Kedves LvT!
Köszönöm szépen válaszod.
Belebotlottam egy újabb névbe, ami számomra teljesen ismeretlen:
Fujan
Kérlek, ha időd engedi, írj róla egy pár sort.
Köszönettel:erbur
Ad Giuć ~ Goić: A Go(j)- alaptag a szb.-hv. gojiti (se) ’hízlal, hízik’ igéből jön. Három ezt tartalmazó, jelenleg is anyakönyvezhető szb.-hv. keresztnévről tudok: Gojko, Gojimir, Gojan. A Gojan egyben direkt köznévi jelentésű is: ’kövér, telt; jó húban lévő; vaskos, testes’. A többiben is ez a jelentésmozzanat van, azzal, hogy a Gojko-nál egy kicsinyítő képző járul hozzá, a Gojimir-nél pedig az ún kételemű germán-szláv névadás elveinek megfelelően egy független jelentésű összetételi utótag (mir ’béke’).
> Lehet egy esetleges megoldás: a családnevek sorában - nagyszülői vonalon - előfordul a "Kenikker" (esetenként "Kenicker"-ként írt) név. Vajon ez az ág képezi németajkú generációt?
A Kenicker alakilag német névnek valószínűsíthető. Mai adatát nem találtam, de talán (etimológialag) összefügghet a gyéren, de No.-ból és Ausztriából adatolható Kanick, ill. Kaniker nevekkel*. Sőt, az Újvilágban a Ken(n)icker nagyobb számban képviseltetve van (talán német bevándorlók révén).
Megpróbálok jobban utána nézni, nem tidom sikerül-e.
* A n. Kannicker szónak, ha nem elírás, a webes adatok szerint köznévi jelentése is van. Ezt majd megnézem egy jobb szótárban.
Tisztelettel megköszönöm hozzászólásodat, melyet őseim családnevének eredete tisztázásához nyújtottál. Sokat segítettél vele. Bizonyos vagyok benne, hogy - ha eredeti elhatározásom töretlen marad - ezek a számomra új ismeretek képezik a családom számára tervezett történeti monográfia kiinduló pontját. Ebben pedig - bízva, hogy nem kifogásolod - Nick-neved megőrizném.
Maradt számomra egy nyitott kérdés. Továbbra is foglalkoztat a gondolat, apám honnan vette a családdal kapcsolatos német eredetet. Lehet egy esetleges megoldás: a családnevek sorában - nagyszülői vonalon - előfordul a "Kenikker" (esetenként "Kenicker"-ként írt) név. Vajon ez az ág képezi németajkú generációt?
> Ezzel együtt tudni szeretném, hogy a Guits - némely anyakönyvi bejegyés szerint "Guich", illetve "Guity" - név milyen eredetet takar, van-e valamilyen köznapi jelentése ezeknek a szavaknak, honnan, milyen nyelvterületről ered
E mögött kétség kívül a szerb-horvát Guić vezetéknév áll, melyből 22 tétel van a mai horvát országos vezetékes telefonkönyvben <http://www.tportal.hr/imenik/imenik.dll?a=find&metoda=2&lang=&naziv=Gui%E6&izbor=3&zup=0>. Amennyiben róm. kat. családról van szó, akkor a kör horvát etnikumra szűkíthető le. Az szerb-horvátra tipikus -ić névvégződés magyar változatainak halmozódása arra utal, hogy nem egyedül kerültek oda, hanem egy jelentősebb etnikai csoporttól van szó, valószínűleg valami mo.-i horvát kisetnikumról van szó (Mura-vidéki horvát, sokác). De részleteket nem tudok, mert a kívülállónak a délszláv kisetnikumok közt lehetetlen kiigazodni.
A jelentése: az -ić végű délszláv nevek ún. apanevek (mint a magyar -fi, és részben -i), tehát egy Gu(j)- névkezdetű személy leszármazottait jelöli. A Gu(j)- kezdetű név etimológiájához nincs egyelőre adatom. Ez azonban észrevehető, hogy a szerb-horvát Goić családnév vlsz. ide kapcsolható, és az utóbbi Gu(j)- alapnevének -ko kicsinyítő képzős Gojko származéka ma is anyakönyvezhető délszláv keresztnév (egyesek talán emlékeznek Gojko Mitićre, a „jugoszláv indián”-ra).
