Véleményem szerint akkor lesz minőségi állomány a nosztalgia járművekből (vontató és vontatott), ha fizetőképes igény, kereslet lesz ezekre. Idén is volt példa arra, hogy - ugyan szedett-vetett - nosztalgiavonatok indulhattak az ország különféle helyeire (Bakony, Lajosmizse), ha van helyi kezdeményezés. Ha több önkormányzat összeáll, akkor viszonylag könnyen tudnak finanszírozni ilyen utat. Nem értem, hogy az északi-parti településeken miért nem futott végig (idén vagy tavaly) gőzvontatású vonat az idényben. Miért állt le Siófok a Stefánia-vonattal ahelyett, hogy tovább ment volna a szerelvény a Déli-parton, és adott volna hozzá pénzt Fonyód, Boglár, stb. Ha egy évben lenne 8-10 megrendelés a Lajosmizseihez hasonló vonatra, akkor már lehetne a kocsik felújításáról, gőzmozdonyok nagyjavításáról beszélni.
Másnak a mozdony sem fontos. Mert a vasútnak a látványát sem szereti, csak autóval közlekedik, legfeljebb buszra fanyalodik. Akkor most mozdonyt se tegyünk el/üzemeltessünk?
"A Parkban hány mozdony, és hány kocsi van kiállítva?"
Amennyit az illetékes elvtársak kiállítottak. De ez nem dönt el semmit.
Ajánlom a következőket megfontolásra: a magyar kultúrát érdekli valamilyen szinten kb. 3 millió ember. (A többi gyerek, vagy bunkó, vagy kocsmatöltelék, vagy csak a foci - autóverseny, kártya, stb. - érdekli. Ez a 3 millió ember töredéke Európa lakosságának, ráadásul a magyar nyelvet nem szeretik megtanulni sem nehézsége és a többi nyelvtől való jelentős eltérése miatt. Vagyis akkor ezek szerint semmiféle hazai kulturális dologra nem kéne költeni, mert nem sok embert érdekel. Inkább költsünk olyanokra, ami Európa lakosságát jobban érdekli: Párizsra, Rómára, stb.
Tudom, kissé kisarkítottam a kérdést, de azért szabadjon megjegyeznem: amikor pl. az É balatoni, vagy a Szfvár-Komáromi vasútvonal évfordulóján a régi kocsikkal ment a gőzös, az állomásokon a közönség (nem csak az utasok!) csillogó szemmel nézegették belülről is a kocsikat. És mutogatták a gyerekeknek.
(Egy-két idősebb kolléga, akik még a gőzöskorszak végén voltak fiatal masiniszták, sokat mesélt arról, hogy a '70-es évek végi, '80-as évek eleji fővizsga milyen volt.
Hát akkor milyenek voltak a 59-63 közötti papiron elvégzett felújitások.
Még egy: nemrég jártam egy vasúti kiállításon, egymás mellett állt egy Challenger és egy DDA40X.
Mögöttük volt néhány kocsi. A Challenger mögött egy caboose, a DDA mögött egy Railway Post Office, az amerikai mozgóposta kocsi, ahol a postások pisztollyal az oldalukon szortírozták a leveleket. Mindkettőt szájtátva nézegettem.
Ha kitesznek mögéjük egy-egy ülőhelyes kocsit, az érdekelt volna? Annyira biztos nem.
Szinte sejtettem, hogy lecsapsz erre. :) Lottóznom kéne :)
Ha van x összeged, amit el kel osztanod arra, hogy üzemben tarts, felújíts egy nagyteljesítményű, "nyúzható" mozdonyt VAGY ezt az összeget elköltsd kocsikra, amik nagyon korhűek lesznek, de egynehány alkalomtól eltekintve nem tudod azokat közlekedtetni, melyik a logikus lépés?
"Ott a kocsiállomány másodlagos, inkább - helyesen - a vontatójárművek vannak fókuszban."
Ezzel igen nyomatékosan vitatkoznék. Egyáltalán nem helyesen! A kocsik ugyanolyan fontosak, mint a mozdonyok.
Ezen hibás szemlélet miatt van az, hogy manapság szinte alig tudjuk, hogyan is néztek ki a kocsik régen. Mert majd' mindenki a mozdonyokat fényképezte.
Ez a hibás szemlélet sok kárt tud okozni. Ha a vasutat vesszük, akkor az eredményt már leírtam. Ha bővítjük a kört, akkor tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy inkább a közúti járműveket óvjuk, mentsük meg, mert az régebbi, mint a vasút, meg többen is használják. (Vagy ide képzelj el bármi más indokot!) De bővíthetjük a kört, és eljuthatunk odáig is, hogy csak a festmények, műtárgyak legyenek a fókuszban, minek a mindennapi használati eszközök megóvására figyelni?
Azt el kell különíteni, hogy a vonat a széles néptömegek szórakoztatását, vagy a tájékoztatását kívánja szolgálni.
