A 2011-es versenyt 15:36 alatt teljesítettem, az utolsó 25 kilométeren a kimerültség és a figyelmetlenség miatt 3x csúnyán eltévedve, egy korábbi sziklába rúgás következtében a bal bokám duplájára dagadva, fejben teljesen „megborulva”, a célba besántikálva fejeztem be.
Ez mindenképpen revansot kívánt…. tehát adott volt, hogy nevezek a 2012 versenyre is.:-))
A 2012 felkészülésem aránylag jól sikerült, a korábbi év versenyeihez és teljesítménytúráihoz képest időben és fejben is javultam, bíztam benne, hogy jelentősen tudok javítani a korábbi év versenyéhez képest.
A versenyt megelőzően a várható időjárás előrejelzéseket nézegetem, de nem lettem sokkal okosabb tőlük, a különböző oldalakon teljesen eltérő 14-30 C hőmérséklet, nappal kánikula, erős lehűlés, viharos szél, eső és ezek variációi változtak napról napra, fogalmam sem volt, hogy mire készüljek. Péntekre azért letisztul a kép, egységesen 25-30 C majd délután 16 óra körül hidegfront érkezését jósolták, erős széllel, esővel, ennek nagyon nem örültem, mert a meleget nem nagyon bírom, és a frontokra is érzékeny vagyok. (úgy látszik öregszem:-))
A verseny reggelén időben érkezetem a rajthelyre, rajtszám felvétel, egyéni frisstő leadása, találkozás néhány ismerőssel és már 8 órakor rajtolt is a mezőny. Nagyon visszafogottan kezdtem, a rajt előtt is már elég magas alap pulzust produkáltam, nem akartam, hogy már az elején teljesen elszálljak. A mezőny hátsó részében haladtam, pár kili lassú futás után a pulzusom a gyenge tempó ellenére is az egekben szárnyalt, ömlött rólam a víz és ez a valamivel hűvösebb erdőben sem sokat javult, nem tudtam vele mit kezdeni nem ment vissza a megszokott értékre, a leggyengébb tempónál is elindult felfelé, „megütött” a meleg, bár nem éreztem még vészesnek. Óvatosan haladtam még egy pár kilit de a pulzusom nem lett jobb, gyalogolni még nem akartam, javítani jöttem nem „szintidőn belül beérni” ezért elindultam és érzésre megpróbáltam felvenni még egy talán tartható utazósebességet, azt észrevettem, hogy a sebesség emeléssel már jelentősen nem nő a pulzus, haladni kezdtem. (nem tudom, ez mitől lehetet) Lassan kezdtek fogyni a kilométerek a frissítés tervszerűen ment, sokat ittam, 30 percenkén só tabletta, óránként gél, 3 óránként mg., minden kútnál fej a víz alá, (pár percre nagyon feldobott) érzésre jól haladtam, pulzus még mindig magas, de már nem érdekelt, lesz ami lesz alapon haladok, tudtam, hogy előbb utóbb „fejreálok”, egész nap nem fogom ezen a frekin bírni, de bíztam benne, hogy azért utóbb és már nem lesz nagyon sok vissza:-)) Az első intő jel Dobogókő után érkezett,(és innentől folyamatos küzdelem volt, csak ekkor ezt még nem tudtam:-)) pedig vártam ezt a szakasz 8 km.lejtő „kipihenem magam” Dömösig, de valahogy erőtlenül mentem lefelé és egy lépésnél a vádlim is begörcsölt, sajnáltam magam egy picit, hogy ez még nagyon korán jött, mi lesz így Velem később. A következő pár kili alatt folyamatosan ittam, a görcs eltűnt (egy kis időre) és lassan leértem Dömösre. Az aszfaltos részt megfutottam, és megkezdtem a mászást a táv legbrutálisabb emelkedőjén, közben a görcs visszatért, (már úgyis hiányzott) mindketten tettük a dolgunkat Én fogcsikorgatva próbáltam felmászni a csúcsra, Ő meg folyamatosan terrorizálta a vádlimat. Lassan felértünk, és elindultunk hárman lefelé (magas pulzus,a görcs és Én ) az elkövetkezendő kilométereken a görcsöt leitattam, (talán nem bírja a piát és elfekszik egy bokor alatt:-)) görcs nem bírta, lemaradt, pulzussal ketten folytattuk, de sajnos az előző piálás Nekem is betett (én sem bírom már, öregszem