Keresés

Részletes keresés

medvegyu Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40013

Készülnek a Mátra 115 kődíjak a legjobbaknak, mert megérdemlitek :-):

 

 

 

kgabo74 Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40012

Köszönöm!

Előzmény: joesentme (40011)
joesentme Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40011

Nekem ez segített: http://www.youtube.com/watch?v=rDdyZeY3QZo&feature=related

azzal a különbséggel, hogy a legalsó lyukakat a boka körül kihagytam.

Előzmény: kgabo74 (40009)
zoncsi Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40010

Az én Terep 50-em

 

Idén (a tavalyi év őszétől) elkezdtem kicsit jobban odatenni magam az edzésben. Ez a fórumos közeg rendkívül inspirálóan hat, mindig irigykedve nézem a jó eredményeket, olvasom az erőtől duzzadó beszámolókat, kitűztem hát idénre pár célt magam elé. Szerencsére az utóbbi időben sérülés sem hátráltatott, nyomtam is a kilométereket szép számmal. A havi edzésmennyiségem felugrott 200-ról 300 km-re.
Az első megmérettetés a Mátrabérc Trail volt. Az kicsit tán még korai volt, de még ha a végletekig kimerülve is, de hoztam a célt, a 9 órán belüli teljesítést. (Bő fél óra javítás 2010 után.)
A második célverseny a Terep 50 volt. A cél a 6 óra.
Miért 6 óra? Semmi okom nem volt erre. Semmi számolás, terv, prognózis. Eddig 6:41-em volt 2010-ből, tavaly Ildikóval 6:51, de Dömösi sörözéssel. :) Szóval azért 6, mert a 6 kerek szám.
Ildinek mondtam a Nagy Tervet, és nem ellenkezett egy pillanatra sem, lemondott a funrunról, a dömösi kocsmázásról, mondta, menjek, ahogy jól esik. Kezdésnek azonban mindenképpen vele akartam maradni, mert jó tempót megy, és leszabályoz annyira, hogy nem futom el az elejét. Zsíros-hegyig semmi okom nem is lehetett volna panaszra, mert nagyon jó iramot diktált, egyedül se mentem volna gyorsabban. nagy meglepetésünkre beértük (MTB) Széles Zolit is, pedig ő sokkal jobb futó nálunk. Gondolkodtunk is, hogy most akkor mégis elkapkodtuk, vagy Zoli nagyon óvatos. A pulzusmérő az utóbbira utalt, nem aggódtunk. Aztán a Zsíros-hegy utáni letörésnél búcsúztunk el. Kedvesem nem nagy lejtő-menő, én viszont ott próbálok némi időt nyerni az emelkedőkhöz. Onnantól is szépen ment a szekér. A dilisünitől kölcsönkapott dzsípíeszes órám lökte nekem a tempót is a távot is, nagyon élveztem ez a kultúrforradalmat. Jól esettt a lelkemnek látni, hogy tudok én 5 perces ezreket is futni 50 km-es versenyen. Piliscsabán jót fürdőztem a kútnál, nagyon jól esett, hogy a frissítőpontokon mindig volt valaki, aki csak a hűsítéssel foglalkozott, amire ezen a napon nagy szükségünk volt! teletömtem a pofám, aztán még láttam Ildit beérkezni, amikor elhagytam a pontot. Próbáltam rövidre fogni a depózást, pedig én nagyon szeretek a pontokon elmélázni, dumálni, viccelődni. :)
Klastrompusztáig is pörgött a motor, ott felvettem a 2. gélemet (össz. volt 2 db. :) meg egy Mars szeletet is a pofámba tömtem. Mióta Carlos megmondta a tutit, hogy ez jó, azóta szoktam Marsot is vinni magammal. :)
No aztán megkezdtem a kapaszkodást Dobogókőre. MTB Zolit összeismertettem ef_zé Fodor Zolival, ha már épp az előző héten dicsérte, milyen jó beszámolókat ír a britföldi versenyekről, és így a 3 Zoli mentünk szinte végig a következő pontig. Emlékszem, hogy itt már szoktak erőproblémáim lenni. Egy kicsit meg is emelkedett a pulzusom, de gondoltam Dobogókő után lesz ideje visszarázódni. A nagyobb baj viszont az volt, hogy a reggeli szendvics, meg az addigi gél, izó, aszaltgyümölcs kombó elkezdett igen csúnya dolgokat művelni a gyomromban. Már az aszfaltról is a rokonszenvesen sűrű bozótosokat kezdtem stírolni, de nem álltam még meg. Dobogókőn ismét pancsi, kaja, töltekezés. Aztán uzsgyi, pont, mikor Ildikó épp befutott. Már akkor sejtettem, hogy a Vadállóköveknél ebből még randi lesz. Alig indultam viszont el lefelé, a hsam bejelzett, hogy sürgősen keressek valami turisták szeme elől elrejtett területet. Így tettem. Nem ecsetelem. :) Csak hogy muszáj volt, és jót tett.
Utána továbbgurultam lefelé, azt gondolván, hogy Ildi már megelőzött, de nem. Hamarabb láttam meg Zoliékat. Ez volt az a pont ameddig tulajdonképpen minden jól ment. Innentől meg már nem annyira.
Nem tudom, mit rontok el, talán Dobogókőig nem kellene annyira nyomnom, vagy onnan a lefelé út a becsapós, de az is lehet, hogy ahogy Dömös előtt kiértem az erdőből, hirtelen fejbe csapott a meleg. Itt már többször gyaloglásra kellett fognom, nem mentek az emelkedők. Aztán végre újra pont, zseniális kancsós zuhanyzóval! :) Ettem-ittam, de már semmit nem kívántam. Valahogy elkerülte a figyelmemet az olivabogyó, pedig az biztos jót tett volna. Innen is el, üzenetet hagyva kedvesemnek, hogy a Vadállatköveken találka. Mert éreztem, hogy idén se fogom megfutni. :) De nem csak azt nem sikerült. Már Dömösről kifelé azt a nyavalyás aszfaltcsíkot sem sikerült. Pulzusom 145-re ment, az meg nálam már piros zóna. (Itt jegyezném meg, hogy a 160-170-es pulzus, amikről többen beszéltek, nekem valószínűleg 5 km-en belül is a halálomat jelentené. :) Nem mulasztottam el az utolsó kék kutat sem igénybe venni, locsoltam magam, ittam. Aztán felvánszorogtam a kápolnáig, ott is kortyoltam a forrásból, majd elkezdtem a mászást.
Az első 10 méteren rögtön megszédültem. De úgy voltam vele, mint az egyszeri bácsika a bemutató repülésen, hogy na, erre számítottam. Szóval csak vánszorogtam felfelé egy tartható tempóban, amitől még rosszul éreztem magam ugyan, de nem annyira, hogy ne tudjam csinálni. Aztán megjelentek mellett versenytársak, el is húztak mellettem szépen, volt aki csevegve. Irigyeik voltam. Aztán úgy félúton, miközben hátra-hátra tekintgettem, megláttam az ismerős halványkék pólót. Jött a szoboszlói gyors. 1 perc, és már mellettem is volt. Dinamikusan, ruganyos léptekkel, mint aki most kezdte a napi edzésadagját letudni. Megkérdezte, hogy vagyok, mondtam, hogy szarul, de büszkén. De a büszkeséget csak miatta érzem. Mondtam, menjen, ne tötyörögjön, mint én. Megegyeztünk azért, hogy aki előbb beér, az fizeti a sört. 2 percen belül eltűnt a szemem elől. :) Azért mintha én is jobban motiválttá váltam volna, vagy a hegy meredeksége kezdett enyhülni, mert azért szép lassan felkaptattam a sziklákra. Közben beérte Druskó Zsófit, aki még a hegy alján előzött meg. Épp egy fát támasztott, és erősen koncentrált, hogy legyűrje a rosszullétét. Még egy emelkedő és aztán megint megpillantottam Ildit, előtte MTB Zolit a földön a hátán heverve, igen ramaty állapotban. Gyorsan odaértem, Ildi faggatta Zolit, hogy van, de Zoli mintha félrebeszélt volna. Aztán végül kivettük, hogy nem, csak ahhoz sincs ereje, hogy beszéljen. Kapott egy kis vizet Ilditől, aztán mondta, hogy még elheverészik itt kicsit, de majd jön, beballag. Útra keltünk újra. Utána megpillantottam Janit, akivel reggel egy autóval érkeztünk a rajtba, ült egy kövön, mint aki a kilátásban gyönyörködik, de aztán kérdésemre leginkább csak intett, hogy most valahogy nem élvezi még a tájat sem. Szóval a Vadállatkövek szedte az áldozatait.
Ildi még innen a Prédiig is rámvert vagy 2 percet, holott eleve 5 perccel később kezdte meg a mászást, mint én. A Préditől aztán helyreállt a világbéke, a Jin és a Jang, lefelé szépen utolértem. neki meg az nem ment valahogy. Meg is állapítottuk, hogy ilyen váltóban kellene indulnunk. Ő fel, én le. (Mint Pom-pom az ágon, a szép hosszú ágon.) Innen már nem is szakadtunk el egymástól, és a végetnemérő 7 km után egyszerre dugtunk. (Az az igazság, hogy nekem valahogy 3 mp-cel korábban sikerült célt érnem, de van ez így, nem? ;-)
A fogadtatás csodás volt, a hangulat a Kisrigóban felemelő, a sör meg sose essen rosszabbul, mint ekkor!

