Itt már gyakorlati jelentősége lehet annak, hogy bizonyos esetekben a főpontok elméletileg sem definiálhatók. Attól tartok, hogy halszemnél már jól mérhető különbséget adnak a főpont helyére a különböző irányú irányjel-párok, vagyis a tengellyel bezárt szög is számít.
Van az E-10-hez egy Raynox 0,24X-ező halszem előtét, teljes-képmezős, 180°-os, DCR-FE180PRO, arra lennék kiváncsi annak hol van a pontya!
itt van egy vele készült fotó!
Mérési körülmények:
Állvány ráragasztva egy farostlemez rajztábla, arra egy miliméterpapír, beszintezve tuti vizszintesre. Gép rá az objektív tengelysíkja berajzolva. Egy ablak éle kb. 1,5 méterre könyvespolc kb. 4 méterre. Fényképező a tegelysíkon előre hátra tili-toli közben jobbra-balra forgattam és néztem a fedéseket. Amikor a kép bal és jobb oldalán ugyanúgy fedett, akkor van meg a pont. Új zoom állás és előről. Tehát: az elmélet jó dolog, de ezzel a módszerrel tuti, hogy azt találtam meg amit kellett. Egyébként érdekes volt látni, hogyan változik a fedés ha mozgatod a gépet. Amig közelítessz csökken, a pontot elérve megáll utána ellenkező irányba nő.
amiket láttam példákat (nem azon az oldalon), azok tetszettek, persze nem voltak túl nagy felbontásúak, de nekem webre kell úgyis... megvan az az előnye, hogy egy kattra készíti el a képet, míg több kép elkészítésénél változhat a környezet + nincs macera az összeillesztésnél. gondolom a minőség meg függ a géptől is, egy sony f717-sel párosítva azért már sztem elég kellemes a végeredmény.
van vkinek tapasztalata olyasmi "pano-head"-del, mint pl. a Kaidan terméke (tehát a lényeg, hogy ne kelljen p*csölni egy csomó képpel, hanem egy lövéssel lehessen panorámafotót készíteni)?
Meg persze:
"Final check: Turn the tripod to the left and the right until there's only one pair of pens visible through the viewfinder. If the camera is at the nodal point, the frontmost and the backmost pen stay aligned all the time."
Nekem csak olyan pórias állványom van, amin össz. 1 db csavar található amire feltekerem a gépet. Hosszabb távon sincs zsetonom spéci drága panorámafejekre, ezért úgy döntöttem, a legrentábilisabb ha lemezból hajlítok egy toldatot amivel akár álló akár fekvő helyzetben felrögzíthetem a gépet úgy, hogy az eredeti állványcsavar a nodális pont alá essen.
Triviális, hogy a nodális pont beleesik az optika tengelyébe csak az ezen belüli pozíció kérdéses.
Az itt olvasottak alapján mostanáig nem tudtam eldönteni, a hátsó vagy az első nodális pont játszik-e, úgy döntöttem a full empirikus póri megoldást választom:
Asztalra papírlapot rögzítek, a gépet ráteszem, a látómezőben különböző távolságban levő tárgyakat alakítok ki. Legcélszerűbb talán egy felállított kötőtű 1 m-re, mögötte milliméterpapír 4 m-re. Először úgy készítek képet, hogy a látómező közepébe essen a tű és a papír képe, majd ebben az állásban berajzolom az 5m-re papírra a tű látszó helyét. Ugyanakkor a fényképezőgép pozícióját is megörökítem a papíron. (pl. körberajzolom)
Aztán elkezdem úgy forgatni a gépet, hogy a látómező jobb vagy bal szélére essen a tű, méghozzá úgy, hogy a távoli papírhoz képest (korábbi jelölés) ne másszon el a képe.
(Itt rulzik majd az A40 10x display zoom funkciója, de végül is menet közben letöltögethetők a képek.)
