Minden olyan sportág a küzdősport gyűjtőfogalom alá tartozik, ahol az ellenfelek puszta kézzel, valamilyen eszközzel, felszereléssel vagy anélkül, egymással érintkezve az adott szabályok szerint a győzelem elérése érdekében viaskodnak. Az érintkezés lehet folyamatos, pillanatnyi-érintőleges, s ez történhet szerrel, eszközzel, illetve testrészek érintkezésével. Ilyen sportágak például vívás, ökölvívás, birkózás, kick-box, thai box, judo, karate, aikido.
A manapság divatos K1-et szabályrendszerként és nem önálló küzdősportágként értelmezzük, hiszen a különböző küzdősportok képviselői mérik össze erejüket közös szabályrendszer szerint!
A küzdősportokat származási országuk szerint is feloszthatjuk, mint például távol-keleti küzdősportok (japán, kínai, koreai, thaiföldi), mely gyűjtőfogalom magába foglalja a budo sportágak csoportját is.
A budo japán kifejezés, jelentése a harcos útja. A bu harcot, a do utat jelent, a budo a hagyományos, japán eredetű harcművészetek összefoglaló neve. Ide tartoznak: karate-do, judo, aikido, sumo, iaido, jiu-jitsu, bo-jitsu, naginata do, kendo stb.
A budo fogalmát újabban tágabb értelmezésben használják az összes távol-keleti eredetű küzdősportra is. Ez azonban csak abban az esetben helytálló, ha az ide sorolt rendszerek felfogása megegyezik az egyetlen döntő találatra való törekvéssel (ikken hissatsu) és rendelkezik filozófiai háttérrel (pl. zen buddhizmus) (Watakushi Ningen, 1999).
Mi a harcművészet?
Minden olyan harci rendszer ide tartozik, melyet művelői művészi szintre fejlesztettek. Harcművészet fogalommal szokták illetni azokat a rendszereket, melyekben nem elsődlegesen a versenyzés a cél. A harcművészek a jellem fejlesztését, a gyakorlatok tökéletesítését tűzik ki célul, s az adott rendszert, s annak filozófiáját egyfajta életmódként fogják fel, jó példa erre a iaido, kenjutsu, kendo. Természetesen nem kizáró ok, ha egy adott rendszerben versenyeket is rendeznek, azonban mindenképpen fontos, hogy az adott sportág rendelkezzen filozófiai háttérrel (pl. buddhizmus, sintoizmus). A modern karate megalapítójának, Funakoshi Gichinnek a gondolata foglalja össze az előbb elmondottakat a legjobban, miszerint A karate művészetének fő célja nem a győzelem vagy a vereség, hanem a jellem tökéletesítése. (Mazura, 2003, 4. o.)
Ma már számtalan küzdősport, harcművészet létezik, felsorolni is nehéz lenne mindegyiket. Sokan új stílust alapítva próbálnak egy-egy sportágat sajátjukként elterjeszteni, ezek jellemzője azonban, hogy a már létező küzdősportok technikai, taktikai repertoárját felhasználva új névvel illetik a sportágat.
Khmm... épp arról kerestem használható vitaanyagot, hogy a TF és ottani edzőképés támogaandó-e vagy jobban járna az ország ha bevetnénk a helyét sóval- ld kiválasztot sportágra fordított összegek, erőfeszítés, versus elavult tananyag, olimpia sportágak erősítése, etc...
Plusz a kendoban a magas fokozatuak tenyleg jobban kendoznak, meg ha oregek is. Nincs az, hogy az idosebb magas fokozatuakat a fiatal eros tanitvanyok mar megeszik reggelire. A feltorekvo titanok tudjak, merre hany ora.
Kendohoz tudok egy kicsit hozzászólni. A nem szakadásnak még két oka van (szerintem)
Az egyik, hogy eleve egy egyesülés terméke a kendo. Anno több kenjutsu iskola alapján lett megalkotva. Így már akkor olyanná tették a döntéshozattali rendszerét, ami véd a szakdás ellen.
Ebből fakad a másik ok. A kendo nem egy-egy karizmatikus ember irányítása alatt áll. Egy bizottság meg nem szakad, csak a tagjait cseréli.
En is inkabb erre hajlok, hogy ez teljesen termeszetes.
