Az ismerősöm kárpátaljai vegyes családból való áttelepült, másrészről a neten kotorászva (kugli :o) .cz és .sk lapokon fodult elő dominánsan, de találtam dél-alföldi illetőségű magyar személyt is. A Radixon 2 kárpátaljai iskolai értesítőben szerepel a nyilvántartásukban.
Így mindenképpen cseh-szlovák-?ruszin? vonalon lehet a megoldás.
OFF „Márpedig Isten ilyen, ezért is nevezik Mindenhatónak...” Feltéve, hogy létezik. Az érvelésem ugyanis pont arra irányul, hogy ezt legalábbis megkérdőjelezzem.
Vaškeba: A jelenkorban szinte kizárólag cseh előfordulásai vannak. Az etimológiája problémás. Primer megoldás nincs, az átadó nyelvet nem látom, így vlsz. a csehen belüli fejlemény. Adatolt Veškeba formája is, amely megengedi, hogy az első mgh.-t jermegfelelőnek (tehát korábbi jel folytatójának) tekintsük. a szlovákban, s innen esetleg átszüremkedve morva, ill. cseh területen is, az a hang lehet jermegfelelő. A szlávban a -ba elvont főneveket képez zömmel igékből és melléknevekből. Ennek megfelelően talán az ószl. vьsь ’minden’ szó származékáról van szó, vö. cseh veškerý ’ minden’ < *veškterý < *veškter > + -ba > *veškterba > *veškerba > veškeba. Persze ez így elég gyenge lábakon áll, mindenesetre más ötletem egyelőre nincs.
Firkušný: Ilyen formájában csak a csehből ismert. Volt jó pár köröm ez ügyben, de nem maradt más hátra, minthogy a -ný – ilyen szerepben való szokatlansága ellenére – egyfajta apanévképzői szerepű lehet. Így vlsz. a név a régi nyugati szláv Firk(a/o) személynév -uš kicsinyítő képzős Firkuš származékához képzett apanév. A Firk(a/o) alapnév vlsz a Fir(a/o) név -ka/-ko képzővel kicsinyített alakja. A Fir(a/o) alakról nem tudtam kideríteni semmit, de alakját tekintve nem szlávos, valószínűleg egy más nyelvi személynévvel, vagy annak csonkolt formájával azonos (? lat. Firminus, ? n. vier).
> csak míg az idealista azt gondolja, hogy a dolgoknak van céljuk, a materialista számára csak okuk. Mivel én határozottan materialista vagyok, a cél vélelmezése szerintem a fent már kifejtett belelátás.<
Csak erre, és csak ennyi - (remélem nem fumigálod csupán.)
Az idealista be tudja látni,: esetleg az a cél, hogy az okot megkeresd, és kiküszöböld. Hamennyiben majd a materialista is be tudja látni, hogy lehet az is az ok, hogy egy cél felé haladtasson, el fognak múlhatni az "egetverő különbségek" a két szemlélet között Ez lesz majd a színtézis kezdete e téren.
OFF „Mindössze a tapasztalataim igazolják” Csak ezekkel a tapasztalatokkal az szokott a baj lenni, hogy az ember agya olyan, hogy megpróbál a rendezetlenség mögé rendszert látni, és mivel nagyon sok faktoros dologról van szó, ezért nyilván egy ember személyiségjegyei és egy név által definiált konnotációhalmaz elemei között nyilván fog találni valami összepasszinthatót. De ez nemcsak az emberi agyra jellemző, már a galambok is hasonlóképp működnek. Híres kísérlet, amikor egy ketrecben tartózkodó galamboknak véletlenszerűen bedobáltak gabonaszemeket, előbb-utóbb elkezdtek egyre degeneráltabban mozogni, mert azt hitték, hogy a gabonaszem jutalom valamiért: a megelőző mozdulatért. Tehát ha mielőtt a gabonaszem lepottyant, egy galamb éppen megrántotta a szárnyát, akkor a gabonaszemmel történt kondicionálás hatására egyre gyakrabban rángatta a szárnyát, gabona reményében. Nos, szerintem a név és személyiség összefüggése szerintem épp ugyanilyen belelátás.
