Tetlés Szotlás 100
Elöljáróban rögtön annyit, hogy a 11:55-ös időmmel látatlanban kiegyeztem volna a verseny előtt boldogan. Szóval ne sajnáljatok :) De nem így. Én nem ilyen lovat akartam. Hanem lazát, fütyülőset, okosat..
A terv az volt, hogy mivel két hét múlva Annecy, ezért kifejezetten okosan, szinte könnyen, de mindenképp erőlködés nélkül abszolváljam a tészázat. Persze Annecy is csak főpróba augusztus végére, ott sincs semmi speckó cél, csak a tisztes teljesítés, de mivel már voltam tavaly, tudom, hogy rendesen meg lehet dőlni, ezért nem árt az óvatosság.
Ennek megfelelően kifejezetten könnyen kezdek, laktát mínusz 15 a magam által beállított határ és ezt tényleg csak alig-alig lépem túl.. Az aszfaltot ákibácsival beszélgetjük, könnyű tempó, érzem, ez lesz a jó. A szurdokra beérve annyira stírölöm előttem Jakus Bélát, hogy megbotlok, térdemet beütöm, de nincs nyoma.. (1.) Beérem Bélát és Lúdtalpat, kicsit viccelődünk, majd nem gyorsítok, mégis otthagyom őket..
Jaaaj, hogy miért nem maradtam velük..??!!
Remete hegyre fel séta, jó tempóban gyalogolok könnyen. Sorra érem be az ismerősöket és észrevétlen elindulok egy tempósabb ütemben... Jaaaj miért???!!
Lassan, de biztosan elkap a gépszíj, Pepét érem be, majd Sperót. Szénás felé egy jókedvű szakaszon együtt megyünk, nagyon élvezem, a meleget még nem érzem.. Büszke vagyok magamra 15-20 percenként kortyolok, úgy érzem a frissítés nagykönyve vagyok személyesen. Persze kaját nem kívánok még, pedig később rájövök, már itt kellett volna pótolni..
Lefele a kéken megtolom automatikusan, de minek, befigyel egy-két 4:05-4:10es kili, de jaaaaj minek..
Pcsaba gyorsan eljön, gyors frissítés, barackkompót, itt mindig van, ez nálam a nyerő. Piliscsévig tartó szakaszt szeretem, lehet gurítani...
Nagyon jól működik a rendszer, semmi erőlködés, persze itt nincs is mitől.
Klastromot megjoggolom, de jaaaaj minek.. Itt érzem először a meleget, de egyelőre nem zavar annyira. A pontnál sietek, Fridiék és Zoli mindent villámgyorsan csinálnak, de hirtelen eszembe jut, hogy minek kapkodok, én nem b@szatni jöttem. Visszaveszek a nyeregig, nagyon szeretem ezt a dzsungeles részt, a legszebb talán az útvonalban..
Kétbükkfa, Norbi fotóz, még semmi baj. Látom az idő gyengébb, mint a tavalyi, nem is értem, mert érzésre nem megyek gyengébben.. habár tavaly csak 50est nyomtam..
Dobogókőre a szokásosnál nehézkesebben megy az aszfalt, a ponton Nagy Peti egy szót sem szól szinte, ebből azt gondolom nem nézhetek ki jól.. pedig még minden ok érzésre..
Lefele aztán hirtelen befeszül a hasfal kegyetlenül, minden lépés fáj, meg kell állnom nagyokat lélegezni, nyújtani, ráadásul egy élesebb kanyarban kicsúszik a láb, nem tudom bevenni a kanyart, jól lehúzom a térdem, sípcsontom.. (2).
Érzem lesz még egy harmadik és csak reménykedek, hogy nem lesz nagyobb. De. Erről később.
Dömösre a hasam miatt nem jó állapotban érek, de ezen a ponton remek csapat van, leápolnak, enni, inni adnak tényleg félelmetesen jók. A kaja viszont nemigen csúszik.
A kápolnáig tartó szakaszt utálom, sunyi emelkedő és mindig tűz a nap.. Gyök kettővel haladok, érzem, hogy erő híján vagyok..
Prédire azért összeszedem magam, keveset de mégis bele joggolok egy kicsit..
Zsotyek-pont, még egy mosolyra (vicsorra) is futja, aztán elindulok lefele. Gyomor ugyanaz, mint Dömösre, be van feszülve az egész, kő kemény, fáj, vicsorítok..
Feminát látom magam mögött, ezen a szakaszon mindig megelőz egy lány :)
Meg kell álljak többször, kifejezetten szarul vagyok, nem esik jól a futás nnna..
Kisrigó előtt 100 méterrel Edina megelőz, ő 50en megy, engedem naná. Nem túl jó állapotban csekkolok 5:18al. Tavaly 5:05öt mentem, de ezt semmivel sem érzem könnyebbnek. És most van még egy 50es.. Ezzel az idővel az 50es mezőnyben harmadik lettem volam, jaaaj mirét nem erre jöttem??!!
