Az aikido a harmóniáról szól. Csak a partnered aktív közreműködése révén válik működőképessé. Soha nem lennél képes pl. egy iriminage-t vagy kaitennage-t megcsinálni, ha a partnered nem mozogja le neked. De ez a művészet erről szól.
Próbáld csak meg valakin, aki nem tudja mi az az aikido. Vagy kérj meg egy judost vagy bírkozót, hogy pl fogjon rá a kezedre és aztán próbáld csak meg szépen bármelyik gyakorlatot. Ezzel nem a judoval, vagy a birkozással vagy a tudatlansággal hasonlítom össze az aikidot, hanem az idealisztikus marhaságokkal.
Mindebből pedig semmi más nem következik, mint az, hogy jó nagy ostobaság betartani a másiknak, és azt mondani, hogy látod rosszul csinálod, mert itt meg ott meg tudom akadályozni. mert itt nem a gyakorlatok harcértékéről szól a történet, hanem a közös gyakorlásról. Az aikidó olyan mértékben (nagyon helyesen) eltávolodott a küzdelemtől, hogy szerintem felesleges azt belekeverni a gyakorlásba.
Olyan kb. mint az olimpiai magasugrás. Nem azért és nem úgy edzenek a magasugrók, hogy pl. a sövényt otthon át tudják ugran. Csak azért, hogy azon rendkívűl speciális és a való világtól eltávolodott irracionális körülmények között egy mozdulatsort precízen és pontosan meg tudjanak csinálni.
Vagy inkább olyan, mint a teaszertartás. Nem az a lényeg, hogy elkészüljön a tea, vagy hogy finom legyen, vagy hogy hatékkonyan készüljön el. Az a lényeg, hogy a hagyományoknak megfelleő ritusban készüljön el.
Az aikido terén tényleg kevés tapasztalatom van. És neked?
ezt a sok valótlanságot betudom annak hogy kevés tapasztalatod van az aikido terén. de ha szeretnéd hogy fény derüljön az általad leírt dolgok igaz vagy hamis mivoltára akkor szerintem probáld ki az aikidot. és ha egy év gyakorás után is ez marad a véleményed szívesen elmondom hogy miért nincs így,és miért nincs értelme sem az ilyen összehasonlítgatásnak. :)
"szerintem jó nagy bunkóság, amikor szándékosan megakadályozod a másikat abban, hogy egy technikát végrehajtson "
Inkább félreértésnek nevezném, így nem sértő :) Azt hiszem Tamura sensei írja a könyvében, hogy kezdő, ám túlzott önbizalommal rendelkező aikidokáknál látni (vagy haladó, ám kellő megértés híján lévőknél, de ezt csak én teszem hozzá) amint megakadályozzák partnerüket a technika végrehajtásában, rendszerint olyan ponton avatkoznak közbe amikor elegendő egy kismértékű ráfeszítés, hogy törjön a csukló, a könyök, kificamodjon a váll. Ezért is nem érdemes kötöszködni a partnerrel.
A probléma azonban létezik. Ha a partner is ismeri a technikát (és miért ne ismerné) akkor be tud avatkozni a folyamatba és elviszi a végrehajtást egy más irányba. Ehhez a torinak rugalmasan kell tudnia alkalmazkodni. Hasonló történik akkor is, ha az uke nem követi a partnere mozgását, nincs harmóniában vele, nincs meg a megfelelő kontaktus (mert lemaradt, vagy a tori volt túl gyors). Namost erre vagy azt mondjuk, hogy ez egy rossz, hibás gyakorlat és kerülendő, vagy beépítjük a gyakorlásunkba, mint kontra-technikákat (kaeshi waza). Valójában a beavatkozás csak azt jelenti, hogy megváltozott az erő iránya és ehhez a megváltozott irányú erőhöz kell alkalmazkodni, ezt kell továbbvezetni. Az Aikido mint tudjuk az alkalmazkodás művészete.
"Valójában nincsen olyan aikido technika, amit egy gyenge kezdő is meg ne tudna hiusítani még egy igan gyakorlott mesterrel szemben is."
Valójában ez a kényszerítés mértékétől függ. Megfelelő kontrol és kellő erejű kényszerítés esetén csak olyan irányba tud kitörni amit megengedek neki. Ez a "küzdelem" rész. Így indul az Aikido tanulása. Ez később finomodik és változik olyan irányba, amikor hagyom a partnert szabadon mozogni, szabadon érvényesíteni a szándékát, és ehhez a szándékhoz alkalmazkodom, vezetem tovább. Ez pedig már inkább a partneri kapcsolat, és ehhez sokat kell gyakorolni :)
"Aki nem hiszi, menjen le pl egy birkózó edzésre, vagy judo edzésre, esetleg egy boxolóval próbálkozzon meg. A legkezdőbb bokszoló is üt már úgy, hogy próbálkozhatsz minden féle ravasz dobással meg irimivel, semmi esélyed."
