Ugyanis máris kattogtattam. Áttértem a gmail levelezőjére. Cefet nagy tárhelye van. Csak vigyáznom kellett volna, hogy a toolbart ne töltsem le. Amiatt felejtett el Újszgép néhány magánhangzót.
Most pakolom rá a szükséges cuccaimat.
Nagyon bánatos vagyok, mert végre a könyvtárból sikerült kihoznom Angol hangosszótárt. A régi szgépen meg sem próbáltam. Szerencsére meghosszabbították.. De minek... Mert GIB 2.0-ás!! Kellett volna egy flopy is hozzá, de azt nem adtak, anélkül meg nem indul..Ráadásul nekem modernebben van, GIB 3.0... a flopyk is megvannak, csak a z azonosítót nem tom elolvasni...
Más... Még decemberben rendeltem VCDt (Hangos szafari) az unokáknak. De az új gépen sem nyikkan meg... Vajh miért???Szerencsére visszaküldhető legalábbis még egy napig.
Hát ez az... Így kezdtem valamikor 2004 decemberében. Komolyan mondom- sőt- bizony mondom nektek, hogy Nászica adta az ötletet... illetve az ő meséje...akkor gondolkoztam el azon, hogy mennyi érdekeset is tudunk... nosza!!!! Mondjuk el!! Aztán valahogy félreértődött a dolog...
És igazad van gépészünk, keveset mesélünk...
A háborúról én is csak a rokonok meséiből tudok. Hogy evakuáltak minket. Na ja. Amikor már felhomályosító irodalmat olvastam, azt hittem ez ugyanaz, mint a ejakulatió... De nem ám...
Nagyapám lovaskocsiján történt a "költözés". Egegen voltunk. Hogy ott hány napot töltöttünk, talán már sohasem fogom megtudni. Én még egy babakocsiban tengettem akkoriban napjaimat...
Igen, nagyon várjuk Tőletek a beszámolókat azokról az időkről, amiket csak a történelem könyvekből ismerünk.. Nagyon köszönjük, ha megosztjátok velünk ezeket a gyermekkori emlékeket, élményeket. Ti sokkal hitelesebbek vagytok!
Tényleg nagy élmény nekem is, ha az Unokáimat láthatom, együtt lehetek Velük....
Mindig várom a beszámolóikat, hogy jöjjenek!.. Nagyon jó olvasni, hogy Másoknak is része van ebben a csodálatos élményben!
Nagyon várjuk hármótoktól a háborus "meséket". Igaza van Fábinak, mert ezek sokkal hitelesebbek lennének, mint a történelem könyvek!... csak úgy, ahogy Ti emlékeztek dolgokra. Nekünk az nagyon érdekes lenne, s nagyon megköszönnénk!
Ha szubjektív, hát az. Nem történészként éled meg. Hitelesebb lesz, mint a hatvanas évek iskolai történelem könyve, és ránk ontott hősi irodalma. Például elmesélhetnéd, viszontagságos volt-e kijutnotok és az első útkeresések idengenben. Hogyan tettél szert új barátokra, mi lett az itthon maradottakkal? Csak meséld.
Zozókám! Nekem nincs különösebb, Szeditúrnak annál inkább. Elsők között szerepel a tökeinek a szétcsapása egy tuskón, kalapáccsal. Bocs az érzékeny lelkületűektől, ezt nem nekik írtam, kizárólag neked!
Itt a háborúról nemsokan tudnánk mesélni, mert it még meg se voltatok tervezve akkoriban. Mondjuk 44-ben, amikor számomra az érezhető háború kezdődött, 9 éves voltam. Vannak emlékeim de természetesen nagyon szubjektívek.
Nagyon jó volt a szános, postásos történet. Tőled is várom, (juk) a háború alatt történteket. Ha szomorú akkor is, ha vidám akkor is. Ezért vagyok (unk) itt a topikban. Engem a topik címének tartalma köt ide. Csak ritkán meséltek :-((( Inkább felöleli a tartalom a mindennapokat. Meséljetek és ne csak NagyonI. De azért Ő is!!!
