Dr Tardy János a Magyar Természettudományi Társulat ügyvezető elnöke megköszönte a kutyás előadásokat, mindkettőt magas színvonalúnak tartotta. A konferencián megjelentek számát pontosan nem tudja, de több , mint 290 volt a résztvevők száma. Elmondta, hogy jók a visszajelzések és még a kutyákhoz nem értők számára is egyértelművé vált, hogy nagy baj van a magyar kutyafajták háza táján. A konferencián készített videó felvételek hamarosan számunkra is hozzáférhetőek lesznek. A Magyar Tudományos Akadémia a honlapjára három részletben rakja fel az előadások videóit, a kutyás előadások a második szakaszban kerülnek fel. A MTT elnöke, amennyiben igény van rá, a Magyar Komondor Egyesület számára a továbbiakban is biztosít lehetőséget.
Két észrevételem volna, végig olvasva az itt folyó diskurzust:
1: kaliba kölyök kontra komondor kölyök.
A komondorokat legalább 200 éve max párban tartották. Okait sejtem - lényegében egzisztenciálisak - de mindegy. A komondor már régen nem él falkában......
Ahol igen - pl Rezgő Jánosnál - onnan jó kutyák is kerülnek ki, ilyen kutya a Fésűs Karcsié is és az enyém is (volt).
ergo: értem én, hogy elvárás a falkában melózás, de amit nem gyakorlunk ugye, abból nem lehetünk mesterek, tehát ha a fajta egyedei évszázadok óta nem élnek falkában - és ez kritika - akkor a megoldás az, hogy falkában kell őket mostantól tartani.
2: Síkvidéki típus kontra hegyvidéki típus:
Van különbség és a komondor alkata valóban inkább síkvidéki jegyeket hordoz.
Vékony, szikár, agárszerű, alkatában inkább egy ír farkas kutyára hajaz.
A hegyi típusokban - hegyvidéken valóban dolgozó kutyáknál én pl 75 cm feletti kutyát soha nem láttam......
De gyakoribb volt a 70 cm körüli!
Kiegészítésnek szántam, a többi mondandóddal kb egyet értek!
Az Udvardi-Kórózs konglomerátum a fajta történetében valószínűleg a legnagyobb károkozók! Ez tény!
Nekem pont az ellenkezője a kutyám. A tápot egyáltalán nem eszi meg, a konzervet igen, a többi ilyen kutyás cucctól, jutalomfalat, kutyaszalámi pedig majdnem elpusztult mert bélgyulladást kapott. Volt egy időszak amikor hirtelen kellett sokat dolgozni és nagyon keveset voltam otthon, amit a kutya nehezen tolerált. Akkor próbáltam neki kedveskedni ilyen kutyás vackokkal.
A konzervvel nincs gond, néha kap (ha épp nincs házi vagy vágóhídi) megeszi, pont. A többi ilyen sz@rban nem tudom mi van de olyan reakciókat váltott ki a kutyából amit még soha semmi. Nem kapott belőle túl sokat, de rendesen nyűszített érte......amikor kapott mohón falta. Aztán 1x csak elkezdett hullani a szőre és a bőre is elkezdett kipirosodni far tájékon. A fura viselkedéséről nem is beszélve. Itt megjegyezném, hogy soha nem volt beteg se semmmi baja, pedig ekkora már 2,5 éves volt.
Állatorvos --------> allergia, és kezdődő bélgyulladás, nyilván attól a szeméttől amit etettem vele. Amikor elvontam tőle rövid idő alatt minden további drasztikus kezelés nélkül rendbe jött és azóta sincs baja. Azóta a jutalom néhány szem sima háztartási keksz vagy csont.
Én biztosan nem adnék neki soha többet semmi ilyesmit. Se kutyaszalámit, se jutalomfalatot se egyebet. Tudom itt most majd sokan csúnyán fognak nézni, hogy mi minden "vitamint és táplálékkiegészítőt" vonok el a kutyától.......de nem érdekel. Nekem majdnem ráment a kutya. Kölyök korától van nálam, sose kapott mást csak ami a konyhából kiment (nem romlott!!!) maradék ételt, vagy sertésbelsőséget (tüdő, máj, szív, lép pl), csirke farhátat, lábat, fejet stb......persze mindent főzve. És köszöni szépen gyönyörű, kifejlett (szuka létére 72cm a marja, súlya pedig 45-50 kg között van) és egészséges állat. Leszámítva a kötelező veszettség ellenit és a fent említett esetet + amikor toklász ment a lábába, nem látott eddig pedig már 3,5 éves.
Tényként kell megállapítsam, hogy Pogácsás Mónika kizárólagosan olyan kifogásokat, ellentmondásokat keres tevékenységünkben, nyilatkozatainkban, aminek semmi köze a komondorhoz.
Sokkal inkább vártunk volna szakmai érveket, már csak azért is, mert az András előtt felszólaló Újhelyi Tamás (SZIE) előadásából megtudhattuk, hogy mind a 9 magyar kutyafajta elveszítette azokat az ősi tulajdonságaikat, amire egykoron kitenyésztették. Úgy gondolom ez az az alap, amiből ki kell indulnia minden felelősen tevékenykedő magyar fajtaklubnak és felelősen billentyűzetet ragadó vélemény formálónak, aki részt vett ezen a konferencián.
Lehet, sőt biztos, hogy mi is követünk hibákat, mint az alább kiderült, az általam delegált előadók előadásainak tartalmának megvitatását meghagytam az előadóknak és az MTTE ügyvezető elnökének hatáskörében és nem folytam bele. Szerintem ez így volt rendjén.
Ahhoz, hogy olvasók számára is építő jellegű vita alakuljon ki akár ezen a fórumon, akár a facebookon a komondor tenyésztésének egy-egy kiragadott problémáját kellene megközelíteni és megvitatni különbözőképpen.
Mondok erre egy példát.
A tk-s komondor tenyésztési adatai szerint az elmúlt évek során beszűkülni látszódik a fajta. Azt, hogy miként lehetne orvosolni ezt a fajta kihalásával is fenyegető problémát a vitatkozó felek a maga elképzeléseik mellett érvelnek.
A HKK szerint ez pénz kérdése, bár azt nem részletezi, hogy mire kellene az a pénz (ha nem így van, javítsanak ki), a MKE szerint talpra kell állítani a fajtát , helyreállítani az Újhelyi Tamás által is bizonyítottan elveszett eredeti pásztorkutyás tulajdonságokat , aminek utána a fajta ismét versenyképes lesz a máig is pásztorkutyás alkalmazásban dolgozó versenytársaival szemben. A fajta arra érdemes egyedeit vissza kell helyezni a máig is hagyományos módon pásztorkodást folytató gazdálkodókhoz. Napjainkra a sakál megjelenésével idehaza is megnyílnak erre a lehetőségek.
A vita nem korlátozódhat a másik fél elképzeléseinek kritikájában, bizonyítani kell a saját elképzelések hatékonyságát.
Mónikával azt sem sikerült megbeszélnünk, hogy miért van szükség kihelyezési programra a fajta érdekében és ő már a részleteiben akar kutakodni, 15 percet szán az összes evvel kapcsolatos információ begyűjtésére és ezt a biodiverzitásról szóló figyelemfelkeltő előadásoktól várta volna.
Amikor pedig a szakmai érvekkel lenne ideje előhuzakodni, jó ötletnek tűnik megsértődnie.
„…ezek szerint a kollégái és Ön között elakadhatott valahol ez az információ…”
Igen, úgy tűnik, ez történt.
Ami nem olyan nagy csoda egyik oldalról, tekintve, hogy Sepsiszéki Nagy Balázzsal négy éve beszéltem utoljára, és ahogy én nem tudtam, hogy ő miről fog beszélni, vélhetően ő sem tudta rólam.
Az, hogy részese egy programnak, nem jelenti azt, hogy napi szinten kommunikálunk. Nem én fogom össze az egészet.
