A kutathatósági korlátozásokkal azért kezdek nagyjából egyetérteni...
Nézgettem egy halotti ak-et a 70-es évek legvégéről. Volt egy bejegyzés, csecsemőhalál - (finoman fogalmazva). Pár nappal később "rájöttek" és beírták, hogy ki volt az anyja. A nő ma még 60 éves sincs...
Erős a gyanúm, hogy a szlovákok "sokkal jobban" államosították az anyakönyveket, és az egyháznak kevesebb beleszólása volt - ott viszont a polgáriak nem elérhetőek ;-)
Nem vitatva az egyházak jogait, azért valamit nem értek - legalábbis a katolikus egyház esetében, ahol jóval központosítottabbak a döntések. Pont a magyar egyház nem engedi közzétételt, a szlovák, német, olasz, stb, stb, stb, igen?
És ha a mormonok közzétehetik a polgári anyakönyveinket (nyilván van engedélyük, megállapodásuk a magyar álammal), akkor az MNL mi a fenének "titkolózik", hogy csak itt és itt, pénteken a keresztútnál lehet megnézni és memorizálni az anyakönyveket, mert fénykép, másolat stb. az kizárt... Holott talán egy hazai szerver gyorsabb lenne, mint a nagysóstavi.
Nagyon remélem, hogy legalább a vidéki levéltárakban lesz hozzáférés (hiszen már nem kell odavinni a mikrofilmet, nem kell spéci olvasó, csak egy PC).
Sőt, a levéltári közös keresőben is "lementhetetlenül" jönnek be a képek (térképek), tehát lenne megoldás.
De mondom: részben egyházi ellenkezés, részben a helyben-kutathatóság eszménye (hogy a védelmet nyújt a nagyobb mérvű személyiségi/szerzői jogi sérelmek ellen) az ok.
(akár a 100 év előtti újságok másolatainak közzétételével is adódhatnak jogi problémák...:-(
"Ez pedig az ő (levéltár) rémálmuk! (ne feledjük, hogy hiába államosították, az egyháznak is vannak jogai az anyakönyvekkel - és rossz szemmel nézik a nyilvánosságot, lásd még fs)."
Ha a publicitást nézzük és az elérhetőséget, miben különbözik az, hogy elmegyek a levéltárba és kikérem X település anyakönyveit és kutatom... avagy a neten online kutatom? :)
Szerintem semmi.
Mindegyiket megtehetem és ennyi.
Az egyik körülményesebb, de a végeredményt tekintve nincs különbség...
Egyetlen dolog karcos, ha a neten lévő anyakönyveket fűnek-fának linkelgeted.
De arra is van megoldás, hogy ezt ne lehessen megtenni.
Pedig erre is nagyon egyszerű megoldás van, hogy ne lehessen tömegesen lemásolni mindent.
Úgy kell megoldani mint a csehek online adatbázisánál.
Ott is minden szkennelt oldal lementhető, de csak egyesével és egy generált kód beírása után.
Ha valaki képes 6-700 oldalt úgy lementegetni, hogy egyesével bírja az adott esetben 10-12 számjegyű generált kódot, lelke rajta. De az napokig is eltarthat. :)
"Fájlt, pláne filmet nem fognak adni, mert ami egyszer kijön, az másnap már a neten lehet."
Ez pedig az ő (levéltár) rémálmuk! (ne feledjük, hogy hiába államosították, az egyháznak is vannak jogai az anyakönyvekkel - és rossz szemmel nézik a nyilvánosságot, lásd még fs).
Jelen fejlesztés legkönnyebben elérhető jelenlegi maximumát az jelentené, ha egy belső hálózaton a (most már úgyis összevont) levéltárak az eddig digitalizált anyagot a többi levéltárban is elérhetővé tennék.
Én már ennek is nagyon örülnék.
(nekem is pozitív élményem volt a digitalizált levéltári polgári anyakönyvekkel, egy alkalommal több korábban hosszan keresett adatot is megtaláltam, ugyanis sokkal könnyebben kezelhető, rendszerezettebb és gyorsabb mint az fs direkt visszalassított képmegjelenítője - viszont más megye (pláne ország) anyagához itt hozzáférni nem lehet :-(
Hát a kissé hüle megfogalmazást félretéve, nézzük inkább mi lehet mögötte.
Attól félek, hogy nem az X forint per jpg a kidolgozandó feladat...
A rémálmom az, hogy esetleg jó pénzért egy-egy nyomtatott másolathoz hozzá lehet majd jutni. Fájlt, pláne filmet nem fognak adni, mert ami egyszer kijön, az másnap már a neten lehet.
