Keresés

Laktanyabejárás:

Sajnálom, hogy nem tudtam résztvenni a bejáráson.

Jövőre mindenképpen elmegyek. Az I/Z bejárat fotója láttán párás lett a szemem .

 

Ti is így vagytok ezzel? Ha igen akkor miért is van ez így?

 

 

A Bauxit romjai másik irányból:

Oké. Most látom, miután feltöltöm a képet, akkor jelenik meg a "Beszúrás"

Köszönöm a segítséget!

Tehát a Bauxit.

Ez a kép 80 kb. Tallózás, kijelölés, "Feltölt", "Mehet" A folyamat ugyanaz, mint bármikor máskor, amikor sikerülni is szokott. Akkor hát lássuk!

A kép 100 kb méretű, és a "Feltölt" pont is használatba került. Alul meg is jelenik a kép, a "Mehet" nyomán csak a szöveg jelent meg.

Néhány képet már feltettem. A folyamat nem változott, akkor hát nem jó a fórumrendszer ezen része.

Na nézzük, hátha feljön a kép

Addig is, amíg megjelennek a képek a Bauxitról, folytatom a tematikus nosztalgiázásomat:

SURRANÓ

Azaz bakancs. Vadonatújat kapott mindenki, aki bevonult (ami csak az első pillanatban volt öröm), egyetlen baka volt, akinek a méretére nem volt új cipellő, ő időlegesen régit kapott, viszont ő járt jól.

A surranót gondosan ápolni kellett: a bőr részét tubusos cipőkrémmel, a talpszegélyt pedig fekete színű olajjal kellett bekenniük a kopaszoknak. Mire a baka megöregedett, a surranója már annyi ápolószert szívott magába, hogy kitartott leszerelésig, csak néha bele kellett dörzsölni a gyakorló nadrág szárába és már fénylett is. Mert a bakancsnak fénylenie kellett, akkor volt szép benne a baka. (A megspórolt cipőkrém más, kreatív felhasználásáról korábban írtam.)

Az alapkiképzéssel kezdetét vette a surranó és a baka lába közötti vetélkedő. A surranó sokkal esélyesebb volt, mind több baka kezdett tornacipőben, feltört lábbal sántikálni. A surranó olyan volt, mint a vadló: be kellett törni.

Az öregek tanácsára érdemes volt odafigyelni: inkább legyen egy számmal nagyobb, mint fél számmal kisebb. A kiképzés végi erőltetett menethez pedig annyi zoknit kellett felhúzni a surranó alá, hogy ne mozogjon benne a láb. Persze, így is feltörte mindenki sarkát, de nem annyira.

A befeketedett, öreg surranó tekintélyt sugárzott, olyan volt szinte, mint egy vállap. :)
Az új, világosbarna surranó mindig a fiatal katonára volt jellemző - kivéve egy alkalommal, amikor behívták a tartalékosokat. Különös, de ugyanolyan esetlenül botladoztak a "betöretlen" surranókban, mint a kopaszok.

Ha most sincs kép, akkor ma nem műxik a feltöltés.

Újabb próba:

A képek nem mentek át. Talán most:

Azt hiszem, az egész csak legenda, nem tudhatjuk, hogy van-e valóságalapja.

Mi úgy hallottuk, hogy egy kocsmáról volt szó (nem étteremről, mint a Bauxit), és hogy a közönség fel lett szólítva, hogy álljon jobbra, mert balra lövök, majd balra, mert jobbra lövök, most meg már mindegy, mert nem tudom, hova lövök.

Szerintem elgondolkodtató, mennyi változata van, ezért kétséges számomra az egész.

Egyébként, ismétlem, egy korrekt és tisztességes emberről beszélünk, akit magam is tisztelek.

A véleményem az, hogy ennek okán zárjuk is le ezt a témát!

A Bauxit már 76-ban sem volt tiltott hely. Egyáltalán, a körletelhagyásiban nem volt tiltott hely bejegyezve (nem úgy, mint Szabadszálláson).

