Azt meg tudjátok mondani, hogy Ukrajna mennyire drága/olcsó hely? Azt tudom, hogy olcsóságban a lengyelek vezetnek. :) A cseheknél már kicsit drágább az élet. Viszont néztem Lviv-ben szállásokat, és az alapján nem tűnik kiemelten drága helynek. :)
Megerősítem, a legnagyobb veszély maximum az, hogy kitörik a bokád egy kátyúban :) 2 nap szerintem is kell rá, kávéhoz pedig ajánlom a helyet, ahol a lviv-i kávét is pörkölik :)
Séta nyugodtan, mint bármilyen európai városban. 2 nap azért nem árt, hogy ne csak egy rohanás legyen az egész. Mi munkahelyi elfoglaltság miatt repültünk 2012-ben, közvetlenül a foci eb után, így a határhelyzetről nincs infóm.
Sajnos még soha nem voltam Ukrajnában. Egy lengyel utam során szeretnék átmenni a lengyel-ukrán határon, és megnézni Lvivet (Lvovot) :) Valószínűleg vagy vonattal mennék Przemysl felől, vagy busszal. Még nem tudom pontosan. Úgy hallottam, hogy a határnál néha órákat is kell állni. Gondolom ez főleg arra igaz, ha az ember busszal megy. Viszont kérdés, ami lehet, hogy hülye előítéletből fakad, nem tudom. Mennyire biztonságos város Lviv? Azt tudom, hogy szép. De este egyedül sétálgatni (férfi) vagy egy kis kamerával a kézben, esetleg nappal, vagy villamosozni, beülni valahova... Szerintetek, ha alaposan meg akarom ismerni a várost, mennyi idő szükséges rá? Egy nap, esetleg kettő? Köszönöm a válaszokat előre is.
Köszönjük. Már az edigi anyagok is alaposak voltak, ezzel is nagyon sok munka lehetett.
Eddig senki nem említette, az utikönyv sem a kijevi várat. Voltam ott, legnagyobb érdekessége hogy a mellett lévő domb másik oldalán van a stadion, ahol a legutóbbi labdarúgó EB döntőjét játszották. És onnan egy rövid sétára van a Szent Miklós templom, a kevés kijevi katolikus templom egyike:
Sziasztok! Nekem olyan kérdésem lenne,hogy belehet-e vinni laptopot Ukrajnába? Saját tulajdon nem eladásra szánt. Vagy esetleg bevinni betudom de visszahozni már nem???
Úgy hallottam kb 500euro-ig lehet bevinni terméket. Na már most laptop+telefon kapásból meghaladja ezt az összeget.
Másik kérdés: Úgy halottam gépkocsival érkezőknek valami papírt kell kitölteni határon. Ez van angol vagy magyar nyelven is?
Amióta hazajöttünk, sokat gondolok vissza az elmult napokra. Ahogy kezdenek leülepedni a látottak, arra gondolok, jó, hogy ott jártunk, kár lett volna kihagyni. De, annyira nem fogott meg a város feelingje, hogy visszamenjek.
Igaz, az a mottóm, hogy mégegyszer oda nem megyek, ahol már jártam. Hisz olyan sok szépség van, amit látni kéne, de sajna az évek nagyon mennek.
Mi pedig köszönjük a beszámolódat. Biztosan sokan nagy hasznát veszik. Sajnálom, hogy annyira nem nyűgözött le a város, hogy erős késztetést érezzetek a visszatérésre.
A szintemelkedéssel ezek szerint nem volt gond. A Lavrán csak úgy belül sétálni azért érdemes lett volna, mert ott is van egy, a semmiből 1998-ban újra felépített székesegyház, az Uszpenszkij (Istenanya elszenderülése), ami kívülről (is) nagyon szép.
Mára csak egy program volt előirva a Lavra, aztán lett belőle teljesen véletlenül több.
Lukyanivskáról elmetróztunk a Teatralna-ig, itt átszálltunk a M1 piros metróra, amivel 2 megállót mentünk az Arsenalna-ig, azért, hogy megnézzük a legmélyebb metró állomást. Tényleg nagyon lent van.
