TÖRTÉNETEKET KÉRÜNK IDE, NEM SZEMÉLYI HIRDETÉSEKET!
Aki meg nem tud jobb történeteket mesélni, mint a másik az meg ne fikázza azt, aki megosztja velünk/veletek a történeteit, tapasztalatait! Nem mások pocskondiázásával, ill. az offoktól lesz érdekes egy topik, hanem attól, hogy egy bizonyos témakörhöz hűek maradunk, szóval akinek nincs KOLESZOS homoszex sztorija, vagy nem egy ilyenből kiágazó konzultációt folytat, az inkább húzzon IDE!
Szerintem is szép! Nincs semmi szégyenkeznivalód! Koleszban sokat, sokfélét láttam, egyszerre 10-en tudtunk zuhanyozni, és ha nem sietett az ember, két váltást is látott egy este, a második turnust esetleg a tükörből fogmosás közben.
Nagyon remek darab, mutogasd nyugodtan, beégés biztos nem lesz a formája miatt! Mellette a tested fotón látható része se szégyellnivaló! A farkad formája miatt soha ne legyenek frusztrációid, biztos vagyok benne, hogy a fórumozók többsége szívesen legelteti rajta a szemeit.
Én kifejezetten nem szeretem a görbe farkakat, de a tiéd abszolút jó, teljesen bejön! Szép a formája, klassz a mérete, a görbület pedig éppen csak látható, az ember szívesen a kezébe fogná... stb... :)
Szóval én a helyedben egyáltalán nem aggódnék, mutogasd csak nyugodtan! :)
@ sirhenry: Köszi, de nekem már ezzel nincs problémám. Bár a magánéletem meg nem tartozik mindenkire, ahogy a tiéd sem, exibicionistának meg nem érzem magam.
Amit írsz, azzal viszont úgy 90-95%-ban egyetértek, bár az elfogadás az nem minden esetben ill. mindenkinél következik be, ahogy a skatulyába zárás--vizes lepedő ráhúzáshoz is továbbra is ragaszkodnak azok, akik féltik a saját sztereotíp szférájukat azoktól, akiket elkönyveltek már az idők során vkiknek, ill. vmiknek. Őket kavarja fel egy ilyen a legjobban, és van aki abszolút képtelen feldolgozni az ilyen új helyzetet. És ha tudod, hogy ki ilyen, őt ezzel békén kell hagyni, akkor is, ha az embernek nem ez lenne a célja. Meg kell találni itt is az aranyközéputat.
A "szereptéma" vixont ide OFF, más közegben lenne értelme folytatni nem itt.
Van az angolszász kifejezés ami sztem megoldaná "szerepeitekkel" kapcsolatos problémáitok-feszültségeitek és a stessz helyzetek javarészét: coming out!
Bár meglehetősen sok hullámot ver a környezetben a megnyilatkozás, de hamar lecsendesedik a vihar és az elfogadás veszi át a helyét. Elképzelni is nehéz mennyi energia szabadul fel bennetek ezután, hogy nem kell mímet viselni, hogy nem kell "szereplni" és állandóan kontrollálni magatokat. Rájösztök majd, hogy a titkolózásra fordított energia mennyire fékezett benneteket abban, hogy teljes életet éljetek.
Aki pedig hátat fordít nektek a másság miatt nem is érdemli meg azt, hogy komunikáljatok velük!
Folytathatnám, de hosszú lenne... akit érdekel kérdezzen!
"Ha pedig "igazi" énről beszélünk, te mit tekintesz igazinak? Melyik szerepedet? Nekem is vannak szerepeim, de mindegyik én vagyok, csak más formában, bár a kettősség mindig is a lételemem volt."
Azt tekintem igazinak, amelyiket csak és kizárólag a barátaim ismerhetik igazán, és azok, akiket érdekel a belőle kiszórt morzsa, s felcsipegetik, fogékonyak lesznek rá, azoknál nagyobb az esélye hogy többet is kaphatnak belőle. Természetesen nem mindenki érdemli azt ki, de akik igen, ők fogják csak tudni, mit tekintek igazinak, melyik énemet, melyik "szerepemet"!?