Epilógus: 1,5 órányi lábadozás, kajálás, társadalmi élet után Csanya bevitt a rajtba, ahol még egy pompás masszázst is kaptunk a remek gulyásleves mellé. Indulás előtt még tanúja voltam, ahogy az 1. helyezett Carlos és a 2. helyezett bemutatkoznak egymásnak. Azért ez elég ritka egy magyar terepfutóversenyen, nem? :)

kgabo74 Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40009

Mit lehet csinálni a HOKA-val, hogy ne nyomja a bokamat?

Nem igazán akar "bejáródni" a külső részen.

olipapa Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40008

vomeroban futott

Előzmény: bor_kedvelő (40001)
gigerly Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40007

hatalmas gratula Ági, nagyon nagyot mentél! ez most igazán összejött! jihhhhhháááá mondaná csanya!

Előzmény: -Melák- (40004)
bellone72 Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40006

Hű, vazze, igen jól dokumentált (bal)eset. A téma az utcán hever, de ehhez azért érzék is kell! Köszi!:)

Előzmény: ironka78 (39995)
-Melák- Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40005

az ismeretlen eredetű J betűk smile-t takarna :)

Előzmény: -Melák- (40004)
-Melák- Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40004

T100 2012

 

2009-ben indultam először ezen a pályán akkor még szinte frissen átnyergelt ttúrásként, kezdő terepfutóként. Következő évben nem csak az ítéletidő szólt közbe a sikeres teljesítésnek, hanem egy izomhúzódás is, amivel kb.60 km-ig bírtam futni majd onnan csak sétálni. 2011-ben már el sem indulhattam a versenyen az előtte egy héttel elszenvedett bokasérülés miatt… szóval nagyon vártam már az idei T100-at.