Kerekes Csabi rugdosna tovább, pedig maradnék. Misi tölti a kulacsomat, nem sokat teketóriázhatok, indulnom kell. Hopp a kaját megint elfelejtettem..
Már a faluban sem akaródzik futni, a pulzus beáll, a limitet tartom, de lefele sem sokat csökken. Erő, erő, merre jársz??
A völgyben tiszta röhej, de sétálnom kell..
Nyugtatom magam.. Mindjárt feláll a rendszer, semmi baj, csak várd ki.. Kénytelen kelletlen kocogok, de mintha a fogamat húznák.. Jajjjajj, mi lesz itt ma.. Nagyon hosszúnak érzem a völgyet, sosem akar jönni a vége.. pedig ez egy remekül futható rész, mi lesz fent..?
Beér Pepiiiiitó, együtt megyünk, egy jó darabig innen.. Visegrád előtt néha sétálunk az aszfalton is, ezt nem futni pazarlás, tudom.. Visegrádon 100 fokos a nap, a ponton leülök egy székbe és tényleg csak pár másodpercen múlik, hogy el nem alszom.
Megjelenik a Béla-Lúdtalp kivégzőosztag, nem lep meg, bár későbbre vártam őket..
Fellegvárnál még együtt fürdünk a kútban, aztán végleg bedarálnak. Hejj, de jót mentek, hiába na, a rutin, meg az évek. Csak reménykedni tudok, hogy 10 év múlva és is tudok majd ilyen okosan, ilyen erőbeosztással, gyakorlatilag két azonos 50est menni.
A hurkon próbálok enni először, de semmi sem csúszik, a gélt köpöm ki, a csokiból kínszenvedés minden falat. Ettől függetlenül vannak részek, amikre feléledek.
Az energetikám, mint egy áram kimaradásos villanykörte: pislákol, kialszik, pillanatokra felcsillan..
Itt érzem úgy többször, hogy most nekem le kell feküdnöm. Nézegetek is szimaptikus kis vájatokat, kuckókat. Egy jó alvás és mindjárt jobban leszek.
Sperót csapjuk hátba, hááát finoman szólva sincs jól, adok neki vizet, némileg vesztett belőle az látszik..
Aztán Pepe ellép végleg, láthatóan kezd rendbejönni..
Én egyáltalán nem.. Pap-réten azt hiszem pont van, vártam, de csalódottan megyek tovább..
Végül lebotorkálok a Kisrigóhoz, de még egy spori a faluban megelőz.
Az étteremben Moni és a nagy lányom várt, nagyon örültem nekik, de a legrosszabb formámat mutattam, bambultam, felálltam szédültem, leültem, egyszóval inkább leheveredtem volna.
Itt ittam két levest, de zöldséggel?? PLíízz tésztát! :)
Indultam tovább, de az energetikám csak sétára volt jó.. Ímmel ámmal futni próbáltam, de alig vártam egy kis emelkedőt, ahol sétálni lehet.
Lajosforrásra felfele frankón majdnem lefeküdtem az út mellé. Már csomagoltam is a kabátom, hogy abba takarózok..
A forrás utáni dózeren egy métert sem futottam, nullán volt az energiaszintem. Ennek meg is lett az eredménye. Már lefele a kereszten brutál nagy zakót produkáltam, ezúttal vállra, könyökre.
Az eséstől görcsbe állt a vádlim, ezért pár percre úgy maradtam, Gregor Samsa pózban a porban.
Innentől tudtam, hgy nem lesz több esés, megvolt a három. De csak arra koncentráltam, hogy egyben, károsodás nélkül beérjek.
A csikóvárljai ponton aztán megint volt barack, abból ettem, közben megjött Ildi. Mondtam menjen, én még eszegetek. A Kevélyre felfele értem utol, innetől a borosjenői pontig nagyjából együtt mentünk.
A baracktől visszajött az erőm és az Ildi által adott sótabletta (köszi) is helyre tett.
De amilyen gyorsan jött, annyira hirtelen el is ment a kraft, a Köves bércen már megint sétáltam. Lefele még a sz@r is gurul, hát még én.. Legalább már a hasam nem fájt. Kicsit elléptem, hogy a ponton bevárom Ildit, de amíg jött, leültem és aztán elengedtem.
Itt már semmi sem csúszott le, de a közeli beérkezés adott valami erőt.
Ezt a szakaszt szinte végig sétáltam, csak a városba érve futottam az aszfalton.
Egy vágyam volt már régóta. Lefeküdni a tornateremben.
Lefele még Pap Gergőt hagytam el, ahogy néztem, neki sem ez volt e legjobb napja.
Beérkezés, mint egy vert had. Véresen, kifacsarva.
Athosszal interjú :), majd lefekvés, kösz Sistergő a szivacsot. Utána kis szünetekkel 4 tál gulyás.
Azóta eszem.
