Nagyon köszönöm a tájékoztatást, és a névváltozás magyarázatát is, engem azok is érdekelnek. Van még ilyen is bőven. Az egyik térképen a Kalica-tető még pl Katicaként szerepel.
Igen, valószínűleg a felfestett kód maradványai vannak a fán. (talán egy nagy "T" betűt véltem kiolvasni, nagy nehezen, a többit nem bírom)
Katica
Még egyszer köszönöm! És azt is hogy ilyen gyorsan reagáltál.
A Kohász Kéktúra talán legnagyobb útvonalváltozása volt az a módosítás amellyel az Upponytól Dédestapolcsányig tartó kb 5.5 kilométeres utat levitték a '90-es években mai, a Lázbérci-víztározó mellett az Országos Kékkel együtt futó útvonalra.
1. odafelé egy vasúti műemléket is lefotóztam Mónosbélen
2. nem bíztam a véletlenre...:-)
3. '80-as évek 30ft-os Bükk térképén még kék jelzésű az út, később lett kék+
Ez azt gondolom hogy jó döntés volt, kb 1 km-rel rövidebb és gyakorlatilag nulla szint, míg a régi útvonalon a Vízköz-tető felé brutális emelkedő, majd a Hármashatár irányában nehezen járható, könnyen eltéveszthető ösvények voltak. Persze ezt azok után tudom hogy ma bejártam a régi Kohász utat is Upponytól Dédestapolcsányig. :-) Nem volt könnyű. Pár év múlva szinte lehetetlen lesz, bár azt hiszem most is az lett volna ha a turistautak.hu nem hagyta volna fent a régi utat is a térképen! Köszike!!
Dédes felől hosszú emelkedővel kezdődik a túra a Ragyincs-völgy mélyútján, érdekes módon a vártnál sokkal több régi (sötét)kék sáv és (világos) kék + jelzés volt még a fákon, jóformán jelzéstől jelzésig haladtam. Jól is jöttek, mert az útvonal olykor elhagyta a mélyutat és lement a patakmederbe is, így jelzések nélkül lehetetlen lett volna rekonstruálni.
1. kék jelzés, mélyút a Ragyincs-völgyben
2. átfestve. Lehet hogy még garass festette anno?
3. ez milyen kunyhó lehetett?
A Hármashatárnál a kék+ jelzést más úton festették mint a kék sávot. Én a sávot követtem, -mégiscsak az volt az eredeti Kohász út,- a GPS útjáról letérve, a térkép szerint a semmiben haladtam... A sors fintora hogy éppen ezen a részen találtam meg fától fáig követhetően a legyszebb régi, eredeti kék sáv jelzéseket, még a kék + előtti időkből. Egy tarvágást követően kék + jeleket követve nagyjából minden ösvény megszűnt, itt a GPS mentett meg és a tuhu. A tuhu vonalát követtem, ösvényt elvétve találtam, gyakorlatilag az erdő aljnövényzetében gázolva, faágakat, bokrokat rúgva mentem az egykori kéken, míg az erdő közepén, ismét a semmiből fel nem bukkant egy egykori jelzés. Sehol semmi, csak erdő, aljnövényzet és egyszer csak ott egy kék jelzés, keresztre átfestve... hihetetlen volt, Kutasónál jártam így utoljára.
1.-2. Kohász kék sáv jelzések a Hármashatár-gerincen. Hihetetlen hogy kb több mint 40 évesek.
3. tarvágások voltak, két helyen most is dolgoztak. Pedig garass egyszer azt mondta hogy természetvédelmi okokból tereltek innen le a völgybe, a tó mellé...
Innen a Szalamandra ösvény elvileg létező sárga-fekete jelzése is csatlakozott. Hát ja. Jelek még csak voltak, de ösvény... és ez egy tanösvény?? :-O No, mindegy, a Vízköz-tetőnél elértem egy élő, mai jelet, a kék 3szöget, amely Upponyból indul, és a tetőre kiérve megpihentem a szép kilátást nyújtó sziklán.