 

Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt 6 hétben nem csak a hétvégéken juthattam ki terepre, hanem hétköznapokon is, így sikerült 70-80-90 (100) km-es futóheteket produkálni. Sosem volt edzéstervem sem pulzusmérő órám. Még a km-eket is csak saccolni tudtam. Mindig csak úgy „érzésre”mentem. De jól esett. Mind.

 

A verseny előtti napokban fura pánikszerű evésrohamok törtek rám: napi fél kg banán mézzel és joghurttal, rengeteg paradicsom, mazsola, csupa olyan dolgokat kívántam, amit a frissítőpontok asztalai kínálgatnak.

 

Szombat reggel. Még otthon jó étvággyal megeszek egy sajtos-sonkás szendvicset + pár falat meggyes pitét. Öblítésnek egy Ca Sandoz és egy MgB6. Csörög a telefon, itt vannak értem, irány a rajt!

Mészáros Zolinak köszönhetően röpke fél óra alatt a rajhelyen vagyunk. Már nagy a sürgés-forgás, sok a rég nem látott ismerős arc. Jó érzés itt lenni. Még SC-vel poénkodunk, hogy ki kit és hol fog hátba verni az út során J aztán kivonulunk az udvarra.

 

Nyolc órakor útnak ered a futók sokasága. Nem volt nagy időtervem csak egy kósza gondolat: jó lenne 14 órán belül beérni.

Az első ep.gyorsan megvan, majd kis kaptató a Remetére aztán megindulnak az oda-vissza előzgetések. Szépen haladunk Zsíros-hegy felé. Itt beérem Glocknert és M.Zolit, nem nagyon időzök, egy kóla egy izo és már indulok is tovább.

 Zolival együtt megyünk Piliscsabáig. útközben mondja, hogy elég jó tempóban toljuk sőt, „nem lesz ez egy kicsit gyors ebben a melegben?” Én nem érzem gyorsnak, de lehet nem kéne elfutni az elejét, de mit csináljak visz a lábam…Piliscsabán 2 izo, 1 kóla, 2 szelet banán. Itt sem időzünk sokat, nagy a tumultus indulunk tovább.

 

Klastrompusztára is a vártnál hamarabb érkezünk (pedig a Pilisccsévről kiérve a szántóföld mentén szép sétálgattunk egészen az erdős részig…). Itt feltöltöm a zsákomat vízzel, iszom egy kis kólát, előveszek egy gélt is, nem tolom be az egészet csak apránként adagolom úgy, mint a Mátrabércen J. Kis mosdás a nyomós kútnál, majd megkezdjük a mászást a nyereg felé. Ezen a szakaszon sokan megelőznek, de hagyom hagy menjenek, hosszú még a nap és van előttünk bő 70 km.

 

Dobogókő is „hamarabb jött” mint vártam; itt ismét kis mosdás, evés-ivás. Zoncsival indulok el a pontról. Nem sokáig haladunk együtt, ő kiáll egy technikai szünetre és én is keresem a megfelelő bokrot ennek kivitelezésére. Szakó-nyeregtől gyorsan ereszkedem Dömös felé, kicsit bosszant, hogy a kitérő miatt kiestem a ritmusból, de hát mit tegyek muszáj volt…

 

Dömösön már lent vannak Zoliék , többen készülnek a „Mumusra”. Itt megint csak banánt és ananászt eszem de úgy érzem ennyi elég, nem vagyok éhes. Tovább indulunk, az aszfalton meleg van (még nekem is), néha belesétálunk az alig emelkedő részbe. Jó fej turisták szó nélkül odaengednek minket a forráshoz, frissítünk egyet, aztán megkezdjük a T100 számomra legszebb részének a megmászását. Nagyon szeretem a Vadálló-köveket a szépsége és a nehézségei miatt egyaránt. Lassan, de biztosan haladok felfelé, nem érzem szükségét annak hogy egy percre is megálljak pihenni. Fent Zsotyek vár gyors csekkolás aztán irány le, Pilisszentlászló. Jól érzem magam, nem fáj semmim, még megjegyzést is kapok a „higanyos” mozgásomra. Ránézek az órámra. Azta! Az első 50 úgy néz ki bőven 7 órán belül lesz J. 6.13-mal érek a Kisrigóba…

 

Aleszka a frissítőponton! Basszus de rég láttam már, majdnem belemerülünk a beszélgetésbe mikor Ganki továbbzavar, hogy menjek már!  pedig csak egy újabb adag langyos ananászt kanalaztam míg Kerekes Csabi (ezúton is köszönet neki a segítségért) teletöltötte a zsákomat izoval. De igaza van Gankinak, most nem büfézni jöttem…indulok is tovább.

 

Nagy meglepetésemre Ákibácsit érem utol még a falu határában. Az erdőbe érve egy újabb technikai szünetet iktatok be majd a patakátkelések egyikénél lépek meg. Jó erőben érzem magam, van kedvem futni, nekem az idő is tökéletes… azért előveszek egy újabb gélt hisz a hurok második felére kell majd az energy.

 

Visegrádra közel 1 óra alatt sikerült leérni; itt is csak a szokásos ananász+banán+kóla kombót kívántam, a nálam lévő ropiból alig pár szál fogyott a nap folyamán. Itt sem időzök sokat, irány a Fellegvár! Csak lassan, óvatosan caplatok felfelé, érzem ahogy a tarkómat égeti a nap, na itt egy kicsit melegem volt J. Ekkor ért utol Mariann, aki megnyugtatott (nem mintha izgultam volna a pozícióm miatt , fogalmam sem volt róla ki van előttem és ki mögöttem) hogy nincs versenyben csak  edzésképp fut (csodálkoztam is hogy ki az aki 60 után ezen a szakaszon még fut).