Ha az utóbbit választjuk, akkor igyekezni kell a régi idők vasúti utazását korrektül bemutatni. Ha az előbbit, akkor kár előszedni a gőzmozdonyt.
**
Rossz álláspont. Ha a szlovákok így gondolkoznának... A zólyomi Grand Prix után olyan különvonat indult, hol a kocsik úgy néztek ki, mintha a sátoraljaújhelyi selejtsorról hozták volna ki őket... Se nem korhűek, sem nem jó esztétikai állapotúak nem voltak.
Vagy az Albatros budapesti útjaira mindenféle összegraffitizett, koszos kocsikkal jönnek - a vonat mégis tömve, MERT a legendás Albatros vontatja.
Ha a szlovák úgy gondolkozna, mint te, nem lennének vonataik. Ott a kocsiállomány másodlagos, inkább - helyesen - a vontatójárművek vannak fókuszban.
"Azt azért ne gondold, hogy egy fáradt anyagú fődarab bármelyik üzemi mozdonyban benne maradhat."
Bocsánat hogy beleoffolok, de azt hiszem, mindannyian emlékszünk a kb. 10-12 évvel ezelőtti Bz-vészre, amiikor a tengelyek elkezdtek törni. Ugye? Vagy a tóvároskerti kerékrobbanás, amikor a német kocsin menet közben felrobbant a kerék, ami miatt az összes ilyen kocsi sebességét levették 120-ra és a vonatnemváltót csak személyvonatiban szabad használni? (A németek szóltak előre!) Vagy mondhatnám az MD motorok főkereteinek fáradását (ebbe persze már "bele volt tervezve" ez, hiszen valahogy a kis tömeget tartani kellett).
Szóval az az igazság, hogy akárhogy is nézzük, de igenis egy fővizsga alkalmával kerül(het) a mozdonyba olyan alkatrész, amin előbb(-utóbb) megjelennek az anyagfáradásból származó hibák. És most elsődlegesen a dízel és villamos vontatójárműveket említettem. Akkor mi lehet a gőzösnél?
(Egy-két idősebb kolléga, akik még a gőzöskorszak végén voltak fiatal masiniszták, sokat mesélt arról, hogy a '70-es évek végi, '80-as évek eleji fővizsga milyen volt. És azt hiszem, ahogy telt (és egyre inkább telik) az idő, egyre kevesebb az esély, hogy bárhova is új alkatrész kerüljön. Honnan is, tulajdonképpen?
Teljesen egyetértünk abban, hogy ha egyszer gőzöst (illetve bármilyen járművet) üzemeltetni akarunk, akkor ahhoz megfelelő mennyiségű tartalék alkatrész, illetve stabil műhelyi (és főműhelyi) hátteret kellene biztosítani.
DE NINCS!!!
Ha már szóba került a GySEV és a MÁV jelenleg futó járműállománya; braunnal együtt úgy érzem, van némi rálátásunk a műszaki állapotra. Ugye nem kívánja senki, hogy elkezdjem ecsetelni?
Akkor a magyar gőzös üzemeltetés, bármilyen cégnév alatt is működik, roppant illetlen módon viselkedik...
Kezded már látni, hogy miért kell kímélni a működő gőzösöket? Nem azért, mert rosszak, hanem mert ha elöregszik valami fődarabjuk, és nagyobb igénybevételkor hamarabb öregszik, akkor az egyetlen lehetőség a leállás.
>nem kellett volna mindent szándékosan elrombolni és szétvagdosni.
A gőzös korszak végén a MÁV a szokásos veszteségesség állapotában leledzett. Volt a raktárakban/gyárban nagy halom gőzmozdony alkatrész, amik értéke ott volt a MÁV pénzügyi könyveiben, és utána eszközlekötési járulékot kellett fizetni, ami tovább növelte a MÁV veszteségességét, ez pedig csökkentette a MÁV pénzügyi vezetés prémiumát. Állam-, cég- és magánérdek egy irányba hatott, küldték a kohóba az alkatrészeket (hallottam, hogy a Ganz-ból több tíz kész, csomagolt légsűrítőt ahogy volt, faládástól küldtek beolvasztani).
Nem kell itt gonoszságot meg szakmaiatlanságot keresni. Akkoriban a MÁV nem volt olyan gazdag, mint a DB vagy a UP, hogy tudjon költeni egy gőzös bázis fenntartására.
>egy olyan különvonat megszervezhető, ami a közforgalmú vonat illúzióját kelti.
Ja, az más. Bár nem teljesen...
Ha a vonat összerakásában a nagyobb hűségre törekszenek, az lelkesít néhány olyan vasútbarátot, aki még emléxik, hogy akkoriban olyan volt egy vonat. A "nosztalgiavonattal" utazók többségét ez nem érdekli, nem zavarja, hogy ott a vonatban az az undorító játszókocsi, sőt, örül neki, mert így egy kisgyerek nagyobb élményt kap.
Ha adekvát gőzösvonat lenne, vonzana több utast? Mert tán ez lenne a cél, nem hogy a profi vasúthoz értőket kielégítse.
