Ez a korlátozás egy idő után úgyis értelmét veszti majd, a haláleseteknél 2011 óta már felesleges is, mivel az 1980 után időszak amúgy sem kutatható. Mondjuk a 100-150 évvel utánunk következő generációt fogom sajnálni, mert egyrészt ugye az ügyintézőnéni feltételezhetőleg nem fog betekintést adni a digitális anyakönyvbe az adatbázisban, az 1980 előtti időszakhoz meg már nem lesz kapcsolatuk a legtöbbeknek, akik 2100 körül születnek, úgyhogy még ez a lehetőség is a mi generációnk kiváltsága. Pár évtizeddel ezelőtt még nem volt ennyi minden digitalizálva és on-line elérhető, pár évtized múlva pedig ha nem változnak a törvények, megint macerásabb lesz az egész. Szóval örülés ezerrel.
A teljes korlátozás érdeke azzal lehet összefüggésben, hogy bizonyos kényes információk ne derüljenek egyes közszereplők felmenőiről, vallás, halál oka, stb. Bár mivel a leszármazott nem tehet arról, hogy ki volt és mit csinált a felmenője, ezért a legtöbb esetben ez a zsarolás is legtöbbször értelmetlen, bár a Szegedi Csanád-féle ügy elég egyedi eset volt. Szóval esélyes, hogy befolyásos emberek érdekei ütköznek a kutatók érdekeivel és ugye ilyenkor mi vagyunk a gyengébbek, létszámtól függetlenül. (lásd még: évtizedekre titkosított iratok, melyek politikusok tevékenységeivel kapcsolatosak)
Egyetértek, azoknak, akik eddig is tudtak kutatni járni a MOL-ba, nagy segítség a digitalizálás, akik eddig se, azoknak olyan, mintha nem is lenne.
Lehet hogy butaságot kérdezek, de egyáltalán nincs rálátásom ezekre a dolgokra: Van valamilyen fórum, amelyen eljuthat akár a MOL, akár az egyházak, akár a törvény (rendelet?) alkotók irányába az, hogy _nagyon jó lenne_ ha valamilyen módon online is kutathatók lennének ezek a digitalizált anyakönyvek? Esetleg a Családfakutató Egyesület tudna/akarna valamilyen lobbitevékenységet kifejteni ebben az ügyben? Vagy ők inkább a saját projektjeikre koncentrálnak? Mert az egy dolog, hogy mi itt siránkozunk, de lehet, hogy ha egy megfelelő felkészültséggel és kapcsolatokkal rendelkező személy/szervezet lobbizna az ügy érdekében, és a másik oldalon is egyértelművé válna, hogy erre a dologra van igény (esetleg fizetőképes kereslet), akkor idővel eredmény lenne elérhető.
Bocsi! Szóval bal oldalt 1799. márc. 5, ő a 75 éves, valamint ugyanezen az oldalon a legutolsó bejegyzésben is szerepel. Valamint az 1800-as szám fölött. Köszi
Tegnap a bölcsiben hoztak egy A4-es papírt, hogy alá kéne írni mert holnap jönnek a tévések és egy műsorhoz gyűjtenek snitteket az intézményben.
Azért kellett aláírnom a papírt, természetesen az ADATVÉDELEM-re hivatkozva, mert ha nem nem teszem meg akkor a gondozónénik átviszik egy másik terembe a gyereket a forgatás idejére. :))))
Na ez aztán az ADATVÉDELEM. :))))))
(miközben xy anyukája a harapottalmás telefonjával videózza a gyerekét az udvaron és lövi fel a jutúbra)
Familysearch azért elég komolyan halad, már amit kitűztek maguk elé célként.
Ne csak azt nézd mi van a magyar civillel, azon kivül nemkevés anyaguk van még amit digitalizálni kell.
A fel nem tett anyagok szerintem nincsenek még szkennelve náluk sem.
Definiáljuk már mi az a "nagy nyilvánosság". :)
Bátorkodom kijelenteni, hogy a levéltárban bárki számára kutatható anyag nagyjából ugyanazzal egyenlő, mintha teszemazt cseh mintára fellövöd online az egészet egy szerverre.
