1 - 2 hallgatás után azt gondolom, hogy én szeretem ezt a lemezt. totál floyd. amire figyelni érdemes, hogy vagy valami atom hangrendszeren vagy fejhallgatóval éremes hallgadni, úgy jönnek elő a finomságok. igényes stúdió munka van mögötte. amúgy tényleg olyan, mintha több régebbi lemezből lenne összegyúrva, van kicsi wish you where here, egy kicsit division bell, egy kicsi obscrude by clouds, kis wall de engem nem zavar, ez egy floyd lemez. szívesen írnék hosszabban is, akár számonként de ahhoz több hallgatás és főleg több idő kellene : (( de ez most benne lesz egy darabig a zene queue-ban..
Én mindig meglepődöm a korábbi lemezekhez való hasonlításokon – egyáltalán nem érzem hogy egymás mellé lenne tehető régi és új (a régi nálam a ’84 előtti). Persze, az elegáns billentyűszőnyeg és a szépen formált gitárpengetések ismerősek, de ez nem azonos a Pink Floyddal – ahogy Radics Gigi sem „hasonlít” Koncz Zsuzsához, csak mert mindkettejüknek hosszú hajuk van…
Ami a korai lemezeken szereplő számoknak VOLT, ami elemi részük volt és a minőségüket is jelezte, az a SZERKEZET. Nagyon egyszerű elemekből, de nagyon okosan építkező, sokszor meglepő szerkesztésű kompozíciók, amiben minden szenésznek szerepe volt: Wright adta a textúrát, Mason a kíméletlenül pontos ritmust és azok váltásait, néha széles amplitúdóit, Gilmour a mennyei szépséggel elpengetett dallamokat, Waters a meglepő váltásokat, sokszor a vadságot, a szövegeket.
Ha ebből részek megvannak, azt azért még nem nevezném olyannak, „mint a Pink Floyd”. A felszeletelt hús kis kupaca sem pörkölt MÉG, ahhoz a többi összetevő és a főzés is kell – ahogy ennél a lemeznél kellene a szerkezet. Egymás mellé pakolt hangulatok kellemes összhatást adhatnak, de valamiféle felépítés nélkül, tudatos építkezés nélkül aligha mondható ki valós párhuzam. Ami marad – ahogy korábban is elhangzott lejjebb – az a hangulat, illetve a sablonok: MINDIG a Shine on-ra emlékeztető textúra, MINDIG ugyanaz a középtempó, MINDIG az ütem elején elinduló dallam, MINDIG ugyanaz a sablon-dobolás. Bárki feljátszhatta volna ezt az anyagot, klassz is lenne bármelyik hotel liftjében – Pink Floydként és albumként inkább szomorú.
Anno a gimiben én voltam az osztályban a PF fan (+TD), így a The Wall-ig minden hangjuk, minden rezdülésük benne van most is a véremben. Így a betett cikk alábbi három bekezdését teljes mértékben osztom:
A lemezt hallgatva sokszor azon kaptam magam hogy valamelyik régebbi Pink Floyd kedvencemet dúdolom, vannak helyek a lemezen, amikor tényleg az az érzés, hogy ez egy karaoke partira készült kísérőlemez. Van jónéhány szándékos zenei idézet is, de legtöbb esetben egyszerűen csak hömpölyög a langyos lassú Pink Floyd folyam a kényelmes, biztonságos medrében.
A hangzás persze vegytiszta Pink Floyd, egyszerűen nincs, amibe belekötni, érezni, hallani egyből hogy öreg harcosok vérprofiságával van kidekázva minden ami a fülünkig eljut. A stúdiómunka és az utómunkálatok, a mastering Andy Jackson hangmérnök keze és füle munkája, róla röviden annyit, hogy a nyolcvanas évek elejétől minden, ami Pink Floyd hangzás (nagylemeztől filmen keresztül világkörüli turnéig) az ő keze alól jött ki, vagyis ha éjjel álmából felverjük, akkor is tudja pontosan mi hol és hogyan kell szóljon.
Csakhogy a hangzás nem cél, hanem eszköz. Ez esetben sajnos legfeljebb a hangzásban lehet gyönyörködni, de ez a gyönyör nehezen fenntartható ötvenhárom percig és négy másodpercig. Egyszer meg kell hallgatni, ha nem másért rocktörténeti értékéért, de kétlem, hogy sokaknak ez lesz majd a kedvenc Pink Floyd lemeze. Egyszerűen nem sikerült életet lehelni a húsz éve félbehagyott munkába, nevezzük tehát inkább pinkfloydtörténeti adaléknak ezt a zenei anyagot és ne nagylemeznek.
