Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
Nem virulok, már eljutottam odáig, hogy a rendszertani változásokat letargikus fejbólintással nyugtázom. Hogy egy állat már nem védett, arra a szemöldököm sem vonom fel.
A "kulcsra nem készt" viszont szerencsésebb nem kulcsrakésznek írni, nem? :-)
Köszi a kiegészítéseket, s külön a fotós ajánlást, ha már ott voltam, belelestem a többi mappába is. Nem panaszkodhatsz emlős felhozatalra. (Család hogy viseli? Adhatnál tippeket. Én csak két degut akartam hazahozni, de olyan sikítófrász tört ki, hogy azóta is visszhangzik.)
Apropó, ma már úgyis minden szóba került, hadd ajánljak még egy borzos videót. Klasszikus a maga műfajában. Mielőtt bárki talpon keresztül végzett agyműtétet javasolna a részemre, előre szólok, hogy ez valószínűleg nem az, amire számítotok. Címe: Badger, Badger, Badger. Haladóknak: Badger... a Wikipédián (feldolgozásokkal :-).
A fotóim között láthattok még néhány borzot, és a videára is töltöttem fel borzalmas videót. ( Ez itt a reklám helye)
Borzból egyébként tényleg egyre többet lehet látni. Vhol az Alföldön pedig már újra füstölnek borzsonkát.
A szőre az ecsetgyártás alapanyaga, ha az ebayen badgerre kerestek, kidob 1 csomó ecsetet is.
Temperamentumra pedig 1 mindig vidám manó, főleg ahogy fut, és tényleg hedonista, és a kedvenc a Túró Rudi.
A nyest is alvóvemhes a menyétfélék közül.
Alapirodalom HANS FALLADA: FRIDOLIN, A PIMASZ BORZ
Ja, és angol oldalakon lehet albit, félalbit, és csokiszinűt is látni. www.badgers.org.uk
A hangjuk változo, alapvetően 1 düdüdü szerű, amikor izgatottak, amikor utálkoznak 1 nyestszerű "nyávogás"
Valódi téli álmot nem alszanak, inkább 1 kicsit lusták, megfontoltak, de azért előjönnek.
Ha róka lakik a borzvárban, ált szag alapján messziről megismerhető.
Tényleg jelölnek, és van pézsmájuk, de a köznyelvben elterjedt büdös, borz szinoníma a szkunkoktól ered, aki a farkát felemelve lő, viszont elég távoli rokon, de folyamatosan az ember számára szagtalan borzokkal mossák össze, utóljára(már amit láttam Túl a sövényen)
Eh, nekem is van beutalóm... A következő képeken egysejtűeket és a városi flórát fogjuk elemezni. Várom a fajlistát. Szóval engem meg a közlekedéses-átalakítós dolgok hoznak még lázba. (Jó rossz minőségű fotók, papíron van az eredetijük, akkor még nem volt digitális gépem, másfelől a mostani fotós "tudásomnak" az ezrelékét birtokoltam.)
Hát ez az! Ha rajtam múlna, az összes ernyőst egyetlen fajba vonnám össze, a "Szutyok Murok"-ba. És aztán valami hasonlót tennék a Festuca-fajokkal. A botanikus barátaim pedig szépen meglincselnének... :))
Hát, erről is tudnék hatezer oldalt gépelni... A fél életemet tömegközlekedési eszközökön töltöm, egy idő után már érdekelni kezdi az embert, hogy mégis mivel jár-kel. (Elég régóta nézegetem a villamosos-buszos képeket, s bár nem gondoltam volna, hogy a magam antiműszaki fejével bármi történni fog, de igazából megkedveltem a járgányokat.) No, de aztán egyszercsak megjelentek a táblák és nem tudtam mire vélni. Először azt hittem, így akarnak valaki iránt szolidaritást kifejezni (tüntetés, sztrájk, jó ég tudja). Utána arra gondoltam, talán valami félőrült BKV-akció, nyereményjáték, "keresd az összetartozókat" stb. Egyik valószínűbbnek tűnt, mint a másik, a legkézenfekvőbbet meg az elsők között vetettem el (női agy előnyei). Aztán csak nem akartak eltűnni a táblák, s végül bekúsztam a topikba. ;)
Ajjaj, most fog virulni Thick, kénytelen leszek azt mondani, hogy öregszem. :) Anno eszmei értéket is néztünk a borzhoz, asszem tán 10.000 Ft-ra taksáltak egyet. Egen, s már látom is a neten, hogy csak az osztrák borzamag védett, de az valami egészen más. :)
OFF Ez nem semmi! Az rendben van, hogy Mad árka a természettudományos topicokban sokszor előfordul, de meglepődtem, hogy amikor épp beballagok a Síndöcögényekbe-be (villamos-buzik topicja, egyik törzshelyem), hát ott is jelen van, és a forgalmi számokról érdeklődik. Nem vitás, sokoldalú... :))) ON
Énnékem sehogyse akaródzik bejönni a borzajánlott honlap, viszont nagyon jó, úgyhogy teperek tovább. Ha másképp nem megy, nézzétek meg a főoldalt, s keressétek a "European badger"-t: Lioncrusher's Domain.
