Ja, és segal tényleg egy nevetséges hülye. Csak nézz utánna az élete kisebb nagyobb bukkanóinak. Hazudik össze-vissza. Érdekes volt a "maffia ügye" is :-)
Amit a filmjeiben képvisel az olyan messze áll az aikidótol mint Gojko Mitics filmjei az indián kultúrától.
Azért mert 7. danos (nem visszavonták tőle, úgy hallottam) még nem kell a földet nyalni előtte, ha egyébként ostoba.
Én csak azt mondtam, hogy felesleges betartani és azzal foglalkozni, hogy miért nem működik amit a másik csinál, mert az sem működik, amit én csinálok.
és ennek az ellenkezőjét senki sem állította. mi arról beszéltünk, hogyan segíthet egy haladó, egy kezdőt. ne pofázza (oppardon, csak hogy kiszakadjunk ebből a filozofikus hangulatból) szét az edzést - ahol az etikett szerint meg sem szabadna mukkanni, csak ha szükséges - a haladó, ne magyarázzon, hanem pl. olyan mozgással segítsen, ami nem blokkolás, betartás, erőfitogtatás. erre van T-senseinek egy deklarált gyakorlási módja.
Ez nem egyenlő azzal, mikor két "kvázi dohai", kaeshi-wazát játszik gyakorlás helyett.
"...és amikor felemeled a kezed, hogy ikyo, a másikkal olyan frászt leken, hogy egy ló lábáról is leesne a patkó, vagy egyszerűen ráfog a másik kezével is félúton a másik kezedre stb. Na várom a magyarázatodat........"
Habár nem nekem címezted, had válaszoljak a kérdésedre az én megközelítésemben.
Az már jó, ha vannak kérdéseid. Akkor már látod a problémákat. Csak sajnos ez a fórumos távoktatás nem működik, legalább is technikai vonatkozásban. A személyes átadás szívtől-szívig ahogy a japánok mondanák az az ami működik. És a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Ezeket a kérdéseket elsősorban a tanítódnak tedd fel, biztosan megfelelő választ fog adni, megmutatja, ki is próbálhatod. Bitosan tudsz már annyit, hogy neked is legyen elképzelésed, amit szintén kipróbálhatsz egy partnerrel. És felteheted a kérdést, "Vajon O-Sensei mit gondolt erről?" Mert nagyon fontos, hogy mindig visszatérjünk a forráshoz. Ezt is Ő mondta.
"Fel kell készülni arra, hogy az ember kilencvenkilenc százalékát kapja az ellenfele támadásának és szembe kell hogy nézzen a halállal, hogy megvilágosítsa az Utat.
Hasztalan, ha egy adott technikával babrálsz. Egyszerűen cselekedj döntően, tartalékok nélkül!
A fejlődés azoknál jelentkezik, akik megállás nélkül gyakorolnak. A titkos technikákba vetett bizalom sehová sem vezet."
"Mindenki úgy gyakorol, ahogy Ő azt helyesnek véli. Kívánok sok sikert hozzá neked is."
Köszönöm, kívánok én is neked kitartást és örömteli gyakorlást, fejlődést és szellemi növekedést. Jó utat a teljesség felé!
Steven Seagalról: Ő ugye egy 7 danos sihan (bár nem tudom, hogy jelenleg mennyire aktív). És más tanítókat pedig nem bírálunk.
"Egyébként Te mióta gyakorolsz és ki a mestered? (Illik ilyet kérdezni?)"
Hát nem nagyon illik, viszont lehet. De ne lepődj meg a válaszomon!
Hogy mióta gyakorlok? Nem elég régóta :-) Ezt fogom mondani életem végén is, remélem még sokáig élek. Bár gyerekkorom óta foglalkozom harcművészetekkel, a gyakorlásomban benne van az egész élettapasztalatom. Az az időszak is amit például siklóernyőzéssel töltöttem. Mert az ugyan nem harcművészet, de nagyon sokat tanultam, tapasztaltam, megértettem általa a természeti törvényekről és a halálfélelemről.