> Tudni szeretném a "Kara" családnév eredetét is, mert ebből esetleges következtetést vonhatok le arról, hogy Josephus már Magyarországon nősült, vagy pedig az őshazából hozta magával nejét.
A Kara török eredetű személynév jelentése ’fekete’. A magyar névkincsnek a szteppei török-magyar együttélés folytán már a honfoglalás előttről része (vö. 1248: Chara, 1276: Kara), de eredhet a török hódoltság korából is.
Én a Kara nevet nem vezetném vissza szlavón, ill. horvát területre, mert akkor a szláv névadási gyaorlatnak megfelelően nagy valószívűséggel lenne rajta valami végződés, pl. -ić.
Ad Maczelka: Állandóan kavarom, de a cseh Matěj, szlk. Matej, le. Mac(i)ej a magyar ’Mátyás’ megfelelői a ’Máté’-é cs. Matouš, szlk. Matúš. Bár ezt nem csak én kavarom, így az is meglehet, hogy a Macelka végül is ezekre is (ill. hol erre, hol arra) vissza megy.
Ad Birkus: A Birk alapnév a felsoroltam lehetőségeken túl lehet a német Bürk név szlávosodása. Ez utóbbi a n. Burkhardt (< burg ’vár’ + hard ’erős’) név Burk rövidülésének umlautos formája.
Ad Emesz: A felkínáltam jiddis (héber) etimológián kívül magyaros lejegyzésben -esz végű neveket adhatnak bizonyos -s birtokjeles német vezetéknevek, a humanizmus során latinosított, görögösített nevek, ill. spanyol-portugál apanevek.
Ezek közül a spanyolban és a portugálban nem találtam ilyen nevet, a legközelebbi a portugál Ennes ’tkp. Jánosé’, de ez nem változhatik ilyenné. Latin és görög etimológia sem állhat elő (a dór nyelvjárási ημες ’voltunk’ igealak nem jöhet ide).
Marad tehát a német. Kétségkívül van északnémet (holland, dán) területen Emme vezetéknév, amely lehet egy Emmes típusú birtokjeles apanév alapja. Az Emme etimológiájához még nem találtam forrást: [azon kívül, hogy elvonás a jiddis Emes-ből ;) ] szóba jön talán az Emma személynév, esetleg az Emmer ’tönke, kétszemű búza’ alapja, az Emse ’hangya’ stb. alakváltozata; de vannak holland Jemme és Hemme adatok is, amelyek még klün lekövetendők. Ez tehát az etimológia tehát felzárkózik a héber mellé (mert ez utóbbit továbbra sem lehet kizárni)
Hozzászólásaid arra engednek következtetni, hogy az idegen - s idehaza is előforduló - családnevek eredetével kapcsolatos ismereteid kiterjedtek. Ezért kérném segítségedet a következőkben:
Családom eredetének levéltári kutatásában eljutottam addig, hogy a legkorosabb ősöm, "Josephus Guits" (1759-1809) és felesége, "Clara Kara" házasságából megnyugtató bizonyossággal levezethető az anyakönyvi iratokból családfánk. Megjegyzem, én teljesen magyaros családnevet viselek, amit egyik elődöm mostohaatyjának köszönhetek. Ezzel együtt tudni szeretném, hogy a Guits - némely anyakönyvi bejegyés szerint "Guich", illetve "Guity" - név milyen eredetet takar, van-e valamilyen köznapi jelentése ezeknek a szavaknak, honnan, milyen nyelvterületről ered.
A már évekkel korábban elhunyt apám - gyermekként hallomásból származó - információja szerint őseink németajkúak voltak. Lehetséges, hogy jól vélekedett, ugyanakkor számomra valahogy a francia eredet sem tűnik kizártnak, különösen a "Guich" családnév esetében. Tudni szeretném a "Kara" családnév eredetét is, mert ebből esetleges következtetést vonhatok le arról, hogy Josephus már Magyarországon nősült, vagy pedig az őshazából hozta magával nejét.
Egyébként Somogyváron telepedtek le, s különös, hogy az ottani korabeli, római katolikus anyakönyvekből számos "-its" végződéssel záródó családnév lelhető fel. (pl.-ul Matits, Vlaits, Chavits)
Ebben nincs nagy vasziszdasz. A Guyon név, mint személynév a normannokkal, ill. a későbbi folytonos angol-francia kapcsolattal jutott el a brit szigetekre, ahol a franciától függetlenül (is) családnév lett belőle.