Itt pedig jöjjenek a borzvideók, ki-ki válasszon kedvére:
A borz a ragadozók rendjébe, s a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozik. Már kis ráfordítással egy tucat egymásnak ellentmondó dolgot olvashatunk róla a neten, többnyire magányos, egyedül élő állatként emlegetik, akinek undok természete lesz idős korára, egyébként erős hedonista vérvonallal rendelkezik, s némelyek szerint pálcákon cipelik egymást. Mi a valóság?
A kályhától indulva: a borz egy 60–92 cm-es, 8–17 kg-ot nyomó állat (télre 24 kg is lehet). Mintázata jellegzetes, teste zömök, rövid lábakkal, a lábak végén fejlett karmokkal, melyek intenzív kubikus munkálatokat tesznek lehetővé (ásókarmok). Híres bűzmirigye a területjelzésben játszik szerepet.
Mindenevő, szívesen fogyaszt rovarokat, férgeket, növényeket, de ha alkalma adódik, nem veti meg az egérhúst, más kisebb emlősöket, a madárfiókákat, békákat sem. Augusztustól jön a hízás időszaka, ekkor fokozott ütemben ritkítja a bogyósokat, gyümölcsöket, rájár a kukoricára, különféle gyökerekre. Télen az ebből szerzett zsírréteget éli fel, bár enyhébb időjárás esetén a felszínre is ki-kimerészkedik.
A borz Eurázsia nagy részén előfordul. Alapvetően erdőlakó, de mezőgazdasági területeken ugyancsak kóborol, ahogy időnként kopárabb vidékeken is. Újabban a városokban is felbukkan, főleg ha alkalmas helyet talál a kotoréképítésre. Alapvetően éjszakai életmódot folytat.
A korábbi feltételezesékkel szemben a borz klánban („családban”) él. Brehm könyvében is úgy találkozunk vele, mint egy idős angol úriemberrel, aki szereti a nyugalmat, a kényelmet, szívesen mereng, s szemlélődő életmódban teljesednek ki a napjai. Ezt a gondolatot igen sok magyar nyelvű honlap is átvette. Csakhogy a borz nem az antik filozófiában elmélyedt szerepvesztett remete, bizonyítottan klánban él. Ezek 10-12 főből állhatnak (más források szerint 20-23 is lehet), a fejmintázat és a szagok révén tájékozódnak "egymás közt". A családot a domináns hím és nőstény vezeti. A hím több nőstényt is magáévá tesz a párzás idején, az alfanőstény viszont megöli a többiek kicsinyeit, így is biztosítva a kiváló genetikai vonal fennmaradását. A családtagok nem segítenek a kölykök gondozásában, viszont a kotorék ápolásában, fenntartásában központi szerepet játszanak. Ez pedig a fészek, avagy a borzvár.
