Ha esetleg nem kapsz itt közvetlen nevet, akkor - szerintem - nyugodtan kérhetsz a Solymosi dr-tól javaslatot, mert a honlapján írja, hogy szívesen feltenné a pm-rendelések elérhetőségét, ha azt kérnék a dokik, de nem nagyon jelentkeznek. Magánban viszont biztosan tud ajánlani. Egy e-mailt megér.
A csontvelő donorsághoz nem tudok hozzászólni, de sima véradást nekem engedték, csak annyi a lényeg, hogy már beállt addigra a pajzsmirigy hormonok szintje (én Eutirox nevűt szedek, de az kb ugyanaz). Az ultrahang viszont fontos, nekem az volt az alap a vérvételen kívül, ezekből állapítoták meg az alulműködést.
Ajánlom neked Solymosi doktort, maszek orvos, a honlapja www.konzilium.hu, nagyon sok dolgot talász az oldalon. Én itt a fórumon találtam meg és kaptam meg az elérhetőségét, nagyon dícsérik.
Én e-mailban fordultam hozzá már kétszer, mindkét esetben rövid idő alatt korrekt választ kaptam. Nyilván nem olcsó, de nem kell sokat várni, időre mész, vizsgálat + vérvétel + ultrahang, stb., ha ezt mind egybeszámítom, megéri.
Csak egy kis nyavaly... hátha tudtok valami okosat mondani. Múltkor megérdeklődtem, hogy adhatok-e vért úgy, hogy Letrox-ot szedek (nyilván nem). Rákérdeztem a csontvelő-donorságra is, mire a doki azt mondta, hogy a pontosítás miatt szeretné látni a pajzsmirigy-ultrahang, meg mittoménmilyen eredményeket.
Mondtam, hogy nekem olyan sose volt, csak egy szimpla vérvétel, amin kb. három értéket néztek meg, azok rosszak voltak, kiderült az alulműködésem, és elkezdtem szedni a Letroxot. Hát, elég csúf dolgokat mondott az orvos, hogy mi az, hogy nem küldtek el ultrahangra, meg még ide-oda (ezeket mondjuk én is furcsálltam korábban).
Mivel tényleg nagyon az elején járok ennek a pajzsmirigy-témának, és sajnos a dokimmal továbbra is baromi nehéz beszélni a háromhavonta két perc konzultáció során, kíváncsi vagyok, mit mondtok erre. Gondoltam arra, hogy elmegyek más orvoshoz, de nyilván ez nem ilyen egyszerű, és azt is tudom, hogy sok beteg van, és kevés doki, és biztos, hogy ennek ellenére szakszerű gyógyítást kapok. Az is lehet persze, hogy tényleg elég a vérvétel, hogy elindítsanak egy kúrát, de mégis, nem érzem alaposnak, és a tünetek megint itt vannak, erősödnek... szóval nem vagyok nyugodt kicsit sem :(
Anyukámnak pajzsmirigy-túlműködése van (nem tudtunk róla), ez szívritmus-zavart okozott, a szívritmus-zavar miatt leszakadt egy vérrög, a lábában állt meg, teljes érelzáródást okozott. Nagyon súlyos műtét volt, ki kellett cserélni a lábában az eret (nagyon nagy szerencse, hogy volt olyan állapotú visszere, amit fel tudtak használni a cseréhez, mert ez elzáródás helye miatt műeret nem lehetett volna, és akkor....nem sok megoldás lett volna.....)
És még ez a jobbik eset, mert ha a tüdőben, vagy az agyban áll meg, akkor....
Ezt mind egy jéghideg lábból, szörnyű lábfájdalomból, elkékülésből következő sürgősségi ellátásból, majd azt követő műtétből tudtuk visszavezetni. Akkor derült ki az alacsony TSH-szint, a pm-betegség.
Szóval, nem érdemes viccelni vele.
(Nekünk jódizotóp-kezelést javasoltak, különböző okok miatt még nem tartunk ott, de a Metothyrin tartósan nem jó. 0,002-es TSH-ból lett 5,5 majd fél szem mellett is 10,9, ami már alulműködést jelent. A pm-es doktornő elhagyatta a 1/2 szemet is, most egy hónap alatt lezuhant 1,2-re. Nem tudom, hogy ezután mi jön, de látható, hogy gyógyszerrel nagyon nehéz karbantartani, de nyilván ez a kezdet, a hókuszpók nem használ.)