„Ez természetesen azt is feltételezi, hogy valahonnan jövünk és valahová tartunk.” Hát igen. Azt hiszem, idealista és materialista egyaránt nem hisz a véletlenekben, csak míg az idealista azt gondolja, hogy a dolgoknak van céljuk, a materialista számára csak okuk. Mivel én határozottan materialista vagyok, a cél vélelmezése szerintem a fent már kifejtett belelátás.
„Isten létét tényleg nem e topikban kívánom megvitatni, még kevésbé bizonyítani, mivel nem lehet, mivel már Aquinoi Szt. Tamásnak sem sikerült.” A bizonyítás lehetetlenségének ez a bizonyítása természetesen sántít, hiszen attól még, hogy Aquinói Szent Tamásnak nem sikerült, másnak sikerülhetne; lényegesen összetettebb megfigyelési és bizonyítási módszerek állnak ma rendelkezésre, mint az ő korában. Csak hát én mindig oda lyukadok ki, hogy nem értem, hogy valami, aminek a létezését ennyire reménytelen bizonyítani, miért olyan fontos, hogy egyesek egyéni létét meghatározza az ebben való hit.
ON „A lényeg a topik témájához kapcsolódva annyi, hogy mindenki azért kapja a nevét, hogy beteljesíthesse sorsát.” Szerintem meg azért, hogy azonosítani lehessen őt. Tisztában vagyok ugyanakkor a zsidó hagyománnyal, mely szerint az adandó szakrális nevet a születés pillanatában súgja meg az Isten az anyának. De ezeket a szakrális neveket a zsidók nem használják a mindennapokban. Ha valakinek például a szakrális neve Dávid, a civil neve Béla, akkor melyik is ő? (Vagy minden zsidónak kettős természete lenne?) Ráadásul ha Béla, akkor ez mire is utal, hiszen legalább három etimologikus jelentéssel lehet az esetében számolna, a bizonytalan eredeztetés miatt, miként nem kevés név több etimológia egybeeséséből vezethető le (pl. a Vera egyaránt becézője a Veronikának, és folytatója a szláv 'hit' jelentésű névnek).
OFF „mindenkinek magának kellene értelmezni tudnia, miért azt a nevet kapta, amit kapott.” Én például tudom, hogy azért lettem Attila, mert a szüleim kedvenc költője József Attila volt. De ezzel megint csak azt látjuk, hogy ok van, nem cél.
„12 éves koromban elfogadtam, hogy létezik egy objektív valóság és az megismerhető. Nem csak a materialista és empirikus tudomány eszközeivel. Miközben azért tudom, hogy ezeket a módszereket nem nélkülözhetjük. Csak nem kellene mindenhatónak tekinteni azokat.” Nemhogy nem kell, nem is lehet mindenhatónak tekinteni őket, hiszen Gödel nemteljességi tétele kimondja, hogy minden zárt rendszerben létezik bizonyíthatatlan igaz vagy cáfolhatatlan hamis állítás. De ebből számomra csupán az következik, hogy tudomásul kell venni, hogy vannak dolgok, amelyek jelenlegi tudásunk szerint megmagyarázhatatlanok, illetve olyanok is, amelyek mindig is megmagyarázhatatlanok lesznek. Arra véleményem szerint nem szolgálnak indokul, hogy bevezessünk egy bizonyíthatatlanul létező entitást, amit – bocsánat a profán megfogalmazásért – jolly joker jogokkal ruházunk fel. Azzal ugyan bármit meg tudunk természetszerűleg magyarázni, viszont éppen ebből következőleg az ilyen magyarázat nem ér semmit, nincs valódi magyarázó értéke.
