Akkor továbbra is a sötétség homályában tévelygünk. Ezt a főnököm ékesszólás tankönyvében olvastam, és most végre használhatom. Azért, ha találok valamit, megírom.
Nem sokat tudni a helyről, azt tudom, hogy 1949-ben Központi lőszerraktár néven létezett, majd 1954-től 1. hadsereg lőszerraktár nevet kapta. 1994-ig üzemelt. Jelenleg cégek bérelnek raktárakat, elég nagy a mozgás ott bent. Dobok két térképet, az egyiken a fentrol.hu térképe 1979-ből, logikusan itt ki van cenzúrázva a terület, a vonal a normál nyomtávú vasutat jelöli...a másik térképen jelöltem a piros pöttyel hol fotóztam a keskeny nyomtávú vágányt...ez ment be a laktanyába szerintem ahol a két vonal találkozott ott volt valami átrakodó...amiért a kék vagyis a keskeny nyomtávút "beviszem" a térképen az alagútba, mert sokat hallottam, hogy bement a domb alá, ennyit tudok, se többet se kevesebbet. Egy emberrel beszéltem aki 1989-1991 között szolgált itt, ő azt mondta a vasutat soha nem használták, de a normál nyomtávúra sem emlékezett valaha volt arról pakolás fel vagy le.
Péntek délelőtt még mindig tíz tűzoltójármű locsolja, hűti a törökbálinti pirotechnikai raktárban bekövetkezett robbanás helyszínét, a tüzet hajnalra eloltották. A katasztrófában két ember életét vesztette, egy embert nem találnak, tízen könnyebben megsérültek. A detonáció után a környék házai kigyulladtak, a lakókat kitelepítették otthonaikból. A tűz okairól nem tudni, de azt a feltételezést kizárták, hogy egy repülő zuhant volna a raktárra. Ignácz István, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője bejelentette: elkészült a miniszterelnök által kért
gyorsjelentés a robbanás körülményeiről.
Medgyessy Péter kormányfő még csütörtök esti helyszini szemléje során kért tájékoztatást a vizsgálatról.
Tovább »
Nagyon jó képek! Ez engem is érdekelne, nincs olyan messze tőlünk. A te képeden normál nyomtávú a vágány, ami az úton áthalad? Vagy az is keskeny? Azt tudod esetleg, hogy a raktár melyik részén készülhetett a belső kép, ami a kisvasúti síneket mutatja? (A legjobb volna, ha a koordinátákat meg tudnád írni - gugli térképen le lehet kérdezni a helyre bökve.)
Ma voltam Törökbálint mellett egy volt katonai lőszerraktárnál, sajna bentre nem tudtam menni. A lényeg miért írtam, hogy szemmel láthatóan is van nyoma egy keskeny nyomközű vasútnak:
(Nem az enyém a fotó)
Ezt viszont én készítettem:
Az én fotóm legfelső részén ahol a föld út véget ér, ott volt - szépen látszik a nyoma - a normál nyomtávú vasút, mely a DEPO-tól ágazott le, ezt felszedték.
A raktár gogole earth fotója:
Valaki esetleg bővebb infóval tud szolgálni, a vasúti résszel kapcsolatban? Köszönöm!
Háát, ez egy jó kérdés. Elsőre inkább szegélynek nézném, de lehet, hogy olyan régi a kép, hogy akkor még egy méternyi szegély sem volt Tárnokon... Nem lettél tőlem okosabb...
Szívemet dobogtató téma: édesanyám két fiú unokatestvére ugyanis Sóskúton cseperedett, és néha el-elkötöttek egy csillét, beleültek, kiengedték a féket, és mentek, amíg csak gurult...
A Pap-hegyek a Budai hegység nyugati előterében, Sóskút viszonylatában pedig a helyiség délnyugati részén helyezkedik el. A hegyvonulat, Pap-hegy, Sas-hegy néven egybefont láncszemekként, többszörös hullámvonalban vonul a régi temetőtől a Zámori patak irányában. Eredendően a domborulat a Benta patak és Alsó utcai mellékága szögletéből indult, azonban évszázadok alatt a terület, művelés, időnként építés alá vont terület lett a régi temetőig bezárólag. Ma a közvélekedés a Pap-hegyeket innen számítja.
Ha Pap-hegyek, akkor: homokbánya.
Apáink, nagyapáink észjárása szerint is az, s a motiváció nem más, mint maga a kisvasút Muki nevű mozdonyával és csilléivel, amely hajdanában naponta végigpöfögött a páros dombvonulat lejtőinek kétharmad magasságában épített kisvasúti pályán. Itt a pályaszerkezet alátámasztását biztosító alépítményt vegyes szelvénnyel képezték ki, és az alátámasztó keresztfaaljakra sínszegekkel erősítették a síneket, biztosítandó az előírt nyomtávolságot.
A kisvasúti szerelvény a második és harmadik karéj találkozásánál, a hajlat mögött, annak idején még alig látható homokbányatelep felől bújt elő, s célja a negyedik dombrész oldalán megbúvó homoktárna megközelítése, és kiágazó vágányon a csillék betolása a faácsolatokkal biztosított tárnába, ahol alagutas bányászati módszerrel történt a homok kitermelése. Más alkalommal a négyes dombon, a domb keleti oldaláig továbbvezető vágányon az ott lévő függőleges homokaknákból történt a homok kiemelése és a csillék megrakása.
