Ha nem tudod eldönteni, hogy melyik nyelvvel tudod a leghamarabb megszerezni a diplomádat, mindenféleképpen az Eszperantót javaslom.
Én a lovári cigányt választottam, természetesen egy jó párszor hazavágnak ebből a nyelvből. Most az állásom forog kockán, később a diplomámat is bevonhatják.
Várom minden kedves fórumozó hozzászólását, aki hasonló cipőben jár.
Köszönöm a drukkolást én is remélem, hogy sikerült. Múltkor is csak pár pont választott el a megfeleltől. Most erősebb volt az írásbeli, de ura voltam a helyzetnek:)
A függőbeszéd alapelve valóban pofonegyszerű, ám ne felejtsük el a kivételeket sem; a múlt időt nem mindig és nem feltétlenül kell Past Perfect-be tenni (pl. She said she felt sick when she got up.), ahogyan a jelenből sem minden esetben lesz múlt idő (pl. They told me Paris is beautiful.), bár e két esetben is ugyanolyan helyes élni az igeidő-egyeztetéssel. És persze a direkt időhatározokról se feledkezzünk meg (pl. She said she would call me today. - már amennyiben tegnap ígérte, hogy másnap fel fog hívni)!
Nekem ráadásul az a tapasztalatom, hogy az olyan típusú feladatokat, amikor meg van adva szó szerint, amit valaki mondott (pl. I don't know your sister.), majd ezt transzformálva be kell helyettesíteni egy olyan mondatba, ahol meg van adva a mondat kezdete (pl. Peter told me...), nagyon sokan több egyeztetést is elrontanak, és kevesen jutnak helyes megoldásra (ami jelen esetben tankönyvileg az lenne, hogy Peter told me hedidn't know my sister. - egyeztetett mondatrészek aláhúzva).
Amint azt a 247-esben is írtam, ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, de miután én az angol után kezdtem el németet tanulni, a saját tapasztalataimra nem tudok támaszkodni - így aztán valójában sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom hitelt érdemlően ezt a dolgot... :P
Mondjuk nem tudom, miért misztifikálják sokan a függő beszédet. Főmondati múltidő után minden "eggyel lejjebb csúszik". Ha valaki ismeri az igeidőket ami középszintig nem annyira "bonyi" akkor szerintem tök világos. Jobb képességű tanulók helyből veszik az akadályt. Most nem a különleges esetekről beszélek. Csak a kijelentő yes/no és a felszólító mondatokról.
Ami a kérdésfeltevést illeti az az ált iskolában már húzósabb. De erre kitaláltam: hüvelykujjam kérdőszó (When ), mutatóujjam a segédige (did), középsőujjam az alany (you), gyűrűsujjam a főige ( see ) kisujjam a többi mondatrész( the film ). Máris megy mint a karikacsapás.
Voltam ma nyelvvizsgázni, a feladatok nehezebbek voltak mint az előzőnél, de megoldottam őket. A tesztet megoldottam, a cigányról magyarra fordítás gyorsan ment, a levélírást jól tudtam kezelni. Amivel sok idő ment el az a szövegértelmezés, kicsit nehéz volt a szöveg, valamint a magyarról cigányra volt nehezebb a több birtokos szerkezet miatt.
Az idővel jól bántam mindegyik feladatnak a végére értem, igyekeztem pontosan megcsinálni, kíváncsi leszek mi lesz az eredmény. Azt mondták, hogy 5-6 hét múlva lesz meg. Legyünk optimisták, sikerülni fog:)
"Nekik inkább az az érdekes hogy mennyivel "egyszerűbb" az angol."
Ez egy bizonyos szintig így van. Nem kell pl. a ragozást meg a (ragozandó, vagy hogy is mondjam) névelőket tanulni. De egy idő után a dolog megfordul, és a rengeteg igeidő és különféle szerkezetek (függőbeszéd, szenvedő) miatt ugyancsak bonyolódni kezd az angol. Tudom, mert németet is tanultam (de abból nem jutottam messzire, mert nem volt elég érdeklődésem hozzá).
Nana. lehet hogy egy versenyistállós suliba válogatott gyerekekkel így van. Én egy általános suliban is tanítok angolt, ahol a gyerkőcök már második óta intenzíven tanulnak németet. Nekik inkább az az érdekes hogy mennyivel "egyszerűbb" az angol.