Karcsi pedig lehet, hogy félre értett valamit, vagy rosszul emlékezett, vagy félreérthetően fogalmazott.
Most megnéztem az email fiókomat: a szinopszist 2017. október 4-én, 23:04-kor küldtem el Tardy János úrnak, a konferencia szervezőjének.
Ha ön kételkedik a szavamban, privátban megadom az e-mail címét és kérdezzen rá, hogy mikor kapta meg!
Hogy a többiek rosszul emlékeztek, vagy esetleg félreérthetően fogalmaztak a facebookon, azzal kérem ne engem, és ne az itt olvasókat terhelje, hanem kérdezzen rá az illetékesnél!
Ezzel együtt a társaim nevében is, és a magam nevében is elnézést kérek, ha valamit félreérthetően kommunikáltunk. Emberek vagyunk, hibázunk.
Egyébként itt nincs szó semmilyen téves következtetésről (maximum az Ön oldalán), itt megint csak makacs tények vannak (mint a selyemkutyák esetében :-)):
Tény, hogy az előadás előtt több, mint egy hónappal leadtam a szinopszist, melyet a szervezők örömmel elfogadtak. Ezt ön bármikor leellenőrizheti.
Tudomásom szerint az előadás előtt ezt mindenki kézhez kapta. Ön is.
Tény, hogy az előadásban az elejétől a végig ugyan azt a gondolatmenetet vittem végig apró kiegészítésekkel. Erről lesz videó.
Tény, hogy mindezek után ön azt állította: „pont az előadás tartalma volt más, mint ami a kiírt programban szerepelt… Tardy urat és a közönséget is becsapták”.
Tény, hogy Ön nem személyesen próbált tisztázni egy esetleges félreértést, köztünk fennálló kommunikációs hibát, hanem bizonyíthatóan valótlanságokat állítva szándékosan rossz híremet keltette nyilvánosan.
Tény, hogy Ön ezért azután sem kért elnézést, hogy ellenőrizhetően nyilvánvalóvá tettem, hogy mi történt.
Tény, hogy a küllem-komondorozás és a selyemkutyázás közötti párhuzamok közül Ön egyet sem tudott cáfolni.
Tény, hogy legutóbbi hozzászólása alapján Ön nem azokra neheztel, akik csúfot űznek egy ősi rusztikus magyar pásztorkutyafajtából eredeti mivoltából kiforgatva azt, hanem arra, aki minderre felhívja a figyelmet.
Tény, hogy mindezek ellenére nem haragszom Önre, és továbbra is nyitott vagyok mindennemű kommunikációra, együttműködésre a fajta érdekében.
Ezek a zöld idézetek tőlem valók, illetve az Ön téves következtetései rám irányulnak, így válaszolok.
”Szerettem volna többet tudni már végre erről az erdélyi fajtamentő programról részletekbe menően, de a konferencián az előadó közölte, hogy inkább másról tart előadást…”
„nem becsméreltem az előadót, csak pont az előadás tartalma volt más, mint ami a kiírt programban szerepelt”
Idézek Fésűs Károly november 1-én írt, a konferenciát beharangozó hozzászólásából:
"Nagy András pedig a komondor fajtarehabilitációjáról fog előadást tartani. Ez utóbbinak témája éppen a kihelyezési programunk kicsit nagyobb részletességgel."
Illetve Sepsiszéki Nagy Balázs előadásából, amely az Ön előadása előtt hangzott el:
"Én is részese voltam egy olyan programnak, amiről most utánam lévő előadók fognak szólni, tehát a komondor rehabilitációs programnak, és ezekre az esztenákra is helyeztünk ki komondorokat és az volt a tapasztalat, hogy sajnos a küllemi tenyésztés eredményeként a komondor már nem az, ami kellene legyen. Tehát ezért próbálnak néhányan tenni a tenyésztők közül."
Ön pedig azt állítja, hogy már jóval korábban döntöttek, hogy a körülményrendszert fogják bemutatni xy program helyett. De ezek szerint a kollégái és Ön között elakadhatott valahol ez az információ, mert még az Ön előadása előtt kettővel lévő előadó, Sepsiszéki Nagy Balázs is az erdélyi kihelyezési programról beszélt.
Az pedig úgy tűnik eszébe sem jut, hogy nem nyomozok Ön után, hogy vajon bent van-e egy Facebook csoportban, vagy sem. Én vállalom a véleményemet szemtől szemben is. Az előadás téma "számonkérése" a programot beharangozó személyen történt meg épp olyan stílusban, ahogyan ő szokott másokat provokálni. Aki másnak vermet ás...
Én valóban hittem abban, hogy a két szervezet (HKK-MKE) között mégis csak lehet valamiféle egységes álláspontot, közös együttműködést megvalósítani, hiszen azonos fajtáért küzdünk. Nyitott voltam az Önök programjára, és az Ön előadására is. De amit ott hallottam Öntől, azt gondolom, minden jó érzésű, komondort tartó embert felháborítana. Nem az a baj, hogy az Önök által észlelt problémákat jelzik, hanem, hogy azt hogyan teszik meg. Pl. Ön egy felgumizott szőrű máltai selyemkutyával tette hasonlatossá a komondor fajtát. Az, aki tiszteli a fajtát, nem teszi nevetségessé. Hanem megbecsüli azt, ami van, és próbálja kijavítani az esetleges hibákat. Programokat dolgoz ki, végrehajtja, majd értékeli, a kapott információkat hasznosítja a tenyésztés során.
Szívélyes levélváltásunkban is szót emeltem a két tagtársa minősíthetetlen és elfogadhatatlan stílusa és hangneme ellen, amely eddig Önt nem jellemezte, kulturáltan tudtunk szót érteni egymással.
Azt gondolom, és ez legyen tanulság mindenkinek:
- az írott dolgok sok félreértésnek adnak alapot, hiányoznak a metakommunikációs jelek
- a rosszindulat rosszindulatot szül.
Én részemről befejeztem az Önökkel való kommunikációt, veszekedjenek egymással nyugodtan. Inkább dolgozom a komondor fajtáért.
Az a kérésem, hogy ha valakinek kérdése, véleménye van a leírtakkal kapcsolatban ne a facebookon reagáljon, mert ott nem tudom nyomon követni az eseményeket, hanem itt.
Végül azok kedvéért, akik valóban érdeklődnek a Magyar Komondor Egyesület Fajtarehabilitációs Programjával kapcsolatban egy összefoglalás:
Előzmények:
A 2000-es évek derekára a kiállítások ringjei mellett egyre inkább azt láttuk, hogy a „Kutyák királya”, „a porta megvesztegethetetlen, rettenthetetlen őre” gyönyörű, „habos”, hófehér púderozott bundával, de remegő lábbal, behúzott farokkal görnyed a ringben, és erőt sugárzó dinamikus, könnyed ügetés helyett - mindenki számára - kínosan vonszolja magát.
Egyre több helyről hallottunk, csalódott, elégedetlenkedő hangokat, miszerint a neves tenyésztőtől vásárolt komondor félős, ha az udvarra bejön valaki, elszalad. Ha egy kisebb kutya játékból húzza a fülét nyüszít…stb. Egyre gyakoribbak voltak az olyan kérdések, hogy „mikor nő be a feje lágya, mikor kezd majd őrizni, mivel lehet megtanítani a házőrzésre, mivel lehet bátrabbá tenni…?”
2007-ben, a Komondorhoz és a többi nagytestű, őrzésre kitenyésztett pásztorkutyafajtához kapcsolódó hangzatos legendák és a terjedő negatív híresztelések közötti ellentmondások tisztázására, az állomány idegrendszeri tulajdonságainak (első lépésben az őrző ösztön és a bátorság) felmérésére kutyás barátaimmal, Schütz Saroltával, Veszeli Péterrel és Bartha Lászlóval elindítottunk egy tesztsorozatot, amivel lehetővé vált a pásztorkutyák saját területen mutatott viselkedésének (részleges) tanulmányozása. Készíttettünk egy olyan védőruhát (un. franciabundát) amiben bármilyen „vad” kutyához be lehet menni viszonylagos biztonsággal.
