Meg regebben valami olyasmit olvastam, hogy a parbajosdi a harcteren is elterjedt volt Japanban. Nyilvan nem minden esetben, es nem mindenki egyenkent szallt harcba, de a csata nyitasakor a romantikus / gyerekiahorag*ci stilusu kihivasok nem voltak meglepoek. Eppen ezert a japanoknak meg az volt meglepo, mikor az egyik mongol invazional a karddal parbajozni akaro, ellenfelnek bekurjongato lovasokat egyszeruen lenyilaztak elso lepesben.:)
Pusztán a saját tapasztalatom és abszplút szubjektív "elveim" ezek. Semmi biztosítékom nincs rá, hogy helyes-e az elképzelésem.
Eltökéltség - legyél határozott és akarj győzni. Ez triviálisan hangzik, de sokszor úgy látom, nincs meg teljesen az emberkékben. Ne habozz, és ne kételkedj a döntésekben. Hozd meg a döntéseket azonnal, amint a helyzet adódik. A végrehajtás is legyen kíméletlen, eltökélt.
Előny - nálad legyen a kezdeményezés. Az ellenfél hiheti azt, hogy most ő van fölényben, de akkor is tudd, hogy mi történik. Te irányítsd az eseményeket, a te akaratod érvényesüljön. Ez lehet egy kemény előütés, vagy egy erős seme.
Ne adj esélyt sem az ellenfélnek, hogy téged veszélyeztessen. Tudd, hogy mikor nem a tiéd az előny, és tudd, miként tudod visszaszerezni. Zárd ki egy oldalról, és tudod, hogy nagyjából mit tud erre lépni. Az emberi test anatómiai lehetőségei általánosak és végesek - tehát kiismerhetőek. Az ismeret pedig előnyt jelent. Ezért kell sok-sok gyakorlás, hogy kiismerd az emberi testet és a kardot. Ezért kellenek a technikák, hogy azok alapján kombinálni tudjál a helyzethez leginkább illő módon előnyt kovácsolni. ez vonatkozik a következő elvemre is.
Egyszerűség - a lehető legrövidebb úton győzz. Ha kell, üsd ki a kardját a kezéből. Ha az az egyszerűbb, verd orrba a markolatgombbal. Ha azonban jó az ellenfél, akkor a legegyszerűbb módja a legyőzésének egy trükkös provokáció - kombináció lehet.
Türelem - teremtsd meg az alkalmat, ami neked megfelelő, és legyen türelmed kivárni azt.
Ez abszolút szubjektív lista, és nem okoskodás végett írom le. Nem enyém a bölcsek köve. Ezek inkább érzések és meggyőződések, mint szavakba öntött dogmák. De én úgy érzem, hogy az én összes technikám mélyén ezek az elvek húzódnak meg.
Az "én" szót direkt külön hagsúlyozom itt.
Ezért szeretem tanulmányozni a más korok-népek fegyveres mozgáskukltúráját, mert nagyon sokat segít az összkép meglátásában.
Teljesen új nem volt, inkább a kontextusok tetszettek benne, illetve megerősítették azt az elméletemet, miszerint az összes karddal történő vívás nem más, mint 4-5 alapelv adaptálása az adott környezetre. Ez tudom, hogy nagyon triviálisan hangzik, de nagyon érdekes ezt megfigyelni.
Két szempontból néztem a könyvet. Az egyik oldalon összehasonlítottam a kendo-s tapasztalataimmal. Bár azok eléggé csekélyek, de azt mind a 2 kyummal látom, hogy azonos a tő, amiről fakadtak. No igen, ez nem egy túl mély megállapítás... :-)
A HEMA szemszögű összevetés sokkal izgalmasabb. A legnagyobb hasonlóságot Kimiyoshi mester vívása az olasz iskolával (Fiore és Marozzo) mutatja.
A könyvben lévő állások nagy része szinte egy-az-egyben megvan ott is. Vannak apró eltérések, amik a fegyverek különbözőségéből adódnak, de ezek szinte marginálisak.
Lehet, hogy korai ebből következtetést levonnom, de a technikák alapján ez párbajvívásnak tűnik, jellemzően 1v1 felállással, nem teljes páncélzatban.
Természetesen ez a könyv nagyon rövid ahhoz, hogy megismerhető legyen belőle egy stílus, de arra mindenképp jó, hogy úgy lássam, egy figyelemreméltő értékeket rejtő stílusról van szó, amelynek a gyökerei nem a humbug és halandzsa vonalról származnak, hanem valós csata/párbajtapasztalat ihlette őket - még akkor is, ha ez esetleg időközben kicsit háttérbe szorult is.
Szóval jó lenne élőben is megismerkedni ezzel a stílussal, ne adj'isten Kimiyoshi mesterrel.
Van itt estleg valaki, aki élőben is ismeri ezt a stílust?
Kár, hogy ők nem találkoztak, de bizonyára voltak más talákozások, amikor a két oldal vitézei kölcsönösen bemutatták a tudásukat, ez lehetett a legenda tényleges alapja.
itt most egy szem emberkéről beszélünk, aki jó eséllyel el tud lőni +300 méterrel messzebre, mint mindenki más. Te meg összehangolt nyílzáporról. Érted?
Ha 100 ember állna egymás mellett, és egyszerre lőnének így, akkor pont tökéletesen igazad volna.
Így viszont csak elbeszélünk egymás mellett, ahogy általában. :)
Most arról nem nyilatkoznék, hogy mit látok 650 méterre tőlem, autó méretű tárgyakat valamilyen pontossággal.