Nem akarlak én sem megbántani, de a hormonrendszer diszfunkcionális működését nem lehet étkezéssel, vagy több nyugalommal vagy pihenéssel rendbetenni... :-(
Tessék elmenni az orvoshoz, és megnézetni a hormonszintet. Ez NAGYON FONTOS! Ugyanis a kezeletlen pajzsmirigy túlműködés komoly szívproblémákhoz vezethet. Meg egyéb járulékos betegséget és tünetet okozhat. :-((
Ezzel nem szabad tréfálni!!!
Ráadásul a túlműködés egészen jól rendezhető, nem is jár élethosszig tartó gyógyszerszedéssel (mint az alulműködés)...
De legelőször tisztázni kell, hogy valóban a pajzsmirigy okozza-e a panaszokat. Ezt egy egyszerű vérvételből meg lehet nézni.
Bocsánatot kérek!!!!!!!! Nem akartam senkit megbántani.
Nem is tudom hogyan fogjak hozzá?? Élet társamnak már egy vagy talán már régebben pajzsmirígy gondjai vannak azthiszem túlműködik,nagyon rosszul lett a multhéten,fulladt,szorította a melkasát,idegesebb,stb. Szeretném megkérdezni tőleteg hogyan lehet ezeken a tüneteken enyhíteni,most nem kimondottan gyógyszerre gondolok, Pl:étkezés,munkaheji családi nyugalom,több pihenés, szóval ezekre gondolok.
Szerintem él a topik, csak a hasonló szaktopikokkal együtt nem pörög annyira, mint pl a törzsasztalosok. De attól még teljesen élő topik, inkább mondd/kérdezd, amit szeretnél.
Csak baromira birom, hogy olyan könynedén oda tudják vágni az embernek, hogy azzal nem kell foglalkozni! Arra van ideje, hogy az aszisztenssel elöttem üvöltözzön fél órát, de hogy elmagyarázzon valamit... pfűűűűű....
Nekem "párhuzamban" volt alacsony a T3 és T4, amíg a gyógyszerezéssel be nem állították a kb. jó szintet.
Annyit azért megnyugtatásul elmondanék, hogy nem annyival magasabb az a T4, hogy aggódnod kellene... Főleg, ha még nem túl hosszú ideje szeded a gyógyszert. Van, akinél (eredeti alulműködés esetén) 1-2 évbe is beletelik a jó szint beállítása...
Bocsi, lehet, hogy rosszul fogalmaztam valamit!!!! Alulműködő vagyok, de szedek rá Letrox-ot. Az első rossz eredménynél 100 volt a TSH-m, utána elkezdtem szedni a gyógyszert és 2.97 lett. Most a legutolsónál 0,54 volt. De nem ez aggaszt hanem a T4 ami most 28,08! A T3 pedig 5,47 ami teljesen normális.
Kicsit értetlenkedve olvasom én is, hogy "nem kell vele törődni".... :-O :-O
A TSH az agyalapi mirigy működését mutatja. Tehát ha magasabb, az azt jelenti, hogy alulműködsz. Mivel az agyalapi mirigy érzékeli az alulműködést, és "turbóra" kapcsol, hogy ezzel serkentse a pajzsmirigyet fokozott működésre.
A T4 valóban a hormonszintet mutatja. De a számaid szerint még mindig túlműködsz, hiszen a ref. tartománynál több pajzsmirigyhormon van a véredben.
Sziasztok! Túlműködő voltam, aztán januárban volt izotópos kezelésem aminek a következtében alulműködő lettem. A mostani vérvételemnél az FT4: 28,08 lett (12-22). Kérdeztem a dokit, azt mondta ez nem lényeg... KIcsit meglepődtem a válaszán!!! Nem lényeg? Szerintem minden lényeg ami eltér valamiért a normálistól... Mit jelent ez az FT4? Úgy tudom a fehérvérsejteket nézik vele... Volt már valakinek hasonló "problémája"?