A borzvár különleges hely. 30 méteres kiterjedtség is jellemezheti, igaz, Angliában már 879 méteres alagutat is találtak 50 kamrával és 178 bejárattal (a kamrákat egyébként fűvel, mohával, levelekkel bélelik). A becslések szerint ez a „várépítés” 70 tonna föld kitermelésével járt. A borz alapvetően a központ környékén keresi betevő falatját, ínségesebb időkben öt-hat kilométerre is eltávolodhat tőle. Várához ragaszkodik, évszázadokon át is lakhatnak egyet. Ha egy ilyen lakot találunk, vajon hogyan lehet megkülönböztetni a rókákétól? A borzvár bejáratánál barázdákat találunk, ezeket az állat karma szántja, ahogy befelé furakodik, ilyet a rókák esetében nem lelünk. Ha borz épp nincs, de a róka már lecsapott rá, akkor pedig a frissen kapart gödröcskék hiányoznak a környékről, amelyek a borzok illemhelyeiként funkcionáltak. Amúgy albérlőkből nincs hiány, egy-egy kiterjedtebb várban (amelyek igazából már labirintusként jellemezhetők) a borzok mellett róka, nyest, s akár vidra is lakhat.
Mit csinál a borz nyáron? A július a koslatás hónapja, azaz a párzásé. Hangosan kiáltoznak, majd pároznak, ám ezután nem a zigóta (majd magzat) töretlen fejlődése következik, ugyanis a megtermékenyítést nem kíséri a magzat azonnali beágyazódása. Általában decemberben következik ez be, majd rá 7–8 hétre születnek meg a kis borzok. Ha a borzok esetleg február vagy március táján pároznának, a vemhesség 14–15 hónapra is elhúzódhat. (A késleltetett beágyazódás jelensége nem ritka egyébként, ilyen figyelhető meg például az őzeknél is.) A porontyok aztán cseperednek, cseperednek, egy-másfél évesen már családalapításra adhatják fejüket, ha tudnának végrendeletet írni, akkor 15–16 évesen tennék.
S mi a helyzet a teherborzzal? A teherborz egy hátára fekvő borzzal indul, aki egy pálcát fog a szájában, ahogy a képen is látszik. Ezután társai jól megpakolják földdel, végül ki-ki megfogja a pálca egyik és másik végét, felkapják a földest, majd elszállítják a „sittet”. A történet a középkori bestiáriumokból ered (s a tévhit olyannyira masszívnak bizonyult, hogy már biológia szakon is hallottam ennek egy alternatív változatát). A keresztény vallásban egyébként tisztátalan állatnak nevezik, egy biztos: a borzbőrt kedvelték, a Bibliában is több helyütt emlegetik (keressetek rá a www.biblia.hu-n).
A borz Magyarországon is védett állat. Élőhelyeinek fogyatkozása veszélyezteti főképp. Mivel étlapjukon dobogós helyen végeznek a giliszták, ámde a mezőgazdasági tevékenység sok szempontból nem kedvez a gilisztáknak, a borzok száma is megcsappant. Állítólag a veszettség elleni küzdelem jegyében elgázosított rókavárak szintén gyérítették a számukat, külföldön pedig a TBC szarvasmarhákra való átragasztására hivatkozva irtották, amelyről utólag bebizonyosodott, hogy nincs közük a borzokhoz. Mindenesetre az 1970-es évektől kibontakozó irtóhadjárat eredményeképp 30.000 borzzal lett kevesebb az állatvilág.
(A borz virtuális cellulózváltozata az alábbi művek alapján született meg; akit érdekel részletes utalás, sikoltson, s beírom a korrekt hivatkozásokat. Élővilág Enciklopédia – A Kárpát medence állatai, szerk.: Ujhelyi Péter, Budapest, 2005; Természetkalauz Sorozat: Emlősök; Urania sorozat: Emlősök; Határozó Kézikönyvek: Emlősök; Gera Pál: Ismerjük meg hazánk menyétféle ragadozóit!; internet, s ezen belül két igen jó honlap: "Borzlap": Badger Pages és Borz (angol))
Igen,gyűrűsfarkú maki.Imádom a makikat,van pár videóm róluk,egyszerűen hihetetlen lények,kicsit macskaszerűek,kicsit rókára is hasonlitanak,elképesztő a mozgásuk,hangjuk... Na,az aye-aye sem semmi!!!/véznaujjú maki/
Másik feltevésem: a tudomány valószínűleg mégis igyekszik bizonyítékot szolgáltatni arra a jelenségre, mi szerint a gólya hozza a gyermeket, s e művelet első lépéseként minden madarat gólyává nyilvánítanak, nehogy mondhassuk, hogy "de hát Izlandon meg madagaszkáron nincs is gólya, mégis születnek gyerekek".
