. Éppen ezért -- magamból kiindulva -- tudom, mennyire fontos neki az, hogy türelmes vagyok vele. Több mint egy évnek kellett eltelnie, mire megnyílt teljesen előttem lelkileg, csak ezután jött a "beavattása" a közös masztizásba. Így a gátlásaitól megszabadulva sokkal könnyebb volt aztán már bármire ráhangolódni, igaz ezt számos személyiség- és bizalomépítő (nem feltétlenül szexuális jellegű) közös progi beszélgetés, de mindenekelőtt egyfajta bátor, merész és bevállalósabb pozitív hozzáállás is elősegítette, amivel igaz, a kezdetek kezdetén voltak azért gondok. De AKI MER, AZ NYER, így a ezeket leküzdöttük, igaz, ehhez idő kellett!SOK IDŐ!
Személyesen igen ritkán találkozunk, hisz van köztünk vagy többszáz km, de a türelem és a bátorság meghozta gyümölcsét, és a ritka talik alkalmával együtt megélt közös élményeink is olyanok, hogy azok mindkettőnk számára PIROSBETŰS napot képviselnek. SOSEM unalmasak, ÉS MINDIG "megemlegetjük". ;-D)
Am. megosztod velünk a húsvéthétfőn történtek folytatását is? :-)
Lehet, hogy néha összejön valami a koleszos srácokkal, de ez nem mindennapos. Olykor hónapokat kell várnom egy-egy kalandra.
Régebben a szobatársamat legalább akkor leszophattam, amikor be volt rúgva. Mostanában nem férhettem a dákója közelébe. A Húsvét hétfői kalandnak is csak egyfelvonásos volt a folytatása. Tudom, ne panaszkodjak, sokaknak még ennyi sem jön össze.
@ lion90: Mitnemondjak, azért nem piskóta, amik történnek veled "lion90"! :-o
Qrvára irigyellek amiatt, hogy milyen szobatársakat fogtál ki. Én is voltam koleszos, és nekem is voltak ilyesfajta, rejszolással kapcsolatos élményeim, de csak pár, és nem (mind) ennyire izgalmasak, mint amilyenek neked voltak. Komolyan mondom, rendesen felcsigázod az embert, és egyre inkább kezd érdekelni, milyen egyetem miféle kollégiumában lehetnek ennyire nyitott felfogású skacok!? :-)
Húsvét hétfőn este jöttem vissza vonattal. Rengetegen voltak, állóhely is alig volt. Mellettem állt egy srác, zsebretett kézzel, becsukott szemmel izgatta magát. Gondoltam, hosszú még az út, én is benyúltam a zsebbe, és markolásztam magamat. Az orgazmus határán voltam, amikor egy pillanatra megálltam. Ugyanabban a pillanatban éreztem, hogy valaki megsimítja a nadrágomat. A mellettem álló srác volt az. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elélvezzek. Éreztem az alsógatyámban a nedvességet, ami hamarosan a nadrágomon is átütött. A srác bocsánatot kért, de először nem értettem, hogy miért is. A folt miatt. Én legszívesebben folytattam volna, de féltem, hogy megláthatnak. Miután leszálltunk a vonatról, kerestünk egy nyugodt helyet, ahol a sötétben leszoptuk egymást. Nem tartott sokáig, mert elég hideg volt.
Elindultunk a villamos felé. Aztán átszálltunk autóbuszra. És ugyanott szálltunk le mind a ketten. Kiderült, hogy ugyanabban a koleszban lakunk. Ő már a vonaton tudta, látott már engem többször is. Nekem még nem tűnt fel. A koleszban aztán találtunk egy nyugodt, fűtött helyiséget, ahol jobban megismerhettük egymást.
19 éves Budapesti srác vagyok sportos testalkatal!! Korombeli srácokkal dumálnék(lehetöleg bp-röl) hogy mire keresek még elválik. Sokak szerint helyes srác vagyok:)
Szóval be kell, hogy valljam, még mindig semmit sem értek a fórumozás és chat-elés jelképrendszereiből. Jó, azért a szövegkörnyezetből rekonstruálni tudom a mondanivalót, de valahogy zavaró. Én napokon és órákon keresztül írtam az eddig megjelent szövegeimet, egyrészt, hogy legyen valami stílusa, olvasható és értelmezhető legyen. Hja! És ne tartalmazzon semmi olyan információt, amivel egy külső fél visszaélhet.