Vizsgáljuk meg egy kicsit reálisabban ezt a kérdést.
Ki az aki el tudja olvasni a régi latin vagy magyar egyházi anyakönyveket? (naugyehogyugye?)
Az aki nagyon-nagyon sokat foglalkozik ezzel, és azért valljuk be az anyakönyvek többsége nagyon nehezen olvasható laikus vagy gyakorlatlan tag számára.
Számotokra könnyedén olvasható 300 éves latin írás az egy átlagembernek olvashatatlan. Elolvasni sem tudja, nemhogy értelmezni mi van oda leírva.
Sok olyan taggal találkoztam már aki mások komoly eredményeit látva belelkesült, de amikor el kellett olvasni egy régi iratot, akkor már nem volt annyira nagy a lelkesség. A többség teljesen felörlődik pár hét alatt.
Az emberek többsége kényelmes, nem fog ilyesmivel foglalkozni.
Ha már adatvédelem, akkor a Family indexált cuccai sokkal aggályosabb (kéne legyen) mint a FEL NEM RAKOTT hozzá tartozó, átlagember számára olvashatatlan anyakönyv szkennelve.
Ami az adatvédelmet illeti, abból a szempontból érthető, hogy ezek a feljegyzések nem a nagy nyilvánosság számára készültek. Azonban az tényleg nonszensz, hogyha már digitalizálva van, amire már évek óta várunk és már örülne a vidéki ember is, hogy nem kell felutaznia a fővárosba, akkor kiderül, hogy nem lehet otthonról kutatni őket, tehát lényegében marad minden a régiben. Ez mondjuk az FSZEK fotótáránál érthető, hogy a nagyfelbontású képeket nem engedik megjelenteni a szerzői jogok miatt, de itt....
Hogy már több mint 1000 film anyaga elérhető és havonta mintegy 500 új filmet töltenek fel, azt jelenti, hogy az év végére nagyjából digitálisan kutatható lesz a teljes magyarországi anyakönyvi mikrofilmanyag.
A familysearchöt amúgy mi tartja vissza, hogy egyben közzétegye a még hiányzó magyar települések anyakönyveit? Mért csak apránként töltik fel? Így kb. még pár évszázad, mire a teljes anyag felkerül. Elméletileg le van filmezve és digitalizálva is van már az egész, nem?
Más: volt valakinek olyan felmenője, rokona, aki mondjuk még a származásigazolások előtt, az 1910-es, '20-as években (vagy még korábban) kutatott családfát? Ha igen, mit mesélt róla, mennyire volt bonyolult számára annak idején, milyen volt a plébániák, levéltárak hozzáállása akkoriban? stb.
Sziasztok, illetve szép jó estét kívánok ! Érdeklődnék hogy van e itt az oldalt látogatók között Somogy megyei esetleg, vagy ami még jobb lenne Kaposvári ? Ha van az kérem keressen meg a bircu@freemail.hu címemen. Köszönöm !
Azért haladok előre a kőszegi feldolgozással is, így aztán ráleltem egy bizonyos Felber Erzsébet születésére (1909-08-06, 91/1909 bejegyzés). Mivel a papa (Felber Antal) villamosgyári gépész volt, talán a jó kis állás miatt költöztek oda...
Egyszerű ez mint az egyszer egy, abból a néhány ezerből kettő, és azok katasztrófa előtti elődei. Kicsit macerás a kutatásuk de csak bíztatni tudlak, hátha sikerül eljutni Ádámig és Éváig. Nekem ők az őseim ugyanis :-)
Én arra volnék kíváncsi, hogy ki lehetett az ősöm 70 valahány ezer évvel ezelőtt, amikor a nagy jamaicai vulkánkitörés után alig pár ezer ember élte túl a katasztrófát!
Köszönöm szépen a válaszokat!Tényleg segít,amikor már nincs több ötlete az embernek,hogy még hogy kereshetne valamit.És néha a legegyszerűbb szó nem jut at ember eszébe,hogy mit írjon be....