A negatív híreszteléseket nemhogy megcáfolni nem tudtuk, de egyenesen lesújtó eredménnyel szembesültünk. A tesztelt nagyhírű pásztorkutyáknak elenyésző hányada akadályozta meg a behatoló segédet abban, hogy a kutya saját területéről nyugodtan kihozza a gazda tulajdonát képező bármely mozdítható tárgyat.
A XX. sz. elején kialakult - a küllemi tulajdonságokat előtérbe helyező - szemlélet a világháború után konszolidálódott, komfortos körülmények között alakította ki kutyafajtáink mai napig uralkodó tenyésztési metódusát.
A kutyákat egyre kevésbé használati célból, egyre inkább kedvtelésből, vagy alternatív pénzforrás gyanánt tartották, tenyésztették. Nemcsak a zord körülmények formáló, szelekciós hatása nem érvényesült, de immár a kutyatartók, sőt a tenyésztők sem hozzáértők (pásztorok, tanyasi emberek… stb.) voltak, akiknek életbevágó érdeke lett volna az adott fajta használati értékeinek fenntartása, csiszolása, hanem hobbikutyások, akiknek legtöbbször csak felületes ismereteik voltak az általuk tartott/tenyésztett fajta valós mibenlétéről. Sokan úgy fogtak bele a fajta tenyésztésébe, hogy a kutyázást a kiállításokon, (jobb esetben) kutyaiskolában tanulták és előtte sose jártak nagyragadozók (farkas, medve, hiúz) életterében működő esztenán.
A pásztorkutyák megértéséhez szükséges ismerni, hogy milyen körülmények között, milyen szelekció hatására alakultak ki. Érdemes belegondolni, hogy miben különbözik mindettől, és legfőképpen mit eredményez a „nyugati típusú kutyázási kultúra”.
Akinek volt alkalma testközelből tanulmányozni a ma is működő pásztorkultúrákat – ráadásul olyan helyen, ahol a nagyragadozók jelenléte és a regionális gazdasági helyzet miatt a munkaképes pásztorkutya ma is a megélhetés záloga – tisztában van vele, hogy a tenyésztést elsősorban gyakorlati szempontok határozzák meg. A kutyáknak rekkenő hőségben, dermesztő hidegben, éjjel-nappal, ember, vadállat és különböző kórokozók ellen, szegényes táplálékon élve kell helytállniuk. Ezen körülmények között csak a legerősebb, legrátermettebb, legszívósabb, legkitartóbb, legbátrabb, legintelligensebb egyedek élhetnek meg és szaporodhatnak tovább. A pásztorok nem nagyon foglalkoznak a kutyák küllemével, de ha igen, akkor az csakis másodlagos szempont lehet a használhatóság mögött, vagy éppen a funkcionalitásból adódik. Ez a szigorú és kegyetlen szelekció tette a Komondort is azzá, ami miatt becsüljük, szeretjük, és nemzeti kincsünknek tekinthetjük.
Ezzel szemben ma Európában a kutyafajták tenyészegyedeinek értékét a tőlük várható utódok piaci értéke határozza meg. Ez pedig – más tájékozódási és viszonyítási rendszer híján – hosszú időn keresztül az FCI-MEOESZ (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége) rendszerű kiállítási eredményeken alapult. A vevők sokáig többnyire az FCI-MEOESZ törzskönyvet és a kiállításokon elért eredményeket tekintették a minőség biztosítékának. Mára ez (utóbbi főleg) egyre inkább veszít jelentőségéből.
A jó kiállítási eredményekhez szükséges értékmérő tulajdonságok nem egyeznek a fajta eredeti jellegzetességeit eredményező szelekciós elvárásoknak megfelelő értékmérő tulajdonságokkal. Ebből következik, hogy a kiállítási, illetve a hagyományos szempontok szerinti tenyésztés egészen más karakterű kutyákat eredményez.
A kiállításokon a küllembírók az eleve rossz (hivatalos HKK) standardmagyarázathoz viszonyítják a kutyákat, mely törvényszerűen bekövetkező degenerációhoz vezet. A küllembírók ráadásul gyakran egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy egy pásztorkutyának eredeti környezetben milyen elvárásoknak kell megfelelnie és ebből adódóan milyen anatómiával, tömeggel stb. kell rendelkeznie, így legtöbbször az éppen aktuális divatirányzatnak megfelelő értékelést adnak. Befolyásolva ezzel a vevőközönséget, a tenyésztőket, tévutakra terelve a tenyésztés folyamatát. A rendszer emellett magában hordozza a szubjektív döntés lehetőségét, mely gyakran etikai problémákat is felvet.
Amíg egykoron a gyenge idegzetű, vagy örökletes fizikális betegséggel terhelt kutyáknak nem nagyon volt alkalmuk továbbörökíteni tulajdonságaikat (mert a kemény igénybevétel hamar kiszelektálta őket), addig ma egy ilyen kutya megfelelő szocializációval probléma nélkül teljesítheti a tenyészszemlén elvárt minimumot, és ha a mai elvárásoknak megfelelő külsővel rendelkezik, évekre meghatározza a populáció formálódását. Sok esetben egészségesebb, jobb idegrendszerű kutyák háttérbe szorulnak a tenyésztésben, ha kevésbé kívánatos küllemi jegyekkel rendelkeznek.
Márpedig a szélsőségek jó szülőpártól származó alomban is megjelenhetnek, és ha évtizedeken keresztül nincsenek kiszelektálva, akkor az állomány átlagos minőségét folyamatosan rontják.
A napjainkra kialakult helyzet tehát törvényszerűen, elkerülhetetlenül determinálja ősi fajtánk további leromlását és a folyamat tragikus kimenetelét.
Ha valaki mindezt megérti, egy percig sem csodálkozik azon, hogy mára a fajta átlagos minősége mind a fizikális, egészségügyi tulajdonságokat, mind a bátorságot, őrző képességeket tekintve jelentősen leromlott. Teljesen egyértelmű tehát, hogy ha meg akarjuk állítani ezt a folyamatot (netán vissza akarjuk fordítani) valamit tenni kell…
Tapasztalatok:
Nyilvánvaló, hogy ezt a hatásrendszert - melynek része a tágas, bekerítetlen terület, a falkaélet, a haszonállatok őrzése, a sok mozgás, a szegényes táplálék, a szélsőséges időjárási körülmények, és melynek kulcsa a nagyragadozók általi fenyegetettség - jelenleg hazai körülmények között nem lehet teljes komplexitásában modellezni, helyettesíteni. Márpedig e nélkül nincs pásztorkutya.
---
Idézem Bartha László barátom egy írását:
Ahol bármi büntetlenül gyenge lehet,
ott minden egyre gyengébb lesz.
A pásztorkutyák munkája és igénybevétele tartósan, messze a legnehezebb és legösszetettebb minden más használati kutya típushoz viszonyítva, a vakvezető és katasztrófa kutyákat is beleértve. Ez a nehézség és összetettség a városiak, de még a falusiak, mint laikus tömegek számára teljesen láthatatlan. Amit tudnak a pásztorkutyákról az banális és végzetes leegyszerűsítés. Emiatt épülhet fel egy látszat, és a látszatra egy egész üzletág, ami azon az illúzión alapul, hogy a döntően városi és elővárosi környezetben folyó modern tenyésztésben meg lehet őrizni a pásztorkutyát annak eredeti jellegében és minőségében. Ez a látszat olyan, egészen ritka alkalmakkor lepleződik le, amikor generációk óta modern urbánus környezetben tenyésztett „pásztorkutyák” kölykeit visszahelyezik eredeti környezetükbe. A tapasztalat szerint 10 kutyából 9 részben vagy teljesen alkalmatlannak bizonyul már eredeti feladatára.
