Nem írt senki Zselic témában :-(
Somogyiak nem forumoznak?
Közületek valaki járt már azon a környéken???
Ha igen, írjon pár sort róla, kérem!
Érdemes-e ott körülnézni?
Ha már a vízitúrázás szóba került:
Egy hétvégét megér egy Bodrog-ártéri túra, különösen ilyen szép időben. Ártér lévén nincs sodrás, csak a Bodrogon kell felevezni a 3. fkm-ig, de simán ki lehet bírni, főleg, ha a Bodrogolaszi felé eső kempingben (volt KISZ-tábor) lett kikölcsönözve a csónak (2. fkm). Gyönyörű, érintetlen hely, ráadásul a nappali túrázást este meg lehet fejelni egy jóféle halászlé+túróscsusza párosítással, és akkor még a folyadékpótlásról nem is szóltam...
Van nem csak bakancsban elkövethető kirándulási lehetőség is. Igaz, nehéz a túraútvonalat variálni, de minden út más tájat mutat. És különben sem lehet belépni (pláne borulni) 2x ugynabba a folyóba.
Rómaipartról Irány Észak: Lupa sziget, Szentendre, Leányfalu, Thai (azaz Tahi) szigetkör.
A felsoroltakból legmesszebb Szentendréig jutottunk. Igaz nem is akartunk sokkal feljebb, megszakadás nem volt cél. Az "eddig akartunk jönni" felismeréshez segített, hogy képtelenek voltunk az erős sodrással szemben haladni. Jó iramot húzva tudtunk csak egyhelyben maradni.
Korábban még főiskolás korban kavartunk Rába folyásán is. Ott tanultuk meg, hogy nem mindegy, hogy a folyó melyik irányába indulunk. Ez első két óra az első nap elmaradt, kétszemélyes kajakkal leeveztünk a Rábahíd alá, majd félidőben visszafordultunk, hogy "akkor most menni kéne". Volt meglepi. Nem sokat késtünk a mechanika előadásról.
Zselic?
Gálosfa környékén több jelzett turistautat mutat a térkép. Emlékeim szerint valami Csepegő-kő, vagy -szikla, vagy -forrás felirat is van ott. Tudnátok róla kicsit bővebb infoval szolgálni? Látnivalók, túratávok érdekelnének.
Köszönöm!
Írjatok nekem Kőszegi-hegységgel kapcsolatos élményeket! Szeretnék idén eljutni oda pár napra. Gyalogos látnivalók érdekelnének, esetleg kész túratervek.
Köszönöm: Víz
Ha nem is ennyire részletesen, de én is beszámolok pénteki és szombati túránkról:
pénteken Füred-Veszprém-Ajka-Körmend, majd onnan átruccantunk Ausztriába.
csodaszép nap volt, csak kevés idő jutott mindenre. Veszprémbe már sajtos arra sem volt időnk, hogy felnézzünk a Várhegyre, ill. lenézzünk Istvánék szobra mellől le a völgyre.
Szombaton túra Badacsonyba és Tihanyba. Gyalog fel a Kisfaludy présházba, majd onnan fel a hegyre. Nejemmel lecsüccsentünk háttal a Balatonnak arra a bizonyos kőre és remélhetőleg házasok is leszünk hamarosan :))
elmentünk a sétány kereszteződésétől jobbra is. Csodálatos villák, nyaralók, éttermek, hihetetlen gazdagság van arra. mintha nem is itthon lennénk.
a Kőtemplom sajnos zárva volt.
Tihany sem a régi, hihetetlenül kiépült, főleg az Apátság környéke egészen az Ekho étteremig, ill. a strandok környéke is nagyon kultúrált.
ajánlom az adott útvolnalakat az autósoknak.
Siklósról valszeg nem Márianosztrára néztetek be, bár ez is előfordulhat, ha átbillent a térképed. Máriagyüd esetleg nem valószínűbb?
Üdvözöllek és várom az élménybeszámolóidat. Nagyon kedvcsinálóra sikeredtek!
Víz
Víz (és mások) beszámolóin felbuzdulva a képeseket egy kis szövegessel is megtoldanám.