 

Fellegvárhoz felérvén elfáradtam. A nap folyamán először éreztem azt  hogy úgy aludnék egyet egy árnyékos fa tövében…nem tettem meg, de annyira úrrá lett rajtam a fáradtság, hogy a futás nem ment. Gél. Na majd az feltámaszt! Várni kellett rá egészen a Barát-halomig mire újra mozgásba lendültek a lábaim. A réthez kiérve újabb próbálkozás a futással, hellyel-közzel ment is. Itt már érezni lehetett a front hatásait, erősödött a szél, hűlt a levegő.

 

Pap-rétnél hiányoltam a pontot, de nem keresgettem sokáig mentem tovább. Most már újra vitt a lábam J. Szentlászló felé Jucit értem be, ő sem volt a toppon a lába miatt. Kisrigóba beérve már nem volt az a nagy sürgés-forgás, megcsappant a létszám, nyugis volt minden. A depós zacsimból Emesétől megkaptam a fejlámpát és a gélem, na meg elkértem a pulcsimat is biztos ami biztos alapon. Míg Zsotyek teletankolta a puttonyom (nagyon köszönöm a segítséget!)még egy kis ananászt meg kólát magamhoz vettem, aztán újult erővel vágtam neki az utolsó etapnak.

 

Lajos-forráshoz felfelé menet egy újabb meglepetés ember:JB. Mint kiderült ő sincs a meleggel túl jó baráti viszonyban…A forrástól a sunyin emelkedő dózer úton még kocogok! Néha megállok, de inkább kocogok. A P+, Z+ Z kocka szinte suhanás.

 

Csikóváralja. Banán és kóla. És a meglepetés mondat a pontőrtől, amitől majdnem dobok egy hátast a ponton: „hajrá, meglesz az a dobogó!” hogy mi??? „te vagy a 3.nő aki ma itt átment”. Na ekkora adrenalin löketet még életemben nem kaptam! Az előző 80 kili kitörlődött a fejemből és csak „vágtáztam” az út mentén egészen a Kevély lábáig. Az elején még ment a futás, a házak után meg a tempós séta felfelé. Sokkal tempósabban mint múlt hétfőn a bejáráson! Felérek. Valami fura volt… Sehol senki. Itt vagyok egyedül. Egyre erősebben fúj a szél, sötétlik az ég nyugat felől. Igyekszem nem foglalkozni a viharral, de motivál, hogy beérjek még égszakadás előtt.

Irány Pilisborosjenő, a Köves-bérc, a rész  ahol a kövek ilyenkor már fájdalmasan masszírozzák a talpat. Most nem. Nem érzek fájdalmat. A főúthoz leereszkedvén a meredek lejtőn érzem a belső combok feszülését, de korán sem olyan vészesen mint ahogy ez az emlékeimben él. Itt még egy karika! ananász J kis kóla a kulacsba és viszonylag lazán nekiindulok az utolsó 7 km-nek.

 

A téglagyár előtt a hátszél szinte repít, a kék bicikli jelzésen 6-tal gyalogolok felfelé, és basszus még mindig élvezem!!! Már játszok a gondolattal a fejemben, vajon milyen érzés lehet dobogón állni? Olyan, mint álmomban volt? Lepörögnek az elmúlt félév eseményei…alig hiszem el, hogy ezek után én most ilyen állapotban itt vagyok…

 

Felértem. Csúcs-hegyi nyereg. Már csak 2 kili… a házak közé leérve nem is kell nagyon a pöttyöket figyelnem, emlékszem…Nóra, Paprikás-köz, Dózsa György, Községház, Szabadság…és még azon az utolsó 100 m-es emelkedőn is futok.

 

Az iskola udvarára beérve Emese és Szasza fogad. Egy utolsó „dugás” és vége. Megcsináltam. De még hogy! Az út 95%-át élveztem. Majdnem teljes flow élményt nyújtott, és nekem ez a lényeg.

 

Köszönöm Csanyának és lelkes csapatának ezt a számomra tökéletes rendezést, a szurkolóknak a buzdítást, a barátaimnak és a családomnak a mindenkori támogatást!

Kopi Zoli Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40003

T100 a másik oldalról

 

Az idei célversenyem volt, persze nem úgy terveztem hogy Klastrompusztán belül fogom lenyomni a távot :)

Édekes és tanulságos volt az asztal túloldalán állni, látni hogy ki milyen állapotban ér be, mennyi időt tölt a ponton, hogyan megy tovább. Öröm volt segíteni, volt pörgés meg minden és nagyon gyorsan elröppent az a pár óra. Remélem mindenkit sikerült rendesen kiszolgálni, bár ez egy-két pillanatra megkérdőjeleződött, szerintem összességében flottul ment minden.

Jó volt újra látni benneteket, remélem hamarosan újra együtt futunk!

 

Mindenkinek gratulálok, a T100/T50 soha sem viccel, idén meg különösen nem.

-athosz- Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40002

Ahogy látom a 3. hely ellenére Kilian nem sokat hagyott ebben a futásban...

bor_kedvelő Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40001
Huhhhh...:-o nezett mar ki jobban is...
Ezek szerint megint vegig Pega,pedig ezen a durva 20 kilis lejton hasznos lehet a HOKA....
Előzmény: Törölt nick (39998)
csika_ Creative Commons License 2012.05.14 0 0 40000

Szuperek a képek! Ráadásul olyan élesek, hogy vágja is a szemem ...