Pásztorkutyák eredeti környezetükben
Pásztorkutyák modern környezetben
Tágas legelőkön, szabadon, 6-12 tagú falkában élnek kerítések védelme és korlátozása nélkül.
Tenyésztőknél 1-2 férőhelyes kis kennelekben elválasztva, tartóknál többnyire egyetlen kutyaként az udvaron, esetleg láncon élnek.
Különböző fajú és méretű haszonállatok és azoknak kicsinyei, újszülöttjei között élnek.
Nincs, vagy alig van kapcsolatuk más állatfajokkal, azok kicsinyeivel.
Szinte folyamatosan alultápláltak.
Szinte mindig jól tápláltak.
A puszta földön, a szabad ég alatt töltik a nap 24 óráját, esőben, fagyban, hóban, viharban.
Mindig van hova behúzódjanak az időjárás viszontagságai elől, többnyire saját házukba.
Folyamatosan külső és belső parazitáktól szenvednek.
Rendszeresen féregtelenítve vannak.
Többnyire csak veszettség ellen oltják őket.
Veszettség mellett több egyéb betegség ellen is rendszeresen oltják őket.
100 %-ban szükségük van minden érzékszervükre a támadó nagyragadozók minél korábbi felderítésére.
Átlag alatt teljesítő érzékszervekkel is bőven megfelelnek.
A legelők állapotától és távolságától függően nappal, illetve a ragadozók aktivitástól függően éjjel, akár napi 20-30 km-t is megtesznek.
A kennelben tartott kutyák napi mozgása elenyésző, a kertben tartottaké 2-3 km lehet.
Rendszeresen küzdenek medvékkel, időnként a szomszéd nyájak kutyáival, és hárítaniuk kell a farkasok támadásait.
A kennel kutyáknak általában semmi dolguk, a tartóknál legfeljebb a házőrzés, ami a kerítés mögötti ugatásban merül ki.
Gyakori sebesüléseiket csak akkor kezelik, ha azok életveszélyesek és különösen értékes kutya a sebesült.
Nagyon ritkán sérülnek, többnyire séta közben. A legkisebb sérülést is kezelik, közepesen súlyos esetekben már mindenképpen orvoshoz viszik.
A különbségek okozta torzulások:
Erős, kemény, harcias kutyákkal falkában élni nem kis művészet. Fejlett, gazdag és kiegyensúlyozott ösztönkészlet és intelligencia kell hozzá. Ha a kutyák generációkon át egymástól elszigetelve, legfeljebb párban élnek és tenyésznek, akkor ez az ösztönkészlet elszegényedik, elcsökevényesedik, eltorzul.
Kerítés védelmében, vagy a gazda pórázának védősugarában a kutyák elvesztik természetes óvatosságukat, ami szabadon, idegen kutyafalkák, nagyragadozók veszélyeztette környezetben, ismeretlen helyen elengedhetetlen.
A pásztorkutyák nem tehetnek kárt még egy újszülött bárányban sem. Ha generációkon át nincsenek kapcsolatban kistestű haszonállatokkal, akkor az elmaradt szelekció hatására a populációban újra felerősödik a kutyafélék eredendő vadászösztöne. Az ilyen kutyák már levadásszák a tyúkokat, juhokat, kecskéket, de még a szarvasmarhát, lovat is megtámadják.
A szinte folyamatos táplálékhiány és nagy igénybevétel alapfeltétellé teszi a nagyon jó tápanyag-hasznosítást. Ami hamar kiveszik a kennelben, udvaron tartott kutyák jól tartott, alig mozgatott generációiból. 50%-os romlást is meg lehet figyelni.
Az időjárás viszontagságainak jó tűrése kiváló hőháztartást, keringési rendszert, vastag bőrt, tömött, vízálló szőrzetet követel. Komfortos tartási körülmények között ez mind veszendőbe mehet, sőt a kiállítási követelmények még kontra szelektálnak is.
A védőoltások, a rendszeres külső és belső féregtelenítés, és a könnyű meg közepesen súlyos sebesülések ellátásának hiányát csak a nagyon erős immunrendszerű kutyák bírják hosszú távon elviselni. A városi, jól ellátott kutyák immunrendszere jelentősen meggyengül néhány generáció alatt.
A több ezer, extrém esetben akár 10 ezer kilométer, amit a nyájak mellet egyetlen legeltetési szezonban a pásztorkutyák megtesznek, rendkívüli módon terheli mozgásszerveiket. Urbánus környezetben ehhez képest a kutyák mozgás mennyisége nem is számottevő. Mozgásszerveik egyre gyengébbek. Kiállításon szépen futnak néhány kört, de már néhány km is komoly nehézséget okoz.
A pásztorkutyák folyamatosan versenyben állnak a nagyragadozókkal érzékszerveik vonatkozásában is. A városi pásztorkutyák egyáltalán nincsenek már versenyben, az őrzésre használtak pedig csak az ember érzékszerveivel. Amelyek a látást kivéve szinte csökevényesek még egy átlag kutyával szemben is.
A nagyragadozókkal, a szomszéd falkákkal, sőt időnként saját falkán belüli rangsorharcok erős, kemény, gyors, kitartó, fájdalomra érzéketlen, együttműködni, együtt harcolni képes, tehát intelligens, a kockázatokat jól és gyorsan felmérő harcosokat kívánnak. Városi tartásban és tenyésztésben ezekből a követelményekből egy sem érvényesül, aminek következtében ezek a minőségek szinte szabadesésben romlanak.
Így nyer konkrét formát az az általános evidencia, hogy ami összetettebb követelményrendszernek kell megfeleljen, az maga is összetettebb, több lesz. Ez a több természetesen többe is kerül, mint a kevesebb, de aztán annál többet is hoz.
Tervek:
Amennyiben valóban nemzeti cél a magyar kultúra, hagyomány-összefüggés, és génkincs megőrzése, illetve ha szükséges, annak rekonstrukciója, akkor a magyar pásztorkutya fajták megőrzésére és rekonstrukciójára szinte kínálja magát a Székelyföld, Erdély egyetlen még túlnyomó részben magyarlakta vidéke. Itt ugyanis a világ kevés ilyen helyeinek egyikén még javában folyik a hagyományos pásztorkodás. Szabad legeltetéssel a hegyi legelőkön, nagyragadozók támadásainak kereszttüzében. Több ezer pásztorkutya dolgozik itt eredeti életkörülményei között.
Egy itt török mintára állami támogatással, de annál sokkal szakszerűbben kialakított tenyész-bázis, nyájakhoz kihelyezett komondor kölykökkel és azokat előnevelő, menedzselő, rendszeresen ellenőrző, részletesen dokumentáló tenyésztési felelőssel lehetővé tenné, hogy komondor kölykök nőjenek fel nyájak mellett, eredeti pásztorkutyás körülmények között. Azok közül a kölykök közül, amelyek képesek itt felnőni és felnőttként helytállni, a legjobbakat, miután 4-5 éves korukra bizonyították, hogy munkaképességüket, azaz kiváló pásztorkutyaságukat örökíteni is tudják 2-3 éves kiválóan dolgozó utódokat felvonultatva, nos, ezeket visszavinni az anyaországba és minősített tenyészállatként az ottani tenyésztők rendelkezésére bocsájtani. Így lehetne biztosítani a városi tenyésztés számára a szigorúan kipróbált és a legjobban bevált genetikai utánpótlást, és megőrizni a komondort annak, ami volt, igazi és elsőrangú magyar pásztorkutyának. Így elkezdhetné visszahódítani a magyar pásztorkutyások és családok szívét az orosz közvetítésű közép-ázsiai, illetve török meg balkáni pásztorkutyáktól.