na..) a legkisebb rázkódástól feszült, görcsölt a hasam… új barátom „gyomor probi” csatlakozót hozzánk. Hármasban érkeztük 6:20 idővel Kis Rigóba megvan a fele, 3X dugok, még be sem fejezem a csomagom már kézbe is adják, gyorsan tankolok és már 2 perc múlva megyek tovább. Majdnem vidáman lecsörgök a faluba, gyomor probi eltűnt, a görcs valami bokor alatt alszik a hegyoldalban, mi bajom lenne, megvan a fele, most már kifelé megyünk, minden km. után kevesebb van vissza, akár vidám is lehetnék, de az erdőbe érve gyomor probi utolér és lecsap, az útról balra letérve takarásban orvoslóm a problémát…egy időre megszabadulva tőle. Ketten folytatjuk a pulzussal, már Ő is „normális” ma először, bár a mozgásomat vicc lenne futásnak nevezni, talán azért. Az erdei rész tetszik, a Visegrádi aszfalt kevésbé, a ponton víztöltés, öntözik a fejemet és elindulok felfelé, éget a nap ezerrel, megint sajnálom magam, többször megkérdezem magamtól miért jó ez Neked… nem kapok választ, először gondolom, talán be kéne fejezni… de nem, felszívom magam, görcs nincs, gyomor probi nincs, igaz már pulzus sincs :-)de eddig az volt a bajom, hogy magas…most meg azét sírok, hogy leállt… mindig kitalálok valami hülye indokot, hogy ne keljen futnom. Na szóval ott tartottam, hogy felszívtam magam, elindulok, eldöntöm, nem hagyom, hogy a rendezők megtartsák a Finisher pólóm, az az enyém, kell Nekem, elmegyek érte… feléretem, erőteljesen gyaloglom a maradék aszfaltot is, az erdőbe érve újra futni kezdek… megjön a beígért szél, hűl a levegő, feltámadok, azért nagy csoda nem történ de futást imitálva haladok, emelkedő, lejtő, szép az erdő, a szél egyre erősebb, zugnak a fák… néha megborzongok, szitál az eső vagy az később volt, nem tudom már pontosan, összemosódnak a dolgok…. Kis Rigóba érek, dugok, csomag a kézbe, feltöltés, és már indulok az utolsó 25 kilire. Lejtő, tök jól megy, az aszfalton is, meglepően jól haladok… de mivel semmi sem tart öröké egy emelkedőn görcs barátom visszatér… itatom, elmúlik.. gyomor probi is visszatér, takarásba rendezem az ügyet… sorsom a következő felfelé görcsölök, lefelé görcsölök, (fő a változatosság) plusz lefelé a rázkódástól gyomor probi piszkál…görcsöl.. (a magas pulzus és a meleg megtett a hatását, totál leállt az emésztésem) síkon azért még király lehetnék, de az nincs, vagy a síkot is emelkedőnek érzem… Frissítek ezerrel inkább a f..ás minthogy teljesen kiszáradjak és eléhezek.. nem sokat segít de legalább haladok. Pbjenő előtt a frissítés gyümölcse megéret, a kavicsos lejtős útról jobbra beborítok a bokrosba, 3-szora már teljesen rutinosan intézem az ügyet.. két futó csorog le az úton, kicsörtetek a bokorból, irány utánuk, beérem őket, az előző Ep. segítőin kívül most találkozóm valakivel a Rigó óta, a pontig együtt haladunk…a pont után összegyűlt egy kis csapat 6-8 futó haladt kisebb nagyobb távolságra egymástól, már „csak” 7 kilométer van vissza, mindenki elhúz… lemaradok, lassan gyaloglók felfelé nincs sok erőm, fent vagyunk végre, már csak lefelé és vége, beérek Valakit együtt haladunk egy darabig, ellépek egy picit, az iskola előtti emelkedőt megfutom, hatalmas tempóban (6:30-7:00 p/km.:-) száguldok a cél felé, az egyértelmű jelzések ellenére (3-4 nyíl) nem fordulok be az udvara, hatalmas tempóban sprintelek tovább, a bejáratot választom, megjöttem, közlik irány az udvar, ott kell dugni :-) a méltóságom látszatát megőrizve kisomfordálok és 13 óra 47 perccel érkezem.:-)
Sikerül javítani, de ilyen nehéz még sosem volt, nagyon korán, már az elején fejbe vert a kalapácsos… onnantól végig küzdöttem.