Bp. - Szentendre - Pilisszentlászló - Dobogókő - Pomáz - Bp. (képek feltöltése hamarost)
Osztálykirándulás beetető (és tesztelő) útvonala. Egy barátunk javasolta. Sztendréről a 6. kocsiállásból megy Pilisszentlászlóra a busz. (a csoportos jegy áráról még alkudni is lehetett) Végig a kék csíkon mentünk. Patakmeder mellett ment jóideig, többször kis fahídon keltünk át. Az ifjúsági tábornál a fiatal büszke erők a pihenőhely melletti hegyoldalt mászták. A Lenkó emlékmű melletti ház fészerének tetején egy döglött (tán elütött) róka volt a látványosság. Sikárostól az Öreg-vágás hegyig volt meredek az út, ez kissé megszórta az ifjúságot. Egy erdőszélen épp fakitermelők lóvontatta fahúzását láthattuk. Dobogókőre érve a jelzés a sípályához vitt. Itt szinte elénk esett a táj, majd a falu centruma felé haladva a hegy peremén eljutottunk a kilátóig. Innen feledhetetlen a kilátás. Időnk volt még, a sárga karikás, több szintvonalat metsző északi hurkot megjártuk. A bátrabbakkal kétszer is. Dobogókőről busszal mentünk Pomázra, onnan Bp-re. A buszos visszatéréssel óvatosan kell bánni, mert hétköznap tán 4-kor jön az utsó. Még hegymenetben láttam a zsivány sziklákat, de nem akadt vállakozó, akivel arra mehettünk volna. Valszeg egy másik túra útvonala lesz.
Börzsöny - SÜD Különösebb túratervünk nem volt, azt tudtuk, hogy barátainkkal 3 órakor kell találkozni Kismaroson. Zebegényben szálltunk le a vonatról. Már a vonatút is szép panorámával gyönyörködtetett. Vác után szinte végig a visegrádi vár látványa kisérte az utunkat, de a jobb oldal, a hegyes rész is igen szép. Zebegényben a Trianon emlékműhöz másztunk fel elsőként. A szerpentin végén kilátás a Dunára, majd a sárga jelzésen indultunk délre. Az úton végig vissza-vissza néztünk. Egyrészt, hogy lihegjünk, másrészt, hogy a panorámában gyönyörködve lihegésünket leplezzük. A bodzás völgy felett csúszott a sárgába a sárga karikás turista út. Itt szép kilátás nyílott Hegyes tetőre. A Julianus barát tornya onnan messze felettünk látszott. (akkor még nem tűnt komolynak, hogy oda fel fogunk jutni). A sárgán folytatva az utat a kék túrista útig mentünk. Eredetileg itt balra mentünk volna tovább, de egy hirtelen mozdulattal sikerült a társaságot jobbra terelni, mondván, csak 70 méter szintkülönbséget kell legyőzni. Nos azt valóban le kellett, de a látvány, ami a kilátóból elénk tárul nagyon szép. Letekintve az a szirtes rész is azonosítható volt, ahol állva feltekintettünk erre a hegyre, s mondtuk: "oda biztos fel nem mászunk !".