Hogy ki a mesterem? Bárki akitől tanulhatok. Aki most kezdett el foglalkozni az Aikidoval olyan problémákra világít rá a nemtudásával ami egy rutinos öreg rókának eszébe sem jut, vagy már elfelejtett, hogy valaha probléma volt a számára.
"Tanulmányozd hogyan folyik a patak vize a völgyben, simán és szabadon a sziklák között. Tanulj a szent könyvekből és a bölcs emberektől is. Minden - még a hegyek, folyók, növények és fák is - a tanítód legyen." /Ueshiba Morihei/
Figyeltem nyáron a fecskéket ahogy a bogarakat kapkodják miközben villámgyorsan kerülgetik a fűszálakat. Egyszer sem értek hozzá egyetlen fűszálhoz sem. Micsoda ügyesség, micsoda érzékelés! Ezt is be lehet építeni a gyakorlásunkba.
Hogy majd ha okosabb leszel elmagyarázom, mert most még úgysem értenéd meg, mert nem vagy még olyan okos mint én....mert én már 10 éve, vagy több.....
Azt javasoltad, majd ha több mint egy éve Aikidozom. Hát több mint egy éve Aikidozom. Kezdheteted magarázni... Ja, és igen, írhattam volna kovácsot is, és amikor felemeled a kezed, hogy ikyo, a másikkal olyan frászt leken, hogy egy ló lábáról is leesne a patkó, vagy egyszerűen ráfog a másik kezével is félúton a másik kezedre stb.
Na várom a magyarázatodat........
Egyéként ki a mestered és mióta tanulsz aikidózni?
az összehasomlítást arra értem hogy belekevered a boxolót a judokát a birkózót. egy boxololó miért fogna erősebben mint pl.egy kovács /mármint szakma/
hogy miért nincs értelme,és mi az amit nem jó szögből nézel? mint mondtam majd ha felkészült leszel arra hogy megértsd,visszatérhetünk rá. de addigra magad is rájönnél. addig meg azért nincs érteme ezt tovább vesézni mert úgy sem fog tudni téged így onlie meggyőzni senki és szerintem nem is akar. másik kérdésedre pedig ki merem jelenteni hogy az utolsó néhány hozzászoló túl van már az egy évtizeden amit az aikido gyakorlásával töltött.
nem tudok neked jobbat javasolni,próbáld ki,mert így nem fogsz róla olyan képet kapni ami megválaszolná a kérdéseid.már ha valóban érdekel. sok olyan apró "trükk" van amitől működik a dolog,amit így nem vezel észre csak ha benne vagy.
Csak felhívnám a figyelmedet, hogy a vallás és filozófia témakörben értekezünk az Aikidoról és fejtjük ki gondolatainkat. Nem kétséges, hogy van ilyen vonatkozása. Az meg ugye más kérdés, hogy ki hogyan viszonyul hozzá, annyit is ért meg belőle.
Lehet viszonyulni az Aikidohoz mint sporthoz. Testedzés ugye. Lehet hozzá viszonyulni mint egészségmegörző testgyakorlatokhoz. Do-in, Shiatsu, meridiánok aktivizálása és harmonizálása. Lehet viszonyulni hozzá mint az önvédelem egy eszköze. És mint a kultúra és a távolkeleti egzotikus hagyományok részeként.
Az én megközelítésem mindezeket figyelembe véve spirituális irányultságú, a mindennapi gyakorláson keresztül a budonak mint szellemi tanításnak megértése, kapcsolata a mindennapi élethez, a dojo mint világ gyakorlóterepe és alkalmazása a mindennapi életben. Ez az én utam.
Na most mond, hogy ez nem az Aikido. Ez is Aikido :-)
Kedves Atesz. Szerintem túlfilozofálod a dolgot. Az Aikido egy kellmes testmozgás, egy remek sport, ami nem kapcsolódik sokkal nagyobb mértékben a valós küzdelemghez, mint pl. pankráció.
Én csak azt mondtam, hogy felesleges betartani és azzal foglalkozni, hogy miért nem működik amit a másik csinál, mert az sem működik, amit én csinálok. Van egy hagyománya a dolognak, azt érdemes követni, de szerintem kb ennyi.