A szervezés számomra tökéletes volt, a segítők hozzáértése, a frissítés, a pálya jelölése hiba nélküli, soha rosszabbat.
Elméleti cél a tavalyi időm megjavítása volt, azaz 5.10-en belül. Réka 5 órán belül tervezte, így reálisnak láttam a 10 perc különbséget köztünk. De… Minden időtervet felülírt a hőség, így irreális volt a PB, „csak” a megborulás nélküli egyenletes tempó lett a feladat. Tudtam a meleget nehezen bírom és a pontok közötti fél liter víz is szűkösen elegendő, így a szokásosnál is szorosabban fogtam a gyeplőt. Lúdtalptól már az erdő szélén megváltam, Zsíros-hegy előtt a kertitraktor némi motorzaj kíséretében maradt el, Gergőtől én szakadtam le…akkor. Piliscsaba felé befogtam Pepét, erre a pillanatra Mátrabérc-trailen sokat vártam, de nem jött el…Később Attila is mellénk szegődött, így szépen hármasban haladtunk Klastrompusztáig, de jó is volt…Ott ők hosszasan frissítettek (persze 100-on muszáj), így egyedül maradtam. Jól gurult a szekér (hiába gyorsabb mint egy traktor) , bár Dobogókőről lefelé én is éreztem, hogy a gyomor nehezebben emészt, így a tempót és evvel a rázkódást csökkentenem kellett. A legnehezebb rész Dömösről kifelé, délben ért utol, a forró, napsütötte aszfalton, a kirándulók tömegét is nehezem viseltem, nem is értem ezen a szakaszon miért nem az erdőben, a turista úton futtat minket Csanya….gondolgodtam. A kápolna tövében a forrásból újra kellett töltenem, így is kevés lesz a célig, így megint óvatosan haladtam felfelé, mikor Gergő órák után ismét felbukkant. A Prédikálószéktől lefelé már engedtem a gyeplőt, így Gergőt az utolsó métereken befogtam, igaz nem nagy büszkeség hiszen 100-on futott. Végül 5.18 lett, valóban én is éreztem hogy a lábaimban maradt erő, de a meleg megviselt…Van még jövőre a T50-en is feladatom…
Köszönet a szervezésért a Csanyának és a segítőknek, a versenyért a futótársaknak, nálam a különbusz tette fel az i-re a pontot!!!
minden szavad igaz, csak kiegészíteni tudom kis mértékben:
A szervezet a normál testőmérsékletén funkcionál megfelelően. Mind ez alá, vagy fölé menve a maghőmérsékletben, akár csak kis mértékben, drasztikusan romlik az összes testi funkció, már akár 1C fok emelkedésnél is. A zsíranyagcsere mértéke jelentősen esik, szénhidrátpazarló időszak következik alacsonyabb intenzitásnál is, enzimek nem funkcionálnak megfelelően, a sejtek működése akadozik. A szervezet pánikol, mindenképp hűteni szeretne. Óriási vízvesztés (sok fontos ion kiséretében) izzadunk, felületi hajszálerek tágítása a nagyobb felületen történű hőleadás érdekében. Mindkettő a gyomor működése ellen beszél. Vért sem kap normálisan szerencsétlen (hisz még a működő izmos is eleve sokat elvonnak) és még a gyomortartalom hígítása sem megoldható könnyen belülről, hisz a vizet már kiizzadtuk. A szevezet tovább pánikol, a teljesítmény romlik, de a húrt tovább feszíti az ego. Aztán előbb utóbb vagy jön a józan ész és túllép az én az egó feszegetésén, vagy jön a teljes lassulás, rosszullét, vagy akár ájulás, hőguta.
Amit ott tehetünk: Tehát egyrészt nem megengedni a túlhevülést a megfelelő (a megszokottól óvatosabb) tempóválasztással, másrészt hűteni ahogy lehet (jegelés, hideg folyadék, szellős öltözék, árnyék), illetve minél könnyebben emészthető energia bevitele (folyékony és ideális sűrűségű: 300mozm) előnyben).