Megjegyzem itt találkoztunk olyan szülőpárral, akik egy bottal, neylonzsákkal, gyerekkel és hátizsákkal járták az erdőt és gyűjtötték a szemetet. Jó ötlet. Sajnos nem kell külön tútraterv, hogy hol talál az emberfia valami eldobott dolgot (flakon, cukroszacskó, autókarosszéria, stb.), mindenhol jó szolgálatot tehet ilyen gyűjtőke. Mentünk tovább a kék jelzésen (innen már szinte végig lefele)
Az út (képek is tanusítják) során rengeteg szép virággal találkoztunk. A Köves mezei parkolóban ismét panorámáztunk egy keveset (még mindig a visegrádi vár a háttér - kell ennél jobb ?), majd mentünk tovább a kék jelen Törökmezőre. Ahogy a műútat átszelve a kék út abbahagyta a műút követését és ismét erdőbe vitt, hamarost egy írtásos részhez értünk, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt lefelé. Hirtelen kinyilt a táj és láthattuk az előttünk dimbelő dombokat és láthattuk a 900-asokat is a távolban. Leballagva meggyőztük egymást, hogy ide felkaptatni se lehet semmi - eddigre már múlt a túra eleji emelkedő emléke. Törökmezőhöz közeledve az út síkká vált, a mező valóban mező volt, a th mellett viszont 1-2 perc alatt ismét egy bevágásos sokforrásos (Fehér-forrás csoport) pihenőhöz értünk. Itt gyűjtöttünk egy kis erőt az utolsó menethez: "Le kell jutni Kisorosziba". Innen már nem sok látványossággal járt az út, hacsak Papp János színművész hegymenetét nem tekintjük annak, ő ugyanis épp velünk szemben jött felfelé egy kisebb társasággal (a térképen nem szerepelt). Mivel Kismarosra tartottunk, a turistautak pedig rendre kerülőúton mentek, ami már nem fért bele a megcélzott három órai érkezésbe), egy alkalmas helyen megpróbáltuk használatba venni a térkép által jelzett földutat (Só hegyen át Nagy-Kismaros közig gondoltuk leballagni), ami egy darbig ment is, aztán 1x csak nem volt tovább. Innen kezdeve magunk vágtuk az utat. Lombszőnyegen csúszkáltunk a hegyről lefelé. Kicsit emlékeztetett a havas pilisszentiváni sétához, de a leveleken vhogy célszerűbbnek mutatkozott nem hasoncsúszni. 3 helyett 3/4 4 felé értünk be orosziba. Ahhoz képest, hogy ismeretlen terepen baktattunk, s a Julianus torony az eredeti tervben nem szerepelt, egész jól tartottuk az érkezési időt. Kismaroson még láttuk az utolsó kisvonatot beérni, megkóstoltuk a főúti cukrászda borzalmas fagyiját, s ettünk a kisvasúti állomáson lévő fagyiséból is, ahol a szeder-citrom kombináció igencsak bevált, egyéb ízek nem voltak nyerők. A nagyvasút hozott vissza minket a Nyugatiba. Ez is jó séta volt !
Börzsöny - OST Drégelypalánk várát kilőttük a térképen. "Ezt meg kell nézni!" Így elindultunk. Drégelyvár vasútállomást (Nagyoroszi felső) is megjegyeztük, mint tervezett leszállóhelyet, de végül is a mozdonyvezető az egyik állomáson javasolta, hogy menjünk még egy keveset, van vmi feltételes megálló, ahonnan kevesebb sétával jön elénk a látvány. Így is lett. A Schaffer kútnál állt meg a vonat. Még két pár szállt el velünk. Az út valóban kevesebb volt, de cserébe azonnal kaptatóval indult, se erről le sem szokott a vártetőig. A térképen nem volt jelölve, de Piros jelzésről egy PirosL is felkanyarodott balra. Toronyiránt. Tüdőtágító. Nem kellett tán 40', hogy a vonattól felérjünk. Másoknak sem. Szinte telve volt az a pici várrom. Gyönyörködtünk az elénk táruló látványban, aztán indultunk tovább. Célunk volt egy kulcsosház megtekintése is, hogy majdani többnapos osztálykirándulás alvóhelyeként szóba jöhet-e ? A kék jelzésen jöttünk lefelé Pénzásásig. Ez az útszakasz eléggé unalmas volt. Írtás mellett vezetett, sok érdekesség nem vala. A kulcsosház nem volt bezárva. Annyira nem, hogy még ablaküvegből is csak szórványosan maradt. Egyik helyiségben felgyújtott, de teljesen el nem égett matracromok, máshol csak a földre szórt cserepek. Lehangoló. Képek a honlapon. Talán az unalmasnak talált idevezető út tette velünk, de elhatároztuk(tam), hogy