A fr. Guyon vezetéknévként Közép-Franciaországban, (els. Franche-Comtéban és Vendée–Poitou-ban) gyakori, és eredetileg ott is személynév: a fr. Guy szn. -on nagyító képzős származéka (a Guyon további származékai kicsinyítő képzőkkel: Guyondet, Guyonet, Guyonic, Guyonnard, Guyonnaud, Guyonneau, Guyonnet, Guyonnot). A fr. Guy (Gui) személynév a magyar Vid, Vitus nevek megfelelője és a dél-olaszországi Szent Vitus (ol. San Guido) tisztelete nyomán terjedt el. Ez utóbbi neve vagy egy kései latin vitus ’szíves, készséges, jóindulatú’ szóra, vagy az wiþ- ’erdő’ jelentésű előtagot tartalmazó germán nevek (vö. magyar Vitold) rövidülésének latinosodására meg vissza. Ez utóbbi az újlatin nyelvekben jelentkező g- protézis miatt (vö. még angol war ~ sp. guerra) valószínűbb. Az is lehet, hogy a wiþ- kezdetű germán nevek a szent nevétől függetlenül is adtak ilyen újlatin átvételeket, és a kettő idővel összekeveredett.
> Többször is megnéztem, nincs több érdemi találat itt a topikban.
A magyar (sőt az angol) Guyon vezetéknév eredetéről minden a magyar szempontjából releváns adat meg volt itt. A fentiek a francia Guyon vezetéknév etimológiáját tárgyalják.
> Akkor ezek szerint a Trznádel tkp. egyfajta lengyel "szinonimája" lehetett annak, hogy szöszke. :-) Vagy esetleg "csicsergő".
A sármány csehül strnad, szlovákul strnádka, tehát látszik, hogy a lengyel trznadel elejéről is csak a nyelvfejlődés szeszélye távolította el az s-t. Bár éppen elképzelhető ’csicsergő’ jelentés (hiszen a str[nad]- hangtest alakilag lehetne hangfestő), de az én nyelvérzékemm ezt a szótövet a ’tarló’-hoz kapcsolja, vö. cseh-szlovák strnisko ’tartó’, orosz стерня ’ua.’.
Emesz: Ez fogós név, több idő kell rá (ha egyáltalán). Egyelőre annyit – és lehet, hogy ez a végső megoldás --, hogy ilyen hangalakú köznév jelöli a jiddisben az ’igaz, valódi’ jelentést.
Maczelka: nyilvánvalóan összetartozik a cseh-szlovák Matelka (Matelko), lengyel Macełko vezetéknevekkel. Ennek alapján leginkább keletszlovák (kisebb valószínűséggel lengyel) eredet vélhető ezek a területen válik ui. a lágy ť hang c-vé (és a -ka végződés gyakoribb, mint a lengyel oldalon). A név vlsz. a cseh Matěj, szlk. Matej, le. Mac(i)ej ’Máté’ név rövidülésének -l képzős származékának nőnemű (-ka képzős) formája. Ilyenformán vlsz anyanév (azaz egy nőrokon megkülönböztető nevét örökölték a hozzátartozók). A szlk. Máteľ névalakra való tekintettel, lehetséges, hogy nem (mindenesetben) a ’Máté’ név áll az etimológia hátterében, hanem a mať ’bir(tokol), van neki’ birtokige -teľ cselekvőképzős származéka (vö. mai szlk. majiteľ ’tulajdonos, birtokos’); az anynávi eredet ebben az esetben is áll.
Birkus: Cseh területen gyakori a Birkuš családnév. Ettől még lehetne magyar név is, de etimológiai alapját nem találom. Ezzel szemben cseh alapról adódik a birka ’juh’ szó, amely a magyarban cseh (morva) eredetű, meg az -uš kicsinyítő képző. (lehetséges cseh alap még a német Birke ’nyírfa’ szó személynévi használata is.)
regisztrálant kiegészítendő, már csak általános névtani kérdések leírása miatt is. Bár vlsz. harminc hozzászólás után már újra leírhatom, mert elsüllyed ez a válasz is.