Ez az ami jó esetben nem fog kiderülni :) Sokunk (jó esetben) rendelkezik küzdősportos múlttal, versenyzői tapasztalatokkal. Tudja mire jók a küzdősportok és azt is, hogy mi az Aikido (legalább is igyekszik megérteni). Tudja miért kezdett el aikidozni és miért nem megy bele semmiféle felesleges erőfitogtatásba. Ez nem jellemző sem egy sportemberre, sem egy aikidosra.
"Az aikido technikák csak akkor működnek, ha akin csinálod, hagyja. Sőt, "
Az Aikido technikák nem működnek. Az alapelvek és a fizikai törvényszerűségek azok amik működnek. És persze kell az ember aki működteti őket. Mindezek kapcsolatából születik meg az Aikido.
"....hogy a haladóbb tanít, magyaráz, hanem annak a lehetőségét adja meg, hogy a rosszul végrehajtott mozdulatok esetén, blokkolás nélkül semlegesítse a sempai ezeket. Tamura sensei elég gyakran alkalmazza ezt a gyakorlási módot az edzőtáborain, mikor ő támad meg bennünket...."
Tamura sensei, és minden aikidos mély tisztelete melett szerintem jó nagy bunkóság, amikor szándékosan megakadályozod a másikat abban, hogy egy technikát végrehajtson úgy, ahogy ő azt jónak véli azért, mert te, mint uke azt gondolod, hogy másként kellene csinálni.
Valójában nincsen olyan aikido technika, amit egy gyenge kezdő is meg ne tudna hiusítani még egy igan gyakorlott mesterrel szemben is.
Aki nem hiszi, menjen le pl egy birkózó edzésre, vagy judo edzésre, esetleg egy boxolóval próbálkozzon meg. A legkezdőbb bokszoló is üt már úgy, hogy próbálkozhatsz minden féle ravasz dobással meg irimivel, semmi esélyed.
Az aikido technikák csak akkor működnek, ha akin csinálod, hagyja. Sőt,
"Az, ahogy te mondtad más logikai sorrendet követel és a tudatodnak nem olyan könnyű ehhez alkalmazkodni. Másolni próbálnak az emberke ilyen megközelítésből, és sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a másolásra figyeljünk, nem a technika lényegére."
Egyetértek veled. Valóban, a másolás (ha nem értjük a másolás miértjét) elviheti a tanulást az üres forma másolása irányába. Most így végig gondolva még ez sem rossz! Összegyüjtögetünk egy rakás különböző alakú poharat és elkezdjük töltögetni a vizet egyikből a másikba. Majd rájövünk, hogy "Jé, a víz az mindig ugyanaz marad, csak más alakot vesz föl."
"Jókat írsz, de úgy érzem a mondanivalódból, hogy még mindig túlságosan sok jelentőséget adsz a formának. "
Ez így is van meg nem is. Bizonyára eltérő módon gyakoroljuk az Aikidót, ezért más a megközelítési módunk. Ahol én kezdtem, ahova visszatértem és vagyok, ott nagyszámú formai variációkkal dolgozunk. Ez azt eredményezi, hogy ugyan kisebb lesz a rutin egy bizonyos technikai megoldással kapcsolatban, azonban nem is alakul ki ragaszkodás egy bizonyos technikai megoldáshoz. Lehet, hogy csak hónapok múlva kerül sor ugyanarra az irimi nage verzióra. Lehet arról értekezni, hogy ez mennyire hasznos vagy sem, én szeretek így edzeni mert nem unalmas. Mindez párosul a minimális magyarázattal. A technikák önmagukat magyarázzák. Ezért szükséges gyakorló részéről, hogy teljes figyelmével részt vegyen az edzésen, ne rutinból gyakoroljon, mert, ha a technika bemutatásakor nem figyel, mert az előző gyakorlattal van még elfoglalva, vagy esetleg mással, akkor csak pislogni fog, hogy mit is kell csinálnia. Ez kifejleszt egy gyors és éles megfigyelőképességet. Sok részletet kell gyorsan felfogni. Ez a megfigyelés jó koncentrációs és tudattágító gyakorlás. Valóban ragaszkodom a formához a gyakorlás, a tanulás során mert sok múlik sokszor egy mozdulat ívén, egy lépésen, a lábfej elfordításán ilyen apróságokon. Azonban tudom, hogy a forma az csak forma. Ha elmegyek egy kurzusra vagy ellátogatok egy másik irányvonal, stílus irányzat edzésére, könnyen tudok alkalmazkodni, mert nincs bennem ragaszkodás. Ez egy érdekes kettősség. O-Sensei is beszélt arról, hogy "Az Aikido-nak tulajdonképpen nincsenek is technikái." Vagy amikor filmre akarták venni a "technikáit", azt mondta "Rendben, de ezek holnap már mások lesznek." Máskor pedig elég morcosan viselkedett, ha nem úgy gyakoroltak a tanítványai ahogy mutatta.