A Bauxit 2008-ban:

Ja,még az is eszembe jutott,hogy "Búvár" volt Aszódi Albert szds.,akkori vvf. írnoka.

Uraim!
Én (mi) a Bauxit csillárjának leterítésének történetét 1970 vagy 1971 év elején hallottuk, mint a múltban, tehát 1963 és 1970 között megtörtént eset. Az lehet, hogy a későbbiekben is történt hasonló, de én szerencsére 1972 júniusában megszakítottam minden kapcsolatot az MN.1480-nal, így a nyolcvanas évek történéseit nem is tudhattam.
Csak ennyit akartam mondani. Üdv

86-ban már nem volt kizáró ok a büntetett előélet.Talán egy-két embernek mond valamit a "Búvár" becenév.Surranótársam volt a vv. szakaszban.Életellenes cselekményért volt büntetve,jó börtöntetkói voltak,jó srác volt,kár,hogy Róla sem tudok semmit.:-(
(Ő talán 4 alkalommal volt otthon a 18 hónap alatt,de abból kétszer is a VÁP hozta vissza.)

Én 86.02-87.08-ig voltam VSF rajpk.(meg írnok) a vegyvédelmi szakaszban.Kárpáti Béláról vannak a legkedvesebb emlékeim Tapolcáról.Mivel a Javító századdal egy szinten voltunk-a folyosó végén volt a körletünk,vele szemben az irodánk-napi kapcsolatban voltunk Vele.Kedvesen "patkányirtók"-nak hívott minket.Én is Róla hallottam a sztorit,ami vagy igaz,vagy nem.
Az viszont tény,hogy a mi időnkben a Bauxit nem volt tiltott hely,jó kaját sokszor ettünk ott.(Sokat jártunk ki,mert nekünk a helyi gyakorlattal ellentétben volt állandó kimenőnk.)

Üdvözlet szkv.
Abban az időben mi sem értettük, hogy a Bauxit miért volt a tilalmi listán, de úgy gondoltuk, hogy így akarták az úri közönség nyugalmát védeni az esetlegesen leittasodó katonák (sorállomány) által okozható zavargásoktól. Gondolok itt arra, hogy esetleg összecsapások lehettek volna a lányokon mivel úgy tudom, hogy az zenés táncos hely volt. Ez a tilalom nem csak a 1480-ra, hanem az egész helyőrségre vonatkozott és akkor bizony volt egy építőszázad is Tapolcán. Ott talán elégé ritka lehetett még a nyolc év alatt elvégzett általános iskolai nyolc osztály. Megjegyzem én nem írtam azt, hogy a csilláros történetnél részeg katonatisztek szórakoztak volna. Ezt nem is hallottam és mivel tilos hely volt, nem is jártam az említett műintézményben. Azért nálunk is voltak a sorkatonák között olyanok, akik végképp nem tudták a mértéket megtartani amikor kimaradáson voltak. Híres történet volt nálunk: eskütétel után mindenki kapott kimaradást. Na volt egy figura az indító szakaszból aki pesti gyerek létére úgy berúgott, hogy élete fő céljának gondolta a Malom-tóban (akkor még volt benne víz és hattyú) mindenképpen meglovagolja a hattyút. Ennek a VÁP vetet véget és behozták. Egy másik talán Ludányhalászi illetőségű bemérőt szintén mert az meg az utcákon tántorgott össze - vissza. A történethez tartozik, hogy az események után még takarodó előtt bejött a századparancsnok (K. Varga őrnagy) és századsorakozót tartott és ott beszélt a lelkünkre, hogy milyen gyalázatot hoztunk a laktanyára és a századra. Kérdőre vonta a vétkeseket. A bemérő gyerek viszont még mindig olyan részeg volt, hogy csak annyit tudott hajtogatni (többször is) hogy: őrnagy elvtárs jelentem, anyád.
A hattyús természetesen már a fogdába érkezett, a bemérő gyerek meg a sorakozó után vonult be a fogdába. A mi bevonulásunkkor még működött az étkezdében lévő kantinban a sör árulása. Volt viszont talán az eskütétel után, egy törzsvezetési gyakorlat, az ehhez való riadó gyakorlások során viszont megtörtént az az eset, hogy egyszerre több sofőr is jelentősen ittas állapotban akart volna beülni a volán mögé. Természetesen a fogda megtelt, másnap ezredsorakozó volt és a Cár kihirdette, hogy szeszes italt a laktanyába sorállományú részére nem lehet árusítani. Ezért volt a részünkre és az utódok részére is a Pepsi.
Üdv.

