Innen nehéz megállapítani, hogy mennyire jó avagy rossz az orvosod, milyen a modora, stb, de az tutira látszik, hogy te nem bízol meg benne és nem vagy vele elégedett. És ez szerintem épp elég indok a váltásra. Ha csak azért nem bíznál meg benne, mert kék a szeme, akkor is így lenne, mert a te gyógyulásod neked a legfontosabb, tehát a te akaratod, hozzáállásod nagyon sokat számít, ebben pedig lényeges, hogy mennyire bízol az orvosodban. (Még olyat is olvastam egyszer, szerintem tök jó tanács, hogy először meg kell keresni azt az orvost, akiben megbízik az ember és utána becsukni szemet-fület és tenni, amit mond. Na persze nem szó szerint, de már csak a placebóhatás miatt is jobban működik így a dolog.) Szóval ha van, akiben megbízol, menj vissza hozzá. Ha úgy jobban érzed magad, nem kell ezt a dokit, ezt a kapcsolatot lezárni, indokot mindig lehet találni, mondjuk messze laksz, ilyesmi, vagy egyszerűen párhuzamosan jársz mindkettőhöz egy ideig...
Depresszió: Az alulműködés okozhat ilyet, időbeli egybeesés is van, tehát valószínűleg ez okozza. De nem kéne kizárnod azt a lehetőséget, hogy alapból hajlamos vagy rá, és ebben az amúgy is erre ható helyzetben sokkal könnyebben kijött rajtad. A lényeg, hogy szerintem külön is tenned kéne ellene valamit, függetlenül attól, hogy mi okozza. Ilyen "valami" lehet egy pszichológus akár, de a sport sokat segít. Próbálj meg kicsit kevesebbet aludni a kellemesnél és esetleg az orbáncfüvet (tea vagy cseppek). (Na persze azért tudok ilyeneket mondani, mert jártam ebben a cipőben... Vagy járok :(. Ideje lenne kipróbálnom valamelyik módszert, de régen ezek hatottak, azért ajánlgatom.)
CSak a depire: nekem is voltak ilyen irányú tüneteim, de szerencsére nem vészesek. Inkább csak olyan "semmihezsincskedvem" hangulatok..
A sport tényleg nagyon jó hatással lesz rád.
Nekem ugyan kb. két éve viszonylag rendben van az alulműxim, és hál'istennek nem is híztam meg, de nyár óta rendszeresen kocogok esténként. Hetente 3--4x minimum. Azóta nincsenek éjszakai alvásproblémáim. :-)
Köszönöm szépen az együttérző válaszokat, igazából erre meg egy kis biztatásra vágytam. Hisz az orvos azt elvette tőlem: az eddig valahogy fenntartott reményt, hogy lesz ez még jobb is. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy mindezt a doktornő egy görcsös igyekezettel magára vett nyájassággal adja elő, kedveskedő-megnyugtató szándékkal, ami elismerem, komoly fejlemény sok más orvos hozzállásához képest, de tulajdonképpen az az igazság, pont ugyannyira nem érdekli és nem veszi komolyan, amit mondok, pont ugyannyira nem tekint partnernek, hogy elmondja, mire számíthatok, mi miért van, stb., mintha még bunkó is lenne. Nekem semmi szükségem nem volt hamis álmegnyugtatásra, hisz nem aggodalmaskodtam (egészen odáig), nem panaszkodtam, csak egyszerűen tényszerű, tömör választ adtam a kérdésére - miért kellett az általam érzékelteket semmisnek kikiáltani, és teljesen felesleges állapotdiagnózist felállítani laborleletek nélkül? Na mindegy, tőle ez telik, és persze még érthető is a millió beteg mellett. De