Ha sikerült ilyen bal-jobb pozíciókat találni, azt is körberajzolom. Kontrollként esetleg közbülső helyzeteket is beállítok és megörökítek.
A papíron megörökített fényképezőgép-pozíciókból már némi szemmértékkel vagy szerkesztgetéssel is látszik, hol van a tengely döféspont ami körül el lett forgatva a gép.
Nekem úgy tűnik, ilyenkor még mindig van egy szabadsági foka a rendszernek: a pontos távolság.
Erre az jutott eszmbe, hogy 2 papír szélére rajzolok 2 különböző méretű távolságot. Aztán a kezdő pozícióban úgy variálom ezeket (különböző távolságba), hogy a látszó méretük egyforma legyen. Így lehet csekkolni a távolságot, mert csak adott távolságból lesz egyforma a látszó méretük. (Legcélszerűbb talán: papíron 2 cm-es négyzet a szélen, és a hátoldalra ragasztott kiálló tű. Mögötte 4 m-re 8 cm-es négyzet a papíron, belsejében bejelölve a tű látszó helye)
...ehhez a teszthez még spéci állványfej sem kell:)
>De ha közben a filmet is elhúznám, mint a swing-lens kamerák, akkor azt a hátsó pont körüli íven kellene mozgatni. Jól gondolom?
Pontosabban fogalmazva a film húzási sebességének meghatározásához a képfelőli főpont helyét kell figyelembe venni.
Jól gondolod.
Az ilyenfajta fényképezőgépekben egy vékony rés mögött halad a film, ezért vízszintes értelemben mindig a kép közepe exponálódik le, perspektív torzulás gyakorlatilag csak függőleges irányban van, ezért a kép geometriája egyfajta hengervetületnek felel meg.
Ezek szerint az első pont körül kell forgatni a gépet, ha nem akarom, hogy elmozduljanak a tárgyak egymáshoz képest. De ha közben a filmet is elhúznám, mint a swing-lens kamerák, akkor azt a hátsó pont körüli íven kellene mozgatni. Jól gondolom?
Az ilyen tudálékos cikkek esetén akkor jó szerintük panorámázásra a csavar helye, ha a géppel szemben állva egymás alatt van a csavar és az optika középvonala. Ez nem csak azért nevetséges, mert oldalról nézve ilyenkor is messze még a nodális pont, hanem mert az ember legtöbbször álló formátumra forgatott géppel panorámázik... :-)
Empirikusan nagyon egyszerű, csak hosszadalmas: felteszed a gépet egy olyan állványfejre, amin precízen állítható a gép helyzete az állvány tengelyéhez képest. Oldalirányba be tudod állítani a közepét (szimmetria), a hosszirány a nehezebb. Kinézel magadnak két tárgyat, pl. egy kinyitott ajtó élét fél méterre, és egy sor könyvet a polcon (3-4 méterre), jó szűk blendével a mélységélesség miatt. Aztán csinálsz két képet, amelyiken az ajtó éle a bal ill. a jobb szél felé esik, és összehasonlítod (a sok színes könyvgerinccel könnyű), hogy elmozdultak-e. Addig állítgatod a távolságot, amíg már nem mozdulnak el egymáshoz képest. Ezt a beállítást felírod és kincsként őrzöd (több épületben, nem éghető hordozón :-)
Természetesen eldöntheted, hogy kinek akarsz hinni, nem akarok rád kényszeríteni semmit. Csupán megkíséreltem érthetően elmagyarázni, de ezek szerint nem sikerült.
Tudom te mint a felsobbrendu tudas birtokosa kijelentheted ezt is...
Reszemrol befejeztem a temat, mert nem gyoztel meg semmivel (a kicsit zavaros irasaid szerintem sem azt bizonyitjak amit mondasz) es teged sem foglak meggyozni (barmilyen konyvbol,irasbol hozok is barmit).
>The rear nodal point is also important for photographers who want to take VR panorama images, since the lens must be rotated around the rear nodal point to avoid parallax error.