No! A lényeg! Lehet nyalogatni a sebeinket, tettem én is éveken keresztül olyanért is, aki tulajdonképpen, nem hogy rövid időre sem lett az enyém, de még csak hozzá sem érhettem a farkához. (Most nem az általános iskolai kalandomra gondolok.) De a sebnyalogatásból nem lehet megélni.
Az életkorom… Igen érdekes, de pályám kezdetén sok olyan sráccal csak azért maradtunk az egy alkalmi szexnél, mert a srácok a nálam idősebbeket (30…35 éves korosztály preferálták). Én akkor ugye 20-22 éves voltam és mint írtam, vidéken tanultam, ahol nagy választék nem volt. Azaz igazság, hogy az idő múltával nekem is engednem kellett az eredeti elképzeléseimből. Magyarra lefordítva, álmaim hercegei csak az után érkeztek, hogy a lécet (látszólag?) lejjebb eresztettem. (Emlékszem rengeteg olyan arcra, aki elől akkor sírva menekültem, ma meg azt mondom, hogy de hülye voltam, hogy nem mentem el velük.)
Röhej, de én a legmagabiztosabbnak 30 és 40…42 év közötti életszakaszomat éreztem. Háromból kettő eljött velem, anyagilag elfogadhatóan álltam, volt autóm, (csak akkor még saját lakásom nem). A dolog nyitja, legyen helyes önértékelésünk, ne fiatalabbnak akarjunk látszani, hanem a tényleges életkorunkhoz képest nézzünk ki jól. Így fordulhat elő, hogy én írhatók ismerkedő oldalakra a tényleges életkorommal, csak a hozzám hasonló korúak válaszolnak, de a természet lágy ölén, (nudi helyek közelében) látom, hogy bringás kis srác elindul a susnyás felé, aminek a másik oldalán én vagyok. És itt már mindenre volt példa, a 22 éves csak engem akart orális élményben részesíteni, voltak kölcsönös dolgok és természetesen többségében voltak azok, amikor én csak „szolgáltató” voltam. Továbbá, ha még az uszoda zuhanyzójában (biztos gondolat átvitellel…) rá tudom venni a 18-20 év körüli srácot, hogy, 1, vegye le a bugyiját, 2, élet lehelődjön a szervbe… De sajna sosincs egyedül.
Vannak olyan élményeim is, amelyeket tényleg nem merek leírni, mert nem kedvelem olvasni az un. „egészséges heterók” válasz-fröcsögését. Az, hogy a feleség mellett más nővel is félrekúr, ne adj Isten még a mi „szolgáltatás”-ainkat is igénybe veszi, az még belefér, de azért utálja a buzikat.
No! Fiatal koromban én is sokat kétkereküztem, a bokáim, szerintem manapság azt érzik, hogy hébe-hóba, de inkább esőben is motoroztam. Manapság csak izomerővel hajtott kétkerekűvel követek el ilyesmit, ami jót tesz városi életmódot folytató tespedt testemnek.
Egy szónak is száz a vége, életet kell lehelni a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Az örök fiatalságnak csak egy módja van, a korai elhalálozás. Ha még hosszabb ideig kívánsz élni, lesz alkalmad bánni jelenlegi helytelen hozzáállásod, döntéseid következményeit.
1980-at írtunk. Haverommal, akit már korábbi írásaimban említettem, hogy rendelkezett egy szükséglakással, ahol én is le tudtam rendezni magánügyeimet, (mivel még szüleimmel laktam ezért ez egy fontos szempont volt) sétálgattunk a Belvárosban. Ekkoriban még koránt sem volt lakása, albérletben lakott és éppen levelező tagozaton végzett egy könnyűnek nem nevezhető főiskolát. Gyönyörű, meleg, júniusi szombat este volt. Szép, nem szép, de a körút valamennyi, akkoriban nyitva tartó illemhelyén körülnéztünk. Az egyik, azóta már talán nem is létező illemhelyen én tényleg folyó ügyeimet rendeztem, majd utána feljöttünk.