A video meg csak egyszerűen haláli ...

 

Köszönet érte!

Előzmény: ironka78 (39995)
ganki Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39999

Szeretnék még egyszer gratulálni minden TerepSzázas és TerepÖtvenes résztvevőknek. Durva időjárás volt, én még durvábbtól tartottam, de szerencsére az nem következett be. De így is mindenki nagyon keményen küzdött. Akiknek nem sikerült, csak bíztatni tudom, hogy ne csüggedjen, ez a hőség mindenkit megviselt.

 

Engedjétek meg, hogy itt megköszönjem a csapatomnak az a teljes odaadást, amivel Kisrigóban végig működtették a pontot. Azt hiszem, ott nem tudtam eléggé megköszönni nekik, mert akkor már az utómunkákon járt a fejem. A csapat egyszerűen profi volt! Mindenki tudta mi a feladata, pörögtek, gondolkodtak és tele voltak segíteni akarással. Egy percre se ültek le pihenni, pedig 8 órán keresztül nyitva volt a pontunk. Támogatták a futókat és egymást is. Köszönöm mindenkinek! Tényleg nagyszerű csapat voltatok!

 

A többi csapat is nagyon profi volt, nekik is köszönöm a munkájukat! Csak ti tudjátok, hogy egy rendezés mennyi energiát von el egy embertől, remélem mostanra azért ti is rendesen ki tudtátok pihenni magatokat.

 

Köszönöm mindenkinek, bármelyik oldalon is volt szombaton (futott vagy frissített), mert egy verseny csak mindkét oldal aktív és pozitív hozzáállásával teremt nagyszerű versenyt. Remélem hamarosan találkozok mindannyiotokkal vagy egyik, vagy a másik oldalon.

 

Sziasztok:

ganki

Törölt nick Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39998
Előzmény: olipapa (39983)
-Melák- Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39997

fél 6 óta beszámolót írok. Már elfáradtam a sok üléstől...Már Lajosforrásnál tart a sztori, de attól tartok kisregény lesz belőle...

Never85 Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39996

Terep 100, a hátsó traktusból

Eleve őrűltség volt elindulni ezen a távon,ilyen előzményekkel. Idén januárban kezdtem el komolyabban edzeni,volt Margita maraton, meg VTM,ami sérülés miatt csak félmaraton lett. Ez egy kicsit megijesztett,ez lett volna az egyik főpróba.
T100 előtti hosszú hétvégén hülye teljesítménytúrásként mentem 220 km-t,amiből a Gerecse 50-en 5 óra 40et mentem,de a Sárga 70en már tropára ment a talpam, 30 km-t bicegtem a végén. A végén sistergő adott okos tanácsokat,és persze leszidott,h T100 előtt ilyet csinálok :)
Következő hétvégén utolsó 25 km bejárása Pepéékkel, ez így utólag,nagyon bölcs volt. Nem tűnt túl nehéz szakasznak ez a rész, persze ekkor nem volt a lábamban 75 km.
De jöjjön a verseny.
Háromnegyed 4kor kelés,Győrből minden messze van... szerencsére Tbányától van fuvarom.
Tornateremben volt idő mindenre, nyugodtan lehetett készülődni, próbáltam ellesni Pap Gabitól, miket csinál.
Indulás az udvarról,itt még mindenki jókedvű. Nagyon lassan akartam kezdeni,ahogy tanácsolták. Érzésre sztem ez jól is ment.
Zsíros hegyre szigorú gyaloglás,amúgyis beragadtam a tömegbe,mert itt még az volt. Frissítőponton rámszól Jucus, h egyek,ne legyek olyan hülye,mint ő :) Az ezután következő nyílt részen szétesik a dugókája,lemarad. Képtelen vagyok függetleníteni magam a többiektől,örülök minden előzésnek. Lefelé odacsapom magam,ahogy szoktam. Szét is csaptam magam,ahogy szoktam :) De itt ezt még nem tudom, egyszerűen csak élvezem a száguldást. Piliscsabára 1 óra 40 körül érek, ekkor nézem először az órám. Sejtem,hogy ez így nem lesz jó, túl gyors. Klastromig visszaveszek, 2 óra 40.
Aztán jön az első komolyabb emelkedő, és vele együtt a kalapácsos emberke :) Jucus állva hagy, többet nem találkozunk. Hiába, neki megvan a kellő rutin. Dobogókő végén az aszfaltot gyűlölöm, képtelen vagyok rajta futni. A ponton kicsi szusszanás, banánzaba. Dömösig jól futható rész lenne elvileg. De már a lejtő elején elkezd szúrni a gyomrom,vmi nincs rendben,alig tudok kocorászni. Dömösön automatikusan nyakon öntenek egy bödön vízzel, szuper volt :)
Prédinek megadom a tiszteletem, a betonos részen még eszegetek,sétálok. Jön az emelkedő,látom, h Pali bácsi is szenved. 10 méterenként megállok "tájékozódni", csak így tudok haladni. Fent azt se tudom,fiú vagyok-e vagy lány :)
Kisrigóig megint jól futható rész lenne, csak ne szúrna ennyire a gyomrom... 6-40 körül érek a pontra. Tűrhető idő,csak ne lennék ennyire szétesve. 10 percet vacakolok,aztán jöhet az ajándékkör. Állítólag alattomos :)
Nagyon tetszik a völgyben lévő rész,a patakátkelésekkel,itt egy kicsit megjön a kedvem. Amit nagyon gyorsan elvesz a hosszú aszfaltos rész. Szakaszokban futok, ez még megy. Szarul nézhettem ki Visegrádon. Elindulok a pontról alig valami vízzel,de 10 méter múlva már fordulok is vissza,hiszen jön a leghosszabb frissítő nélküli szakasz. Még időben beugrott. Pap rét előtt kicsivel rámvigyorog egy őzike,én meg vissza, láthatóan nem fél tőlem. Gondolom látja,hogy nem tudnék utánafutni :)
Végre elkezd hűlni a levegő,jön egy kicsi eső is. Beküzdöm magam a Kisrigóba, jöhet a levesezés, nagyon jól esik. Közben megismerem Mariannt, aki ad vmi sportkrémet a lábamra,cserébe kap tőlem gumibékát :) Visegrád óta sokat görcsöl a láb, alig tudtam leülni levesezni. 20-25 percet biztos elszüttyögök itt,vhogy nem akaródzik elindulni.
Dolgos Gyurival indulok neki az utolsó 25-nek,láthatóan jó állapotban van,mintha csak most kezdene el futkozni. Hamar le is szakadok tőle,nem erőltetem.
Lajos forrásból megpróbálok frissíteni,de ehhez tudni kellett volna guggolni,ami nagyon nem ment :)
Esemény nélküli szakaszok jönnek,200 méter futás,ugyanennyi séta,ezeket váltogatom. De a láb így is görcsöl néha.
Csobánkai műúton felnyomom a lámpát. Tudtam,hogy a Kevély-nyereg még meg fog szívatni. Múlt héten még futva is ment itt,most ez eszembe se jut.
Pborosjenőn Mátra 115ös frissítőemberek,Kopi megkínál egy sörrel,ami zseniális ötlet volt. Iszok két kortyot,hamar meg is üt. Indokolatlanul jó kedvem lesz ezután,a fájdalmak elmúltak,vigyorgok magamban. Csúcs-hegyre felfelé állvahagyok vagy 5 sporit,olyan tempóban gyalogolok.A csúcsig simán kitartott a sör. Jövőre depózok 1-2 dobozzal Kisrigóba...
Lefelé még megtolom,utoljára,hiszen Pap Gabiék rám várnak,hogy hazavigyenek. Megy a futás,mintha csak most indultam volna el. Még a városban lévő utolsó emelkedőt is megnyomom,amire KerCsabi azt mondta,h fájni fog.Nem fájt :) Simán továbbfutok az udvarra vezető bejáraton,de szerencsére páran visszairányítanak. 15 óra 11 perccel érek be.
Előzetesen 15 órát tartottam reálisnak,úgyhogy nem mondom,hogy csalódott vagyok. Mindenképpen tanulságos volt a verseny,rájöttem,ekkora táv lefutásához még sokat kell érnem.
Amit muszáj kiemelni,az a verseny profizmusa.Egy métert nem mentem rossz irányba,éjjel zseniálisak voltak azok a világító bigyók. Ilyen pontőri segítséget pedig eddig csak a Mátra 115ön tapasztaltam. Örök hála mindegyiküknek :) És persze Csanyának,amiért létrehozta ezt az egészet,hatalmas élmény volt.
Ez volt az én első,de nem utolsó Terep 100-am,de már most várom a következőt :)