A Lakinger Béla zsebcirkáló című novellát olvastam legutóbb. Vakondok(ok) és hattyúk nem szerepelnek benne, csak holland gerlicék és abádszalóki hősök, valamint tengeri Mikulások.
"egyszercsak azt látom, hogy a vöcsökfélék is átkerültek a gólyákhoz, nemkülönben a pingvinek, viharmadarak, búvármadarak és fregattok."
Itt valami gólyapárti összeesküvés van a háttérben, lassan minden madarat magába olvaszt a gólyamaffia. Bár a kolibrifélék nem fogják olcsón adni magukat, úgy érzem.
Ezt a tusolós jelenetet véletlenül nem rögzítette videókamera?
Figyeld meg, addig magyarázol, míg tényleg elhiszem. :-)) Ha Moldova ilyen hatással bír, vizsgaidőszak után azzal kezdek.
Megjegyzem, tegnap a wc-n olvasgattam (ez a történet szerves része, csak próbálom enyhíteni a sokkot), egyszercsak azt látom, hogy a vöcsökfélék is átkerültek a gólyákhoz, nemkülönben a pingvinek, viharmadarak, búvármadarak és fregattok. Bár nem ismerem mélyen Sibleynek és társainak munkásságát, de amennyire eddig átszűrődött, madarakkal foglalkoztak elsősorban. A vakondokok esetében valószínűleg szabad a pálya, én csak bátorítani tudlak! :-)
Elméletedet kiválóan alátámasztja, hogy a vakond viszonylag jól úszik. Fülkagylója hiányzik, való igaz, a hattyún se túl látványos, másfelől milyen szépen látjuk működni az evolúciót: a modern hattyú nyaka feketedik. Remek példája a monofiletikus eredetnek. A feketeséget ősi karakterállapotnak tekinthetjük, engem pedig agyi hullának, úgyhogy itt búcsút intek, jó éjt! :-)
Ui. Bár tudnék még mit mesélni, pl. tusolás közben elszakadt a gégecső és egy kádban szaladgáló vízikígyóval kergetőztem legalább húsz másodpercig. Az eset bebizonyította, hogy ha akarok, én is tudok jól úszni, másfelől lehet még ott valami a kígyókkal, hattyúkkal, vakondokokkal és Homo "sapiensszel".
Tudom, körmönfont módon arra próbálsz utalni, hogy a feketenyakú hattyút áthelyezték a vakondok(ok) fajai közé.
Ez a nem túl merész rendszertani változtatás abból a felfedezésből ered, amiről Prof. dr. Plank Kelemen magyar származású almásparti genetikus (korábban a Lakinger Béla úszó kalózrádiót üzemeltető cirkáló kapitánya) számolt be a két szóban forgó faj életmódjának tüzetes tanulmányozását követően. Nézete szerint a feketenyakú hattyú egy víz felszínén úszó Mikulás-tengeralattjáró periszkópjához hasonló életmódot folytat, míg a vakond(ok) ugyanezen vízi jármű felszín alatti működését másolja mindennapos viselkedésében, csupán víz helyett földben. Ha mindez nem bizonyítaná egyértelműen rokonságukat, akkor is eloszlat minden kétséget a következő átfedés: a hattyú néha víz alá merül, a vakond(ok) pedig körülbelül hasonló gyakorisággal felszínre jön. Így a lehető legbiztosabban kijelenthetjük, hogy a vakond(ok) és a feketenyakú hattyú közeli rokonai egymásnak, a törzsfejlődésben nagyjából a tengeralattjáró feltalálásával egyidőben váltak szét önálló fajjá a közös ősből, a fekete hattyúnyakú vakond(ok)ból.
Épp keresgéltem a gépemen, s megtaláltam egy égerről szóló szösszenetemet. Szerintem a fás topikba már feltettem, de a kereső szokás szerint halott. No mindegy, itt biztosan nem volt még, s kigyomláltam a fogalmazási hibákat (amelyek feltűntek, hm).
AZ ENYVES ÉGER(Alnus glutinosa)
További nevei: mézgás, ill. ragadós éger, berekfa.
