Atyavilág! De jó lett volna ezt a verseny előtt elolvasnom. Már a beszámolók olvasásakor megdöbbentem, hogy milyen sok kút lehetett útközben, hát, én összesen négyre emlékszem, azokból is három ellenőrző pontnál volt. Valószínűleg a későbbieket már azért nem láttam, mert a korábbiakat nem használtam. A Vadállóköveken soha nem tapasztalt állapotban, cefet rosszul voltam, gyakorlatilag alig haladtam előre. Újra és újra leültem (egyszer lefeküdtem). Kb. dupla annyi idő alatt értem fel, mint korábban már négyszer (2 T-50 és 2 Dobogókői Hegyi Félmaraton, mindegyik az elmúlt 2 évben). És csak ezért értem fel, mert tudtam, hogy nincs mód a feladásra, nem jön a záróbusz. Meglepő módon a Préditől a célig szinte végig tudtam kocogni, kivéve az egy kis emelkedőt, ahol ismét le kellett ülnöm.
Sajnos, nagyon elszúrtam, és csak magamat okolhatom érte. "Ami nem öl meg, az erősít" - szokta írni/mondani "mateve", a szfvár.-i ultrafutó hölgy. Remélem, hogy ez majd rám is igaz lesz. Mindenestre az előbb lefutottam a "Nagy-kör a Mamáig" elnevezésű 12 km-emet. Nem volt ugyan örömfutás, de a vártnál sokkal könnyebben ment.
Minden kedves rendező segítségét, lelkesedését, biztatását utólag is köszönöm, azoktól pedig ezúton is elnézést kérek, akik a buta poénjaimra nem voltak vevők! :)
gyomorhurut (heveny, később idült - gastritis), azaz egyfajta gyulladás, aminél a gyomor emésztő- és felszívó funkciója romlik, a gyomor érzékennyé válik, mivel csökken a védőréteg termelése - kicsit olyan mint a stressz okozta gyomorideg, csak nem egy ponton alakul ki mondjuk fekély hanem a gyomorfal egészében vékonyodik, erodeálódik (vészesebb esetben lehet erosiv vérzéses gastritis)
huhh, ez elég érdekes, kösz! hiába, na teljesen kezdő vagyok.. :(
"Egy-egy extrem ultra ami az emésztőrendszert hazavágta, lehet, hogy évekre érezteti a hatását hányinger, vagy hasmenés formájában (versenyen), hiszen akár a gyomor, akár a bélfal szenvedhet olyan károsodást, amit vagy gyomorgyógyszer szedésével, vagy belek esetén diétával, és probiotikummal lehet megpróbálni helyreállítani."
milyen károsodást szenvedhet a gyomor, vagy a gyomorfal?
Hirtelenjében (ha már így meg lettem szólítva írok, bár olipapa talán precízebb lenne):
"amíg tudsz izzadni, addig élsz" ez a dzsungel törvénye :) mondaná Maugli
(nagyon sok száraz futót láttam szombaton és nem értettem, hogyan lehet ez)
A szervezet mindenáron törekszik arra, hogy fenntartsa a működéséhez megfelelő körülményeket: testhőmérséklet, keringő volumen, elektrolit egyensúly.
Melegben végzett izommunka megsokszorozza az izzadással leaadandó hőmennyiséget és ezáltal extrem folyadékvesztést tud okozni órák alatt. Az izzadással nagy mennyiségben vesztünk olyan sókat amik a izom (calcium) szív (magnézium) belek (kalium) ill. általában a sejtek (NaCl) működéséhez kellenek, miközben a keringő folyadékmennyiségünk is drámaian csökken, csökkentve a vér szállítókapacitását (oxigén, energia). A keringés tovább centralizálódik, azaz a passzívabb emésztőrendszer (gyomor, máj) felől vonja el a keringést ami miatt ezek működése abszolút bézik szintre áll be. Azaz hiába a pulzusunk elvileg nem magas, (bőven aerob) mégis a gyomrunk már nem működik. Ráadásul a gyomorból a folyadékfelszívódás is nagyrészt vagy ionhoz, vagy cukorhoz kötött. Azaz mind a folyadék, mind az elektrolit zavar, mind az energetikai hiány tovább rontja a gyomor kapacitását.