Nagy: Ez egy régi magyar személynév. Ez azt jelenti, hogy valakit régen – a családnevek kialakulása, azaz a XV–XVI. sz. előtt – nem úgy hívtak csak úgy hívtak, hogy Nagy és a családja ezt a személynevek megkülönböztető névként örökölte. Már a XI. sz.-ból van erre a névre adat: „rex apud ecclesiam filii Nog armavit se”, azaz ’a király Nagy fiának egyházánál fölfegyverkezett’. Az ilyen neveket tulajdonságra (testalkatra, korra, jellemre stb.) utaló neveknek szoktuk említeni. Ezt demonstrálja egy másik korai adat 1199-ből: „duos pulsatores videlicet Nogy et Kysed cum matre nomine Cuch”, azaz ’a két zaklatót, nevezetesen Nagyot és Ki(c)sidet a Cuchnak nevezett anyjukkal együtt’. Itt egy testvérpár viseli azt a nevet, hogy Nagy ill. Ki(c)si[d]: ez tehát a családjuk adhatta az eltérő életkorukra utalva. Mindkét név, a Nagy és a Kis is ugyanakkor más környezetben utalhat a testmagasságra is, ill. általában vége a testméretre (Nagy – nagydarab stb., Kis – filigrán stb.)
Bakonyi: Ez magyar eredetű ún. lakosnév. Ilyen nevet akkor kapnak az emberek, ha elköltöznek valahová, ahol a környezetük nem az addigi nevükön ismeri őket, hanem a szűkebb vagy mint --- esetünkben – tágabb forráshelyről. Ez illető tehát a Bakonyból származott el.
A lakosnévnek vannak alesetei: az egyik ilyen, ami esetünkben is szóba jöhet az, hogy az illető nem a Bakonyból származott, de a környezete által jellemzőnek ismert kapcsolatai kötötték oda. Pl. onnan hozott asszonyt, rokona költözött oda, oda ját vásározni, oda járt (napszámba stb.) dolgozni.
Egy másik aleset az, ami ilyen nagy területre utaló név esetén kizárt, hogy ez a birtokra utaló nemesi előnévből lett családnév. Ennél a névtípusnál tehát nem a forrásterület van megjelölve, hanem a lakhely (ill. annak központja). Ez azért van, mert mondjuk egy Falud nevű faluban lakó paraszt estén nincs annak semmi megnevező ereje, hogy Faludi, mivel van még több tucat másik olyan parasztcsalád, akire ez illenék. Ellenben nemesi birtokos (ált.) csak egy van: így ennek van megnevező ereje.
Parasztok esetén is van egy olyan eset, amikor nem a forrásterület, hanem a lakóhely adja a lakosnév alapját. Ekkor a falu valamely jellemző részéről, dűlőről, külterületről kapja az illető a lakosnévi ragaványnevet, ilyen pl. Felvégi, Vizi, Erdei stb. Bizonyos – ámbár nem túl nagy – valószínűséggel a Bakonyi is lehet ilyen, amennyiben azt képzeljük el, hogy pl. egy ridegpásztor kapta a nevet, akinek a bakonyi falun kívül volt kunyhója, így a falusiak szempontjából őt már meg lehetett nevezni az bakonybeli (mint a falubeli ellentéte) lakóhelye alapján.
Addandum: a Bakony hegység egyébként egy régi személy nevét viseli. Ez pedig a Bak alapnévből és a régi -ony/eny kicsinyítő képzőből áll. A Bak alapnév igen kedvelt volt, amit a sok továbbképzése is bizonyít: Baka, Bakács, Bakó, Bakos, Bakós, Baksa. A Bak alapnév feltételezet jelentése ’kecskebak’ volt, de vö. 1378., 3029. hozzászólások.
Takács: Magyar foglalkozásnév. A foglalkozásnevek is ragadványnevek, melyekre az ad alapot, hogy az említett személyek neveit máig felcserélhetjük a foglalkozásnevükkel, sőt most is van olyan, hogy kárpitos Pista = ’Pista nevű ember, akinek a foglalkozása kárpitos’.
Addendum: a takács közszó, amely a foglalkozásnév alapja szláv eredetű, vö. szerb-horvát, szlovén tkač, szlovák tkáč < szláv tkati ’sző’ + -č foglalkozásnév-képző. A Tkáč (ill. kicsinyítő képzővel Tkáčik) szlovákok sem ritka vezetéknév, amelynek keletkezése független a magyar Takácsétól, bár párhuzamos névadás, mivel a motivációjuk ugyanaz. A függetlenség ellenére lehet átjárás a két név között, mivel a magyarosodás, ill. szlovákosodás magával hozhatja a név megmaradása mellet annak alaki magyarosodását, ill. szlovákosodását. A legpregnánsagg ilyen név a szlk. Kováč ~ m. Kovács (< szláv kovati ~ kuti ’kovácsol’ + -č foglalkozásnév-képző), ahol teljes párhuzamosság van, beleértve a hangalaki azonosságot is.