---
Eddig az idézet.
Éppen ezért a Magyar Komondor Egyesület (nem keverendő a hivatalosan elismert fajtagazda szervezettel, a Hungária Komondor Klubbal!) kidolgozott egy olyan, (még csak töredékeiben gyakorlatba ültetett!) programot melynek keretein belül lehetővé válna, hogy a tenyészállomány egy része autentikus körülmények között formálódjon, visszahatva aztán a teljes állományra.
Kutatási lehetőségek:
Egy nagyragadozókban gazdag környéken levő aktív esztena megvásárlásával, bérlésével páratlan lehetőségek nyílnának nem csak a pásztorkutyák, de a Kárpátok nagyragadozóinak minden eddiginél alaposabb tudományos vizsgálatára.
A kutyák egy ilyen környezetben olyan rendkívül összetett igénybevétel-rendszernek vannak kitéve, amit semmilyen laboratóriumi módszerrel nem lehet modellezni. Ilyen körülmények között még senki nem tanulmányozta behatóan a kutya etológiáját.
Bár a Kárpátokban él Európa egyik legnagyobb nagyragadozó populációja, kutatásuk, megfigyelésük a vadonban mégis rendkívül nehéz és gyakran a vakszerencsén múlik. Ezzel szemben az esztenák állattartói napi problémaként küzdenek jelenlétükkel és az általuk jelentett fenyegetéssel. Egy ilyen helyen kiváló lehetőség adódik a nagyragadozók zsákmányolási szokásainak és a kutyákkal szembeni fellépésük tanulmányozására, dokumentálására, filmes megörökítésére, tudományos és ismeretterjesztő jellegű publikálására akár egy egyetemi vadgazdálkodási tanszékkel együttműködve.
Továbbképző előadások, szemináriumok:
Alapvető probléma, hogy a tenyésztők, küllembírók, munkabírók, kiképzők, etológusok és egyéb kinológiában képzett szakemberek nagy része nem rendelkezik kellő ismeretekkel a pásztorkutyák világával kapcsolatban. Az MKE kész tervezettel rendelkezik a tenyésztők (és más érdeklődők) továbbképzésének biztosítására egy előadássorozat (anatómia, etológia… stb.) és a telephelyekre szervezett tanulmányi utak formájában.
A szakmai rendezvényeken a kutatások eredményeiről szóló élő tapasztalatokon alapuló előadásokkal lehetne tovább képezni a tenyésztőket, küllembírókat.
Kulturális örökségünk megismertetése, népszerűsítése:
A szakmai megújulás, a Komondor állomány minőségének feljavítása önmagában nem elég. Ismerve a Komondor - konkurens fajtákhoz viszonyított - gyenge népszerűségét, elengedhetetlen egy új marketing szemlélet megvalósítása. El kell érni, hogy a magyar kutyafajták ismertsége és népszerűsége legalább közelítse, de ha lehet, elérje, meghaladja a külföldi fajtákét, hogy az állomány csökkenését megállítsuk, majd visszafordítsuk, és hogy a tenyésztőknek ne legyenek értékesítési problémáik.
Az MKE ezeken a telephelyeken turisztikai, kulturális célú fajtabemutató, ismertető, népszerűsítő rendezvények szervezését tervezi.
Az érdeklődők élőben látva és általános ismertető előadásokat hallgatva ismerkedhetnének meg a Kárpátokban őshonos háziállatokkal, miközben a gyermekeknek lehetőségük nyílna játszva, etetve, simogatva barátkozni velük.
Ugyanígy lehetővé válna az esztena életén keresztül a pásztorkultúra eddig kevésbé ismert oldalának (pl, hagyományos sajtkészítés, nemezelés… stb.) bemutatása.
Az egyesület ezt a programot önerőből kivitelezni nem tudja.
Ez csak állami és/vagy privát támogatással valósulhat meg.
Az a típus, aki ha valamin megütközik, eszébe se jut, hogy esetleg valamit félreértett, önmagából kiindulva azonnal rosszindulatot feltételez, és ahelyett, hogy annál érdeklődne, akivel problémája van, egy nyilvános fórumon kelti rossz hírét, természetesen valótlanságot állítva.
”Szerettem volna többet tudni már végre erről az erdélyi fajtamentő programról részletekbe menően, de a konferencián az előadó közölte, hogy inkább másról tart előadást…”
„nem becsméreltem az előadót, csak pont az előadás tartalma volt más, mint ami a kiírt programban szerepelt”
Mindenki számára jobb lett volna, ha a kedves hozzászóló, (akivel pár napja még szívélyes levélváltásban voltunk) személyesen nálam érdeklődik csalódottságával kapcsolatban.
Akkor ugyanis megkímélte volna magát, attól a kellemetlenségtől, hogy kénytelen legyek nyilvánosan felhívni a figyelmét egy figyelmetlenségére, rosszindulatú feltételezésére és nem egészen egyenes magatartására. Elkerülhette volna, hogy valótlan állításai nyomán elveszítse szavahihetőségét. De hát aki másnak vermet ás…
Az előadás előtt ugyanis nagyjából egy hónappal küldtem át a szervezőknek, hogy miről fogok beszélni.
Ezt tartalmazta a mindenkinek kiosztott programfüzet:
(A fényképet nem én mellékeltem hozzá.)
Ha felkerül az internetre a videó, mindenki láthatja majd, hogy lényegileg ugyanezt a gondolatsort vezettem le az elejétől a végéig (helyenként szóról szóra!), egy-két mondattal szemléletesebben bemutatva a küllemtenyésztés visszásságait. A programról szóló bekezdésből egyetlen lényeges gondolatot sem hagytam ki (talán a nagyvadak kutatási lehetőségeit, erre most én sem emlékszem, de a hozzászóló nyilván nem ezt hiányolja).
Hogy a kedves hozzászóló a programfüzetben közzétettek ellenére mást várt, az az ő figyelmetlensége. Hogy azt állítja, hogy „az előadás tartalma volt más, mint ami a kiírt programban szerepelt”, egyszerűen hazugság, ezt mindenki látja majd szerencsére.
Az azonban okozhatott egy félreértést, hogy amikor az előadás ötlete felmerült (még talán tavasszal), akkor még volt egy olyan gondolat, hogy magának a programnak a lebonyolításáról és eredményeiről lehetne beszélni, így az előadás címe Komondor Fajtarehabilitációs Programként került be már az előzetes anyagokba. Végiggondolva azonban arra jutottunk, hogy a program önmagában érthetetlen, ha nem ismeri valaki, hogy egyáltalán miért van rá szükség. Egyrészt úgysem lehetne 15 percben teljességében ismertetni, erre majd kerítünk egy külön alkalmat, másrészt még úgyis csak töredékeiben lett gyakorlatba ültetve. Ezért úgy döntöttünk, hogy azt a körülményrendszert mutatjuk be, ami nyomán megszületett és csak röviden szólok a tervekről, míg az eredményekről, statisztikákról még nincs értelme beszélni, hiszen az egésznek az elején járunk és még úgyis változni fog. A címet azonban nem volt értelme megváltoztatni. Egyrészt, hülyén nézne ki címként, hogy xy program létrejötte, másrészt a korábban kiküldött előzetes szervezési listákon már így volt. De ez még hónapokkal ezelőtt volt. Ezután lett elküldve ez a rövid anyag a szervezőknek, akik egy hónappal a rendezvény előtt megkapták és semmiféle kifogásuk nem volt! Ezért kezdtem úgy az előadást, hogy eredetileg a programról szólt volna, de fontosabbnak tartom, hogy megértsék a hátterét.