Összehasonlítani semmivel nem akartam, különösen nem a boxal (amit szerintem egyébként be kellen tiltani, hiszen hogyan lehetne már az sport, ahol a cél a sporttársamnak sérülést okozni, sőt, lehetőleg olyan súlyosat, hogy elveszítse az eszméletét, de legalábbis képtelen legyen folytatni a versengést).
Szóval nem látom, hol állítottam valótlanságot.
Ja, és Steven Segal egy agresszív bunkó, aki a filmjeiben szükségtelen agresszióval, brutalitással, kegyetlenséggel önbíráskodva okoz sokaknak maradandó testi sérülést, nem ritkán halált. Ennek semmi köze az Aikidohoz.
Kellő tapasztalatok hiányában valóban csak akadémikus vitát tudunk folytatni, ami ugyan nem értelmetlen, de nem is segíti a megértést. Mert, ha azt mondod meg tud úgy fogni amit nem tudok bontani, erre azt mondom mutasd meg!
Azt hiszem itt újra a már többször terítékre került, az Aikido hatékonyságáról szóló vita újult ki.
Jigoro Kano a Kodokan Judo megalkotója (a Judo-t magam is műveltem nem is rosszúl) az Aikido-t nevezte az ő ideális Judo-jának. Tudjuk, hogy ami ideális az nem feltétlenül gyakorlatias. Mégis több judokát küldött O-Senseihez Aikido-t tanulni, hogy javítsanak judo technikáik hatékonyságán. Vajon miért?
A probléma azonban élő. Nem mehetünk el mellette szó nélkül. Kezdő aikidokákban is felmerül a kérdés vajon mennyire hatékony az amit a dojoban tanultak, valóban meg tudnák-e védeni magukat, vagy győzhetnének-e egy küzdelemben? Láttuk ugye Steven Seagal filmjeit, csakhogy filmen minden remekül működik.
Vannak is ez irányú törekvések. Ljubomir Vracarevic Real Aikidoja például. (Megalapította és mindjárt adott is magának 10 dant.) Ezek azonban az Aikido és O-Sensei szellemiségének a korlátozásával születnek.
Az Aikido valójában ott kezdődik ahol a küzdősportok véget érnek. Az Aikido megmutatja mi van a harc, a győzelem vagy vereség eszméjén túl. Az Aikido azonban maga is a harcból táplálkozik. Fény nélkül nincs árnyék, harc nélkül értelmét veszti a harcnélküléség eszméje. Az Aikido a legteljesebb mértékig Budo. Azaz a harc útja, vagy Zen tartalommal felruházva a harc nélküli cél nélküliség.
Anélkül, hogy technikai részletekbe mennénk bele, ezt tényleg inkább a dojoban kell megtapasztalni, a legtöbbünknek két keze és két lába van (hiányos végtagokkal is lehet aikidozni), van egy törzse amihez a végtagok kapcsolódnak, és nem árt ha a fejét sem felejti otthon az ember. Szoval anatomiai felépítésünk nagyjából azonos. Ugyan azok a fizikai elvek hatnak mindannyiunkra. Hogy mindezeket ki milyen formában és mennyire használja ki az már lényeges lehet. De csodák nincsenek, és a fizikai korlátok csak bizonyos mértékig tágíthatók. Valójában bárkin bármiféle technikát végre lehet hajtani, csak meg kell találni a módját.
Az Aikido nem foglalkozik azzal, hogy judossal, karatéssal, boxolóval vagy mifélével áll szembe. A támadás egy célirányos energiaközlés. Az energiának van irány, útvonala, ereje, hatóköre. Ez az ami az aikidot érdekli, az, hogy mit kezd ezzel az energiával.
A többi megállapításoddal egyetértek. Az Aikido valóban a harmónia útja. Nem azért gyakorlunk, hogy jól meg tudjuk védeni magunkat, ám mellesleg arra is alkalmas.
Az aikido a harmóniáról szól. Csak a partnered aktív közreműködése révén válik működőképessé. Soha nem lennél képes pl. egy iriminage-t vagy kaitennage-t megcsinálni, ha a partnered nem mozogja le neked. De ez a művészet erről szól.