felhasználva a térkép "földútját" átvágunk jobbra, és a kék jelzéssel szinte párhuzamos, de beljebb menő sárga utat megkeressük. Nos, ez a döntés nem volt szerencsés. Először is egy írtásos részen kellett átvágni, majd egy meredek hegyre kidőlt fák mentén kapaszkodtunk fel. Az avar csúszik, az út merdek, levegő semmi. Minden voltam, csak nagyságos úr nem az ötletem nyomán. Mikor felértünk, a látvány némileg kárpótolt, ketteske esküszik, hogy vaddisznókat és malacokat látott a szikla alatt. Nem bánom, hogy vadkan kalandunk nem volt, viszont a sárga útnak nyoma sem volt. A hegy túloldalán megint lejtő, majd egy mégmagasabb hegy előttünk. Reménykedtem, hogy az út a két hegy között megy, ezért bizakodva szálltunk alá. Itt is írtásos, bozótkezdeményes részen ereszkedtünk le, kidőlt fák akadályozták a járást. Mondanom sem kell az alján sem volt semmi jelzett út, egy kevés traktorjárta, majd megint az ősrengeteg. Eddigre már nem 1x hallottam a "járt utat járatlanért..." kezdetű népi bölcseletet. Szégyen ide, szégyen oda, az előttünk lévő hegyre nem tudtam rávenni a csapat többi tagját. (köszönet ezért nekik) elindultunk lejtmenetben az orrunk után, visszakuncsorogva kék jelzésre. Ezt el is értük egy idő után, cserébe ismét unalmas földúton ballaghattunk. Utólag elemezve az utat, azon a bizonyos hegymeneten, bár apait, anyait beleadtunk, távolságot alig győztünk, a ránk váró caplatni való szinte nem fogyott. Maradt a panoráma és a "megcsináltuk, Oszi" élménye az egyik serpenyőben. Ez a nem túl izgalmas út vezetett el egész Diósjenőig, ahová a vonat előtt 1,5 órával értünk. Ilyenkor persze éttermet keres a fáradt vándor, amit meg is találtunk. Ez az emlék egy kicsit simította a ráncokat. Visszavonatúton is megcsodáltuk Nógrád várát. Ide bármikor jöhet iskoláscsoport, az egyik kanyarban pedig két őzike ácsorgott. Őket sajnos nem sikerült lekapnom. Maradt még a lemenő map képe a vasúti pálya felett, mint emlékkép. Vácról Nyugatiba azzal a vonattal mentünk, ami Kisorosziból hazahozott.
Egy példa az "ahogy esik, úgy puffan" alapon "szervezett" túrákból:
A piliszszentiváni hótaposó túra úgy indult, hogy kimentünk fiaimmal az Árpád hídi buszpályaudvarra, és felültünk az első Pilis felé menő buszra. (Pilis-Visegrádi hg térkép a zsebben volt) Szentivánon egy út elindult az erdő felé, már mentünk is utána a hóban. 50 méter múlva már mehettünk is fölfelé. Előbb házak közt, majd nyaralók közt, végül erdőben. Eléértünk a Zsivány sziklához. Ott már eléggé hidegünk volt, elindultunk toronyiránt a falunak. A hóba kezdetben csak fiaim ugrálták a fejest, de egy megcsúszás után már én is gatyaszánkón csúsztam lefelé a hegyoldalban. A buszmegállóban derült ki, hogy van még jó 1,5 óránk a buszig. Hamar megtaláltuk a közeli vendéglőt. Eszem-iszom után élménnyel és kajával telve értünk vissza Bp-re. (megjegyzem induláskor az összes gyerek húzta a száját, hogy neki nincs kedve kirándulni. A végén egyiknek se volt baja.)
Mecsek 1 - Orfű (autóval) Sok éve volt már, de még mindig szép emlék. Még volt autónk, nagyobb távolságot foghattunk le egy megszállásal. Ha jól emlékszem a térkép jelezte Vaskakas Panzióban foglaltunk szállást. Egy tavaszi szüneti 4-5 nap volt. Átballagtunk Abaligetre, megnéztük a barlangot. De ennek az útnak legnagyobb élménye Abaliget határában az út mellett ferdén növő fa ágain talált kötél, végén egy fadarab. Hamar rájöttünk, hogy hinta. Ott kurjongtunk lengedeztünk. Azóta, ha csak a Margitszigetre megyünk is, nem feledjük otthon a 10m-es hegymászókötelet. Ágat találunk rendszerint, s lengjük a magunkét örömmel. Hazafelé az Abaligetről kivezető főút mellett haladtunk, fáradtak voltunk már a hegyenvölgyönhöz, A köteleken épp néhány kölyök himbálózott, nem voltak hangosak, de mindent hallani lehetett. (Gondolom, milyen öröm volt, mikor a mi rikoltásunktól volt hangos a falu alja !)