Pontosítanék: nem mindegy, hanyadik, azonos tőről fakadó nyelvet tanulja az ember. Nyilván könnyebb dolga van annak, aki olasz után franciát vagy spanyolt (inkább az utóbbit) kezd el tanulni, mint aki a németről vált finnre... :)
Eleve úgy kezdtem a hozzászólást, hogy az számít, hanyadik indo-európai nyelvet tanuljuk. A finn nem indo-európai nyelv. Egyébként az olasz és a francia mind szókincs, mind nyelvtan tekintetében sokkal inkább hasonlít egymásra (illetve sok esetben egyezik), mint a spanyol és az olasz. Az tény, hogy kiejtésben, hangzásban az utóbbi kettő hasonlít inkább, ezért megértik egymást az olaszok ill. a spanyolok. De magában a nyelv felépítésében az olasz és a francia között vannak egyezések. Pl. a spanyol összetett múlt képzéséhez nem használja a létigét, egy csomó alapszókincs, ami a másik kettőben egyezik, itt totál más (mangiare, manger a spanyolban comer, parlar, parler ott hablar stb.), spanyolban nincsen ne/en névmás, és még sorolhatnám.
"Szóval az sem mindegy, hanyadik nyelvet tanulja az ember."
Pontosítanék: nem mindegy, hanyadik, azonos tőről fakadó nyelvet tanulja az ember. Nyilván könnyebb dolga van annak, aki olasz után franciát vagy spanyolt (inkább az utóbbit) kezd el tanulni, mint aki a németről vált finnre... :)
"Első nyelvet tanulónál még eltökölgetünk azzal, hogy mikor van az angolban sima létige, mikor there is/there are szerkezet. Aki meg mondjuk tanult már németet, annak meg annyit kell mondani, hogy az utóbbi ugyanaz, mint ott az "es gibt", és onnantól semmi gondja a használatával."
Nagyon így van. Hasonlóan a "befindet sich" és a "can be found" szerkezet analógiájához.
Ugyanakkor pont az említett, "mikor sima létigés és mikor there is/are" szerkezetes kérdéskör az, ahol véleményem szerint egy jól célzott, tömör magyar nyelvű magyarázattal egyszer és mindenkorra tisztázni lehet egy tanulónál (olyannál, aki nem tanult németet, tehát az "es gibt" nem mond neki semmit...), hogy mikor melyiket kell használni. (Utalva a másik topic-ban folyó témánkra.)
Megjegyzem, én a legkritikusabb nyelvtani részeket a Murphy-féle kék könyvből tanultam meg, tehát nem magyar nyelven, de később azon kezdtem el gondolkozni, hogy egy csomó dolgot (pl. Present Perfect) sokkal hamarabb megértettem volna, ha azt valaki egyszer, de jól érthetően elmagyarázta volna nekem magyarul. Meggyőződésem, hogy ugyanúgy megjegyeztem volna, mint "rádöbbenéses" alapon. Persze nem mindenkinek jár úgy az agya, mint nekem. :)
"Nem értek teljesen egyet. Pont azért nem, mert az ember agyának - és ez kinél gyorsabban, kinél lassabban megy - rá kell állnia arra, hogy a másik nyelv máshogyan épül fel."
Ez az első indo-európai nyelv tanulásánál szempont csak, ha egyre ráállt az agyad, a többi már rutinból megy. Spanyolból pl. még kellett néhány hónap, amíg úgy igazán ráéreztem a kötőmód használatára. Tudtam addig is használni, de inkább csak a megtanult szabályok alapján, nem jött zsigerből. Utána az olasznál és a franciánál már csak átnéztem, hogy mely esetekben használják másképp, mint a spanyolok, és ment rögtön, mint a karikacsapás. Szóval az sem mindegy, hanyadik nyelvet tanulja az ember. És ez a tanítványaimnál is így működik. Első nyelvet tanulónál még eltökölgetünk azzal, hogy mikor van az angolban sima létige, mikor there is/there are szerkezet. Aki meg mondjuk tanult már németet, annak meg annyit kell mondani, hogy az utóbbi ugyanaz, mint ott az "es gibt", és onnantól semmi gondja a használatával.
