Qrva cementpor, gondoltam szerda délután a háztáji hobbibetonozás közben, már megint kapar. Sör. Még kapar. Még sör. Bakker, csak bekaptam* én is. Három napom van kikúrálni. A hagyományostól (fokhagyma, pálinka, forralt bor) haladok az ezoterikusig (homeopátia, ráolvasás), nem jön ki igazán, de nem is hagy el. A meteorológia is bíztató, 2010-es körülményeket ígér.Péntek délután összepakolok. Úgy tervezem, hogy az első szakaszban (a Rigóig) még csak meleg lesz, az ajándék körön már eshet is, a végén pedig bármi lehet, tehát az elején víz és só kell, a közepén esőkabát, a végén meg száraz felső és fogvédő. Minden extra ráfér egy A4-es lapra, bízok benne, hogy a depózacsi is lesz ekkora. Pár perces alvás után még sötétben indulok el. Álmos vagyok, kortyolgatom a zsályás, bodzás zöldteámat. Rajt előtt a szokásos rutin, nevezés, átöltözés, zsírzás, ismerősök, miegymás. Várom a startot, tudom, hogy minden bajom eltűnik egyből.
A Zsíros-hegy után összeverődünk Seek-kel, hasonló a tempónk, Klastrompusztáig együtt megyünk, aztán a nyeregben ellép. Meleg van, de gyanítom, hogy a lassulásom inkább a bujkáló takonykór miatt lehet, erre utal, hogy a gyomrom sem az igazi, pedig az legendásan erős. Bele-belegyaloglok ott is, ahol tavaly futva is ment. Dobogókőröl lefelé kicsit jobb az árnyék miatt, de Dömös után eszembe nem jut, hogy az aszfalton egy métert is fussak. A forrásnál fellépek a sziklákon, majd be is görcsöl jobb combom. Nem állok meg, menet közben próbálom masszírozni, kilazítani. Hoztam magammal magnéziumot, itt az ideje bevenni. Elmúlik. Szeretem ezt a részt, szép is, meg jó néhány sporit be lehet itt fogni. Ez most is így van. A csúcsról lefelé próbálom megnyomni, jó lenne az előnyt meg is tartani. Gyomrom még mindig nem az igaz, tépek néhány fiatal csalánhajtást, elrágom, hiszen fűben-fában orvosság, de igazából már a nem túl messzi levesben bízok.
Erős félóra csúszással érek a Rigóba, tudom, hogy a tervezett 14 óra már nem lesz meg. Átkapcsolok versenyzőből teljesítő üzemmódba. Ráérősen frissítek, megtöltöm az ivózsákot és berakom az esőkabátot mert öt óra környékére várható a front érkezése, tehát még bőven az ajándék körön. A patakvölgyben már kicsit hűvösebb van, igaz már erősen a délutánban vagyunk. Erőre kaptam a Rigóban, nem túl gyors tempóban, de mégiscsak futva haladok. A gyomrom feszül, ezt ki kell koplalni. Visegrádon nem is eszek, csak kólát és vizet iszok, a parkolóig elégnek kell lennie. A Kálváriára érve már erős a szél, a levegő is érezhetően hűl, jól esik. A parkolóban iszok, majd fel az aszfalton, közben az eső is nekikezd, bár csak mutatóba. A Rigó előtt ér utol egy páros, addig teljesen egyedül megyek.