1. rég örültem így jelzésnek, mint egy negyedórás bolyongás után ennek
2. víztározó a Vízköz-tetőről. Ide ma a kék 3szög jelzés vezet
3. reformáció keresztje picit más szögből mint a megszokott
Innen Upponyba negyedóra alatt leszaladtam, majd a víztározó partján visszagyalogoltam a kocsihoz. Érdekes túra volt, szépnek nem mondható, sem az idő, sem a színek nem voltak a legszebbek, de most nem is ez volt a cél. A titkon remélt kis Kohász Kéktúrás tábla ezúttal sem lett meg, pedig azért reménykedtem... :-(
1. a víztározó túloldalán eltűnik a régi országút a vízben...
2. ...hogy itt bukkanjon fel ismét
3. asszem nem lesz nekem már ilyen kis fém Kohászos táblám, pedig már rengeteget kerestem.
Ha itt nem volt akkor sehol sem lesz, azt gondolom. Ezen az úton ember alig jár, jelzésfestők meg kb 20 éve nem voltak.
Én pedig köszönöm a helyszíni tudósítást. Sajnálom, hogy az emlékhely megrongálódott. Ha alkalmam lesz rá, tájékoztatom egri társaimat róla. Talán lesz vállalkozó, aki helyreállítja Sós Sándor emlékhelyét.
Előkerültem. Elnézést, de társaimmal már az idei útfelújítások előkészítésén dolgozunk, így időhiány, fáradtság miatt nem mindig vagyok fórumképes.
Teljesen véletlen, de ezt az útelterelést én végeztem, még a 90-es évek közepén a BNP kérésére, mert akkor lett a terület fokozottan védett kategóriába sorolva, mint a létrehozott Lázbérci Tájvédelmi Körzet része.
Az Upponyi -hegység e területének jelzése emlékeim szerint két lépcsőben lett megváltoztatva. Előbb a két K sáv (OKT és Kohász út) közelsége miatt a Kohász út jelzése K keresztre változott, majd a már említett teljes lezárásra és a közös tóparti nyomvonalra terelés történt meg. Ez magyarázza az általad is említett jelzés kavalkádot. No meg az is, hogy én akkor csak a Kohász út kezdő (Radics-völgy) és záró (Uppony-István telep) ágában lévő pár jelzést szürke törlőkereszttel láttam el. A közti rész jelzéseit nem töröltem le. Azt az idő végzi. Ekkor készült el a később elhíresült jelzésem is, a Radics-völgy bejáratánál az OKT nyomvonalán.
A főkérdés, a Vízköz igazolópontja. Amikor a Kohász itt ment, akkor egy ideig volt itt egy kódolt igazolási lehetőség. Később, amikor az OKT bélyegzője megjelent Upponyban, ez aktualitását vesztette. Szerintem jó érzékkel azt a helyet ismerted fel.
Csak megemlítem, hogy az említett völgy névváltozása tipikus példája a földrajzi nevek sajátos változásainak. Itt az általad is feltett térképrészleten még Bágyines-völgy néven szerepel. Később ebből lett Rágyincs, majd már pár éve Radics-völgy. Vélhetően elírás, rossz térképolvasás és hangzó változás közös nevezőjeként. Bocs, ez csak egy kis kitérő volt.
A jelzések zavarát később még fokozta, hogy mindenféle utakat igyekeztek ide felvinni (Eszkála-kilátóhoz, onnan le István telepre), még a Lipóc-völgyön át haladó Szalamandra tanösvény jelzése (fekete-sárga) is látható itt. Ezek többsége lelkes helyiek alkotásai. Pl. a Lipóc-völgyi pihenőben lévő tanösvény táblatérkép alapból térképhibás. A tanösvény egész nyomvonalvezetése is kellően kifogásolható. Pedig kár érte, mert történelmi érdekességeket is felkeres.
