Sonkás kiflit is lehet csinálni. Általában nagy siker szokott lenni.
Nos az igazság az, hogy mi előre hoztuk a sonkát, mert már vagy 2-3 hete is vettem egy tarját próbának, ami nagyon finom lett. Megettük simán, tormával vagy mustárral, lett belőle sonkás tészta is és Lényem a hét elején vitte haza a végét vacsorára.
Ma nagyon későre lett kész az osso bucco, gondoltam vacsora ma nem lesz, nem is lett. Aztán előszedtem tegnap a második tarját és nagynak találtam. Levágtam belőle szeleteket nyersen amiből ma elkészült valami sólet féleség. Alighanem holnap az lesz az ebéd. A maradék tarja még ázik, majd reggel megfőzöm. Nekünk igazán mindegy mikor milyen nap, azt esszük ami eszembe jut és van itthon. Osso bucco szerencsére maradt és a solet se fog egyszerre elfogyni. majd közbe kombinálok még valamit. Most az se öröm ha nem kell főzni, mert ugysincs semmi más dolgom. Nyűgös vagyok és kész.
Nákunk ma bárány csülök volt mindenkinek. Leánygyermeknek leszállítva, diú gyermek elvitte. Szokás szerint zöldborsó püré volt hozzá.
Holnap szezonavató kerti grill lesz, aminek az oldalasokat már reggel bepácoltam. Petrezselymes krumpli lesz hozzá, és akkor egy időre a húst kivonnám a forgalomból, ha nem lenne itt egy rakás sonka még.
Elfáradtam. 3 napig álltam a konyhában különféle dolgokat készítettem. Sütöttem 3 kalácsot, 30 kaszinó tojást, sonkákat, bablevest, bárányt főztem és édeségként a mélyhűtőből előkotortam a karácsonyi zserbó és beigli maradékot. Nem is emlékeztem, hogy ilyen finom:))
Nem csináltam még soha sonkás tésztát, csak másnál ettem. De köszönöm a tippeket.
A főtt(en vásárolt) sonkából maradt, holnapután majd csinálok osztrák(os) tojásos nokedlit, ami a magyaron felül + hagymán pirított sonkakockák, ill. rá reszelt sajt, és saláta lesz hozzá. (Jég, paradicsom, uborka, újhagyma..)
:-) Nagy kedvencem volt, többször elolvastam anno, sőt a második részét is a Téli berek címűt, az kevésbé ismert, mondjuk nem is annyira jó.
Na de a saját reszelésű torma, hát az maga a bánat és szomorúság. Egyáltalán nem csípett. :-( Nem csak kicsit, nem csak icipicit, hanem egyáltalán nem. Gyanús volt nekem, hogy reszelésnél nem éreztem azt a tömegpusztító fegyver hatást, amivel riogattak, de gondoltam, biztos csak eltúlozták.
Még szerencse, hogy megvettem korábban azt az eceteset, mert az bizony megvédte a tormák becsületét, és attól felváltva hunyorogtunk Caipivel. Az jó volt igazán!
A csípőseket kevésbé bírja Caipi, mint én, de azért ő is szereti. Direkt maga miatt rakott ki tálkára az ecetesből, ha neki túl erős lenne az általam reszelt, aztán pont fordítva sült el a dolog. Na de sebaj, a végeredmény a lényeg, hogy jót vacsoráztunk. :-)
Mire Tutajos azt mondta magában, " a tűz vesse föl a magját"... :)
Még egy kis tormológia:
a két üveges, fehér hollóként, teljesen rendszertelenül kapható (volt) az Auchanban, de jellemzően Bécsből hozom, a tubusos teljesen korrekt, most is kapható a mustár-torma szekcióban.
Hát hiszen az a lényege! :-) Matula bácsi mondta a Tüskevárban, "én úgy szeretem, ha a fejem búbját is csípi", bár ő ezt erős paprikával kapcsolatban említette.
Na igen, mert az álldogálás a legrosszabb, attól fájdul meg az ember dereka. Ezért nem bírom az ilyen bolti nézelődéseket sem. Folyamatosan menni sokkal jobb.
A hét elején kerestem reszelt tormát, de csak ezeket a pépes, ecetes üveges-konzerveket találtam. Vettem is egyet, hogy legyen valami, de aztán láttam igazi tormagyökeret. Na mondom, idén én reszelem majd, úgy ahogy kell, frissen. Megnéztem a neten, hogy mit is kell ezzel csinálni, de valahogy mindenki csak ecetes tormát akart belőle gyártani, merthogy az úgy önmagában elviselhetetlen. Caipi azt mondta, hogy szerinte az osztrákok is, meg a németek is frissen eszik, én is úgy emlékszem, hogy ettem már csak natúr. Na majd meglátjuk.
A másik, hogy mindenki valami elviselhetetlen konyhai tortúrának írta le a tormareszelést, kicsit tartottam is tőle, még jó, hogy nem vettem fel gázálarcot. :-) Nem mondom, hogy nem éreztem, de azért nem egy könnygáz gránát, nem volt rosszabb, mint hagymát pucolni. Lehet, hogy öreg volt a torma? Azért így lereszelve kellemesen csípős az illata. Szerintem jó lesz! :-)
Szivesen mászkálok egyedül ha van valami direkt célom. Csak úgy kutya módra nem sétálok egyedül. Aztán próbálja meg Lényemet valaki kimozdítani csak úgy sétálni!:-) Akkor rögtön fáj a dereka meg minden. Érdekes módon utazásainkkor ő csinálja végig a város nézéseket nem én. Én rendszerint elfáradok az álldogálásban és lelépek valamikor, de ő csak megy.
Próbálj meg a sonkás tészta tetejére sütni egy réteg párolt karfiolt vagy brokkolit, úgy már összetettebb. (Legfelülre persze sok tejföl, kevés sajt.) Vagy finom pl. az is, ami talán egy svájci recept -- Maggi készételként láttam először --, hogy krumplipürét készítesz a füstölt levet is felhasználva. Abba belekevered a maradék sonkát kis kockákra vágva és ugyanakkora pirítóskockákat (magyarul croutont) a ropogás kedvéért.
Nálam osso bucco készül, nem vagyok egy hagyománykövető. Amugy is ki vagyok borulva önmagamból. Nincs kedvem felkelni, nincs kedvem főzni, magyarul semmihez nincs kedvem. Szeretnék elmenni valahova vendéglőbe vagy sürgősen elutazni valahova, ahol van normális élet. Sajnos ilyen hely jelenleg nincs a térképen, süllyedek befele a depresszióba.:-(
Egy első sonkát szántam megvágni húsvétra. Levágtam a csontnál, lett egy másfél kiló körüli darab. Család kérdően nézett rám... Mellétettem egy fél füstölt tarját is(nagylányom nagyon szereti). Még mindig kérdően néztek... A henteskést elkezdtem "helyezgetni" a sonkán és amikor bólintottak, levágtam.
A sonkafőző fazék tele van hússal, az egész sonkából(egy 180 kilós disznó mellső sonkája volt) maradt egy tisztességesebb csülök oszt annyi...