Hali Kidolg_65!
Az emberi bánásmódról: 1970 júniusában bevonulásunk idejében az 1. századnál egy K. Varga ... nevű őrnagy volt a századparancsnok viszonylag rövid ideig.
Történt, hogy valamiért (már az eskütétel után) a szolgálat vezetőnek az a gondolata támadt, hogy a WC-t és a fürdőszobát okvetlenül csak sósav szétlocsolásával és annak súrolókefével való eldolgozásával lehet tisztítani. Ez meg is történt, ha jól emlékszem akkor a kijelölt személyeknek még gázálarcot is kellett viselni. Az egész emeleten kibírhatatlan szúrós szag terjengett. Ezt valahogy megérezte a századparancsnok is, szétnézett és konstatálta, hogy mi zajlik a századnál és ezután elment. Valahogy, a zászlóalj politikai tisztnek is eljutott a fülébe pár nap múlva a történet. Ezután K. Varga őrnagy elment megismerni a mozi gépek szabályos kezelését és ezután a vele való kapcsolatunk megszakadt. Viszont helyét elfoglalta Szigeti őrnagy úr. Ez egy igen kiválóan sikerült minőségi csere volt. Az Ő megjelenése után mindenféle megalázásnak tűnő szívatás legapróbb jele is eltűnt a század életéből. Szigeti őrnagy is azok közé tartozott (sok más elöljárónkkal együtt) akire csak az őszinte megbecsüléssel tudok gondolni.
Még egyszer Pesti Albert százados úrról: véleményem szerint a százados úrban mondjuk úgy, hogy kétféle én lakozott. Egyik volt a földmérőkben lakozó szabadság és függetlenség szeretet, a másik volt a fegyelmezett katona, aki minden körülmények között igyekezett az alakulatnál szolgáló sorállománynál és a felügyelete alá tartozó hivatásos állománynál is elérni a legkiválóbb bemérői tudást és pontosságot. (Az ismereteim szerint Pesti százados úr a műszaki egyetemen végzett földmérő mérnök volt) Erre a kettősségre volt talán visszavezethető az, hogy minden furmányt megragadott arra, hogy a katonákban a kellő fegyelmet és ébrenlétet (ami a fegyelem része) az Ő szolgálati idejében fenntartsa. A szakmaszeretetét pedig számtalan esetben megtapasztaltuk amikor, például összevot bemérői foglalkozásokat tartottunk (többször több naposat is) a Nyírád és Kab-hegy környéki erdőkben. Én már 3 éves földmérői gyakorlattal kerültem a 1480-hoz, de az ott eltöltött 2 év és az ott szerzett gyakorlat a civil életben is igen jól volt hasznosítható a leszerelés után.
Hát most ennyi, de majd még erről máskor mert most túl hosszú lett az írás.
Üdv.

Szkv írta:

"- Fegyelem, szigor (pl. megkövetelték az alakiságot laktanyán belül, s ez a formaság viselkedésbeli rendet is teremtett, valódi katonaság voltunk, nem valami szánalmas csürhe);"

Ez bizony így volt. Rövid idő alatt rögződött az emberekben.

Az alapkiképzés és az eskü után tanfolyamra vezényeltek Szabadszállásra.

A folyosón kimenőruhában, sapka nélkül (eltávra készülve) mentem a KISZ- klub felé.

Az épületben nem volt kötelező a sapka viselése, csak a szolgálatoknak. Szembe jött egy öreg őrnagy, kajánul sziszegett egy nótát, na, most aztán hogyan fog az újonc sapka nélkül tisztelegni. Persze azonnal működött a reflex, a combjaimhoz szorítottam a kezeimet, és kivágtam egy remekbeszabott fővetést. Az őrnagy arcáról eltűnt vigyor, kelletlenül visszatisztelgett (rajta volt tányérsapka), és abbahagyta a nóta sziszegését.