A koplalás bevált, bedöntök két levest, némi gyümölcsöt, sós vizet töltök a zsákba. Beteszem a GPS-t is, eddig még mindig eltévedtem a Kevélyről lefelé, idén nem akarok. Száraz felső föl, esőkabát derékra, fejlámpa csuklóra, hajrá. Átkelek a patakon, itt most az előrejelzés szerint sárfolyamnak kéne lennie, elmarad a visszavágó.A Lajosforrásnál két futót látok meg előttem. A dózerút tetejétől lefelé futó szakaszt nem szeretem, teli van kövekkel, nem jó beléjük rúgni. Cipőm orra a nagylábujjaim körmét töri, nem igyekszem, lassan csorgok lefelé, ketten is elhagynak. Csikóváralján már éjszakai a sötétség. Leveszem a zsákot, benne a poharam, iszok, eszek is keveset. Indulás előtt kérem a zsákom, a pontőr kedvesen közli, hogy már a hátamon van... Vigyorogva indulok a többiek után. A jó hangulatom testemre is hat, egyre erősebb vagyok. Várom a Kevélyt, felfelé jó szoktam lenni. Három sporit hagyok el még az aljában, vissza-visszanézek lámpájukat keresve. A jelölés kiváló, esélyem nincs elkavarni, már Pilisborosjenőn vagyok. Az erdőbe érve elcsoffadt futót érek be, nincs jól mondja, de nem kér segítséget. Az utolsó frissítőn sörrel kínálnak, de kólát kérek, hogy ne büfögjek. Ez egy modernkori zen-koan is lehetne, érdekel a megfejtése. Innen még két sporttársat sikerül kikerülnöm a téglagyárig. Az utolsó hegyen már tombol a szél, törött ágak zaját hallom körülöttem. Tempósan haladok, mostmár senki nem érhet utol. Majd aszfalt, zebra, iskola és a cél. És a szervezőknek oly kedves gondolat: jövőre 14 óra alatt!
*Kistérségi, fosós-hányós, lázas gégegyulladásba torkolló közösségi élménymegosztás. Hétfőn aztán nálam is kitört takonyvulkán formájában. Még feküdnöm is kellett.
Jöhet a kritika, a szitok, a dícséret, a vélemény.-)
Azér' tán az is elmond valamit a rendezés színvonaláról, hogy a legnagyobb polémia a kutyás indulás körül bontakozott ki :).
Javaslatot ugyan nem kértél, de van az is. Nesze. Tök jó volt sok ismerőst üdvözölni a pontőrök között, de még jobb lenne, ha legközelebb megismerkedhetnék néhány virtuális ismerőssel is. Sajnálom, hogy csak utólag tudtam meg, kiket tisztelhettem egyes számomra IRL ismeretlen pontőrökben. Szóval legközelebb esetleg kaphatnának a pontőrök is névre szóló kitűzőt vagy matricát a pólójukra a nickjükkel, nevükkel. Nekik is jobban esne a futóktól, hogy "köszi Ági", vagy "köszi medvegyu".
Benned sokkal több van, mint 6:23. szerintem kb 1 órával biztosan. Ez egy gyors pálya, és azoknak fekszik inkább, akik gyorsak. Én a tuti rámennék jövőre még egy pörgetősre.
Jé, Zördi, Te ott voltál? Nem láttalak :(. Persze nem csoda, végig jóval mögötted jártam. A görcsökben biztosan sok tényező halmozódása játszott közre (edzéskimaradás, betegség, meleg, ...), nem kis erőre vall, hogy így is ilyen időt mentél! Gratulálok, és nem kérdés, hogy visszavár a T50 :).
A tavalyi 6:00 után megfogadtam, hogy a lehetőségként bennem lévő 10-15 percet idén ledolgozom ebből. Ehhez edzéseket is terveztem elvégezni...
December elején, mikor az októberi Tatabánya30TT után először feljutottam a hegyre, a jobb bokám elreccsent a ráadás körömön, amit a Lúdtalppal és Szaszával megtett első szakasz után futottam egyedül. Innentől kezdve, a T50-et megelőző hét 2db HHH-s futásáig nem voltam terepen, elsősorban a bokám miatt. Ha már így alakult, akkor tovább nyomtam síkon az ősszel elkezdett gyorsító munkát a télen is -ezt viszonylag és enyre inkább tolerálta a bokám-, amit amúgy is terveztem, csak eredetileg párhuzamban a hegyi edzésekkel.
Tényleg mindenben van valami jó alapon, március közepén futottam egy nekem jó 10,5km-t, rá két hétre egy PB-t a Rotary felesen, rá 4 hétre egy 10p-es PB-t a linzi maratonon. Bíztam benne, hogy a 20 nap elég lesz pihenésnek a T50 előtt. A verseny előtti héten elég ramaty állapotba kerültem influenza ügyileg, pénteken már nem tudtam tovább húzni, elkezdtem egy 10 napos antibiotikum kúrát. Ezt hétfőn, orvosi-sporttársi javaslatra -ezúton is köszönet érte- összezömíthettem úgy, hogy csütörtök este elfogyott az adag. A verseny hetében nem futottam, próbáltam gyógyulni, pihenni, amennyire csak lehet.