"A kolihoz visszatérve, nyilván vannak efféle dolgok, csak nekem nincs szerencsém."
Ez nem szerencse, hanem megfontoltság és tett kérdése. Nem más. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, én csak ezt tudom mondani erre, személyes tapasztalataim alapján.
Ha nem próbálkozol, nem teszel semmit, hogy összejöjjön a dolog, nem olvasol a másik rejtett jeleiből, nem is csodálható, hogy így érzed,... Sztem ebben nagyon hasonlítaszlion90-re, sztem ő is hasonló kaliberű srác. Normális, jófej, külsőleg sem csúnya, csak túlzásosan félénk,... mint te is. :-o
Egy biztos... AKI NEM MER, AZ NEM NYER! :-o
"Ez számomra egy komplex "probléma", amit nem fogok itt megtárgyalni."
"Nekem is vannak szerepeim, de mindegyik én vagyok, csak más formában, bár a kettősség mindig is a lételemem volt. De ebbe belemenni feleslegesnek érzem, egyrészt azért, mert nem erről szól ez a topik, másrészről mert szerintem nem érdekelne senkit (mert azért ne szépítsünk)."
Az tény, de azért azt nem állítanám, hogy nem érdekelne senkit,... én a magam nevében legalábbis ilyet nem állítottam, sz'al tévHITekre ne alapozz! Ha pedig szeretnéd velem megtárgyalni, tőlem folytathatjuk MSN-en is akár, csak akkor adj címet! Emailem publikus.
Ez számomra egy komplex "probléma", amit nem fogok itt megtárgyalni. Ha pedig "igazi" énről beszélünk, te mit tekintesz igazinak? Melyik szerepedet? Nekem is vannak szerepeim, de mindegyik én vagyok, csak más formában, bár a kettősség mindig is a lételemem volt. De ebbe belemenni feleslegesnek érzem, egyrészt azért, mert nem erről szól ez a topik, másrészről mert szerintem nem érdekelne senkit (mert azért ne szépítsünk). Legyen elég annyi, hogy van okom a gátlásosságra (túl a társadalmi normákon át), és egyébként nem is lenne, mert nem vagyok az a rút kiskacsa, akire fájna ránéznie az embernek (karcsú, elegáns megjelenésem van). A kolihoz visszatérve, nyilván vannak efféle dolgok, csak nekem nincs szerencsém.
Na igen,... de azért ennek már van vagy 8-9 éve, és ne hidd, hogy a te kolidban nem fordulhat ilyesmi elő. do.Ob
S én azért elhintettem jó pár morzsát a valódi énemből jónéhány embernek, aztán volt akiket ez hidegen hagyott, akiket meg nem, az megtalált. Igaz nálam azért volt némi rizikó, de szerencsére nem buktam le, csak majdnem. :-)
Te mi miatt vagy annyira gátlásos, amilyennek állítod? :-o
@ bagheera.panther: Hány éves vagy? És melyik városban vagy kollégista, ha nem indiszkrét a kérdésem?