Az ottani viszonyokra visszagondolva, ég és föld volt a különbség a 1480 és a 7260 között. Ha valaki még nem sejtené, az előbbi javára.

MIBEN KÜLÖNBÖZÖTT A TÖBBITŐL?

Nyilván a fene nagy titokzatosságban, de most nem erre gondolok. Az "ördög" az apró részletekben rejlik, s valóban az egészen kis dolgok voltak azok, amitől elit volt ez az alakulat, s nem volt elit sok-sok más alakulat az országban. Csak példálózok:
- Válogatott legénység (ide nem került büntetett előéletű, zűrös hátterű legény, s ritka volt, akinek nem volt meg legalább az érettségije - az érettségi akkoriban sokkal többet jelentett, mint manapság - );
- Fegyelem, szigor (pl. megkövetelték az alakiságot laktanyán belül, s ez a formaság viselkedésbeli rendet is teremtett, valódi katonaság voltunk, nem valami szánalmas csürhe);
- Környezet (a laktanya olyan helyen volt, amit egy szanatórium is megirigyelhetett volna);
- Ellátás (ha szabad ideje volt valakinek, a bezártságtól nem kellett megbolondulnia - nagyszerű könyvtára volt, de teniszpályája! is, életemben ott teniszeztem először, vagy ha valakinek születésnapja volt, a barátjával együtt a kedvenc ételüket kérhették ebédre, mozi, koncertek a HEMO-ban stb.);
- Nem volt szívatás, megalázás (kisebb összezördülések, fegyelmezések ritkán előfordultak ugyan, de nem hallottam kifejezetten megalázó történetekről, folyamatos terrorról, mint más alakulatoknál)... és folytathatnám a felsorolást.

Őrségben történt:

Felvezetésből történt visszaérkezéskor látom, hogy a másik felvezetés is jön visszafelé. Így kitárazás után telefon az ÜTI nek, hogy: Jelentem a váltás rendben megtörtént, rendkívüli esemény nem történt.

Az ÜTI nevére nem emlékszem. Amit ezután rámzúdított azt nem írhatom le.

Ugyanis a felvezetésem a 6-os őrhely felé történt, így nem tudtam, hogy távollétemben az egyik őr beengedett egy fát szállító traktort a vasút felé eső kapun. Az ottani őr úgy látta, hogy az ÖPK részéről engdélyezve van, pedig csak éppen az ÖPK is felvezetett abba az irányba.

Őrült nagy balhé lett. Gondolhatjátok, egy enyire feszesen fegyelmezett helyen ilyen megtörténhet. Nem lőttek agyon senkit pesze, de helyére tettek néhány embert.

 

Az őrszolgálat nehéz fárasztó szolgálat volt. Nagyon sokszor voltam felállított őr, felvezető és ŐPK. Nem szerettem. Nem lehetett eleget aludni. Mindig fáradt voltam.

Egy alkalommal Szigeti őrnagy volt az ÜTI. Jött reggel ellenőrizni. Akkor  már mint ŐPK. kimentem jelentkezni.

Az egyenruhám alvás,mosdás ill. stb állapotban begomolás nélkül volt. Ebből persze én bambán nem észleltem semmit. Jelentésem után Szigeti őrnagy : Rendben de azért gombolkozzon be. Ő egy normális  ht. volt. Kedveltük. Tiszteltük.

 

Ui:  Akkor 1971-1973 -ben 5 tele tárral őrködtünk. Hány kg is lehett?

 

 

Szomorú esemény:

Valahol Zala megyében voltunk gyakorlaton. Éjjel egy R 125-ös GAZ ( Z. alj törzsfőnöki kocsi) kitolt teleszkóp antennával nekihajtott egy nagyfeszültségű távvezetéknek.

A kocsivezető bal alkarja annyira megégett ,hogy sajnos amputálni ellett.