Mód: Régi magyar személynévből. A mód közszavuk első előfordulásai éppen személynevek: 1323 Modus (vagy -us kicsinyítő képzővel, vagy a latin eredeti szó végződéssel együtt átvéve), 1408 Mood. A régiségben a mód közszó jelentése némileg eltért a maitól: ’képesség (vmi megtételére), rátermettség’. Ez tehát eredetileg egy tulajdonságra utaló személynév, csak a Nagytól eltérően nem a termetre, korra utal, hanem jellemre: az illető rátermett volt.
Addendum: a magyar mód a latin modus ’mérték (terjedelem, nagyság); mérték (határ, korlát); szabály, mód’ közvetlen átvétele.
Csöre: Aki olvasta (látta) Móricz Árvácskáját, az tisztában lehet az etimológiával. Ez a nyelvjárási szó ’meztelen’ jelentésű, és a cigány eredetű népi csóré, csóró szó magas hangrend szerint illeszkedett alakváltozata. A csóré ~ csóró szó a XVII. sz. legelejétől adatolt előbb ’meztelen’, majd az eredeti cigány jelentésnek megfelelő ’szegény’ (vö. lovári chorro ’szegény’) jelentésben, az erdélyi tájnyelv ’kamasz fiú’ jelentés ismeri. Az elnevezés alapja tehát az illető szegénysége, ill. az ebből következő (vagy gyermek-, vagy felnőttkori) alulruházottsága lehet.
> létezik-e Csánkany vagy Csákánsz név
Ilyet nem ismerek, alakilag sem valószínű hogy lennének. Hasonló kezdetű nevek a mai telefonkönyvből, ill. az 1891 évi iparosjegyzékből <http://www.radixindex.com/databases/rx001/rx001sxc.shtml>>: Csánk, Csank, Csánki, Csanki, Csankl, Csankó, Csanko, Csanky, ill. Csakán, Csákány, Csákany, Csakány, Csákányi, Csákányóczki, Csákányoczki, Csákányovszky.
Igen nehéz elképzelnem, hogy milyen lehet az az írás, amelyből éppen ez a két lehetséges olvasat jön ki. De amennyiben a k felismerhető – márpedig valószínűnek látszik, hogy felismerhető, mivel mindkét alakban szerepel –, akkor a megelőző és követő rész külön-külön kiolvasható, tehát elviekben a közölted alakokban felcserélhető. Ekkor pedig a Csákany (Csákány) forma előáll, mint potenciális olvasat.
> de szerinted mi okból lettünk mi Kmetty-k, ők meg (ha rokon, ha nem) Kmeti-k? Ez mitől függhetett?
Ez a véletlentől függött. Pontosabban az alapot a helyi kulturális és társadalmi tradíciók jelentik. Értem ez alatt, ha az adott környéken sok az -y-ra végződő magyar vezetéknév, akkor az újak is hajlamosak olyanná lenni; ill. az -i-s tradíció ilyen irányban ható hasonulást fog okozni. De lehet, hogy éppen az ellenkező folyamat hat: elhasonulás. Ekkor a névadó éppen ki akar tűnni a szokatlan választásával.
A névadó sokszor nem az, akinek a neve változik, hanem a névváltást kezdeményező vagy végző szerv(ezet) egyik tagja, a helyi lelkész, anyakönyvező. Ezek alkalmasint távolabbról jöttek és ekkor a „helyi” nem a megnevezett, hanem az ő szocializálódásuk helyszínére utal.
Van egy alaptalan képzet: az, hogy az -y nemességet jelöl szemben az -i-vel. Ez nem igaz, mert ez inkább területfüggő, de mint tévképzet hathat a tudatos névválasztáskor. Az is lehet, hogy a névváltozást regisztráló személy „hatósági úton” állapította meg az -i-t Hódmezővásárhelyen, mondván, hogy egy parasztnak ez dukál.
Szóval sok egymást erősítő, vagy egymásnak ellentmondó folyamat eredménye egy konkrét névvariáns alakja, melyek olyan indetermináltan kapcsolódnak egymáshoz, hogy együttesüket akár a véletlennek is nevezhetjük.