én is gondolkodom az orvosváltáson, mert kezdettől nem jön be nekem ez a nő, meg az egész rendszer (konzultáció leleltek nélkül, utána írásos utasítás az eredménnyel - szerintem kész röhej), csak hát ugye éppen ő az új orvosom. Biztos írtam már, hogy 6 éven át egy olyan fantasztikus orvoshoz jártam, amilyen a valóságban talán nincs is (belgyógyász-immunológus, nem endokrinológus, de nyugodtan kezelhet belgyógyász is pajzsmirigybeteget - csak valaki kérdezte ezt is nem rég), de ő sztk-ban rendel, az izotóp miatt meg a klinikára kellett mennem, és onnantól automatikusan ide vagyok visszarendelve. Bár persze járhatnék a régi orvoshoz is, csak hát most még minden bizonytalan, állítólag egy éven belül még bármerre fordulhat az állapotom, akár újabb izotóp is előfordulhat (bár gondolom, mostantól ennek nem sok az esélye)- szóval ciki lenni fél év múlva visszasomfordálni a klinikai orvosomhoz, ha most "leváltom". Meg aztán ez a munkahelyem szomszédságában van, egyszerűbb ide átugrani, és arra gondoltam, ha majd csak évente-félévente kell járni, beállt a gyógyszer, már tök mindegy lesz, hogyan kommunikál az orvos, viszont egyszerűbb az itteni visszarendelési szisztéma szerint visszajárni, mint azokat a köröket lefutni beutalókkal meg anyámkínjákkal, amiket az sztk-val művelnek. Na szóval épp nem tudom, mi legyen. Mindenesetre most újra próbálom tartani magamban a lelket, hogy még csak egy folyamat kezdetén vagyok, és ahogy eddig is javultam, biztos még ezután is fogok, meg hozzá kell szoknia a szervezetnek a megváltozott állapothoz stb. És várom a laboreredményt, hátha majd abból is okosabb leszek. Igyekszem sokat mozogni, mert az az egyetlen, ami életre kelt - sose hittem volna magamról (mármint hogy valaha is az életem fontos része lesz a sport)! Azért az érdekelne, hogy más alulműködésben hogy van ezzel a depivel, mert évekig olvasgatva a hozzászólásaitokat, valahogy az a benyomásom alakult ki, hogy ezt kevesen emeltétek ki mint legfőbb tünetet. Nekem van csak ilyen szerencsés hajlamom?
Az orvosváltás sokat segíthet, de a szemléleted csak Te tudod megváltoztatni! Nagyon jó érzés az amikor jó lesz a lelet eredménye és ehhez az embernek csak minden nap annyit kell tennie, hogy bekap egy szem gyógyszert ami nem roncsolja az ember szervezetét! Ez az alulműködés csak átmeneti dolog a maga szörnyű álmosító mivoltával! Tudom, mert nekem is izotópos kezelésem volt és a mai napig 100 Letroxot szedek. Ha utána be tudják állítani a hormonszintet az még jobb érzés lehet, amikor már tudod, hogy hosszú távon biztosan annyit kell szedni a gyógyszerből és nem kell mindíg kontrollra járni! Szóval próbálj meg pozitívabban gondolkodni! Biztos van egy csomó jó dolog az életedben amit észre sem veszel, mert "megszoktad". Rengeteg embernek sokkal, de sokkal komolyabb betegsége van, mi meg itt sírunk, pedig a mienk orvosolható!
Sajnálom, hogy ilyen rosszul vagy és jobbulást kívánok!
Én nem tudok a problémádhoz érdemben hozzászólni (ráadásul most időm/kedvem sincs visszaolvasni), de az érdekelne, hogy miért nem váltasz orvost/kórházat?!