Ha a folyamatok átbillennek a fenti "sötét" oldalra :), bizony igen komoly teljesítményeséssel lehet csak visszaállni - ha lehet. Egy-egy extrem ultra ami az emésztőrendszert hazavágta, lehet, hogy évekre érezteti a hatását hányinger, vagy hasmenés formájában (versenyen), hiszen akár a gyomor, akár a bélfal szenvedhet olyan károsodást, amit vagy gyomorgyógyszer szedésével, vagy belek esetén diétával, és probiotikummal lehet megpróbálni helyreállítani.
Azaz a lényeg a megelőzés: nagy felületű, gyakori hűtés, árnyékolás, (sapka le/fel/le/fel/fordít előre/fordít hátra/vizez :) )és folyamatos folyadék, ion, és energetika pótlás, valamint annak a megfigyelése, hogy milyen jelzéseket ad le a gyomrunk, vagy annak kitapasztalása, hogy melegben milyen frekvenciatartományban számíthatunk a működésére (kb. AE.1 - de ez egyénileg és alkalmanként is nagyon változó). Pont annyit kell enni ami éppen nem kevés.
Melegben sokkal hangsúlyosabb a lassú kezdés fontossága a gyomor miatt. Meg kell várni amíg létrejön az egyensúly az izom gyomor keringési viszonylatban, ehhez akár órák kellenek.Ezt azért is nehéz megcsinálni, mert melegben a lábak meg gyorsabban bemelegszenek, holott a rendszer meg még nem)
A szlogenünk az volt Bélával: "Minden hűtésre szánt idő megtérül!" Kilenc alkalommal feküdtünk be csap alá, ezen felül mindkettőnknek volt külön hűtőpalackja, amit locsolásra használtunk. Visegrádon már a pólót is levettük így locsolgattuk egymás hátát - még szerencse, hogy chevyvan nem volt ott mert nem úsztuk volna meg inzultus nélkül :)
Hozzám képest egy ázott veréb porzott volna.
Vittem be sót, calciumot, magnéziumot, banánnal káliumot. Béla sponserrel fehérjét is (biztos csak ezért tudott lenyomni :)
Mindketten nagyon kevés szilárdat ettünk de ettünk: gumicuki, áfonyás müzli, zselécukor, icurkapicurka csoki, ananász. A második felén már géleztünk inkább, egyszerűen nem szívódott volna fel más.
Az első 50-ben elég erős pulzussal mentem LT- 5/10, kb, de utána a gyomrom miatt vissza kellett venni ebből 10-15-öt.
Ami érdekesség, hogy mivel "kíméltük magunkat" izomzatilag nagyon jó állapotban maradtunk az utolsó 40-re. Visegrádon 2 perccel voltam a PB-m előtt, 75-nél 7 perccel álltam jobban, a végén pedig 33-mal. :)
Kíváncsi vagyok kinek mi a meglátása ez ügyben, illetve a tapasztalata.
Tudom én, hogy kicsi vagyok meg szőket, de szerinted ki a nyavalya küldött el téged festeni a faluba?? Rajtad kívül mindneki tudta, levest meg bárki kérhetett. Te nem olvastad a kézikönyvet? :)
Teljesen olyan vagy, ahogy írsz::)) Mint amikor még együtt futkároztunk a hátsó traktusban. Két százast is gyakorlatilag együtt tettünk meg (az első még K100 útvonalon), ezért szinte láttalak futás közben.
Csanya különdíjat neki - több, mint 3 órát javított az eddigi legjobbján::))
Maximálisan helyes gondolatok. Én nem hogy rossz-, de nagyon is jónéven vettem, hogy néhány dugásnál nem hagytak bénázni, és megfogták az eszközömet, hogy beirányítsák az aljzatba. :)
A célban is teljesen rendben volt, hogy az én szétszórt figyelmemre tekintettel udvariasan megfogtak, és iskolásan mondták: "Most ide! Ide is! Ide is!" Aztán engedtek csak el. Ezt így kell.
Tudom mások a szabályok a spiccen és az én gyalogos tempómnál, mégis furcsáltam a sok megborulást/hányást és elesést ami bizony "a nagyokat" sem kímélte. Futásnál ritkán láttam ennyi sérültet. Tudom, két megbotlás után dupla odafigyelés kell.
Azt is tudom, hogy a meleg az alattomos, és ilyenkor a tempóból kell visszavenni. Mégis szeretném ha valakik (Carlos, Lúdtalp, stb.) részletesebben írnának a fiziológiájáról. Kimondottan kioktató szájbarágó stílusra gondolok.