Garass, van egy kérdésem amire szinte csak te tudsz válaszolni!
(kerülj mán elő, please! :-)) )
Mint tudod folyamatosan keresem és járom be a régi kék jelzésű utakat, az utóbbi egy évben a Kohász Kék régi útjait is felkeresem folyamatosan.
Talán a leghosszabb terelés a Dédestapolcsány határában induló, a Hármashatár felé a Ragyincs-völgyön felkapaszkodó, majd a Vízköz-tető érintésével Upponyba érő Kohász kék útvonal lehozása volt a Lázbérci-tó útjára, az Országos Kék mellé.
Ezt (a régi utat) mai jártam be. Tömérdek kék jelzés, meg kék kereszt, és volt ahol a kék kereszt máshol ment mint a régi sáv... stb. Nem ez a lényeg.
Namármost, a régi, 1975-ös kiadású térképen a Vízköz tetőn, nagyjából a fordulónál jelez egy bélyegzési pontot a térkép. (Akkoriban még nem ment be Upponyba a túra.)
Az Országos Kék Upponyi bélyegzőit külön is jelöli.
Kérdésem:
Lehetett igazoló pont akkoriban a Vízköz-tető környékén?
Ugyanis találtam ott egy idősebb fát, amely tele volt kék jelzésnyomokkal, de nem úgy mint más fák, hanem másképpen, nagyobb felületen. Gondolkoztam is hogy itt mi lehetett vajon?
A régi térképen ugyanis csak itthon, a túra után fedeztem fel a bélyegzési pontra utaló jelet, a fa pedig még így is szemet szúrt a terepen!
Összekapcsolódott a két témakör, a régi írások, cikkek, és az időszakos források kérdései egy 1934 áprilisi 8 oldalas írásban, melyben Kolacskovszky Lajos "A tavasz bevonulása a Bükkbe" címmel tényszerűen, de ízesen, érdekesen összefoglalja a tavaszi Bükk flórájának és faunájának ébredését, ismertetve a Bükk növény és állatvilágának kora tavaszi vidám forgatagát.
Szemlátomást tobzódik, lubickol a témában, nagy hozzáértéssel és nagy szeretettel ír a Bükki állatokról és növényekről.
Részletek:
1. a cikk eleje
2.-3. a forrásokról szóló rész
(Ha valakit esetleg érdekel a teljes cikk akkor összerakom képekben, egy fényképalbumba.)
"...A zempléni túraleírását sajnos nem ismerem, pedig izgalmas lehet.
De tudok egy megtörtént érdekességről, lehet épp ezzel a túrával kapcsolatban. Boros Ádám, a nagy hírű botanikus (maga is lelkes turista), épp egy Kolacskovszky által a Turisták Lapjában leírt zempléni túra mellett megjelent fénykép alapján fedezte fel az akkor hazánkból még nem ismert Struccharaszt páfrányfaj..."
Kolacskovszky egy remek tollú író volt, sok turisztikai témájú írása van. Sokoldalú, többek között történelmi ismeretekkel is rendelkezett, rendre kutatta például a Bükk helyneveinek eredetét is, amiket közre is adott. Valószínűleg ezzel az érdeklődési körrel van összefüggésben az Amadé régiesebb formájú névhasználat is nála.
Akkortájt felváltva használták Aba Amadé, Omode nádor nevét. De az Amadé család neve is több változatban (Omodé, Omadé, Amade) használatos. A Pallas lexikon Omodeus ispánról ír a családnév alatt.
Tudtommal nem név-, hangzásváltásról van szó, ezek mind egymás mellett voltak használatban, attól függően, hogy az író melyiket preferálta a történelmi múltból. Ez a század első felében megszokott dolog volt, mindenki a régies, vagy a 'modernebb' szóhasználatot helyezte előtérbe írásaiban. Ezt követhette Kolacskovszky is.