Próbáld csak meg valakin, aki nem tudja mi az az aikido. Vagy kérj meg egy judost vagy bírkozót, hogy pl fogjon rá a kezedre és aztán próbáld csak meg szépen bármelyik gyakorlatot. Ezzel nem a judoval, vagy a birkozással vagy a tudatlansággal hasonlítom össze az aikidot, hanem az idealisztikus marhaságokkal.
Mindebből pedig semmi más nem következik, mint az, hogy jó nagy ostobaság betartani a másiknak, és azt mondani, hogy látod rosszul csinálod, mert itt meg ott meg tudom akadályozni. mert itt nem a gyakorlatok harcértékéről szól a történet, hanem a közös gyakorlásról. Az aikidó olyan mértékben (nagyon helyesen) eltávolodott a küzdelemtől, hogy szerintem felesleges azt belekeverni a gyakorlásba.
Olyan kb. mint az olimpiai magasugrás. Nem azért és nem úgy edzenek a magasugrók, hogy pl. a sövényt otthon át tudják ugran. Csak azért, hogy azon rendkívűl speciális és a való világtól eltávolodott irracionális körülmények között egy mozdulatsort precízen és pontosan meg tudjanak csinálni.
Vagy inkább olyan, mint a teaszertartás. Nem az a lényeg, hogy elkészüljön a tea, vagy hogy finom legyen, vagy hogy hatékkonyan készüljön el. Az a lényeg, hogy a hagyományoknak megfelleő ritusban készüljön el.
Az aikido terén tényleg kevés tapasztalatom van. És neked?
ezt a sok valótlanságot betudom annak hogy kevés tapasztalatod van az aikido terén. de ha szeretnéd hogy fény derüljön az általad leírt dolgok igaz vagy hamis mivoltára akkor szerintem probáld ki az aikidot. és ha egy év gyakorás után is ez marad a véleményed szívesen elmondom hogy miért nincs így,és miért nincs értelme sem az ilyen összehasonlítgatásnak. :)
"szerintem jó nagy bunkóság, amikor szándékosan megakadályozod a másikat abban, hogy egy technikát végrehajtson "
Inkább félreértésnek nevezném, így nem sértő :) Azt hiszem Tamura sensei írja a könyvében, hogy kezdő, ám túlzott önbizalommal rendelkező aikidokáknál látni (vagy haladó, ám kellő megértés híján lévőknél, de ezt csak én teszem hozzá) amint megakadályozzák partnerüket a technika végrehajtásában, rendszerint olyan ponton avatkoznak közbe amikor elegendő egy kismértékű ráfeszítés, hogy törjön a csukló, a könyök, kificamodjon a váll. Ezért is nem érdemes kötöszködni a partnerrel.
A probléma azonban létezik. Ha a partner is ismeri a technikát (és miért ne ismerné) akkor be tud avatkozni a folyamatba és elviszi a végrehajtást egy más irányba. Ehhez a torinak rugalmasan kell tudnia alkalmazkodni. Hasonló történik akkor is, ha az uke nem követi a partnere mozgását, nincs harmóniában vele, nincs meg a megfelelő kontaktus (mert lemaradt, vagy a tori volt túl gyors). Namost erre vagy azt mondjuk, hogy ez egy rossz, hibás gyakorlat és kerülendő, vagy beépítjük a gyakorlásunkba, mint kontra-technikákat (kaeshi waza). Valójában a beavatkozás csak azt jelenti, hogy megváltozott az erő iránya és ehhez a megváltozott irányú erőhöz kell alkalmazkodni, ezt kell továbbvezetni. Az Aikido mint tudjuk az alkalmazkodás művészete.
"Valójában nincsen olyan aikido technika, amit egy gyenge kezdő is meg ne tudna hiusítani még egy igan gyakorlott mesterrel szemben is."
Valójában ez a kényszerítés mértékétől függ. Megfelelő kontrol és kellő erejű kényszerítés esetén csak olyan irányba tud kitörni amit megengedek neki. Ez a "küzdelem" rész. Így indul az Aikido tanulása. Ez később finomodik és változik olyan irányba, amikor hagyom a partnert szabadon mozogni, szabadon érvényesíteni a szándékát, és ehhez a szándékhoz alkalmazkodom, vezetem tovább. Ez pedig már inkább a partneri kapcsolat, és ehhez sokat kell gyakorolni :)
"Aki nem hiszi, menjen le pl egy birkózó edzésre, vagy judo edzésre, esetleg egy boxolóval próbálkozzon meg. A legkezdőbb bokszoló is üt már úgy, hogy próbálkozhatsz minden féle ravasz dobással meg irimivel, semmi esélyed."