Sziasztok! Én bő egy hónapja kezdtem Euthyroxot szedni izotópkezelés után frissen kialakult alulműködésemre (75Mg-ot) mindenkinek köszönöm az akkori segítő tanácsokat a gyógyszerezés fokozatos elkezdéséről: ez bejött, nem lettek túlműködéses tüneteim. Azóta ma voltam először kontrollon, és bevallom, igen elkeseredtem: bár javultak az alulműködéses tüneteim, optimálisnak még egyáltalán nem mondanám a közérzetemet: nagyon tompa, lassú az agyam, én magam rendkívül kedvetlen, érdektelen vagyok, nem tudnám megmondani, mikor nevettem vagy örültem bárminek is utoljára, hullik a hajam, alacsony a pulzusom stb. Eddig igyekeztem optimistán hozzáállni (már amennyire alulműködésesen ez lehetséges ), hogy nyilván csak emelni kell az adagot, vagy idővel majd javul, de amikor az orvosnak elmondtam a panaszaimat, közölte, hogy ő nem lát engem alulműködésesnek, márpedig ő ezt észre szokta venni (jelezném, két hónapja is normál működésűnek titulált, majd az aznapi vérvétel mutatta ki a kilalakult alulműködést), úgyhogy ma már FT4-et nem is kért, csak TSH-t a laborbeutalón. Eredményt majd jó két hét múlva kapok. Szerintetek rendben van ez így, és valóban jól mutatja már most az én állapotomat, gyógyszerszükségletemet csak a TSH? Hozzáállása egyébként pontosan ugyanez volt a szemtüneteket illetően: évek óta rendkívül gyakran begyullad a szemem, azt meg bő fél éve vettem észre, hogy az egyik időnként ki is dülled (bár szerintem egészen minimálisan mindig van különbség), és az általatok leírtak alapján ezt mostanra kezdem komolyan venni na, most ezt is mondtam, mire megintcsak azt válaszolta, hogy ő nem lát eltérést, és különben is, szemtünete kizárólag a dohányzóknak szokott lenni, amúgy meg használjak műkönnyet. Őszintén szólva ezzel sem nyugtatott meg, de főleg az előbbi elbagatellizálás miatt vagyok ki: éppen ezért nem mentem bele évekig a túlműködés végleges kezelésébe, mert nem akartam alulműködő lenni, ismerve annak rám gyakorolt depresszív hatását (kis Metotirin-túladagolásnál is azonnal), és most, hogy egy zombit csináltak belőlem, még meg is magyarázzák, hogy tulajdonképpen teljesen jól vagyok, csak én nem veszem észre. És persze továbbra is nyugodt lelkiismerettel lehet minden túlműködésest kábítani azzal, hogy ez egy sokkal jobb állapot, nem véve tudomást a beteg közérzetéről! Neki nyilván tök mindegy az én meg a hozzám hasonló tízezrek életminősége! Gyűlölöm az egészet! Lesz még belőlem normális ember, aki érezni is tud, van kedve élni meg ilyenek?? Na persze az egyetlen tünet, aminek örültem volna, néhány kiló plusz, az a láthatáron sincs: alacsonyabb a súlyom, mint az utóbbi évek kezelt túlműködése alatt
Szerintem egész logikus, hogy a csökkentés is létezik. Amikor beállítják az adagodat, két dolog fontos: Mennyi tiroxinra van szüksége a szervezetednek és mennyit termel ténylegesen. Alulműködésben a kettő közti különbséget meg beszeded. Viszont a két dologról külön-külön halvány fogalma van szvsz az orvosoknak, mert csak a kettő közti kölcsönhatás eredményét, a TSH, FT4 szintedet tudják megmérni, amiből csak annyi derül ki, kevés (sok) tiroxin van a szervezetedben. Aztán tippelnek, pótolnak, ellenőriznek, tippelnek, emelnek/csökkentenek, így tovább, aztán egyszer csak sikerül eltalálni. Gondolom a tippelést ők nem így mondanák :), de akkor is ez van lényegében, meg protokoll követés.
Amikor már beállt az egyensúly, akkor persze ott a tendencia, autoimmun gyulladásban romlik a pajzsmirigy működése, kevesebb tiroxint termel, tehát valószínűleg emelni kell majd az adagot időnként.
Na de van egy másik tényező, elsőnek ezt írtam, hogy mennyi tiroxin kell a szervezetednek (abszolút értékben, tehát most nem lényeg, hogy honnan kapja). Ha itt van valami komolyabb változás, simán csökkenhet az igény - teszem azt lefogytál sokat.