Brukner János ( akkor Sümeg)csak kisebb kéz égési sérüléssel megúszta.

A vezető élete köszönhető az igen nagy lélekjelenlétet tanúsító Gáspár Ferenc bajtársuknak

Ő volt az aki a váll pántjánál fogva kiemelte az áramkörből a sérült Tóth ? bajtársat.

Gáspár Feri.  Nyíregyháza: Hőstettet hajtottál akkor végre.

Minden szavaddal egyetértek!

MI IS VOLT AZ AZ MN 1480?

Nézegetem itt a fórumban, és az alakulat honlapján a laktanya állapotát bemutató fotókat, s az emlékképekre, amiket a fejemben hurcoltam eddig, rázuhan a mostani, az elkeserítő valóság. Aztán arra gondolok, hogy a Dobót elsősorban nem az épületek, a rendben tartott fű-fa-bokor jelentették, hanem mi, mindannyian. Ahányan felbukkanunk a fórumban, mind az MN 1480 részei voltunk, bármelyik korszakban, bármely alegységnél szolgáltunk, s akár szerettünk ott lenni, akár nem. Mindegyikünk másképp látta az alakulatot, nincs két egyforma emlék. Itt építjük fel a dandárt: Mindenki, aki megtiszteli a fórumot a hozzászólásával, belerakja a maga 1-2 tégláját a falakba.

Van, aki vidáman emlékszik vissza, van, aki sértődötten, sokaknak pedig a Dobó jelentette az életüket, s ez önmagában tiszteletre méltó.

Azt nem mondhatja senki sem, aki ott szolgált, hogy nem hagyott mély nyomot a lelkében a szolgálat. S azt se mondhatja senki, hogy nem büszke arra, hogy ennél az elit-alakulatnál szolgált. Akik fanyalognak, azok mind más alakulatnál voltak katonák, számunkra ők olyan kívülállók, akikből csak az irigység beszél.

Mondom ezt én, aki ki nem állhattam katona lenni, s alig vártam, hogy végre leszereljek.

:)

Vidámságok:

A zalj politikai helyettes alazredes a fsz-i törzsszázadi folyosó elején téblábolt Paréj főtörzzsel.

Egy szobatársam jött hátulról a hidegvizes mosdóból vissza a körletünk felé.teljesen meztelenül)

Paréj: takarodjon innen maga ronda ember.-))

Alez: miért? Olyan szép teste van?

Gondoljátok el a párbeszédet  egy tömény katonai közegben, ahol közbeszéd témája volt az alez ügye. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk felröhögés helyett.-))

Tudni kell hogy az alez akkor már gyanúba keveredett „másságra” való jelei miatt. Nem sokkal ezután leszerelték, persze nem az iménti jelenet miatt.

Katonák lettünk-Tettük a dolgunkat.

Szép lassan lettünk katonák. Fizikailag, lelkileg és szakmailag.

Hogy hányszor ugrottunk ki csengő, hangosbemondó után éjjelente az ágyból annak csak a jó isten a megmondhatója. Éjjel nappal, az épület elé, a telephelyig, riadó körletekbe  oda vissza. Nagyon elegem volt belőle. Aztán szép lassan minden ment simán mint az óra. Egyszer csak azt éreztük, hogy nem csak parancsokat teljesítünk hanem mi vagyunk azok akik ennek az óriási gépezetnek igazi részei vagyunk.

( Amikor éjjel 10 után századügyletesként az ügyeletes tiszti eligazítás után mentem vissza az épületünkbe midig feltettem a kérdést magamnak: mi a fenét keresek én( mi)itt?)

Egy régi bajtársam nemrég mondta: Tettük a dolgunkat

Szivatás:

1971-1973 –ban az I. zalj törzsszázsadnál direkt önös ún. kitolásra nem emlékszem.

Ha valaki link volt, vissza mert beszélni stb.  annak több jutott az amúgy is ellátandó feladatokból. Így aztán hamar ráeszmélt az ember fia, hogy hol lakik a jó Isten?