- láttad azt a srácot?
- Melyiket?
- Nézd! Ő is jön föl…
Követtük. Igyekezett nem megnehezíteni a dolgunkat. Befordult a Dohány utcába, ami akkor is kellően sötét volt. Haverom azt mondta, ha nem akar Nagytétényig gyalogolni, akkor most neki rugalmasan le kell szakadni rólunk. És különben is, neki hétfőn vizsgázni kell. Ezt akkor én nem bántam olyan nagyon…
A gyerek még ekkor elég határozatlanul legyalogolt a Hungária fürdőig (illetve, ami maradt a valamikori fürdőből). Végre egyszer megállt, megszólíthattam. Akkor ott a félhomályban nem tűnt különösebb esetnek. Húsz év körüli szőke, ún popper frizurás 170 cm körüli srác volt. Közölte, hogy neki van egy külön bejáratú albérlete, amit egy falubelijével közösen vett ki, de a srác hétvégére hazament.
Hát nem volt semmi, mire eljutottunk hozzá, de a körülmények tényleg elfogadhatók voltak. Volt egy több lakásos társasház, ahol a tetőtérben külön kis szobácskává alakított helyiségek voltak, minden lakásnak egy-egy. Klotyó ugyan kint volt, de rajtunk kívül senki sem volt itt a tetőtérben.
Fürdőszoba az sajnos nem volt, de egy mosdó az igen. A gyerek odament, elővette a brokit és hideg vízben, de jó alaposan lemosta. Követtem példáját, amire szükség volt, elvégre mindketten több órája gőzöltük a szervet és tartozékait a farmerokban. Csak egy éjjeli lámpával világított. Egy MK27-esbe berakott egy kazettát, amelyen a kor aktuális disco zenéje volt, de a lassúbb, érzelmesebb számok. Szép lassan elkezdtünk vetkőzni. Na akkor éreztem úgy, hogy mintha hályog lett volna korábban a szememen. Az addig általam nem túl feltűnőnek ítélt srác, szemem láttára egyszer csak átalakult mesebeli királyfivá. Zömök, de nagyon szép, jó alakú teste volt, gyönyörű, szép formájú, az átlagosnál nagyobb vesszővel és golyókkal. A felső teste természetes szőrtelen, napbarnított volt, amit a fürdőnadrág helyének fehérsége csak még jobban kiemelt. A lába szárán és combján volt aranyszínű, nem túl erős, de mégis férfias szőrzete. Én mellette girnyónak és kis faszúnak éreztem magam. Kisebbrendűségi érzésem hamar elmúlt hála a Jó Istennek. Nem kapkodtuk el a dolgot. Érzéki csókolózással kezdtük. Hát akkoriban nem voltunk túl elkényeztetve elérhető kozmetikumokkal, de én akkor a Derby nevű spray és after shave illatát (made in Hungary) nagyon megkedveltem – miatta. Hasra fordítottam, hogy had gyönyörködjek gyönyörű testében. Eszméletlenül szép segge volt. Ilyen jó formájú gyerekkel addig még nem volt dolgom. Végig csókoltam a feje tetejétől a lába ujjáig. Órákon át izgattuk egymást, de csak orálisan, illetve hand work, mire eldurrantunk. Az éjszakát nála töltöttem.
Másnap reggel arra gondoltam, hogy kész, az életben nem látjuk egymást. De nem így történt. Kezembe nyomott egy saját gyártmányú névjegyet. Az akkori telefon helyzet azt jelentette, hogy tudtuk egymást hívni a munkahelyeinken.
Utána már csak kétszer voltunk együtt. Egyszer nála, egyszer pedig, az időközben lakáshoz jutott haveromnál.
Két dolog amit nem tudtam:
Az egyik, hogy megismerkedésünk után egy-két nappal megismerkedett egy másik sráccal is. Ismertem azt a gyereket én is, de csak annyira, hogy egy bokor tövében kivertük egymásnak. Szőke, göndör, bibircsókos arcú, rossz és ápolatlan fogazatú, kb 155 cm testmagasságú hapsi volt, akibe az álmaim hercege belehabarodott. Hogy ez hogy derült ki? Úgy hogy augusztus tájékán találkoztam a kis girnyóval, aki eldicsekedett vele, hogy kivel is jött össze. Név szerint említette.