"Azonban szerintem nem azért lesz más jelentése a technikának, mert más a formája, hanem mert más helyzetben alkalmazod, ezért lesz más a forma. A más helyzet teremti a jelentést, ami magával vonzza a forma változását."
Külön választanám a tanulást és az alkalmazást. (Bár bizonyos megközelítésben a gyakorlás az maga az Aikido.) Tanuláskor valóban szigorúan veszem a formai megfelelőséget. Alkalmazáskor azonban (jiyu waza, randori) el kell vetni a formához való ragaszkodást. Hiszen nem tervezgethetsz, nem állhatsz le egy technikával vacakolni főleg több támadó esetén mert jól letámadnak hátulról. Hagyni kell az energiát szabadon áramlani, és itt mutatkozik meg, hogy az alkalmazó mennyit értett meg abból, hogy mi az az Aikido. Erre utal a kifejezés: "Tanulj és felejts!"
Végül is, amit megtanultunk mindent el kell felejtenünk csak meg kell élnünk, tapasztalnunk, éreznünk, hogy mi az ember az univerzum a kapcsolatok meg minden.
Jókat írsz, de úgy érzem a mondanivalódból, hogy még mindig túlságosan sok jelentőséget adsz a formának. Én sem azt mondtam, hogy elhanyagolható, mert ahogy írtad, edény nélkül szétfolyik a víz. Azonban szerintem nem azért lesz más jelentése a technikának, mert más a formája, hanem mert más helyzetben alkalmazod, ezért lesz más a forma. A más helyzet teremti a jelentést, ami magával vonzza a forma változását.
Azzal viszon abszolút nem értek egyet, hogy a mester mozdulatainak megfigyelése, másolása a fontos része a tanulásodnak. Látsz egy technikát, aminek van egy jelentére. Teljesen mindegy, hogy milyen irányban áll a kislábujjad, nem attól fog működni egy technika. Az a baj, hogy ezzel a hozzáállással szerintem el lehet veszni a részletekben. Az aprólékos megfigyelés vonzza magával ezt a helyzetet.
Mindenkinek meg kell figyelni egy bizonyos szinten a technikát, aztán a gyakorlás alatt megpróbálja először úgyis mindenki lemásolni. Azután, hogy ez megtörtént jelentést fog adni az egésznek, és utána azt a jelentést, azt az érzetet fogja keresni. Idővel, ahogy mélyül a tudás úgyis hasonlítani fog a mester által bemutatott technikára. Az, ahogy te mondtad más logikai sorrendet követel és a tudatodnak nem olyan könnyű ehhez alkalmazkodni. Másolni próbálnak az emberke ilyen megközelítésből, és sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a másolásra figyeljünk, nem a technika lényegére.
"Tamura sensei ezt Hikitate-keikonak nevezi, de itt sem arról beszél - amit oly gyakran látni a tatmin -, hogy a haladóbb tanít, magyaráz, hanem annak a lehetőségét adja meg, hogy a rosszul végrehajtott mozdulatok esetén, blokkolás nélkül semlegesítse a sempai ezeket. "
Minden tiszteletem Tamura sensejé. Volt alkalmam gyakorolni vele "Tamurás" korszakomban. Kiváló aikidós, kiváló tanító és kiváló ember. Számomra azonban még ez a fajta gyakorlás is tulzás. Mert alkalmat adhat a virtuskodásra. "Hogyan tudom semlegesíteni a másik technikáját?"
Én a "buta uke" hozzáállásnak vagyok a híve. Ne "tudja" az uke a technikát. Az uke menjen amerre mennie kell és essen ahova esnie kell. Hadja magát vezetni akkor is, ha rosszul vezetik. Majd rájön a tori a tévedésére. És ha meg nem tudja elsőre akkor mi van? Majd megtanulja. Van rá ideje. A szerepek cserélődnek. Nem a tanítás az uke feladata, hanem, hogy partner legyen a gyakorlásban. Más persze, ha a pertner kéri a segítséget, de akkor is helyesebb megkérni az edzésvezetőt, a mestert. Így a lélek sem sérül annyira.
Persze, hogy nem. Hanem egy olyan társad, aki már húsz négyzetméterrel többet látott a sötét erdőből (ahonnan a kiutat keresitek a mesteretek segítségével), mint te.
De vajon kéri-e ezt a segítséget a kohai (vagy a dohai)? Ha igen, akkor az esetek hány százalékában kéri ezt valójában? Mit szól a "segítő" szándékhoz a mester?