A kijárattól balra menve a Slavy parkba tartottunk, itt van ugyanis az örök mécses dicsőség emlékmű 27 m magas obeliszk oszlop. Tövében az ismeretlen katona sirja. Na, ettől nem messze fotóztuk a lefelé növő fákat. Párom kitalálta, azért lefelé nőnek, mert igy hajolnak meg az emlékmű előtt.
Innen már lehetett látni az 1932-es nagy éhinség milliónyi áldozatának emlékére állitott égő gyertyát formázó alkotást.
Parkból kijőve, a park melletti utcán menve lehet elérni a Lavrát.
Park mellett wc és bódék, kvasz, sör, jégkrém, kávé.
Mire a Lavrához értünk már nem akartunk bemenni, megbeszéltük minket ugyis csak kivülről érdekel a dolog. Szóval tovább andalogtunk be-belesve, ahol tudtunk. Végül kikötöttünk az Ukraine Anyácska szobornál /halvány lila gőzöm sem volt, hogy ez itt van/ teljesen véletlenül.
Körbejártuk, de előtte még megnéztük a kiállitott tankokat, repcsiket, háborus autókat, ágyúkat stb.
Lementünk a hegyről fogalmunk sem volt hová lukadunk ki, egy nagy forgalmas csomópontba. Na itt merre vegyük az irányt, szomjhalál kerülgetett mindkettőnket, oroszul nem tudunk. Kevés ember járkált azon a részen, inkább autók.
Végül láttunk egy buszmegállót, trollit, emberek a megállóban. Annyit kérdeztünk metró? Ők biztos azt kérdezték vissza melyik metró? Nem értettük. Majd jött egy fiatalember, aki angolul beszélt ő segitett, hogy mire szálljunk fel /elfelejtettem hányas trollira/ jött velünk, s szólt hol szálljunk le.
Ez volt a Druzhby Narodiv metro megálló. Metróval elmentünk a Krescsatyik megállóig, megkerestük a két lud /dva guzja/ önkiszolgálót, ez a Maidan Nezalezhnosti egyik oldalán van , emeletes s, ott vacsiztunk. Még sétálgattunk a Krescsatikon, 7 vége volt le volt zárva a forgalom elől, sok ember volt az utcán.
Véget ért a kirándulásunk.
Negyedik nap.
Nem keltünk korán ma sem, még volt reggelink előző napról. Szép lassan dél felé megkerestük a 499-es marsruthka busz megállót, s irány a reptér.
Nagyon ellenmondásosnak éreztük Kijevet. Vissza nem vágyunk, de látnunk kellett.
Nem keltünk óra csörgésre /hála isten/ ezért is jó volt, hogy önellátósak voltunk.
Nyugisan megreggeliztünk. Lementünk a piacra kicsit körül nézni, észrevettük a húsboltot kivülről nagy üveges, tehát belehet látni ami egy kb 25 nm-es helyiség, középen kör alakban asztalok és rajta a husok, friss szalonnák vegyesen, csak nők árultak, fejük fölött a tányéros mérleg. Mögöttük a belső körben is nők voltak, akik darabolták fel a nagy husokat. Ezt mind kivülről szemléltük, aztán bementünk, de abban a pillanatban fordultunk is kifelé. Borzasztó szaga volt a friss és tömény husnak..
Másnap azért erőt vettem magamon és bementem, pár perc után már nem éreztem a szagot, s ekkor csináltam egy fotót, többet nem engedtek. Érdekes semmi vér vagy lé nem csorgott a husokból, klima volt benn és össz-visz egy db legyet láttam. Ezután elmetróztunk a Lukyanivskáról a Zoloti Vorota-ig, ott átszálltunk a piros metróra, amivel az Universytet megállóig mentünk.