***
Egyébként egyetértek veled, valóban legendába illőek lion90 élményei, bár azért nekem is volt a koliban még anno néhány élményem. Én ugyanis szeretek kísérletezgetni, orvosi szempontok alapján is vizsgálgatni másokat valódi műszerekkel természetesen, persze van úgy hogy "játszásiból" -- ha azt a partner is úgy akarja, de van úgy, hogy komolyan mert a szakmám végülis masszőr, és azért van úgy, hogy nem kapásból "parancsolom" fel a pácienst a masszőrasztalra, hanem előtte megvizsgálok rajta pár dolgot. Ha kéri, akkor akár mehet egy tetőtől-talpig is. Én elmondom, hogy mit vizsgálok, ő meg vagy beleegyezik, vagy nem. Ilyenkor van úgy, hogy a nemi szerveket is beleveszem. De a rám bízott bizalommal eddig törekedtem soha vissza nem élni, ha a páciens nem kérte a vizsgálatot, nem erőltettem rá. Sokaknak viszont pont ez volt egy olyan lehetőség, hogy megnézessék magukat valakivel, aki nem orvos, de ért hozzá, ezért is mentek ill. mennek be annyian a vizsgálatba. Aztán ha vmi gyanú van, akkor már ő is tudja, miért és mivel kell a szakrendelésre menni, és hogy nem kell már félnie, "azt ott" már vizsgálta valaki, ha pl. urológushoz küldtem az illetőt, mert hát volt azért olyan is, akinél varicokelét sikerült kiszűrnöm csak mert ő egészen eddig azt sem tudta, hogy a heréket és a mellkast a férfiaknak egyaránt heti rendszerességgel önvizsgálni kell. :-o
Kb. 2 évig tanultam Debrecenben kollégistaként, ott volt egy srác, nevezzük "Lütyő"nek, 15-16 éves lehetett akkor, én se sokkal több. Szegényke alapból kedves, de kissé butuska, naiv srác volt, akit lepasszoltak a szülei 3 éves korában egy nevelőotthonba, ahol nem volt valami jó sora, és igaz, később nevelőszülőkhöz került, de akkor is úgy viselkedett, mint egy 9-10éves. Sokan csak röhögtek rajta, ő meg nem tehetett róla, hogy érzékeny kölyök volt. Vékony, de alacsony testalkatú, arcában volt némi "Somló Tamás"-féle vonás. Szegényke eléggé ápolatlan is volt helyenként, ez abban nyilvánult meg, hogy amikor este a kollégiumi nevelőnőnk teát főzött nekünk valódi gyümölcsből, és ő bejött, akkor a lábszaga miatt mindenki hanyatt-homlok, de menekült kifelé, annyira elviselhetetlen volt. És senki nem mondta meg neki érthető emberi nyelven, hogy mi vele a baj, max ráordított. Megsajnáltam ezt a srácot, és elkezdtem felkarolni.
Többször volt úgy, hogy csak úgy leszólítottam beszélgetni, együtt jártunk kondizni, segítettem neki a tanulásban, ha úgy tetszett pl. korrepetáltam angolból. Segítettem őt mentálisan felzárkóztatni a saját korához, mint mondjuk a bátyja. Innentől kezdve már többször is előfordult, hogy elmondott nekem dolgokat, és bizalommal fordult hozzám. Kezdtem őt lassan, de egyre biztosabban megérteni.
Egyszer úgy kb. 1,5 hónappal később fürdés közben rákérdeztem nála a dolgokra, hogy tisztában van-e azzal, miért gúnyolták a többiek!? Ő nem értette. De közben több helyen is vakarózott szegény. Elmondtam neki, hogy van egy nagyon erős lábszaga, amiről ő azt gondolta, hogy természetes. Na most a talpa az elképesztően piros volt,... és amikor közelebbről is megnéztem, láttam, hogy a zacsija is piros. Ekkor kérdeztem rá nála az orvosra, de ő ugye nem volt még korábban orvosnál saját állítása szerint, ellenben megkérdezett, hogy nem vizsgálnám-e ÉN meg!? (Akkor még nem voltam masszőr, de az érdeklődés már megvolt a téma iránt.)
Így kezdődtek a koleszbéli vizsgálgatásos kalandjaim.
Akkor már voltak valódi orvosi műszereim, mivel gyerekkorom óta szorgosan gyüjtögettem is őket. Volt egy "orvosi táskám" benne csak a legszükségesebb orvosi műszereim: ... Fonendoszkóp, vérnyomásmérő, nyelvlapoc, lázmérő, pupillalámpa, meg vmi reflexkalapácsszerűség is, ill. saját készítésű "fütyimérce".
Rákövetkező hét kedd késő este. (Ez valamikor január közepe-vége felé lehetett...) A fiatalabbaknak a villanykapcsolás 22h nekünk 18+ éveseknek 23h volt. Én az éjszakai nevelőnőnktől elkértem a TV-szoba kulcsát (ami nappal tanterem), mondván vmit megnéznék késő este. (Megengedett volt a TV-szoba éjszakai használata pl. tanulás vagy tévézés céljából.) Ott rendeztem be alkalmi vizsgálómat, miután már mindenki lefeküdt és a mellettünk lévő fiú WC-ben is nyugi volt. A függönyt elhúztam a teremben a tanári asztalt leterítettük a lepedőjével, a TV-t halkra állítottam, az eszközeimet gondosan előkészítettem. Voltak még ott kenőcsök, csipeszek, Betadine, Tetran kenőcs és langyos víz ill. azzal teli fecskendő és 100-as PéZsé, vmint fültisztító pálcika.