Van olyan gyakorlási mód, ahol a sempai segíti a kohai fejlődését. Tamura sensei ezt Hikitate-keikonak nevezi, de itt sem arról beszél - amit oly gyakran látni a tatmin -, hogy a haladóbb tanít, magyaráz, hanem annak a lehetőségét adja meg, hogy a rosszul végrehajtott mozdulatok esetén, blokkolás nélkül semlegesítse a sempai ezeket. Tamura sensei elég gyakran alkalmazza ezt a gyakorlási módot az edzőtáborain, mikor ő támad meg bennünket.
Meg kell találni a középutat, hiszen ha a kezdő minden alkalommal csak a "hibajavítást" kapja, akkor a sikerélmény hiányában az önbizalma és a motivációja hamar megcsappanhat.
Hagyhatnánk már ezt a szójátékot. Sértő lehet a fogyatékkal élők számára.
"Azzal viszont nem értek egyet, hogy meg kéne figyelni a mester mozdulatait. Pontosabban megfigyelni meg lehet, de másolni nem szabad. Ne formát tanuljunk, hanem jelentést!"
Igazad van a jelentést illetően, azonban hogyan lehetne elvonatkoztatni a formától amikor egy technikának van 20-30 féle változata? Nem mind ugyan arról szól! Az okés, hogy ugyan azok az alapelvek jelennek meg a technikákban, de ha megváltoztatod a formát, változik a jelentéstartalma is. Ebből szokott azután az lenni, hogy "Mit is kell csinálni? Irimi nagét? Ja jó azt tudjuk." És csinálunk egy irimi nagét. Csak éppen nem azt az irimi nagét amit a mester mutatott. Önmagában persze jó az is, csak éppen egy másik változat. Valamiben eltér. Sülyesztesz ott ahol nem kellene, lefelé viszed az erőt, holott éppen felfelé kellene stb. A mester, a tanító nem véletlenül mutatja azt és úgy. Tiszteljük meg a figyelmünkkel, mert valamire fel akarja hívni a figyelmet. A formában van a jelentés, a gyakorlásban pedig a megtapasztalás. Ez az amit meg kell érteni. Ezért fontos szerintem a bemutatott technika, a mester mozdulatainak aprólékos megfigyelése és másolása. Legközelebb majd mutat egy másik változatot és akkor pedig majd annak a jelentését kell megérteni. A sok megértés majd szépen összeadódik és kiadja az egészet. A forma másodlagos az alapelvekhez képest, azonban nem elhanyagolható. Edény nélkül szétfolyik a víz. Ha nem igazodunk a bemutatott formához, csak káosz lesz összevisszaság és vitatkozás. "Nemis is így mutatta, de én jobban tudom ... " stb.
Azért nem vak vezet világtalant :) Abban viszont igaza van Atesznak, hogy korlátozza a beszéd mge a magyarázás a megértési folyamatot. Így nem lesz teljese.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy meg kéne figyelni a mester mozdulatait. Pontosabban megfigyelni meg lehet, de másolni nem szabad. Ne formát tanuljunk, hanem jelentést!
"Sokszor látom edzésen is, hogy kezdők magyaráznak kezdőbbeknek rossz dolgokat. "
Valójában maguknak magyaráznak. Azt magyarázzák, hogy ők mit értettek meg. Van, hogy a jó szándéknak rosszak a következményei. Nincsenek az elfodaásnak azon a szintjén, hogy felismerjék a másik útkeresését és jószándékkal ugyan, de valójában korlátozzák a pertnerüket a saját megértésében. Azért baj, mert ez azután öröklődik. Aki ilyen korlátozó módon sajátított el valamit, azt gondolhatja, hogy az a jó, az a helyes formula és csak úgy és csak olyan módon lehetséges azt megvalósítani (nem csak az Aikidoban). Szükséges lehet egy mozdulat megmutatása, ha a másik teljesen tanácstalan és azt sem tudja, hogyan fogjon hozzá, bár ez is lehet a figyelmetlenségének oka, és arra világ rá, hogy teljes szellemi kapacitásunkkal kell részt venni az edzésen és megfigyelni a mester mozdulatait. Ám a hozzá fűzött magyarázatok inkább feleslegesek.
Én úgy látom, hogy azzal, hogy megosztjuk a tapasztalatot nem okozunk akora kárt, kivéve, ha ezt "tanításként" tesszük. Sokszor látom edzésen is, hogy kezdők magyaráznak kezdőbbeknek rossz dolgokat. Végülis nem baj, de mindenkinek magának kell megtalálnia a saját Útját. Az, hogy ezt hogy fogja elérni az más kérdés már.
Szerintem ez csak azért van, mert olyan jó dolgokat tapasztalunk közben, hogy meg szeretnénk osztani egymással, vagy megmutatni másoknak ezt az Utat :)