Ez az ami jó esetben nem fog kiderülni :) Sokunk (jó esetben) rendelkezik küzdősportos múlttal, versenyzői tapasztalatokkal. Tudja mire jók a küzdősportok és azt is, hogy mi az Aikido (legalább is igyekszik megérteni). Tudja miért kezdett el aikidozni és miért nem megy bele semmiféle felesleges erőfitogtatásba. Ez nem jellemző sem egy sportemberre, sem egy aikidosra.
"Az aikido technikák csak akkor működnek, ha akin csinálod, hagyja. Sőt, "
Az Aikido technikák nem működnek. Az alapelvek és a fizikai törvényszerűségek azok amik működnek. És persze kell az ember aki működteti őket. Mindezek kapcsolatából születik meg az Aikido.
"....hogy a haladóbb tanít, magyaráz, hanem annak a lehetőségét adja meg, hogy a rosszul végrehajtott mozdulatok esetén, blokkolás nélkül semlegesítse a sempai ezeket. Tamura sensei elég gyakran alkalmazza ezt a gyakorlási módot az edzőtáborain, mikor ő támad meg bennünket...."
Tamura sensei, és minden aikidos mély tisztelete melett szerintem jó nagy bunkóság, amikor szándékosan megakadályozod a másikat abban, hogy egy technikát végrehajtson úgy, ahogy ő azt jónak véli azért, mert te, mint uke azt gondolod, hogy másként kellene csinálni.
Valójában nincsen olyan aikido technika, amit egy gyenge kezdő is meg ne tudna hiusítani még egy igan gyakorlott mesterrel szemben is.
Aki nem hiszi, menjen le pl egy birkózó edzésre, vagy judo edzésre, esetleg egy boxolóval próbálkozzon meg. A legkezdőbb bokszoló is üt már úgy, hogy próbálkozhatsz minden féle ravasz dobással meg irimivel, semmi esélyed.
Az aikido technikák csak akkor működnek, ha akin csinálod, hagyja. Sőt,
"Az, ahogy te mondtad más logikai sorrendet követel és a tudatodnak nem olyan könnyű ehhez alkalmazkodni. Másolni próbálnak az emberke ilyen megközelítésből, és sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a másolásra figyeljünk, nem a technika lényegére."
Egyetértek veled. Valóban, a másolás (ha nem értjük a másolás miértjét) elviheti a tanulást az üres forma másolása irányába. Most így végig gondolva még ez sem rossz! Összegyüjtögetünk egy rakás különböző alakú poharat és elkezdjük töltögetni a vizet egyikből a másikba. Majd rájövünk, hogy "Jé, a víz az mindig ugyanaz marad, csak más alakot vesz föl."