Már válaszoltam korábban, csak nem sikerült elküldenem..akkor most újra próbálkozok.
A műtét biztos a meghatározó, anélkül nem érezném magam ilyen jól. Persze biztos van pszichés gyógyulás is, már csak az a tudat, hogy jók a hormoneredmények és nem kell rendszeresen vérvételre járkálnom. Jó érzés a betegségtudat hiánya, meg az orvosoknak való kiszolgáltatottság nélküli lét. Persze nem akarok másokat ezzel lehangolni, mert tényleg nem mindenki ilyen szerencsés..nekem azt mondták, hogy 50% az esély az alulműködés kialakulására. Nem érzek arra utaló jeleket. November környékén megyek majd a féléves kontrollra, majd kiderül mi a helyzet most.
Homeopátia: már csak ilyen szereket szedek be, bár csak saját kútfőből alkalmazom. Nem tudom, hogy ez mennyiben járult hozzá a gyógyuláshoz, de a 7köznapi kis problémáimon általában segít.
Kedves Babancs, nagyon örülök neki, hogy jól vagy! Igazán rád fért, úgy emlékszem, igen mélyről indultál a műtét előtt. Gondolod, hogy minden nyavalyád a pajzsmirigyműködés rendeződésétől szűnt meg, vagy csináltál homeopátiás kúrát is? Egyébként a pajzsmirigyhormonjaid tleljesen rendben is vannak? Műtét után nem jellemző, hogy alulműködés alakul ki, vagy te a szerencsés kevesek közé tartozol? Gondolom, neked mindez lényegében már mindegy, hiszen az a legfontosabb, hogy végre jól érzed magad.
Szasszo, köszönöm kérdésedet, én teljesen rendben vagyok a műtét óta. Nem szedek semmit az általam neked is javasolt vitaminokon, étrendkiegészítőn kívül. Régen kapkodtam az Algopyrint, annyiféle bajom volt, most kiszórtam itthonról minden hagyományos gyógyszer, pár homeopata szerem van.
Nagy szerencsémre sokat utazgatok a családommal és a környezetváltozás rám igen igen jó hatással van. Próbálok változtatni az életszemléletemen, ezt-azt átgondoltam, igyekszem pozitívabban viszonyulni a dolgokhoz, mint azt régebben tettem.
Ahogy olvastam a hozzászólásodat nagyon átjött, hogy mennyi mindent megteszel hogy jobban legyél, vagy legalábbis tisztába kerülj önmagaddal, ez nagyon becsülendő - mármint hogy felismered a problémát, képes vagy segítséget kérni. Gondolom rá is kényszerülsz, mert a hétköznapokat pocsék rossz közérzettel elviselni.
Kívánom neked, hogy gyógyulj meg mihamarabb, vagy legalábbis olyan légy, ahogy jól érzed magad. Ha teheted minél többet menjél szabad levegőre, találkozz emberekkel, sportolj, ezek nagyon fontosak.