Még egy fontos dolog. Széchenyi Istvánnak és apjának Széchényi Ferencnek a nevét is kétféleképpen írjuk (e ~ é). Ez azért van, mert a konkrét írásmód még a XIX. sz.-ban sem volt teljesen fix: generációról generációra megváltozhatott a helyesírás, ha az egyébként a név kiejtését (pontosabban a név mögöttes alakját) nem befolyásolta; sőt még az egyén életén belül is lehetett változás (ahogy a fenti erők esedője az idők során megváltozott). Vlsz. a hódmezővásárhelyi Kmetykó > Kmeti-k esetén is ez történt, mivel a Magyar nagylexikon említ egy hódmezővásárhelyi születésű, ám -y-nal írt ilyen vezetéknevű embert, és kevés valószínűségét látom, hogy egymástól független két családról lenne szó. Az illető: Kmety Károly (1863–1929) jogtudós, ügyvéd, parlamenti képviselő.
Azt hiszem, a Nagynak és a Bakonyinak a megoldása talán nem lehet olyan nehéz..., és talán a Takácsra is volna jó tipped :-)
Az általam ismert Mód nevű emberkék franciának gyanították a nevük eredetét. Hogy pontosan milyen írásmóddal és milyen jelentéssel, azt nem tudom, erre vonatkozóan én is várom LvT ötleteit.
Köszönöm a magyarázatot, meglepett vele. Civilben madarász vagyok, de nem is gondoltam volna, hogy ez lesz a megoldás. Akkor ezek szerint a Trznádel tkp. egyfajta lengyel "szinonimája" lehetett annak, hogy szöszke. :-) Vagy esetleg "csicsergő".
Ígértem, hogy nem kérdezek többet, de az ember folyton belebotlik újabb és újabb izgalmas nevekbe, és ha van, akitől megkérdezze a jelentésüket, akkor nehéz ellenállni a kísértésnek... Az újabb nevek, amikre tisztelettel rákérdeznék: Emesz, Maczelka és Birkus. Kiváncsian várom válaszát.
A Csöre, Mód, Nagy, Takács, Bakonyi nevek eredetére, jelentésére lennék kíváncsi. Illetve arra, hogy létezik-e Csánkany vagy Csákánsz név. Utóbbi kettő nehezen olvasható az anyakönyvben.
Kedves Lvt!
Köszönöm ismét a magyarázatot, és van újabb kérdésem. Nagy kínlódva eszébe jutott a családnak, hogy a papa szerint régen Kmetyko volt a nevük. Láttam, h. már írtál erről a névről, de azért ha tudnál még vmit, örülnék. Sőt, állítólag említett Kmety György felmenőnk volt. Őt is láttam már Kmetty-ként írva. Névváltoztatást találtam 1800-93 között Hódmezővásárhelyen, Kmetyko-Kmeti. Ezzel szemben mi felvidékiek vagyunk, de szerinted mi okból lettünk mi Kmetty-k, ők meg (ha rokon, ha nem) Kmeti-k? Ez mitől függhetett?
Válaszodat köszönöm szépen.
Üdv:erbur
Trznadel: Lengyel név, a köznévi eredetéhez vö. trznadel (ejtsd: /tsnadel/), jelentése ’sármány, Emberiza sp.’ (szűkebb értelemben ’citromsármány, Emberiza citrinella’).
Mina: Ilyen egyszerű hangalakú neveknél nehéz dönteni, mert több nyelvben több forrásból is kialakulhatott. 1. Mindenképpen számba veendő az általad is vélelmezett jelentés: a szláv mina ’akna’, román mină ’bánya, akna’ szóból. 2. Ugyanakkor vö. lengyel mina ’arc’, román mină ’ua.’ 3. Valamint román mînă ’kéz’ 4. Felvethető a szláv mlyn ’malom’ szó -a képzős származéka, ahol a szókezdő msh.-torlódás egyszerűsödött. 5. Van adat a Nina név n-jeinek elhasonulására, így is kialakulhat Mina.
Ugyanakkor az Árpád-korból ismert a Minos név, a Mina lehet ennek eltérő kicsinyítő képzős változata.
Román eredetre utal az, hogy a jelenkori telefonkönyvi adatok szerint Romániában a leggyakoribb (csak Bukarestben több mint 40 ilyen vezetékes telefonkönyvi tétel van).