"Jókat írsz, de úgy érzem a mondanivalódból, hogy még mindig túlságosan sok jelentőséget adsz a formának. "
Ez így is van meg nem is. Bizonyára eltérő módon gyakoroljuk az Aikidót, ezért más a megközelítési módunk. Ahol én kezdtem, ahova visszatértem és vagyok, ott nagyszámú formai variációkkal dolgozunk. Ez azt eredményezi, hogy ugyan kisebb lesz a rutin egy bizonyos technikai megoldással kapcsolatban, azonban nem is alakul ki ragaszkodás egy bizonyos technikai megoldáshoz. Lehet, hogy csak hónapok múlva kerül sor ugyanarra az irimi nage verzióra. Lehet arról értekezni, hogy ez mennyire hasznos vagy sem, én szeretek így edzeni mert nem unalmas. Mindez párosul a minimális magyarázattal. A technikák önmagukat magyarázzák. Ezért szükséges gyakorló részéről, hogy teljes figyelmével részt vegyen az edzésen, ne rutinból gyakoroljon, mert, ha a technika bemutatásakor nem figyel, mert az előző gyakorlattal van még elfoglalva, vagy esetleg mással, akkor csak pislogni fog, hogy mit is kell csinálnia. Ez kifejleszt egy gyors és éles megfigyelőképességet. Sok részletet kell gyorsan felfogni. Ez a megfigyelés jó koncentrációs és tudattágító gyakorlás. Valóban ragaszkodom a formához a gyakorlás, a tanulás során mert sok múlik sokszor egy mozdulat ívén, egy lépésen, a lábfej elfordításán ilyen apróságokon. Azonban tudom, hogy a forma az csak forma. Ha elmegyek egy kurzusra vagy ellátogatok egy másik irányvonal, stílus irányzat edzésére, könnyen tudok alkalmazkodni, mert nincs bennem ragaszkodás. Ez egy érdekes kettősség. O-Sensei is beszélt arról, hogy "Az Aikido-nak tulajdonképpen nincsenek is technikái." Vagy amikor filmre akarták venni a "technikáit", azt mondta "Rendben, de ezek holnap már mások lesznek." Máskor pedig elég morcosan viselkedett, ha nem úgy gyakoroltak a tanítványai ahogy mutatta.
"Azonban szerintem nem azért lesz más jelentése a technikának, mert más a formája, hanem mert más helyzetben alkalmazod, ezért lesz más a forma. A más helyzet teremti a jelentést, ami magával vonzza a forma változását."
Külön választanám a tanulást és az alkalmazást. (Bár bizonyos megközelítésben a gyakorlás az maga az Aikido.) Tanuláskor valóban szigorúan veszem a formai megfelelőséget. Alkalmazáskor azonban (jiyu waza, randori) el kell vetni a formához való ragaszkodást. Hiszen nem tervezgethetsz, nem állhatsz le egy technikával vacakolni főleg több támadó esetén mert jól letámadnak hátulról. Hagyni kell az energiát szabadon áramlani, és itt mutatkozik meg, hogy az alkalmazó mennyit értett meg abból, hogy mi az az Aikido. Erre utal a kifejezés: "Tanulj és felejts!"
Végül is, amit megtanultunk mindent el kell felejtenünk csak meg kell élnünk, tapasztalnunk, éreznünk, hogy mi az ember az univerzum a kapcsolatok meg minden.
Jókat írsz, de úgy érzem a mondanivalódból, hogy még mindig túlságosan sok jelentőséget adsz a formának. Én sem azt mondtam, hogy elhanyagolható, mert ahogy írtad, edény nélkül szétfolyik a víz. Azonban szerintem nem azért lesz más jelentése a technikának, mert más a formája, hanem mert más helyzetben alkalmazod, ezért lesz más a forma. A más helyzet teremti a jelentést, ami magával vonzza a forma változását.
Azzal viszon abszolút nem értek egyet, hogy a mester mozdulatainak megfigyelése, másolása a fontos része a tanulásodnak. Látsz egy technikát, aminek van egy jelentére. Teljesen mindegy, hogy milyen irányban áll a kislábujjad, nem attól fog működni egy technika. Az a baj, hogy ezzel a hozzáállással szerintem el lehet veszni a részletekben. Az aprólékos megfigyelés vonzza magával ezt a helyzetet.
Mindenkinek meg kell figyelni egy bizonyos szinten a technikát, aztán a gyakorlás alatt megpróbálja először úgyis mindenki lemásolni. Azután, hogy ez megtörtént jelentést fog adni az egésznek, és utána azt a jelentést, azt az érzetet fogja keresni. Idővel, ahogy mélyül a tudás úgyis hasonlítani fog a mester által bemutatott technikára. Az, ahogy te mondtad más logikai sorrendet követel és a tudatodnak nem olyan könnyű ehhez alkalmazkodni. Másolni próbálnak az emberke ilyen megközelítésből, és sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a másolásra figyeljünk, nem a technika lényegére.