Ugye szinte minden stilus a mester - tanitvany viszonra epul, hogy a tanitvany ugy ugrik, ahogy a mester akarja. Ez nem tesz jot nagy szervezeteknek: mikor a mester abbahagyja, meghal, akkor ot marad egy rakas dudas-jelolt a csardaban. Ha visszanezem pl Musashi korat, akkor is volt X darab hires vivo, mind sajat iskolaval, mind sajat branddel, es ha meghalt akkor esetleg o kijelolt valakit, hogy huzza a szekeret, de leginkabb aki kiverekedte maganak. A karate is igy jott Japanba, ott sem volt kyokshin, meg shotokan meg mittomen, egyszeruen ahogy egy ember gyujtott maga melle eleg tanitvanyt, mert eleg karizmatikus volt, vagy eleg bikat agyonvagott pusztakeszel, vagy mert eleg szponzort tudott osszeszedni, az maradt, es csinalt maganak egy dojot. Aztan uj stilusok jottek, mentek. Amikor a szovetsegesdi, sportklubbosdi elindult, mar nehez az egesszel osszeegyeztetni, mert mindenki hozzaszokott, hogy megy a sajat feje utan, es hogy a sajat szemetdombjan o az ur. Uyeshibatol Oyamaig mindenki eleve egy "stiluszakadas" termeke, csak akkor meg nem hivtak igy.
Olyan teruletek, ahol kialakult sport mult van vagy egy egyseges szabalyrendszeren alapulo profi bajnoksag, ott szerintem legtobbszor maradt mindenki egyutt: szumo, judo, kendo, tajboksz stb. (de majd kijavitanak azok, akik jobban ismerik ezeket). Szumonak pl nem erdeke szetszakadni, mert senki nem fog ket kulonbozo bashoura elmenni, csak egymas piacat nyirnak ki, es a csaszar meg a kapcsolodo szentelyek is egyertelmuen kijelolnek, hogy ki menjen haza behuzott farokkal, ha veletlenul valami hatalmas vita lenne arrol, hogy ki az erosebb kutya, ki az autentikusabb / hagyomanyorzobb. Hasonloan judo, kendo iskolaban oktatott tananyag, a legtobb edzo nem a sajat kis vackaban kardozgat, hanem iskolaban, katonasagnal, rendorsegnel tanit. Ha valami nagy vita lenne arrol, hogy ki kepviseli a standardot, szerintem azt kivulrol az adminisztracio megoldana. Nem tudom elkepzelni, hogy pl a varos ket feleben ket altanos iskola a kotelezo tanterv kereteben ket kulonbozo szovetseg kendoedzoit hivna meg. Gondolom az allami tamogatas, budokanok is hasonlokeppen leginkabb az egyikhez menne, es nem fele-felebe. A kendo renmei titkait annyira nem ismerem, de a jodoban (ami alatta van) a helyi vezetoseg leginkabb magasrangu allami aparatus vagy onkormanyzati urge volt. Azok meg egyebkent is egy partbol, egy alombol jonnek.
(bár el tudok képzelni olyan ideális esetet amikor két amúgy jóravaló és becsületes ember képzeli el annyira másként a stílus jövőjét hogy nem tudnak megegyezni)
Harmat ismerek, kettorol tudok, akik kendot tanitani jottek. Egyikuk letelepedett itt. Egy masikuk meg ket evig maradt maganuton. Szerintem van olyan, akirol nem tudok, mert regen volt itt. A kendonak kifejezetten jot tett, mondjuk itt nincs szovetsegesdi, alapitosdi meg elszakadosdi.
Egyébként tényleg esetleges. Voltak itt Budapesten kyo-t és aikido-t tanító japán "mesterek" is, akik nem voltak igazán részei a hivatalos magyar vonulatoknak. Hanem itt tanultak-éltek-dolgoztak, és mellette oktattak.
A kyo-s mesternél az egyik barátom tanult; az aikido-sról meg csak mesélt valami rendőr-kommandós ismerős.
Egyébként a shorinji kempora visszatérve, számomra talány, hogy ez idehaza miért nem jelent meg még; Németországban, olaszban, oroszoknál, ukránoknál van; ráadásul a kemposok, jitsusok azok tényleg jönnek-mennek, mindig van német, olasz mester kapcsolat is. Gyanítom, hogy a shorinji kevésbé "üzletel" a többi kempo stílussal, és nem elég ott a fekete övhöz, hogy a kék sáska kempojitsu stílusban igazoltan 5. danos vagy - és személyesen hanshi Kovács Ottokár és dai-shihan George Vasilescu előtt tetted le a vizsgáidat.
De ez csak tipp.
Ettől függetlenül érdekes, hogy nem tért haza az elmúlt 20 évben senki fia, aki Japánban/angolban/USA-ban/németben/olaszban/oroszban ezt tanulta volna.
Igazából arról már senki nem tudott érdemi infót adni, hogy mit is csinált itt, persze anno annak is utánanéztem. (Csak tegnap már nem emlékeztem, hol is olvastam többet róla.)
JOCV keretében volt itt, tornatanérként... Baseball-t (is) tanított, és ööö valójában 12-13 éve volt itt. (Tehát még az EU csatlakozásunk előtt. Így lesz szépen mindenkinek igaza.)
Egyszerűen ennyire friss a magyar hm netes része, de már ez is valami. :)