Természetesen gondolhatod így, de ha komoly állításként akarod megfogalmazni, akkor ezt vizsgálatokkal kellene igazolni: egzakt személyiségjegy-faktorokat alkotni, ezeket pl. pszichológiai tesztek segítségével bemérni, majd bebizonyítani, hogy az azonos utónevűekhez tartozó értékek között nagyobb a korreláció (vagy valamilyen egyéb statisztikai mutató), mint a különböző utónevűek között. Meglepődnék, ha egy ilyen vizsgálat pozitív eredménnyel zárulna. De mivel két beágyazott állítást is megfogalmaztál, azok is bizonyításra szorulnak. Egyrészt azt állítod implicite, hogy a személyiséget isten adja, ez erősen szemben áll a tudomány mai állásával, amely szerint ez részben genetikus, részben szocializációs okokra vezethető vissza. Másrészt ebben beágyazva azt állítod, hogy létezik isten (ráadásul azon belül is Isten, azaz a judeokeresztény egyisten), ami szintén bizonyításra szorulna, hiszen az elmúlt néhány évezredben igen sok ráfordított erőforrás ellenére ezt az állítást sem sikerült verifikálni.
„A te neved, kedves LvT, feltehetően kettős természetedre utal” Ez finom habkönnyű állítás. Ugyanis némi fejtöréssel bárkire rá lehet mondani, hogy „kettős természetű”, magyarán nem jelent semmit.
Czethmayer, Czettmajer stb.: Ilyen nevet nem találtam. Ráakadtam viszont a német Zentmaier (-mayer, -meier, -meyer) névre. Valószínűnek tartom, hogy az ntm msh.-torlódás egyszerűsödhetett tm-re. A Zentmaier (stb.) a Zehn(e)ntmaier (stb.) válzozata, vagyis egy olyan Meier ’haszonbérlő’, aki a haszon Zehnte(l)-jével ’tized’-ével fizetett, vagy egy nagyobb birtok tizedét bérelte stb.
Holzapfel: Német név, literális értelme ’vadalma’. A német névtan ezt jellemre utaló ragadványnévnek tartja: ’savanyú, mint a vadalma’.
Nestlang: Van ilyen német vezetéknév. Az etimológiájával még bajban vagyok. Talán egy Nestl-Lang típusú összetett névről van szó, vagy a Nestling valamilyen módon való elváltozásáról. Az összetett névben a Lang jelentése ’hosszú’ és a termetre utaló ragadványnév lehet. A Nestling pedig ugyanaz, mint a Nestl, csak egy leszármazottat jelölő –ing képzővel bővült. A Nest(e)l név képzőtlen foglalkozásnév a középfelnémet nestel ’szalag, szíj’ szóból; olyan bőröst jelölt, aki jellemzően bőrdarabokból összevarrva készített dolgokat, pl. erszényt.
Már: A név nemigen köthető etnikumhoz. Ez nagy valószínűséggel a Márkus személynév rövidülése, se mint ilyen minden környékbeli népnél spontán képződhet.
Michlin (Nichlin): Leginkább németnek diagnosztizálható: a Michael ’Mihály’ személynév délnémet Michl becézőjéhez járulhatott az alemann (azaz dny-német) -(l)in kicsinyítő képző. Elviekben szláv is lehetne, de akkor a Michl alapnak – legalább alakilag – nőneműnek kellene lennie, de ennek a lehetőségét nem látom.
Firkusny: Később.
> Fizl, Fizlin, Fizel, Fizlerin (nőről van szó egyébként) és néhol még Zislerin, Zizlerin -nek is olvasható.