Még két kérdésem lenne, aztán előreláthatólag egy időre elhallgatok. Próbáltam átnézni az itteni több ezer hozzászólást, de nem láttam, hogy e két névről szó lett volna. Az egyik: Trznádel - nyilván német eredetű, de ez a nyelv nem erősségem, ezért nem állok neki találgatni. A másik, számomra rejtélyes név, aminek jelentése régóta foglalkoztat, az a Mina. Amikor ismertem a név viselőjét, próbáltam megfejteni a nevének jelentését, és "aknász"-ra tippeltem (ol.: minatore, stb.), de nem tudom, mennyire helyesen.
Nem tudok arról, hogy a kmeť valaha is "a parasztok egyik fajtája" lett volna. Ma, mint írtam a szlovákban 'agg(astyán)' a jelentése, igen régen pedig 'nemzetségfő' volt (aki tisztségénél fogva az idősek közül került ki). A parasztokkal csak annyi kapcsolata van, hogy a nemzetségi szerveződési településeken ez egybeesett a közösség elöljárójával (bíró, kapitány stb.). Ez utóbbi azonban csak a Balkánra jellemző, a magyarban szereplő családnév viszont északi szláv (szlovák) eredetű.
Kedves Lvt!
Köszönöm szépen a tanácsot. Azóta annyit találtam egy angol gen. oldalon, hogy a Kmet név jelentése a parasztok egyik fajtája. Lehet
Köszönöm még1szer!
Enczmann: A Duden Familiennamen szerint a német Enzmann név: 1. Elsősorban az Anselm személynév rövidüléseként keletkezett Enz személynév -mann utótagú származéka. A -mann itt apanévképzőként szolgál. 2. Kisebb számban a felső-ausztriai Enns városnévre, ill. az Enns folyó környékére utaló lakosnév.
Henszlmann: Szintén a Duden Familiennamen alapján a német Hans(e)lmann ~ Häns(e)lmann ~ Hens(e)lmann apanév, amely áll a Hans(e)l ~ Häns(e)l ~ Hens(e)l személynévi előtagból és a -mann apanévképző utótagból. A személynévi előtag a n. Johannes ’János’ név Hans rövidülésének –l kicsinyítő képzős származéka.
Úgy értettem, hogy ebben a konkrét esetben jutott el az analitikus szófejtés ugyanoda, ahol az átlagember is kikötött volna :-) Előző levelemben nem fogalmaztam elég szabatosan :-(
Még azt kérdezném, hogy tudna-e segítséget adni az Enczmann név jelentésének megfejtéséhez? Nem kizárt, hogy a név eredete / jelentése azonos a Henszlmann-éval, csak nyelvjárási torzulással alakult ki utóbbiból az előbbi.
Köszönöm. Ezek szerint lényegében az alapos etimológiai szófejtéssel is ugyanoda jutunk, mint ami az átlagember tippje lenne két vihogás között :-) Üdv: HA
Husi, Hussy: Van m. Hus(s) családnév, viszont ilyen nevű helynevet nem találtam. Ezért nem valószínű, hogy lakosnév lenne, azaz ’Hus nevű helyre valósi, onnan elszármazott’ lenne a jelentése. Sokkal inkább az a valószínű, hogy egy korábbi Hus(s) – és ma vezetéknévként jelentkező – személynévhez -é > -i birtokjellel képzett apanév, tehát ’Hus(s)é; Hus(s) gyermeke, családja’.
A Hus(s) névhez az alábbi korai, feltehetően kapcsolódó előfordulásokat találtam: 1211: Huus, Huuus, Hws, 1214/1550: Hus. 1136/1329: Hous. Vélhetően e személynév megegyezik a hús ’ az ember és az állatok testének izomzatból és vérbő szövetekből álló része; test’ közszavunkkal. A névadás utalhatott arra, hogy az illető jómódú volt, sokszor ehetett húst (vagy éppen gunyorosan fordított értelemben: sose jutott hozzá), de talán valószínűbb, hogy a korpulens termetre utalt.
Kiváncsi volnék, van-e valakinek ötlete, adata arra vonatkozóan, honnan eredhet az a családnév, hogy Husi? Láttam Hussy-nak írva is, nem tudom pontosan, hogy a név általam ismert viselője melyik írásmódot használja, de az ejtésmódban nincs eltérés.