ironka78 Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39995

Sziasztok!

 

feltettem a Terep 100 -ról készített képeimet a https://plus.google.com/photos/117108261839584806865/albums/5742428575175889089 oldalra, illetve a videót a http://vimeo.com/42138728
 oldalra , ami 19.30-tól lesz elérhető.

 

Jó pihenést mindenkinek!

 

Áron

Előzmény: bellone72 (39970)
olipapa Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39994

De igen. A monti világkupákon indulás után, az utóbbi években a salomon international futócsapat team managere.

Előzmény: Törölt nick (39991)
Lúdtalp Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39993

Azé' nem vagy puding, hogy ilyen állapotban is tisztességes idővel bejöttél!

Jól jön ez a képesség a Bovine-on! :)

 

És: Jó étvágyat! :)

 

 

Előzmény: gigerly (39988)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39992

Szuper voltál Carlos, de Gergő- barátom is nagyot ment, még rossz közérzettel is. Voltam a vagy 15éve meg nem látogatott, őzes siratófalatoknál B+felé. Már vágytam oda. Emlékeztem, még gyerekkoromból is rá, mikor montival mentünk milyen kemény is az!

Előzmény: carlos80 (39976)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39991

Nyílván mindenki arra fog bíztatni, hogy indulj el. Azért futnék egy 2-2,5 órásat és ha kicsit se fáj a lábam csak akkor mennék arra a szép, de (nézelődés hiányában) nem sokban élvezhető alpesi versenyre. Fogsz tudni úgyis jól dönteni. Ez tudható.

 Más; ez a Greg Vollet (Salomon, 30.) nem azonos a montis- cyclo crossos Gregorival?

Előzmény: olipapa (39982)
Babosi Gyorgy Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39990

Gratulálok! A beszámolód nagyon jó!

Előzmény: gigerly (39988)
olipapa Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39989

ez   "..nothing more, than running a lot.."

gigerly Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39988

Tetlés Szotlás 100

 

Elöljáróban rögtön annyit, hogy a 11:55-ös időmmel látatlanban kiegyeztem volna a verseny előtt boldogan. Szóval ne sajnáljatok :) De nem így. Én nem ilyen lovat akartam. Hanem lazát, fütyülőset, okosat.. 