Így érkezett el a szombat reggeli rajt, ahova többek között két Berkenye csapattársammal, barátommal álltam oda, akikkel pl. 3 UB-n, tavaly Veitschben, idén Linzben is együtt versenyeztünk. Előzetes tervek, taktikák mind megdőltek a betegségem és a hőség miatt, még menet közben is többször volt újratervezés. Így a versenyzés, célidő-faragás nem volt opció, kb. 25-től a végigérésért ment a móka.
Még az első pár EP-re a tavalyi részidőim előtt 2-3 perccel érkeztünk, Dömösön kb. 20 perccel később voltunk, mint akkor. Combjaim az elejétől fogva egy érdekes, visszafogott állapotban voltak, működtek, de, volt bennük egy fáradtsághoz hasonló alaptónus, de, messze nem ez volt a fő gondom. A pár alkalommal megejtett pulzuscsekk alkalmával jól látszott, hogy Attilához képest 15, Petihez 30 ütés ’előnyöm’ van folyamatosan. Emellé társult egy kis ’belülről megfőtt fej’ érzés. Nagyobb emelkedőket próbáltam rendesen megsétálni, lejtőket meg a combomra, bokámra vigyázva, de, tempósan letudni. A tavalyi mumosom, a Prédikálószék alatti szakasz idén is kimerítő volt, most annyival jobban sikerült, hogy nem kellett kétszer lecsücsülnöm pihenni közben, egyben lenyomtam. Berkenye társaim ezen a felfelén sokkal jobban bírták a kiképzést, itt maradtam le tőlük. Utána (már a Vadálló köveknél is) jöttek az alsó lábszári izomgörcsök, nem tudtam igazából hogy nyújtani, mert egyből görcsbe ugrott az antagonistája is egy-egy éppen nyújtott izomnak. A furcsa az volt, hogy a combom izmai továbbra is működtek, azokkal semmi ilyen jellegű probléma nem volt sem a nyújtókban, sem a hajlítókban. Még keresem a nagy különbség okát a vádli és sípcsont melletti izmok reakciójához képest. Nagy valószínűséggel a sóhiány/veszteség okozta, esetleg a Compress szár is besegíthetett a térd alatti, vádli feletti rész elszorításával, vagy, eleve bennük volt egy rejtett fáradtság az elmúlt időszakból, Linzből.
Szerencsére, sikerült kikapaszkodni a görcshullámból, ami kb. 1 km-en keresztül nem hagyott futni az utolsó, amúgy jól futható szakaszon, mert minden nekiinduláskor a 2-3. lépésnél jött és furcsa pozícióba rántotta a lábfejem, meg kellett állnom kihúzni. Végül, az utolsó pár km-en futva, 6ó23-al értem célba.
Tulajdonképp elégedett vagyok, a körülményeket ismerve, az időeredményem ellenére is számomra egy jobb, értékesebb teljesítés volt ez, mint a tavalyi.
Még gondolkodom a további T50-ekhez való viszonyomról. Az biztos, hogy csak felkészülten, egészségesen szeretnék belevágni, bármikor is lesz a következő, nem egy aszfaltos PB-sorozat farvizén, sokkal több tisztelettel a hegyek felé.
Rendezéssel kapcsolatban az elégedettek, dícsérők sorát tudom tovább erősíteni. A jelölés tökéletes volt, az EP-ken fantasztikus profizmus, sürgés-forgás fogadott mindenhol, volt, ahol szó szerint tárt karokkal vártak a lejtő aljában, volt, ahol ötödször is megkérdezték, kérek-e zuhanyt a nyakamba, fejemre, megható volt ez a figyelem, törődés irányunkban.
Személy szerint nem emelnék ki senkit a sok ismerős és ismeretlen szervező, segítő közül, mindenkinek köszönöm, hogy figyelt rám! A visszafuvar szenzációs volt!
Szerintem nem lesznek háromban. Csípem őket nagyon, de nem tőlük várom a legjobbakat. 10 ben azért lesz pár azért remélem. Aztán ki tudja, innen messziről csak találgatunk.
Nem, de nem is állítottam ilyet. Mivel ez számukra hazai pálya és az UTMB-n is igen nagy számú japán csapat szokta képviseltetni magát, ráadásul komoly háttérrel, így gondolható, hogy "erős lesz a japán vonal".
De szívesen hallgatom a Te véleményedet is, hiszen Te vagy a TOPfutó!