Tekintve, hogy egy hónapja megadtam, hogy erről fogok beszélni és a programfüzet ki lett osztva, nem lett senki „becsapva”, mint ahogy a „jóindulatú” hozzászóló konkrétan rágalmaz – természetesen a hátam mögött, hiszen azt úgy való. :-))
Persze ilyenkor jönnek a hangulatkeltő kérdések is:
„hogyan fordulhat elő, hogy a komondor fajtát és a fajtagondozó szervezetet becsmérlik, a mai komondorokat a máltai kutyával hasonlítják?”
Úgy hogy egyesek a tények felsorolását – mivel e tényekkel szembesülni kínos - becsmérlésként értelmezik (a következők nagy része amúgy el sem hangzott, pedig tartalmilag ott lett volna a helye).
Tény ugyanis, hogy a fajtagondozó szervezet 1924-es alapítása óta a küllemi értékelésen alapuló tenyésztési rendszert működtet.
Tény, hogy a fajtagondozó szervezet figyelmét tíz éve felhívtam a munkaképességekkel kapcsolatos problémákra (2007 február).
Tény, hogy tíz év után még mindig ott tartanak - és ezt nagy előrelépésként értékelik (Vinnai András, 2017 február) -, hogy csörgődobozos komédiával kívánják biztosítani a fajta pásztorkutyás tulajdonságait.
Tény, hogy a HKK által kiadott komondormagazinban még egyetlen viselkedésteszt eredményeit nem közölték, miközben évről évre megjelennek a klub-sztár címet kiérdemlők.
Tény, hogy a klub-sztár cím kizárólag kiállítási eredményeken alapul, a munkaképesség e tekintetben nem számít.
Tény, hogy a klub-sztár címekhez szükséges eredmények küllemi kiállításokon szerezhetők.
Tény hogy a komondor kiállítási elbírálása azonos módon történik a Máltai selyemkutyáéval (különbség a méretekben és az arányokban van csupán).
Nem tény, de logikus vélemény, hogy az elbírálási rendszer még a máltai selyemkutyáénál is rosszabb, hiszen ott legalább nem tartják negatívumnak a hátvonal felett hordott farkat.
Tény, hogy a hogy a domináns egyedek (ahogy a Komondor standard fogalmaz) "izgalmi állapotban" magasan hátvonal fölé emelik a farkukat nem csak a kutyára, mint fajra jellemző, hanem a kutyafélék családjának többi fajára is. Még a külön alcsaládba tartozó rókákra is melyek mintegy 13 millió évvel ezelőtt váltak el az igazi vagy valódi kutyáktól. Az a mechanizmus mely a kutya belső állapotát a "testbeszéd" jellemző formáiban nyilvánítja meg minimum 13 millió éves, de nyilván több. Aki hibának tartja a hátvonal fölé emelt farkat ("izgalmi állapotban is") az vagy azt várja el a kutyától, hogy az soha ne kerüljön olyan állapotba (még egy konkurens kannal, vagy egy betörővel szemben sem), hogy erre utaló emelt farok megjelenjen (magyarul, hogy egy halvérű puhány legyen), vagy azt, hogy ugyan olyan domináns és határozott legyen, csak éppen egy természetellenes metakommunikációval nyilvánítsa ezt meg.
Tény, hogy az évek során több mint kétszáz pásztorkutyát láttam tesztelve, de olyan kutyát nem láttam, amelyik tisztességesen helytállt, és a farkát soha, semmilyen körülmények között sem emelte hátvonal fölé.
Nem tény, de logikusan kikövetkeztethető és kijelenthető, hogy ez a faroktartási mizéria a modern Komondor tenyésztés egyik legkártékonyabb tévedése!
Akik arra sem vették a fáradtságot, hogy kérdezzenek, így természetszerűleg balgaságokról értekeznek:
"A kutyáknak is tanulni kell az idősebb egyedektől, hogy adott körülmények között életben maradjanak. Nem lehet egy Mo-on született, szocializálódott kutyától elvárni, hogy rögtön jól használja az ösztöneit egy idegen környezetben."
"...amelyik komondor itt tölti a "gyerekkorát" hozzászokik a medvéhez, a farkashoz. De amelyik az alföldről jön, ráadásul olyan emberekhez kerül akikről nem derül ki, hogy hogyan nevelik a kutyát, hááát őszintén nem csoda, hogy elbuknak."
"Nyilatkozni barmit lehet, de en megfgyeltem volna a pasztort is, hogy banik a kutyajaval elesben, nem keprol vagy videorol, mert mindkettovel jol lehet torzitani. "
A kihelyezett kutyák kölyök korukban kerültek az esztenákra, nem egy helyen hasonló korú kalibakutya kölykökkel együtt, bevált felnőtt kutyák alkotta falkába. A működő falkában a komondorok és a kalibakutya kölykök egyaránt tanulhattak (volna) a felnőttektől, de a komondoroknak ez sajnos sok esetben nem sikerült, míg a másikaknak igen.
Ezeknek az embereknek jó része évek, vagy akár évtizedek óta pásztorkodik, pásztorkutyázik. Működő falkáik vannak, melyeket ők neveltek. A billentyűzet mögött ülő facebookozó persze jobban tudja, hogyan kell a pásztorkutyákat nevelni, és már el is könyveli, hogy a pásztor/gazda rontotta el az amúgy kiváló komondort... :-D
Egészen elképesztő... :-))
”egy 6 honapos es egy 8 honapos komondorrol ir. Meg kolykok ebben a korban. Masfel eves kora utan tekintem en a komondort is hasznalhatonak nyaj vagy gulya vedelmere.”
Másfél éves pásztorkutya messze van még attól, hogy felnőttnek tekintsük. Nem ez a lényeg azonban. Senki nem várja el fiatal egyedektől, hogy a felnőttek munkáját végezze (nem is értem ekkora… hogyan juthat valakinek az eszébe…), mi azt várjuk el a 6-8 hónapos komondoroktól, hogy a 6-8 hónapos pásztorkutyáktól elvárható viselkedést produkálják. Ebben a korban már elvárható, hogy ha a falka kitámad a vadra, akkor ők ne a kaliba ajtajához húzódjanak vissza. Elvárható, hogy amikor a falka visszatér, ne ugassák őket zavarodottan. Elvárható, hogy ne ugassák a saját haszonállataikat naphosszat, elvárható, hogy ne piszkítsák körbe a kalibát, hanem távolabb végezzék a dolgukat, és hogy erre ne kelljen külön tanítgatni őket. Elvárható, hogy ne hordjanak és rágjanak szét mindent, ami mozdítható, elvárható, hogy a pásztor külön engedelmességi kiképzés nélkül is be tudja hívni őket… stb. Persze aki degenerált küllemtenyésztett kutyákhoz van szokva, az azt hiszi, hogy a rágás, az össze-vissza piszkítás és a felesleges ugatás a kutyaság velejárója. Ezért ha ilyen jelenségekkel találkozik (melyeken a valóban jó kutyákhoz szokott emberek megdöbbennek), azon ő nem háborodik fel, hanem a legnagyobb elégedettséggel tölti ki az erre vonatkozó kérdőívet…
”Az idezetekben meg azt kifogasoljak a pasztorok, hogy nem fut eleget a kutya a tobbi kutyahoz kepest. Tustommal nem hosszutavfuto a komondor!”
Egy igazi pásztorkutya számára normális, hogy napi 30-40 km-t meg kell tennie (szegényes táplálékon élve), és jellemzően ezután kezdődik csak a java, amikor éjjel jönnek a farkasok, sokszor órákon át provokálva a kutyákat. Néha reggelre teljesen ki vannak merülve. Amelyik ezt nem bírja az nem pásztorkutya. Márpedig ha nem pásztorkutya, akkor nem komondor.
A standardnek nem minden részével értek egyet, de a második sorával igen: „Pásztorkutya.”
”En megvizsgalnam, hogy az adot helyen miert tamadt a nyaj egyedeire? Lehet, hogy komondor szemmel nezve hibas, gyenge volt az egyed.”