Nem igazán vagyok az intenzív kurzusok híve. Vagy jóval több anyagot veszel át, mint amit a tanulók másnapra fel tudnak dolgozni, tehát értelme nincs, mert csak vágtáztok az anyaggal valódi eredmény nélkül, vagy folyamatosan gyakoroltatod őket, és olyanokat csinálsz velük az órán, amit odahaza egyedül ingyen is meg tudnának csinálni, vagyis lényegében ahelyett, hogy tanulnának a tanfolyamon heti 2-4 órát, és gyakorolnának otthon még tizet ingyen, az utóbbit is a tanárral végzik. Összességében tehát ugyanannyit tanulnak csak ötszörös áron. Új anyag megtanulásához tehát semmiképp nem ajánlanám az intenzív tanfolyamot. Ugyanakkor pl. korábban tanult dolgok felfrissítéséhez, összefoglalásához, a megfelelő nyelvi szint esetén vizsgafeladatok begyakorlásához vagy a passzív tudás aktivizálásához nagyon hasznos tud lenni egy ilyen kurzus.
"...ha konkrétan ezer órát tanulsz (nem órára jársz, hanem tanulsz), akkor teljesen mindegy, hogy azt három hónap alatt vagy egy év alatt végezted, az eredmény ugyanaz lesz."
Nem értek teljesen egyet. Pont azért nem, mert az ember agyának - és ez kinél gyorsabban, kinél lassabban megy - rá kell állnia arra, hogy a másik nyelv máshogyan épül fel.
Viszont ez már jobban hangzott, mint az órára járás. Tudom, azt én írtam, de azért jobb, hogy tisztáztuk, hogy nem vagy az agyament intenzív kurzusoknak a híve. :)
Én sem azt mondtam, hogy mindenki azonos esélyekkel indul, ha meg akar tanulni egy idegennyelvet, hanem azt, hogy amikor valaki arra hivatkozik, hogy azért nem megy neki, mert neki nincs nyelvérzéke, az egész egyszerűen kifogásokat keres arra, hogy miért sikertelen, holott sikeres és eredményes is lehetne, ha pl. többet tanulna, gyakorolna, vagy időt szánna arra, hogy a neki valóban "fekvő" módszerre rátaláljon.
Természetes, hogy két ember közül az egyiknek jobban megy a nyelvtanulás, mint a másiknak, hiszen nincs két azonos ember, és a nyelvtanuláshoz szükséges rengeteg tényező közül az egyikben több, a nyelvtanulás végett kedvező készség van meg, mint a másikban. Ezt nem is vonom kétségbe. Ahogyan azt sem, hogy vannak olyan tanulók, akiknek milliószor kell elmagyarázni/bemutatni ugyanazt a dolgot, mire felfogják, mert egyszerűen nem úgy forog az agyuk, ahogyan az a nyelvtanulás szempontjából ideális lenne, de még ők is meg tudnak tanulni bármilyen idegennyelvet, ha a hiányosságaikat kompenzálandó elég munkát fektetnek bele.
Magát a tényt, hogy vannak határozottan nehéz esetek, tehát nem tagadom. Ezért fogalmaztam direkt úgy, hogy a "klasszikus értelemben vett" nyelvérzékben nem hiszek.
Ja, és nyelvzsenik is léteznek természetesen. Nekik tényleg jó a nyelvérzékük.
Amúgy meg szerintem van nyelvérzék. Nem a memóriára vagy a felfogóképességre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy vannak emberek, akiknek szinte azonnal rááll az agya arra, hogy adott kommunikációs tartalmakat az egyik nyelv így fejez ki, a másik meg úgy, és ennek a kifejezésmódnak sokszor teljesen más az alapja ill. logikája, mint az anyanyelvénél, nem lehet abból kiindulni. Meg vannak olyanok is, akik egyszerűen nem tudják kikapcsolni az agyukban a magyar nyelvi gondolkodásmódot, állandóan tükörfordítani akarnak, és pl. még viszonylag hosszabb tanulás után is arra, hogy "nekem van", nem az ugrik be nekik automatikusan, hogy "I have", hanem a "nekem" szó angol megfelelőjén kezdenek gondolkodni.
"Ha azt mondod, hogy szerinted 1000 tanórát 3 hónapba sűrítve ugyanolyan eredményt lehet elérni, mint 1000 tanórát egy év alatt "letudva", akkor nagyon nem fogok egyetérteni veled, de tiszteletben fogom tartani a véleményedet."