Ennek ellenére már letöltöttem és hallgatom, élvezem a PF-hangzást. De ahogy a lemezeladások is tükrözik, az igazi vérbő és folyton igazi újdonsággal előrukkoló PF utolsó lemeze a The Wall volt. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiek nem profik, csak már nincs bennük igazi zenei innováció.
Pár éve egy felsőfokú továbbképzés egyik tárgy féléves zárófeladata egy szabadon választott dolog (szakmám miatt egy épület) kritikája (műelemzése) volt. Ehhez semmi instrukciót nem kaptunk, így elkezdtem kritikaelmélet után kutatni. Persze nem sok sikerrel. Amit találtam (filmelemzés), annak a végső konklúzióját így foglalhatnám össze:
Egy kritika legfontosabb eleme nem az ítéletalkotás, hanem maga a műről való értekezés ténye, egyfajta párbeszédre invitálás.
Nos, itt is lepörgött egyszer. Nekem tetszett, sokkal inkább 2x ez, mint egy Final Cut.
Azért elgondolkodtató, hogy mennyi Pink Floydot kellett meghallgatnom ahhoz, hogy egy szám egy másodpercének egy hangjából asszociáljak valamelyik régebbi számra. Többször előfordult, hogy valamelyik agyonhallgatott dsotm vagy wywh nóta szólamait várta a fülem egy ilyen hang folytatásaként, de amikor nem azt kaptam, akkor sem csalódtam.
Én csak általánosságokban beszéltem az emberekről, ami lehet,hogy nem jó,de ez a tapasztalat.Mármint a befogadással kapcsolatban.És persze jó,hogy sokfélék vagyunk, mert ha senkinek nem tetszene az adott mű,akkor a szerzőnek elmenne a kedve az újabb lemezkészítéstől.Ha mindenkinek teszik, az meg gyanús.:))
Neked melyik a kedvenc lemezed? Nekem nincs mint írtam,most kezdek ismerkedni a PF életművel.
"Sajnos az embereknek van egy olyan rossz szokásuk", hogy sokfélék: ki így alkot véleményt, ki úgy - felesleges volna mindenkit egy kalap alá venni, csak mert egyszerűbb. Saját vélemény: jó; mások sommás megítélése: nem jó. :-) Azért a zenéhez most se kerültünk közelebb ;-)
"Szerintem minden lemezt akár PF akár más, mindig ÖNMAGÁBAN kellene nézni nem összehasonlítani korábbi munkákkal" - szerintem meg így is, úgy is. Ismét: felesleges és fájóan korlátozó LENNE ha bárki is ilyen szemüveggel ugrana neki egy véleményezésnek - KÜLÖNÖSEN akkor ha a lemez egy fő gesztusa ÉS az interjúk is a kapcsolat szándékoltságát húzzák alá. :-) De amúgy igen: klassz lenen (végre) akár valamit önmagában is olvasni a lemezről, pozitív kritikaként.
Amúgy meg miért ne lehetne izgalmas egy ilyen szemüveggel IS és egy amolyannal IS megírt kritikát olvasni? Ettől gazdag a világ (és nem a másik minősítgetésétől, csapom le már kicsit túlzóan ezt a ziccert).
Én csak a negatív kritikákra írtam amit írtam.A lemeznek sok pozitív hatása van:
-Egységes szerkezetű
-Hangulata van, nincsenek benne bántó, fals megoldások
-"Éteri" hangulat,olyan lemez amit elalvás előtt nyugodtan meghallgatható.
Szerintem minden lemezt akár PF akár más, mindig ÖNMAGÁBAN kellene nézni nem összehasonlítani korábbi munkákkal. Sajnos az embereknek van egy olyan rossz szokásuk,hogy az újat nehezen fogadják be, ezáltal lehetséges ha nem türelmesek, akkor túl hamar ítéletet mondanak a lemez fölött.Ha mondjuk 10 meghallgatás után is alig változik a vélemény, akkor tényleg nem tetszik az adott mű. Én is jártam így egy magyar lemezzel, ami ráadásul a kedvencemtől volt.Van ez így.
Sok kritika jelent meg az új lemezről, ezek nagy része elmarasztalja - pont ezért lett volna érdekes itt (akár csak röviden, jelzésszerűen felvetve pár pontot) egy VALÓBAN e lemezről, a zenéről szóló véleményt olvasni: a lenti sajnos csak egy minősítés ("tetszett") és semmi több, a bekezdés többi része pedig az egyéb véleményezőket minősíti...