Simán el tudom képzelni, hogy az abszolút értékű igény jobban csökken, mint ahogy a pajzsmirigy romlik (termelés csökken), vagy éppen a pajzsmirigy állapota stagnál, miközben a szervezet igénye csökken - ekkor a kívülről bevitt tiroxint is csökkenteni kell.
(Tipikus eset a terhesség, amikor alatta a szervetet igényei hirtelen nőnek, utána hirtelen csökkennek, amit egy hibás pajzsmirigy nem tud lekövetni, tehát a bevett tiroxin adagját kell változtatni. De szerintem a hirtelen testsúlyváltozás is ilyesmi lehet, meg biztos van más is, csak továbbra sem vagyok orvos, tehát nem tudok más okot, de attól még biztos van ilyen...)
Bocs, kicsit hosszú lett az eszmefuttatásom... Könyvmoly
Sziasztok! Elég régen jártam itt, szerintem több, mint egy éve. Egy kérdést szeretnék feltenni.
Hashimoto tireoiditiszt állapítottak meg nálam. Eddig 50 mcg (egy egész) Letroxot szedtem, egy éve volt, hogy beállították, azóta minden rendben volt. Lehet olyan, hogy az adagot csökkenteni kell? (volt egy kis "túlműködésem" a legutóbbi kontroll alkalmával. Azt hiszem 2.00 helyett 2.2 lett a T4-em. Most egyszer egész, egyszer fél Letroxot szedek.
Ilyen lehet? Azt hittem a gyógyszert növelni kell majd, ahogy megy az idő.
Lakhelyet - és ezáltal orvost is - váltottam, ez a gond. A párom jár belgyógyászhoz (I. típ. cukros), aki nagyon szimpatikus, ezért jó lenne hozzá menni, ő belgyógyász. Nemsokára megy hozzá, majd megkérdi.
Szerintem, ha már egyszer diagnosztizálták, valamennyire be vagy állítva a gyógyszerezésed, akkor simán tudja monitorozni az állapotodat egy belgyógyász is.
Kis túlzással :-) a beállítás alatt már én is tudtam, hogy milyen laboreredmény után mennyivel kell emelni az adagomat (vagy csökkenteni).
Basedow, most már tuti, a TRAK=22 miatt és a szemtünetek miatt is. Csak tudod, annyira jól voltam, és tudod még egy hónap után sem volt TSH-m, így azt gondoltam minden OK, azt éreztem, már mindent megengedhetek magamnak:-((( , hát mégse. Most már a tornát se merem elkezdeni. Utoljára ennyire mosott sz@r a fiam születése után voltam. Nem ám a terhelés után, á dehogy, hanem jókora fáziskéséssel, rosszul vagyok bekötve, az tuti, bezzeg fogyni meg nem fogyok.
Hát ezt talán Horváth Ágnestől kéne megkérdezni... :-(
Nagyon sok korlátozást beépítettek, egy csomó gyógyszert már nem írhat fel a háziorvos, és egy csomó laborvizsgálatra sem küldhet már.
Ez nem csak időben késedelem, hiszen ha valóban sürgősen szüksége lenne az embernek egy vizsgálatra (gyógyszerbeállítás, diagnosztizálás, stb. miatt), akkor ez sok esetben pénzben is mérhető. Neked is (többször kell szabit kivenned), meg a TB-nek is, hiszen egy - esetleg - súlyosbodott állapot helyrehozása többe kerül. :-(
Nekem is alulműködésem van sajnos. A körzeti elküldött (más miatt) vérvételre, és a beutalómon kérte egyúttal a pajzsmirigy (T3, T4) vizsgálatát is. Most kaptam meg a leletet, amin a következő szerepel: "Alapellátás keretén belül nem kérhető"... Eddig a labor mindig megcsinálta, tudtok erről valamit, hogy most miért nem? Ha jól értem, szakellátás kell hozzá, milyen szakellátás végzi ezt? Esetleg a belgyógyászathoz tartozik?