Mindkét olvasat elképzelhető, de az F-est tartom a valószínűnek, mivel ezek a nevek elterjedtebbek. A Fizl alapnév vlsz. a n. Fitz személynév délnémet -l kicsinyítő képzős származéka, a Fitz pedig a Vitus, ill. Vincent nevek rövidülése. A Fizel a Fizl-hez képest írásvariáció. Az Fizler-er-je apanévképző, s mivel a németben szokásos a képző nélküli apanév, így a jelentést nem változtatja, viszonylag szabadon elmaradhat, ill. megjelenhet. Az -in pedig azt jelzi, hogy az illető nő (asszonynév).
A másik változathoz csak a Zitzmann nevet találtam, ahol egy Zitz névhez járul az apanévképző funkciójú mann tag. a Zitz-ből elviekben egy -l kicsinyítő és egy -er apanévképzővel lehetne Zi(t)zler, ill. ebből Zi(t)zleron asszonynév. A Titz egyébként az ónémet Zizo személynév változata, amely pedig a Siegfried rövidülésének kicsinyített változata.
[Valahai] kedvenc e-mail szolgáltatóm már csak a nevében a régi. Úgy látszik pikkelnek rám, mert a legutóbbi "Aktivujte si neobmedzenu mailovu schranku na www.pobox.sk!" tartalmú üzenetükre nem reagáltam, tudván, hogy ez úgyis szolgáltatáscsökkentéssel jár. De vesztettem ;) -- most beengedni beenged ugyan, de az e-mailozás nem érhető el (csak pókerezhetnék...)
Ezért, jobb háján, itt az Indexen vettem igénybe a nickhez felkínált postafiókot: így már ismét elérhető vagyok.
Czethmayer, Czettmajer stb. Holzapfel Nestlang ??? Már Michlin (Nichlin) Firkusny (cseh)
ill. van egy név ami nagyon sokféleképpen is szerepel, de nem tudom eldönteni vajh melyik a valós; Fizl, Fizlin, Fizel, Fizlerin (nőről van szó egyébként) és néhol még Zislerin, Zizlerin -nek is olvasható.
valamint a Roszkopfról eset már néhányszór szó, de mos találtam Ruszkopf -ot is, ez csak valami torzult forma vagy teljesen más név?
Mint ahogy a két sár a magyarban nem érhet össze, ez a méz és a mézga esetében is képtelenség. De ahogy nem tudnám kizárni (hozzáértés hiányában megerősíteni sem) azt, hogy a két sár a törökségi nyelvekben összeér, a méz és a mézga is összeérhet a szláv nyelvekben (ennek verifikálásában nyilvánvaló, hogy neked utcahossznyi előnyöd van, de otthon megfelelő szótár birtokában én is lehet, hogy érdemben hozzá tudnék szólni a kérdéshez).
" Arról nem is beszélve, hogy ember nem tudta még eldönteni, hogy a sárlik ige töve a ’sárga’ vagy a ’víztől híg, ragadós föld, homok’ jelentésű sár-e."
Ha viszont azt vesszük, hogy az erősen szikes talaj sara - főleg hígan - piszkosfehér vagy enyhén sárgásfehér, mint a sárláskori folyadék, míg a cserepezésre is használt - (például)- sárga, az is lehet, hogy egyugyanazon a tő, és a szín - sár-ga is a sár- ból származott pld.a méz-ga mintájára. Így - ha ugyanabból származnak,- úgy főleg igazad van.
„Magam biológus vagyok: sok ilyen és hasonló fehéres váladékot láttam már élőben. Ugyanúgy lehet sárgásnak is titulálni, ha precízek akarunk lenni, akkor pedig sárgás-fehéresnek. Az ilyen átmeneti színek, mint a menyét piszkosfehérje is, az átmenet »végén« lévő mindkét primérebb színre leképződhetnek. Sőt a heyltől és időtőll függően változóan is.” Arról nem is beszélve, hogy ember nem tudta még eldönteni, hogy a sárlik ige töve a ’sárga’ vagy a ’víztől híg, ragadós föld, homok’ jelentésű sár-e.