Kár, és nem azért mert "bántó" lenne, hanem mert felesleges: feltételez valamit a másik félről, szájába ad valamit ami vagy így van vagy nem... - MIÉRT nem feltételezhetjük hogy a másik CSUPÁN azért mondja amit mond, mert azt gondolja?... Mert az a véleménye? Nem az előélete, hanem a zene meghallgatása miatt?... Akár. Ennyit szerintem megengedhetnénk egymásnak. :-)
Illetve konkrétan NEKEM (hogy önző legyek) az esne jól ha a zenéről magáról esne szó: ÉRDEKEL hogy mik a pozitívumai, hol vannak a kitüntetett pontjai, a Pink Floydon kívül milyen párhuzamokat kínál... és így tovább. Az viszont sokkal kevésbé (=egyáltalán nem) érdekel hogy valaki szerint a másik valakik "NYILVÁN" mit gondolnak és miért - azt majd elmondják ők, a saját szájukkal. :-)
Tegnap este meghallgattam az Endless rivert. Nekem nagyon tetszett, habár annyi előnyöm van másokkal szemben,hogy 1-2 felvételen kívül nem nagyon ismerem a PF életművet,így nem kellett összehasonlítgatnom a különböző albumokat.Egy biztos:ez nem ambient lemez, mégha nyomokban tartalmaz ilyen megoldásokat.PF lemez és jó.Lehet,hogy ezek után a DB-T is meghallgatom, kiváncsi vagyok rá.Nyilván azok húzzák a szájukat akik oda vissza ismerik a PF lemezeket és nem azt kaptak amit vártak.Ez mindig így szokott lenni...
Ahogy egy lemez (könyv, "mű") kikerül "a világba", ahhoz mindenki hozzáférhet, arról a legszélesebb rétegeknek lesz benyomásuk, véleményük. Ilyenformán a lemeznek "ki kell állnia" a régi ismerős, az újonc, a más földrészről érkezett (stb stb) értékelését: értékelhetőnek kell lenie az életmű kontextusában, önmagában, a kor egyéb munkáihoz viszonyítva, stb. Így aztán nemhogy "szabad", de külön érdekes ha egy egy cikk ilyen,olyan vagy amolyan szemüveggel közelít a lemezhez - az értékét nem ez adja meg, hanem az értékelés érthetősége, annak alapossága.
Ha viszont mi, olvasóként CSAK aszerint minősítünk kritikákat, hogy a.) ki írta, milyen háttérrel, b.) milyen előjelű a végső értékelése, akkor valójában nem az adott cikkírót véleményezzük, hanem egyszerűen annyit mondtunk , hogy "nem érdekel igazán mások véleménye". :-)
Sokszor olyanok is írnak valamiről kritikát, hogy annak a valaminek az előzményeiről abszolúte nem tudnak semmit.
Ha most perpillanat mint teljesen tudatlannak, lejátszanák az TPATGOD-t, én bizony azt mondanám, hogy ezek a zenészek menjenek inkább közhasznú munkásnak, csak ne folytassák azt, amibe belefogtak. (sokak szerint viszont korszakalkotó lemez)
És mint a jövő bebizonyította, baromi nagyot tévednék.
Az én kedvencem a TW, másoknak viszont egyáltalán nem tetszik.
Ilyen kritikat biztosan nem irnek. Mindenki tudhatta, tehat egy kritikustol is elvarnam, hogy tudja, ez az album nem fogja tulszarnyalni a sok korszakalkoto Pink Floyd albumot. Ha mar kritika, inkabb azt irhatna, hogy feleslegesen adtak ki.
Bizonyara en som fogom rongyosra hallgatni, de jo, hogy megis kiadtak.
A Hard Rock magazinban sok infót összeszedtek az új lemez kapcsán!
Mint pl.:
- " ....... ez az anyag lesz a 2008-ban elhunyt Richard Wright „hattyúdala”, ugyanis a dalok nagy része az ő szerzeménye, itt hallhatjuk őt utoljára együtt muzsikálni a többiekkel."
- "Elképzelhető, hogy lesz ’The Endless River’ turné, mert McBroom-Hudson sejtelmesen csak annyit mondott a rajongóknak, hogy legyenek résen."
"Ez tök olyan, mint a Fly From Here dolog. Az elég gyenge volt. Talán sikerül feltupírozni."
Ha a Fly From Here gyenge volt, akkor az idei produktumuk micsoda?...
Azét nem bízom ebben az idei PF-lemezben, mert anno több helyen olvastam, hogy a 93-as demók ötlettelenségből kierőlködött valamik voltak, Gilmourék saját bevallása szerint is. Egyszerűen nem jött az ihlet.