Egyik nap Kővágószőlősre mentünk át a kocsival. Amíg lehetett mentem fölfelé a kertek között, majd egy nagy sóhajjal, a viszontlátás reményében otthagytuk az autót. Szép kaptatós út volt fölfelé a Jubileumi keresztig, majd másztunk tovább, megnéztük a babás szerköveket, majd a Sasfészken át a Pálos kolostorig mentünk. A Jakab hegyen a Zsongorkőnél jöttünk rá, hogy a térkép borítóját látogattuk meg. Érdemes volt. Nyári meleg volt, lihegtünk rendesen. A kocsi is a helyén volt. Szép út vala.
Másik nap Siklósra mentünk el. Várszemle (Tenkes kapitánya újraélve). Majd Márianosztrára is bekanyarodtunk visszafelé.
Szintén emlékezetes élmény a délutáni foci a helyi ifjúsági válogatottal. Aprótól nagyobbig rúgták örömmel a focit. (azaz a mi bazi nagy narancssárga labdánkat)
Mecsek 2 - Sikonda (gyalog) Leginkább pihenni jöttünk, így a fürdőt és a kisebb sétákat nem említem. A horgásztavak feletti dombon kaptunk házat. Ára 3 éve 6000 ft/nap volt. vendégszámtól függetlenül. Hely volt elég 10 embernek is. Konyha, fürdő rendben. Némely ágy kissé doh szagú, de elviselhető. (A ház képe is a képek között). Barátaink is lejöttek néhány napra, ami már azért is szerencsés volt, mert egy másik barátunk lánya is velünk volt, akit sikerült a pesti vonatra felrakni, majd miután anyuka a déliben nem lelte gyermekét, kideríteni, hogy a szombathelyi vonalon ül a lány. Este 1/2 10 felé már tudtuk, hogy a zalaszentivánon ül a vasútállomáson, így aznap éjjel megtettük a Sikonda-Zalaszentiván-Bp-Sikonda útvonalat. De ez egy másik történet. (Hogy a reszkessetek betörőket idézzem: néhány hónap múlva már beszélt a lány :-) Ez volt a legmenőbb "nyári élményem" a suliban) No, de túra: Sikondáról a piros jelzésen indultunk délre. Az út első része nem túl látványos, a 66-os utat kereszteztük, majd egy darabigg még vízszintesen ballagtunk. A P+ jelzést elérve kedvünk(em) támadt az ott látható Kőfejtő kutat meglelni. Ezért jobbra betértünk egy kicsit. (térkép szerint pár miliméter) Nagy sikerem volt, mert hamarost egy lapuleveles-csalános mezőre értünk. A kutat ugyan nem leltük, de kikászálódva a lápos részből egy elszökkenő őzikefenékben még gyönyörködhetetett az élboly. Visszaérve a P jelzésre megnéztük a kőlyukat, majd mentünk tovább a mésztufa lépcsőkön át a Mélyvölgyi kőfülkéig. Itt nem lelt Kánya és meglelt Mariska forrásnak örültünk. (Itt készült a hőscincéres kép is) Visszafordulva a Ko-n jobbra mentünk, majd a P+, Zo jelzéseken visszatértünk a pirosra és hazaballagtunk. Szép helyen jártunk kellően elfáradtunk. Másnap sikonda fürdőig volt csak hajlandó a társaság elvonulni.
Bükk - Bánkút (autóval)
Ez is egy régebbi túraemlék. Gyermekeim száma ekkor még csak 2. Ők sem voltak túl nagyok, így inkább csak csámborgás volt, mintsem túra. De innen bárhová elindulva szép helyeket lehet látni. Lilafüredre is bementünk 1x. (Anna barlang, István barlang nem kihagyható, ősember barlangjához az elején kaptatni kell, de nem hosszú idő alatt oda lehet érni - még apróbbakkal is) Elmentünk Miskolcra is a vadasparkba.