Az enyves éger a nyírfafélék családjába (Betulaceae) tartozik. Növekedése az első évben igen lassú, majd a 20. életévéig erős hossz- és szélességbeli gyarapodás jellemzi. Törzse karcsú, a korona csúcsáig ér, oldalágai csaknem vízszintesen szétállók.
Legfeljebb 30 méter magas, kora 120 év. A 120. évet csak kedvező körülmények mellett éri el: mély rétegű, tápanyagban dús, humuszban gazdag talajon, egész évben pangó vagy gyengén szivárgó vízellátás mellett, ill. sok fény és magas páratartalom esetén. A savanyú lápi, valamint a sekély, meszes talajokat nehezen tűri.
Jó sarjadzóképessége miatt az égeresekben gyakori a sarjerdőgazdálkodás. Tőről hajt, gyökérsarjakat elvétve hoz. Gyökerén egyébként nitrogéngyűjtő sugárgomba faj (Frankia alni) él.
A kéreg fiatal korában zöld vagy szürkésbarna. Idősebben barnásfekete, repedezett, táblás héjkéreggé módosul, lassan, függőleges lemezkékben pattogzik le. A héjkéreg alatt a fa puha, vörösessárga, meglehetőségen szilárd, rugalmas, alig repedező. Röviddel a kidöntése után a bütü felülete a fény és a levegő hatására répavörösre színeződik.
Fáját bútorkészítésre, famodellekhez, esztergályozáshoz, faragásokhoz, papír, házi és konyhai eszközök, cigarettadobozok előállítására használják. Nagyra értékelik húsáruk füstölésénél is. Mivel nem tartalmaz zsírokat, igen jól pácolható. Ezért -- főleg régebben -- nemes fák, pl. a mahagóni utánzatának előállítására használták. A fa a víz alatt tartós, megfeketedik, s egyre keményebbé válik, így régebben hajó- és vízvezeték építésére is bevetették. Ma kiváló ceruzafának tartják.
A lomblevélrügyek felett találhatók a csupaszon áttelelő termős "tobozkák" és porzós barkák. A virágok február-március tájékán nyílnak, lombfakadás előtt. A növény egylaki: egy egyeden fejlődnek a különböző ivarú, azaz porzós és termős virágai.
A termős virágzatokból őszre barna tobozkák alakulnak ki. Az apró, barna makktermések laposak; keskeny, átlátszatlan, szárnyas szegélyűek. Késő ősszel vagy télen hullanak ki.
Az elvirágzás után fejlődnek ki a levelek, a jellegzetes, rövidhajtásokon lévő ibolyásbarna, hosszú, váltakozó állású rügyekből. Alakjuk széles, fordított tojásdad vagy kerekded. A levél csúcsa kicsípett, széles fűrészes-fogas. A levél fonákján jellegzetes, az érzugokban fehérestől rozsdásig változó színű szakállas szőrzet található. Rügyei nyelesek, ragadósak.
Mivel az égerfák az "embereket elnyelő lápok" és a "szúnyogot szülő" pocsolyák szegélyén élnek, különösen a korábbi évszázadokban a gonosz szellemek, az ördög és a boszorkányok fájának tekintették. Eszerint a boszorkányoknak égerfára volt szükségük ahhoz, hogy vihart kavarjanak. (Megyek is rögtön, ültetek egyet.)
A görög mitológiában több helyütt szerepel, például Kalüpszó nimfa barlangjában, aki Odüsszeuszt hét évig tartotta vissza, s csak az istenek parancsára engedte el, s segítette hajója megépítésében. Vergilius szerint a Héliadákat, Phaethón nővéreit Zeusz égerfává változtatta. Homérosz Odüsszeájában a halál szigetét, Aiaiét (Kirké birtokolta), szintén égerfák vették körül.
Az égert azonban nem tekintették mindig a gonosz fájának. A néphit szerint pl. a vemhes tehenek borjadzását könnyíti, ill. gyorsítja, ha kilenc égertobozkát adunk nekik. Korán fakadó barkái miatt szerepet kapott a termékenységgel kapcsolatos varázslatokban is. A néphit szerint a láztól, fogfájástól, szemölcsöktől is megvéd. A babonákban a kőrisnek és az égernek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Vetéskor nagypénteken tört égerágacskát kell szájba venni, ill. a magot égerből font kosárkából kell elővenni. Ez távol tartja a földektől a verebeket. Az egereket és vakondokokat elűzi szerintük, ha a föld vagy a pajta négy sarkába nagypénteken tört égergallyat tűznek.