 

A terv az volt, hogy mivel két hét múlva Annecy, ezért kifejezetten okosan, szinte könnyen, de mindenképp erőlködés nélkül abszolváljam a tészázat. Persze Annecy is csak főpróba augusztus végére, ott sincs semmi speckó cél, csak a tisztes teljesítés, de mivel már voltam tavaly, tudom, hogy rendesen meg lehet dőlni, ezért nem árt az óvatosság.

 

Ennek megfelelően kifejezetten könnyen kezdek, laktát mínusz 15 a magam által beállított határ és ezt tényleg csak alig-alig lépem túl.. Az aszfaltot ákibácsival beszélgetjük, könnyű tempó, érzem, ez lesz a jó. A szurdokra beérve annyira stírölöm előttem Jakus Bélát, hogy megbotlok, térdemet beütöm, de nincs nyoma.. (1.) Beérem Bélát és Lúdtalpat, kicsit viccelődünk, majd nem gyorsítok, mégis otthagyom őket..

Jaaaj, hogy miért nem maradtam velük..??!!

Remete hegyre fel séta, jó tempóban gyalogolok könnyen. Sorra érem be az ismerősöket és észrevétlen elindulok egy tempósabb ütemben... Jaaaj miért???!!

 

Lassan, de biztosan elkap a gépszíj, Pepét érem be, majd Sperót. Szénás felé egy jókedvű szakaszon együtt megyünk, nagyon élvezem, a meleget még nem érzem.. Büszke vagyok magamra 15-20 percenként kortyolok, úgy érzem a frissítés nagykönyve vagyok személyesen. Persze kaját nem kívánok még, pedig később rájövök, már itt kellett volna pótolni..

 

Lefele a kéken megtolom automatikusan, de minek, befigyel egy-két 4:05-4:10es kili, de jaaaaj minek..

 

Pcsaba gyorsan eljön, gyors frissítés, barackkompót, itt mindig van, ez nálam a nyerő.  Piliscsévig tartó szakaszt szeretem, lehet gurítani...

Nagyon jól működik a rendszer, semmi erőlködés, persze itt nincs is mitől.

Klastromot megjoggolom, de jaaaaj minek..  Itt érzem először a meleget, de egyelőre nem zavar annyira. A pontnál sietek, Fridiék és Zoli mindent villámgyorsan csinálnak, de hirtelen eszembe jut, hogy minek kapkodok, én nem b@szatni jöttem. Visszaveszek a nyeregig, nagyon szeretem ezt a dzsungeles részt, a legszebb talán az útvonalban..

Kétbükkfa, Norbi fotóz, még semmi baj. Látom az idő gyengébb, mint a tavalyi, nem is értem, mert érzésre nem megyek gyengébben.. habár tavaly csak 50est nyomtam..

 

Dobogókőre a szokásosnál nehézkesebben megy az aszfalt, a ponton Nagy Peti egy szót sem szól szinte, ebből azt gondolom nem nézhetek ki jól.. pedig még minden ok érzésre..

Lefele aztán hirtelen befeszül a hasfal kegyetlenül, minden lépés fáj, meg kell állnom nagyokat lélegezni, nyújtani, ráadásul egy élesebb kanyarban kicsúszik a láb, nem tudom bevenni a kanyart, jól lehúzom a térdem, sípcsontom.. (2).

Érzem lesz még egy harmadik és csak reménykedek, hogy nem lesz nagyobb. De. Erről később.

 

Dömösre a hasam miatt nem jó állapotban érek, de ezen a ponton remek csapat van, leápolnak, enni, inni adnak tényleg félelmetesen jók. A kaja viszont nemigen csúszik.

A kápolnáig tartó szakaszt utálom, sunyi emelkedő és mindig tűz a nap.. Gyök kettővel haladok, érzem, hogy erő híján vagyok..

Prédire azért összeszedem magam, keveset de mégis bele joggolok egy kicsit..

Zsotyek-pont, még egy mosolyra (vicsorra) is futja, aztán elindulok lefele. Gyomor ugyanaz, mint Dömösre, be van feszülve az egész, kő kemény, fáj, vicsorítok..

Feminát látom magam mögött, ezen a szakaszon mindig megelőz egy lány :)

Meg kell álljak többször, kifejezetten szarul vagyok, nem esik jól a futás nnna..

 

Kisrigó előtt 100 méterrel Edina megelőz, ő 50en megy, engedem naná. Nem túl jó állapotban csekkolok 5:18al. Tavaly 5:05öt mentem, de ezt semmivel sem érzem könnyebbnek. És most van még egy 50es.. Ezzel az idővel az 50es mezőnyben harmadik lettem volam, jaaaj mirét nem erre jöttem??!!

 

Kerekes Csabi rugdosna tovább, pedig maradnék. Misi tölti a kulacsomat, nem sokat teketóriázhatok, indulnom kell. Hopp a kaját megint elfelejtettem..

Már a faluban sem akaródzik futni, a pulzus beáll, a limitet tartom, de lefele sem sokat csökken. Erő, erő, merre jársz??

A völgyben tiszta röhej, de sétálnom kell..

Nyugtatom magam.. Mindjárt feláll a rendszer, semmi baj, csak várd ki.. Kénytelen kelletlen kocogok, de mintha a fogamat húznák.. Jajjjajj, mi lesz itt ma.. Nagyon hosszúnak érzem a völgyet, sosem akar jönni a vége.. pedig ez egy remekül futható rész, mi lesz fent..?