Példának csak egy kis részlet a Zsófia torony avatási beszámolójából: " A turisták a
<koronai> közös ebéd után kocsikon mentek ki a Hámor kies völgyébe, de ide már velük ment ki a miskolczi daláregylet is, valamint a város intelligentiájából sokan, még hölgyek is."
A zempléni túraleírását sajnos nem ismerem, pedig izgalmas lehet.
De tudok egy megtörtént érdekességről, lehet épp ezzel a túrával kapcsolatban. Boros Ádám, a nagy hírű botanikus (maga is lelkes turista), épp egy Kolacskovszky által a Turisták Lapjában leírt zempléni túra mellett megjelent fénykép alapján fedezte fel az akkor hazánkból még nem ismert Struccharaszt páfrányfaj.
Jó a megfejtésed. A Muflon-kőnél egy ismert túravezető emléke látható. Sós Sándor az Egri Vörös Meteor T.E. túravezetője volt, sokat dolgozott a Bükk, a bükki turizmus ügyéért. Pár éve halt meg és kedvenc útja, a Török-út közelében hoztak létre társai egy kis emlékhelyet. Évente emléktúrát is szerveznek ide, vagy Várkút- Felsőtárkány környékére.
A Muflon valóban éppen átesik a borsodi oldalra, a Három-kő alá.
én ma átmentem műúton Bükkzsércről Felsőtárkányra: az Oldal-völgyből kiérve láttam, hogy van valamennyi víz a patakban. (az Imónál nem jártam.) a csárdában egy hölgy mondta, aki ma ott járt, hogy nem megy a Vöröskő-forrás.
"...Hogy innen is mondjak ismert nevet, pl. Kolacskovszky Lajos..."
Zseniális túrabeszámolót olvastam a tollából az imént az 1935-ös Turisták lapjában, gyakorlatilag a Rákóczi-túrát járták be, Sárospatak-Erdőhorváti-Regéc-Omodévár-Gönc-Telkibánya útvonalon, és mindezt 6-7 oldalon mutatja be, egy nagyon szép Regéci várat ismertető leírással fűszerezve.
Azt tudod-e hogy az Omodévár miért és mióta lett Amadé?
Nekem szimpatikusabb és hihetőbb is az "Omodévár" elnevezés, lévén hogy a kora középkorban ez a névváltozat volt inkább használatos.
Következetesen Omodéknak hívja a vár urait is, tehát nem elírás.
Segítséget kérek: A Muflon-kőn az S.S. az Sós Sándor? Bár a kő már BAZ, nem Heves. Nem sokkal azután, hogy láttam a kis emlékhelyet, a Várkúti házban feltűnt a fényképe (és a neve), így aztán összekapcsolódott a kettő. garass esetleg Te tudod?
Első alkalommal én is ezt a megközelítést ajánlanám. Ha már többször is jár arra az ember, akkor visszafelé a P négyszög is használható. Hisz ez jóval rövidebb az elsőnél.
Most néztem meg a felújítási tervet, ez a jelzés a Dolka-gerinc P sávjával együtt jövő évre van előjegyezve. Akkor talán egy nem hivatalos leágazás is kerülhetne a volt kilátó irányába.
Lombtalan időszakban még most is élvezhető csaknem a teljes panoráma. A vegetáció valóban a déli letörést takarja.
Nagyon köszönöm a feltett anyagokat. Az idén 125 éves jubileuma van a Borsod-Bükki szervezett turizmusnak. Ezek épp ide is illő információk. Ezért értékelem önzetlen segítségedet.
Nem hiszem, hogy 100 éve kisebb lett volna a vegetáció a mostaninál, sőt. Láthatóan egyszer valamikor tarra vágták a hegyoldalt, és azóta cserjésedett vissza.
A kilátó, amíg megvolt, nyilván orvosolta ezt a problémát.