Egészen humoros, valóságtól elrugaszkodott felvetés. A pásztorkutyának soha nem volt dolga, hogy minőségellenőrként szelektálja a haszonállatokat, majd jófajta Mekkmester módjára, ha már szegény „Dezsőnek meg kellett halnia” alkalmatlansága miatt, hát ne vesszen kárba… Édes Gazdám neked nem ajánlom, hogy megegyed, mert bizony mondom néked ez beteg állat volt, de az én gyomrom talán bírja. Üsse kő, feláldozom magam és megeszem én… :-)))
Egy igazi pásztorkutya soha nem tehet kárt a rábízott állatokban, a falka többi tagja nem is tette.
Számomra egészen megdöbbentő, hogy ilyen felkészültséggel (felkészületlenséggel), valaki hogyan gondolja, hogy egy témában majd mértékadó véleményt ad.
Felszínes ismereteken alapuló túlzottan magabiztos állásfoglalás:
"Szerintem alapvető hiba, a komondort hegyvidéken tesztelni és ezekhez a körülményekhez igazítani. A komondor alföldi kutya, hegyvidékre a kuvasz való."
Ezt a közhelyet rengetegen visszhangozzák pásztorkutyás körökben, de a többség nem tudja megmagyarázni, hogy mi az alapvető különbség a hegyvidéki és a síkvidéki típusok között, hiszen nem tudja. Ebből következően azt sem tudja megítélni, hogy egyik típus milyen jellegű és mértékű hátrányban van a másik területén, tehát azt sem tudja felmérni, hogy ez mennyire befolyásol egy ilyen programot. Ha ehhez a levegőben lógó kijelentéséhez értékelhető érvelés is társul majd, akkor lesz értelme érdemben reagálni.
"Egy osi fajtat akarnak elrontani. Remelem, nem sikerul nekik. Regen is a nagyvadaktol a szorkontos vedte meg a komondorokat."
Rossz hírt kell, közöljek. Már elrontották! Csak nem mi! Mi éppen azon vagyunk, hogy újra használható legyen a komondor állomány nagy része.
Aki komolyan veszi azt az esti mesét, és érvelni próbál azzal, hogy a bunda megvédheti a kutyát egy olyan farkas harapásától, amely birkával a szájában kiugrik a kosárból (karámból), mely pillanatok alatt megöl egy átlag komondornál erősebb, szívósabb kalibakutyát, vagy egy olyan medvétől, mely egy ütéssel leterít egy marhát... azt nagy tisztelettel, sűrű elnézés kérések közepette ugyan, de nem tudjuk komolyan venni, mint vitapartnert.
"nehogymar 22 kutya alapjan mondjuk ki, hogy a komondor nem komondor mar"
Több mint száz komondort teszteltünk franciabundában és még vagy százat bunda nélkül, mert még az sem kellett, hogy lássuk, milyen. Ha egy kutya már attól elfut, ha utcai ruhában valaki rátoppant és/vagy határozottan a szemébe nézve felé mozdul akkor gyakorlatilag teljesen reménytelen, hogy pásztorkutyaként egy nyáj mellett megállja a helyét. A kihelyezett 30 kutya többsége a teszteken elfogadhatóan teljesítő kutyák utódja. Ha ebből 22-re már most ki lehet jelenteni, hogy nem vált be, és hatról még nem tudjuk, miközben kettőről mondhatjuk, hogy bizonyított, akkor nem nehéz kitalálni, hogy mi lett volna a már teszteken is gyengék utódaival. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években 60-70 szuka vett részt a regisztrált tenyésztésben, akkor a több mint 200 tesztelt kutya legjobbjainak utódaiból kapott eredményre azt mondhatjuk, hogy jó eséllyel kivetíthető az eredmény az állomány többi részére is.
Végleges kijelentéseket persze nem tehetünk, éppen ezért szorgalmazzuk tíz éve az egész tenyészállomány egységes rendszerben történő tesztelését. Amely elől a fajtagazda szervezet tíz éve ilyen-olyan kifogásokkal kitér…
A tájékozatlan ítélkezés iskolapéldája:
"...ez a szokásos magyar gyökerek irtása romániában téma."
Ezek azok a kijelentések, megalapozatlan vádaskodások, amelyek szöges ellentétben állnak a valódi céljainkkal. És akkor még csodálkoznak, ha a másik fél indulatosan reagál...
Az embernek néha az az érzése, hogy itt megbízott provokátorokkal van dolga.
A még elfogadható ismerethiányon alapuló felvetés:
"Minden fajtának a világon van standard leírása. Ez kitér külső és belső tulajdonságra egyaránt. Ez a tenyésztők bibliája."
Igen, a mai kutyás világban szinte mindenki bibliának tekinti a standardet. Kevesen tudják, hogy a Komodor-standardet olyan professzor írta, aki elismert volt a maga szakterületén, de fogalma sem volt a pásztorkutyákról. Erről több pont és más megmaradt írásai is árulkodnak. A standard minden ízének szigorú követése törvényszerű degenerációkhoz vezet.
A háttértörténet ismerete nélkül feltett provokatív kérdések:
"Miért húz le egy Komondor Egyesület ez alapján egy fajtát? "
Itt nem a fajta lehúzása a cél, hanem a valóság ismertetése. Miután ahogy a fentiekben már leírtam: mivel a fajtagazda szervezet a tények egy részének ismerete nélkül, egy részének félremagyarázásával, egy részének elhallgatásával makacsul fenntart egy valótlan képet, nincs más választásunk, mint nyilvánosan publikálni. Mindennek nem az a célja, hogy ártsunk a fajtának, hanem az, hogy tudatosítsuk az emberekben a problémákat, hiszen olyan probléma megoldásáért, amiről nem tud, még senki sem tett semmit.
"Miért kell a székely emberek elképzelései és vitatható vágyai szerint átalakítani a fajtát? Pl. szőrminőség."
"A szőrnél nem a nyírás a gond ( tenyésztőnél igen ), hanem a szőr minőségének a megváltoztatása, hogy könnyebb legyen nyírni!"
Az illető itt is fordítva ül a lovon. Nem mi akarjuk átalakítani a fajtát, hanem a fajtagazda szervezet tette ezt a minél látványosabb subát adó szőrtípus előtérbe helyezésével. Egészen naiv elképzelés, hogy a komondorok a mai látványos bundájukkal képesek lehettek az igazi pásztormunkára. Nem a székely embereknek volt problémájuk a kutyák szőrével, hanem a kutyáknak maguknak, mivel egy több napig tartó esőzés esetén már az aljszőr is átnedvesedik, majd befülled (megnövelve a bőrproblémák kialakulásának esélyét), ha nincs fűtött szoba, vagy legalább egy fedél ahova behúzódhat. A pásztornak csak plusz probléma, hogy megkönnyítse a kutya dolgát és megnyírja. Mindannyian ismerjük a Szinák-Veress mesekönyvekből való balgaságokat, hogy ez a bunda télen a hideg ellen, nyáron a meleg ellen véd, és megóvja a kutyát a farkasok harapásai ellen. Első lépésben érdemes körbeérdeklődni komondoros körökben, hogy hány komondor pusztult el az utóbbi években hőguta miatt, valamint érdemes megnyírni egy teljes szőrben lévő komondort majd megfigyelni, hogy mennyire megkönnyebbül, szinte megfiatalodik.
"Hogyan írhatják, hogy csökkenteni kell a fajta tartásainak a költségét? Kevesebb pálinkázással talán összejön a kaja a kutyának is. "
Nem csak tájékozatlan, de rosszindulatú is olyan emberekkel szemben, akiket nem is ismer.
Mivel a szegényes táplálék feldolgozásának képességére irányuló szelekció komfortos körülmények között megszűnik, a fajta átlagos táplálékhasznosító képessége is leromlik. A pásztorkodás soha nem a tehetős réteg foglalatossága volt. Olyan emberek ítélkeznek a kisebb táplálékigényű kutyát preferáló pásztorok felett, akik messze jobb anyagi körülmények között élve autóvásárlás során maguk is figyelembe veszik a fogyasztást...