Lütyő a megbeszéltek szerint kb. 23:25 felé érkezett közvetlenül fürdés után kék színű hosszúujjú pizsamában. Beengedtem, én ekkor már teljesen készen álltam a vizsgálatára. Nemigen volt feszült, talán csak egy kicsit, de némi halk, suttogó beszélgetéssel, és némi felvilágosítással a vizsgálatáról azt is sikerült elkergetni. Levette a pizsamafelsőjét, és nekiláttam. ...
(Ha van itt olyan, akit érdekel a folytatás... később folytathatom... :) )
Ezen csodálkozok most. Ugyanis ezek a merész és nem mindennapi történetek nem egy visszahúzódó, félénk srác benyomását keltik bennem. Mivel én is kollégiumban lakom, ezért kíváncsi vagyok ezekre a legendába illő postokra, mert eddig azt hittem, hogy ilyesmik csak a filmekben történnek meg. Sajnos nekem ilyen élményem még nem volt, mert nagyon gátlásos vagyok.
@ bagheera.panther: Az MSN-t már én is felajánlottam lion90-nek, de ő nem kívánt élni vele, pedig töknormális a srác, csak ro6ul félénk... És sajna, a kommunikáció néhány levélváltás miatt elfulladt, mert nem reagál arra, amit írsz neki, pedig egy kis merészséggel csodákra lenne képes ő is, ahogy azt a történeteivel is bizonyítja... :-o
@ lion90: Igen, pontosan el tudom képzelni, milyen az, ha szeretnél vmit, de félsz, nehogy kiderüljön nyilvánosan, mert akkor... De tudod te is, és a legutolsó, kicsit sietősre fogott, enyhén feszült hangulatban elmesélt történeted is erről árulkodik: AKI MER, AZ NYER! Mert te összeszedted magad, ezáltal megvalósítottál valamit, amit szerettél volna, de korábban mondjuk addig nem merted, mert féltél hogy... .
Amúgy sztem meg minél inkább titkolsz valamit, annál nagyobbat robban, ha kiderül, és te lelkileg meg majd annál jobban sérülsz, amikor az bekövetkezik. A szobatársaid és még a koleszodból néhányan meg sztem sokkal inkább sejthetik azt, hogy te valójában a meleg/biszex vagy, de ha te ott egy normális, közkedvelt srác vagy, s engedted némiképp megismerteni, ill. sikerült elfogadtatnod magad az egyetemen is, nem hinném, hogy emiatt kiközösítenének.
Biszexek és melegek MINDENHOL vannak, voltak és lesznek is.