Amit hibának/javítandó dolognak láttam a szervezésen, hogy a Kisrigóban nem tudtam/tuk, hogy ki a rendezők főnöke. Konkrétan kinek a joga/feladata a versenyzők részére levest rendelni. Az elején ez nem ment zökkenőmentesen.
Másik észrevétel, van amikor ajánlatos "tapizni" a versenyzőket. A Kisrigóban 50 km-nél 3-szor kellett dugni. Ezt hiába mondtuk el, ilyenkor már nem fog az agy. Volt aki 1 dugás után tovább akart menni, más meg a 3 után is maradt volna ott az útban, feltartva a többieket, megfogtam a versenyző bicepszét és addig tartottam amíg meg nem történt a 3 dugás. Ezután a karjánál fogva eltoltam a dugókás helytől.
Következtetés: x km után ha a helyzet úgy kívánja beszéd helyett kézenfogva irányítsuk a résztvevőket.
nehogymá egy barcikai sem jöjjön :) ezek tényleg mind papírból vannak? :))) odajössz, pizzázunk, sörözünk, vihogunk, aztán meg lesétáljuk. ;) a végén meg beállunk a tóba, az tavaly is király volt. mondjuk akkor 30 fok volt, most meg 16ot és esőt ír egyelőre..
Kedvesem, Ildi (Pribéli) is megírta a beszámolóját a céges fórumukra. nekem is elküldte, én meg továbbadom nektek. Olvassátok szeretettel! :)
Na, ezt meg kell osszam veletek. :)
Szombaton volt a Terep 50, illetve a gépállatoknak a Terep 100. Helyszín a Pilis-Visegrádi hg. környéke. Olyan nagyon elvarázsolt, mint 18 éves koromban az első K-100, vagy mint annak idején a Kossuth-túrák.
Már tavaly is résztvettem, de akkor inkább barátkozós-sörözős volt a figura, azonban idén Zoli kitalálta, hogy ő 6 órán belül akarja futni. Jó, akkor nem vagyunk összekötve, te vagy jobb formában, nyomjad. Én meg majd kocogok.
Úgy indultam, hogy pénteken még minden lábam tele volt tejsavval és előző éjjel sem aludtam sokat, annyira fájt a hátam. (Ez valami reuma lehet, már egy hete fáj, az eszem elmegy. 40 felett minden nap ajándék.) MÉgis reggel, amikor nyújtózkodtam, meg amikor elindultam a lépcsőn lefelé, éreztem, hogy kellemesen elasztikus vagyok, ez jó jel, ezt nagyon szeretem. :)
Nekirugaszkodtunk a távnak, 1700 m a szint 52 km-en, Zoli elszántan - én meg komolytalanul. Tavaly a középmezőny vége felé értünk be, mondjuk belefért a dömösi kocsmában egy sör, annak tulajdonítottam lendületes felszökkenésemet a Vadálló-kövekhez. Kábé 10-ig együtt futottunk, jó tempóban, nem győztem visszafogni magam. Aztán eljött az a meredek lejtős rész, ami nekem nem megy, Zoli a megbeszéltek szerint ellépett és innentől egyedül maradtam. És milyen jó volt!! :) Csak magamra figyeltem, tartottam egy visszafogott a tempót, emelkedőn előzgettem, ereszkedőn engem előzgettek. Jó kedvem volt és tetszett a pálya, különösen a kilátás a Duna-kanyarra, meg ilyenek. A szervezés annyira jóóóóóóó, hogy ilyet még külföldi versenyeken is megirigyelnének! Egy csomó segítő volt: ahogy beértem a frissítőhöz, várt egy lány, aki megvezette a kezem a dugókához, hogy ne kelljen bénázni, aztán jött egy srác, aki nyomta nekem a csapot, vagy öntötte a fejemre a vizet (nagyon meleg volt), mindenki kedves volt és mosolygós, a frissítő asztalon hatalmas szemű mazsola, ropi, olíva, alma, banán, sajt, csoki, keksz, nápolyi, ananász, aszaltszilva...valamit még biztos kihagytam. Meg persze a víz mellett izo, kóla. A pálya narancssárga nyilakkal korrektül felfestve, nem tévedtem egyet sem, sok helyen pályaőrök is mutatták a megfelelő irányt és a leglehetetlenebb helyeken, az erdők mélyén többször is vakuba botlottam, aztán tíz méterrel odébb a fotósba! :) Szóval, teljesen király volt.