A fenn a gerincen haladó szekérút egész sokáig követhető, a susnya alatt - között kivehető a keréknyom. Kb. a nyeregig. Valószínűleg akkor taposták, amikor ott vágták az erdőt. Ahol elenyészik, onnan pár m-re már erdő van, abban látni hogy merre kell haladni.
A Palotaszállót tényleg látni, csak a tavat fogja teljesen kitakarni a lomb. Egyértelmű ösvény viszont nincs, határozottan egyenesen kell menni a gerincen a Palotaszálló irányába ami a domborzatból sejthető.
Kb. 3 éve voltam fenn, nyáron és télen is van kilátás.
A megközelítés mindkét irányból nehézkes, de talán a legcélszerűbb odafelé a Dolka-hegy felől ( a régi katonai bázis romjaitól ) dél felé a gerincen lefelé induló benőtt szekérúton menni. Az út egy idő után szinte eltűnik a cserjés-gazos irtásban ( észnél kell lenni, gps nem árt ), és csak a kilátótól nem messze jelenik meg újra egy halvány csapás.
Lefelé érdemesebb a régi turistautat használni. Teli van kidőlt fákkal, és nagyon rossz állapotban van, de jól követhető, és gyorsan levisz a piros négyszögre.
Akkor annak akit érdekel a turistaság hőskora a Bükkben...
Turisták Lapja 1938. részletek
A Magyar Turista Egyesület és a Turisták Lapja számára is ez volt az 50. jubileumi esztendő, szerencsés módon egybeesett a Szent-István évvel, amelyet nagyon ünnepelt az akkori Horthy-kormány.
Az Országos Kék Jelzés ekkorra már teljesen felfestésre került, ennek első szakaszai egyébként szerintem nem is a Cserhátban hanem éppen a Bükkben valósultak meg, ugyanis már 1930-31-ben kék jelzéssel látták el a Bélkő-gerinc-Őserdő-Tarkő-Nagymező-Bánkút szakaszt.
Az erre épülő Szent-István Vándorlás nagy médiafigyelmet kapott, a Turisták Lapjában részletesen le van írva mind az útvonal, mind az ehhez kapcsolódó események.
No, de ami a Bükköt illeti. A jubileumi lapban összefoglaló írások születtek, mind a turistaházakat, mind az egyesületeket illetőleg.
Turistaházak a Bükkben:
Szentlélek, az egykori Avasi Turistaszálló és Bánkút:
Várkúti Isaák Gyula menedékház és a Telekessi mh.
Elsősorban Garass számára érdekes lehet ez a Miskolci Bükk Osztályt bemutató írás, benne vannak az általa említett nevek, továbbá a Zsófia-torony építésének körülményei is:
Az érdekes, hogy akkoriból nem csak a vezetők nevei maradtak fenn, hanem a közkatonák, vagy Országh néni is megbecsültek voltak. Ilyen volt Bánkút Síklubjában például a gondnok, vagy a kocsis, aki az árut és néha a vendégeket fuvarozta.
Ha megosztasz velem korabeli írásokat, azt szívesen veszem, mert tanulni, emlékezni, információt szerezni mindig jó. Előre is köszönöm.
A Várkúti th neve eredetileg Isaák Gyula turistaház volt, azt is sokat említik, meg a Telekessyt is.
A Bánkúti th kétségtelenül az ország legnépszerűbb, legfelkapottabb és leghíresebb turistaháza volt, sokezer pengő forgalommal, messze földön híres konyhával (ha jól rémlik Országh nevű néni főzött, még a neve is fennmaradt)
Az 1938-as lapokban benne vannak az egyesületek (osztályok) egytől egyig, oldalas írásokkal bemutatva és a csonka ország turistaházai is ugyanígy.
Úgyis olvasom ezeket folyamatosan, majd szemezgetek, és ha érdekel akkor beteszek pár írást.
Katica