> Elnézést, de a sár eredeti jelentése nem sárga, hanem fehér. Lásd: Sarolt= "fehér menyét"
Ezen ugyan összeveszhetünk, de szerintem a menyét fehérsége nem az abszolút színspektrum kérdése, hanem idiomatikus kérdés. A Duna eléggé nem kék, mégis a kék Duna toposz alakult ki. Ugyanígy sok minden színnévvel lehetne illetni a Tiszát, de a szőkével nem, mégis szőke Tiszáról szól a toposz. Ezért az, hogy akkoriban a ’sárga’ jelző járta olyan használatban, mint ma a ’fehér’, az nem jelenti azt, hogy konkrét színnévi használatban mi volt az értéke. Egyébként a Sarolt török név, így a sár szó magyar jelentéséről nem mond sokat a török etimológiája.
> Sárarany = fehérarany.
Ennek igazságát viszont egyáltalán nem látom (az aláhúzott kiemelések tőlem vannak).
Czuczor-Fogarasi (1862): Sárarany, (sár-arany) ösz. fn. Molnár A. latinozása szerént, aurum fulvum. Értetik alatta az egy darabban termett legfínomabb arany, alkalmasint a legtisztább sárga szintől, különböztetésül az érczes ásványokból tűz által kiolvasztott, vagy iszapos fövenyből kimosott aranytól. Eléfordúl már a Szent László királyról szóló énekben is (a XV. századból): „Olaj származik szent koporsódból, Tetemed foglalták a szép sáraranyból
ÉrtSz. (1959–1962): sárarany [sár-a] főnév (régies) Tiszta arany, színarany. * Zsuzsánna … szép orcája, mint pünkösti új rózsa, Fényes haja nap csillaga vagy sárarany sárgája. (Balassi Bálint) Korona volt a fejében Sár-aranyból, kővel ékes. (Arany János)
> Sárlik: fehérlik (a lovaknál ez a peteérés idősdzaka, amikotr fehéres váladék termelődik és folyik belőle)
Magam biológus vagyok: sok ilyen és hasonló fehéres váladékot láttam már élőben. Ugyanúgy lehet sárgásnak is titulálni, ha precízek akarunk lenni, akkor pedig sárgás-fehéresnek. Az ilyen átmeneti színek, mint a menyét piszkosfehérje is, az átmenet „végén” lévő mindkét primérebb színre leképződhetnek. Sőt a heyltől és időtőll függően változóan is.
Mi lenne hát a sármány esetén az a *sár ige? A válasz: semmi, ilyen ige sosem volt. Ezért ez fals pozitív eset. Ha elő vesszük a régi szövegeket, akkor láthatjuk, hogy ez régen csak sármály volt, amely két kiveszett szó összetétele: sár ’sárga’ (vö. sárarany) + mál(y) ’mell; begy; hasalj; hasalji prém; hegyoldal’ (vö. rókamálas mente). Az -ny végű változata először 1702-ből adatolható, korábbról nem.
Elnézést, de a sár eredeti jelentése nem sárga, hanem fehér. Lásd: Sarolt= "fehér menyét". Sárarany = fehérarany.
Sárlik: fehérlik (a lovaknál ez a peteérés idősdzaka, amikotr fehéres váladék termelődik és folyik belőle). Az "l" egy ősi igeképző a magyarban. Rengeteg főnévből lehet vele igét képezni. (pl. fény: fény + l + ik = fénylik)
> Most viszont az általad írtak alapján elgondolkodtam: vajjon a sárlik igének nem a sár az alapja? (:a kanca :) Nem lehetett a sárgállik rövid alakja ?.
A sárlik igében ott van egy igeképző: az l. Ha ebből képződött volna -mány/mény képzős származékszó, akkor az sárlomány v. sárolmány lenne.
> A másik gondolat: "csak igéhez kapcsolódik a mány/mény képző" Minek nevezzük a "-mony" utótagot?