Aggtelek - Jósvafő (autóval)
Ide leginkább csak vmi járművel lehet eljutni, mert Pestről csak sok átszállással közelíthető meg. Jósvafőn laktunk a Tengerszem szállóban. Kölykök még ketten és kicsik, itt is inkább csak csámborgó túrát tettünk. - Lassan jó lenne velük visszamenni. Most már talán emlékeznének is valamire. - Bennem annyi maradt, hogy a Jósvafői barlangrész nekem szebbnek tűnt. De igazán nem volt panasz egyikre sem. Hazafelé menet Szögligetnél megálltunk, felkaptattunk Szád-várhoz. Az útra már emlékszem, a romok között készült egy fénykép, annak látványa ezáltal még megvan. Most a térképet nézegetve igencsak szintvonalgyűrögető út lehetett, de nem hosszú, mint a példa is mutatja: legyőzhető. Az idő nem volt túl jó, egyik esős nap Rudabányára mentünk. A kanyargós utak emléke mellett a külszini fejtés tájformáló ereje maradt meg. No meg az ősember lelet helyének siralmas állapota.
Más: Hova menjünk ? Kérdést eddig általában a túristatérkép böngészésével döntöttük el. Most már rendelkezésre áll ennek a topicnak nem kevés túraajánlata is. Kinyomtattam, elolvastam, jó néhány követendőt találtam, amit még a közlekedési lehetőségünkkel össze kell vetni, aztán Hajrá ! - A térképes keresgélés pedig általában úgy zajlik, hogy olyan részeket keresek, ahol vmi zeg-zug, szikla/barlang/forrás/orom/árok stb jel van, az sem baj, ha ezek vegyesen és sokan. Ez van, amikor bejön, van, amikor kevésbé. A térkép hátoldala is segít, mert nevezetességek, tájszépségeket is megemlít.
De segít a véletlen is. Pl. A pilisszentkereszt alatti szurdokot teljesen véletlenül fedeztük fel. Csobánkát elhagyva még mindig egy erdőbe induló helyet kerestünk, mikor előttem egy autó befordult. No, mondom, akkor megyünk utána. A hely nagyon szép volt. Amit először lát az ember, egy tisztás, egy töredezett szikla(kő?)fal. Maga szurdok kissé feljebb kezdődik. Ez külön élmény volt elsőlátósként, mert egyszercsak elénk tárult a hidas, patakos kaptatós táj. Az út oldalában hóvirágok nyíltak, a patak felett tízenfelüli híd ível át. (Már amikor éppen egy felhőszakadás nem mossa el az egészet, hidastúl, mindenestül, mert ilyen siralmas állapotban is volt szerencsém látni.) A hely pusztulását én is tanusíthatom. Az úri közönség piknikel. Főz. Ez nem baj. Rádiót bömböltet, szemetel, hangoskodik, ez már ellenjavalt.
Babás (autós) kirándulóhely Dömör kapu. Sztendréről Lajos forrás felé kell indulni az utat táblák jól jelzik. A sorompónál letehető az autó. (Értéket lehetőleg ne hagyjunk benne - nekünk 1x 8000 Ft-unk bánta, hogy a kedves hippik látványának hatására nem fordultunk vissza. Kocsit szerencsére nem törték, valszeg elég hülye voltam, és én hagytam nyitva az anyósoldali ajtót) De nem ez a lényeg. Innen patak, mellett vezet az út, vannak tisztás részek, lehet gyereknek is kerékpározni, mert nem dimbesdombos az út. Bátrabbak egy kis sziklamászással is próbálkozhatnak, de azt ésszel, mert csak 1x él az ember !
Amennyiben nem éppen most járt le az előfizetésed, meg fogod kapni a májusi számot is. A kéktúrázós topicban volt szó nemrég a TM-ről, érdemes szétnézni ott is.
A mai világban kiadók jönnek és mennek, ha minden egyes kiadóváltásnál megszűnne az újság-előfizetés, elég kockázatos lenne 1 évre előfizetni.
Segítsetek!
Előfizetője vagyok 1 éve a Turista Magazinnak. Az utolsó lapban azt írták, hogy új kiadót bízott meg a minisztérium. Szerintetek a régi előfizetőket kiértesíti az új kiadó és küldenek csekket? A honlap sem működik. Február óta nem frissítették. Vajon megkapom-e a májusi számot?