A másik, hogy kiderült, hogy csak azért ismerkedett össze velem, mert a haverom lett volna az, aki neki jobban bejön. Mivel tudta, hogy hol lakik kétszer, vagy háromszor felment hozzá…. Persze nélkülem.
Ha a kedves olvasó úgy hiszi, hogy ezzel a történetnek vége, nagyon téved. A kemény dolgok most jönnek.
Szóval, a kis girnyóról még nem tudtam, amikor is VT-vel (nevezzük így) kimentünk a Palatinuszra. Békés napozgatásunk közben egyszer csak egy nem túl közvetlen kollégám ment el mellettünk akkori barátjával. Köszöntünk egymásnak, persze VT megkérdezte, hogy ki volt ez. Én meg nem gondoltam arra, hogy mit is teszek, mondtam, hogy nem közvetlen kollégám, mindketten tudjuk a másikról, de együtt még nem voltunk. És közben elpöttyentettem egy két információt akaratlanul… És őt nevezzük PT-nek.
Egyszer csak VT teljesen eltűnt. Mind a későbbiekben kiderül, többszörösen túllépett rajtam. Egy évig tartott, amíg kihevertem. Fizikai fájdalmat okozott és diagnosztizált szív panaszokat. A munkahelyemen is észrevették, hogy valami nem stimmel velem, persze nem mondtam el. Egy nálam pár évvel idősebb üzemorvosnak (férfi) elmondtam a teljes igazságot. Utólag visszagondolva lehetett volna nővel történt szakításnak beállítani, de ekkorra már teljesen romokban hevertem. Legalább kaptam megfelelő gyógyszereket.
Visszatérve VT-re. Megismerkedésünk június közepén volt, én valamikor augusztusban tudtam meg, hogy egyértelműen másba van belehabarodva. A korábbi munkahelyét otthagyta, így, ha akartam volna, se tudtam volna elérni. Később tudtam meg, hogy:
1, megnősült, sőt született egy gyereke is.
2, az igazi nagy szerelme nem a kis girnyó volt, hanem némi rafinériával kinyomozta, hogy hogyan találkozhatna a kollégámmal (PT-vel) és vele jött össze.
PT kb. 82-ben disszidált, VT a feleség és gyerek ellenére utánament. PT hamar rájött, hogy VT-re nem lehet alapozni, hazudik, többek között azt mondta, hogy nem beszél németül, közben pedig jól beszélt, és kitartatta magát. PT végül kidobta. VT is hamar feltalálta magát és igyekezett testi adottságait kellően kihasználva élvezni az életet.
Én 1987-ben haverommal, aktuális szeretőmmel (várhatóan ő lesz következő témám) és annak unokatestvérével egy három napos bécsi útra mentem. Életemben először voltam nyugaton. Itthon még megtudakoltam PT kinti telefonszámát és a szállodából felhívtam. Találkoztunk és elmentünk a lakására. Az ifjúság gyönyörködött az akkor kb. harminc féle tv csatornaválasztékban, mi meg beszélgettünk. A kapcsolatfelvételnek köszönhetően PT engem, meg a haveromat meghívott magához a következő évre. Közben PT is megkapta az állampolgárságot, így ő is jöhetett haza. Kb. 89 tájékán jött a hír. VT megtudta, hogy HIV+ és öngyilkos lett.
Epilogus.
Ha az első alkalom után soha sem találkozunk, én akkor is jó szívvel emlékeznék rá. Egészen pontosan jobb szívvel emlékeznék rá, mint, hogy imígyen történtek a dolgok. Nem okozott volna ekkora fájdalmat, bánatot, mint úgy, hogy elhitette velem, hogy szeret, miközben már régen mást szeretett. De azaz első éjszaka, amikor talán még az ő szavai is igazak voltak kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetemben. A következő kapcsolatom, ami persze sokkal hosszabb és igazabb volt, mint a VT-vel való dolgaim, azért futott zátonyra, mert az a srác bennem nem tudta felül írni VT emlékét és amikor látta, hogy hiába kűzd, szakított velem.