Csak zárójelben említjük meg, hogy tárgyalt dombunknak, amely a mai Jókai utcával szemben emelkedik, a fotóművész - értékeljük romantikussággal vegyes fantáziáját - feltehetően a boszniai piramisokra gondolva, fotójának a „Nap piramis” címet adta. Ez hízelgő szeretett hegyünkre, de fotósunk talán nem tudta, hogy, a tényleg piramis formájúra hajló lejtő kétharmad magasságában húzódó gallér, amely az érdekes formát adja, nem a természet szüleménye, hanem nagyon is emberi kéz munkája, hisz ez a valamikori kisvasút vegyes szelvényű alépítményének, a félévszázad alatt megtépázott maradványa.
S a hegy gyomrában a hagyományos homokos-kavics található, hacsak nem gondolunk arra, hogy a feltehetően betömött korábbi tárna belsejében, a faácsolat egy része, néhány szerszám és netán egy csille is bennrekedt Folytatva eredeti gondolatsorunkat, a harmadik fejtési módszer, a nyíltszíni, a telep környékén, a hegy déli oldalán történt. A homokot kézi erővel termelték, és lapátolták a csillékbe, amelyeket egy időben siklón húztak fel és továbbították a kisvasút indító állomására. Mind a három fejtőhelyről ideérkező, homokkal rakott csillék rendezése itt történt, és az így összeállított szerelvény elindulhatott a tárnoki vasútállomásra.
A kisvasút törzsvágánya a telephelytől nagysugarú ívvel kanyarodott a Sóskút-Tárnoki földútra, ahol jól elfért a lovas szekérút és a gyalogos közlekedéshez ősidők óta kitaposott ösvény mellett. A tárnoki „faluszél” előtt balra kanyarodott, s a hajdani Ribnyík mellett, a régi öreghegyi földút szélén haladt, majd jobbra kanyarodva a Benta folyásirányának jobb oldalán haladt tovább. A kisvasút nyomvonala, továbbiakban a Dolneluki-dűlő szélén, a Benta utca végén lévő Nyáricska-hídon vezetett át a Bentán, s annak bal oldalán haladva tovább, elérte a Rákóczi Ferenc utcát.
tt balra fordulva csatlakozott az Anasztázia-pusztai kisvasúthoz, s most már közös vasútként, elérve a Hazatérők útját, jobbra kanyarodás után továbbhaladva jutott el végül a vasútállomásra. Ott a kisvasúti kitérőben a csillék billenéssel ürültek a rakhelyre, ahonnan lapátolással került a homok és sóder a nagyvasúti tehervagonokba.A kisvasút, Muki mozdonyával a sóskúti lakosság kedvence volt, és gyakran vették igénybe Tárnokra jártakkor, mint ahogy a tárnokiak is szerették, hiszen hosszú ideig összekötő kapocs volt a tárnoki Újtelep és a régi falu között tárnoki Újtelep és a régi falu között.
A mozdony vezetője, az 1950-es, 60-as években a néhai Kovács Ferenc (Lenci) volt.
A kisvasút, mint ahogy a lakósság is, megszenvedte a II. világháborút. 1945 év szokatlanul erős telén, az orosz katonaság már mindent eltüzelt, ami fából volt, kerítést és kaput is, amit pedig sóskúti emberek soha nem tettek volna, bármilyen rendkívüli hidegben is. Így tehát, ha nem akarták, hogy gyerekeik megfagyjanak, főleg az újtelep és környéke lakói a kisvasút talpfáit bontották ki a sínek alól és vitték haza tüzelni. A hitelesség kedvéért: e sorok írója, gyerekként barátaival együtt, szánkóval maga is sokszor szállított haza annak idején, tüzelnivaló talpfát.
A történethez tartozik, hogy a háború végén, a bányatulajdonos megbízottjai, hatósági emberekkel, sorra járták a házakat, s ahol az udvaron a hamu között sínszegeket találtak, azokat a házakat összeírták. Persze az ügyből nem lett semmi, a történelem túllépett az eseményeken.
Ez a trauma persze csak előjáték volt, de már jelezte a kisvasút agóniáját, majd következett a tőrdöfés, s az 1960-70-es évek gazdasági-technikai fejlődése játékszerré degradálta az ilyen szállító eszközöket. Majd az utak, autópálya építések által igényelt óriási mennyiségű építőanyag, új szállítóeszközöket, hatalmas teherszállító gépkocsikat hívott életre.
E változás következménye hűen követhető, homokbányánk területét akár műholdról szemlélve is. A hegyvonulat harmadik karéja szinte eltűnt, s a vonulat déli oldalán a munkába vett rész hatalmas területet ölel át.
A budapesti Bányakapitányság a területen a következő néhány évben 80000 m3 mennyiségű ásványi nyersanyag kitermelését engedélyezte.
Kedves Szabó Pál! Nem vagyunk analfabéták! Nálunk minden "Tárnoki", ami Tárnok Nagyközségünkkel kapcsolatos, nagybetű! Ez nem nyelvtani kérdés, hanem érzelmi. Mi így gondoljuk, és így is írjuk. Megértését előre is köszönjük.
kezdetekben (1910-es évek) a vasút teljesen más nyomvonalon, a mai műút mellett vezetett sóskútra, a falu felett északkeletre működő bányákhoz. az államosítás után térképeken, és a vasút üzemengedélyében szereplő nyomvonalrajzon már az 1951-es térképnek megfelelő vonalvezetéssel futott a megszüntetésig. (a megszüntetés fő oka az m7-es autópálya építése volt)