Nincs -mony képzőváltozat. A tikmony nem képzett, hanem összetett szó. Ha a tikmonyban a -mony képző képző, akkor a tyúktojásban a -tojás is az. Ugyanis a régi magyar mony főnév jelentése ’tojás, here’ volt. És ez nem is olyan régen volt:
1786 Dugonics András: Etelka: „Etelkához pedig olly hasonló lenne, mint tyúk-monyhoz a’ tyúk-mony.” 1861 Lengyel Dániel: Orvosi tanácsadó: „Bujakókos takár. Ezen betegség férfiaknál a mony-, nőknél a méhhüvely takhártyájából eredő genyforma folyásban áll.”
(N.B. Egyébként ebből a szóból -r és -ó kicsinyítő képzőkkel való a mogyoró név is, amelynek eredetibb formája a monyoró < munyorau. Vö. Tihanyi Alapítólevél „juxta fizeg munorau kereku, inde uluueſmegaia.poſt monarau bukurea”. A mogyoró termése hasonlít egy kis tojásra.)
Egyébként nincs olyan magyar képző (sőt rag, jel), amelynek belső (mássalhangzók által közrevett) magánhangzója egymás mellett élő á ~ o alakváltozatokkal rendelkezne. Még a ~ o sincs, ahol ilyen van (-n, -t, -k), ott a toldalék ezzel kezdődik, és ez a magánhangzó eredetileg a szótő része, nem a toldaléké.
Fontos! Aki etimologizálni akar, annak a középiskolás nyelvtan tananyagot komolyan kell vennie: pl. van képzés és van összetétel, a kettő nem keverendő.
> régi magyar szövegben többször találkozni a takmony szóval (:takony:)
"Mi lenne hát a sármány esetén az a *sár ige? A válasz: semmi, ilyen ige sosem volt. Ezért ez fals pozitív eset. Ha elő vesszük a régi szövegeket, akkor láthatjuk, hogy ez régen csak sármály volt,"
Persze ez így igaz, az Éksz. is ebben az értelemben említi.(:meg szeretném jegyezni, hogy ez csak úgy került a szövegembe, hogy előző hozzászólásodnak ezen esetleges Sormány-sármány feltételezése tetszik.
Most viszont az általad írtak alapján elgondolkodtam: vajjon a sárlik igének nem a sár az alapja? (:a kanca :) Nem lehetett a sárgállik rövid alakja ?
A másik gondolat: "csak igéhez kapcsolódik a mány/mény képző" Minek nevezzük a
"-mony" utótagot? Én a harmadik - lehet hogy kihalt -változatnak tartom. Főnévhez kapcsolódóan kettő ugrott be ebben a pillanatban: régi magyar szövegben többször találkozni a takmony szóval (:takony:), illetve Erdélyben még ma is használják a tikmony/tikmany szót (:tyúktojás:), ugyanitt a tyúkot: tik-nak hívják.
Ad Pirityi: Valóban az a legvalószínűbb, hogy a (Nagy-/Kis-)Pirit helynévhez képzett lakosnévről van szó. A magas mgh.-k közrevette t > ty változás lehet természetes hangváltozás, de lehet az íráskép sugallta változás. Én ismerek Pirity vezetéknevű személyt, akinek a neve esetén nehéz dönteni a kiejtésről: /pritiy/ vagy /piriti/ (egyébként ez utóbbi). Ilyen esetekben előfordulhat az, hogy az eredet elhomályosulása után maguk az érdekeltek is felcserélik a /ti/ ejtést /ty/-vel, amelyre analógiásan visszakerülhet az /i/. E jelenség inverzét tapasztalhatjuk a valamelyiktévén feltűnő Kiszely politológus nevének /kiszeli/ ejtésmódján /kiszej/ helyett.