Sziasztok! Nagyon köszönöm a kedves, gondoskodó hozzászólásokat, kicsit már zavarba is hoztok, annál is inkább, mert a reakcióitokból ítélve az az érzésem, hogy a múltkori hirtelen elkeseredésemben talán sötétebb képet festettem a ténylegesnél. Hál’ isten mélyebb depresszióm csak az elején volt és akkor sem túl hosszú ideig, az utóbbi bő hónapban inkább csak a Zitka említette apatikus kedvetlenség jellemez. Persze ez sem egy kellemes állapot, de ha az ember tudja, hogy átmeneti, akkor el lehet viselni. Abban teljesen igazatok van, hogy van hajlamom a depresszív állapotra, sose voltam az az életvidám, kiegyensúlyozott, energikus nőszemély, és éppen ezért szerettem volna mindenképpen elkerülni az alulműködést: gondoltam, elég nekem megbirkózni a már meglévő melankóliaadaggal. Járok egyébként kezelésre már hosszabb ideje, ugyan nem pszichológushoz, hanem természetgyógyászhoz, aki többféle módszert ötvöz, és így próbáljuk rendbe rakni azt a problémacsomagot, aki vagyok: a betegségeim és lelki nyavalyáim közös gyökerét és összefüggéseit. Konkrét kezelést is kapok, de számomra leginkább egyfajta pszichoterápiaként fontos mindez. Benne megtaláltam azt a partnert (több melléfogás után), akiben megbízom, akivel fenntartás nélkül együtt tudok munkálkodni. A túlműködésem kialakulásakor ugyanezt tartottam szem előtt, és addig mentem, amíg meg nem találtam a nekem leginkább megfelelő orvost. De nem vagyok abban biztos, hogy az alulműködés gyógyszerezéséhez is valóban szükséges ez a bizalmi viszony – valahogy úgy képzelem, hogy innentől már nem a gyógyulás/meggyógyítás dimenziójában mozog ez a folyamat, hanem egyszerűen csak időszakosan oda kell járulni a hiányzó hormont adagoló célszemélyhez, akivel (legalábbis a gyógyszeradag beállítása után) a személyes kapcsolatom irreleváns, amiként a gyógyszertáros szimpatikussága sem befolyásolja a gyógyszer hatékonyságát. Tapasztalt alulműködők, kíváncsi vagyok a véleményetekre, így van-e, vagy óriásit tévedek. És még azt szeretném megtudni tőletek, amit már a múltkor is kérdeztem: mennyire tutira informatív alulműködésben csak a TSH? Ha az jó, biztosan jó az FT4 is? (FT3-ról nem is beszélve, amit végképp nem néznek – miért? T3 nem lehet kevés, vagy csak úgysem lehet pótolni?) Szóval valaki okos és tapasztalt homályosítson fel legyen szíves, mik a tendenciák. Babancs, te is nagyon régen nem jelentkeztél! Írjál, mi van veled, hogy vagy!
Ismert és tudott pajzsmirigy problémával jód tartalmú dolgokat kizárólag az orvos engedélyével szedjetek!!!!! Méghozzá nem akármelyik, hanem a pajzsmirigyet kezelő orvos szava számít!
(Egészséges emberben a jód serkenti a pajzsmirigyet, kicsit a túlműködés irányába, persze minimálisan, de a depressziós tüneteken már ennyi is segíthet. Na de ki akar belepiszkálni egy beteg szerv alig-éppen beállított működésébe? Én kérdeztem a terhesvitamikok kapcsán, mert azokban mindben van jód, hogy szedhetem-e, amire azt mondta a doki, hogy én _már_ igen, mert olyan régóta stabil adagot szedek a tiroxinból. De egy még be sem állított esetben tilos, még az első alkalommal megtiltották anno.)
Sokat gondoltam rád, hogy mi lehet veled, főleg mert nem is nagyon írogattál az utóbbi időben, gondolom ezért..
Sajnálom, hogy nem jöttek be a számításaid és gyak. rosszabbul érzed magad, mint az izotópkezelés előtt. Szerintem nem biztos, hogy megoldás az orvosváltás, bár tény hogy a megnyugtató szavaknak varázserejük van. Gondolom az állapotod miatt vagy depressziós, de az is lehet, hogy ez már egy régebbi dolog, csak most tetéződött. Esetleg érdemes lenne egy pszichológussal átbeszélni a dolgaidat, hogy legalább a depresszióból kirángasson.
Tényleg, szedsz vitaminokat? Ha nem, akkor érdemes lenne megpróbálnod az Omega-3at, a B-komplexet, Ca.magnézium tabit, a Sprilulina(alga) tablettát vagy a Béres cseppet. Utóbbi 2 jó hatással van a pulzus emelésére, mivel jódot tartalmaznak. Még a Rhodiola Rosea-ról olvastam, hogy nagyon jó a stressz, a depi ellen. Néhány hatását bemásolok ide:
"- Különleges stresszoldó, immunvédő mely javítja vagy helyreállíthatja a szervezet betegségekkel szembeni ellenállását. Elősegiti az immuntoleranciát, felismeri az önmaga közti különbséget, mindíg éber immunfelügyeletet hoz létre. - Segít a homeosztázis létrehozásában, melynek következtében az immunrendszer és a hormonszint egyensúlyba kerül. - Hozzájárul a stresszhatás alatt álló alanyban a szerotonin és dopamin szint növeléséhez, és segít azok megfelelő szinten tartásában. - Csökkenti a stressz káros hatását a szívre. - Növelheti a szexuális energiát. Hatásos lehet a szexuális zavarok megszüntetésében mindkét nemnél. - Cukorbetegeknél hozzájárul az inzulin termelés növeléséhez, illetve az inzulinérzékenység javulásához, és ezáltal csökkentheti a vércukorszintet. - A rosavin és a salidroside hatóanyag növeli a szerotoninszintet az agyban és így csökkentheti vagy megszüntetheti a depressziót."