Hát én pont voltam a Levéltárban amikor ez a lehetőség megjelent és brutálisan meggyorsítja a keresést, azt meg kell hagyni. Én amatőr módon mikrofilmekkel órákat vesztegettem, a digitális verzióval 45 perc alatt 3 ősömet is kikerestem mert ugrálhattam a születési-házassági anyakönyvek között és akár falvak között is. Meg odahívtam egy profi családfakutatót, aki 15 másodperc alatt adta meg 4 ősöm nevét amivel én majd negyedórát fejtegettem szótárral hogy mi lehet xD Úgy elolvasta basszus még a kétes betűket is, hogy csak néztem! Meg se kottyant neki. Mondjuk ennyiből jobb a Levéltárban kutatni, mint itthon:)
Kérdeztem, hogy hogyan lehet másolni a digitális fotókat? Lefényképezhetem? Erre majd elájultak ijedtükben:) Szóval azt nem lehet:) De szerintem jpg másolás lesz 20 Ft/db-ja vagy valami ilyesmi, de az tuti ha lehet én kompletten megveszem a teljes mikrofilm anyagot és itthon a kényelmes fotelemben böngészem majd a dolgokat esténként xD
Szerintem ez csak az első, de igen fontos és örvendetes állomás.
Számomra a cikk azt jelenti, hogy belátható időn belül az összes mikrofilm feldolgozásra kerül. Talán a következő állomás az internetes elérhetőség lesz.
Ha gondolod, beszélgessünk emailben (küldtem egyet amúgy) vagy facen :)
Lehet, hogy ez a rész nem mindenkit érdekelne itt a fórumon :)
Egyébként a halált nem csak 1750 előtt horror kutatni, hanem még rátehetsz vagy 100 évet utána is - legalábbis ott, ahol eddig én kutattam, ez a helyzet
Ami az elakadásokat illeti, volt és most van is pár :)
pl. legrégebbre visszanyúló ágamon jelenleg legalább 1000 fő vár arra, hogy be tudom-e kötni valahogy a fába. De egyelőre hiányoznak a kapcsok, és a feltételezéseket csak akkor fogom majd feltüntetni, ha úgy érzem, hogy átnéztem mindenhol mindent, ami szóba jöhet és a hiányzó láncszem ellenére nem lehet más, csak "családtag"
Én pl. ezért is tettem ki a netre még a "hajnalok-hajnalán". Addigra már volt Google, és mindenki kíváncsi volt, hogy vajon valahol rajta van-e a neten. Így megtalált - és én is megtaláltam - számos oldalági rokont, akik tudtak segíteni egyrészt a saját családjuk adataival, másrészt olyan információmorzsákat is tudtak adni, ami továbbvitt az úton.
Őseim fészkét pl. az olyan elírásoknak is köszönhetően, mint ami Botchla esetében látható, 2 éven keresztül kerestem. Akkor még nem volt annyi anyag a neten, hogy pikk-pakk megtaláljam, de 2 év után sikerrel jártam. És a mai napig élnek ott rokonok, állnak az ősi fészkek - nagy élmény volt a találkozás!
Aki családfakutatásba kezd, annak több dolgot is nagyon kell tudnia :), de az egyik legfontosabb - a türelem.
"a cég/kutató arra ad ajánlatot neked, amire kérsz :)"
Tényleg elképzelni nem tudom, hogy a rákban lehet itt egy tisztességes árintervallumban megegyezni. :))))
Teszemazt megadom mind a 8 dédim adatait (születés/esküvő/halál) és az összes vérvonalon lévő apát/anyát ki kell kutatni, tehát generációnként duplázódik minden.
Innentől kezdve visszafelé az időben bármivel találkozhatsz, semmire nincs garancia. :))))
(szerintem)
Maximum tippelni tudsz, hogy (általában) mi az ami várható, de szerintem baromi nagy meglepetésekbe bele lehet szaladni.
"mondjuk ezt valahol megértem, egy bizonyos évkör előtt halálozást kutatni horror..."
Csak nem kb. 1750 előtt? :DDDDD
Láttam az anyagodat a weboldaladon, tényleg impresszív. Le a kalappal.
Azért érdekelne, hogy a "továbbjutás" érdekében hányszor kellett oldalágakon evickélned? :))))
Biztos sokszor.
Egyébként nagyon szeretném továbbhorgolni a sajátomat, de van, hogy hónapokig nem tudom folytatni, és ilyenkor már gondolom az ember örül 1-1 morzsácskának amit hozzá tudna tenni.
Az a baj, hogy most már a levéltárban kellene zsizsegni, hogy továbbhaladjak, de erre végképp nincs időm, ezt símán kiadnám valakinek megfelelő fizetségért.
a cég/kutató arra ad ajánlatot neked, amire kérsz :)
az ismert, vérprofinak tartott családfakutatók általában a direkt ősök felkutatását vállalják és nagy százalékban erre is szokták megkérni őket.
a korábban említett két példa tapasztalatai szerint ez esetben is csak a születést és az esküvőt adják meg (utóbbit akár ár függvényében), halálozást már nem, vagy csak kivételes esetben - esetleg újabb felárért (mondjuk ezt valahol megértem, egy bizonyos évkör előtt halálozást kutatni horror... én se nagyon szoktam másoknak ezt kergetni, mert itt tényleg el tud szaladni a ló... magamnak is utoljára hagyom általában - kétes eseteknél nyilván rögtön igyekszem kizárni a segítségével, akit lehet...)