Zoli pár perccel járt előttem, minden frissítőt akkor hagyott el, amikor én épp odaértem (biztos előlem menekült), én meg ugye nem pöcsölök a frissítéssel. :) Kezdtem volna utolérni, de Dobogőkő után megint hosszú lejtő következik, egészen Dömösig. Itt a hasam sem volt oké (ezért is jó egyedül futni :), meg nem tudom miért, de nekem nem megy a lefelé, túlfékezem, pedig alapból nem vagyok fosos. Szóval kimérten kocogtam, megelőztek vagy tízen, aztán elérve Dömöst kihagytam a kocsmát, csak egy kis kólát ittam a frissítőnél, attól is elteltem hirtelen. Innen vagy két kiló még a Vadálló-kövek-beszállás, enyhe emelkedőn, aszfalton, déli napsütésben. Mert ugye szombaton kíméletlen meleg volt. Élveztem, hogy nem hagytam el magam, toltam felfelé elszántan, az útbaeső kék kutaknál "lezuhanyozva". Lassan előzgetve a belesétáló srácokat, akik Dobgókő alatt a hűvös lejtőkön hagytak ott engem. :) Mosolygott bennem az önbizalom. Aztán elértem a "beszállást" és megint vállon veregettem magamat, mert tudtam, hogy "ez az én számom". Mindenféle sör és egyéb doppingszer nélkül idén is "felfutottam" - illetve másztam, de még így is begyűjtöttem egy csomó versenyzőt. A kétharmadánál Zolit is, aki annyival jobb nálam a lejtőn, mint én nála az emelkedőn. :) Pár perc múlva még az egyik - egyébként nagy futó - földimet is elsősegélyeztem, mert egy fa alatt ült falfehéren és kijelentette, hogy szarul van. Adtam neki vizet, lefektettem és továbbmentem, mert erősködött. Pedig jó hivatkozás lett volna, hogy miért nem mentem végig! Addigra már én sem voltam toppon, felérve a tetőre a hányinger is kerülgetett, de innen már csak kb 7 km van és szinte végig lefelé. Csőlátással kocogtam, igyekezve nyújtani a lépéseket, hamarosan utolért Zoli és innen már együtt futottunk, végig a Kisrigó fogadóig. További előzgetések. Ahogy kibuktunk az erdőből, hatalmas taps, ováció, vigyorgó arcok, igazából nem is esett jól megállni, de azért sikerült. Egyszerre dugtunk. :D Végülis az első sörig nem voltam rendben, de mire visszaértünk a rajtba (szállítás is volt szervezve), helyreállt bennem az élet, ott meg zuhany, masszőr, gulyás egészítette ki a komfortérzést. Technikai pólót adtak befutónak, a lányoké kifejezetten szép, a fiúké egyszerű fehér, de jó. Azt nem is írtam, hogy mindenki kapott rajtszámos zacsit, amibe frissítőt, ruhát, stb, rakhatott és 26-nál, 50-nél és 75-nél lehetett belenyúlni.
Szóval, azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy profi módon megszervezett, nagyon szép versenyen voltam, remek társaságban. Jó fejek ezek a terepfutók. Jövőre gyertek el Ti is! ;-)
Bakker, elszállt a hozzászólásom. :-/ No még egyszer. És no még egyszer, mert 2x se ment el.
Köszi, én is örömmel olvasom mindenkiét! Olyan ez, mint egy utójáték a szombati orgia után. :)
Nóri nem akar beszámolni? Nagyon szurkoltam neki. 50 után a Kisrigóban nagyon egyben volt, mosolygott. Meg voltam győződve róla, hogy végig fog menni. Nem is értettem, honnan van benne ennyi energia. beszéltük is otthon Ildivel, hogy mitől ilyen jók a nők. Mármint kitartásban. :) Ildi fehér izmokról beszélt :) , de aztán megállapodtunk, hogy Nóri így is kivételesen jó alkat lehet.
vágj le 1cm-et abból a bőr részből ahol nyomja, majd vard össze, vagy ragaszd le. Én így csináltam a tavalyi modellnél, probléma ezáltal meg lett oldva.
Lehet, nem tudom. Verseny előttm még aszonta vomeroban fut. Aztán valszeg ahogy szokta, este lerakta mindkét párat az ágya elé, és reggel amelyik után nyúlt ösztönösen, abban rajtolt.