Itt találtam meg:http://www.cali.hu/termek/rhodiola_rosea_mg_2324.php
Én nem mondom, hogy ezek a vitaminok, ásványi anyagok meggyógyítják az embert, de biztos segítenek valamit és ártani nem ártanak.
Innen nehéz megállapítani, hogy mennyire jó avagy rossz az orvosod, milyen a modora, stb, de az tutira látszik, hogy te nem bízol meg benne és nem vagy vele elégedett. És ez szerintem épp elég indok a váltásra. Ha csak azért nem bíznál meg benne, mert kék a szeme, akkor is így lenne, mert a te gyógyulásod neked a legfontosabb, tehát a te akaratod, hozzáállásod nagyon sokat számít, ebben pedig lényeges, hogy mennyire bízol az orvosodban. (Még olyat is olvastam egyszer, szerintem tök jó tanács, hogy először meg kell keresni azt az orvost, akiben megbízik az ember és utána becsukni szemet-fület és tenni, amit mond. Na persze nem szó szerint, de már csak a placebóhatás miatt is jobban működik így a dolog.) Szóval ha van, akiben megbízol, menj vissza hozzá. Ha úgy jobban érzed magad, nem kell ezt a dokit, ezt a kapcsolatot lezárni, indokot mindig lehet találni, mondjuk messze laksz, ilyesmi, vagy egyszerűen párhuzamosan jársz mindkettőhöz egy ideig...
Depresszió: Az alulműködés okozhat ilyet, időbeli egybeesés is van, tehát valószínűleg ez okozza. De nem kéne kizárnod azt a lehetőséget, hogy alapból hajlamos vagy rá, és ebben az amúgy is erre ható helyzetben sokkal könnyebben kijött rajtad. A lényeg, hogy szerintem külön is tenned kéne ellene valamit, függetlenül attól, hogy mi okozza. Ilyen "valami" lehet egy pszichológus akár, de a sport sokat segít. Próbálj meg kicsit kevesebbet aludni a kellemesnél és esetleg az orbáncfüvet (tea vagy cseppek). (Na persze azért tudok ilyeneket mondani, mert jártam ebben a cipőben... Vagy járok :(. Ideje lenne kipróbálnom valamelyik módszert, de régen ezek hatottak, azért ajánlgatom.)
CSak a depire: nekem is voltak ilyen irányú tüneteim, de szerencsére nem vészesek. Inkább csak olyan "semmihezsincskedvem" hangulatok..
A sport tényleg nagyon jó hatással lesz rád.