A húsvét utáni két napot a Mecsekben töltöttük el (3) 7 éves kisgyerekkel 4 felnőtt. Negyedszer túráztam arra, így sikerült már 3 évszakot megtapasztalnom azon a vidéken. Mindegyik csodálatos volt.
Mostani túránkra elvittük kolléganőm családját is. Ők először voltak a gyermekükkel a "természetben". Persze ez így kicsit túlzás, de igaz. Ők nem részesítik előnyben a kirándulásos kikapcsolódást.
Nagyon jól sikerült megszerveznem nekik ezt az első "próbát". Tuti jó kis helyen sikerült szállást szerezni. Kisújbányán aludtunk egy felújított házban. A faluban (ha) rajtunk kívül voltak még talán 5-en. Csend, nyugalom, természet. A kolléganőm férje este így nyilatkozott: "Kicsit kísérteties ez a kihalt falu". DE TETSZETT NEKI!
Első nap a szállás foglalás után lesétáltunk az óbányai pisztángos-tavakhoz. Gyönyörködtünk a zöldellő-virágzó erdőben, Ferde-vízesésben, Csepegő-sziklában. Virágzó illatos hunyort szagoltunk-fotóztunk. A tavaknál zsebpecával (természetesen engedéllyel) horgásztak a gyerekek. Mindegyik 3-3 db pisztrángot fogott-foghatott. A 9db nyomott majd 2 kilót. Kifizettük, megsütöttük, mindmegettük. Vissza ballagtunk több kisebb pihenővel Kisújbányára, tábortüzet raktunk, megsüttöttünk 1 kg szalonnát, bevacsoráztunk. A gyerekek nagyon hamar elaludtak. Mi csak forgolódtunk reggelig.
Másnap felmentünk a Cigány-hegyre, a kilátóból beláttuk az egész rengeteget. Kis hancúrozás a réten, majd kocsival elmentünk a Diós-forrásig. Onnan gyalog sétáltunk le Püspökszentlászlóra. Megnéztük az arborétumot, egy kedves néninél ittunk egy kávét, majd vissza kaptattunk a Diós-forráshoz uzsonnázni. Vissza autóztunk Magyaregregyre, a Máré csárdánál köszöntünk el a Mecsektől.
Ha valaki kedvet kapott a Mecsek szívéhez, írjon, elküldöm neki e-mailben a szállásadó címét. Higgyétek el, megéri!
egyik jobban hangzik mint a másik :-) Majd a párommal eldöntjük melyik hellyel kezdjük, majd folytassuk!
Köszönöm a segítséged és Neked is jó túrázást!
Frankly
Nincs mit köszönni.
Pilis:
-Pilisszentlászlóról elég sok út vezet, fel a Pap-rétre pl. (jópofa emelkedő van a falutól, de kellemes hely)
-Szeretem a Sikárosi-rétet is (megközelíthető a Lajos-forrástól)
-A Csikóvári hegyek is nagyon szépek (Pomáz mellett, Csikóvári th-tól, a Holdvilágárok felett)
Börzsöny:
-Nagybörzsöny, onnan fel a Salgóvárhoz (P)
-Kóspallag környéke is szép (pl. fel a Nagy-Hideg-hegyre - melegben izzasztó felmenet, népszerű). De Kismaros felé kevesebben járnak (Szárazfákat érdemes megnézni, vagy Kismaros felől a Morgó kisvasútállomástól Sárgán Kóspallag felé, és tévedj le az útról Kóspallag közelében).
ez rendben is volna, csak az állat leölésének a ténye nincs rendben. szóval, szerintem olyan ember kell hozzá, aki meg is tudja tenni ezeket a dolgokat.
Szerintem ez így szélsőséges vélemény. Vadgazdálkodásra szükség van, a legtöbb esetben az amúgy is kilövendő példányokat lövetik ki az erdészek a vadászokkal.
A probléma azzal van, hogy a vadászat tényét ki kell(ene) táblázni, hogy ne az arra járó túristát lőjék ki. Ahol komoly vadgazdálkodás folyik, ott eleve nem lehet bemenni az erdőbe csak úgy, illetve az erdészetnél kell engedélyt kérni.