Égerlevelet használhattak a bolhák ellen is: "...a reggeli harmatos lombot lassan szórd szét, ha sok bolha van a szobában. Egy óra múlva söpörd ki, megszabadulsz tőlük, mert azok a sűrű lombon megtapadnak." (Hieronymus Bock: Füveskönyv, 1551)
A nagypénteken, napkelte előtt szedett égerágakból font koszorú minden lángot elfojt. A ház, amelyben ilyen koszorú látható, a babona szerint védett a tűzvésztől.
Települések nevében is gyakran felbukkan az éger, pl. Erlach, Erlenbach. Magyarországon főleg patakok, vízfolyások mentén kialakult égerligeteknél: "égervíz", "égerláp". Égeresekről nyerte nevét pl. Eger, Zalaegerszeg és Egregy is. Hasonlóképp: Égerszög, Egervár, Egervölgy, Egerfarmos, Egerlövő stb.
Magyarországon az enyves éger mellett az alábbi égerfajok élnek még: hamvar éger (v. fehér éger, Alnus incana), havasi éger (v. zöld éger, Alnus viridis).
S amikből ez lett:
Godet: Fák és cserjék Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára Bartha Dénes: Magyarország fa- és cserjefajai
Ez érdekes volt, bevallom, most látom először ezt a madarat (nem mintha nem lennének sokan a listán).
Thicknek külön tetszeni fog ez a mondat: "A Feketenyakú hattyút korábban önálló nemzetségbe (Sthenelides) sorolták, mára azonban ez érvényét vesztette." :-))
S egy kis érdekesség a vakondok világából:
"A gyors anyagcseréjű, s így magas oxigénigényű vakondok rosszul szellőzött járatrendszerekben zajló életét az teszi lehetővé, hogy e föld alatti állatok vére -- a felszínen élő fajokkal összevetve -- nagyobb mennyiségben tartalmaz hemoglobint. A fokozott igénybevételnek köszönhetően a vakond tüdeje elérheti a testtömeg 2 százalékát, míg például a vízicickányok tüdeje csak testtömegük 1 százalékát teszi ki."
(Élővilág Enciklopédia - A Kárpát-medence állatai, szerk.: Ujhelyi Péter, Budapest, 2005.)
Az egérpókok az ún. négytüdős pókok (Mygalomorphae) alrendjébe tartoznak. A nemzetség 11 fajt számlál. A Missulena tussulena kivételével, amely Chilében őshonos, valamennyi faj Ausztráliában él. Ennél fogva valószínűleg az egykori Gondwanai fauna maradványfajai. Közepes testű pókok, a nőstények általában 25-30, míg a hímek 8-12 mm nagyok. Valamennyi fajra nemi dimorfizmus jellemző, a nőstények egyszínű feketék, míg a hímek fajonként eltérő színezetűek. A Missulena bradleyi hímjének például kék színű foltja van, míg a Missulena occatoria barna színű, csáprágói pedig vöröses árnyalatúak.
Ezek a pókok nem szőnek hálót, hanem mély üregeket - akár 30 cm mélyet is- ásnak maguknak. Innen ered a nevük is, hiszen korábban (tévesen) azt gondolták róluk, hogy az egerekéhez hasonlatos lyukakban élnek. Az üregek általában víz közelénben találhatóak, és a nőstény szinte egész életében bent tartózkodik, míg a hím szinte egész idejét a nőstények felkutatásával tölti.
Az üreget csapóajtókkal zárják le, és amikor egy-egy rovar, skorpió vagy egyéb gerinctelen az "ajtó" közelébe merészkedik, a pók a rezgésekből tudván, hogy zsákmány érkezett, előront rejtekébeől és megmarja majd az üregébe húzza a szerencsétlen prédát.