Nekem ugyan kb. két éve viszonylag rendben van az alulműxim, és hál'istennek nem is híztam meg, de nyár óta rendszeresen kocogok esténként. Hetente 3--4x minimum. Azóta nincsenek éjszakai alvásproblémáim. :-)
Köszönöm szépen az együttérző válaszokat, igazából erre meg egy kis biztatásra vágytam. Hisz az orvos azt elvette tőlem: az eddig valahogy fenntartott reményt, hogy lesz ez még jobb is. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy mindezt a doktornő egy görcsös igyekezettel magára vett nyájassággal adja elő, kedveskedő-megnyugtató szándékkal, ami elismerem, komoly fejlemény sok más orvos hozzállásához képest, de tulajdonképpen az az igazság, pont ugyannyira nem érdekli és nem veszi komolyan, amit mondok, pont ugyannyira nem tekint partnernek, hogy elmondja, mire számíthatok, mi miért van, stb., mintha még bunkó is lenne. Nekem semmi szükségem nem volt hamis álmegnyugtatásra, hisz nem aggodalmaskodtam (egészen odáig), nem panaszkodtam, csak egyszerűen tényszerű, tömör választ adtam a kérdésére - miért kellett az általam érzékelteket semmisnek kikiáltani, és teljesen felesleges állapotdiagnózist felállítani laborleletek nélkül? Na mindegy, tőle ez telik, és persze még érthető is a millió beteg mellett. De én is gondolkodom az orvosváltáson, mert kezdettől nem jön be nekem ez a nő, meg az egész rendszer (konzultáció leleltek nélkül, utána írásos utasítás az eredménnyel - szerintem kész röhej), csak hát ugye éppen ő az új orvosom. Biztos írtam már, hogy 6 éven át egy olyan fantasztikus orvoshoz jártam, amilyen a valóságban talán nincs is (belgyógyász-immunológus, nem endokrinológus, de nyugodtan kezelhet belgyógyász is pajzsmirigybeteget - csak valaki kérdezte ezt is nem rég), de ő sztk-ban rendel, az izotóp miatt meg a klinikára kellett mennem, és onnantól automatikusan ide vagyok visszarendelve. Bár persze járhatnék a régi orvoshoz is, csak hát most még minden bizonytalan, állítólag egy éven belül még bármerre fordulhat az állapotom, akár újabb izotóp is előfordulhat (bár gondolom, mostantól ennek nem sok az esélye)- szóval ciki lenni fél év múlva visszasomfordálni a klinikai orvosomhoz, ha most "leváltom". Meg aztán ez a munkahelyem szomszédságában van, egyszerűbb ide átugrani, és arra gondoltam, ha majd csak évente-félévente kell járni, beállt a gyógyszer, már tök mindegy lesz, hogyan kommunikál az orvos, viszont egyszerűbb az itteni visszarendelési szisztéma szerint visszajárni, mint azokat a köröket lefutni beutalókkal meg anyámkínjákkal, amiket az sztk-val művelnek. Na szóval épp nem tudom, mi legyen. Mindenesetre most újra próbálom tartani magamban a lelket, hogy még csak egy folyamat kezdetén vagyok, és ahogy eddig is javultam, biztos még ezután is fogok, meg hozzá kell szoknia a szervezetnek a megváltozott állapothoz stb. És várom a laboreredményt, hátha majd abból is okosabb leszek. Igyekszem sokat mozogni, mert az az egyetlen, ami életre kelt - sose hittem volna magamról (mármint hogy valaha is az életem fontos része lesz a sport)! Azért az érdekelne, hogy más alulműködésben hogy van ezzel a depivel, mert évekig olvasgatva a hozzászólásaitokat, valahogy az a benyomásom alakult ki, hogy ezt kevesen emeltétek ki mint legfőbb tünetet. Nekem van csak ilyen szerencsés hajlamom?
Az orvosváltás sokat segíthet, de a szemléleted csak Te tudod megváltoztatni! Nagyon jó érzés az amikor jó lesz a lelet eredménye és ehhez az embernek csak minden nap annyit kell tennie, hogy bekap egy szem gyógyszert ami nem roncsolja az ember szervezetét! Ez az alulműködés csak átmeneti dolog a maga szörnyű álmosító mivoltával! Tudom, mert nekem is izotópos kezelésem volt és a mai napig 100 Letroxot szedek. Ha utána be tudják állítani a hormonszintet az még jobb érzés lehet, amikor már tudod, hogy hosszú távon biztosan annyit kell szedni a gyógyszerből és nem kell mindíg kontrollra járni! Szóval próbálj meg pozitívabban gondolkodni! Biztos van egy csomó jó dolog az életedben amit észre sem veszel, mert "megszoktad". Rengeteg embernek sokkal, de sokkal komolyabb betegsége van, mi meg itt sírunk, pedig a mienk orvosolható!
Sajnálom, hogy ilyen rosszul vagy és jobbulást kívánok!
Én nem tudok a problémádhoz érdemben hozzászólni (ráadásul most időm/kedvem sincs visszaolvasni), de az érdekelne, hogy miért nem váltasz orvost/kórházat?!