Én nem tanóráról beszélek, hanem tanulási időről. Nyilvánvaló, hogy ha 1000 óra 3 hónapba van besűrítve, akkor ott jóval kevesebb felkészülési idő lesz a tanórák között, mint amikor egy év alatt megy le ugyanaz az óraszám. Tehát összességében jóval többet tanul az, aki egy évig tanul. De ha konkrétan ezer órát tanulsz (nem órára jársz, hanem tanulsz), akkor teljesen mindegy, hogy azt három hónap alatt vagy egy év alatt végezted, az eredmény ugyanaz lesz. Sőt, nekem jobban működik az előbbi, azaz jobban haladok, ha naponta foglalkozom a nyelvvel egy órát, mint ha mondjuk minden negyedik napon. Valahogy jobban benne vagyok, ha nem hagyok ki közben napokat.
Azzal vitatkoznék, hogy mennyiben lehet ill. kell megérteni egy nyelvi jelenséget. Számomra az "érthető" azt jelenti, hogy valami logikai úton levezethető. Abban pl., hogy az angol segédigék használatával kérdez vagy tagad, semmiféle logika nincsen, nincs mit érteni rajta, egyszerűen meg kell jegyezni, hogy úgy van, és kész. Néha kifogok tanítványokat, akik azzal jönnek, hogy nem tudják megjegyezni azt, amit nem értenek, hogy miért van. Az ilyeneknek meg szoktam mondani, hogy amíg ezen a hozzáálláson nem sikerül változtatnia, addig hiába próbálkozik nyelvtanulással, mert én ugyan meg nem tudom magyarázni neki, hogy az asztal angolul miért "table", és miért nem mondjuk "vlisaz", mégis memorizálnia kell, ha egyről a kettőre akar jutni. Ráadásul sok embernél beidegződés, hogy a nyelvtan, az valami komplikált izé, amit nagyon meg kell magyarázni és sokat kell gondolkozni rajta, mielőtt érti az ember. Most is van egy tanítványom, akivel nem sikerült egy hónap alatt eljutni oda, hogy végig tudja ragozni a létigét, mindig azzal jön, hogy nem érti, miért van az I után am, a he után meg is stb., és ha nem érti, nem megy. Hiába mondom neki, hogy magyarul is én vagyok, ő pedig van, és nem én van, ő meg vagyok. Szóval vannak nehéz esetek. Meg számomra megmagyarázhatatlan dolgok is.
"A diák specialitása, amit automatikusan művel, hogy nem használja a számára nehéz szerkezeteket, hanem helyette kézzel-lábbal próbálkozik, ami nekem, mint nyelvtanárnak nem alternatíva."
Önmagában ez természetes, ugyanúgy, mint ahogyan az embernek mindig jobb a szövegértése idegennyelvből, mint a reprodukciós képessége. A tanárnak persze nyilván nem az kell, hogy legyen a cél, hogy a diák buksiját simogassa mindig, hogy "jó lesz, jó lesz, érthető volt", hanem az, hogy a lehető legjobb teljesítményt követelje meg. A következetes ismétlés szükségességével és hatékonyságával kapcsolatban teljesen egyetértünk.
"Én ebben a leülepedés témában nem hiszek, ez szerintem a legtöbb embernél csak kifogás arra, hogy halasztgassa a tanulást, illetve arra, hogy miért nem mer megszólalni."
Ugyanúgy "jogod" van nem hinni ebben, mint ahogyan nekem van hinni, vagy ahogyan én nem hiszek a - klasszikus értelemben vett - nyelvérzékben.
"...ha bizonyos szavakat és nyelvtani szerkezeteket megtanulsz és tudsz, akkor mondatot alkotni is sikerül velük még aznap, nem kell aludni rá x hetet..."
Nem erre gondoltam leülepedés címszó alatt. Hanem arra, hogy a tanuló agyának rá kell állnia pl. arra, hogy az angolban kötött szórend van, hogy kevesebb a ragozás, de több az igeidő, stb. Véleményem szerint sokaknál pont az a probléma, hogy "eszetlenül" magolnak, miközben nem értik, hogy mi miért van, ami egyrészt azért alakul így, mert a tanárok nem magyarázzák el (jól), amit el kellene, másrészt pedig - az előzőből fakadóan - nem tud kikristályosodni a tanulókban az idegennyelv rendszere illetve szerkezete.
Ha azt mondod, hogy szerinted 1000 tanórát 3 hónapba sűrítve ugyanolyan eredményt lehet elérni, mint 1000 tanórát egy év alatt "letudva", akkor nagyon nem fogok egyetérteni veled, de tiszteletben fogom tartani a véleményedet.
"A tanárról meg annyit, hogy nem tud csodát tenni, ha a diák nem működik együtt vele."