Az egérpókok mindegyikének rendkívül erős a mérge, azonban nagyon kevés marási adat áll a kutatók rendelkezésére. Ennek oka, hogy az egérpókok kevésbé agresszívek a hírhedt tölcsérhálós pókoknál, és a legtöbb marás ún. "száraz" harapás. Egyetlen súlyos esetet regisztráltak Brisbane közelében, amikor is egy kisgyereket mart meg egy egérpók. A méreg összetétele hasonlatos a tölcsérhálós pókéhoz, és ezért annak ellenszéruma is hatásosnak bizonyult az egérpók okozta méreganyag ellen.
Közepes testű, fehér tollazatú hattyú, melynek nyaka és feje fekete, csőre szürkés, és nagy piros bütyök található rajta. A szem körül fehér sáv található. A nemek egyformák, bár a tojó egy kicsit kisebb. A fiatalok szürkék, lábuk és csőrük fekete.
A Feketenyakú hattyút korábban önálló nemzetségbe (Sthenelides) sorolták, mára azonban ez érvényét vesztette. A Cygnus nemzetség legkisebb testű tagja, testhossza kb. 124 cm.
Elterjedési területe Dél-Amerika déli része, Patagónia, Tűzföld mocsarai, lagúnái és tavai, valamint a Falkland-szigetek. Télen északabbra húzodnak, egészen Paraguayig és Dél-Brazíliáig. Az argentínai Laguna Blanca Nemzeti Park számos feketenyakú hattyú menedékhelye.
Hasonlóan a többi hattyúhoz, nem túl zajos madarak, hangjukat ritkán hallani. A tojó 4-6 tojást rak a növényi részekből épült fészekdombra. Mindkét szülő a hátán hordja a fiókákat!
Táplálékuk jórészt növényi, hajtások levelek, de elfogyasztják a különböző vízirovarokat, halivadékokat is.
A Feketenyakú hattyú nem veszélyeztetett, élőhelyén mindenütt gyakori.
Szia Eguzki! :) Örülök, hogy megvagy. A pingvinért pedig külön köszönet, gondolatolvasó vagy: éppen ma bűvöltem a madarakat, s jöttem rá, hogy pingvinek közül nagyjából a császárpingvint ismerem csak. Köszi! :)
A borz Eurázsia nagy részén előfordul. Alapvetően erdőlakó, de mezőgazdasági területeken ugyancsak kóborol, ahogy időnként kopárabb vidékeken is. Újabban a városokban is felbukkan, főleg ha alkalmas helyet talál a kotoréképítésre. Alapvetően éjszakai életmódot folytat. 
tonna föld kitermelésével járt. A borz alapvetően a központ környékén keresi betevő falatját, ínségesebb időkben öt-hat kilométerre is eltávolodhat tőle. Várához ragaszkodik, évszázadokon át is lakhatnak egyet. Ha egy ilyen lakot találunk, vajon hogyan lehet megkülönböztetni a rókákétól? A borzvár bejáratánál barázdákat találunk, ezeket az állat karma szántja, ahogy befelé furakodik, ilyet a rókák esetében nem lelünk. Ha borz épp nincs, de a róka már lecsapott rá, akkor pedig a frissen kapart gödröcskék hiányoznak a környékről, amelyek a borzok illemhelyeiként funkcionáltak. Amúgy albérlőkből nincs hiány, egy-egy kiterjedtebb várban (amelyek igazából már labirintusként jellemezhetők) a borzok mellett róka, nyest, s akár vidra is lakhat. 
S mi a helyzet a teherborzzal? A teherborz egy hátára fekvő borzzal indul, aki egy pálcát fog a szájában, ahogy a képen is látszik. Ezután társai jól megpakolják földdel, végül ki-ki megfogja a pálca egyik és másik végét, felkapják a földest, majd elszállítják a „sittet”. A történet a középkori bestiáriumokból ered (s a tévhit olyannyira masszívnak bizonyult, hogy már biológia szakon is hallottam ennek egy alternatív változatát). A keresztény vallásban egyébként tisztátalan állatnak nevezik, egy biztos: a borzbőrt kedvelték, a Bibliában is több helyütt emlegetik (keressetek rá a www.biblia.hu-n). 
Az enyves éger a nyírfafélék családjába (Betulaceae) tartozik. Növekedése az első évben igen lassú, majd a 20. életévéig erős hossz- és szélességbeli gyarapodás jellemzi. Törzse karcsú, a korona csúcsáig ér, oldalágai csaknem vízszintesen szétállók. 