Szerintem használták az ómamát a magyarok is, csak hogy tovább kötöződjünk... :o)
A többi sem általános, az ük-öt pl. tudomásom szerint sokfelé nem ismerik, ott a nagy után a szép jön.
Az angol egyébként egy esetben nem is olyan rossz, ők ismerik a grand-aunt és grand-uncle összetételt, amit magyarul némileg körülményesebben lehet visszaadni: a nagyszülő nő- vagy fiútestvére (ill. annak a párja). Mert azt csak nem mondhatom, hogy nagynagynéni meg nagynagybácsi.
A Monarchia hadserege alapvetően két részből állt: volt a "közös" osztrák-magyar hadsereg (vezénylési nyelv német, sorozás a monarchia teljes területéről) és a honvédség (vezénylési nyelv magyar, sorozás Magyarországról). Ez utóbbi a kiegyezés eredményeképpen jött létre.
A háború kitörésekor elsősorban ezekre számíthatott a KuK hadvezetés (a háborút elvben a ellenséges országok hadseregeinek kellett volna megvívni a korábbi szokások szerint), de természetesen elindult a mozgósítás is. A hivatalos hadesereg feltöltésén túl létrehozták a népfelkelő alakulatokat is. A népfelkelők tehát - tévedések elkerülése végett - nem maguktól keltek fel, ugyanúgy sorozták őket, mint az "igazi" katonákat. Hasonlóan a honvédséghez, a népfelkelő alakulatokba is magyarországi lakosok kerültek.
a másikban nincs különbség, ugyanaz - viszont ó-tudtommal nincs, a szép- után az ős- jön, sorszámokkal (1. ősanya/ősapa, az ő szülei a 2. ősszülők, az ő szüleik a 3. ősszülők stb.)
Az rendben van, hogy mormonéknál elérem a polgári anyakönyvek egy részét, de szerintem ez alapvetően a hazai társulat feladata lenne - legalább a hatalmas hiányokat és lukakat próbálnák befoltozni!
Nem félek a plébánosoktól, inkább a nyelvi gondok aggasztanak... Tanultam valamikor németül, ennek eredményeképpen ha leírják amit akarnak, akkor nagyjából megértem. Ha meg kell szólalni, akkor azért maradnék az angolnál, de azzal kapcsolatban rosszak a tapasztalataim a szomszédságban. Nagyon riadtan tudnak nézni :o)
Ausztriában tapasztalataim szerint nem probléma a plébánián való kutatás. Igaz, nem Burgenlandban, hanem Bécsben és Alsó-Ausztriában vannak jelen ismereteim szerint érdekeltségeim.
Előtte leleveleztem, hogy mit és hogyan lehet - potyára nem szeretek menni :) -, de mindenhol fogadtak, mindenhol tudtam kutatni az anyakönyveket.
Volt, ahol fix díjat kértek, volt, ahol "adományként, amennyit gondol" volt a válasz a mivel tartozom kérdésre. Természetesen mindig adtam valamennyit. A fényképezést engedélyezték - illetve mikor először voltam Bécsben, még nem volt (elterjedt) a digitális gép, így ott kifénymásolták az engem érdeklő bejegyzéseket. Sőt, akkor még elolvasni se tudtam a régi német folyóírást, ebben is segítettek.
Jujj... és ezek a csúnya egyházak a POLGÁRI anyakönyvek közzétételét is ellenzik? Mert azokra is hmmm... pottyant a levelestár. :o)
Az már csak személyes morgolódás, hogy rajtam az online elérhetőség sem segítene... A ma Ausztriához ill. Szlovéniához tartozó helységek/plébániák anyakönyvei csak 1828-tól (akkortól készítettek másodpéldányt és küldték el a levéltárba) vannak mikrofilmezve. Nekem Vízlendva a vágyaim netovábbja (plusz Rábaszentmárton) :o)
(Valószínűleg el kell mennem és személyes varázsommal meggyőzni a plébánosokat egy betekintés engedélyezésére. Nem hiszem, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában ez a terület nagy prioritást kapna, ha feldolgozzák egyáltalán...)