Ezzel teljesen egyet tudok érteni.
"Vannak, akik a legjobb esetben is azzal jönnek órára, hogy "hát tanultam", de szinte sosem azzal, hogy "megtanultam". Pedig az nagy különbség. Ráadásul az ilyen éppen csak tanulgatott de rendesen nem memorizált anyag egy idő után bizony nagyon fel tud gyűlni. Volt, hogy már kínomban arra vetemedtem, hogy az órán nekiálltunk a szavakat tanulni. Csak hát ez felnőtt embernél röhej, hiszen olyasmiért fizet, amit saját maga egyedül is meg tudna csinálni."
Nekem friss információim vannak. Hugom diszlexiás, aki aláírta az ő papírjait annak megkaptam nevét telefonszámát. Átküldtek egy esélyegyenlőség alapítványhoz, ahol szintén felvették az adataimat. Felnőtt korban is diagnosztizálnak ilyeneket, az egyetlen bibi az, hogy nem főiskolai tanulmányaim alatt jelentkeztem a vizsgálatra akkor ugyanis díjmentes lett volna, most térítés ellenében tudják ezt elvégezni. Szerencsére van rá törvény, ha valakinél ez beigazolódik kaphat felmentést vagy szóbeli, vagy írásbeli alól, nagyon ritka esetben, de ennek kizárt az esélye, hogy mindkettőre felmentést kapjon.
A németnél is egyszerű az ok: a pénz. Utána jártam a tanfolyamoknak egy német óra kijött: 900Ft/óra, az angol alapítványi támogatással kijött: 200Ft/ óra. MIndenki azt mondta, hogy az angolnak könnyebb a nyelvtana, valamint a tanfolyamszervező garantálta, hogy egy év alatt az ő négymodulos rendszerével nulláról felrak középfok C-re. Behülyített, én meg voltam olyan hülye hogy bevettem. Elhittem, hogy ha mindegyik modult megcsinálom, folyamatosan részt veszek az órákon és megcsinálom a házikat, kicsit még keresgélek plusz anyagokat a neten és foglalkozok még kicsit többet az órai anyagnál többet akkor sikerülni fog. Ne ment, megszívtam.
Utána munkahelyet váltottam és a főnököm adott nekem négy kerek hónapot, hogy csináljak nyelvvizsgát. Ő javasolta a lovárit, hogy hűűű milyen könnyű biztos menni fog.
Elhiheted, hgoy minden követ megmozgattam meg van a motiváció, az bőven elég motiváció, hogy ne rugjanak ki meg ne vonják be a diplomám. Szerintem ennél nagyobb motiváló erő nem is kell, olyan stressz helyzet alatt vagyok ez miatt, hogy ember el nem tudja képzelni. Persze amikor majd babra megy a játék és nem forog ezen az állásom, és nem vonják be a diplomámat akkor nyugalmas délutánonként ráérek szavakat tanulni, fordítgatni. Amig rajtam van ez a nyomás és nem stabilizálódik az életem addig biztos nem fogok táncolni örömömbe, hogy nyelvet kell tanulnom.
A leülepedés témában pedig jó lenne, ha hinnél.... Nem is hinni kell benne, hanem utánolvasni egy kicsit. (tanuláspszichológia, pedagógia) Igenis kell idő ahhoz, hogy valami bevésődjön és automatizálódjon. Sőt ahhoz is, hogy valami "leessen".
Tudjuk, mert olvashattuk, hogy te vagy a szuper nyelvtanuló, enyhe túlzással két hét alatt a nulláról arab középfoka is eljutsz, ha akarsz - de ha el is hiszem (amit nem igazán teszek....), akkor is azt kell mondanom, hogy ez nem a nagy átlag.
A másik, hogy a nyelvkönyveknek csak töredéke ismétli a korábbi anyagokat következetesen (a németben legalábbis), úgyhogy erre nem igazán lehet számítani. A diák specialitása, amit automatikusan művel, hogy nem használja a számára nehéz szerkezeteket, hanem helyette kézzel-lábbal próbálkozik, ami nekem, mint nyelvtanárnak nem alternatíva. A mostani tanítványaimat kimondottan le kell szoktatni róla és kényszeríteni kell a magasabb szintű nyelvhasználatra.
Az anyagot pedig nem "memorizálni" kell, hanem megérteni és alkalmazni. Soha nem memorizáltam semmit a verseken és a szavakon kívül, és a tanítványaimmal se memorizáltatok mást.