>Hol kapom a legalacsonyabb négyzetméter-árat nagyméretű levilágításra?
Hat ez engem is erdekelne... Van egy A0 poszterfoto nevu ceg, esetleg kerdezd meg.
Photokinan lattam olyan tintasugaras nyomingakat amik ~4m szeles papir szallagra nyomtak meterszam a kepeket. Raadasul marha jo minosegben rengeteg (6-10+ezust+arany) szinnel. Eleg durva lehet az aruk, de pl. jo vastag vaszonszeru tartos anyag sem volt nekik problema.
Eccer hoztam a roundshot standjarol kepet. Olyan 1 m szeles es 20cm magas. Erdekes modon valodi fenykep (nem nyomat hanem nagyitott mert filmre keszult az erdetije, es szerintem nem is szken de ezt igy nem konnyu eldonteni) lenyeg hogy sok-sok meteres egybefuggo tekercsben volt, amibol ott helyben lenyisszantott nekem egy kepet az egyik foszer (humoros volt mert a kis svajci bicskajanak az ollojaval:).
Nodal point.
A compound lens (a lens made of multiple glass elements, like basically any camera lens) has two nodal points. The front nodal point is the point in the optical system in which all the rays of light which enter the lens converge. The rear nodal point is the point in the optical system from which all the rays of light leaving the lens seem to radiate. That is, it’s the point on the optical axis from which the emergent ray leaves.
The focal length of the lens is measured from the rear nodal point. The rear nodal point is also important for photographers who want to take VR panorama images, since the lens must be rotated around the rear nodal point to avoid parallax error.
Igen, volt lehetőségem, de én jártam utána és éveimbe került. El kellett fogadtatnom a tényt, hogy fel fogok mászni, ráadásul többször, és ehhez meg kellett szereznem az engedélyt. Igen, szkennelték és illesztették. Tekercspapírra (fotópapírra) levilágítóval nagyították. Gáz, de a felbontásról fogalmam sincs. A film szemcséi látszanak, pixelek nem. Igen, nagyon keskeny, és csak 180 fok. Egy igen hosszú Duna-partszakaszt ábrázol úgy, hogy semmi nem takar be a képnek. A kép geometriája szerintem nem zavaró, az a tervem, hogy a három darab 120 cm széles keret egymás mellé kerül a falon.
A 360 fokos körpanoráma csúcs lehet, de ahhoz ez a méret igen-igen pici. Meg sem merem becsülni, mennyibe kerülne egy 2-3 m sugarú, kb. 1 m magas panoráma, rendesen tálalva.
Sajnálom, hogy nem diára és nem 6x6-ra csináltam. Legközelebb a kamera rögzítését is jobban meg kell oldanom, persze ez extrém helyeken nem mindig egyszerű feladat.
Hol kapom a legalacsonyabb négyzetméter-árat nagyméretű levilágításra?
(folytatás)
A (145)-ben leírt tárgyfelőli főpont hátrametsző módszer alkalmazása során előállhat olyan eset, amikor néhány irányban egybeesik a közeli és távoli irányjel (elvileg 2 irányban is csak akkor eshet egybe, ha a vetítési centrum jó helyen van), más irányokban pedig nem esik egybe (elvileg ha precízen vannak elhelyezve, akkor egyszerre az összesnek egybe kellene esni a vetítési centrum megfelelő helye esetén). Ennek az az oka, hogy valójában a tárgyfelőli főpont sem létezik, az is csak egy geometriai fikció, és szintén határértékként definiálható. A gyakorlatban azonban nem biztos, hogy célszerű ezt a határértéket tekinteni főpontnak, jobban járunk, ha a főpont helyét úgy határozzuk meg, hogy a teljes látómezőben bármilyen irányban lévő irányjelpárokra a maximális irányeltérés mértékét minimalizáljuk.
(Na ezt jól megaszontam, ha valaki nem érti, szóljon, megpróbálom leegyszerűsíteni a fogalmazást.)