Nemrég megszerzett főállásomban egy teljesen új, ismeretlen közegbe, közösségbe csöppentem. Ott többen vannak, akik nyíltan melegek, akár párban is felvállalják ezt, a társaság mégis szereti őket, haverkodnak velük, teljesen elfogadták őket, és a főnököket sem zavarja. Nem éri őket hátrányos megkülönböztetés, amiatt, hogy felvállalták önmagukat (nemi beállítottságaikkal együtt) a nyilvánosság előtt. Egyikőjük nem nyíltan ugyan, de elkezdte sejteni azt, hogy én is "mi" vagyok, nem lett belőle semmi. Mert ahhoz meg, hogy bármelyikünk is "milyen", senkinek semmi köze. Én is szorongtam kissé, hogy vajon mit és hogyan fognak fel, mert ezt megelőzően volt egy 3 hónapos felkészítő tanfolyam, ott pedig volt pár fazon, akik "riválist" láttak bennem személyiségileg, emiatt elkezdtek áskálódni ellenem. Ők mindent megpróbáltak előkotorni rólam, rám akarták húzni a saját vizes lepedőjüket, éppenséggel melegnek és hülyének neveztek, de nemcsak a hátam mögött, hanem előttem, nyilvánosan is ún. "előadott provokatív hangosbeszélgetések" kapcsán. (Vagyis,... szándékosan úgy beszélgettek rólam, hangosan, hogy én azt halljam, s célozgattak többmindenre, amit ők "tudni" véltek rólam. Terrorban éltem mintegy 1,5-2 hónapig, de én továbbra is önmagamat adtam, s nem változtattam viselkedésemen. Kitartottam magam, felfogásom, hozzáállásom, személyiségem mellett, és előbb-utóbb elült ez az egész mizéria. Lecsengett. Ez kb. 1,5-2 hónapig tartott, de az uccsó hetekben 1xcsak a legnagyobb megdöbbenésemre a legnagyobb xarkeverő kopogtatott a saját születésnapján a szobám ajtaján egy szelet dobostortával. (Erre számítottam a legkevésbé!) Elég nehezen beszélt, kereste a szavakat, némiképp alázatosan viselkedett, én meg nem értettem semmit, ott álltam az ajtóban egy szelet dobostortával a kezembe nyomva, és néztem. :o
Csak mintegy egy-másfél héttel később, miután már elkezdtek többen is haverkodni velem, s bocsánatot kérni tőlem, mellém állni,... derült ki az vkitől, akivel ma is jóban vagyok, hogy ez a xarkeverő csaj belátta, hogy túlzottan elhamarkodottan ítélt meg engem, mert mindvégig minden úgy volt, ahogy azt én nekik már korábban elmondtam, ráadásul mindvégig önmagamat adtam, és nem engedtem magam "manipulálni", nem foglalkoztam velük, így ők adták fel, mert békény hagytak, s a kiközösítési szándékuk addig bírta, azt' szép lassan elült, engem pedig egyre inkább elfogadtak. A csaj a tortával bocsánatot szeretett volna kérni, de túlságosan is szégyellte magát ahhoz, hogy ezt a szemembe mondja. (Pedig az önbizalma a helyén volt mindig, minden szituban, csak éppen ebben nem. :) )
Látták, hogy őmiattuk nem változtatok, így jópár emberkében, még a fő xarkeverőben is a sok kegyetlenség után megszólalt a szív is ennek hatására.
Ez a kulcsa az egésznek!
Maradj meg annak, aki vagy, és NE FÉLJ! MERJ ÖNMAGAD LENNI! :)
Egyébként kedves "lion90", ha szeretnél beszélgetni diszkréten, félelmek nélkül, bármiről, vagy esetleg kibeszélnél valamit, ami nyomaszt..., akkor gyere, írj bátran rám privátban, akár egy MSN-címmel tőled. (Email-címem publikus.)
Szerintem jól el lehet(ne) veled beszélgetni, ha mernél lépni...! :)
Tudod, azért nem merek kezdeményezni, mert ha lebukok, akkor valószínűleg a koleszból is kiközösítenek. Rólam nagyon kevesen tudják, hogy a fiúkhoz is vonzódom.
Új barátommal tegnap este együtt mentünk futni. Minden bátorságomat összeszedtem, amikor a ligetben a sötétben megálltunk pisilni. Pisilés közben megfogtam a szerszámát, és a végén leráztam neki. De addig abba sem hagytam, amíg el nem élvezett. Ezután először ő is kézbe, majd a szájába vette a farkamat. Hatalmasat élveztem. Az egészben az volt a legizgalmasabb, hogy a közelben még tartott a majális, rengetegen jártak arrafelé.
Nem tagadom, nagyon élveztem. Azóta néhányszor sikerült egymás közelébe kerülni, ami ki is merült a közös masztiban meg a tusolóban való szopásban. Bár ott mindig nagy a jövés-menés. A múltkor ketten szálltunk be a kolesz liftjébe. Éppen azon tűnődtem, hogy ismét együtt fogunk tusolni, amikor hirtelen éreztem a kezét a nadrágomon. Megmarkolta a dákómat. Értettem a célzást. Először arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elakadna a lift két emelet között, de aztán végül mégis kiszálltunk a liftből, és találtunk egy csendes zugot, ahol senki nem zavart meg minket.