A Pirit helynév Kis Lajos-féle etimológiájához én nem tudok mit hozzátenni. Mivel alternatív magyarázattal nem szolgálhatok, elfogadom. (Akiknek a forrás nem lenne meg: Pirit helynév < Pirit személynév < Pered szn. < Pere szn. + -d kicsinyítő képző. Pere szn. < 1. Pér [< vlsz. Péter francia v. frank v. fríz] + -e kicsinyító képző v. 2. szláv Pera szn [szintén a Péter szláv alakjából])
A Pirityi családnév felől érdeklődöm, illetve megerősítést kérnék, hogy jó nyomon járok. A végső i-jét lakosnévképzőnek tartva felcsaptam a Kiss Lajos-t, ott egy Pirit településnevet találtam. Ebből a t meglágyulásával kijön a keresett név.
Ha ez igaz, úgy a Pirit (Kiss Lajos-féle) etimológiájához is kíváncsian fogadok kiegészítést, megjegyzést.
Hajdrák: Azt, hogy specifikusan morva-e, nem tudom igazolni. Mindenestre a német-szláv együttélés zónájából kell származnia, így lehet morva, de cseh, lengyel is és szlovák is. Jelenkori szláv adatai már nincsenek, így ez eldönthetetlen. Ez viszont talán közvetetten a szlovák eredet mellett bizonyít, mivel ennek a népcsoportnak volt a legintenzívebb keveredése a magyarokkal.
Etimológiailag bízvást a német Haider ~ Heider személyév szláv -ák nagyító képzős származékával van dolgunk. Az 1891-es iparosjegyzék ismeri a Hajdrik nevet is: ott az -ík kicsinyítő képző kapcsolódik ugyanehhez az alapnévhez. A n. Haider ~ Heider a #3518-ban etimologizált n. Heitler rokona, jelentése az ottani 1. ponttal egyezik, kiegészítve a n. Heid(e), Haid(a), Heyda helynevekből képzett lakosnévi eredettel.
Kupovits: A horvát eredet nem igazolható, hiszen a Kupović név egy adatát sem sikerült kimutatnom. Ellenben van egy szlovák Kupovič zeneszerző, és annál több ukrán és orosz Купович. A magyar esetén ukrán, ruszin, esetleg kelet-szlovák eredettel számolhatunk. Ez a név egy Kup személynévhez képzett apanév. A Kup vlsz. az or. Jakov, ukr. Jakiv, szlk. Jakub ’Jakab’ személynév rövidülése, vö. szlk. Kubo becenév.
– A görög Φούγιας nevet rendszerint Fugias, Fougias, Phougias alakban írják. – Az etimológiához egy ötlet: talán a latin fugio ’fut’ igéből képzett, a bizánci korban átkerült névről van szó.
Fujasz: Nyilvánvalóan nem magyar név, de nem is szlávos. Ugyanakkor a környéken a cseheknél, szlovákoknál adatolható (Fujas), a horvátoknál nem, de egy szerb egyházi adata (Фујас) van. Ez utóbbi vonalon indultam el, minthogy görög névnek viszont formailag megfelel. És valóban találtam mai görög Φούγιας vezetéknevet, melynek kiejtése ['fuγ΄as], azaz magyarosan /fujasz/. Ennek etimológiát nem tudom (a görög névtanban nem vagyok mélyen járatos), lehet, hogy ott is import, de valószínű, hogy ezt az -asz végű formáját ott nyerte el. Így talán a kérdezted m. Fujasz név közvetlen eredete is ez. A görög eredet ugyanakkor jól korrelál a családi legendáriumban élő délszláv eredettel, mivel egyrészt Szerbia lehetett átmeneti megálló, másrészt az ortodox vallás és a déli eredet révén a szerbek és a görögök magyar szempontból könnyen téveszthetők. (Éppen most hallottam a rádióban, hogy a fenti fordítottjaként bulgárokat is görögnek neveztek a vallás miatt.)