Ha bemész Istvántelekre, ott szépen láthatóak olyan mozdonyok, amelyek szépen le vannak kopasztva. Azokat a hiányzó alkatrészeket, biztos, hogy nem a kisebbség szerelte le, hanem mások, valamilyen okból kifolyólag.
Belegondolok, hogy a 424,247-re azzal az indokkal került a négyhengeres légsűrítő helyére háromhengeres légsűrítő, illetve a turbogenerátor helyére akkumulátoros ledlámpa világítás, hogy nem tudják üzembiztosan megjavítani ezeket, mert túl bonyolult (!) szerkezetek... :)
Bocsánat. De én azt feltételezem ésszerű és normális műszaki emberektől, ahol gőzmozdonyt működtetnek ott az üzemeltetéshez szükséges alkatrészek, illetve tartalék alkatrészek rendelkezésre állnak. Alapvető dolog ez ahhoz, hogy akár egy nosztalgia üzemet is működtetni lehessen. Persze erre okoskodóan és szőrszálhasogatóan azt lehet mondani, és ha nincs, akkor mi van?! Illendő az, hogy legyen megfelelő alkatrész. Nem akarok én most itt különösebben részletekbe menni, hogy miért nincs -különösen nálunk Magyarországon- vannak ennek okai és felelősei. Ezzel megint csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy nem kellett volna mindent szándékosan elrombolni és szétvagdosni.
Nem a tankönyvet akarom itt beírogatni meg a tanmesét sem . A mozdonyalkatrészeket a főműhelyekben sokszor cserejavították ,így kevesebb volt a hiányzó felújított alkatrész
Én magam arra emlékezem,hogy amikor a Landlerbe beküldtük a hibás fáradtgőz lövettyűket meg a szerkocsi ágyakat akkor azokat igen rendesen előírt méretre feljavítva adták vissza és nem egy két hétig volt jó. Ez nem papíron volt így hanem az életben gyakorlatban.
Meg: miért menne gőzvontatású vonat rendes menetrend szerinti járatként? Az utazás szüksége miatt utazóknak jó lenne? Fenét. A vonat lassabb lenne, az utas ruhája piszkosabb, és nem működne a villamos fűtés.
Azt hiszem, elbeszélünk egymás mellett. Én nem arra gondoltam, hogy napi forgalomban teljesítsen a gőzös (ez nyilván túlzó elvárás, már csak azért is, mert a mai menetrendben sem nagyon van olyan vonat, amit ki lehetne váltani gőzössel). De, az igenis tárgyalásra érdemes lehet (és szerintem az egész beszélgetés innen indult), hogy egy olyan különvonat megszervezhető, ami a közforgalmú vonat illúzióját kelti. Gondolok itt arra, hogy az említett Bivaly nehány kék Bhv kocsit cibálva idézi meg mondjuk az utolsó gőzösös időszakot. Erre szerintem lehet megoldást találni, és évente nehány ilyen vonat igenis leközlekedhet (akár normál menetrendbe illesztve, kellő előtervezéssel), csak akarat szükséges hozzá.
Nagyon szép töled az, hogy ami az iskolai tankönyvből annak idején megtanitattak veled, azokat ide szépen beirogatod.
Amit leirtál ez nagy jól hangzik papiron, de a valóság messze nem ez volt, és ma sem ez.
A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy elromlott a mozdonynak egy akár milyen alkatrésze, (és most független attól, hogy melyik) a mozdony bekerült a műtőbe, ahol a felcserek megnézték, és orvosolták a hibát oly téren, hogy az ápolókat kiküldték a parajosba, és egy ugyan olyan mozdonyról, azt az alkatrészt levarázsolták, amely miatt a mútőbe került mozdony leállt. Aztán innentől kezdve átszerelték az alkatrészt, amely legalább ugyanolyan szar volt, mint ami a mütőbe került mozdonynál, igaz egy két hétig müködött és aus.
A legnagyobb probléma a MÁV-nál az volt, hogy semmilyen pótalkatrész (új) sosem volt, pénzhiányra hivatkozva nem szereztek be, és a barkácsolás ment nagy üzembe.
Példával ecseteljem, a MÁV, GySEV Taurusai, hány évesek is? Ugye 12, most már nyugodtan mondhatom lassan 13-nak is
Az ÖBB az ilyen Taurusoknál, a mozdonyokon már 90%-ban lecserélte az elektronikát 10 éves korukban
>1. Ami ez anyagfáradásos alkatrészt illeti, olyannak egy üzemelő mozdonyban nincs helye, mert egyszerűen nem működtethető biztonságosan.
Az öreg mozdonyban működő alkatrész egyelőre még nem anyagfáradt. Ha aktív kori terhelésnek teszed ki, hamarabb az lesz, mint ha kiméled. Nem kiméled, anyagfáradt lesz, esetleg eltörik, Akkor nincs helye a mozdonyban, kidobod belőle.