Legfeljebb 30 méter magas, kora 120 év. A 120. évet csak kedvező körülmények mellett éri el: mély rétegű, tápanyagban dús, humuszban gazdag talajon, egész évben pangó vagy gyengén szivárgó vízellátás mellett, ill. sok fény és magas páratartalom esetén. A savanyú lápi, valamint a sekély, meszes talajokat nehezen tűri. 
A kéreg fiatal korában zöld vagy szürkésbarna. Idősebben barnásfekete, repedezett, táblás héjkéreggé módosul, lassan, függőleges lemezkékben pattogzik le. A héjkéreg alatt a fa puha, vörösessárga, meglehetőségen szilárd, rugalmas, alig repedező. Röviddel a kidöntése után a bütü felülete a fény és a levegő hatására répavörösre színeződik. 
és konyhai eszközök, cigarettadobozok előállítására használják. Nagyra értékelik húsáruk füstölésénél is. Mivel nem tartalmaz zsírokat, igen jól pácolható. Ezért -- főleg régebben -- nemes fák, pl. a mahagóni utánzatának előállítására használták. A fa a víz alatt tartós, megfeketedik, s egyre keményebbé válik, így régebben hajó- és vízvezeték építésére is bevetették. Ma kiváló ceruzafának tartják. 
A termős virágzatokból őszre barna tobozkák alakulnak ki. Az apró, barna makktermések laposak; keskeny, átlátszatlan, szárnyas szegélyűek. Késő ősszel vagy télen hullanak ki. 
A görög mitológiában több helyütt szerepel, például Kalüpszó nimfa barlangjában, aki Odüsszeuszt hét évig tartotta vissza, s csak az istenek parancsára engedte el, s segítette hajója megépítésében. Vergilius szerint a Héliadákat, Phaethón nővéreit Zeusz égerfává változtatta. Homérosz Odüsszeájában a halál szigetét, Aiaiét (Kirké birtokolta), szintén égerfák vették körül. 
Az egérpókok az ún. négytüdős pókok (Mygalomorphae) alrendjébe tartoznak. A nemzetség 11 fajt számlál. A Missulena tussulena kivételével, amely Chilében őshonos, valamennyi faj Ausztráliában él. Ennél fogva valószínűleg az egykori Gondwanai fauna maradványfajai. Közepes testű pókok, a nőstények általában 25-30, míg a hímek 8-12 mm nagyok. Valamennyi fajra nemi dimorfizmus jellemző, a nőstények egyszínű feketék, míg a hímek fajonként eltérő színezetűek. A Missulena bradleyi hímjének például kék színű foltja van, míg a Missulena occatoria barna színű, csáprágói pedig vöröses árnyalatúak.
Ezek a pókok nem szőnek hálót, hanem mély üregeket - akár 30 cm mélyet is- ásnak maguknak. Innen ered a nevük is, hiszen korábban (tévesen) azt gondolták róluk, hogy az egerekéhez hasonlatos lyukakban élnek. Az üregek általában víz közelénben találhatóak, és a nőstény szinte egész életében bent tartózkodik, míg a hím szinte egész idejét a nőstények felkutatásával tölti.
Az egérpókok mindegyikének rendkívül erős a mérge, azonban nagyon kevés marási adat áll a kutatók rendelkezésére. Ennek oka, hogy az egérpókok kevésbé agresszívek a hírhedt tölcsérhálós pókoknál, és a legtöbb marás ún. "száraz" harapás. Egyetlen súlyos esetet regisztráltak Brisbane közelében, amikor is egy kisgyereket mart meg egy egérpók. A méreg összetétele hasonlatos a tölcsérhálós pókéhoz, és ezért annak ellenszéruma is hatásosnak bizonyult az egérpók okozta méreganyag ellen.
Közepes testű, fehér tollazatú hattyú, melynek nyaka és feje fekete, csőre szürkés, és nagy piros bütyök található rajta. A szem körül fehér sáv található. A nemek egyformák, bár a tojó egy kicsit kisebb. A fiatalok szürkék, lábuk és csőrük fekete. 