Persze, egyébként értem a dolgot, és ez mutatja, hogy ezek az arcok már félelmetes tudással rendelkeznek egy területen.
"Mónus appeared in the news the first time in 2010 when he broke a long range shooting record set in 1226 by a Mongol warrior. Mónus improved the Mongol warrior, named Esunkhei (503 meters) world record by more than 5 meters (508.74). Esunkhei set up the world record at a Genghis Khan festival, in 1226."
Tralala, egyébként valahol az origon fent van ez magyarul is, belinkelte már talán valaki.
De ugyanebben a cikkben írják ezt is (kicsit visszább):
"József Mónus picked up a bow the first time in his life, five years ago and five years later, he broke the 784 year world record in long range bow-shooting. He already making preparations to break his own earlier record the next year by shooting across the Bosphorus Strait."
Valószínűleg legegyszerűbb volna megkérdezni Mónus urat - hogy mit is tud erről a dologról. (Ki - hol - mikor - mekkorát.) De komolyan.
Nem is a kardok tulajdonságait vitattam, (attól, hogy kungfuzok, még érdekel mindenféle hadművészet, a kardok különösen) csak a találkozó meg nem történtét sajnáltam. :)
Angliában a 1850-70-es, talán még a 1880-as években voltak népszerűek az assault at arms nevű bemutatók. Ezeken rendszeresen volt európai "tameshigirik": szabadon álló háromszög alakú ólomtömb, lógó birka, feldobott selyemsál, bátor önkéntes tenyerén alma vágása...
Bizonyos típusú kardot használtak az ólomtömbhöz és a birkához, meg egy másik a selyemsálhoz.
> Mondjuk ezeknek nem sok értelmét látom - harci körülmények között. Gondolom ilyen távon (3-500m) pontosságról már ne beszéljünk,
Szerintem itt mar tobben tobbfelekeppen leirtak, videoval illusztraltak stb, hogy harci korulmenyek kozt pont hogy nem a celzott loves a fontos, hanem egy osszehangolt nyilzapor, amit testuletileg zudit az ellenfelre - aki ezt szinten testuletileg veszi at. Fellosz 45 fokos szogben, es ha eltalalsz egy viszonylag behatarolt teruletet, ahol sok katona van, akkor mar jo vagy. Tehat nem a jobbrol harmadik lovas fejerol kell leloni egy almat, hanem a feled vonulo / rohamozo tomegbe kell jol bevagni egy rakas nyilvesszot.
Es ilyenkor pont hogy a nagy tavolsagra leadott lovesnek lehet ertelme, ha az eleg eros ahoz, hogy serulest okozzon: ha a vendegcsapat jatekosai csak 100 m-rel rovidebbre tudnak elloni, vagy azzal vannak elfoglalva, hogy kozel jojjenek hozzad es jol megdofjenek, akkor te siman lelodozod oket annelkul, hogy hajad szala gorbulne.
Pelda Agincourt, ahol olyan 1:10 - 1:100 ra hoztak az angol-franciat, ha vesztesegeket nezzuk, ugy, hogy a franciak voltak tobbszoros tuleroben. Nyilvan sok minden el lett kurva, de azert ez nem ment volna, ha mindenket fel kardot lengetve rohangal a harcmezon.
Én bohó ifjúkoromban olvastam valahol, ha tudnám, hogy hol, akkor rögtön azt is hozzáírtam volna.
Biztos, hogy valami török Robin Hood volt, extra íjjal.
(ha volt... azt is olvastam egy helyen, hogy anno Oroszlánszívű Richárd és Szaladin összemérték a kardjukat és udvariasan csodálkoztak, hogy egyik egy vasrudat el tud vágni, a másik egy selyempárnát, de egyiküknek sincs olyan kardja, amelyik is-is. Ennek is utánajártam és kiderült hogy nem is találkoztak...)
Az útikönyvtől eltérő források némelyika 660m-t adnak meg legkeskenyebb pontnak, amihez tudni kell azt, hogy a legkeskenyebb pont a Ruméliai erőd és az Anatóliai erőd között van; csak ebbe valami szikla is belejátszik. (Ami ugye turistaként nem releváns annyira.)
Viszont a technikai kivitelezéshez jól jöhet ez a kép:
Viszont, ha hozzáveszed az általad belinkelt cikket, amiben valami 650 méter körüli távolság a csúcs, akkor nem jöhetett össze - mivel a Boszporusz még a legkeskenyebb részén is ~800m. (Talán 760
Mondjuk ezeknek nem sok értelmét látom - harci körülmények között. Gondolom ilyen távon (3-500m) pontosságról már ne beszéljünk, ez olyan lehet, mint amikor kárátéban XY mester méteres téglafalat / bézbólütőt / fagyott kutyákat üt ketté egy hihetetlen ütéssel.
Az íjakról: - Az angolok longbowmenjeinek (is) deformálódtak a csontjai, ők tipikusan tömegíjászok voltak, azért is használták őket, mert olcsó volt a zsold és a felszerelés. (a lőtávról megoszlanak a vélemények, de nyilván nem akkor kezdtek el a rohamozó, hosszú kopjás lovagokra lődözni amikor azok néhány lépésre voltak. Más részről az angoloknak különleges taktikájuk volt, a lovagjaik az íjászok közé vegyülve gyalog indultak harcba)
- A reflexíjakról azt olvastam anno, hogy valami török egyén átlőtte az egyikkel a Boszporuszt. De ezt csak olvastam, lehetséges, hogy irodalmi túlzás.