Az is nagy gond, hogy ilyen időben egyszerűen lehetetlen annyit inni, mint amennyit veszítünk. Ráadásul ha a gyomor bekrepál, még annyira sem fog menni a folyadékvisszapótlás. Ennek okán biztos a borulás. Ha működöképes marad a gyomor és a további felszívódás akkor is dehidrálódunk. Már a szervezet 2% os folyadékvesztése érezhető teljesítménycsökkenéssel jár, ami ilyen távon biztosan bekövetkezik.
amit előtte tehetünk: pár hét meleg körülmények között futással az elveszített sómennyiség sokat csökken, de sajnos az elveszített vízmennyiség ennyire jól nem edzhető. A gyomrot viszont lehet és kell is edzeni, nagyon egyszerűen, főleg a hosszabb futásokon szoktam javasolni hogy próbálgassátok pontosan azt a kajázást, amit versenyen terveztek, hogy tudja a gyomor a dolgát. Ha soha nem vártuk el tőle, miért gondoljuk hogy majd versenyen tudni fogja mit kéne csinálni. az izomzatot is edzűk, az gyomrot is föltétlen kell ebben a sportban.
Ja és még itt a futás jellegzetes rázkódása, ami mechanikailag készíti ki a gyomrot és ezért is könnyebben bedobja a kulcsot, magyarul nem enged a vékonybelek irányába semmit, lezár. Mivel a gyomorból felszívódás nem nagyon van, csak aprít, kever, azzal hogy valamit lenyeltünk még nem feltétlenül kerül be az energiarendszerbe. Ehhez a vékonybelekig kell eljutnia. Ezt a gyomor intézi, ami nagyon kényes sokaknál. Ha hánytál biztosan azért volt, mert lefelé nem tudta továbbengedni, ezért felül szabadult meg tőle. Fáradt, kikészült gyomor, nem megfelelő gyomorgeltartalmi ozmolitás az okok. Tehát attól hogy a gyomrot telepakoltuk, még simán el lehet éhezni.
Az ultrafutó vázrendszer, fejrendszer, emésztőrendszer háromszöge nagyon egymásra utalt, bármelyik billen, viszi az egész egyént. Mindhármat nagyodafigyeléssel kell megpróbálni szinttentartani ilyen hosszabb verseny közben.
aki spiccen fut, hamarabb borul meg és jobban, így elég nagy tapasztalatom van ezen a téren :) na nem a megoldások terén....
Felkészülés: este könnyű vacsi, reggel ötkor könnyű vacsi, utána a rajtig ásványvíz. Rajt: üres gyomor
Ruházat: ha tűz a nap, figyeljünk, hogy világos és lehetőleg olyan felsőt viseljünk, ami sokat takar (atléta nem jó, mert napszúrást a test szabad felületein: tarkó, váll, is kaphatsz. Fejre olyan kendőt vagy sapkát vegyünk, ami jó víztartó és nehezen szárad, így tovább hűt.
Frissítés: a marsokat most hazavittem, viszont csináltam egy brutál sűrű izokoncentrátumot, és azt ittam híg vízzel (nagyjából a kulacs fele por és arra jön a víz, de az én izóm fehérjét is tartalmazott). A frissítők választékával nem volt gond, bármi jöhet, de mértékkel és nagyon kis mennyiségben. Én csak a kompótból, almából, banánból és a nápolyiból vettem. A nápolyi nem volt jó választás és a többi "érdes" étel sem, mert szétszedi a szád belsejét. Ami még jó lett volna az a citrom vagy narancs és a natúr kenyérbél. Ha valakinek gyomor és emésztés problémája van, ezekkel próbálkozzon. A citromtól elmúlik a hányinger, a kenyérbél semleges ízű és könnyen emészthető, minden benne van, ami kell. A másik probléma, hogy a sok édestől előbb-utóbb szintén hányingered lesz, ezért érdemes variálni, de szerintem a sajt ebben az időben teljesen emészthetetlen volt a gyomornak.
A Kisrigónál második alkalommal befaltam, és kólát ittam rá (elég rendes mennyiséget), a pont után egyből kijött minden. Tehát csak keveset együnk és folyamatosan. Amúgy viccen kívül: ha hányingered van és rossz a gyomrod, jobb kiüríteni, erre a szénsavas, nem túl hideg kóla akalmas, nekem utána már nem volt semmi bajom és csak izoval toltam és szárnyaltam a végén.
Hidratálás: nálam volt tartály, szándékosan vittem és folyamatosan ittam. Sem görcs, sem egyéb problémám nem volt. A közérzetem ugyan nekem is rossz volt, de az a tűző nap és meleg miatt. Ezt ellensúlyozandó, minden patakba és csap alá befeküdtem és tocsoósra áztattam magamat.
Röviden ennyi, de próbálgatni kell. Nics minden alkalomra jó recept...
