T 100
A 2011-es versenyt 15:36 alatt teljesítettem, az utolsó 25 kilométeren a kimerültség és a figyelmetlenség miatt 3x csúnyán eltévedve, egy korábbi sziklába rúgás következtében a bal bokám duplájára dagadva, fejben teljesen „megborulva”, a célba besántikálva fejeztem be.
Ez mindenképpen revansot kívánt…. tehát adott volt, hogy nevezek a 2012 versenyre is.:-))
A 2012 felkészülésem aránylag jól sikerült, a korábbi év versenyeihez és teljesítménytúráihoz képest időben és fejben is javultam, bíztam benne, hogy jelentősen tudok javítani a korábbi év versenyéhez képest.
A versenyt megelőzően a várható időjárás előrejelzéseket nézegetem, de nem lettem sokkal okosabb tőlük, a különböző oldalakon teljesen eltérő 14-30 C hőmérséklet, nappal kánikula, erős lehűlés, viharos szél, eső és ezek variációi változtak napról napra, fogalmam sem volt, hogy mire készüljek. Péntekre azért letisztul a kép, egységesen 25-30 C majd délután 16 óra körül hidegfront érkezését jósolták, erős széllel, esővel, ennek nagyon nem örültem, mert a meleget nem nagyon bírom, és a frontokra is érzékeny vagyok. (úgy látszik öregszem:-))
A verseny reggelén időben érkezetem a rajthelyre, rajtszám felvétel, egyéni frisstő leadása, találkozás néhány ismerőssel és már 8 órakor rajtolt is a mezőny. Nagyon visszafogottan kezdtem, a rajt előtt is már elég magas alap pulzust produkáltam, nem akartam, hogy már az elején teljesen elszálljak. A mezőny hátsó részében haladtam, pár kili lassú futás után a pulzusom a gyenge tempó ellenére is az egekben szárnyalt, ömlött rólam a víz és ez a valamivel hűvösebb erdőben sem sokat javult, nem tudtam vele mit kezdeni nem ment vissza a megszokott értékre, a leggyengébb tempónál is elindult felfelé, „megütött” a meleg, bár nem éreztem még vészesnek. Óvatosan haladtam még egy pár kilit de a pulzusom nem lett jobb, gyalogolni még nem akartam, javítani jöttem nem „szintidőn belül beérni” ezért elindultam és érzésre megpróbáltam felvenni még egy talán tartható utazósebességet, azt észrevettem, hogy a sebesség emeléssel már jelentősen nem nő a pulzus, haladni kezdtem. (nem tudom, ez mitől lehetet) Lassan kezdtek fogyni a kilométerek a frissítés tervszerűen ment, sokat ittam, 30 percenkén só tabletta, óránként gél, 3 óránként mg., minden kútnál fej a víz alá, (pár percre nagyon feldobott) érzésre jól haladtam, pulzus még mindig magas, de már nem érdekelt, lesz ami lesz alapon haladok, tudtam, hogy előbb utóbb „fejreálok”, egész nap nem fogom ezen a frekin bírni, de bíztam benne, hogy azért utóbb és már nem lesz nagyon sok vissza:-)) Az első intő jel Dobogókő után érkezett,(és innentől folyamatos küzdelem volt, csak ekkor ezt még nem tudtam:-)) pedig vártam ezt a szakasz 8 km.lejtő „kipihenem magam” Dömösig, de valahogy erőtlenül mentem lefelé és egy lépésnél a vádlim is begörcsölt, sajnáltam magam egy picit, hogy ez még nagyon korán jött, mi lesz így Velem később. A következő pár kili alatt folyamatosan ittam, a görcs eltűnt (egy kis időre) és lassan leértem Dömösre. Az aszfaltos részt megfutottam, és megkezdtem a mászást a táv legbrutálisabb emelkedőjén, közben a görcs visszatért, (már úgyis hiányzott) mindketten tettük a dolgunkat Én fogcsikorgatva próbáltam felmászni a csúcsra, Ő meg folyamatosan terrorizálta a vádlimat. Lassan felértünk, és elindultunk hárman lefelé (magas pulzus,a görcs és Én ) az elkövetkezendő kilométereken a görcsöt leitattam, (talán nem bírja a piát és elfekszik egy bokor alatt:-)) görcs nem bírta, lemaradt, pulzussal ketten folytattuk, de sajnos az előző piálás Nekem is betett (én sem bírom már, öregszem na..) a legkisebb rázkódástól feszült, görcsölt a hasam… új barátom „gyomor probi” csatlakozót hozzánk. Hármasban érkeztük 6:20 idővel Kis Rigóba megvan a fele, 3X dugok, még be sem fejezem a csomagom már kézbe is adják, gyorsan tankolok és már 2 perc múlva megyek tovább. Majdnem vidáman lecsörgök a faluba, gyomor probi eltűnt, a görcs valami bokor alatt alszik a hegyoldalban, mi bajom lenne, megvan a fele, most már kifelé megyünk, minden km. után kevesebb van vissza, akár vidám is lehetnék, de az erdőbe érve gyomor probi utolér és lecsap, az útról balra letérve takarásban orvoslóm a problémát…egy időre megszabadulva tőle. Ketten folytatjuk a pulzussal, már Ő is „normális” ma először, bár a mozgásomat vicc lenne futásnak nevezni, talán azért. Az erdei rész tetszik, a Visegrádi aszfalt kevésbé, a ponton víztöltés, öntözik a fejemet és elindulok felfelé, éget a nap ezerrel, megint sajnálom magam, többször megkérdezem magamtól miért jó ez Neked… nem kapok választ, először gondolom, talán be kéne fejezni… de nem, felszívom magam, görcs nincs, gyomor probi nincs, igaz már pulzus sincs :-)de eddig az volt a bajom, hogy magas…most meg azét sírok, hogy leállt… mindig kitalálok valami hülye indokot, hogy ne keljen futnom. Na szóval ott tartottam, hogy felszívtam magam, elindulok, eldöntöm, nem hagyom, hogy a rendezők megtartsák a Finisher pólóm, az az enyém, kell Nekem, elmegyek érte… feléretem, erőteljesen gyaloglom a maradék aszfaltot is, az erdőbe érve újra futni kezdek… megjön a beígért szél, hűl a levegő, feltámadok, azért nagy csoda nem történ de futást imitálva haladok, emelkedő, lejtő, szép az erdő, a szél egyre erősebb, zugnak a fák… néha megborzongok, szitál az eső vagy az később volt, nem tudom már pontosan, összemosódnak a dolgok…. Kis Rigóba érek, dugok, csomag a kézbe, feltöltés, és már indulok az utolsó 25 kilire. Lejtő, tök jól megy, az aszfalton is, meglepően jól haladok… de mivel semmi sem tart öröké egy emelkedőn görcs barátom visszatér… itatom, elmúlik.. gyomor probi is visszatér, takarásba rendezem az ügyet… sorsom a következő felfelé görcsölök, lefelé görcsölök, (fő a változatosság) plusz lefelé a rázkódástól gyomor probi piszkál…görcsöl.. (a magas pulzus és a meleg megtett a hatását, totál leállt az emésztésem) síkon azért még király lehetnék, de az nincs, vagy a síkot is emelkedőnek érzem… Frissítek ezerrel inkább a f..ás minthogy teljesen kiszáradjak és eléhezek.. nem sokat segít de legalább haladok. Pbjenő előtt a frissítés gyümölcse megéret, a kavicsos lejtős útról jobbra beborítok a bokrosba, 3-szora már teljesen rutinosan intézem az ügyet.. két futó csorog le az úton, kicsörtetek a bokorból, irány utánuk, beérem őket, az előző Ep. segítőin kívül most találkozóm valakivel a Rigó óta, a pontig együtt haladunk…a pont után összegyűlt egy kis csapat 6-8 futó haladt kisebb nagyobb távolságra egymástól, már „csak” 7 kilométer van vissza, mindenki elhúz… lemaradok, lassan gyaloglók felfelé nincs sok erőm, fent vagyunk végre, már csak lefelé és vége, beérek Valakit együtt haladunk egy darabig, ellépek egy picit, az iskola előtti emelkedőt megfutom, hatalmas tempóban (6:30-7:00 p/km.:-) száguldok a cél felé, az egyértelmű jelzések ellenére (3-4 nyíl) nem fordulok be az udvara, hatalmas tempóban sprintelek tovább, a bejáratot választom, megjöttem, közlik irány az udvar, ott kell dugni :-) a méltóságom látszatát megőrizve kisomfordálok és 13 óra 47 perccel érkezem.:-)
Sikerül javítani, de ilyen nehéz még sosem volt, nagyon korán, már az elején fejbe vert a kalapácsos… onnantól végig küzdöttem.
A szervezés számomra tökéletes volt, a segítők hozzáértése, a frissítés, a pálya jelölése hiba nélküli, soha rosszabbat.
Köszönöm a rendezők munkáját!!