Nem kéne ilyeneket csinálnod...a meleg (mindenféle szaunák, napozás) és a fizikai megerőltetés kifejezetten ellenjavallt aktív túlműködés idején, de én még beállított hormonszinttel is igyekszem elkerülni az ilyesmiket. Persze a még jóleső testmozgás belefér, ha már jól működsz.
Olyan, mintha direkt csinálnád...
Ezek szerint mégsem gyulladásod van, hanem túlműködésed?
Na megvan a háziorvosi beutalóval levett TSH eredménye (1 napon belül, reggel volt a vérvétel!!!) 0,0014. Azt hiszem újra megemelhetem a Methothyrint, ez tényleg kevés:-((( . Mellesleg most vagyok rosszabbul, meg fáradtabban, nem mikor 0,0003 (nem elírás) a TSH-m. Hümmm....
Mellesleg még mindig NEM FOGYOK!!!. Fene ezt a hülye változókort, biztos ez tesz be nekem:-(((
Sziasztok! Túlműködők, Nektek volt olyan, hogy beállított gyógyszerszint mellett, nagyobb terhelés hatására extrák sora jelentkezett, akár több napon keresztül?
Napi 1x1 önkényesen beállított Met. mellett remekül voltam, aug. 20. körül elmentünk kirándulni. Volt ott minden földi jó: 2x10-15 km túra-hegymászás, gőzfürdő, masszázs, jacuzzi, infraszauna... oszt csodálkoztam, hogy olyan extra sorozat jelentkezett, hogy totál ritmustalanra váltott a frek. Tegnap meg jól rosszul lettem benn a cégnél, még a főnöknek is feltűnt, haza is jöttem, a háziorvos ki is írt. Ezt se gondoltam volna, hogy erre sor kerül hiszen tök jól voltam... Kikunyiztam egy TSH-t tőle, mert az még aznap kész az SZTK-ban, a kórházi egy hónapja levett TSH-m még mindig nincsen meg...:-))) Hát kíváncsi leszek, mit mondd majd minderre az endokrinológus...
A 1045-ös válaszomban írtam, hogy hogyan zajlik a sugárkezelés. Szakmai dolgot nem tudok róla, tehát, hogy miért jó, tulajdon képpen mit csinál.
Egy biztos, hogy már érzek javulást, simán tudom mozgatni a szemem körbe körbe, ami eddig nehézkes és fájdalmas volt. A banzsaságon illetve a kettőslátáson még nem változtatott semmit.
Az a baj, hogy állítólag hiába lép túl rajta az ember, valójában ottmarad a tudatalattiban és ehhez kell a kineziológus!
Sajnos amit írtál az rengeteg emberre igaz. Én is eléggé kétségbe vagyok esve, mert én egyedül vettem lakást és most elég bizonytalan az állásom... Mondjuk az a szerencse, hogy menet közben egymásra talátunk a vőlegényemmel. Ez elég megnyugtató azért. De mi is egyik hónapról a másikra élünk, ami elég szörnyű. Azt hiszem ezzel a lakosság nagy része így van... :(
Az infuzió a szteroid gyógyszert tartalmazza. A sugárkezelés az egész más.
Én pontosan tudom, miért lett problémám a pajzsmirigyemmel. Jó nagy bajban voltunk (állásból egyszerre kirugva a férjemmel, hitelek tömkelege). Ezután a férjem is többször került intenzívre, majd, jöttek a bajok velem sorban. Hiszek a lelkieredetben. Azóta állás problémánk megoldódott. Most teljesen próbálom a stresszt kiszűrni az életemből. Nem dolgozom, úgy teszek mintha nyaralnék.
Nagyon szorítok Neked, hogy ez segítsen! Na és remélem a főnököd is elenged, hogy ki tudd pihenni egy kicsit magad... Nem tudom, Te mennyire hiszel abban, hogy minden betegségünk lelki eredetű, én egy kicsit hiszek benne, ezért el fogok menni kineziológushoz. Egy barátnőmön nagyon sokat segített, az hozta meg az érdeklődésemet...