Árnyékos oldalon menve első látnivaló a St Vlagyimir templom. Bementünk. Az a helyzet mi nem vagyunk vallásos emberek, ezért minket a belső nem fog meg. Nem szeretem az agyon csicsázott, aranyozott...na, mindegy. Viszont az épületek külseje az ami szivembe lopja magát.
Tovább menve első sarkon balra fordultunk az Opera felé. Tudom itt a sarkon, ha jobbra fordulunk ott van a Sevcsenko egyetem, de a melegre való tekintettel – kihagytuk.
Háát a mi Operaházunk sokkal szebb. Na, itt már szomjaztunk beültünk pont a szinházzal szembeni teraszra, egy kicsit ejtőzni. Néztük a forgalmat, valóban nagyon sok dzsip közlekedik, láttunk egy-két esküvői párt is, akik a szinháznál fotózkodtak.
Erőt véve magunkon tovább libbentünk az aranykapuhoz /Zoloti Vorota/ egy-két fotó, itt is volt esküvői pár /szombat lévőn/. Itt megkóstoltam a kávés autónál milyen is a kavu? Kávénak nem nevezném....valami sötét lötty. Megkerestük a villamacskát, nem volt könnyű megtalálni, igy utólag tök egyszerű helyen van. A parkban lévő terasz-szökőkut bejáratánál.
Mielőtt tovább mentünk volna, erőt vettem magamon és megkóstoltam a kvaszt, s lám-lám izlett. Páromnak nem.
Következő helyszin aSt Szófia székesegyház. Nagyon szép kivülről főleg a harangtorony, bementünk, de a toronyba nem másztunk fel.
Már a téren, ahol a harangtorony is van, láttuk a kékben uszó St Mihály székesegyházat nagyon szép volt messziről is, ahogy a napsugarai ráestek az arany tornyokra, csakugy csillogott. Ez lett a kedvencem. Ezt is megnéztük belül is, épp valami ceremónia kezdődött, egy darabig várakoztunk aztán meguntuk. Többeket láttunk bent egy, egy kép előtt imádkoztak, hajladoztak és csókolgatták a képet. Aztán egy odakészitett ronggyal letörölték a szájuk nyomát. Hááát nem tudom, nekem kicsit bizarr volt a látvány.
Lementünk a siklóval /ami közvetlen a székesegyház mellett van/ meg feljöttünk. Lent semmi látnivaló, egy pici rész látszik a Dnyepperből. Ezért kár volt. Nem is a pénz miatt 1,50 UAH/út.
Mindjárt a sikló és valami minisztérium /ezt nem tudom melyik volt/ melletti utca az András lejtő. Ezen végigsétáltunk a rengeteg kirakodóvásár jellegű utcán. Mindjárt az elején megnéztük kivülről a St András templomot /ez is szép/. Ne zavarjon meg senkit, de az utca elején zsákutca tábla van kitéve. Lehet ott felejtették.
Aztán valahol a lejtő vége felé beültünk a Cselentano pizzériába, utána pedig a lejtő végén egy cukrászdába. Tejszin fagyi volt 20 dkg ls meleg étcsokit hoztak mellé, azzal kellett leönteni hm, fini volt és nagyon jól esett a melegben.
Lassan leértünk a Kontraktova térre, ahonnan metróval vissza mentünk a Lukyanivskára a szállásra.
Pontosan érkeztünk, sima leszállás. Nagyon jó idő fogadott, meleg volt, de nem égetett, mint itthon. Kinyomtatott térkép alapján egyből megtaláltuk a buszmegállót, pont a reptér kijáratával szemben van. A megállóban nem volt kiírva a mi 499-es buszunk, már épp tovább akartunk menni, amikor közeledett a busz, megállt a megállóban.