Természetesen nem volt homogén sem a ht. sem a sorállomány személyi összetétele.

A Paréj (akkor Törzsről) írták egyszer itt, hogy nem volt normális az ipse. Igen, én is így gondoltam akkor Hát az nem volt semmi.-)) ahogy üvöltözött, mozgott, rángatta az antant szíját .-)

 Amikor főtörzs lett egészen lenyugodott .Edzette a kidolgozóit és a sakkozóit.

Na és megnyertük az ezred dalversenyét amire Ő tanított be bennünket. ( A varsói szerződés hadseregeinek indulója. Mi békét akarunk, nekünk a háború nem kell) Akkor nagyon nem szerettük annyit gyakoroltuk, hogy csak. Ma úgy látom, hogy Ő volt a századunk esze.

Aztán egyes harcos kiképzés. Feltörte a  bakancs lábam. Mit mondjak?  Elegem volt az egész katonásdiból.-))

Viszont volt egy biztos helyem.-) I. zalj Törzsszázad. földsztint 11 számú körlet (hosszú folyosó balra az első ajtó, jobbra 2 ágy)

Ti értitek, hogy ennyi év után is miért látom magam előtt az egészet kristálytisztán?

Szivatás:

1971-1973 –ban az I. zalj törzsszázsadnál direkt önös ún. kitolásra nem emlékszem.

Ha valaki link volt, vissza mert beszélni stb.  annak több jutott az amúgy is ellátandó feladatokból. Így aztán hamar ráeszmélt az ember fia, hogy hol lakik a jó Isten?

Természetesen nem volt homogén sem a ht. sem a sorállomány személyi összetétele.

A Paréj (akkor Törzsről) írták egyszer itt, hogy nem volt normális az ipse. Igen, én is így gondoltam akkor Hát az nem volt semmi.-)) ahogy üvöltözött, mozgott, rángatta az antant szíját .-)

 Amikor főtörzs lett egészen lenyugodott .Edzette a kidolgozóit és a sakkozóit.

Na és megnyertük az ezred dalversenyét amire Ő tanított be bennünket. ( A varsói szerződés hadseregeinek indulója. Mi békét akarunk, nekünk a háború nem kell) Akkor nagyon nem szerettük annyit gyakoroltuk, hogy csak. Ma úgy látom, hogy Ő volt a századunk esze.

Aztán egyes harcos kiképzés. Feltörte a  bakancs lábam. Mit mondjak?  Elegem volt az egész katonásdiból.-))

Viszont volt egy biztos helyem.-) I. zalj Törzsszázad. földsztint 11 számú körlet (hosszú folyosó balra az első ajtó, jobbra 2 ágy)

Ti értitek, hogy ennyi év után is miért látom magam előtt az egészet kristálytisztán?

Bevonulás:

Egy októberi napon késő délután (este) érkeztünk a tapolcai pályaudvarra.

A mindnyájatok számára ismerős procedúra után elég késő este (éjjel) kerültünk ágyba.

Természetesen kopaszon és eléggé elcsigázottan. Ehhez képest a reggeli „üvöltős” ébresztő számomra megrázkódtatás volt. Ehhez tudni kell, hogy ha nem alszom ki magam akkor teljesen használhatatlan vagyok.( A kevés alvás probléma végigkísért a 24 hónap alatt.)

Röviden:Üvöltős ébresztés után már az öltözködés is gondot jelentett az ismeretlen ruhadarabokkal.

Aztán megtörtént a beosztás ismertetése. R 118-as rádiótávirász.

I. Zalj pk:         Pakai alezredes

Szdk:                Balázs őrnagy ( később leszerelték mert a pia erősebbnek bizonyult)

Szakaszpk:       Kucserke      hadnagy

Szakasz pk:      Bolla főtörzs

Kidolgozók:     Paréj törzsőrmester

Technikai szakasz pk:  X Y  őrnagy (sajnos nem emlékszem a nevére)

Persze akkor még a rangjelzések megkülönböztetése is gondot okozott.

Aztán ment minden mint a karikacsapás….-))

 

 A sakkozókat ne felejtsd ki!