Fel kell feküdni egy asztalra, maszkot rádadják. Ettől kezdve nem látok. Furcsa szag mellett zizegő hang. Az egész kb 10 perc.
A felénél 5-nél tartok. Az infuzió pedig már csak egy lesz. Az nagyon gáz, hogy az infuzió napján folyton mérem a cukromat, mert eszméletlenül felviszi, 20 felett vissza kell rongyolni a kórházba, mert az már veszélyes. Egyszer vissza kellett menni, kaptam 'üres' infuziót, és az levitte. Szerencsére nem kellett ott aludjak.
Az említett hölgynek állítólag gyomorvérzést okozott a szteroid.
Ma 'csak' a kórházban voltam infuzóért, aztán átmentem az onkológiára sugárkezelésre, kora délután pedig a körzetinél ültem másfél órát. És én békésen tűröm.
Szeptemberre van egy még januárban lefoglalt szállásunk külföldön. (Akkor még nyoma nem volt ennek a betegségnek) Most nagyon várom a főnököm válaszát, hogy elmehetek-e vagy sem. Nem merek táppénzen külföldre menni.
Keddtől járok az onkológiára sugárkezelésre a szememmel. Minden nap kell menni, 10 kezelés lesz. Közben még van hátra két szteorid infuzióm. Elöször érzek valami hatást a szteroidnak, jobban tudom a szememet mozgatni, de a kettőslátáson semmi javulást nem tapasztalok. Nagyon szúrkolok, hogy szemműtétre ne legyen szükség.
Szemészetre is az onkologiára kell mennem, állítólag az itteni doktornő ennek a szembetegségnek a specialistája.
Én is próbálok nem betegségtudattal élni. Mivel betegállományban vagyok megpróbálom a legjobban érezni magam, mintha nyaralnék. Szeptembertől el is akarok járni vagy jógára vagy Tai Chi-t megtanulni. Nem hisztizek, nem a betegséggel foglalkozom egész nap, nyugodtan viselem a kezeléseket. SZóval próbálok pozitívan hozzállni az egészhez.
De a múltkor olyan rettenetes élményem volt a szemészeten ülve, hogy azt hittem elájulok. A várakozók között volt egy nő, fehér bottal, és amikor láttuk egymás szemét rögtön elkezdtünk beszélgetni, mert tudtuk, hogy ugyan az a bajunk. Na ez a nőci azt kezdte nekem ecsetelni, hogy ő attól a sugárkezeléstől vakult meg majdnem amit nálam éppen elkezdtek. A rémület jött rám, hogy éppen most vakítanak meg. SZőrnyen ideges lettem, ő aztán bement a doktornőhöz, és ott maradt a férje, aki egy órán keresztül szídta az orvosokat, és mindenben csak a rosszat látta. Teljesen kiborultam. Állitólag a doktornő szerint kizárt, hogy a kezeléstől lát ilyen rosszul a hölgy. Rémes élmény volt. Próbálom elfelejteni.
Ja! Lehet, hogy az elején nekem is néztek ilyeneket, de ez már nagyon rég volt, nem emlékszem! Aztán meg csak TSH, FT3, FT4 volt! Tudom azért nézik, mert a Metho roncsolja a fehérvérsejteket! Nekem nem roncsolta soha.
Mi az az fvs, neutrofil...? Nekem csak sima túlműködésem volt, Basedow kórom.
fvs= fehérvérsejt, neutrofil ezeket figyelik a labor vizsgálatoknál. Nekem mindkettő zúgott lefelé 10 napon belül (ez a Met. egyik lehetséges mellékhatása) ,ezért is szedtem minél kevesebbet. írtad, hogy napi felet szedtél, én is ezt a dózist próbálom még egy hónapig aztán csá.
Nekem elég rossz érzést okoztak a tünetek, th. én örültem neki, hogy megszabadultam tőle. És mennyivel egyszerübb az alulműködéssel együtt élni... Reggel ha felkelek beveszem a gyógyszerem és rá fél órára kajálok és nincs semmi bajom!!! :)