Felszálltunk, s nem tudtam eldönteni röhögjek vagy ámulatba essek. Te jó ég, hová csöppentünk. Koszos, rozsdás, lelakott, szerszámok a földön /bármikor kellhet/. Padló kopott, hiányos. Vezető mellett a gépháztető valami koszos terítő-szőnyegfélével letakarva, rajta aprópénz, papírpénzhalom, agyonhasznált papírdobozban is pénz, sőt a műszerfalon is papírpénzek koszos terítővel letakarva. Körbe az ablakok piszkos barna drapériával díszítve. Csak BÁMULTUNK nem akartam hinni a szememnek. A már kikészitett 5 hrivnyát letettem a „szőnyegre” várván valami jegyet kapunk. Semmit nem adott a söfőr, de másnak sem. Hogyan számolnak el fogalmam sincs.
Egy darabig próbáltam számolni a megállókat, mert az, hogy lássam, hol állunk meg, szóba sem jöhetett. Olyan magasan vannak a megállótáblákon a nevek, hogy azt képtelenség leolvasni. Vagy távolabb állt meg tőle, vagy gyorsan tovább indult, mielőtt kisilabizáltam voltam a cirill betűket. Maradt a megérzés, hogy hol is lehetünk vajon? Elég sokat mentünk kb. 18 megálló.
Szerencsére a szállás egy 22 emeletes épületben volt, a piac és metró mellett, ezt az épületet szúrtam ki, hála a google emberkének, ugyanis majdnem a söfőr mellett ültem. Pont abban a megállóban kérdeztem, hogy Lukyanovsky? Ahol lekellett szállnunk.
Szállás: irodaféle épület hátsó bejárata, semmi nincs kiirva, ugy kellett kérdezősködni valami portásfélétől. Egyből kifizetteték a 3 éjszakát, kezünkbe adták a kulcsot, egy papirra leirták hányadik emelet /11/ hányas folyosó ajtó 49-es /ilyen is volt/ és hányas szoba 5-ös.
Párom próbálta nyitni a szoba ajtót, de nem nyilt, megpróbáltam én is, nagy nehezen nekem kinyilt, s abban a pillanatban nagyot ugrottam hátra és kiálltottam itt valaki van. Hűű, nagyon nem jó érzés volt. Tényleg lakott ott valaki, de nem volt otthon. Vissza a recepcióra, másik lányka vmit németül beszélt, Kiderült rosz számot irt a kolleganője, nem az 5-ös szoba, hanem a 2-es a miénk.
Na, így hagyjon valaki a szobájában értékes dolgokat, ha a másik szoba kulcs is nyitja. Ledöbbentünk. Szoba elfogadható, hűtő, mikro, klima, pohár, tányér, evőeszköz, micro, tisztaság, jó kilátás, jó levegő. Gyorsan kipakoltunk, siettünk enni.
Piacon csak gyümiket, zöldségeket, hust láttunk. A metró bejárattal szemben van egy nagy emeletes áruház, annak a legtetején van a Puzata Hata, jól bekajáltunk, finom volt az okroska-uborka leves.
Metró mellett Meki is van. Sőt este 10-ig nyitva tartó hatalmas nagy közért, minden van. Szóval ezt a környéket nagyon ajánlom, jó a tömegközlekedés, rengeteg busz megy innét és villamos.
Metróval /teljesen átlátható, egyszerű és nagyon jó / elmentünk a Zoloti Vorota-ig ott átszálltunk a M1-es metróra és azzal Maidan Nezalezhnostira. Nagyon meleg volt, próbáltunk mindig árnyékos oldalon sétálgatni, fotózgattunk, fagyi,sör és csak ültünk a téren /édes semmittevés/. Este beültünk a Krescsatik metró megálló melletti Zdorovenki Buli-ba kajálni. Tényleg hangulatos önkiszolgáló, nemzeti ruhában az alkalmazottak. WC ajtó le is fotóztam.
Hazafelé még vettünk reggelinek valót és beestünk az ágyba. Nagyon kényelmes matrac volt, irták is a honlapon valami gyógymatrac.
Itt vagyok, itt vagyok.Aranyos vagy, h érdeklődsz. Rendezgetem a képeket, irom a beszámolót, de már azt hiszem, csak holnap lesz meg. egyenlőre a kedvenc képem felteszem.
egyenlőre a kedvenc képem felteszem.