Nem vagyok jelen a facebookon (ahogyan TV-m sincs már hét éve).
Egy barátom azonban lehetővé tette, hogy beleolvassak egy engem is érintő társalgásba.
Az olvasása megerősített abban, hogy ezután se pazaroljam az időmet a facebookra, de ha már ezt a zagyvaságot végigolvastam, a fajta érdekében úgy érzem, reagálnom kell.
A mai ember jellemzően elfoglalt, túlterhelt, fáradt, aminek következtében kapkodóvá és sok tekintetben felszínessé válik.
Ezt a jelenséget tovább fokozzák a facebook sajátosságai. Olyan mennyiségű és változatosságú figyelemfelkeltő információra, témára hívja fel a figyelmet, hogy képtelenség mindnek a mélyére hatolva utánanézni. A mai embernek azonban van egy késztetése a véleményalkotásra és az ítélkezésre. A kettő jelenség együtt egészen elképesztő mennyiségű, időt és energiát felemésztő konfliktusokat szül. Hiszen találkozik valamivel, amit mélységeiben nem ismer, a kapkodásban valamit félreért (ami talán valóban félreérthető, talán csak ő olvas figyelmetlenül) a nagy sietségben azonban nem vállalja az idő- és energiabefektetést, hogy utánanézzen, hogy kiderítse; csak félreértés, vagy valóban elveivel összeegyeztethetetlen felháborító dologgal találkozott. A felháborodását persze azonnal kényszeresen közzé kell tennie... A másik fél pedig, aki már belefáradt a felületes ítélkezőknek való magyarázásba, persze nem kellően udvarias stílusban, hanem nyersen, iróniával válaszol és már indulhat is a szokásos veszekedés.
Lényegében ez történt a Magyar Komondor Egyesület által közzé tett cikk kapcsán is.
Olyan hozzászólások jelennek meg, melyről ordít, hogy az illető olyan témában próbál meg fölényeskedve véleményezni, mely témában nyilvánvalóan még felszínesen sem tájékozott.
A felszínességhez szorosan kapcsolódik a látszatvilágban való elveszés. Bár észre sem veszik, ma az embereknek a látszat a fontos sok tekintetben (ld. a silány minőségű, de márkás termékek reneszánszát...) nem a valóság.
Tökéletesen példázza mindezt a komondor kutyafajta és a komondoros szervezetek megítélésének esete.
A fajtagazda ebtenyésztő szervezet, a Hungária Komondor Klub (HKK) évtizedek óta társasági kutyaként kezeli a komondort. Egy társaság, mely érzékelte ennek a törvényszerű káros következményeit egy adott ponton felhívta erre a HKK figyelmét (2007-ben), azt várva, hogy a probléma felvetése logikus lépéseket fog szülni. A HKK azonban azóta is minden igyekezetével próbál kibújni a fajta érdekében szükségszerű, de számára kellemetlen lépések felvállalása alól, azt a látszatot keltve, hogy a komondor ma is kiváló őrkutya, sőt ősi szerepében pásztorkutyaként is megállja a helyét.
A másik társaság ennek következtében külön útra lépett Magyar Komondor Egyesület néven (2009-ben), majd látva a tragikus vég közeledését, valamint a HKK konok struccpolitikáját, megpróbálta felrázni a komondoros társadalmat, és megkongatta a vészharangokat.
Jellemző módon a komondorosok nagy része nem az érveket és a lehangoló tényeket tartotta fontosnak - még jellemzőbb módon ezeket meg sem akarták/akarják ismerni -, hanem a látszatot, melynek fenntartása nem elhanyagolható módon nagy részüknek anyagi érdeke is.
Ugyanennyire jellemző, hogy a többség számára nem az a „rosszfiú”, aki tevékenységével végveszélybe sodorta a fajtát, majd ezt igyekszik egy hamis látszat fenntartásával elkendőzni, hanem az, aki kimondja a valós tapasztalatokon alapuló érveket, tényeket, megingatva sokaknak a látszatba vetett hitét.
Mindehhez hozzáadódik az a jelenség is, hogy a mai - látszatvilágban, illúziókban élő ember - egy őt érintő vitás kérdésben hajlamosabb annak hinni, aki rá nézve kedvezőbb álláspontot képvisel (pl. amikor egy adott tünet kapcsán két orvos eltérő súlyosságú problémát diagnosztizál). Ilyenkor azok, akik infantilis módon akkor is ragaszkodnak egy "megörökölt" megalapozatlan hithez, amikor azt a tények cáfolják, az ellen fordulnak, aki ezeket a tényeket feltárja, és a mellé állnak, aki a látszatra épülő hamis hitükben megerősíti őket.
Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik kitöltötték a komondorokkal kapcsolatos kérdőívet. Elkészült a beérkezett válaszok elemzése, aki kitöltötte és igényelte, megkapta a teljes 65 oldalas anyagot, aki lemarad róla, innen letölthet egy összefoglaló részt belőle: http://www.komondor-kennel.hu/2017/10/27/kerdoiv/
Nekem is egy Kangalom van,innen a tájékozottságom.(facebook csoport) Személyesen nem voltam ott a rendezvényen.Sajnos több infóval nem szolgálhatok.Jó kutyázást. :)))
Értem, köszönöm a választ! Így már érthető, hogy miért ennyire agárszerű. Megijedtem, hogy az egy fajtatiszta kangal akar lenni. :D Viszont pásztorkutyás tesztre mókából talán jó dolog kivinni, de az én véleményem szerint agarat TILOS bármilyen hasonló feladatra képezni, talán tesztelni is. Addig jó, amíg az embert nem tekinti zsákmánynak. Szerintem abban az esetben veszélyesebb lenne bármilyen pásztorkutyánál vagy pitbullnál.
Ezek a mixek hogy teljesítettek? Van értelme keverni a fajtakutyákat és ilyen ebeket létrehozni vagy csak egy próbálkozás volt? Elérték azt a teljesítményt, mint a többi, akár jobbak is voltak vagy alattuk teljesítettek átlagban? Engem méretre és küllemre nem igazán győztek meg, de persze csak fényékpen láttam és nem az összeset.
Az agárszerű kutya Takács Áron kutyája.A napi futásához kellett egy társ. Keverte az agarat és a kangalt.A Bartha féle kevert kutyák tudomásom szerint 25% kangal,25% kau és 50% Sarplaninac.
Köszi a beszámolót (még ha rövid is). :) És gratuálok a kutyátok eredményéhez. :)
A facebookon sem írnak kb. semmit sem a pásztorkutyás találkozó oldalán, csak felraktak kb. 200 fotót.
Láttam rajta egy kangal/agár szerű kutyát, aminél szerintem az én agaram nagyobb, vaskosabb és szerintem odacsapná a földhöz és láttam jó néhány keveréket is a fényképek között, szóval kissé furcsán és értetlenül állok a fotók előtt, hogy akkor ez most mi? Vagy ezek az úgynevezett Bartha féle türknomád vagy milyen fajtakevert kutyák?
Írtam volna, csak kevés az időm (új munkahely, új ház, új iskola, stb.) és a belépési kódot is elfelejtettem. :)
Jó volt Dömsöd és eredményes is, de videót nem tudok mutatni és mivel kávészünetben írok fényképet sem.
Komondorból 2 db 2 év körüli kutya volt és egy pár fiatal. Sajnos nagyon elnyúlt a 3 küllemi bírálat és a futás mega lövés és semlegességi teszt, ezért a kan és a gazdája nem tudott maradni a bátorság próbára, mert mennie kellett a lovaihoz haza.
A fiatal szuka kategóriában újból komondor győzelem született és újból a mi kutyánk ( Gubancos Magyar Aszú).