"Tamura sensei ezt Hikitate-keikonak nevezi, de itt sem arról beszél - amit oly gyakran látni a tatmin -, hogy a haladóbb tanít, magyaráz, hanem annak a lehetőségét adja meg, hogy a rosszul végrehajtott mozdulatok esetén, blokkolás nélkül semlegesítse a sempai ezeket. "
Minden tiszteletem Tamura sensejé. Volt alkalmam gyakorolni vele "Tamurás" korszakomban. Kiváló aikidós, kiváló tanító és kiváló ember. Számomra azonban még ez a fajta gyakorlás is tulzás. Mert alkalmat adhat a virtuskodásra. "Hogyan tudom semlegesíteni a másik technikáját?"
Én a "buta uke" hozzáállásnak vagyok a híve. Ne "tudja" az uke a technikát. Az uke menjen amerre mennie kell és essen ahova esnie kell. Hadja magát vezetni akkor is, ha rosszul vezetik. Majd rájön a tori a tévedésére. És ha meg nem tudja elsőre akkor mi van? Majd megtanulja. Van rá ideje. A szerepek cserélődnek. Nem a tanítás az uke feladata, hanem, hogy partner legyen a gyakorlásban. Más persze, ha a pertner kéri a segítséget, de akkor is helyesebb megkérni az edzésvezetőt, a mestert. Így a lélek sem sérül annyira.
Persze, hogy nem. Hanem egy olyan társad, aki már húsz négyzetméterrel többet látott a sötét erdőből (ahonnan a kiutat keresitek a mesteretek segítségével), mint te.
De vajon kéri-e ezt a segítséget a kohai (vagy a dohai)? Ha igen, akkor az esetek hány százalékában kéri ezt valójában? Mit szól a "segítő" szándékhoz a mester?
Van olyan gyakorlási mód, ahol a sempai segíti a kohai fejlődését. Tamura sensei ezt Hikitate-keikonak nevezi, de itt sem arról beszél - amit oly gyakran látni a tatmin -, hogy a haladóbb tanít, magyaráz, hanem annak a lehetőségét adja meg, hogy a rosszul végrehajtott mozdulatok esetén, blokkolás nélkül semlegesítse a sempai ezeket. Tamura sensei elég gyakran alkalmazza ezt a gyakorlási módot az edzőtáborain, mikor ő támad meg bennünket.
Meg kell találni a középutat, hiszen ha a kezdő minden alkalommal csak a "hibajavítást" kapja, akkor a sikerélmény hiányában az önbizalma és a motivációja hamar megcsappanhat.
Hagyhatnánk már ezt a szójátékot. Sértő lehet a fogyatékkal élők számára.
"Azzal viszont nem értek egyet, hogy meg kéne figyelni a mester mozdulatait. Pontosabban megfigyelni meg lehet, de másolni nem szabad. Ne formát tanuljunk, hanem jelentést!"
Igazad van a jelentést illetően, azonban hogyan lehetne elvonatkoztatni a formától amikor egy technikának van 20-30 féle változata? Nem mind ugyan arról szól! Az okés, hogy ugyan azok az alapelvek jelennek meg a technikákban, de ha megváltoztatod a formát, változik a jelentéstartalma is. Ebből szokott azután az lenni, hogy "Mit is kell csinálni? Irimi nagét? Ja jó azt tudjuk." És csinálunk egy irimi nagét. Csak éppen nem azt az irimi nagét amit a mester mutatott. Önmagában persze jó az is, csak éppen egy másik változat. Valamiben eltér. Sülyesztesz ott ahol nem kellene, lefelé viszed az erőt, holott éppen felfelé kellene stb. A mester, a tanító nem véletlenül mutatja azt és úgy. Tiszteljük meg a figyelmünkkel, mert valamire fel akarja hívni a figyelmet. A formában van a jelentés, a gyakorlásban pedig a megtapasztalás. Ez az amit meg kell érteni. Ezért fontos szerintem a bemutatott technika, a mester mozdulatainak aprólékos megfigyelése és másolása. Legközelebb majd mutat egy másik változatot és akkor pedig majd annak a jelentését kell megérteni. A sok megértés majd szépen összeadódik és kiadja az egészet. A forma másodlagos az alapelvekhez képest, azonban nem elhanyagolható. Edény nélkül szétfolyik a víz. Ha nem igazodunk a bemutatott formához, csak káosz lesz összevisszaság és vitatkozás. "Nemis is így mutatta, de én jobban tudom ... " stb.