 

Beér Pepiiiiitó, együtt megyünk, egy jó darabig innen.. Visegrád előtt néha sétálunk az aszfalton is, ezt nem futni pazarlás, tudom.. Visegrádon 100 fokos a nap, a ponton leülök egy székbe és tényleg csak pár másodpercen múlik, hogy el nem alszom.

Megjelenik a Béla-Lúdtalp kivégzőosztag, nem lep meg, bár későbbre vártam őket.. 

Fellegvárnál még együtt fürdünk a kútban, aztán végleg bedarálnak. Hejj, de jót mentek, hiába na, a rutin, meg az évek. Csak reménykedni tudok, hogy 10 év múlva és is tudok majd ilyen okosan, ilyen erőbeosztással, gyakorlatilag két azonos 50est menni.

 

A hurkon próbálok enni először, de semmi sem csúszik, a gélt köpöm ki, a csokiból kínszenvedés minden falat. Ettől függetlenül vannak részek, amikre feléledek.

 

Az energetikám, mint egy áram kimaradásos villanykörte: pislákol, kialszik, pillanatokra felcsillan..

 

Itt érzem úgy többször, hogy most nekem le kell feküdnöm. Nézegetek is szimaptikus kis vájatokat, kuckókat. Egy jó alvás és mindjárt jobban leszek.

 

Sperót csapjuk hátba, hááát finoman szólva sincs jól, adok neki vizet, némileg vesztett belőle az látszik..

Aztán Pepe ellép végleg, láthatóan kezd rendbejönni..

Én egyáltalán nem.. Pap-réten azt hiszem pont van, vártam, de csalódottan megyek tovább..

 

Végül lebotorkálok a Kisrigóhoz, de még egy spori a faluban megelőz. 

 

Az étteremben Moni és a nagy lányom várt, nagyon örültem nekik, de a legrosszabb formámat mutattam, bambultam, felálltam szédültem, leültem, egyszóval inkább leheveredtem volna.

Itt ittam két levest, de zöldséggel?? PLíízz tésztát! :)

 

Indultam tovább, de az energetikám csak sétára volt jó.. Ímmel ámmal futni próbáltam, de alig vártam egy kis emelkedőt, ahol sétálni lehet.

Lajosforrásra felfele  frankón majdnem lefeküdtem az út mellé. Már csomagoltam is a kabátom, hogy abba takarózok..

 

A forrás utáni dózeren egy métert sem futottam, nullán volt az energiaszintem. Ennek meg is lett az eredménye. Már lefele a kereszten brutál nagy zakót produkáltam, ezúttal vállra, könyökre.

Az eséstől görcsbe állt a vádlim, ezért pár percre úgy maradtam, Gregor Samsa pózban a porban.

 

Innentől tudtam, hgy nem lesz több esés, megvolt a három. De csak arra koncentráltam, hogy egyben, károsodás nélkül beérjek.

A csikóvárljai ponton aztán megint volt barack, abból ettem, közben megjött Ildi. Mondtam menjen, én még eszegetek. A Kevélyre felfele értem utol, innetől a borosjenői pontig nagyjából együtt mentünk.

A baracktől visszajött az erőm és az Ildi által adott sótabletta (köszi) is helyre tett.

De amilyen gyorsan jött, annyira hirtelen el is ment a kraft, a Köves bércen már megint sétáltam. Lefele még a sz@r is gurul, hát még én.. Legalább már a hasam nem fájt. Kicsit elléptem, hogy a ponton bevárom Ildit, de amíg jött, leültem és aztán elengedtem.

Itt már semmi sem csúszott le, de a közeli beérkezés adott valami erőt.

Ezt a szakaszt szinte végig sétáltam, csak a városba érve futottam az aszfalton.

 

Egy vágyam volt már régóta. Lefeküdni a tornateremben.

Lefele még Pap Gergőt hagytam el, ahogy néztem, neki sem ez volt e legjobb napja.

 

Beérkezés, mint egy vert had. Véresen, kifacsarva.

Athosszal interjú :), majd lefekvés, kösz Sistergő a szivacsot. Utána kis szünetekkel 4 tál gulyás.

 

Azóta eszem. 

 

 

 

 

 

 

joesentme Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39987

most már nem fáj, de mi van ha közben jön elő, a kemény technikás pályán, inkább újra építs fel magad és nézz előre a következő versenyre... mondja ezt egy zöldfülű

Előzmény: olipapa (39982)
Berendi antal Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39986

2:18 a B szint, ez Kovács Tamásnak meg is van, mert ugyan futott tavaly  2:14:23mp-t , de azt nem IAAF által hitelesített pályán.

Így ez nem számít A szintnek( 2:15:00), így Ádámnak reális esélye lett volna.

Majd Rióban:)

Előzmény: carlos80 (39975)
norb29 Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39985

Én dobnám... persze én én vagyok. versenyezni mész nem tájat nézni, az elvárások önmagunkkal szemben zsigerszinten nagyobb, mint amit ki lehet hozni.

Előzmény: olipapa (39982)
carlos80 Creative Commons License 2012.05.14 0 0 39984

Van benned annyi kilométer, hogy teljesítsd. Igaz, gondolom neked nehéz úgy odaállni, hogy nem versenyzel, de lehet, hogy jól jönnél ki, és most az egyszer nem az eredményre hajtanál. Persze teljesíteni is csak sérülésmentesen szabad.

 

Csabi remélhetőleg hamar rendbeteszi a dolgokat magában, mert nála most nem a fizikális felkészüléssel vannak bajok. Bár innen nehéz megítélni, a verseny hasonlított a párizsihoz. Semmi keresnivalója nincs ott, ahol célba ért, úgyhogy most már odacsapni! 

Előzmény: olipapa (39982)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!