Azzal, hogy a diák nélkül nem lehet csodát tenni, egyetértek.
Én ebben a leülepedés témában nem hiszek, ez szerintem a legtöbb embernél csak kifogás arra, hogy halasztgassa a tanulást, illetve arra, hogy miért nem mer megszólalni. Az utóbbit inkább önbizalomhiány okozza, ha bizonyos szavakat és nyelvtani szerkezeteket megtanulsz és tudsz, akkor mondatot alkotni is sikerül velük még aznap, nem kell aludni rá x hetet. Amit meg még nem tanult az ember, azt a már tanultakkal körülírja, vagy elmagyarázza kézzel-lábbal. Franciából egyetlen hónap alatt vettem át a Francia nyelv alapfokon c. könyvet, és amikor utána Lausanne-ban egy hétig francia anyanyelvű családnál voltam elszállásolva (és ravaszul letagadtam az angoltudásom), ugyanolyan jól tudtam beszélgetni velük, mintha akár két évig tököltem volna ugyanazzal a könyvvel. Azonkívül a nyelvkönyvek egymásra épülnek, meg a nyelv sajátossága is, hogy hiába mész tovább az anyaggal, folyamatosan találkozol a korábbi szókinccsel, nyelvtannal, hiszen a szövegekben szerepel, azaz nem fogod elfelejteni, amit az elején tanultál akkor sem, ha futólépésben haladsz.
A tanárról meg annyit, hogy nem tud csodát tenni, ha a diák nem működik együtt vele. Én magam is sokszor tehetetlen vagyok olyan tanulókkal szemben, akik nyelvvizsgázni akarnak belátható időn belül, de mindig ezer kifogásuk van, hogy miért nem tudtak foglalkozni a feladott anyaggal, vagy készítették el a házi feladatot. Vannak, akik a legjobb esetben is azzal jönnek órára, hogy "hát tanultam", de szinte sosem azzal, hogy "megtanultam". Pedig az nagy különbség. Ráadásul az ilyen éppen csak tanulgatott de rendesen nem memorizált anyag egy idő után bizony nagyon fel tud gyűlni. Volt, hogy már kínomban arra vetemedtem, hogy az órán nekiálltunk a szavakat tanulni. Csak hát ez felnőtt embernél röhej, hiszen olyasmiért fizet, amit saját maga egyedül is meg tudna csinálni.
"Szerintem a valódi motiváció hiánya az, ami leginkább hátráltatja Szelesztét."
Nekem is ez a gyanúm. De továbbra is esküdni mernék, hogy a tanárai sem voltak jók.
"...ha az ember hamar, és nem évek múlva akar sikerélményt a nyelvtanulásban, akkor az elején nagyon intenzíven kell csinálni."
Hozzátéve, hogy egy bizonyos idő eltelte mindenképpen szükséges ahhoz, hogy leülepedjen a dolog, tehát hiába vesz valaki 1000 órát egy év alatt, nem fog tudni olyan eredményt elérni, mintha ugyanazt 2 évre elosztotta volna. Továbbá nincs mindenki olyan helyzetben, hogy elegendő időt tudjon fordítani a nyelvtanulásra.
Kivizsgáltathatod magad, de legutóbbi infóim szerint (Pár éve jártam a nevelési tanácsadóban, éppen emiatt. Voltak dyslexiás tanítványaim, ahogy már írtam, és utánajártam a dolognak elég rendesen.) vagy megszerzed a felmentést 10 éves korodig, vagy pech. Ugyanis ez a tanulási probléma - ha tényleg fennáll - már akkor is diagnosztizálható és nem jellemző rá, hogy utólag alakul ki.
Hogy 20 éve a kutya nem vizsgálta? Mondom, pech. Nekem nagy valószínűséggel ú.n. dsycalculia nevű tanulási problémám van. Ez még most se ismert annyira, mint a dyslexia, az én időmben meg egyáltalán senkinek fogalma sem volt róla. Így le kellett érettségiznem matekból, nem volt apelláta. És emiatt nem vettek fel egyetemre sem. A mat-fiz miatt kevés volt a pontom. Mégse szidom itt habzó szájjal a matek tanárokat.....
Amíg nem változtatsz a nyelvekkel kapcsolatos hozzáállásodon, addig az életbe le nem fogod tenni a nyelvvizsgát, ezt borítékolom neked.
Amúgy mi a jó égnek nem a németre mentél rá, ha abból jó közepes voltál????!