plusz az eddig megismert "profi" anyagoknál van egy hatalmas körítés, amit nagyjából bárki le tud szedni a netről - de hát ugye ez fog adni egy látványosabb mennyiségű "anyagot", különösen, ha papíralapon kerül átadásra, amiért azt érezheti a kedves kuncsaft, hogy kapott is valamit a pénzéért.
az ország jelen határain túli kutatásért megint más, magasabb tarifát számolnak - bár most, az online elérhetőségek miatt nem kell kiutazni, így lehet, itt már esetleg felár nélküli kutatás is szóba jöhet...
hogy 100 óra mire elég, az jó kérdés :)
ha egy helyben volt a család, igen sokra - ha vándorcigány életet éltek, akkor már nem annyira... sőt...
azzal tökéletesen egyetértek, hogy a kutatás varázsa elvész, ha más csinálja neked...
de nyilván, van, akit ez nem köt le, csak az eredmény érdekli, vagy nincs ideje rá - ugyanakkor szeretné megismerni az őseit ilyen-olyan okból, és ezért inkább hajlandó (általában minél kevesebbet :S ) fizetni érte.
anyakönyvei nem indexelve, de lapozhatón megvannak az Actapublica-n. Akár 1602-ig vissza tudsz menni (az igen, ilyen korai anyakönyvet még én sem láttam...)
nem, sajnos a település ahol a morva kovács ősöm és további felmenői laktak már szerintem nincs a térképen.
A cseh anyakönyvek nagy fejtörést okoznak nekem, mert nem találok átfogó indexelésta neten, habár lehet csak béna vagyok (még nincs fél éve, hogy családfát kutatgatok:P)
Az a baj, hogy az ilyen jellegű munkához óriási elhivatottság kell. Nincs olyan cég/kutató aki annyi energiát bele fog őlni mint te magad. Vagy mégis de akkor a számlán fogsz kiakadni.
Nézzük reálisan.
Ez is egy masszív szellemi tevékenység, 2000 ft/óráért már talán van aki vállal ilyesmit.
tehát 100 óra=200e ruppó. ;)
őszintén: 100 óra mire elég? :))))
szerintem vannak olyan kutatók itt akik egy-egy szálon többet melóznak.
És akkor a kutatás élvezetéről még nem is beszéltünk.
Nekem is volt, hogy segítettem valakinek, de egy idő után azt láttam, hogy számomra izgalmasabb volt a dolog mint neki.
Szumma szummárum, hatszámjegyű összegek esetén itt csodát nem lehet várni.
(abban az esetben ha elölről kezdi valaki a kutatást)
Mondjuk részfeladatokat lehet én is kiadnék a sajátommal kapcsolatban, mert nincs időm levéltárazni, pedig most már kellene. ;)
Hát, igen kíváncsi leszek, milyen neveket kapsz... :)
Kettő talán benne lesz, aki nem olcsó, egyikük elég sokat szerepel a médiában ilyen témában meghívottként, de egy ismerősöm ismerőse elég csalódást keltő anyagot kapott tőle nem kevés pénzért. A másikét én láttam, azért se fizettem volna ki hatszámjegyű összeget, az biztos...
Üdv, a griff az gryps, gryphus. Folytatódik tovább is a leírás, de az már csak a szokásos heraldikai kiegészítőket veszi: a pajzs fölé sisak van helyezve, azon ékköves királyi diadém, oldalt különböző pántlikák (takaró). Köszi a segítséget, a pallini Inkey címer a képi megjelenés szempontjából nagy segítség, történetileg biztosan nincs közük egymáshoz. Amúgy igen, nem valószínű hogy szóba jöhet az összes címerállat, mert általában vagy oroszlán vagy griff tart a kezében kardot, esetleg medve, a többi általában csak ágaskodik. Habár láttam én már olyan történelmi családi címert, amiben pénisz volt, úgyhogy kardot és emberfejet tartó kacsát is el tudok képzelni:)
amit eddig leírtál, abból eddig az Inkey (pallini) családra hajaz leginkább, bár nem néztem át mindent idő hiányában... viszont a címer, amiről Kemplen ír + hasonlít e része az általad írtakra, 1875-ös bárói címer (volt rangemelés).
maga a család Kempelen szerint az inkei Loránth családból vált ki, melynek XVI. sz.-ig visszanyúló dokumentumos említése van. róluk viszont nem sikerült találnom semmit, így esetleges címerleírást sem :(
az átnézett címerleírásokban amúgy jellemzően vagy oroszlán, vagy griff van, ami állatszimbólumként levágott fejjel vagy karddal megjelenik. a griffet nem tudom latinul :)
Mivel korábban a fejedelem kancellárjára hivatkoztál, ezért gondolom erdélyi családról van szó, de azért hátha...
Itt (http://www.coresno.com/index.php/adelslexikon) ugyan elsősorban osztrák családok vannak (azért akad jónéhány magyar is), de mint tudjuk idővel Erdélyre is ráült a sasmadár. Ha netán találsz valamit, akkor a hivatkozás a bajor állami könyvtár jóvoltából elérhető címerkönyv valamelyik kötetére (Wappenbuch der Oesterreichisen Monarchie) mutat.