(folytatás)
Ha a képen van hordó- vagy párnatorzítás, akkor a kép geometriája nem felel meg a centrális projekciónak. Ez esetben a képfelőli főpont elvileg nem definiálható. Ennek ellenére minden optikával kapcsolatban szokás főpontokat emlegetni. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy a képsíkban a tengelyre szimmetrikusan elhelyekedő körök mentén elhelyezkedő ponthalmazokhoz hozzárendelhető egy-egy vetítési centrum, és ezeknek a képsíktól való távolsága meghatározható. Képezhető továbbá ezen távolságok határértéke, ha a kör sugara tart nullához. Ez a határérték jelenti a névleges fókusztávolságot, és az optika szimmetriatengelyén ezt kimérve a képsíktól meghatározható a képfelőli főpont.
(folyt. köv.)
>>Kérdés: honnan tudom meg empirikusan, hol van ez a főpont? (fix objektív!)
>Mivel a gyartok nagyon nem szoktak ilyen adatokat megadni ezert kiserletezessel.
Így van. Pl. csinálhatsz egy olyan térbeli tesztmezőt, amelyben egy centrumból kiinduló iránysugarak mentén van egy-egy közeli és távoli jel, amelyeknek a képen egy irányba kell esniük, ha a vetítési centrum az iránysugarak kiindulási centrumában van. Néhány próbafelvétellel meghatározható az a hely, amelyről fényképezve legteljesebb a koincidencia. Ez esetben a megszerkesztett centrum helye kimérhető a fényképezőgép valamilyen jellegzetes pontjához képest.
>Én eddig azt képzeltem, hogy a nodális pont annak a virtuális lencsének a közepe, amit az objektív együttesen alkot.
Nem. Egy optikai rendszert helyettesítő fiktív lencse minden esetben úgynevezett "vastag lencse", aminek a vastagságát a két főpont távolsága adja.
Főpontok egyébként a valóságban nem léteznek, ez csak egy geometriai fikció, hogy lehessen vele számolni.
Első közelítésben abból indulunk ki, hogy a keletkezett kép geometriája megfelel a centrális projekciónak (tudjuk, hogy ez nem teljesül, megoldását később mondom).
A tér egy pontján sorozott vetítősugaraknak egy síkra (a képsíkra) vonatkozó döféspontjai alkotják a képet. Ha egy fénykép geometriája ugyanilyen, akkor meghatározható hozzá egy vetítési centrum, amelyen sorozott vetítősugarak egymáshoz viszonyított helyzete megegyezik az előbbivel, vagyis a tárgypontokat a tárgytérben elhelyezkedő vetítési centrummal összekötő vetítősugarak relatív helyzetével.
A képhez képest ilymódon meghatározott vetítési centrum a képfelőli főpont. Ennek a képsíkra való merőleges vetülete a képfőpont. Végtelenre fókuszált optika esetén a képfelőli főpont és a képfőpont távolsága jelenti a fókusztávolságot. A fixen beépített objektívű fotogrammetriai mérőkamarák esetében ezt nevezik kamaraállandónak.
Ha a felvételen ismert térbeli helyzetű tárgyak képződtek le megfelelő számban és megfelelő irányokban, akkor a vetítési centrumnak a tereptárgyakhoz viszonyított helyzete meghatározható. Ez azonban nem esik egybe a kép geometriájához meghatározott vetítési centrummal. A tereptárgyakkal geometriai kapcsolatba hozható vetítési centrumot nevezzük tárgyfelőli főpontnak.
A két főpont távolságát szokták úgy emlegetni, mint a lencse "vastagsága", aminek persze semmi köze nincs az optikai rendszer valódi méreteihez, mindössze a két nemlétező, fiktív vetítési centrum távolsága.
(folyt. köv.)
> ... És így nyilván akörül kell forgatni a gépet*.
Nyilván a tárgyfelőli főpont körül kell, mert a tárgytérben az jelenti a vetítési centrumot.
